Sporthirlap, 1931. június (22. évfolyam, 51-59. szám)

1931-06-04 / 51. szám

4 A nyári vakáció után már Lenkey veszi kézbe a Hungária csapatát A Hungária elnöksége e héten tár­gyalásokat folytatott Lenkey Imrével, akiről már a múlt héten megírtuk, hogy valószínűen átveszi a kék­fehérek tréning­jeinek vezetését. Em­lékezetes, hogy Révész Béla hirtelen távozása után, a múlt esztendőben Lenkey már egy ideig trénere volt a Hungáriának és a meglehetősen rossz hangulatot szinte egy csapásra meg­javította, úgyhogy a csapat az utolsó bajnoki mérkőzésein, majd Ameriká­ban ismét egybekovácsolódva, na­gyon szép eredményekkel játszott. A Hungária és Lenkey Imre szerda estig még nem írták alá a szerződést, azonban ez már csak formalitás lesz, mert értesüléseink szerint befejezett tény, hogy Lenkey a Hungária nyári vakációja után átveszi a csapat vezetését. A Hungária trénerválságának ilyen megoldása nagy örömet keltett a já­tékosok között és megnyugvást oko­zott a csapatuk gyenge szereplése miatt aggódó híveknél. Lenkey, aki ma még a III. kerület trénere, egye­lőre nem a­kart arról nyilatkozni, hogy milyen módon és eszközökkel fogja megkísérelni a kék-fehér együt­tes jelentős feljavítását. Nem Magyarország válo­gatott csapata túrázik német földön, hangsúlyozza a PL­­Sz elnöksége és külföldi példákkal indokolja a németországi mérkőzések lekötését A múlt héten a­ PLASz tanácsülé­sén nagy vihart okozott a profiválo­gatott középnémetországi túrája. Kü­lönösen azt vitatták, hogy helyes-e alszövetségi válogatott meccseket rendezni egyes klubok javára?. Vita közben azt is megjegyezték, hogy a nemzeti színeket nem szabad egyesü­leti érdekek szolgálatára felhasz­nálni. Ezzel a vitával kapcsolatban a PLASz elnöksége részéről a követ­kező nyilatkozatot kaptuk: " Elsősorban el kell oszlatni a félreértéseket: egy alszövetségi válo­gatott csapat nem feltétlenül nemzeti jellegű. Nem Magyarország repre­zentatív csapata fog mérkőzni Né­metországban. Másodsorban tessék csak arra gondolni, hogy június 16-ikán az osztrák szövetség kiállítja válogatott csapatát Svájc ellen és a mérkőzést azoknak az egyesületeknek javára rendezi, amelyek nem mennek túrára, hanem otthon maradnak jú­nius közepéig és játékosokat adnak a válogatottba. Harmadsorban jú­nius 4-ikén a Slavia Barcelonában játszik, mint — Prága válogatott csapata. —. Ezzel szemben a román szövet­ség június 26-ikára válogatott csa­patot kért a magyar, szövetségtől Bu­karestbe s mi feszélyezve érezzük magunkat, mert úgy a professziona­lista, mint az amatőr alszövetség ki­jelentette, hogy nem küldhet Buka­restbe csapatot. A proficsapatok erre az időpontra már lekötötték ma­gukat, viszont az amatőrök az orszá­gos bajnoki döntőket játszák. Ro­mánia erre azt kérte, küldjék le akkor a komplett Hungáriát, mint Budapest csapatát. Legfeljebb erő­sítsék meg egy-két poszton a kék­fehéreket. Persze, a románok most nem értik, hogy ez nálunk megvaló­síthatatlan. Ezt nálunk senki nem lenne hajlandó engedélyezni. Még akkor sem, ha ezért esetleg a romá­nok megharagszanak , és majd nem engedélyezik az amatőrválogatott jú­nius­ 28-i aradi és 29-i temesvári mérkőzését..­.. SPOR­THIRLAP CSÜTÖRTÖK, 1931 JÚNIUS 4. fi nem a klubomat jelentettem fel, hanem a klubom érdekében tettem meg a feljelentést mondja Szomody István, a Vasas elnöke . Kaptuk a következő levelet: A Sporthirlap tekintetes Szerkesztőségének Budapest. Mivel a r­­égi május 30-i nb. köz­leményünk — amely a köztem és a Vasas jelenlegi „vezetősége” között fennálló ügyet kolportálja — a sport­világban félreértésre adhatna okot, mély tisztelettel kérem annak az alábbiak szerint való helyreigazítá­sát, megjegyezvén, hogy a legbensőbb meggyőződésem szerint a szóban lévő nb. közleményük jóhiszeműségéhez semmi kétség nem férhet! Tárgyila­gosságáért pedig külön adózom elis­meréssel. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a sportközönség ne akként informálód­jék, hogy én saját klubomat jelentet­tem volna fel! Sőt feljelentésem egye­nesen klubom érdekében történt és csak 1—2 „vezető”-je ellen irányult. S bár éppen ezeknek a „vezetőknek” működésében lépten-nyomon megnyil­vánul a „L’état c’est moi” elve, mégis végtelenül sajnálni tudnám, ha bárki is — téves disztinkció révén — a szóban lévő „vezető”-ket a klubbal azonosítaná. A klub nem csupán az övék, hanem mindannyiunké, akik a Vasas-színekért lelkesedünk és ezt jo­gosan mondhatom el én magam is, aki a klub fenntartási munkájában sok irányban közreműködtem és áldo­zatokat hoztam. Maga az ügy túlnőtt a személyes és alapszabályadta kereteken, sőt mé­lyen beleszánt a profilabdarúgás ér­dekének területébe is, azonkívül, hogy az ügy egyes sarkalatosabb momentumai ezidőszerint is már Magyarország amatőrválogatott együttese ma mérkőzik Pardubitzban Csehszlovákia reprezentánsai ellen a középeu­rpai amatőr kupáért. Az expedíció szerdán a Nyugati pálya­udvarról indult el pontosan 9 óra 55 perckor. Nagy csend fogad a pályaudvaron. Csak Erdős Zoltán kapitány és Nagy Marcell útimarsall jelenléte jelzi, hogy itt valami sporttal kapcsolatos ese­mény készül. A játékosok közül egyi­ket sem látni, mintha valamennyien sztrájkolnának. Ám a nagy csend mögött bölcs tervszerűség lappang, hiszen még 9 óra sincs, máris vala­mennyien útrakészen várják a vonat indulását. Nagy Marcell a nagy csend okát imigyen magyarázza: — A fiúkat már fél 9 órám kiren­deltem azzal, hogy a vonat 9 órakor indul, így legalább nem kell izgulni egyik-másik késéséért. A fiúk pedig bosszúból valamennyien elbújtak a kocsikban, hogy a búcsúztatók­ is bosszankodjanak, vagy legalább is iz­guljanak. A néhány búcsúztató azonban ha­mar felfedezi az egyik kocsiban a já­tékosokat, akik jót nevetnek a meg­nyúlt arcú embereken. Névsorolvasás következik. Együtt jogi elbírálás alá kerültek. A PLUSz elnökségéhez 30 filléres válaszbélyeggel elküldött ajánlott le­velemben jeleztem ezeket a körülmé­nyeket, de még hivatalos értesítést az elintézésre vonatkozólag a jelen pillanatig nem kaptam és csak az Önök hivatkozott közleményéből tu­dom, hogy a PLASz elnöksége engem panaszommal a belügyminisztérium illetékes fórumához utasít. Ameny­­nyiben a PLASz elnöksége tényleg nem kívánna az ügybe — mint „ér­dektelen” — betekintést szerezni és engem,csak későbben óhajtana hi­vatalosan az önök által már közölt határozatáról értesíteni, az nem je­lenthetne akadályt arra nézve, hogy az ügyet végérvényesen elintézzem. Mivel itt az említett Vasas „vezetők” olyan ténybeli dolgairól van szó, me­lyeknek kritériumai nem évülhetnek el, ennek a kis időkésésnek kihaszná­lása mellett annál kevésbé­ sem lehet azokat az ő részükről esetleges mes­terkélt, vagy látszatos alapszabály­szerű intézkedésekkel legalizálni!" Jelenleg távoltartom magam a Vasas minden közvetlen ügyétől és az adott körülmények végleges vissza­vonulásra késztetnek. Az erőszakos­kodásban nem fogom Schreiber Má­tyást utánozni, azt nem engedi meg a sport szelleme! De az az elégedet­lenség, amely a Vasas-táborban ma már hangosan kezd megnyilvánulni, sajnos, engem igazol és mély lélek­­­érzettel kívánom, hogy az én hőn szeretett klubom megrázkódás nélkül élje azt át! Sportüdvözlettel Szomódy István a Budapesti­ Vasas elnöke, vannak a játékosok: Sár­k­ány, Orbán, Soponyai, Ellbogen, Bobrik, Kolozs­vári, Farkas, Regös II., Keszei II., Déri, Baráth. Itt vannak a tartalékok is: Raffai és Ghymessy, csak az egyik vezető, Lénárt Ernő hiányzik. Nagy Marcell izgul, mert már alig néhány perc hiányzik az induláshoz. Már keresnek egy útlevéllel rendel­kező embert, akit esetleg elvihetnek Lénárt heyett. De nincs baj, mert a BLASz alelnöke végre megérkezik. Megjelenése nagy derültséget vált ki, mert úgy jön, mintha nem is útra indulna. Csak a felöltője­­ van a kar­ján, csomagja nincs. Beszélgetésbe mélyen elmerülve jön Kenyeres Ár­páddal, az MLSz főtitkárával. Komoly témát vitathatnak. Úgy látszik leg­alább. Lénárt megérkezése felélénkíti a hangulatot, de a mérkőzésről alig esik szó. Déri és Regős II. a csapat nevé­ben Erdős kapitány elé járulnak. — Kapitány úr, jó volna egy kis olvasni valót venni az útra. Talán valami képest. Erdős elmosolyodik és Nagy Mér­céihez utasítja a kérelmet. A BLASz főpénztárosa egyet-kettőt fordul és máris teljesíti a fiúk kérését. A bő­kezűség a vezetők körében nagy fel­tűnést kelt, mert úgy látszik ismerik erősen takarékosságra hajlamos ter­mészetét, mire valaki meg is jegyzi: — Úgy látszik Marci, ezt a saját pénzedből vetted, mert szövetségi pénzzel nem szoktál ilyen könnyen bánni. Déri és Regős sikerén a többiek is felbuzdulnak. Egymásután ajánlják megvételre, a pályaudvari árusok portékáit. Soponyai és az újonc Far­kas a csomagolt datolyát említik gyakrabban, ám Nagy Marcel most már szigorú arcot ölt és­­ begom­bolja kabátját. Ezzel jelzi, hogy nincs tovább. Az óra mutatója közben tovább döcög, elhangzik a füttyjel, a játéko­sok és kísérők felszállnak a vasúti fülkékbe és még a hátralevő néhány pillanatot az ablakban beszélgetve töltik el. Közben néhány szót váltunk Er­dőssel és a csapat tagjaival. Nagy sietve leadják a véleményüket a cseh­szlovák csapatról és a várható ered­ményről. Erdős Zoltán: Megpróbáljuk. Ve­retlen csapat nincs és csak nekünk menjen a játék, úgy nem lehet baj.­­ Bodrogi csapatkapitány: Nagy ne­vekből állították össze a csehszlová­kok együttesét, amely valószínűleg jó is lesz, mert a Bratislava, a Zis­­kov és a Bohémians játékosainak tudniuk kell. A közvetlen védelmüket ismerem, játszottam már Polák, Bra­­dács, Pospisil és Skala ellen is. Úgy érzem, hogy ezt a csapatot meg lehet verni. Rajtunk áll a vásár. Déri és Regös II. együttesen ad­ják le tipjüket. — Játszottunk ez ellen a védelem ellen a múlt évben és négy gólt rúg­tunk nekik. Ha egy kicsit jól megy, most is győzni fogunk ellenük. Még Soponyai mond valamit, ám az indulást jelző sípszó elnyomja a kitűnő hátvéd hangját s csak a búcsúintegetés marad az itthonma­radtak részére. A magyar amatőrcsapat tehát pro­gramszerűen elutazott Pardubitzba. Nem volt hivatalos búcsúztatás, el­maradtak a jelszavak, amelyekre nincs is szükség, mert az annyi csa­tát dicsőséggel kiálló játékosok enél­­kül is tudni fogják a kötelességüket. * A két amatőrválogatott egyébként ma délután így áll fel egymás ellen: Magyarország: Sárkány (Tokodi VSE) — Orbán (BTC), Soponyai (BSE) — Ellbogen (BSE), Bodrogi (Postás), Kolozsvári (UTE) — Far­kas (Győri ETO), Regős II., Keszei II., Déri (Törekvés), Borszéki (BSzKRT). — Tartalékok: Raffai (33 FC), Ghymessy (REAC). Csehszlovákia: Kardos — Csulik, Sorai — Schillinger dr., Steff­, Polák — Pospisil, Bradács, Kannhauser, Skala, Dancsik. A mérkőzést Radulescu (Románia) fogja vezetni. Iilagy bárói kedvben, de elbizakodottság nélkül utazott el Pardubitzba a magyar válo­gatott amatőr csapat A válogatottak jól ismerik a csehszlovák ellenfél nagy erejét, mégis bíznak mai S­özépeurópai Kupa-meccsük sikerében — öregedés jelének tartott­am a szem alatti ráncaim­at, azért roppant nagy volt az örömöm, midőn a Hero-skin használata után a ráncaim egyenként eltűntek s önbizalmam visszatért ... Milánó, 1931 február 14. B. Kálmánná: Kozmochemia R. T. Budapest, VI­., Hermina­ út 8/a. I * elérkeztek a magyar amatőrök Pardubitzba A magyar amatőrválogatott csapat szerdán este menetrendszerűen megér­kezett aznapi mérkőzésének színhelyére. Erről Erdős szövetségi kapitány a kö­vetkező rövid távirati jelentésben szá­mol be: Pardubitz, június 3. Szerencsésen megérkeztünk. A csapatot szívélyes fogadtatásban részesítették. Erdős. Kemény ellenfelet kap ma Mün­chenben a Sabaria. A Sabaria csü­törtöki német ellenfele, a müncheni Wacker a délnémet bajnokság dél­bajor ligájának élcsapatai közé tar­tozik. A múlt vasárnap ugyancsak fáradtan játszó szombathelyieknek minden erejüket össze kell szedniök, hogy respektábilis eredményt érhes­senek el vendéglátó gazdáikkal szemben.

Next