Sporthirlap, 1933. november (24. évfolyam, 87-94. szám)

1933-11-04 / 87. szám

SZOMBAT, 1933 NOVEMBER 4. SPORTHIRLAP. Hunyadi és Werner közül —­ Laky 3 óra a Ferencváros pénteki derbitréningjén Délután 3 óra. A ferencvárosi pályán még minden csendes, csak a „korán kelő” Móré labdázgat egyedül a pálya szélén. Mindjárt meg is kérdezzük tőle, milyen eredményt vár a derbitől. — Nehéz jósolni — szól a vá­lasz —, mert egészen bizonyos, hogy vasárnapra „derbif­ormás’ Hungáriát kapunk ellenfélül. Az is biztos, hogy nehéz, izgalmas mérkőzés lesz. A beszélgetés közben megérke­zik Laky, aki beleszól: — Így van ez, ha egy vidéki játékos Pestre jön. Mindjárt nyi­latkozik . . . MOST AZ FTC KÖLYÖKCSAPATA fut ki a pályára, illetve a pálya mögé. Kisebb méretű, de valódi futball ugrik a fiúk közé és meg­kezdődik a tréning. Két kölyökkel mindjárt tippeltetünk is: Vonyák Imre (14 éves, bal­­összekötő, 140 cm magas): Sok góllal győz a Fradi. Ez természe­tes, hiszen most jobbak vagyunk. Magyarossy Sándor (11 éves, jobbszélső, 131 cm magas): Hát persze, hogy győzünk! Talán visszaadjuk a 11:2-t. Már éppen ideje volna. A papám mesélte, milyen zabos volt akkor a mécs­esén. Mire visszaérünk a „nagyok” portájára, már együtt van az egész ferencvárosi gárda. KÉT VENDÉGET is látunk a fiúk között: Hunyadit és Wernert, a két hátvédj­elöltet. — Itt a konkurrencia — mond­ TÁNCZOS: Nagy meccs lesz, lesz nagy izgalom és sok gól. Győz­ni akarunk. KEMÉNY: Egy derbit már ját­szottam az Újpest ellen és talán a magyar—olasz is kitett egy derbit. Tehát nem számítok újoncnak, de a meccsen akarok számítani. Győ­zünk. TOLDI: Nem lesz könnyű mun­ka, de hát majd csak megbirkó­zunk valahogy a Hungáriával. HOFFMANN: EZ LESZ AZ ELSŐ DERBIM Szeretnék jól szerepelni. Egy ki­csit még érzem a sérülés utóhatá­sait, de ilyen csekélység elmúlik egy nagy meccs izgalmában. (Hoffmann elmondja még sze­mélyi adatait is: 19 éves, hét éve futballozik a zöld-fehér klubban. Az idén érettségizett.) LAKY: Úgynevezett „puska­poros” meccs lesz. Ami az új szere­pemet illeti, azt mondják, tudok bekkelni. Remélem, vasárnap iga­zolom azokat, akik ilyen jó véle­ménnyel vannak rólam. TAKÁCS: Rámegyünk a meccs­re. Izgalmas mérkőzést lát majd a közönség, legyen szerencsém minél nagyobb számban ... LÁZÁR: Ugyanolyan nagy meccs lesz, mint a rendes Ferenc­város—Hungária találkozók szok­tak lenni. Muszáj győzni. PAPP: Győz a jobbik csapat. Azért sajnálom a Hungária-fiúkat, hogy most sem kapnak majd pré­miumot. De nem vagyunk elbiza­­kodottak. 90 perc alatt sok jó­ rossz történhetik az emberrel. PATAKI MIHÁLY: — Régi tétel,­hogy egy nagy csapat átmeneti formáját nem lehet mér­tékadónak tekinteni. Áll az a Hun­gáriára is és különösen áll a Ferencváros—Hungária találkozók­ra, amelyek a két régi ellenfél ne­mes küzdelmét szokták hozni. Bár Korányi hiánya nagy hátrányt je­lent nekünk, bízom csapatunk győ­zelmében. BLUM ZOLTÁN: Ugyanúgy készültünk, mint egy más bajnoki mérkőzés előtt. Ha a Ferencváros játékosai tudásuknak megfelelő játékkal rukkolnak ki, győzni fo­gunk. KOVÁCS FUKSZI: Nincs biztos mérkőzés. A Hungária mindig nagy ellenfél volt és most is az. A nagy ellenfél nagyobb teljesítményt vált ki a csapatokból, tehát nívós, izgal­mas mérkőzésre van kilátás. DÉLUTÁN 5 ÓRA A forgalom az irodába terelődik át, a játékosok sorban érkeznek jegyeket vásárolni. Mester György­nek, a Ferencváros irodaigazgatójá­nak derbi napja van, egymás után rendelik telefonon a jegyeket. Mes­ter szívesen jegyzi elő a jegykérel­meket, de azért panaszra is van ideje: — Ezer pengőnkbe kerül a magyar—olasz mérkőzés utó­játéka — mondja. — Ennyibe került a kidöntött kerítések és korlátok helyreállítása... De aztán vidáman jegyzi meg:­­— Bár csak most is felmerülne egy ilyen kiadás. Persze­ „1O.OOO-es" alapon. DÉLUTÁN 6 ÓRA A fiúk már elmentek, csak éppen Hunyadi és Werner várják a­­ „hátvéddöntést”. Mailinger elnök és Pataki az iroda egyik sarkában halkan tárgyalnak, de az eredmény negatív. A Ferencváros csak a jövő héten szerződtet új hátvédet. Este 7 óra.­­A sportszanatórium­ban. A ferencvárosi gárda meg­látogatja Korányit. Megtelik a betegszoba, a fiúk sorra szorongat­ják beteg bajtársuk kezét, aki halkan csak ennyit mond: — Aztán vigyázzatok a meccs­re! szerű és körültekintő, mint a régi MTK legendás korszakában. Nem lehet tehát a balsikerért a vezető­séget, vagy a vezetőség egyes tag­jait felelőssé tenni, mint ahogy azt sem lehet feltételezni, hogy a játé­kosok nem teljes szívvel és lélek­kel állnak klubszíneik szolgálatában. Ismétlem, a Hungária legutóbbi eredményeit átmeneti jelenségnek tartom és egészen bizonyos, hogy egyik napról a másikra gyökeresen megváltozik minden. Az örökderbi jegyében — Az elmondottakból látható — folytatta a Ferencváros elnöke —, hogy a Hungáriát változatlanul egyenrangú ellenfélnek tartom. A két egyesület évtizedek óta tartó rivalizálása alapozta meg a magyar futball vitathatatlanul magas szín­vonalát és semmi ok, hogy a mos­tani találkozó jelentőségét és a vár­ható eredményt kézlegyintéssel alá­becsüljük. A tabella állása lehet helyzetmérő, de nem lehet általános értékmérő: állandó külföldi példák is igazolják, hogy a futball olyan játék, ahol az együttesek időnként fel- vagy letörnek. Ezt nem szabad egy hozzáértő, tárgyilagos félnek sem figyelmen kívül hagyni. Gyurka és társai — A Ferencváros hátvédkérdé­sére rátérve: nem olyan egyszerű a dolog. A jobbhátvéd posztjának be­töltésénél elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy megfelelő képes­ségű játékost állítsunk erre a fon­tos szerepre. A Ferencváros vezető­sége a rendelkezésére álló anyagi lehetőség és a szabad játékosok figyelembevételével igyekszik a kér­dést közmegelégedésre megoldani. A csapat többi részei ellen — úgy látom — nem lehet kifogást emel­ni. De a legörvendetesebb jelenség csatársorunknak az utolsó mérkő­zésen mutatott tetszetős,és eredmé­nyes játéka, amely Sárosinak a csatársorban való szerepeltetésének előrelátott következménye volt. Ez az őstehetség magával ragadja tár­sait, színt, lendületet visz az akciók­ba. A mai csatár ínséges világban csak örülni lehet ennek. Sportcipők, szerelés előnyösen beszerezhetők Kiczkó­­ sportüzletében. Kigyó-utca járt Toldinak. Aki azonban csak mosolyog. Ő már „nyeregben van”, jobban mondva, visszakerült ere­deti helyére. — Hogy ízlett az „egy előadás­ból” álló hátvédszereplés? — kér­dezzük Toldit. — Hát bizony, láthatták szer­dán, mindig előreszaladtam a ka­pu felé. Úgy éreztem magam, mintha egy éhes ember elé öt lé­pésnyi távolságra oda tesznek egy tál gusztusos ételt. Persze, hogy fut feléje az ember . . . DÉLUTÁN 4 ÓRA Vége a tréningnek. A fiúk a fürdőben beszélgetnek halkan. Sorra kérdezzük őket a derbiről: HADA: Tudom, a Hungária csa­társora többet tud, mint amennyit szerdán mutatott és éppen ezért nem lesz könnyű dolgom. Nem bán­nám­, ha vasárnap még fukarkodna az ellenfél a lövésekkel és aztán kí­vánom nekik, nyerjenek meg min­den meccset. A VÁLOGATOTT KAPUS ezután a következőket mondta: — Nagyon kérem a Sporthírla­pot, írja meg, hogyan zajlott le az afférom a Millenáris-pályán. Az igazság az, hogy a jegyemet ott­hon felejtettem és kértem a kapu­ban álló funkcionárust, kivételesen engedjen be. Az illető akkor go­rombán rámszólt: „Jegy nélkül nem lehet bemenni, gyerünk to­vább!” Erre én udvariasan meg­kérdeztem, hol lehet kedvezményes jegyet váltani? Most újabb go­romba válasz következett, az ajtón­álló megfogta a kabátomat és ellö­kött, mire én utat csináltam ma­gamnak és bementem. Ez az igaz­ság! SÁROSI GYÖRGY ezt mondja a derbiről: — A Hungária mindig nagy ellenfél volt és biztos, hogy most is jól fog játszani ellenünk. (Gyurka leíratta a „nyilatkozatot” és­­ ellenőrizte.) MAILINGER BÉLA• „A futballban a várható ered­­mény kiszámítha­tatlan"­ ­A Társadalom Biztosító Intézet fiumei úti székházának előcsarnoká­ban olyan nagy a sürgés-forgás, mint egy futballderbi színhelyén. Néhány perces várakozás utáni Mailinger igazgató párnázott ajta­ján belül vagyunk és előadjuk jöve­telünk célját­: a Ferencváros elnöké­től szeretnék hallani az örökderbi várható eredményét. Mailinger el­nök arca elkomolyodik és csak ennyit mond: „Nagyon sajnálom, de hivatali helyiségemben sportról nem nyilatkozom. Délután öt órakor a pályán viszont nagyon szívesen állok a Sporthírlap rendelkezésé­re” ...) „Tévedni emberi dolog...** Pénteken délután az üllői úti pálya irodájában Mailinger elnök kérdezés nélkül mondja el vélemé­nyét az örökderbiről, a Hungáriá­ról és a Ferencvárosról. — Helytelen volna a szerdai Phöbus—Hungária mérkőzésen lá­tottakból végleges következtetést le­vonni. Minden csapatnak lehetnek gyengébb periódusai, amelynek eredete ugyanúgy megmagyaráz­hatatlan, mint ahogy az együttes egyik napról a másikra kijátszhat­­ja a képességeinek megfelelő for­mát. Láthattuk, a Hungária Debre­cenben megmutatta oroszlánkörmeit és egész határozottan merem állí­tani, hogy ellenünk a Hungária úgy fog játszani, azzal a tudással és lelkesedéssel, amely évtizedeken keresztül a két nagy csapat, talál­kozóját a magyar futballsport pirosbetűs ünnepnapjaivá emelte. — Tudom, drukkertáborunk te­kintélyes része az eddigi eredmé­nyek után hatalmas gólarányú Ferencváros-győzelmet vár és re­mél, de — tévedni emberi dolog. —­ A Hungária csapatában több egészen elsőrangú játékos szerepel és a csapatban nincs több gyengébb pont, mint a többi együtteseknél. Hol a hiba? — Hogy mi az oka mégis a kék­fehérek gyenge szereplésének? Ezt nem lehet megmagyarázni, mint ahogy a Hungária vezetőségét, sem lehet okolni a zökkenőkért. Hiszen Brüll Alfréd elnöktársam­, a ma­gyar futballsport illusztris vezér­alakja évtizedek óta vezeti világ­viszonylatban is hírneves klubját és vezetése ma is van annyira szűk­ m HlHCíW­u ülCHBStO p­l­k'csipernára P 225.— ^ Gyártja: Orion izzólámpagyű­ Új idők, új csapatok (— Mit szól Elnök úr a Kis­pest, a Phöbus és többi közép­csapatok szép eredményeihez?) — örvendetes elsősorban a Kis­pest előretörése. Ez a csapat az egységet és a gólra törő lelidülési stílust képviseli és általában is­ ör­vendetes, hogy az úgynevezett középcsapatok ma már sokkal nagyobb játékerőt képviselnek és játéknívóban szorosan az élcsapatok mellé zárkóztak fel. Ebből azt kell következtetni, hogy az állag fel­javult és az általános színvonal is emelkedett. Ez­­különben a váloga­tott csapat legutóbbi vitathatat­lanul értékes szerepléseiből is lát­szik, tehát minden okunk megvan arra, hogy a magyar futball jövő­jét illetően optimisták legyünk. Nyilatkozatomat azzal zárom: a futball csak játék és hallatlan nép­szerűsége éppen abban rejlik, hogy a várható eredmény kiszámíthatat­lan. A felkészültségen, rátermett­ségen kívül a szerencse is szerepet játszik az eredmény kialakulásánál, tehát — még egyszer mondom­ — nem szabad ősi ellenfelünket el­­parentálni. Ez különben majd va­sárnap is kiderül... Márkus Pál. Mi lenne, ha a Hungária angol trénert hozatna?... — Az egész világ tele van ma­gyar trénerekkel és akkor még arra gondolnak, hogy idehaza meg idegen trénert kell szerződtetni. Ilyen és hasonló kifakadásokkal fogadta a magyar trénerek társa­dalma a hírt, mely szerint a Hun­gária vezetősége komolyan tervbe vette angol tréner szerződtetését, miután régi nagyságának emlékei Robertson és Jimmy Hogan műkö­désével voltak kapcsolatosak. Nem is csodáljuk, ha a magyar trénerek rossz szemmel néznék az ilyen lépéseket, amelyek ellen volta­képpen már korábban is állást fog­laltak, mint az az alábbi nyilatko­zatból is kiderül. A Magyar Tré­ner Testület vezetőségétől kértek meg bennünket e nyilatkozat közlésére, amelynek éppen a Hun­gária (komoly?) szándékai adtak aktualitást. A Magyar Labdarúgók Szö­vetsége és a Magyar Futball­­trénerek Testülete között 1932 január hó 4-én létrejött meg­állapodás 7. pontja szerint: „Tréneri teendőket az MLSz fennhatósága alá tartozó egye­sületeknél magyar trénerek csak az MFT működési enge­délye alapján válla­lhatnak és végezhetnek, külföldi trénerek pedig csak akkor, ha ilyirányú kérelmükre az MFT javaslatá­nak meghallgatása is van . MLSz országos elnök­e is a­­ működési engedélyt megadja.”­­ Ezen — az MLSz és Magyar­­ Futballtrénerek Testülete kö­zötti — megállapodást jóvá­hagyta és elfogadta az MLSz országos tanácsa 1932. március hó 5-én tartott ülésében. Ehhez a nyilatkozathoz azonban volna némi hozzáfűzni­­valónk: 1. Nem helyes az az intézkedés, amely az érdekelt testület vélemé­nyétől teszi függővé, hogy szerződ­tethet-e akármelyik egyesület is idegen trénert. (Ha ez kür 1 2 3 földön is így volna, akkor bizony most egymást taposnál itthon a tréne­rek.) 2. Milyen indok volna elég erős arra, hogy a külföldi futballal egyenrangúságra­ törekvő magyar futballt megakadályozza akár kül­földi tanítómester alkalmazásában is.? Várjon az az önérzetes kijelen­tés, hogy „a” magyar trénerek mindenben elsők a világon — ez minden magyar* trénerre­ igaz? ... 3. A futballozás — szabad, pálya. A játékos éppenúgy a képességei alapján kap szerződést, mint a me­nedzser, vagy a tréner. Ha úgy állanak a dolgok, hogy a kéznél lévő magyar tréner a jobb és az ő szer­ződése a gazdaságosabb, akkor az egyesületek minden­ külön oktroj nélkül is a magyar tréner mellett fognak dönteni. Aminthogy a pro­fesszionizmus fennállása óta szinte kivétel nélkül így döntöttek. És éppen a trénerek érdekében nem helyes dolog az oktrojt erőltetni, mert könnyen az a színezete válha­­tik az egésznek, hogy kényszer nél­kül­­ nem menne a dolog ... Könnyű a borotválkozás a MORISSON borotva­crémmel i­s

Next