Sporthirlap, 1931. április (22. évfolyam, 32-41. szám)

1931-04-02 / 32. szám

| ^>portí)^a V Szerkesztőség és kiadóhivatal: tudapest, VI. kerület, Rózsa-utca 111. III. emelet Távirati cím: Sporthirlap Budapest Teletouszám: Szerkesztőség: Automata 196—54. Kiadóhivatal: Aut. 112—44 Előfizetési árak: Belföldre egy negyedén* 6 pengő (egy hónapra 2 pengő) Ausztriába 6 pengő. Csehszlovákiába 20 Ke. Egyéb külföldre sgy negyedéne 7.50 pengő. MEGJELENIK H ET F ÖN. CSŐ TORT OK ON ES SZOMBATON Egye* szám ára: Belföldön 20 fillér. Ausztriában S0 gr. Jugoszlávia 3 dinár. Csehszlovákia 2 Ke. Románia 10 lel. Franciaország 1.50 fr. Olasz­ország 1 L Németország 20 a. pí. Amerik'.' ö cent. Levélcím: Budapest 62, postafiók 82­Csütörtök ■''SSftLT VET Vg Budapest, XXII. évi 32. sz. 1931 április 2. ÁTO 20 /iZIél* Helyezetten volt a magyar birkózósport a prágai európabajnoki versenyen. Keserű le­írni ezt, a teljes kudarcot jelentő mon­datot azok után, hogy annyiszor je­gyeztük fel a sporthistória aranylap­jaira birkózósportunk világraszóló di­csőségét. A felelősek, akiknek szüksé­gük van arra, hogy hamarosan ma­gyarázatot találjanak a szégyenletes bukásra, azt mondhatják, hogy csak négy versenyzővel vonultunk fel a vi­lágversenynek számító európabajnoki tornára s a négy közül is az egyi­ket sajnálatos baleset gátolta meg abban, hogy a végküzdelemben részt- vehessen. Azt is mondhatják, hogy világhíres nemzetközi harcosaink kö­zül éppen a legjobbakat kellett sérü­lésük miatt itthon hagyni és ezért redukálódott a minimumra a nemze­tek erőpróbáján résztvevő magyar csa­pat létszáma. Afféle magyarázatot is hallhatunk, hogy most általában nincs sikerrel biztató formában a magyar birkózógárda s hogy egyeseknek visz- szavonulása, másoknak külföldre való távozása egyébként is meggyengítette a magyar birkózósport nemzetközi frontját. Elismerjük, hogy mindezek a tények magyarázatául szolgálhatnak a prágai kudarcnak, de vájjon találhatunk-e mentséget arra, hogy a nemzetközi téren nagy tekintélynek örvendő ma­gyar birkózósport az emlékezetes bu­dapesti európai torna óta, amelyen megnyertük a nemzetek díját, nem tudta máig megőrizni az átlagos inter- nacionális nívót sem s a legelső hely­ről egyszerre az utolsóra sülyedt? Mentegetheti-e magát a versenyző­nevelés terén mindig elöljáró Magyar Birkózó Szövetség azzal, hogy egy világversenyre csak négy birkózót tu­dott sorompóba állítani, mert nem volt több harcképes katonája? Nem me- rül-e fel önkéntelenül a kérdés, hát annyira kimerült volna a magyar bir­kózósport ősi talaja, hogy már nem tudja kitermelni magából az egész­séges váltógazdasághoz szükséges utánpótlást? És vájjon nem szég.ven- !etes-e azzal az indokolással lemondani a rólunk mindig nagy respektussal vélekedő északi birkózók látogatását, hogy gyengék vagyunk még arra is, hogy itthon vegyük fel velük a ver­senyt ? A három év alatt, ami a világra­szóló budapesti»siker óta eltelt, semmi esetre sem fogyatkoztak meg annyira a magyar birkózósport fejlesztésének, vagy legalábbis a régi színvonalon, való tartásának lehetőségei, hogy ennek a nagy dekadenciának természetszerűen be kellett volna következnie. A bir­kózóegyesületekben dicséretes buzga­lommal folyt tovább a nevelő munka, a közönség érdeklődése nem csappant meg katasztrofális arányban, arról sem panaszkodhatik az MBSz. hogy a felsőbb sportfőrumok' részéről nem talált volna támogatásra. Miért hát mégis ez a feltűnő visszaesés? A magyarázatot megtaláljuk, ha a magyar birkózósport belélfetében az | utóbbi évek során lezajlott harcokra és a kierőszakolt „rendszerváltozás”- ra gondolunk. Kipróbált vezetők hát­térbe tolása, vagy elkedvetlenítése, a versenyprogram és a nagy versenyek­re való előkészülések tervszerűtlen- sége, a balkezes nemzetközi politika, a már kiépített értékes kapcsolatok el­vesztése és a magyar birkózósport fejlesztése szempontjából kevésbé ér­tékes kapcsolatokkal való helyettesí­Űgy mentünk ki a Millenáris-pályá­ra, hogy egy elmaradt mérkőzést fo­gunk „látni”. Mert sok huzavona előz­te meg a BSE—Postás amatőrbajnoki találkozót és az utolsó hírek úgy szól­tak, hogy csak a BSE fog megjelenni a pályán, a Postások pedig a szom­szédos Postás-portáról fogják a két pontot a BSE ölébe hutlajtani. Délután félnégy óra tájban felélén­kült a Millenáris vidéke. Pár száz fut­ballra éhes drukker ácsorgott a ra­gyogó napsütésben, lenn az öltözőben pedig a fővárosiak csapata vetkőzött. — Tőlem csinálhatnak a Postások, amit akarnak, a szövetségben is csi­nálhatnak, amit akarnak, nekem azt mondták, hogy négy órára legyen kész a csapat. Hát kész lesz, kérem! — vé­lekedik a BSE trénere és így is intéz­kedik. A játékosok felkészülődnek, beszél­getnek, labdázgatnak és várják a meccs kezdetét. Mert a hírek ellenére senki sem számít arra, hogy a Postás nem jelenik meg. — Ismerjük már az ilyeneket, vol­tunk így keit éve. Arról volt szó. hogy a MÁV nem áll ki ellenünk. Nem is készülődtünk. Végre a meccs kezdet­kor nyílik a kapu és tömött teherautó érkezik. A MÁV mégis megjelent. Volt nagy kapkodás, hirtelen készülő­dés — és ki is kaptunk. A Postások is biztos ilyesmire számítanak. De abból ma nem lesz semmi! Az egyik játékos le is fekszik a priccsre. Izmos fiatalember ugrik neki (Üregi fiam dolgozd meg! — mondja a tréner); előkerül valami jó­fajta sósborszesz és folyik a masszázs. Csemy tréner közben a játékos fülébe adagolja a lelki masszázst. — Laci fiam, most már játszani kell ám, nem úgy, mint vasárnap. Ha meglátlak a tizenhatoson belül dribliz- ni, bizonyisten lekergetlek a pályáról. Lőni, ha hozzád kerül a labda, ezt tartsd szem előtt. Nem baj, ha nem sikerül, de különben is én tudom, mit tudsz! . A közönség lassan, bátortalanul és tése, a kiküldetéseknél a szubjektív felfogás érvényesülése és ezzel a bir­kózók egy részének elkedvetlenítése, a versenyzők exisztenciájának biztosí­tása körül mutatkozó tehetetlenség — ezek, a javarészt negatívumok jel­zik az „új rendszer” útját, amely vég­eredményben a prágai kudarchoz ve­zetett. Felülről jön minden rossz. Ezt a mondás! — akarva, nem akarva — alkalmaz­túlságosan ritka sorokban szállingó­zik. A bejáratnál a jegyszedő nagy rá­beszélőképességgel kin álja a jegyet és mingyárt meg is esküszik hozzá, hogy ő tudja, a meccs meg lesz tartva. Mégis nagy még a bizonytalanság. Végre megérkezik a hivatalos véle­mény is Rosenberg dr. személyében. — Egész délelőtt telefonáltam ebben az ügyben és meg lesz kérem a meccs. A Postás elvileg nem egyezett bele, hogy egy nappal a terminus előtt kö­telezni lehessen bajnoki mérkőzésre, de azért kiáll jogai feltartásával. Most már híre terjed a bizonyosság­nak; aki nem váltotta meg a jegyét, megváltja és a betonlépcsők lassan be­népesülnek. Megérkezik a Postások csapata is. Négy taxi szállítja őket a szomszéd otthonból. Dresszben, játék­ra készen érkeznek a fiúk. A pályára- lépés előtt Kertész Elemér még leszö­gezi a Postás álláspontot. — A Postások futballszakosztálya semmiképpen sem akart kiállni erre a mérkőzésre. Tekintettel arra, hogy a Szolnoki MÁV lemondta a Corin- thián-dijmérkőzést, az egyesület el­nöksége revideálta a szakosztály állás­pontját és úgy határozott, hogy óvás alatt kiáll a BSE ellen. — Milyen reményekkel lépnek pá­lyára? — kérdjük. — Tíz nap alatt négy meccset ját­szunk — hangzik a felelet. A két csapat közben felállt már. Az összeállítások így festenek: BSE: Bastyovánszky — Szűcs I., Soponyai — Elllbogien, Teleki, Páz- mándi -— Kovács, Kiss, Szűcs II., Cseh, Kozma. Postás: Kristóf — Jelen, Fehér- váry — Vánkos, Bobrik, Morvay — Kéner, Kertész, Kalas, Mátéffy, Do­bos. Juhász dr. sípol és megkezdődik a játék. A pálya nagyszerű, az idő ki­tűnő, a szél ellanyhult és ragyogó napsugár süt — pont a BSE kapusá­nak a szemébe. A közönség — három­százan vannak talán — BSE-győzel- met vár. Mégis a Postás támad. A kezdő rohamot Bobrik indítja, a csa­tárok ei is jutnak Bastyovánszky ka­nunk kell a magyar birkózósportra. S mert a tények valóban a vezetés hibái­ra mutatnak, elsősorban itt kell ke­resni a mai válságos helyzet megoldá­sát. Ez történhetik a mostani vezető­ség helyes irányváltoztatásával, de ha ez nem megy, úgy jöjjenek mások, akikben van kellő hozzáértés, határo­zottság és erő a magyar birkózósport megmentésére és a régi tekintély visszaszerzésére. pújáig, de Kertész erélytelenségén meghiúsul az akció. Mezőnyjáték ala­kul ki, a BSE-védelem nagyon bizony­talan az első percekben, sok a luft és még több a lyukas láb a fővárosiak halfsorában. A BSE-közönség elcsen­desül a nagy Postás-fölény láttán, a vendégeknek pedig az összeverődött srác-kórusban támad nagyhangú biz­tatója. .Ütemesen zúg a „Tempó pos­tások, tempó pos-tá-sok!” Dobos—Mátéffy akcióból megszüle­tik az első korner. Dobos íveli. Má­téffy fejelj, Bastyovánszky védi. Vál­tozatos mezőnyjáték következik, téves ofszájdokkal, rögtönítélő közönséggél és lassan kialakuló BSE-támadással. A városi csapat csatársora meglepően szép kombinációval szerzi meg a 15. percben a váratlan vezetőgólt. Eíl- bogen jó labdával szökteti Kovácsot. A jobbszélső szélsebesen rohan, meg­lóg a halijától, szépen centerez, a kö­zépen tömörülő védelmet a Kovácshoz visszapattanó labda széthúzza, a jobb­szélső jó helyzetben van, lőhetne, de inkább bead, a labda pontosan száll Cseh II. fejére és onnan védhetetlenül pattan a balsarokba. (1:0). Megint a Postás támad, de a csatá­rok sehogysem tudnak lövőhelyzetbe kerülni, pedig könnyű lenne a dolguk, Bastyovánszkyt láthatóan zavarják a lenyugvó nap szemébe verő sugarai- Dobos egymásután vezet szép táma­dást, de a centerezései nagyon rossz helyre szállnak. A 18. percben Vánkos nagyszerű szabadrúgást küld a kapu elé, Dobos fölé fejeli az első nagy egyenlítési lehetőséget. Azután az ötös sarkán addig tétovázik egy tiszta labdával, míg lövésébe belerohan a BSE-védelem. A Postás-balszélső dü­hös és nagyot rúg Ellbogen bokájába. A bíró nem látta. A vendégek fölénye tart. A kiegyenlítés nem maradhat el. A 20. percben Kertész kaparintja meg a labdát, jobbszélre húzódik, nagy stílusban hagyja faképnél a BSE-védelmet, a tizenhatos vonal tájékáról lövésnek beillő beadást ereszt Mégis Riálll a Postás a ISSE. ellen, óvás mellett lejátsssotía a baj- noRi mérleössési és — IBSE—Postás3:2 (2:1)

Next

/
Thumbnails
Contents