Sporthirlap, 1933. december (24. évfolyam, 95-103. szám)
1933-12-02 / 95. szám
4 Móré János vall (útban Afrika felé) karrierjének hullámvonaláról amely nagy hullámvölgye után most merészen felfelé ível — A Sporthírlap tudósítójától — Sokat szidták már a Ferencváros vezetőségét, de még soha senkiért és semmiért annyira, mint Móré Jánosért. A drágán megvett centerhall volt a ferencvárosi tálcán a „romlott debreceni”, amelyet a közönségnek mégis be kellett vennie. Kis mit tehetett ilyenkor a közönség ? Szidta a vezetőséget Kis Mórét. Féltváltva, de egyforma meggyőződéssel. De . . . a romlott debreceni egyszerre (hait ) javulni kezdett. És javult... és javult... Mit kerteljünk? Utolsó megesem csapatának fenntartás nélkül legjobb embere mit. Mit kerteljünk? Most Károly Jenő, a Végi Kalmár és a Sárosi György méltó utódjaink látszik.Vagy még többnek, mindig a nagycsapatok ellen futballoztam. Kétszeresen ambicionáltam ellenük a játékot. Aztán a svéd, dán és egyiptomi túrák ... Különben a Bocskaival kapcsolatban csak szép emlékeim vannak. Nagyszerű fiúk azok ... (Elgondolkozik.) — Aztán.... nyáron a válogatott túrán Berlinben a szálloda halljában olvasom a Sporthirlapot. És a lap kiesik a kezemből, mert azt olvasom, hogy „Mórét a Bocskai eladja a Ferencvárosnak” Hát kérem... Nekem erről sejtelmem sem volt. Nem is álmodtam ilyesmiről. Hogy engem... a Bocskai! A fiúk kérdezősködésére kétségbeesetten tiltakoztam. Nem lehet, nem létezik, hogy engem a Bocskai eladjon... Hiszen annyira szerettek és megbecsültek és én is... A közönség, a vezetőség, a fiúk... És amikor hazaérkeztem, mégis igaznak bizonyult, fia pedig belementem, mert a Bocskain is segítettem ezzel és hát... mint a vidéki színész, én is titokban Pestről álmodtam. És a Fradi.. A fiúk mind barátaim voltak a túrákról és büszke voltam, hogy a zöldfehér színekben játszhatom. Fájt, a Bocskait elhagyni, de öröm volt a Fradiba menni. Most már otthon vagyok a Ferencvárosban, de. . . (Most eltorzul Móré János arca a kínos visszaemlékezéstől.) — De eleinte nem ment a játék. Rossz voltam. Csodálkoztam és meg voltam döbbenve, de ez nem segített. . Egészen kétségbeestem. Elővett a szégyen, a lelkiismereti furdalás, valahogy úgy éreztem, hogy becsaptam valakit és... szörnyű idők voltak. Hetekig róttam egyedül a pesti utcákat behúzott fejjel, elkeseredetten bolyongva a csapó esőben, kerültem az embereket, gondolkoztam és szemrehányásokat tettem magamnak. Csavarogtam az FTC- pályától a Halászbástyáig és kínoztam magamat: „így érdemelted, ki a Ferencváros bizalmát...” „Soha többé nem fogsz tudni játszani...” — mondogattam folyton magamnak. Hát ez bizony pokoli volt... De hála Istennek ott volt mellettem a Zoli bácsi, aki biztatott: „Türelem, Jancsikám, majd fog menni.” Főként az ő ragaszkodásának és megértésének köszönhetem, hogy mrost már kezd menni... És minden házim a vezetőségé és a fiúké, akiktől soha legrosszabb napjaimban sem kaptam egy rossz, szemrehányó szót sem, pedig de sokszor megérdemeltem volna... — No, Jancsi, hát mostanában aztán mindenkit kárpótolt. Milyen különbséget lát a Bocskai és a Ferencváros stílusa között? — A Ferencváros gyorsabb, lendületesebb és nagyobb a csapat munkabírása. A Ferencváros két félidőt játszik ... De erre szükség is van, mert a Ferencváros ellen a többi csapatok is nagyobb lendülettel és erőkifejtéssel játszanak, ahogy például én is mindig a Fradi ellen „mentem bele” a legjobban ... (Hallgatunk. A keret roppant érdekes: balról az OTI-felhőkarcoló, jobbról a temető. És Móré Jancsi előtt a hathetes út... Kisvártatva folytatja.) — Sokat szeretnék még fejlődni, hogy megháláljam a Ferencváros bizalmát, hogy felhozott Debrecenből és nem ejtett el, amikor rossz voltam. Most különben „hajléktalan” vagyok. A Tisztviselőtelepen bérelt bútorozott szo■ Idő: csütörtök délután, közvetítőül a Ferencváros elutazása előtt. Szín: a Tisztviselőtelepről a Keleti felé robogó autótaxi belseje. És Móré János beszél: , — ■ 1910-is én születtem." Tizenötéves kóromban már a DVSC-ben futballoztam. Mint balszélső... (!) Siátárszky Béla, Vampettcs, Farkas, Polonetzky és a többi, fiúk taníthattak, ők vittek a DVSC-be. A legtöbbet az egész pályafutásom során talán Szolárszky Bélának köszönhetek... (Sok szeretet, sőt ,hála cseng a hangjában, amikor ezeket a neveket említi.) Frantz Döme tréner, a szegény Döme bácsi, nagyon szeretett és nagyon tehetségesnek tartott. Hárman voltnk a kedvencei: Vincze, Babák és én. Néha egész délutánokat, foglalkozott hármunkkal... Ő tanított engem labdakezelésre, mindenre. Szegény jó Döme bácsi gyakran mondogatta: Szedjél csak magadra egy siár kilót, Jancsikám, viszlek a Bocskaiba... De Fronitz Döme meghalt, mielőtt ígéretét beválthatta volna., fia azonban Teleki és Reviczky ajánlatára mégis a Bocskaiba kerültem 1928-ban. Egy évig bizony csak „állandó tartalék” voltam. Hanem a fiúk nagyon szerettek, mert a legnehezebb feladatokat is szívesen vállaltam. Például a felszereléseket vinni, kis hasonlókért.) Minden megnyert, meccs után győzelmi prémiumot kaptam. — a fiúktól. Drága gyerekek voltak — érzékenyül el Móré Jancsi. — Igen, azok gyönyörű idők voltak, de — a csapatba nem tudtam, bejutni. Ott volt Sághy. Csak amikor ő kiöregedett, akkor juthattam szóhoz. Éspedig egy Újpest elleni meccsen először. Azeredmény 2,2 volt és velem nagyon meg voltak elégedve. Ezután már állandóan játszottam.. Mit, Jancsi,? —^ ■ kérdezzük ravaszul. — Mindig cotterhalfot. De — mondja eltűnődve — Frantz Döme keze alatt egy félévig centert is játszottam (!). — Centert? Hm... És most? Szeretne-e újra centert játszani? (Hirtelen eszébe jut valami, mert egyszerre elzárkózik.) — Erről nem nyilatkozom. Különben is... nekem egészen mindegy, hogy mit játszom. Minden poszton szívvel-lélekkel futballozom,mert imádom a futballt... — Melyek a legszebb emlékei a Bocskaiból? — A Ferencváros Újpest- és Hungária-meccsek. Legszívesebben hámai természeteseit felmondtam. Hja, hatheti, távollét ...és spórolni kell... — Örül a túrának! — Meghiszem azt! Megyünk a télből a nyárba... A fiúk között nagyszerű a hangulat. Azt hiszem, menni fog a játék ... (Igen. És már a Keletinél is vagyunk. Búcsúzunk.) — Aztán majd — mondja bizalmasan Móré —a tavasszal keményen rámegyünk a bajnokságra. Ez az én legszebb álmom... Én leszek Magyarország legboldogabb embere (így mondja!), ha megkapom a bajnoki érmet a Ferencvárosban ... (Négy óra. A Ferencvárosjátékosok találkozásának pontos ideje.) — Hát szerencsés utat, Jancsi! És persze sok sikert... (Fut befelé, őt már nem látjuk, de halljuk a várakozó franzstadti fiúk üdvrivalgását.) Móré Jancsi befutott... Gergely Miklós. III. szer. TVE-pálya Hagmemhal utca December 3-án, vasárnap délután 32 órakor 111. ker. FC-Kispest 1. ligabeli bajnoki mérkőzés (tavaszi), előtte 12 órakor III. ker. TVE - BEAC amatőr bajnoki mérkőzés SPORTHÍRLAP SZOMBAT, 1933 DECEMBER 2. A legérdekesebb mérkőzés ezen a héten az I. ligában a Hungária—Bocskai mérkőzés. A kék-fehérek mezet akarnak revánsot venni az őszi vereségért. A II. ligában mégteljes a műsor. A hét meccs közül a legérdekesebb a Sorkosár találkozása régi riválisával, az idén komoly szerepet játszani nem tudó Vasassal. Az amatőr I. osztályban többnyire elmaradt meccsek kerülnek sorra. Kiemelkedik közülük a BSzKRT-Postás, a Bíró-csoport 2. és 3. helyezettjének mérkőzése. A II. osztályban a legérdekesebb mérkőzés a legjobban álló csapatnak,a MAFC-nak találkozása a bajnokjelöltek mumusával, az FSE-vel. A III. osztályban az őszi elsőségért harcol a 2. és 4. helyezett: a KSSE és az NJTC. A IV. osztályban derbi van: Köln, FC—MFOE. A két csapat az első helyért küzd. Vidéken hivatalosan már végetért az őszi forduló. Egy pár elmaradt meccs van már csak műsoron. Nyugaton egyetlen mérkőzés kerül lejátszásra, de az sorsdöntő. A GyAC—TSC meccs felé nemcsak a két csapat drukkerei fordulnak érdeklődéssel, hanem a soproniak is. Ha ugyanis a TSC pontot ad le, akkor az SVSE az őszi első. Délen a szegedi alosztályban teljes forduló van. A legérdekesebb a MÁK—KTK. A KTK győzelmével az élcsoportba küzdheti fel magát. A csabai alosztályban az M. MÁV —CsAK meccs döntő fontosságú. A csabaiaknak nem szabad sok gólt kapni, ha ősszel elsők akarnak lenni. Ellenkező esetben a Gyulai AC megelőzi őket. VÉG NÉLKÜL FOLYDOGÁL A HÉJJAS-üGY A szövetségben nem bírnak elkészülni a Héjjas-üggyel. Péntekre rendkívüli intézőbizottsági ülést hívott egybe az MLSz, hogy eldöntse a hetek óta tartó jogi vitát az igazolás kérdése körül. Kerek három órai tanácskozás alatt szenvedelmesen hullámzott a vita, de végül sem bírtak dönteni. Hétfőn este újabb ülés keretében folytatják a tanulságos eszmecserét. Gallowich büntetését leszállították , lemondott a fegyelmi előadó (A Sporthírlap tudósítójától) A PLASz fellebbezési bizottsága Gallovich Tibor emlékezetes Hungária-úti közelharcát tárgyalta és az eredetileg hathónapos kitiltást két hónapra szállította le. A Lenkey és a Gallovich fegyelmi büntetése közötti erős különbség között akartak némi összhangot teremteni, aminek a kedvéért a megsértett paragrafust is megváltoztatták, amennyiben nem botrányokozás címén, hanem „az ellenfél tettleges bántalmazása” címén hozták meg az enyhített ítéletet. A büntetés ilyetén leszállítását mélyen nehezményezte a fegyelmi bizottság előadója, Federeith Hermann, aki ezt a szerepet már hét éve tölti be a PLASz-ban. Federeith még pénteken este megírta lemondó levelét és azt benyújtotta a szövetség elnökségéhez. Ma MLSz-tanácsülés kapítányválasztással és túraszabályzattal Jó-e a túraszabályzat? — A Sporthírlap tudósítójától — Ma, szombat este 7 órakor érdekes tanácsülés lesz az MLSz-ben. A terjedelmes programon — a bejelentések után — először Nádas Ödön kapitány jelentései szerepelnek. Bécs: magyar—osztrák... Budapest: olasz—magyar... Azután megválasztják 1933—34-re a szövetségi kapitányt és az országos amatőr kapitányt. Tehát eldől a Nádas-féle kapitányi probléma is. 99 százalékig valószínű, hogy Nádas marad. Az MLSz bizottságai közül a II. számú intézőbizottság dolgozott legszorgalmasabban, csak úgy öntja a javaslatokat a tanács elé. Legfontosabb ezek között az, amelyik a túrák új szabályozására vonatkozik. A javaslat lényege, hogy nemzetközi mérkőzések teljes jövedelme sportcélokra fordítandó, abból senkinek jutalék, vagy részesedés nem adható és két egymásután következő napra nemzetközi mérkőzés csak akkor engedélyezhető, ha a második mérkőzés színhelye legfeljebb ötórai utazással elérhető. A második pont, mely a csapatok agyonjátszatását akarja megszüntetni, annyira szemmel láthatóan sportszerű, hogy vita aligha kerekedhet megszavazása körül. Másképpen látjuk az első pontot, mely a jutalékokra vonatkozik. Talán a mai helyzetben senki sem lesz, aki a tanácsülésen nyiltan szót mer emelni a jutalékok eltörlése ellen s így majd megszavazzák. Pedig ez egyáltalán nem fogja javítani a helyzetet, sőt esetleg még ronthat is rajta. Ha komolyan veszik az új szabályt és tényleg nem lesznek hajlandók megfizetni a túraszerzők munkáját. Természetesen mi sem helyeseljük, ha olyan valaki szed jutalékot nemzetközi mérkőzések után, aki szerződéses, vagy alkalmazotti viszonyban áll a futballszövetségekkel. Azonban tudomásunk szerint ilyen eset esztendők óta nem is fordult elő. Viszont miért legyen köteles valaki ingyen nemzetközi mérkőzéseket szerezni az MLSz-nek, az alszövetségeknek vagy a kluboknak, feltéve, hogy azok maguk nem tudják az ilyen mérkőzéseiket lekötni?! Nagyon jól tudja mindenki, hogy ma ezek a külföldön lejátszásra kerülő nemzetközi mérkőzések — elsősorban a kluboknak, de az alszövetségeknek is— nem is annyira sportszemponttból, mint inkább anyagiak miatt fontosak. Hát ha az alszövetségnek és a klubnak a külföldi túra egyszerűen üzlet, miért legyen amatőr a túra közvetítője?!... Amennyiben az alszövetségek és a klubok a közvetítők kikapcsolásával, kizárólag levelezés útján akarják megszervezni túráikat, hamarosan rá fognak jönni, milyen hátrányba kerültek az osztrák és csehszlovák klubokkal szemben, melyek továbbra is jutalékot adnak túraszerzőiknek, akik ott élnek Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Svájcban, mindenfelé, amerre futballtúrákat lehet rendezni. De nem tartjuk praktikusnak a javaslat ezt a részét azért sem, mert könnyű lenne — be nem tartani. Azt elvégre a II. számú intézőbizottság sem akarja megtiltani, hogy aki külföldre utazik túrák szerzésére — ha már jutalékot vagy részesedést nem kap —, megkaphassa az útiköltségét. Az útiköltség takarója alá pedig igen szépen elfér a jutalék is ... Más a rendcsinálás módja, ha az MLSz komolyan készül rá. Azt kellene kimondani a tanácsülésen, hogy az MLSz ezentúl nem egyszerű alszövetségi vagy egyesületi bejelentések alapján engedélyezi a nemzetközi mérkőzéseket, hanem a bejelentéshez csatolni kell a mérkőzésekre vonatkozó teljes levelezést (büntetni kell az egyesületeket, ha eltitkolnak egyes részleteket!), csatolni kell a szerződéseket és a túra költségvetését is. Ily módon az MLSz-nek módjában állana meggyőződni arról, hogy 1. a túra sportszempontból nem veszélyes-e, 2. hogy anyagi szempontból rentábilis. Mert nem szabadna külföldre engedni magyar csapatokat akkor sem, ha a kiutazás pillanatában még nincsen biztosítva ez a hazautazásuk. (Volt már példa erre is!) Ezenkívül a levelezés kötelező bemutatása megakadályozná az ú. n. „túralelövéseket”, az „árlerontásokat”, szóval mindazt, ami csapatainkat egyre több túramérkőzés lejátszására kényszeríti. Természetesen a túrák véleményezésénél az országos kapitánynak és az országos pénztárosnak lenne döntő szava. Ha az MLSz tanácsa ilyen szabályt hozna, komolyan lehetne hinni, hogy rend lesz a túrák körül. De a jutalékok megszüntetése nem orvosság. Örvendetes jelenség a tanácsülési programon, hogy öt tagegyesület (mind vidéki) törlésével és két egyesület működésének szüneteltetésével szemben 18 új egyesület kéri felvételét az MLSz-ben.. Három budapesti, egy-egy dunaharaszti, ecseri, nagytétényi, péceli, pusztaszabolcsi, sóskúti, szolnoki, mezőkövesdi, rózsaszertmártoni, sajószentpéteri, salgóbányatelepi, két debreceni, egy kalocsai és egy soproni sportklub. A Nemzeti Bajnokság tervezgetőinek külösen figyelmébe ajánljuk, milyen tömegesen jelentkeznek az újvidéki futballklubok az ország minden részéből. SORSOL A II. LIGA A II. liga intézőit összehívták hétfőn este fél nyolc órára. A tavaszi bajnoki sorrendet fogják kisorsolni.