Sporthirlap, 1932. november (23. évfolyam, 88-95. szám)

1932-11-03 / 88. szám

CSÜTÖRTÖK, 1932 NOVEMBER 3. SPORTHÍRLAP Máriássy Lajos , hogy Carraro vasárnapi utolsó tüttyjelével megszűnt az ő szövet­ségi kapitányi­­­­ szerepe, amelyet csak bizonyos sportheti és anyagi feltételek mellett vállalna újra A szövetségi kapitány nyilatkozik eszeállátásáról és megisirálja játékosait (A magyar-német mérkőzés nyo­mán sok olyan kérdés vár feleletre, amely már a mérkőzés előtt is na­gyon érdekelte volna a közvéleményt. A csapat több posztjának betöltése kívánt volna magyarázatot, amit azonban a mérkőzés előtt igen ké­nyes kérdés feszegetni. — Máriássy Lajos dr. szövetségi kapitány a mér­kőzés előtt optimista nyilatkozatot adott s amikor az egyik játékos 3:2-es magyar győzelmet tipelt, a szövetségi kapitány rászólt, hogy bizony ezzel az eredménnyel nem volna megelégedve. A mérkőzés iz­galmai és hullámai azóta már elül­tek és így időszerűnek tartották Máriássy Lajos dr.-t megkérdezni, mire alapította nagy optimizmusát a mérkőzés előtt. Szemben ülünk a szövetségi kapi­tánnyal, aki ebben a pillanatban úgy véli, hogy az ő mandátuma, illetve megbízatása lejárt, de azért szíve­sen áll rendelkezésünkre, hogy leg­utóbbi csapatösszeállításának indo­kaira rávilágítson.) — Mire alapította azt a véle­ményét, hogy a csapat szépen fog játszani és legalább­­ Két-három góldifferenciával győz? — kér­dezzük. Máriássy dr.: — Az előző heti jó játék után nem várhattam legmegnyugtatóbb híreket kaptam­ róla és így semmi okom nem volt arra, hogy kicseréljem. Ami pedig az ő eredeti kijelölését illeti, azért döntöttem mellette, mert egyrészt az utolsó mérkőzésen nagyon jól játszott és a többi mérkőzésen is többször játszott jól, mint rosszul. Jakube, akit elsősorban kombinál­tam, sem a Bocskai, sem pedig a III. kerület elleni mérkőzésen nem játszott jól. Mellette a Hungária­­meccsen mutatott elsőrangú játéka szólt. Jakubenál tehát az utolsó heti formát vettem alapul és így Turay mellett kellett döntenem. Avarnál is az utolsó játékot vet­tem alapul. Kifogástalanul játszott és meggyőződésem volt, hogy most már formába jött. A kar mellett még Cseh II.-t kombináltam, de az ő játékától azért, tekintettem el, mert nem tartottam elég megbíz­­hatónak. Nem állíthattam be nyu­godt lelkiismerettel a válogatott­­ csapatba, amikor a Hungária— Újpest mérkőzés előestéjén még­ éjjel fél 2-kor mindenfelé keres­ték, mert nem volt otthon. — Sokan helytelenítik — foly­tatjuk a vitát —, hogy a váloga­tott csapat összeállítása a leg­utolsó játékban mutatott formák alapján történik. Ha ez az elgon­dolás állandósul, úgy csak az utolsó héten kellene a játékosokat megfi­gyelni, ami nem lehet biztos tám­pont a játékos tényleges képessé­geinek és megoszh­atóságának elbí­rálásánál? Máriássy: — Szó sincs arról, hogy elvként állítom fel az utolsó játékon mutatott formát a játé­kosok kiválogatásánál. Ez csak olyan esetben perdöntő, ha nem tudok egyik vagy másik javára más alapot találni. Ezt bizonyítja Borsányi esete is. ő a legutolsó héten gyengébb formát mutatott, mégis őt tettem be a csapatba, mert ismerem képességeit és fi­gyelemmel kísértem minden előb­bi játékát is. Tudtam, hogy Bor­­sányinál egy-egy gyengébb játék még nem jelent formahanyatlást. Őt nyugodt lélekkel tettem be a csapatba és mint kitűnt, nem is csalatkoztam benne. — Mi az utólagos kritikája a játékosokról és a játékról? — kérdezzük. Máriássy: — Háda, Korányi, Bíró, Borsányi és Déri megfelel­tek annak, amit játékuktól vár­tam. Sárosi nehezen lendült bele a játékba. Amikor már kezdett jól játszani, akkor sérült meg. Nem csodálom, hogy ilyen sérü­léssel nem tudta teljes képességét kifejteni. Este a banketten még mindig szédülésről panaszkodott. Korányi még nem kész játékos. Bátor gyerek, de még hiányzik a rutinja. A három belső csatár rossz játékát csak azzal tudom magyarázni, hogy Avar még nem jött formába. Az ő játéka egyéb­ként számomra a legnagyobb rej­tély. Turay gyenge játékát azzal magyarázom, hogy betegségébe visszaesett. Toldinak pedig nehéz a katonai szolgálat. Déri az első félidőben nagyon jól játszott. Két­ségtelenül ő volt a csatársor leg­jobb embere. A második félidő­ben azonban már nem helyezke­dett jól és így Toldi nem tudott neki labdát adni. Sok esetben Toldi kénytelen volt Déri rossz helyezkedése miatt magas labdák­kal kísérletezni. Hibájául rovom fel még azt is, hogy sokszor be­adta a labdát, amikor lövőhelyzet­ben volt. — A jövőre nézve mik a tervei és elgondolásai? Máriássy: — Tekintettel arra, hogy a legutóbbi tanácsülés engem csak a németek elleni mérkőzésre bízott meg a szövetségi kapitányi teendőkkel, az én megbízatásom abban a pillanatban lejárt, amikor Carraro bíró sípja a mérkőzés vé­gét jelezte. Utolsó funkcióm ezzel a mérkőzéssel kapcsolatosan még az lesz, hogy — ha erre felhívást ka­pok — jelentésemet a Tanács előtt megtegyem, így tehát ebben a pil­lanatban, ha vannak is a jövőt ille­tőleg elgondolásaim, nem érzem magamat illetékesnek, hogy ebben az irányban nyilatkozzam.­­ Vállalná-e továbbra is a szö­vetségi kapitányi tisztséget, ha erre felkérnék. Máriássy dr. erre nagy határo­zottsággal a következő kijelentést tette: — Nem remélem, hogy erre fel­kérnének. Kétségtelen, hogy a ka­pitányi tisztség betöltésénél az ille­tékeseket a tiszteletdíj megtakarí­tása körüli szempontok vezetik. Azon nem várt­ esetben, ha szemé­lyem kombinációba kerülne, a tiszt­ség elvállalását két feltételhez köt­ném. Sportbeli és anyagi feltéte­lekhez. Egyik a másiktól el nem vá­lasztható. Szorosan összefügg egy­mással a két feltétel és az egyik vagy a másik teljesítése nélkül, nem áll módomban a tisztséget elvál­lalni, így tehát a legvalószínűbb az, hogy kikapcsolódom átmenetileg a sportból, de hangsúlyozom, hogy csak átmenetileg, mert rövidesen el fog jönni az az idő, ami­kor újból — ha esetleg más formában is — belekapcso­lódhatom annak a sportág­nak a munkájába, amelynek érdekében oly sok áldozatot hoztam. — Kapitány úr a PLASz-nál megválasztott szövetségi kapitány és ez a mandátuma csak jövőre jár le. — Ezt a tisztséget — mondotta Máriássy — aligha tarthatom meg, mert itt annyiféle k­­el­lékszempont­­ra és egyesületi érdekre kell tekin­tettel lennem, hogy ez nem bizto­sítja számomra a munka eredmé­nyességét, így tehát erről is min­den bizonnyal le fogok mondani. (Itt véget is ért a beszélgetés s azzal a tudattal váltunk el a szövet­ségi kapitányt­óll, hogy titokzatos terveket forgat az agyában, ame­lyekkel azonban, mint jó taktikus, nem akar idő előtt kirukkolni.) f­print frissít, hűsít, üdít. Sportolók kedvelt bonbonja. 30 fillérért kapható drogériákban és cukorkároknál. Gyártja a DARMOL r.-t., Budapest. mást, mint jó játékot attól a csa­pattól, amelynek minden egyes tagja a bajnoki mérkőzésen nagy­szerű formát mutatott. Láttam a Ferencvárosban a fedezetsor első­rangú játékát, Turay friss moz­gását és gólképességét. Ugyanezt tapasztaltam Toldinál is. Láttam Újpest játékosait is és itt is azt tapasztaltam, hogy Avar, akiről köztudomású, hogy nehezen jön formába, elsőrangúan játszott. Azt kellett tehát hinnem, hogy Avar végre elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy ismét azt tudja nyújtani a válogatott mérkőzésen is, amit a múltban láttunk tőle. Minden okom megvolt tehát arra, hogy szép és eredményes játékot várjak a csapattól. — Miért esett a választása erre a három belső csatárra, amikor Turay betegsége folytán éppen a legelőnyösebb tulajdonságának, a munkabírásáruik nem volt teljé­ben. Toldi viszont katonai szolgá­lata miatt, nem lehet teljesen fitt kondícióban? Avar pedig az ed­digi játékával meg sem közelítette eddigi formáját? — adjuk fel a következő kérdést. Máriássy: — Turay csütörtö­kön nagyon frissen, ötletesen ját­szott, pénteken és szombaton is a Víg Jánost két hónapra és 80 pengőre ítélték a Hungária—Újpest mérkőzés bo­trány ügy­ének szerdai „ végtárgy­alás“-án A­vári egy hónapot és 40 pengős büntetést kapott — P. Szabót és Takács Bélát felmentették, Lenkey ügyét külön tárgyalják A PLASz fegyelmi bizottsága tegnap, szerdán este folyta­tta az Ottavi—Vig ügy tárgyalását. Már 7 óra után megkezdődtek az újabb tanúkihallgatások és 8 óra­kor a bizottsági szoba előtt vára­kozók hangulatából is lehetett sej­teni, hogy a bizottság végre íté­letet fog hirdetni. A Szövetségi Ház negyedik emeletén, az amatőrök hada mö­gött, egy kis sarokszobában, ahol tavaly még a PLASz főtitkára székelt, együtt üldögélt a három újpesti fiú: Vig, P. Szabó és Já­vor. Előbbiek vádlotti, az utóbbi tanúi minőségben. Tóth István, a Potya mester, elkísérte őket a kellemetlen útra. Neki már nem volt dolga a bizottság előtt, a múltkor tanúskodott, most csak azért jött, hogy a fiúkkal legyen. A Hungária legénységéből csak Újvári volt jelen, ő szintén, mint vádlott. Megérkezése után azonnal „tisztázni” igyekezett Viggel az ellene emelt vádat és láthatóan rosszul esett neki, hogy Vig nem nagy részvéttel hall­gatta. Az Újpest, illetve a Hungária képviseletében Langfelder Ferenc és Kisfalvi István dr. bent, a bi­zottsági teremben hallgatták a tanúvallomásokat. A fegyelmi bi­zottság tagjai egyébként szokat­lanul nagy számban gyűltek ösz­­sze. Dietz Károly dr. elnökön és Federich Hermann előadón kívül Rácz Jenő, Klebetz Sándor dr. és Balázs Zoltán dr. is jelen voltak. A tanúkihallgatások és a vád­lottak vallomásai után a bizottság tanácskozni kezdett, ekkor már a két klub képviselője is csatlako­zott a volt főtitkári szobában vá­rakozókhoz. Órák hosszat tartott a tanácskozás a bizottsági szobában, kint P. Szabó és Jávor elunták a várakozást, hiába kérte őket Víg, hogy ne hagyják egyedül a baj­ban, szépen hazamentek. Újvári is eltávozott. Tíz óra volt, amikor végre meg­nyílt a fegyelmi bizottság szobá­jának ajtaja és a jegyző behívta a feleket. Az ítélet rendelkező részét Dietz dr. kö­zölte:­­ A fegyelmi bizottság Vig Jánost kétrendbeli fegyelmi vétségben találta bűnösnek. Az első vétséget a játék folyama alatt játékostársa ellen követte el, ha súlyosabb következmények nélkül is. A második fegyelmi vétsége, hogy a játéktéren kmvid tettlegességet követett el. A fe­gyelmi bizottság ezért őt két hónapra eltiltotta a 3 játéktól és 80 pengő pénz­­büntetéssel sújtotta. — Újvári József játékostársát tettlegesen bántalmazta, ezért a bizottság egy hónapra eltiltotta a a játéktól és 40 pengő pénzbüntetésre ítélte. — P. Szabó és Takács Béla ellen az eljárást beszüntette. Senksy Imre ügyét elkülönítet­ték és külön is fogják tárgyalni. Az ítélet indokolását a bizott­ság jegyzője olvasta fel. Ebből kiderült, hogy a fegyelmi bizottság a tanú­vallomásokkal beigazoltnak látta, hogy Víg megrúgta Ottávit, azonban nem látta megcáfoltnak Vígnek azt az állítását, hogy mi­ ___ ___ ____ az Illyés­ H­ralleinal főszerep­lésével előtt­e rátámadt volna a kapu felé kanyarodó Ottavira, nem hallotta a bíró füttyét, mely a mérkőzés végét jelezte. Ezért mondotta ki a bizottság azt, hogy míg a játék folyama alatt követte el a terhére rótt szabálytalansá­got. A játéktéren kívül történt tettlegességet, Takács Béla bán­talmazását Víg maga is beval­lotta. Újvári tagadta, hogy a mérkő­zés után torkon ragadta volna Vígét, azonban Klein István dr., az MTK kluborvosa, akit mint tanút kihallgattak, megerősítette a vádat és a bizottság — külö­nös tekintettel arra, hogy Klein dr. a vádlott játékos klubtársa — a terhelő vallomást teljes értékű­nek fogadta el. Langfelder Ferenc és Kisfalvi István dr. bejelentették, hogy a fellebbezéseket írásban ter­jesztik elő s ezzel a Hungária—Újpest-ügy epilógusa — egyelőre — véget ért. A fegyelmi bizottság azonban még együtt maradt, hogy tovább tárgyalja a Dömötör-ügyet, mely viszont — mint emlékezetes — a III. kerület—Szeged FC mérkő­zés utánrezgése. Ez a rezgés nem ért véget szerdán, mert a negyed­szer megidézett Szigeti nevű ha­tárbíró negyedszer sem jelent meg a bizottság előtt. Kimond­ták, hogy erről értesítik a BT-t, azután újabb tanúkihallgatások elrendelése után az ügy tárgya­lását a jövő hétre halasztották. Elutasított kegyelmi kérelem. Oszt József, az EMTK volt játékosa évekkel ezelőtt egy mérkőzésen meg­feledkezett magáról és a bírót tett­­leg inzultálta. Miután bíróverés ese­tében a szövetség nem gyakorol kegyelmet, Oszt kegyelmi kérelmét is elutasították.

Next