Sporthirlap, 1931. január (22. évfolyam, 1-11. szám)

1931-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, 1931 JANUÁR 1. SPORTHÍRLAP 5 Hogyan lest a „mumus"-ból alelnök, vagyis asz MESsz egykori minisszteri bisztoságból a HEASsz lelkes,■ vezetője ZoBor MUr nyilatkozik sportmúltjáról, a futballsport iránti vonzalmáról, az amatőr ideálért való fejjesettéséről és arról, hogy meg kell adni asz amatőr futbalsportnak a fejlődés lehetőségét Zobor Miklós dr. székesfővárosi tanácsjegyző nemrégen még aktákat kutatott, pénztárakat vizsgált, ellenőrzést gyakorolt a futballszövetségben, ahol hatósági biztosként működött, szóval „mumus” volt a labdarúgásban. És ma? Néhány nap óta az összes pártok bizalmából egyhangúlag megválasztott alelnöke a legnagyobb labdarúgó alszövetségnek. Olyan út ez, melynek eleje merő ellentétben áll a végével, nem lesz tehát érdektelen bemutatni azt, aki a különös utat megtette. Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy néhány évvel ezelőtt egy szép napon a polgármester leiratával hatósági biztos kopogtatott be az MLSz ajtaján. Jelentkezett az elnöknél, átadta „megbízólevelét” és elfoglalta helyét a főtitkár szobájában. És attól kezdve napról-napra az óramű pontosságával megjelent az MLSz-ben és délután 5-től este 9-ig iratokat tanulmányozott, pénztárkönyveket vizsgált, kihallgatásokat végzett, jegyzőkönyveket vett fel. Zobor Miklós dr.— mert ő volt a kiküldött hatósági biztos, aki a Húsosok panaszára folytatta le a vizsgálatot — annak idején nem örvendett valami nagy szimpátiának. Ez azonban természetesen nem az ő személyének szólt, hanem a funkciónak, amit a törvény alapján be kellett töltenie. Hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Zobor Miklós dr. ma a BLASz-nak egyhangúan megválasztott alelnöke. Hogy is történhetett, hogy akit hivatalos funkciójából kifolyóan a legtöbben — természetesen tévesen — nem soroltak a futball barátai közé s akit egyidőben kormánybiztosként is emlegettek (akik ezt tették, azok valóban a futball ellenségei voltak), ezidőszerint a labdarúgás egyik népszerű vezetőembere? Van-e Zobor dr.-nak, az új BLASz-elnöknek, aki egyúttal a BSE futballszakosztályának a vezetője is, sportmúltja a hatósági biztosként való működésén kívül? Mindezekre Zobor dr. a legnagyobb készséggel maga adja meg a választ a Sporthírlap munkatársának arra a kérdésére, volt-e már korábban is valami vonatkozása a sporttal. — Nekem már hat esztendős koromban, tehát mintegy 33 évvel ezelőtt igazi, bőrből készült futballlabdám volt, azzal játszottam egész kisgyermek koromban és attól fogva szinte állandóan sportoltam, csakhogy nem rendszeresen, hanem csupán rapszodikusan. És nem egy sportnak hódoltam, hanem szerettem valamennyit. — Eveztem, úsztam, teniszeztem, lovagoltam, vívtam. Mint diák a váci piarista gimnáziumban két csapatban is futballoztam, de igazi nagy meccset abban az időben alig volt alkalmam látni, mert csak a szünidőben kerültem a fővárosba. — Hatodik gimnazista koromban —folytatta, elbeszélését Zober dr. — kétszer is kificamítottam a bokámat és a rendszeres futballozást akkor be kellett szüntetnem, de meccsekre azért kijártam. — Milyen parti volt elnök úr? —kérdeztük most.— Soha nem voltam igazi drukker — hangzik a válasz — és még ma sem vagyok az, amikor pedig egy klub futballosztályának vagyok a vezetője. Mindig oda húzott a szimpátiám, ahol a férfias, de amellett fair játékban gyönyörködhettem, míg drukkolni csak akkor drukkoltam, amikor a magyar csapat külföldivel állott szemben, amikor tehát a magyar becsületről volt szó. — Mégis mióta lett rendszeres látogatója a meccseknek ? — kérdeztük tovább az új alelnököt, arra célozva, nincsen-e valami összefüggés a futballszövetségben kifejtett hatósági biztosi működése és a futballsport megkedvelése közt.. — Attól a naptól kezdve — kaptuk a meglepő választ —, amikor az MTK 11:2 arányban megverte az FTC-t, rendszeres látogatója lettem minden nagy mérkőzésnek, egészen 1930. év őszéig, amikor elnöke lettem a BSE futballszakosztályának, s azóta ebben a minőségemben természetesenegyesületem mécseseit élveztem, illetve „kínlódtam” végig. Zobor dr. előadásában hangsúlyozta, hogy mindaddig, amíg a fővárosinál az egyesületi ügyeknek volt a referense, még csak tagja sem volt a BSE-nek. Minthogy azonban onnan elkerült, készséggel vállalta annakidején a BSE szakosztályi elnöki tisztét, majd most, miután a BLASz pártjainak és a BLASz elnökségének a bizalma egyhangúan nyilatkozott meg mellette, a BLASz alelnökségét. Az imént azt mondta alelnök úr — folytattuk tovább —, hogy az emlékezetes 1:2-es MTK—FTC mérkőzés óta lett állandó meccslátogató. Milyen összefüggés van a két dolog közt? — Arra a mérkőzésre ugyanis főleg kíváncsiságból mentem ki. Az FTC-ben erősen hangoztatták akkor, hogy itt az ideje, hogy döntő csapást mérjenek az örök riválisra. „Most kapjuk el az MTK-t” — ettől volt hangos az FTC tábora. Kíváncsi voltam, mennyire váltja be ígéretét a csapat. Kimentem hát a meccsre egy őszi délután és mit láttam, megfordítva történt, az MTK kapta el az FTC-t. Rémes, hogy játszott az a két ferencvárosi hátvéd. Ezek után pedig kiváncsi voltam a rivalizálás folytatására és ez csábított a mérkőzésekre. — Így lettem állandó meccslátogató. — Vannak-edelnök úrnak valamilyen tervei új tisztségében? — Vállaltam az alelnökséget , és vállalom az azzal járó munkát is mindaddig, amíg úgy látom, hogy az amatőr ideál érdekében való elgondolásomat megvalósítani tudom. És itt utalok arra az indítványra, amelyet a négy első helyen álló amatőr egyesület nyújtott be az MLSz-hez a Nemzeti Liga létesítésére. Előre kijelentem, hogy sem nekem, sem a BSE-nek nincsenek mellékgondolatai, csupán azt akarjuk, adják meg az amatőr futballsportnak a fejlődés lehetőségét. Hogy azt azután Nemzeti Liga, vagy országos bajnokság elnevezése alatt teszik lehetővé, avagy egészen más keretek között, az a BSE-t is, engem is hidegen hagy. Ha nem valósul meg ez a célunk, ha nem adnak módot arra, hogy fejlődhessünk, akkor is elértünk legalább valamit: a nyilvános szavazás révén megtudjuk majd, kik azok, akik gátat emelnek az amatőrfutball fejlődése elé. Hogy a létalapja megvan a Nemzeti Ligának, illetve a legjobb amatőrök és profik együttműködésének, arra vannak támpontjaink, így a BSE—Ferencváros kupamérkőzés, mely a rendes játékidőben 2:2 arányban döntetlenül végződött és csak a meghosszabbított időben sikerült a Ferencvárosnak a győzelmet 3:2-re kivívni. Ugyancsak a kupameccsek során a BSE döntetlenül végzett a Bocskaival Debrecenben, a Pécs-Baranyát pedig szintén saját otthonában 4 :3-ra legyőzte. Ezek az eredmények igazolják, hogy az indítványának médián a realitása. Feltétlenül kell valamit csinálni, hiszen az amatőrnívót nem lehet azzal emelni, ha az amatőrcsapatok csak egymás ellen játszanak. — Mert ugyan mit tanulhat például a Törekvés, Postás, BSzKRT és a BSE egymástól? Tanulni csak a profiktól tanulhatnak. Az érdekes beszélgetés ezzel véget ért. Kétségtelen, a BLASz igen jól választott, mert Zobor dr.-ban nemcsak lelkes, odaadó, a pártokon és egyesületeken felülemelkedni tudó objektív vezetőt, hanem az irányítás és az ügyvezetés labirintusában is otthonos munkaerőt nyert. A futballtársadalom sokat vár és remél az új alelnöktől, akinek ugyancsak megvolt az alkalma, hogy betekintést vehessen a futballsport legbelsőbb rejtekeibe s aki jól ismeri annak minden csinját-binját. A karikáim a pályázat VI. díjjal jutalmazott műve Rajzolta: K. Boócz István Most hagyta el a sajtót s újévre már kapható Lengyel főssiklós regénye, a .'/\7 Labirintus, amely mondanivalóival és szuggesztív meglátásaival teljesen új utat hasít a regényírás terén. Nem háborús regény a Labirintus, hanem a háború utáni fiatalság szekszuális és társadalmi problémáinak tükre, a „háborús" gyerek tévelygésének hősi eposza. — A Labirintus-nek ott van a helye minden könyvespolcon.