Sporthirlap, 1934. március (25. évfolyam, 18-25. szám)

1934-03-03 / 18. szám

­ SZOMBAT, 1934 MÁRCIUS 3. SPORTHIRLAP Idézzük Komjádi Béla szél­emét halálának első évfordulóján... "­„Az utánpótlás vendégül látja az olimpiai vízipólózó­­kat. Ma, szombaton este há­romnegyed 7 órakor az után­pótlás tréningjén résztvesz­­nek az olimpiai győztes vízi­­pólójátékosok, mert külön tréningidő csak március 2-től kezdődően áll rendelkezésre.” Ezt a hírt Komjádi Béla írta a Sporthírlap 1933 március 1-iki számába. És ez volt az a szombatost­ tréning, amelyen agyvérzést kapott. 1933 már­cius 5-én, reggel 7 óra perckor Komjádi Béla spor­tért hevülő magyar szíve megszűnt dobogni. Hétfőn lesz egy esztendeje . . Holnapután, hétfőn reggel lesz kerek esztendeje, hogy Komjádi Bélának már csak szelleme él kö­zöttünk, teste az anyaföld ölén pihen. Egy esztendő: rövid idő. De egy esztendő: hosszú idő azoknak, akik szerették Komjádi Bélát, együtt dolgoztak vele s akiknek hiányzik . . . Nem a halottról akarunk be­szélni, hanem az élőről, aki soha semmit magának a sporttól nem akart, mindig minden kérdésben ezer százalékig érdektelen volt, ezért látta, érezte, tudta olyan na­gyon az igazat. Mióta elment, az esztendő nem sok jót termett a magyar sport­nak. Minden sportág vezetőit ellen­tétek választották szét, a belhar­­cok mindenütt lerontották a spor­tot. A futballt, a vívást, az atléti­kát, a boxot, a birkózást, még az asztali­teniszt is. A vízipólót még megmentette Komjádi Béla szelleme, de nincs meg a régi egyetértés a MUSz-ban sem, aminek főként az úszásban mutatkozott eddig is kedvezőtlen hatása. Az évfordulón beszéljen ismét Komjádi Béla, az élő, a becsüle­tes, a harcos, az önfeláldozó — a magyar sport vezéreihez! Az élő magyar sport legfontosabb problémái „A magyar sport legfontosabb követelései nézetem szerint: 1. budapesti fedett uszoda, 2. sportcsarnok, 3. iskolai játszóterek és uszodák létesítése, 1. Szeged, Győr uszodaépítke­zése, 5. a meglévő két nagy futball­­pá­lya kibővítése. És ha mindez megvan, akkor kerülhet sor a Nemzeti Stadionra. A reális sportprogram szerint először lehetővé kell tenni az egyes sportágak tréning­lehetőségét ,— miután ez csak az úszásnál nincs meg, ott kell kezdeni — az­után gondoskodni kell arról, hogy ■nagy versenyeket rendezhessenek, mert ez biztosítja a megélhetést. Igen rosszul állunk iskolai ját­szóterek dolgában. Itt nagyon el vagyunk maradva a külfölddel szemben, iskolai uszodánk pedig egy sincsen, holott egy nyitott is­kolai uszoda (25x15 méteres nyi­tott medencét véve alapul) aligha kerül többe 15.000 pengőnél. Sportbelileg nagy fellendü­lést jelentene a két nagy futballpálya teljes kiépítése. Nőne a sportközönség száma és így előkészítené a talajt arra, hogy annak idején a Nemzeti Sta­dion megépítése is aktuálissá vál­jék. Ma a stadion csak egy szép ábránd, amelyre — sajnos — a mi sportállapotaink még nem érettek. Azt hiszem, ha a Nemzeti Stadiont ma a főváros által kontemplált helyre varázsolná valaki, abból édeskevés hasznunk lenne. A kö­zönség számát kell növelni és ezt csak successive lehet megcsi­nálni. Az élő sportok iránt az OTT az olimpiát megelőző hat-nyolc hó­napban nagy érdeklődést tanúsí­tott. Ennek a hathatós érdeklő­désnek és támogatásnak a sikere az amsterdami szereplés volt a gyümölcse. Az élő sportokban azonban egyre nagyobb és nagyobb a nemzetek konkurrenciája és Los Angeles előtt már kevés lesz egy esetleges hat-nyolc hóna­pig tartó újabb érdeklődés. Le kell vonni az olimpiai tanulságo­kat és az OTT vezetőségének figyel­mét rá kell terelnem az élő sportágakra, amelyek a leg­nagyobb dicsőséget szerez­hetik az országnak. Fel kell állítani a munkaprogra­mot és azt keresztül kell vinni. És ennek a programnak végcélja, be­tetőzése, a Nemzeti Stadion és egyéb nagyarányú tervek meg­valósítása. De most mindenekelőtt és sürgősen meg kell teremteni a sportolási lehetőségeket!” (Komjádi Béla cikke a Sporthírlap 1929 január 17.-i számában. Az építési pro­­ramból — jellemző! — csak az valósult meg öt év alatt, amiért ő maga elsősorban küzdött: a fedett- és a két vidéki uszoda.) Egy mondat Csak egyetlen mondatot idézünk Komjádi egyik cikkéből, amelyet a fedett uszodáról írt lapunk 1930 február 27-i számába: — Hát hiába, nálunk a bürok­ratizmus mindent megöl! Ajánljuk ezt az egy mondatot minden sportvezér figyelmébe! ... Posthumus nyilatkozat a futballsport kapitányi problémájáról — A futballsport válogató­rendszerét teljesen elhibázottnak tartom... A jó szövetségi kapi­tány nem ötletszerűen dolgozik, hanem tervei vannak a jövőre is ... Természetesen függetlení­teni kell ezt a kapitányt az MLSz-ben különösen hullámzó sportpolitikai helyzettől, mert a válogatott csapat szerintem nem is lehet jó előbb, mintha már 3-4 esztendőn át ugyanaz a ka­pitány dolgozott vele. Nekünk nincsen Meisl Hugónk, mint az osztrákoknak, nincs annyi pén­zünk, mint az olaszoknak, de azért mégis segíthetünk magun­kon. Persze, annak módja szerint. Én úgy látom, hogy a futball­­sportnak is vannak még mindig igazi művészei nálunk, akik töké­letesen tudnak játszani saját hangszerükön, de szükség van tökéletes karmesterre is, aki ösz­­szefogja a zenekart. Viszont a legjobb karmester példája nyo­mán is zavar fog támadni, ha a zenészek­­ fegyelmezetlenek. (Ez a Komjádi-nyilatkozat a Sporthírlap 1933 március 9-i számában jelent meg Komjádi Béla halála után.) Oldalakon keresztül lehetne még idézni Komjádit, akinek mindenről volt véleménye, ami sport és­­ ami baja a sportnak. Véleményét min­dig itt írta meg, itt szögezte le a Sporthírlap hasábjain, hiszen a mi főmunkatársunk volt utolsó pilla­natáig. Halálának első évforduló­ján azzal véljük leginkább­­ hozzá illően idézni emlékét, hogy újra le­jegyezzük a magyar sport érdeké­ben Komjádi Béla szavait. Ma is él, ma is igaz, ma is meg kellene szívlelni, amit Komjádi Béla mon­dott és írt. 1911-ben alakult meg az első bolgár futball­csapat Sporthír­szerző látogatás a bolgár követségen — A Sporthírlap tudósítójától — Elgondolkozva ballagunk a bol­gár követség felé. Azon gondol­kodtunk, hogy alig három hét vá­laszt el a szófiai mérkőzéstől, hogy a bolgárokat le kell győz­nünk, ha májusban el akarunk jutni Olaszországba; hogy most már nem is olyan népünnepély­szerű a hangulat; hogy a bolgáro­kat nem lehet könnyen venni, hi­szen nyertek már Balkán-olimpiát is; hogy Fogl Karcsi és a többi magyar csupa jót mond róluk; hogy állítólag rém gyorsak és szí­vósak; végül, hogy most már érdemes meghallgatni hiteles bol­gár véleményt is. Remélhetőleg találunk valakit a bolgár követsé­gen . . . Martínoff és társai Felmászunk az Andrássy­ úti ház harmadik emeletére. Ott van a bolgár követség. Az előszobában szakállas pópa olvasgat imaköny­véből, néhány csizmás ember pe­dig vitatkozik. Egyelőre bolgár nyelven. Az egyik fiatalember unatkozhat, mert kölcsönkéri sportlapunkat. Felcsillan a sze­münk: — A szófiai meccsről akar hí­reket tudni? Nagyot néz, azaz nem, bámul. Azt mondja: — Már oda is leviszik a száját! Majd azt nézze meg, hogy elverik ott! Kecskem­et! Szomorú dolog, bizony új isme­rősünket nem érdekli a futball. Inkább beszél arról, hogy Marti­­noff igazságtalanul kapott ki Ho­­lubántól és Ivanoffnak érdemes lenne hízni, mert talán még Jan­­gót is leverné. Martinoff egyéb­ként most nem birkózik, rozsdás vasat harapott szét ugyanis és rozsdamérgezést kapott. Az Újpestnek druk­kol Zwerkoff úr Most félbeszakad a profibirkó­zásról tartott előadás, előbb még megígérjük, hogy a legközelebbi budapesti világbajnokságon talál­kozunk, azután megyünk i­e az irodába. Rokonszenves úr fogad: — Zwerkoff . . . Kényelmes székbe ültet. (Hiá­ba, kertésznép ez a bulgár!) A követségi titkár szobájában mond­juk el, miért is jöttünk. — ... szóval a futball, tetszik tudni . . . Zwerkoff úr szinte sértődött. — Persze, hogy tudok a futball­világbajnokságról! Régi futball­­drukker vagyok! Még Budapesten is kijárok a bajnoki mérkőzések­re. Elsősorban az Újpest-meccsek­­re, ezt a csapatot még akkor sze­rettem meg, amikor a Foglok ját­szottak benne és még nem volt bajnokjelölt. Ezért külön örülök, hogy a nagyobbik Fogl most Bul­gáriában trénereskedik. Nagyszerű! Mindjárt föleleve­nítjük a régi emlékeket, hej, ami­kor még Orth játszott, nagyon tetszett Zwerkoffnak. És — mi van Sárosi Gyurkával? — Talán már játszhat Szófiá­ban. — Ne féljenek! Eljutottunk a bulgár meccsig. — Érdekelt ez a huzavona a mérkőzés körül —, mondja Zwer­koff. — Sportszerűtlen lett volna az, hogy egy meccsen eldőljön a bolgár válogatott sorsa. — Okunk van félni? — Nem, nem! Nem mondom, a hazai pálya jelent előnyt, de a bol­gár futball még nem éri el a ma­gyart. Győznek majd önök, de természetesen azért a két mérkő­zést le kell játszani. Többet már nem is hajlandó be­szélni a bolgár futballról, mert már régen elkerült hazulról. El­lenben kollégája, Boris Kotzeff tavaly óta van Budapesten, azóta is tallja a sporthíreket, biztosan többet tud. Abba­szia veszető sszállodái: Hotel Quarnero Majestic, Hotel Regina (Stefánia) Tengerre néző erkélyes, kényelmes, nagyszerűen berendezett szobák ! Korszerű árak! Nagy utazási kedvezmény egyéni utazásoknál is Pengő fizetés! Teljes felvilágosítá­st, prospektust ad­o­T W A 66 BUDAPEST, IV., MOLNÁR­ UTCA 35 a budapesti irodája: 99 * TELEFON: 841—89 UTE-Stadion, Újpest, Megyeri-itt 1934 március 4-én, vasárnap délután V24 órakor Újpest-II­. ker. FC I. ligabeli bajnoki mérkőzés, előtte V22 órakor Pamut-B. Vasutas II. o. amatőr bajnoki mérkőzés A bolgár futball gyermekcipőiről Valóban, Kotzeff úrnak kisuj­jában van az egész ügy. J­ó, rengeteget mondhatok a mi futbalsportunkról. Kezdhetem akár a legelején. Legeleje: 1911-ben alakult meg az első bulgár futballcsapat Várná­ban, két év múlva azután Szófiá­ban is rúgták már a bőrt. Azóta ez 3 5^? nincs rádiója Kultúrember életéhez éppen úgy hozzátartozik I I mm m a rtWW# mint az újság-1 I lül ISN­M vagy a könyvolvasás.! lwj|^pp|J O RÍ ON rádió házhoz a két város viszi a főszerepet a bul­gár futballban, de újabban Plovdiv is szorongatja őket. — Az első válogatott csapat a párisi olimpia alkalmából alakult meg. Emlékszem a magyar— egyiptomi meccsre. Részvétem! — És a bulgárok hogyan végez­tek? Kotzeff sötéten mondja: — Kikaptunk egy góllal az írek- KAC-pálya Kispest, Szent Imre herceg-útja 1934 március 4-én, vasárnap délután V24 órakor Kispest—Bocskai I. ligabeli bajnoki mérkőzés Előtte V22 órakor Gránit—Drasehe III. o. bajnoki mérkőzés Helyizak­­. Ülőhely 2.— pengő Állóhely 1 — pengő­ től. De mindenki elismerte, hogy orszájd volt! Tipikus drukker. Remélhetőleg Szófia után ellenszélről és síkos pályáról fog beszélni. Bolgár sikerek Páris után fejlődésnek indul a bulgár futball. — Felvettük a nemzetközi kap­csolatokat, akivel lehetett. Hol siker­rel, hol vereséggel játszottak csa­pataink nemzetközi mérkőzéseket, de az állandó fejlődés meglátszott. Nagy dolog, ugy­e, hogy 1932-ben olvasói alanti szelvényünk ellenében árengedmény­ben részesülnek BERINGER (BERETVÁS) GYULA III. ker. FC, sportcikkek VIII., Jó­zsef-körút 31/a. (Omniánál.) T.: 34—1—14, 5 és 10%. FELDSBERG, Múzeum-körút 5. ön­gyújtók, angol gyökérpipák és egyéb dohányzócikkek, séta- és turistabotok szaküzlete. GRÜNWALD ÖDÖN úriszabóterme Andrássy­ út 31. (Tel.: 198—42.) 5%, KOZMA LAJOS, VII., Károly­ körút 3., a sarkon. Férfikalap, ing, nyak­kendő, pizsama s a férfidivat összes cikkei. (10%), LÖWY (Ligeti) Budai „11” MA­GYAR ÁRUCSARNOK, VI., Vil­mos császár­ u. 55. Játék- és bör­­díszműáruk: 5—10 % MAURER SPORTÜZLET VI., Teréz­­körút 4. Futballfelszerelés 5%, egyéb sportcikkek 10%. NEUMANN GÉZA SPORTÁRU­HÁZAI, VI., Nagymező-u. 50. és VIII., Rákóczi-út 45.­­Palace-szálló mellett. A LEGJOBB HÁTIZSÁKOT olcsón veheti Nedelkó Sándor utódánál, VII., Károly­ körút 15. — 94 éves cég. WEINBERGER sportszaküzlet, IV., Magyar­ u. 1. Futball, turista-, ping­pong-, teniszcikkek legolcsóbban. SPORTHÍRLAP vásárlási szelvénye Idegességét megszünteti a pezsgő pilhuoh fenyőfürdő

Next