Sporthirlap, 1933. november (24. évfolyam, 87-94. szám)
1933-11-04 / 87. szám
SZOMBAT, 1933 NOVEMBER 4. SPORTHIRLAP. Hunyadi és Werner közül — Laky 3 óra a Ferencváros pénteki derbitréningjén Délután 3 óra. A ferencvárosi pályán még minden csendes, csak a „korán kelő” Móré labdázgat egyedül a pálya szélén. Mindjárt meg is kérdezzük tőle, milyen eredményt vár a derbitől. — Nehéz jósolni — szól a válasz —, mert egészen bizonyos, hogy vasárnapra „derbiformás’ Hungáriát kapunk ellenfélül. Az is biztos, hogy nehéz, izgalmas mérkőzés lesz. A beszélgetés közben megérkezik Laky, aki beleszól: — Így van ez, ha egy vidéki játékos Pestre jön. Mindjárt nyilatkozik . . . MOST AZ FTC KÖLYÖKCSAPATA fut ki a pályára, illetve a pálya mögé. Kisebb méretű, de valódi futball ugrik a fiúk közé és megkezdődik a tréning. Két kölyökkel mindjárt tippeltetünk is: Vonyák Imre (14 éves, balösszekötő, 140 cm magas): Sok góllal győz a Fradi. Ez természetes, hiszen most jobbak vagyunk. Magyarossy Sándor (11 éves, jobbszélső, 131 cm magas): Hát persze, hogy győzünk! Talán visszaadjuk a 11:2-t. Már éppen ideje volna. A papám mesélte, milyen zabos volt akkor a mécsesén. Mire visszaérünk a „nagyok” portájára, már együtt van az egész ferencvárosi gárda. KÉT VENDÉGET is látunk a fiúk között: Hunyadit és Wernert, a két hátvédjelöltet. — Itt a konkurrencia — mond TÁNCZOS: Nagy meccs lesz, lesz nagy izgalom és sok gól. Győzni akarunk. KEMÉNY: Egy derbit már játszottam az Újpest ellen és talán a magyar—olasz is kitett egy derbit. Tehát nem számítok újoncnak, de a meccsen akarok számítani. Győzünk. TOLDI: Nem lesz könnyű munka, de hát majd csak megbirkózunk valahogy a Hungáriával. HOFFMANN: EZ LESZ AZ ELSŐ DERBIM Szeretnék jól szerepelni. Egy kicsit még érzem a sérülés utóhatásait, de ilyen csekélység elmúlik egy nagy meccs izgalmában. (Hoffmann elmondja még személyi adatait is: 19 éves, hét éve futballozik a zöld-fehér klubban. Az idén érettségizett.) LAKY: Úgynevezett „puskaporos” meccs lesz. Ami az új szerepemet illeti, azt mondják, tudok bekkelni. Remélem, vasárnap igazolom azokat, akik ilyen jó véleménnyel vannak rólam. TAKÁCS: Rámegyünk a meccsre. Izgalmas mérkőzést lát majd a közönség, legyen szerencsém minél nagyobb számban ... LÁZÁR: Ugyanolyan nagy meccs lesz, mint a rendes Ferencváros—Hungária találkozók szoktak lenni. Muszáj győzni. PAPP: Győz a jobbik csapat. Azért sajnálom a Hungária-fiúkat, hogy most sem kapnak majd prémiumot. De nem vagyunk elbizakodottak. 90 perc alatt sok jó rossz történhetik az emberrel. PATAKI MIHÁLY: — Régi tétel,hogy egy nagy csapat átmeneti formáját nem lehet mértékadónak tekinteni. Áll az a Hungáriára is és különösen áll a Ferencváros—Hungária találkozókra, amelyek a két régi ellenfél nemes küzdelmét szokták hozni. Bár Korányi hiánya nagy hátrányt jelent nekünk, bízom csapatunk győzelmében. BLUM ZOLTÁN: Ugyanúgy készültünk, mint egy más bajnoki mérkőzés előtt. Ha a Ferencváros játékosai tudásuknak megfelelő játékkal rukkolnak ki, győzni fogunk. KOVÁCS FUKSZI: Nincs biztos mérkőzés. A Hungária mindig nagy ellenfél volt és most is az. A nagy ellenfél nagyobb teljesítményt vált ki a csapatokból, tehát nívós, izgalmas mérkőzésre van kilátás. DÉLUTÁN 5 ÓRA A forgalom az irodába terelődik át, a játékosok sorban érkeznek jegyeket vásárolni. Mester Györgynek, a Ferencváros irodaigazgatójának derbi napja van, egymás után rendelik telefonon a jegyeket. Mester szívesen jegyzi elő a jegykérelmeket, de azért panaszra is van ideje: — Ezer pengőnkbe kerül a magyar—olasz mérkőzés utójátéka — mondja. — Ennyibe került a kidöntött kerítések és korlátok helyreállítása... De aztán vidáman jegyzi meg:— Bár csak most is felmerülne egy ilyen kiadás. Persze „1O.OOO-es" alapon. DÉLUTÁN 6 ÓRA A fiúk már elmentek, csak éppen Hunyadi és Werner várják a „hátvéddöntést”. Mailinger elnök és Pataki az iroda egyik sarkában halkan tárgyalnak, de az eredmény negatív. A Ferencváros csak a jövő héten szerződtet új hátvédet. Este 7 óra.A sportszanatóriumban. A ferencvárosi gárda meglátogatja Korányit. Megtelik a betegszoba, a fiúk sorra szorongatják beteg bajtársuk kezét, aki halkan csak ennyit mond: — Aztán vigyázzatok a meccsre! szerű és körültekintő, mint a régi MTK legendás korszakában. Nem lehet tehát a balsikerért a vezetőséget, vagy a vezetőség egyes tagjait felelőssé tenni, mint ahogy azt sem lehet feltételezni, hogy a játékosok nem teljes szívvel és lélekkel állnak klubszíneik szolgálatában. Ismétlem, a Hungária legutóbbi eredményeit átmeneti jelenségnek tartom és egészen bizonyos, hogy egyik napról a másikra gyökeresen megváltozik minden. Az örökderbi jegyében — Az elmondottakból látható — folytatta a Ferencváros elnöke —, hogy a Hungáriát változatlanul egyenrangú ellenfélnek tartom. A két egyesület évtizedek óta tartó rivalizálása alapozta meg a magyar futball vitathatatlanul magas színvonalát és semmi ok, hogy a mostani találkozó jelentőségét és a várható eredményt kézlegyintéssel alábecsüljük. A tabella állása lehet helyzetmérő, de nem lehet általános értékmérő: állandó külföldi példák is igazolják, hogy a futball olyan játék, ahol az együttesek időnként fel- vagy letörnek. Ezt nem szabad egy hozzáértő, tárgyilagos félnek sem figyelmen kívül hagyni. Gyurka és társai — A Ferencváros hátvédkérdésére rátérve: nem olyan egyszerű a dolog. A jobbhátvéd posztjának betöltésénél elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy megfelelő képességű játékost állítsunk erre a fontos szerepre. A Ferencváros vezetősége a rendelkezésére álló anyagi lehetőség és a szabad játékosok figyelembevételével igyekszik a kérdést közmegelégedésre megoldani. A csapat többi részei ellen — úgy látom — nem lehet kifogást emelni. De a legörvendetesebb jelenség csatársorunknak az utolsó mérkőzésen mutatott tetszetős,és eredményes játéka, amely Sárosinak a csatársorban való szerepeltetésének előrelátott következménye volt. Ez az őstehetség magával ragadja társait, színt, lendületet visz az akciókba. A mai csatár ínséges világban csak örülni lehet ennek. Sportcipők, szerelés előnyösen beszerezhetők Kiczkó sportüzletében. Kigyó-utca járt Toldinak. Aki azonban csak mosolyog. Ő már „nyeregben van”, jobban mondva, visszakerült eredeti helyére. — Hogy ízlett az „egy előadásból” álló hátvédszereplés? — kérdezzük Toldit. — Hát bizony, láthatták szerdán, mindig előreszaladtam a kapu felé. Úgy éreztem magam, mintha egy éhes ember elé öt lépésnyi távolságra oda tesznek egy tál gusztusos ételt. Persze, hogy fut feléje az ember . . . DÉLUTÁN 4 ÓRA Vége a tréningnek. A fiúk a fürdőben beszélgetnek halkan. Sorra kérdezzük őket a derbiről: HADA: Tudom, a Hungária csatársora többet tud, mint amennyit szerdán mutatott és éppen ezért nem lesz könnyű dolgom. Nem bánnám, ha vasárnap még fukarkodna az ellenfél a lövésekkel és aztán kívánom nekik, nyerjenek meg minden meccset. A VÁLOGATOTT KAPUS ezután a következőket mondta: — Nagyon kérem a Sporthírlapot, írja meg, hogyan zajlott le az afférom a Millenáris-pályán. Az igazság az, hogy a jegyemet otthon felejtettem és kértem a kapuban álló funkcionárust, kivételesen engedjen be. Az illető akkor gorombán rámszólt: „Jegy nélkül nem lehet bemenni, gyerünk tovább!” Erre én udvariasan megkérdeztem, hol lehet kedvezményes jegyet váltani? Most újabb goromba válasz következett, az ajtónálló megfogta a kabátomat és ellökött, mire én utat csináltam magamnak és bementem. Ez az igazság! SÁROSI GYÖRGY ezt mondja a derbiről: — A Hungária mindig nagy ellenfél volt és biztos, hogy most is jól fog játszani ellenünk. (Gyurka leíratta a „nyilatkozatot” és ellenőrizte.) MAILINGER BÉLA• „A futballban a várható eredmény kiszámíthatatlan" A Társadalom Biztosító Intézet fiumei úti székházának előcsarnokában olyan nagy a sürgés-forgás, mint egy futballderbi színhelyén. Néhány perces várakozás utáni Mailinger igazgató párnázott ajtaján belül vagyunk és előadjuk jövetelünk célját: a Ferencváros elnökétől szeretnék hallani az örökderbi várható eredményét. Mailinger elnök arca elkomolyodik és csak ennyit mond: „Nagyon sajnálom, de hivatali helyiségemben sportról nem nyilatkozom. Délután öt órakor a pályán viszont nagyon szívesen állok a Sporthírlap rendelkezésére” ...) „Tévedni emberi dolog...** Pénteken délután az üllői úti pálya irodájában Mailinger elnök kérdezés nélkül mondja el véleményét az örökderbiről, a Hungáriáról és a Ferencvárosról. — Helytelen volna a szerdai Phöbus—Hungária mérkőzésen látottakból végleges következtetést levonni. Minden csapatnak lehetnek gyengébb periódusai, amelynek eredete ugyanúgy megmagyarázhatatlan, mint ahogy az együttes egyik napról a másikra kijátszhatja a képességeinek megfelelő formát. Láthattuk, a Hungária Debrecenben megmutatta oroszlánkörmeit és egész határozottan merem állítani, hogy ellenünk a Hungária úgy fog játszani, azzal a tudással és lelkesedéssel, amely évtizedeken keresztül a két nagy csapat, találkozóját a magyar futballsport pirosbetűs ünnepnapjaivá emelte. — Tudom, drukkertáborunk tekintélyes része az eddigi eredmények után hatalmas gólarányú Ferencváros-győzelmet vár és remél, de — tévedni emberi dolog. — A Hungária csapatában több egészen elsőrangú játékos szerepel és a csapatban nincs több gyengébb pont, mint a többi együtteseknél. Hol a hiba? — Hogy mi az oka mégis a kékfehérek gyenge szereplésének? Ezt nem lehet megmagyarázni, mint ahogy a Hungária vezetőségét, sem lehet okolni a zökkenőkért. Hiszen Brüll Alfréd elnöktársam, a magyar futballsport illusztris vezéralakja évtizedek óta vezeti világviszonylatban is hírneves klubját és vezetése ma is van annyira szűk m HlHCíWu ülCHBStO plk'csipernára P 225.— ^ Gyártja: Orion izzólámpagyű Új idők, új csapatok (— Mit szól Elnök úr a Kispest, a Phöbus és többi középcsapatok szép eredményeihez?) — örvendetes elsősorban a Kispest előretörése. Ez a csapat az egységet és a gólra törő lelidülési stílust képviseli és általában is örvendetes, hogy az úgynevezett középcsapatok ma már sokkal nagyobb játékerőt képviselnek és játéknívóban szorosan az élcsapatok mellé zárkóztak fel. Ebből azt kell következtetni, hogy az állag feljavult és az általános színvonal is emelkedett. Ezkülönben a válogatott csapat legutóbbi vitathatatlanul értékes szerepléseiből is látszik, tehát minden okunk megvan arra, hogy a magyar futball jövőjét illetően optimisták legyünk. Nyilatkozatomat azzal zárom: a futball csak játék és hallatlan népszerűsége éppen abban rejlik, hogy a várható eredmény kiszámíthatatlan. A felkészültségen, rátermettségen kívül a szerencse is szerepet játszik az eredmény kialakulásánál, tehát — még egyszer mondom — nem szabad ősi ellenfelünket elparentálni. Ez különben majd vasárnap is kiderül... Márkus Pál. Mi lenne, ha a Hungária angol trénert hozatna?... — Az egész világ tele van magyar trénerekkel és akkor még arra gondolnak, hogy idehaza meg idegen trénert kell szerződtetni. Ilyen és hasonló kifakadásokkal fogadta a magyar trénerek társadalma a hírt, mely szerint a Hungária vezetősége komolyan tervbe vette angol tréner szerződtetését, miután régi nagyságának emlékei Robertson és Jimmy Hogan működésével voltak kapcsolatosak. Nem is csodáljuk, ha a magyar trénerek rossz szemmel néznék az ilyen lépéseket, amelyek ellen voltaképpen már korábban is állást foglaltak, mint az az alábbi nyilatkozatból is kiderül. A Magyar Tréner Testület vezetőségétől kértek meg bennünket e nyilatkozat közlésére, amelynek éppen a Hungária (komoly?) szándékai adtak aktualitást. A Magyar Labdarúgók Szövetsége és a Magyar Futballtrénerek Testülete között 1932 január hó 4-én létrejött megállapodás 7. pontja szerint: „Tréneri teendőket az MLSz fennhatósága alá tartozó egyesületeknél magyar trénerek csak az MFT működési engedélye alapján vállalhatnak és végezhetnek, külföldi trénerek pedig csak akkor, ha ilyirányú kérelmükre az MFT javaslatának meghallgatása is van . MLSz országos elnöke is a működési engedélyt megadja.” Ezen — az MLSz és Magyar Futballtrénerek Testülete közötti — megállapodást jóváhagyta és elfogadta az MLSz országos tanácsa 1932. március hó 5-én tartott ülésében. Ehhez a nyilatkozathoz azonban volna némi hozzáfűznivalónk: 1. Nem helyes az az intézkedés, amely az érdekelt testület véleményétől teszi függővé, hogy szerződtethet-e akármelyik egyesület is idegen trénert. (Ha ez kür 1 2 3 földön is így volna, akkor bizony most egymást taposnál itthon a trénerek.) 2. Milyen indok volna elég erős arra, hogy a külföldi futballal egyenrangúságra törekvő magyar futballt megakadályozza akár külföldi tanítómester alkalmazásában is.? Várjon az az önérzetes kijelentés, hogy „a” magyar trénerek mindenben elsők a világon — ez minden magyar* trénerre igaz? ... 3. A futballozás — szabad, pálya. A játékos éppenúgy a képességei alapján kap szerződést, mint a menedzser, vagy a tréner. Ha úgy állanak a dolgok, hogy a kéznél lévő magyar tréner a jobb és az ő szerződése a gazdaságosabb, akkor az egyesületek minden külön oktroj nélkül is a magyar tréner mellett fognak dönteni. Aminthogy a professzionizmus fennállása óta szinte kivétel nélkül így döntöttek. És éppen a trénerek érdekében nem helyes dolog az oktrojt erőltetni, mert könnyen az a színezete válhatik az egésznek, hogy kényszer nélkül nem menne a dolog ... Könnyű a borotválkozás a MORISSON borotvacrémmel is