Sporthirlap, 1933. december (24. évfolyam, 95-103. szám)

1933-12-02 / 95. szám

4 Móré János vall (útban Afrika felé) karrierjének hullámvonaláról amely nagy hullámvölgye után most meré­szen felfelé ível — A Sport­hírlap tudósítójától — Sokat szidták már a Ferencvá­ros vezetőségét, de még soha sen­kiért és semmiért annyira, mint Móré Jánosért. A drágán megvett centerhall volt a ferencvárosi tál­cán a „romlott debreceni”, amelyet a közönségnek mégis be kellett ven­nie. Kis mit tehetett ilyenkor a kö­zönség ? Szidta a vezetőséget Kis Mórét. Féltváltva, de egyforma meggyőződéssel. De . . . a romlott debreceni egyszerre (hait ) javul­ni kezdett. És javult... és javult... Mit kerteljünk? Utolsó megesem csapatának fenntartás nélkül leg­jobb embere mit. Mit kerteljünk? Most Károly Jenő, a Végi Kalmár és a Sárosi György méltó utódja­ink látszik.­­Vagy még többnek, mindig a nagycsapatok ellen fut­balloztam. Kétszeresen ambicionál­tam ellenük a játékot. Aztán a svéd, dán és egyiptomi túrák ... Különben a Bocskaival kapcsolat­ban csak szép emlékeim vannak. Nagyszerű­ fiúk azok ... (Elgondolkozik.) — Aztán.... nyáron a válogatott túrán Berlinben a szálloda halljá­ban olvasom a Sporthirlapot. És a lap kiesik a kezemből, mert azt olvasom, hogy „Mórét a Bocskai eladja a Ferencvárosnak” Hát kérem... Nekem erről sejtel­mem sem volt. Nem is álmodtam ilyesmiről. Hogy engem... a Bocskai! A fiúk kérdezősködésére kétségbeesetten tiltakoztam. Nem lehet, nem létezik, hogy engem a Bocskai eladjon... Hiszen annyira szerettek és megbecsültek és én is... A közönség, a vezetőség, a fiúk... És amikor hazaérkeztem, mégis igaznak bizonyult, fia pedig belementem, mert a Bocskain is segítettem ezzel és hát... mint a vidéki színész, én is titokban Pest­ről álmodtam. És a Fradi.. A fiúk mind barátaim voltak a túrák­ról és büszke voltam, hogy a zöld­­fehér színekben játszhatom. Fájt, a Bocskait elhagyni, de öröm volt a Fradiba menni. Most már otthon vagyok a Ferencváros­ban, de. . . (Most eltorzul Móré János arca a kínos visszaemlékezéstől.) — De eleinte nem ment a játék. Rossz voltam. Csodálkoztam és meg voltam döbbenve, de ez nem segített. . Egészen kétségbeestem. Elővett a szégyen, a lelkiismereti furdalás, valahogy úgy éreztem, hogy becsaptam valakit és... szörnyű idők voltak. Hetekig rót­tam egyedül a pesti utcákat be­húzott fejjel, elkeseredetten bolyongva a csapó esőben, kerül­tem az embereket, gondolkoztam és szemrehányásokat tettem m­a­­gam­nak. Csavarogtam az FTC- pályától a Halászbástyáig és kínoz­tam magamat: „így érdemelted, ki a Ferencváros bizalmát...” „Soha többé nem fogsz tudni játszani...” — mondogattam folyton maga­m­­nak. Hát ez bizony pokoli volt... De hála Istennek ott volt mellettem a Zoli bácsi, aki biztatott: „Türelem, Jancsikám, majd fog menni.” Főként az ő ragaszkodásának és megértésének köszönhetem, hogy mrost már kezd menni... És minden házim a vezetőségé és a fiúké, akiktől soha legrosszabb napjaimban sem kap­tam egy rossz, szemrehányó szót sem, pedig de sokszor megérde­meltem volna... — No, Jancsi, hát mostanában aztán mindenkit kárpótolt. Milyen különbséget lát a Bocskai és a Ferencváros stílusa között? —­ A Ferencváros gyorsabb, len­dületesebb és nagyobb a csapat munkabírása. A Ferencváros két félidőt játszik ... De erre szükség is van, mert a Ferencváros ellen a többi csapatok is nagyobb lendület­tel és erőkifejtéssel játszanak, ahogy például én is mindig a Fradi ellen „mentem bele” a legjobban ... (Hallgatunk. A keret roppant érdekes: balról az OTI-felhőkarcoló, jobbról a temető. És Móré Jancsi előtt a hathetes út... Kisvártat­va folytatja.) — Sokat szeretnék még fejlőd­ni, hogy megháláljam a Ferenc­város bizalmát, hogy felhozott Debrecenből és nem ejtett el, amikor rossz voltam. Most külön­ben „hajléktalan” vagyok. A Tiszt­viselőtelepen bérelt bútorozott szo­■­­ Idő: csütörtök délután, közvet­ít­őül a Ferencváros elutazása előtt. Szín: a Tisztviselőtelepről a Ke­­­­leti felé robogó autótaxi belseje. És Móré János beszél: , — ■ 1­910-is én születtem." Tizenöt­éves kóromban már a DVSC-ben futballoztam. Mint­ balszélső... (!) Siátárszky Béla, Vampettcs, Far­kas, Polonetzky és a többi, fiúk ta­níthattak, ők vittek a DVSC-be. A legtöbbet az egész pályafutásom során talán Szolárszky Bélának kö­szönhetek... (Sok szeretet, sőt ,hála cseng a hangjában, amikor ezeket a neveket említi.) Frantz Döme tréner, a szegény Döme bácsi, na­gyon szeretett és nagyon tehetsé­gesnek tartott. Hárman voltn­k a kedvencei: Vincze, Babák és én. Néha egész délutánokat, foglalko­zott hármunkkal... Ő tanított en­gem labdakezelésre, mindenre. Sze­gény jó Döme bácsi gyakran mon­dogatta: Szedjél csak magadra egy siár kilót, Jancsikám, viszlek a Bocskaiba... De Fronitz Döme meg­halt, mielőtt ígéretét beválthatta volna., fia azonban Teleki és Reviczky ajánlatára mégis a Bocskaiba kerültem 1928-ban. Egy évig bizony csak „állandó tar­talék” voltam. Hanem a fiúk na­gyon szerettek, mert a legnehezebb feladatokat is szívesen vállaltam.­­ Például a felszereléseket vinni, kis hasonlókért.) Minden megnyert, meccs után győzelmi prémiumot kaptam. — a­ fiúktól. Drága gyere­kek voltak — érzékenyül el Móré Jancsi. — Igen, azok gyönyörű idők voltak, de — a csapatba nem tudtam, bejutni. Ott volt Ság­hy. Csak amikor ő kiöregedett, akkor­­ juthattam szóhoz. Éspedig egy Új­pest elleni meccsen először. Az­­eredmény 2,2 volt és velem nagyon meg voltak elégedve. Ezután már állandóan játszottam.. Mit, Jancsi,? —^ ■ kérdezzük ravaszul. — Mindig cotterhalfot. De — mondja eltűnődve — Frantz Döme keze alatt egy félévig centert is játszottam (!). — Centert? Hm... És most? Szeretne-e újra centert játszani? (Hirtelen eszébe jut valami, mert egyszerre elzárkózik.) — Erről nem nyilatkozom. Kü­lönben is... nekem egészen mindegy, hogy mit játszom. Minden poszton szívv­el-lélekkel futballozom,­­mert imádom a futballt... — Melyek a legszebb emlékei a Bocskaiból? — A Ferencváros Újpest-­ és Hung­ária-meccsek. Legszívesebben hámai természeteseit felmondtam. Hja, hatheti, távollét ...és spórolni kell... — Örül a túrának! — Meghiszem azt! Megyünk a télből a nyárba... A f­iúk között nagyszerű a hangulat. Azt hiszem, menni fog a játék ... (Igen. És már a Keletinél is vagyunk. Búcsúzunk.) — Aztán majd — mondja bizal­masan Móré —a tavasszal kemé­nyen rámegyünk a bajnokságra. Ez az én legszebb álmom... Én leszek Magyarország legboldogabb embere (így mondja!), ha meg­kapom a bajnoki érmet a Ferenc­városban ... (Négy­ óra. A Ferencváros­­játékosok találkozásának pontos ideje.)­­ — Hát szerencsés utat, Jancsi! És persze sok sikert... (Fut befelé, őt már nem látjuk, de halljuk a várakozó franzstadti fiúk üdvrivalgását.) Móré Jancsi befutott... Gergely Miklós. III. szer. TVE-pálya Hagmemh­al­ utca December 3-án, vasárnap délután 3­2 órakor 111. ker. FC-Kispest 1. ligabeli bajnoki mérkőzés (tavaszi), előtte 12 órakor­­ III. ker. TVE - BEAC amatőr bajnoki mérkőzés SPORTHÍR­LAP SZOMBAT, 1933 DECEMBER 2. A legérdekesebb mérkőzés ezen a héten az I. ligában a Hungária—Bocskai mérkőzés. A kék-fehérek mezet akarnak revánsot venni az őszi vereségért. A II. ligában még­­teljes a műsor. A hét meccs kö­zül a legérdekesebb a Sorkosár ta­lálkozása régi riválisával, az idén komoly szerepet játszani nem tudó Vasassal. Az amatőr I. osztályban többnyire elmaradt meccsek kerülnek sorra. Kiemelkedik közülük a BSzKRT-Postás, a Bíró-csoport 2. és 3. helyezettjének mérkőzése. A II. osztályban a legérdekesebb­ mérkőzés a legjobban álló csapatnak,­­a MAFC-nak találko­zása a bajnokj­elöltek mumusával, az FSE-vel. A III. osztályban az őszi elsőségért harcol a 2. és 4. helyezett: a KSSE és az NJTC. A IV. osztályban derbi van: Köln, FC—MFOE. A két csapat az első helyért küzd. Vidéken hivatalosan már végetért az őszi for­duló. Egy pár elmaradt meccs van már csak műsoron. Nyugaton egyetlen mérkőzés kerül lejátszásra, de az sorsdöntő. A GyAC—TSC meccs felé nemcsak a két csapat drukkerei fordulnak érdeklődéssel, hanem a soproniak is. Ha ugyanis a TSC pontot ad le, akkor az SVSE az őszi első. Délen a szegedi alosztályban teljes forduló van. A legérdekesebb a MÁK—KTK. A KTK győzelmével az élcsoportba küzdheti fel magát. A csabai alosztályban az M. MÁV —CsAK meccs döntő fontosságú. A csabaiaknak nem szabad sok gólt k­apni, ha ősszel elsők akarnak lenni. Ellenkező esetben a Gyulai AC meg­előzi őket. VÉG NÉLKÜL FOLYDOGÁL A HÉJJAS-üGY A szövetségben nem bírnak elké­szülni a Héjjas-üggyel. Péntekre rendkívüli intézőbizottsági ülést hí­vott egybe az MLSz, hogy eldöntse a hetek óta tartó jogi vitát az iga­zolás kérdése körül. Kerek három órai tanácskozás alatt szenvedelme­­sen hullámzott a vita, de végül sem bírtak dönteni. Hétfőn este újabb ülés keretében folytatják a tanulsá­gos eszmecserét. Gallowich büntetését leszállították , lemondott a fegyelmi előadó (A Sporthírlap tudósítójától) A PLASz fellebbezési bizottsága Gallovich Tibor emlékezetes Hungá­­ria-úti közelharcát tárgyalta és az eredetileg hathónapos kitiltást két hónapra szállította le. A Lenkey és a Gallovich fegyelmi büntetése közötti erős különbség között akartak némi összhangot teremteni, aminek a ked­véért a megsértett paragrafust is megváltoztatták, amennyiben nem botrányokozás címén, hanem „az el­lenfél tettleges bántalmazása” címén hozták meg az enyhített ítéletet. A büntetés ilyetén leszállítását mé­lyen nehezményezte a fegyelmi bi­zottság előadója, Federeith Hermann, aki ezt a szerepet már hét éve tölti be a PLASz-ban.­ Federeith még pén­teken este megírta lemondó levelét és azt benyújtotta a szövetség elnöksé­géhez. Ma MLSz-tanács­­ülés kapítányválasztással és túra­­szabályzattal Jó-e a túraszabályzat? — A Sporthírlap tudósítójától — Ma, szombat este 7 órakor érde­kes tanácsülés lesz az MLSz-ben. A terjedelmes programon — a be­jelentések után — először Nádas Ödön kapitány jelentései szerepel­nek. Bécs: magyar—osztrák... Budapest: olasz—magyar... Azután megválasztják 1933—34-re a szövetségi kapitányt és az orszá­gos amatőr kapitányt. Tehát eldől a Nádas-féle kapitányi probléma is. 99 százalékig valószínű, hogy Nádas marad. Az MLSz bizottságai közül a II. számú intézőbizottság dolgozott legszorgalmasabban, csak úgy önt­ja a javaslatokat a tanács elé. Legfontosabb ezek között az, amelyik a túrák új szabályozására vonatkozik. A javaslat lényege, hogy nemzetközi mérkőzések tel­jes jövedelme sportcélokra fordí­tandó, abból senkinek jutalék, vagy részesedés nem adható és két egymásután következő napra nemzetközi mérkőzés csak akkor engedélyezhető, ha a második mér­kőzés színhelye legfeljebb ötórai utazással elérhető. A második pont, mely a csapa­tok agyonjátszatását akarja meg­szüntetni, annyira szemmel látha­­tóan sportszerű, hogy vita aligha kerekedhet megszavazása körül. Másképpen látjuk az első pontot, mely a jutalékokra vonatkozik. Talán a mai helyzetben senki sem lesz, aki a tanácsülésen nyiltan szót mer emelni a jutalékok eltör­lése ellen s így majd megszavaz­zák. Pedig ez egyáltalán nem fog­ja javítani a helyzetet, sőt esetleg még ronthat is rajta. Ha komolyan veszik az új szabályt és tényleg nem lesznek hajlandók megfizetni a túraszerzők munkáját. Természe­tesen mi sem helyeseljük, ha olyan valaki szed jutalékot nemzet­közi mérkőzések után, aki szerződéses, vagy alkalma­zotti viszonyban áll a fut­­ballszövetségekkel. Azonban tudomásunk szerint ilyen eset esztendők óta nem is fordult elő. Viszont miért legyen köteles valaki ingyen nemzetközi mérkő­zéseket szerezni az MLSz-nek, az alszövetségeknek vagy a klubok­nak, feltéve, hogy azok maguk nem tudják az ilyen mérkőzéseiket le­kötni?! Nagyon jól tudja min­denki, hogy ma ezek a külföldön lejátszásra kerülő nemzetközi mér­kőzések — elsősorban a klubok­nak, de az alszövetségeknek is­­— nem is annyira sportszemponttból, mint inkább anyagiak miatt fon­tosak. Hát ha az a­lszövetségnek és a klubnak a külföldi túra egysze­rűen üzlet, miért legyen amatőr a túra közvetítője?!... Amennyiben az alszövetségek és a klubok a közvetítők kikapcsolá­sával, kizárólag levelezés útján akarják megszervezni túráikat, hamarosan rá fognak jönni, milyen hátrányba kerültek az osztrák és csehszlovák klubokkal szemben, melyek továbbra is jutalékot ad­nak túraszerzőiknek, akik ott élnek Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban,­ min­denfelé, amerre futballtúrákat le­het rendezni. De nem tartjuk praktikusnak a javaslat ezt a részét azért sem, mert könnyű lenne — be nem tar­tani. Azt elvégre a II. számú intézőbizottság sem akarja meg­tiltani, hogy aki külföldre utazik túrák szerzésére — ha már juta­lékot vagy részesedést nem kap —, megkaphassa az útiköltségét. Az útiköltség takarója alá pedig igen szépen elfér a jutalék is ... Más a rendcsinálás módja, ha az MLSz komolyan készül rá. Azt kellene kimondani a tanácsülésen, hogy az MLSz ezentúl nem egy­szerű alszövetségi vagy egyesületi bejelentések alapján engedélyezi a nemzetközi mérkőzéseket, hanem a bejelentéshez csatolni kell a mérkőzésekre vonatkozó teljes levelezést (büntetni kell az egyesületeket, ha eltitkolnak egyes részleteket!), csatolni kell a szerződéseket és a túra költségvetését is. Ily módon az MLSz-nek módjában állana meg­győződni arról, hogy 1. a túra sportszempontból nem veszélyes-e, 2. hogy anyagi szempontból rentá­bilis. Mert nem szabadna külföld­re engedni magyar csapatokat akkor sem, ha a kiutazás pillanatá­ban még nincsen biztosítva ez a hazautazásuk. (Volt már példa erre is!) Ezenkívül a levelezés kö­telező bemutatása megakadályozná az ú. n. „túralelövéseket”, az „ár­lerontásokat”, szóval mindazt, ami csapatainkat egyre több túramér­kőzés lejátszására kényszeríti. Természetesen a túrák véleménye­zésénél az országos kapitánynak és az országos pénztárosnak lenne döntő szava. Ha az MLSz tanácsa ilyen sza­bályt hozna, komolyan lehetne hin­ni, hogy rend lesz a túrák körül. De a jutalékok megszüntetése nem orvosság. Örvendetes jelenség a tanács­ülési programon, hogy öt tagegye­sület (mind vidéki) törlésével és két egyesület működésének szüne­teltetésével szemben 18 új egyesület kéri felvéte­lét az MLSz-ben.. Három budapesti, egy-egy duna­­haraszti, ecseri, nagytétényi, pé­­celi, pusztaszabolcsi, sóskúti, szol­noki, mezőkövesdi, rózsaszert­már­­toni, sajószentpéteri, salgóbánya­­telepi, két debreceni, egy kalocsai és egy soproni sportklub. A Nem­zeti Bajnokság tervezgetőinek kü­­lösen figyelmébe ajánljuk, milyen tömegesen jelentkeznek az új­vidéki futballklubok az ország minden részéből. SORSOL A II. LIGA A II. liga intézőit összehívták hét­főn este fél nyolc órára. A tavaszi bajnoki sorrendet fogják kisorsolni.

Next