Sporthirlap, 1931. január (22. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, 1931 JANUÁR 1. SPORTHIRLAP „Mint a tanár a tanítványaival, úgy játszott a Hungária a berliniekkel" Bensemann kritikája a berlini 7:0-ról Magas iskoláról, egyoldalú futball-demonstrációról, tökéletes futball-tudományról, a futball-művészet pompázó tűzijátéká­ról beszél a Hungária többi kritikusa Az őrülttől — a bölcsig vagy újévi sportinterjú Kund Abigéllel, Toldi Miklóssal, Kinizsi Pállal, Rozgonyi Cecíliával, a Velencei Kal­márral és Poe Hollójával A Hungária felejthetetlen berlini győzelme az egész világsajtóban ha­talmas visszhangot ver. Különösen a szigorú német kritikusok hajtják meg egymásután az elismerés, sőt az elra­gadtatás és rajongás zászlaját a Hungária diadalmas teljesítménye előtt. Ma érkezett meg a legnagyobb német futball-lap, „Der Kicker” leg­újabb száma. Maga Bensemann, a né­met futball nagy tekintélye foglalko­zik a Hertha vereségével és a német álamatőrizmus nagy kudarca alkal­mából újra hangoztatja az amatőr és profikérdés rendezésének a sürgőssé­gét. A karácsonyi eredménytábláza­ton elsőnek említi a Hungária győzel­meit, a mérkőzésről szóló beszámoló­ban pedig a következőket írja: — Mint a tanár a tanítványaival, úgy játszott a Hungária a berliniek­kel. Ebben a játékban a híres magya­rok ellen ijesztő világosággal bizonyo­sodott be, hogy a Hertha BSC nincs már nemzetközi formában. Sose volt A ■ RUHA, HÁTIZSÁK, VIHARKABÁT §­ Készítője: MOLNÁR GYULA VII., KÁROLY-KÖRÚT 3/c. Telefon­: 1. 321—02 az egész játékidő alatt a Herthának a leghalványabb lehetősége sem és a 7:0-ás eredmény teljesen igaz­ságos és hű tükre a játék le­­­­folyásának. A csapatok között tényleg nagy űr tátongott, egészen különös kézzel­fogható klassziskülönbség. Igaz, hogy a talaj csúszós volt, a felolvadt sár alatt kemény jég húzódott. Ez a kö­rülmény lényegesen megnehezítette a játékot, de míg a magyarok mesteri módon ural­kodtak testük felett és a rossz talajviszonyokat tudással ellen­súlyozták, addig a berliniek úgy jártak-keltek, bukdácsoltak, mintha szappanon csúszkáltak volna. A berlinieknél hiányzott a saját testükön való ural­kodás magas tudománya, amelyet csak hosszú szakszerű tréningrend­szerrel lehet elsajátítani és megtar­tani. Hogy a Hertha folytatja-e ezt a szakszerű tréninget, hogy a játékosok megfelelő sportszerűen élnek-e és hogy szükséges komolyságot tanúsí­­tanak-e, azt csak az tudná megmon­dani, aki közelről ismeri a bajnokcsa­pat ügyeit és munkarendjét. A látot­tak alapján csak tagadó választ ad­hatunk erre a kérdésre. A másik nagy baj, hogy a bajnokcsapat védelmét olyan játékosokkal tűzdelte meg, akik nem ütik meg az elsőosztály mérté­két. Götze a kapuban a hét gól elle­nére a Hertha legjobb embere volt.­­ A vendégcsapat ragyogóan játszott. Noha a berliniek nem kényszerítették a Hungáriát tudásának teljes kifej­tésére, a magyarok mégis azoknak a fölényes futballtudósoknak bizonyul­tak, ahogy nagy hírük után ismertük őket. Vala­mennyi ember a taktika és technika nagyszerű fegyverzetében küzdött, nem volt egyetlen gyenge pont a csapatban és minden játékos kitűnően értette módját annak, hogy a modern, eredményre törő játékot csillogó szépséggel egyesítse. A cso­dálatos középcsatár, Skratek, aztán Hirzer, Ticska és Barátky egytől egyig fénylő csillagai a magyar fut­­balnak. A játék lefolyásáról így ír: — Mindjár­t a kezdet után teljesen egyoldalú kép bontakozott ki. A Hungária állandó fölényben játszik, amelyet a Hertha egy pillanatra sem tud megtörni, mert az ereje ehhez az ellenfélhez nem ért fel. Jellemző, hogy Ujváry az első félidő végén kapta az első labdát , hogy a Hun­gária a II. félidőben is legnagyobb­részt egy kapura játszott. A hetedik gól után a magyarok szemmel látha­tólag megelégelték a góllövést és csak szép játékra törekedtek. A mér­kőzésből újra megismertük Magyar­­ország klasszisát. Schlettner bíró­ban olyan vezetője volt a mérkőzés­nek, akinél jobbat nem is kívánhat­tunk volna. A továbbiakban Benseman annak a reményének ad kifejezést, hogy a Hertha a szomorú eredményből leg­alább le fogja vonni a tanulságot. — Nem elég — úgymond —, hogy a német átlagcsapatok ellen jól-rosz­­szul megállja a helyét. A német baj­nok díszes címe olyan teljesítmé­nyekre kötelez, amelyek a nemzet­közi extraklasszissal szemben leg­alább is egyenrangú játékot garan­tálnak. Ilyen teljesítményekre a Hertha BSC jelenleg nem képes. „A Hungária magasiskolája** Ezen a címen a ,,Vossische Zei­tung” a következőket írja: — Nem volt küzdelem. — Egyoldalú futballdemonstrá­ció volt ez, a Hungária techni­kai és taktikai teljes fölénye jegyében. — A magyarok hét gólt lőttek, de az volt a benyomásunk, hogy mégegy­­szer annyi maradt bennük. „A Hungária bemutatta a ni­­tafutballt** Ez a címe a „Berliner Montag­­sport” beszámolójának. — Minden erőlködés szétforgácso­­lódott, szét kellett forgácsolódnia a budapestiek finoman kicsiszolt, okos futballművészetében. A nürnbergi és a drezdai nehéz mérkőzések elle­nére a magyarok csodálatraméltó nyugalommal léptek a pályára és testileg olyan bámulatos frissek vol­tak, hogy ezt csak kemény és szisz­­tematikus tréninggel lehet magya­rázni. Ha a magyarok közül valakit ki akarunk emelni, akkor elsősorban Skvarek érdemel külön helyet, Hir­zer, Ticska és a közvetlen védelem épp olyan kiválóknak bizonyultak, a halfsor végig művészekből áll, egy­bevéve olyan együttes, amilyen je­lenleg nincs még egy Európában. Dr. Willy Meiss kritikájából — A Hungária a kezdő sípjeiről végig a futball művészet pompázó tűzijátékát csillogtatta ... Csodála­tos játék volt és január 4-én nehéz dolga lesz a Rapidnak a Minerva el­len, ha el akarja érni ezt a felejthe­tetlen benyomást... így írnak sorban a német kritiku­­­sok. Azok, akik a válogatott csapat drezdai játékán keresztül értékelték eddig a magyar futballt, most min­­den fentartás nélkül hódolnak be a Hungáriának. A riporter szeme kék volt és ábrándos pillantású, arcának rózsaszínű hamván még ott őrizte az anyai csók párás me­legét és kissé dadogva a megilletődés­­től suttogta: — Igenis, Főszerkesztő úr, igenis ... az újévi körinterjú... szenzációs lesz, igenis ... majd felmegyek a... igenis és elmegyek hozzá és... igenis, meg­kérdezem őt is ... kit is tecsik monda­ni?. .. nem, róla sem feledkezesem meg ... És noteszében huszonhat címmel, szí­­­vében ifjonti lelkesedéssel elrohant egy szebb jövő és 20 pengő honorárium vér­mes reményével... ... A riporter szeme kék volt és egyre megtörtebb pillantású, midőn 26 meg­adott címen 26 jól kisportolt láb térí­tette el cselekvési irányából. A riporter szeme kék volt, de egyéb testrészei még kékebbek. Háromnegyed lapzárta múlt öt perc­cel, amikor kétségbeesve lerogyott író­asztalára, majd három erőteljeset szop­­pantott bal hüvelykujjából és újjáéledő reményekkel írni kezdő, amint az itt következik: NAGY ÚJÉVI KÖRINTERJÚ! LÁTOGATÁS A MÚLT SPORT NAGY­SÁGAINÁL! — MIÉRT VESZTET­TÜK EL A TÖRÖK—MAGYAR MECS­­CSET MOHÁCSNÁL? — MIÉRT LETT KESERŰ HUNYADI II. JÁNOS CSA­PATKAPITÁNY? — VAK BOTTYÁN IS FUTBALLBÍRÓNAK KÉSZÜL! HANNIBÁLT A KAPU ELŐTT OFSZÁJD MIATT LEFÜTYÜLTÉK! LELEPLEZÉSEK A MAGYAR SPORT MÚLTJÁBÓL! Szilveszter éjszakáján illendőnek találtuk megkérdezni a sport vete­ránjait, hogy miként vélekednek a magyar sport jövőjéről. Kund Abigél nem akar a Titkos arája Lenni Első látogatásunk, a­­magyar női tőrvívás megteremtőjének, Kund Abigélnek szólt, ki a Radvány­i planson megsemmisítő tuss-arány­­ban győzte le a szívósan védekező Bárczy Benőt. Éppen tőrét reginen villogtatta és vércsevijjogott tré­­ningszerűen. — Bajnoknő — kérdeni illő hó­dolattal —, kegyed itt a nyílt utca­során dalolni, sőt táncolni sem res­tél? Szemében a kezdő téboly lángjá­val fordult hozzám: — Nézze, szerkesztő úr, meg­kérem magát valamire, úgy unom már folytosan dalolni ezt az el­csépelt dolgot a macskával meg az egérrel. Nem járhatná ki nekem, hogy ezentúl a Ströck Albi tangó­ját énekeljem? Toldi Miklós, a szabadstílusú birkózás első magyar bajnoka A magyar színek kiváló reprezen­tánsa éppen a margitszigeti MAC- pályára készült döntő jellegű bir­kózómeccsre Holubár cseh nehéz­súlyú ellen. ... Mintha a Fradi égne őszi éjszakákon és külföldi túrán, úgy tűnt elém képe. Járását ■— sietek megjegyezni ■— a legkomo­­rabb bikák is iskolapéldának hasz­­nálhatnák. — írja meg — mondta lekötelező nyájassággal —, hogy színtiszta amatőr alapon állok és nem szeret­ném, ha a rókalelkű György bátyá­mon keresztül ítélnének meg, ki fent az udvarban a tányért váltja merő professzionista alapon. Külön­ben is forgalmi rendőri kinevezé­sem most már biztosra vehető: én fogom, m­utatni az utat, hol Budára tér el. Ezzel elrúgta az egyik csónakot a parttól, azon kaján gondolattal, hogy a vesztes fél ezentúl gyalog legyen kénytelen jönni a szigetre és meg kelljen fizetnie a horribilis beléptidíjat. Kinizsi veri a magyar válogatottat! A szép jövőjű súlyemelő éppen három törökkel trenírozott, amikor m­eglátogattuk. Kettőt a kezével, egyet pedig a fogaival emelt fel, miközben arra is ráért, hogy a bal­kezes szakítás tréningjekép szakít­son a babájával. Jöttünk­re kiszólt a fogai közt levő török mögül: — Látja kérem, én 3 törököt is kibírok, a magyar válogatott viszont 2 Törököt sem bírt ki. Rozgonyi Cecilia — vadevezős! Éppen tengerzöld dresszben sztrókolta nyolcasát a kiváló női evezős, mikor a Dunán megpillan­tottuk. — Milyen lesz a 931-es verseny­csónak típus? — kérdeztük tőle kí­váncsiam. — Gálya! — mondta röviden. — Milyen gálya? — Alászol... — fejezte be a be­szélgetést a nagy Cecil. Hát ez tényleg egy vad evezős! Syrock, a velencei — Kalmár A kitűnő olasz centerhalf éppen profiszerződését csörgette kapzsi ujjai között. — A Hungáriával csak úgy tár­gyalok — sziszegte —, ha kivág­hatok belőlük egy font húst és egy sarokházat. Rémülten menekültünk innen. És szólt a Holló.... A hollót Poe Edgár úr egyik kö­tetében fedeztük fel, alulról a har­madik sorban ült és töprengett. —­ Kegyelmes uram .— kérdeztük elcsukló hangon —, csak egy kér­dést: mikor lesz meg a nemzeti sportpalota ...? ... És szólt a holló: — Maga nevetni fog! Ezerkienc­­százharmincegyben! Miky. * A mai napon újból pihen a hat em­ber és a Gutmann cég (VII., Rákóczi­ út 16.) jókívánságait tolmácsolják­­az táj évre. Ajándékot is juttat a cég vevői­nek, árait tetemesen leszállította, miál­tal oly árakon juthat elszakíthatatlan védjegyű munkaruhák és munkaköpe­nyekhez, ami a békeévekre emlékeztet. g IV., Kossuth Lajos­ utca 6 Egyenruhák és polgári öltönyök. Á W? Tisztek és kar­paszományosok Y/ 1 Jb szabályszerűen felszereltetnek. m Trb Nagy választék angol szövetekben I 3

Next