Sporthirlap, 1933. október (24. évfolyam, 79-86. szám)

1933-10-02 / 78/a. szám

4 'Mm kuritL 0t­ Utittas ggg ... I 4ut cd<ik eau éma ia HerczegéfFtfdAG V»« THÖKÖLY-ÚT QA dúf<± jÚ&frtatáqcmibdáEfa fc^Wsö/ -Wnia/ygO vége. A csapat küzd az utolsó pil­lanatig. Minden labdát megjátsza­nak. Polgár is kitesz magá­ért, rúg egy meazza­­guit Kárpáti NI. szökteti Keményt a 39. percben. A szélsőnk rögtön küldi be a labdát, Polgár pompásan áll a kapu előtt, akárcsak Meazza. Nem is tétovázik. Átjátszik Toldi­hoz, tőle rögtön vissza is kapja a labdát. Tiszta a helyzet, Polgár kivár, biztos a dolgában és nyugodtan sü­­víttet be a balsarokba. 2:2. A nézőtér megdermedt. A ma­gyarok lelkesen biztatnak. Kolosszális finis Az osztrákok válaszolni igyek­szenek. Szalay kornerre szerel, de nincs baj. De mennyire nincs baj... Hiszen már újra a magyar csapat támad. És mi ez? . A tankok magukra találtak. Feléledtek. Játékba jöttek.. Szédü­letes! Polgár bombáz, Avar bom­báz, Toldi bombáz. Tyűk, micsoda JÓ FUTBALL cipő minőség­ .. P 13.60 labda 13.50 harisnyaszár pja p 2.10 mi­RER 4 Tel.: 18—1—94 — Árjegyzék ingyen tűzijáték. És milyen mázlijuk van az osztrákoknak, hogy a labdák srra emberről pattannak vissza. Olyan gólszag volt a levegőben, hogy nem is csoda, ha az egész osztrák csapat ösz­­szefutott a kapuban. Kissé felszabadul ezután az osztrák kapu. Cisar és Müller jár a lécet 20% engedménnyel árusítók mi­RER Míg a készlet tart — Javítás­ — karbantartás elől, de vonalon túl viszik a labdát. Kárpáti II. dühében még nagyot bele is rúg a labdába, de a bíró sípol és visszahozatja Kárpátival a bőrt. Bíró vágja előre a labdát, Avar Rökknek tolja s­ a szélső be­adását csak kornerre tudják sze­relni. Rökk küldi be. Avar nyugodt, újabb gól van keletkezőben, de mégsem az. Az éles fejes fáig megy fölé. Az osztrák támadás a válasz. Mind a három belsőjük elől jár. Szalay hibáz is, Viertel komért ér el. Ő áll neki a berúgásnak a 44 percben. Száll a labda, de a tumul­tusban a bíró észreveszi, hogy Schall lökött s máris szabadrúgást ítél az osztrákok ellen. Ezzel fel is szabadultunk. Toldi és Kemény vágtat a labdával, de a bírói fütty jelzi, hogy vége a nagy meccsnek. Üdvözlés füttykísérettel A magyar csapat nyomban felsorakozik és a túlsóoldali tri­bün elé vonul s ott üdvözli a kö­zönséget. Azért itt, mert itt he­lyezkedtek el a magyarok. Az üd­vözlésre azonban fütty a válasz. Nem lehet tudni, hogy kinek szól. De aztán hamar kiderül, hogy a nagy füttykoncert Mat­­teának, az olasz bírónak szól. Botrányszag van a levegőben. A rendőrök veszik körül Mat­­teát. Úgy vonul le. Ugyanakkor a magyar csapat diadalmenetben halad az öltöző felé. Usetty Béla elnök és Ding­­nyés Lajos, a PLASz társelnöke halad az élen. Palanatonkint ki­kirobban az öröm... örimmámar a magyar SK­Szö, az osztrákos bosszúság, Meisl-féle fejmosás A magyar játékosok az öröm pa­­roxizmusában rohannak be az öl­tözőbe. Egyetlen gomolyag az egész. A játékosokat sorra gratu­lálja Nádas kapitány, Usetty el­nök és Dinnyés profi társelnök, aki fiatal ugyan tisztében, de má­ris szakértő. Fábián Pál, a profi szövetségi kapitány nagy örömmel leplezi le magát a játékosoknak: — Megdőlt az a kabala, hogy új mezben kikap a csapat. Új trikók­ban játszottatok és íme, itt van a szép eredmény. Azután mint óvatos kapitány hozzáteszi: — De nehogy az olaszok ellen csak így játszatok, mert akkor baj lesz! Most jön be az öltözőbe Asch­­ner Lipót, az újpesti vezér. Nádas eléje áll és így szól.: — Ebben az ünnepélyes pilla­natban kérem meg az újpestiek ve­zérét, hogy adjon gyepes pályát az újpestieknek! A fiúk az első fél­időben csetlettek és botlottak a fü­ves pályán. Ha már megszokták volna otthon, akkor más képe lett volna az eredménynek. Aschner válaszul ezt jelentette ki: — Ha olyan gyorsan meg le­hetne valósítani a gyepes pályát, mint ahogy szeretném, akkor már készen is állana ... A sajtó rontotta el a csapatot. — du­k­ósko­­dik messi, az osztrák öltözőben, amelyet be­tölt az ő pattogása. Szidja a já­tékosokat, akik mind primadonnák­nak képzelik magukat. És akkor, amikor már a zsebükben­ érezték a prémiumot, nem strapálták ma­gukat tovább. Nyilatkozatok Dollfuss kancellár: „El vagyok ragadtatva a fiatal magyar játékosok küzdőkép­ességétől , nagyon örülök, hogy minden egyes fiúval kezet szoríthattam" A mérkőzésről a legszebb elis­merésben a magyar csapat az oszt­rák kancellár, Dollfuss szájából részesült, aki a következőket mon­dotta munkatársunknak: — Dicsérettel kell megemlékez­nünk mind a két csapat­ teljesítmé­nyéről, öröm volt látni a két or­szág ifjúságát ilyet, sportszerű küzdelemben. El vagyok ragad­tatva a fiatal magyar játékosok küzdőképességétől. Nagyon örülök, hogy minden egyes fiúval kezet szoríthattam. — Természetesen megilleti a di­cséret az osztrák csapatot is, amely annyi országban képviselte szí­neinket dicsőséggel. Ilyen küzdelemre készítettem el­ a csapatot, mondja Nádas A magyar vezetők túláradó öröm­mel nyilatkoznak. Usetty Béla, az MLSz elnöke: Gyönyörű mérkőzés volt. A győzel­met is megérdemeltük volna. Dinnyés Lajos, a PLASz társ­elnöke (a csapathoz): Megtetté­tek kötelességeteket! (az újság­íróhoz): Nem volt a csapatban egyetlen primadonna sem. Nádas Ödön, országos kapi­tány: Ilyen küzdelmet vártam a csapattól. Erre készítettem elő. Az eredmény bizonyítja, hogy helye­sek voltak az előkészületek. A reális eredmény kétgólos győzel­münk lett volna. Egyénileg nem szoktam soha senkit kiemelni, most azonban meg kell említenem Sárosi nevét, aki magasan a legjobb tel­jesítményt produkálta. A közönség botrányosan viselkedett. A csapa­tot egy darabig zavarta, a második félidőben azonban túltették magu­kat a fiúk ezen a kellemetlen moz­zanaton és függetlenítették magu­kat. Fábián Pál, a profikapitány: A mérkőzésből két tanulságot lehet levonni: a) a játék nem volt folyamatos, sima, hanem lüktető, fluktuáló, b) néhány újoncunk nem állotta végig a játékot, de bebizonyoso­dott, hogy még a Wundermann­­schaft ellen is le lehet lelkesedéssel gyűrni a hiányosságokat. — A mérkőzés emeli a csapat önbizalmát, ez pedig majd a játék­stílus emelkedését hozza meg. A magyar csapat erőtartaléka végezte ki a csodacsapatot. Meg kell még állapítanom, hogy az első félidő­ben a magyar halfsor ragyogó tel­jesítményt nyújtott. Minder Frigyes, az MLSz ház­nagya: Lelkesedés és a magyar csapat halásora döntötte el a küz­delmet. Kenyeres Árpád, az MLSz fő­titkára: Nagyszerűen játszott a magyar csapat. Reichard Ottó, a Nemzeti el­nöke: Nem túlságosan tetszett a mérkőzés. Az osztrákok nem állták végig az iramot. A magyar kom­binációk nem voltak tökéletesek. A szélsők gyengén fungáltak, a bel­sők elkapkodták a játékot. A magyar játékosok azokra hivatkoznak, akik­­ látták a mérkő­zést Háda. Sajnos, még a 2:2 ará­nyú döntetlennek is örülni kell. Azért sajnos, mert gólokkal volt jobb a csapat az eredménynél. Szalay: Az eredmény 2:2, de akik látták a mérkőzést, azok meg­állapíthatták, hogy ez a játék in­kább győzelem volt. Kárpáti: Remélem, Mándi ezek után fog félni a fiatal halfoktól. Polgár: Már az első félidőben meg kellett volna nyerni a mérkő­zést. De pechünk volt a góllövéssel. Avar: Ilyen peches mérkőzésen nagyon régen játszottam. Nekünk kellett volna győzni 2:0-ra.­­Rökk: Nagyon boldog vagyok, hogy a kapitány úr dícséretét ki­­érdemeltem­. Játszottam már ennyi ember előtt, de válogatott mérkő­zésen még nem. Biró: Jóiramú mérkőzés volt. Az első félidőben még furcsa volt Kár­páti mögött bekkelnem, de a má­sodik félidőben már egészen ment. Sárosi­­már annyit mentegeti Smistiket, aki megrúgta, hogy ne­vetnek rajta.­­Schwarz doktor, a futballista csodadoktor különben az öltözőben megvizsgálta és megálla­pította, hogy a térd alatt izomhor­zsolása van, a bőr is felszakadt, de nem veszélyes a dolog). — Ha tíz méterre elmentem Smistiktől, már baj volt, ha rajta voltam, nem tudott mozogni. Toldi: Az utolsó tíz percben be­csületes, szép küzdelemben egyen­lítettünk ki. Korányi: Reális eredmény lett volna 3:2 arányú győzelmünk. Ri­csi fejese gólt érdemelt volna. Az osztrákoknak nagy mázlijuk volt. Kemény: Az első félidőben izgal­mas, ideges volt a játék, a máso­dik félidőben sokkal jobban s nyu­­godtabban ment. Barna Sándor, a Budai „11” el­nöke: Boldog vagyok, hogy láttam a magyar csapat lendületes játé­kát. Minden játékos a legjavát nyújtotta tudásának. Nagy Marcell, pénztáros: Lelke­sedés és technika vitte diadalra a csapatot. Az olasz meccset meg­nyerjük. Mándi: Kis szerencsére­ győz­hettünk volna. A brrói: Életem legszebb mérkőzése Mattea, a mérkőzés bírája: Meglepődtem azon, hogy Sindelar milyen gyenge játékot nyújtott. Sárosi volt a legjobb a mezőnyben. Kemény, de nem unfair volt a mérkőzés. Ez volt az életem leg­szebb mérkőzése. Az eredmény igazságos. A magyarok tellenkben vannak, mond a messi . Sindelar kitért minden ko­molyabb küzdelem elől. Smistik formán kívül van. A magyarok feljövőben vannak. Van szívük. .A mérkőzést az ő harci képességük döntötte el. Ebersthaler, az osztrák szövet­ség elnöke: Súlyos csalódást ho­zott a mérkőzés. Az osztrák csa­pat elvesztette nyugalmát. A ma­gyar csapatban nagyon megnyerte tetszésemet: Sárosi, a szélsők és a mesés hátvédek. Gerői alelnök: Hamis taktikát alkalmazott az osztrák csapat 2:0-nál. Ekkor négy halffal kel­lett volna játszani. A magyar csa­pattól hosszú idő után a legjobb játékot láttam, örülök, hogy nem kaptunk ki. Schmieger tanár: Gyors, tech­nikás a magyar csapat. Állóképes is. Könyen felválthatja a Wunder­­mannschaftot. Retschurg: óriási szerencse a döntetlen. A magyar csapat egy­séges volta reális győzelmet is hozhatott volna. Sindelar: Indiszponáltak vol­tunk. Megérdemeltük a döntetlent. Smistik: Túl kevés támogatás­ban részesültem. Nagyszerű volt: Korányi, Sárosi és Avar. Nausch: Sok bírói tévedés ajándékozta el a mérkőzést. Bankett és utazás: A magyar csapat este az Impe­­rial Hotelben vett részt az osztrák szövetség által részére rendezett banketten és utána fél 12 órakor vonatra szállt, hogy hazautazzék Budapestre. Hércsó, 1933 október 2. A magyar csapat az erkölcsi győztes Gyenge kezdés után vétettünk az osztrák játék ellenszerére Ez a bécsi 2:2 fordulópont a magyar futball történetében. Bécs­­ben döntetlent elérni: ez maga olyan teljesítmény, amelynek ab­szolút sportértékét senki kétségbe nem vonhatja. De teljessé teszi a sikert az a mód, ahogy a magyar csapat ezt az eredményt kivívta. Nem az osztrák csapat gyengesége, vagy hibái szülték a 2:2-t, hanem a magyar csapat tiszteletét ébresz­tő erények . A nagy ellenfél most is az igazi osztrák futballiskolát játszotta. Igaz, hogy nem azzal a tökéletes­séggel, mint 1—2 év előtt, a Wun­­dermannschaft fénykorában, igaz, hogy néhány ponton gyengébb volt a mai osztrák csapat a csodacsa­patnál, de a 2:2 nem ezen az 1—2 gyengébb emberen múlt, hanem azon, hogy a magyar tizenegy megtalálta a Wundermannschaft­­ ellenszerét A játék egyes periódusaiban most is kísértett a vereség emléke, az első negyedórában nagy volt az osztrák fölény, a II. félidő is ijesz­tően indult de a játék többi részé­ben­ két egyenrangú ellenfél nyilt harca folyt a pályán, helyenként kimondott magyar ostrommal s az utolsó negyedóra szenzá­ciós magyar hajrája után a magyar csapat az erkölcsi győztes. Hiszen a valóságban is csak a sze­rencse védte meg Ausztria kapu­ját a győztes magyar góltól. Ezt maguk az osztrákok is elismerték. A magyar tizenegy, amelyet az MLSz Bécsbe küldött, megtette kötelességét és nem rajta múlt, hogy az eredménye nem lett még a 2:2-nél is jobb. Ez a tizenegy nem tehet róla, hogy egyetlenegy tagja sincs, aki otthon lenne — a gyepes pályán. Ezek a fiúk a kopár földön, esetleg sárban idegzik magukba a labda mozgását s a Stadion gyepén ját­szani — hendikep számukra. Nem csoda, ha teljes félidőn csetlett­­botlott a magyar csapat s egy egész félidő arra ment rá, hogy a gyepen való játékba belejöjjenek. De belejöttek. Ha a mérkőzés még tíz per­cig tart, akkor 4:2 az ered­mény a magyarok javára. ilyeneket mondogattak a jó bécsiek a meccs után s ha nem is lehet ell­lenőrizni az efféle jóslatokat, min­den­esetre jól jellemzik azt a köz­hangulatot, amit a magyar csapat hajrája teremtett. Amit a második félidőben ez a magára talált gár­da játszott, az vol a helyes stílus, ez az, amit tovább kell építeni, csiszolni. „23 éves­ csapatunktól nem lehetett magas iskolát várni, sem rutint s nem is ezt kaptuk a csapattól. De vártunk és kaptunk vérbeli harci erényeket, volt szív, lelkesedés, volt küzdelem. A múlt és a jövő csatázott a pályán s a jövőt a magyar 23 évesek jelentet­ték. Ha a magyar csapat az I. fél­időben nem játszik annyira elfogó­­dottan, ha a nagy ellenfél hírneve nem ült volna rá olyan nyomasz­tóan a lelkekre, akkor már most pontot tehetett volna a Wunder­­mannschaft tündöklése mögé. • A kedvezőtlen külső körülmé­nyek miatt két teljesen különböző félideje volt a magyar csapatnak. A magyar csapatnak meg kellett szokni a gyepet, a túlnyomó részé­ben ellene szurkoló 60.000-es néző­tömeget s amellett meg kellett emésztenie a sok fiatalt,, akik többé-kevésbé újoncoknak számí­tottak a gépezetben. Kísérleti idő volt tehát az első félidő, de — és ez maga is elis­merni való — 45 perc elég volt a magyar csapat összekovácsolásá­hoz. A csatárok az első félidőben gyengén működtek. A belső hár­mas szélre szánt minden kiadása az ellenfél szélső hak­jainak zsák­mánya volt. A szélsők alig kaptak használható labdát. Közülük Rökk még rengeteg tempóhibát csinált, a labdák alá futott, rosszul számí­totta ki röppályájukat. Kemény is egészen elfogódottan játszott, pláne vele szemben Braun nagy­szerűen dolgozott s a rosszul fog­lalkoztatott szélsők bizony nem igen vétették magukat észre dere­­kas tettel. A belső hármas sem találta a helyét. A­z­ alakzat szokatlan volt, az összekötőknek mintha nem íz­lett volna, Polgár pedig rosszul vette át a labdákat és nem is moz­gott olyan gyorsan, mint ahogy a modern centertől el lehet várni. Az egész meccsen végig csak öt játékosunk játszott egyenletesen. FU­TBALL dressz CIPŐ­LABDA 1 garn. erős 17 szeletes 32.— 13.50 10.— HAAS SPORTHÁZ Andrássy­ út 15. Kérje árjegyzékünket

Next