Sporthirlap, 1931. december (22. évfolyam, 104-111. szám)

1931-12-03 / 104. szám

CSÜTÖRTÖK, 1931 DECEMBER 3. SPORTHIRLAP „Ajánljuk fel aranyérme­inket­ a bajnokság és a Magyar Kupa győzteseinek •­ — mondja Jangfender Ferenc, az MLSz egyik jubileumi kitüntetettje Még a jutalmazottak is kifogá­solják az MLSz időszer­űtlen »aranyesős« ünnepét Az MLSz harmincéves jubiláns közgyűlése alkalmával a magyar futball hivatalos fóruma — mint ismeretes­­— díszes ünnepséget rendezett. A szép jubileum előtt utólag is meghajtjuk a sajtó tisz­telgő zászlaját, de a szombati ün­nepség egyes momentumaival kap­csolatban észrevételeinket se hall­gathatjuk el. A magyar futball sohasem lá­tott válság napjait éli,, az egyesü­letek a fizetésképtelenség, sőt a teljes csőd szélén állnak, a játékos­nyomor fantasztikus méreteket ölt,­­ ugyanakkor a magyar fut­ball hivatott vezetői pedig ünnep­re sorakoznak a csillogó szövet­ségi palotában és többezer pengő értékű aranyérmet akasztanak De ha már a díjkiosztásnál tar­tunk, hadd említsük meg, hogy tu­domásunk szerint a Szövetség a mai napig se osztotta ki a múlt évi baj­noki és kupagyőztes csapatok érmeit. Ha már díjkiosztó kedvükben voltak, talán erről se kellett volna megfeledkezni. Meg arról se, hogy az MLSz-t 30 évvel ezelőtt kik alapították. Mert ezeknek a neveit hiába keresnék a kitüntetettek so­rában. És — ha szabad megkér­dezni­­—, milyen mérlegre tették a 30 esztendő érdemeit? Mert azt látjuk, hogy az OTT alig néhány, éves szolgálattal rendelkező ura­kat súlyos aranyéremmel tünte­tett ki, ugyanakkor pedig Csá­­nyi József, Reichardt Ottó és még számosan, akik évtizedek nagy munkáját reprezentálják az új futballgenerácó előtt, az OTT szerint csak ezüstéremre voltak érdemesek ? Ezek a kérdések tolulnak elő­térbe, ha már az éremhullatás tényét kénytelen-kelletlen el kell fogadnunk. Az MLSz—OTT aranyesős ün­nepe­ különben élénken foglalkoz­tatja az egész magyar sporttár­sadalmat és általában súlyosan elítélik, hogy erre a költséges passzióra éppen a mai válságos időket választották ki. Kiván­csiak voltunk, várjon maguk az aranyéremmel dekoráltak helyes­­lik-e az MLSz akcióját. Kérdést intéztünk ez irányban Langfel­­der Ferenchez, a magyar labda­rúgósport egyik legrégibb vezér­harcosához, akinek érdemeit sen­ki se vitathatja el, így nyilatko­zott: »Előbb a játékosok, azután a vezetők!« Nem voltam jelen a szombati közgyűlésen és mondhatom, örü­lök, hogy távol voltam, mert csak ünneprontó lehettem volna. A futball mai szomorú válságában nem tartom ildomosnak, hogy a szövetség ezreket adjon ki egy­más dekorálására, különösen nem akkor, amikor a játékosokkal szemben fennálló ilyen természetű kötelezettségeinek sem tett még eleget. Az Újpest például még máig sem kapta meg 1930—31-es bajnoki aranyérmeit, a III. kerü­let csapata még máig sem kapta meg a tavalyi Magyar Kupa győ­zelem jutalmait. Ezek­­ a játé­kosok, akik a sport és a küz­delem mezején érdemelték ki a ju­talmakat, szerintem feltétlenül előbbre valók, mint a hivatali ér­demek megörökítése. Javaslom, hogy mindnyájan adjuk vissza ér­meinket és ajánljuk fel azo­kat a játékosok hátralékos bajnoki és kupa érmei javára. — Nem mehetek el szó nélkül a mellett a tapintatlanság mellett sem, ami az érmek odaítélésénél megnyilvánult. És itt ne tegyen senki különbséget OTT és MLSz között, mert hiszen az OTT jutal­mazásait az MLSz hivatalos elő­terjesztésére eszközölte. Erősen kifogásolom, hogy teljesen megfeledkeztek az MLSz alapító alelnökéről, Steiner Hugóról és alapító főtitkáráról, Horváth Ferenc­ről, valamint — ha már mindenkép­pen szükségesnek tartották az aranyérmek osztogatását, hogy , kifelejtették Schlosser Imrét és Fogl Karcsit, akiknek legalább annyi érdemük volt a magyar futball felvirágoz­tatása kötni­­, mint a kitüntetett sportemberek többségének és nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy például az országos futballszövetség főtitkára, aki alig tíz esztendeje visz vezető szerepet a magyar futballban, az érdemek elbírálásánál nála sokkal nagyobb sportmúlttal bíró urak elé került. Nem személyeskedés akar ez lenni, hanem a sportszerűség és az igaz­ságérzet parancsa, amelynek mind­nyájan engedelmeskedni tarto­zunk, akiknek a leggorombább őszinteséget követelő mai idők­ben a magyar futballsport veze­tése osztályrészül jutott. »Nem időszerű ez az aranyeső« Kérdést intéztünk még Kiss Ti­vadarhoz, a MLSz volt ügyvezető­jéhez is, akinek a nevéhez és irá­nyításához fűződik a futballszö­vetség anyagi fénykora. — A MLSz szombati jubiláris közgyűlése kapcsán a szűkölködők tömege, a futballnak mezítláb és mérföldeket gyalog járó fanatiku­sai szívszorongva lesték, hogy mi­kor nyílik meg a márványpalotá­ban tanácskozó bölcsek ajtaja, hogy az onnan kisugárzó melegség feleslegeiből mikor jut egy szik­­rányi a télvíz idején az ő év­számra fűtetlen öltözőjükbe is. Ám a Bölcsek Tanácsa a futball legégetőbb problémájának és a se­gítség leghatásosabb módjának azt választotta, hogy egymás kö­zött 23 darab aranyérmet és egyéb értéket jelentő ajándékokat oszto­gattak ki. — Egy pillanatig sem akarom azt állítani, hogy mindazok, akik ebben a kitüntetésben részesültek, nem szolgáltak rá az elismerésre. Éppen ellenkezőleg, azt tartom, hogy mindazok, akik a sportban értékes építőmunkát végeznek, méltó jutalomban részesüljenek. Azonban a magyar sportnak, a gazdasági életnek és nem utolsó sorban a magyar futballnak mai lerongyolt helyzetében nem tar­tom időszerűnek ezt az aranyesőt. (A magyar futballsport hónapok óta a decemberi torinói meccsre van beál­lítva.. Mi lesz az olaszok ellen? Lesz-e siker, lesz-e reváns az 1:0-ért? ? Egyelőre pedig: lesz-e csapat, meg­oldódik-e a hátralevő hetek alatt a tavasz óta vajúdó jobbszélső problé­mát Mark­issy szövetségi kapitány az őszi szezonban egymásután kísérlete­zett, ma itt állunk a válogatott meccs kapujában és a jobbszélső kérdés még mindig a legaktuálisabb ijesztgetés az olaszok elleni meccsel kapcsolat­ban. Ezért időszerűnek tartottuk, hogy a jobbszélső problémáról Braun Csi­­bivel beszélgessünk. „Minden idők legnagyobb jobbszélsője“ csak tudja. Mi az oka, hogy Braun Csibi vissza­vonulása óta nincsen igazi klasszis­támadónk a csatársor jobbszélén, mi az oka, hogy a tehetségekben gazdag magyar- futbal­humusz pont ezen a poszton nem tud igazi utánpótlást teremteni.) Braun Csibi részletes előadást tar­tott a kérdésről. — Tisztára véletlennek tartom, hogy nem tudják megfelelően és közmeg­elégedésre betölteni a helyemet. Vé­leményem szerint ugyanis nem igaz, hogy a régi idők utánpótlása teljesen megszűnt. Nem ömlenek olyan bőven a tehetségek, mint a magyar futball háború utáni fénykorában, de azért lám itt is, ott is feltűnik néhány fia­tal játékos, akihez nyugodtan fűzhe­tünk nagy reményeket. A halfsorban ma is nagy játékosok állnak, rövid idő alatt kivívott nagy nevek hordo­zói, a védelemmel sincs baj . . . — De a csatársor ... — vetjük közbe. — Igen, a csatársor — mondja Csibi —, itt van a kutya elásva. — Hát bizony a csatárjáték tényleg visszahanyatlott. És ez a körülmény függ össze a jobbszélső-problémával is. Kidőlé­sem után az volt a baj, hogy nagyon sokat vártak a jobb­szélsőtől. Pedig ne h­igyjék, hogy bo­szorkányság a jó szélsőjáték. — Mi hát a titka? — Sokféle jó tulajdonsággal kell rendelkeznie a válogatott jobbszélső­nek, de a legfontosabb —hogy úgy­mondjam speciális — követelmény a gyorsaság, a keménység, a ruga­nyosság és — amit legelsősorban kel­lett volna említenem — az önállóság. Tudniillik ez az, ami a mai szélsők­ből nagy általánosságban hiányzik. Voltak jobbszélsők, tessék csak emlé­kezni, akik klubmeccseiken ragyogó formát futottak, nagyszerűen éltek az összekötőjük jóvoltából, a válogatott meccsen azonban leégtek. A megszö­kött környezet­ hiánya, a szokatlan idegen összekötő teljesen megzavarta ezeket a játékosokat. Meg aztán, mint mondtam, a csatárjáték általában visszahanyatlott és ez a hanyatlás be­folyásolja a szélsőkérdés megítélését is. Jó csatársor mellett ugyanis egy közepes szélső is elsőrangúan megold­hatja a feladatokat, viszont az igazi jobbszélső csak igazi nagy csatárok mellett juttathatja érvényre a tudását, mert ezen az alárendelt poszton első­rendű játékot csak elsőrendű partner­rel lehet produkálni. — Mi az oka végeredményben a tá­madó játék nívócsökkenésének? — kérdezzük. — Egyszerű a válasz: nem születnek mindennap Schafferek, Orthok és Konrádok. A másik ok pedig a pro­fizmus. — ??? — A profijátékosnak kenyere a já­ték, következésképpen — furcsa, de így van — nem játszik teljes erőbedo­­bással (tisztelet a kivételnek), kíméli magát, mert félti a kenyerét. Másod­sorban pedig az egyesületek a végle­tekig kihasználják játékosanyagukat. — Ki lesz az igazi új magyar jobb­szélső? — Lázár — hangzik Braun Csibi nem is olyan meglepő válasza. — Ebben a fiúban ugyanis tapasztala­taim alapján erre a posztra is nagy képességeket látok. Véleményem sze­rint kellő előkészítés után standard­­jobbszélsője lehet a válogatott csa­patnak annál is inkább, mert a bül­balt helyén Szalay személyében szin­tén elsőrangú és nagy jövőre hivatott játékos áll rendelkezésre. — Torinói esélyek? — Ha tizenegy ember közül leg­alább hat jó napot fog ki, győzhe­tünk. Tapasztalatból mondom ezt, én ugyanis láttam már rossz csapatot győzni néhány ember jó játékával és láttam ragyogó nevekből álló csa­patot csúfosan megbukni. Szerintem tehát attól függ az eredmény, hogy lesz-e legalább hat tip-top for­mában levő játékosunk a torinói pá­lyán. Braun Csibi jobbszélsője, Lázár Az MTK egykori nagy csatára be­szél a jó szélső kellékeiről, az utánpótlásról és a nagy torinói kérdőjelről /S­ért!­f Isod­rom JrSLygUL 1010Cikkek egymás mellére szeretetük, ragasz­kodásuk és egymás iránti hálájuk soha el nem múló jeléül. És hogy az ünnepség teljes le­gyen, az „aranyeső”-nél az OTT is segédkezett, amely pedig eddig csak végnélküli tárgyalásokkal ,,segített” a válságba jutott fut­­ballon. Az Országos Testnevelési Tanács, mint a magyar sportnak egyelőre még mindig legfőbb fó­ruma, szintén a mai időket tar­totta a legalkalmasabbnak arra, hogy aranyérmeket osztogasson, holott nagyon jól tudhatná, hogy mérkőzések és egyesületek sorsa dől el azon, hogy néhány ezüst­pengőt, vagy akár csak rézfillért nem tudnak idejében befizetni. De hát az OTT úgy látszik, min­denképpen ki akarta mutatni haj­landóságát a futball iránt és ki tehet róla, ha a végpusztulás elhá­rítása helyett éppen ezt a formát találta a legszerencsésebbnek, a legidőszerűbbnek és a­­ legsür­gősebbnek. Minden elismerésünk a magyar futball zászlóvivőié — elsősorban Tibor Lajosé —, akik évtizedeken keresztül dolgoztak a labdarúgó­sport érdekében, de bizony elvár­tuk volna, hogy ezt az „arany­ünnepet” jobb időkben rendezzék meg, ne pedig olyankor, amikor sportolók, klubvezetők és sport­vezérek szájából hónapok óta csak panaszsirámokat és jajveszékelést hallunk és jeremiádokat zenge­­deznek — teljes joggal — a ma­gyar futball végveszedelméről. De hát kinek jut ilyen csekély­ség az eszébe, amikor „díjkiosz­tásról” van szó? Ismét egy rendkívüli BOLVÁRY Róbert Stolz film: Kadett kisasszony Szöveg Roda Roda. Zene: Róbert Stolz. Rendező: Bolváry Géza C három (öszsrspIC: Halmay Tibor-Dolly Haas-Gustav Frőhlich Ma premier ROYflL APOLLO Ma premier amikor a zöld gyepen elért bril­­liáns eredmények semmisülhetnek meg rézfillérek be nem fizetése miatt, s amikor Kispestről volt kénytelen egyik játékos a Mille­nárisra gyalogolni, hogy részt­­vegyen csapatának mérkőzésén, mert nem volt villamosra pénze.­­ íme, még a kitüntetett sport­férfiak se helyeslik az aranyesős­jubileumot, sőt az egyik határo­zott javaslatot tesz, melyben fel­szólítja az aranyérmeseket, ajánl­ják fel kitüntetéseiket az­ elma­radt bajnoki és kupaérmek pótlá­sára. Biztosra vesszük, hogy ez a sportszerű javaslat a többiek kö­rében­ is megfelelő visszhangra fog találni és esetleg olyan ered­ményre vezethet, ami némileg kor­rigálja a hibás útra tévedt jubi­leumi ünnep félszegségeit. 5 Prágában Bu­covi less a Ferencváros közép­fedeze­t és Lázár misiler Berkessy is szerephez jut egy félidőre Vasárnap Prágába, a Slavia el­leni mérkőzésére Sárosi nélkül utazik el a Ferencváros, aki he­lyett Bukovi játszik centerhalfot. Más érdekességgel is szolgál a va­sárnapi prágai meccs zöld-fehér szempontból. A fedezetsor balolda­lán ugyanis csak egy félidőt ját­szik Csázár, míg a másik félidőben Berkessynek nyílik alkalma annak a bebizon­yítására, hogy kétségte­len tudása mellé régi kondícióját is visszaszerezte. Ezektől elte­kintve a Ferencváros standard csapatával veszi fel a harcot a most újra nagyszerű formában lévő félelmetes cseh csapat ellen. * Felhívja a Székesfővárosi M. Kir. Pénzü­gyigazgatóság (Szalay­ u. 10.) a t. közönség figyelmét arra, hogy ha beküld 3.­ pengőt, úgy az 57. M. Kir. Állami Sorsjátékhoz pos­tafordultával egy egész sorsjegyet kap. A Túrii a Soroksár ellen komplet csapatát küldi harcba. Zsebeházy teljesen kiheverte sérülését és­ így vasárnap biztosan játszik. Sipöez, aki a Pécs-Baranya ellen az orrán sérülést szenvedett, szintén rendbe­jött. A Soroksár elleni együttes a következő lesz: Spir­dler — Lengyel, Reisner — Ta­m­ács, Sipöcz, Zsebe­házy — Kelemen, Schell, Senger, Pirityi, Kohut II. A Terézváros csapatát a Megyer ellen ismét Tomecz irányítja, míg Váradi újra visszakerül a fedezet­sorba. A vasárnapi összeállítás a kö­vetkező: Müller — Streicher, Vági — Tóth, Pilis (Piretter) Váradi — Kardhordó, Petrasa, Tomecz, K­ovács (Kovács), Udvaros. Utolsó hét! K!l!| || IIP 57. MfiCYBR SiniiLYl |LUMI SORSJáTÉK jjjf 17 ezer n­yereményt sorsolunk ki 250.000 pengő ér tékben. • Főnyeremény 40.000 arany pengő. 1 .Nyeremények 0.000 P, IC 000 P, 2-szer 5006 P, t-12fi- Mb :500 P, 6-szor 2000 P, 10 szer 1000 P. Bk| mellek miéi! készpénzben fsz.Vetnek ki |s§S Húzás deceiÉszlo-cal Sorsjegyárak: egész 3,­ P, fél 1.50 P Kapható minden bank, tor-lété t­elenisf­­lónál és dohánytőzs­dé­b*n. Postairende­léseket a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesít a M Kir. P­énzü­gyigaz- Sim­b­atossig Budaién­, V., Szalay utca in. ||||

Next