Sporthirlap, 1936. október (27. évfolyam, 79-87. szám)

1936-10-03 / 79. szám

2 amatőrökkel. — Most is október 6-én játszunk a magyarokkal — mondja valaki. — Rossz idea volt erre a napra tenni a meccset. A négyes nem ked­vez nekünk. Október 5-én játszot­­tunk és 1:0-ra kaptunk ki akkor. — Az akkor volt, — nyugtatja meg Luchide — azóta négy év telt el. — Megint egy négyes — csóvál­ja a fejét a babonás szövetségi ember. KÉT INTELEM... Megkérdeztem Avar Ricsit és Barátkyt, a két volt budapesti játékost, mi a véleményük az esélyekről. — Nagyon nyitt a mérkőzés — mondta Ricsi. — Ki is kaphatnak a magyarok. Ma indul Budapest amatőresapata Emlékezés egy régi 2:0-ás győ­zelemre és egy még régibb 7:2-s vereségre Lesz-e „revánska Berlinért? • — A Sporthírlap tudósítójától —­ A BLASz válogatott csapata holnap, vasárnap Krakóban áll ki a városi válogatott ellen Pontosan három évvel ezelőtt játszott utoljára a budapesti amatőrök együttese Krakó­­ban. Az akkori csapatból most csak Pázmándy és Készéi II. utazik ismét. — 2:0-ra vertük meg Krakó csapatát — tekint vissza a múltba Készéi. — így álltunk fel: Raffai — Belcsik, Füstös — Pázmándy, Steczovits, Király — Orcifalvi, Ébner, Keszei 11., Buzássy, Barnát­ Ezen a meccsen játszott először Buzássy és Bihámy. Utóbbi a második félidőben jutott szóhoz Az első félidőben Buzássy lőtt gólt, a másodikban Bihámy, így nyer­­tünk 2:0-ra. Különösen Steczó játszott nagyon jól, de a csatársor sem volt éppen rossz. A lengyelek félóra után három új embert dob­­tak­ be. Hiába!.... (Van-e olyan jó a mostani csa­pat, mint az akkori?) — Felveszi a versenyt ez az együttes is a három év előtti csa­­pattal. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1936 OKTÓBER 3. BUKAREST a várakozás lázában A négyes szám kabalája, Avar és Barátky véleménye, a magyar csa­pat „külön bejárata" és egyéb hírek a fogadtatásról — A Sporthírlap tudósítójától — Bukarest, október 1. Bukarestben, ha ketten találkoz­nak, ma már nem a „Hogy van?” a divatos kérdés,, hanem a „Na mit gondolt” A kérdezett pedig általában összeráncolja a homlokát és némi habozás után bemondja Románia vagy Magyarország nevét. Rend­szerint az utóbbit. Ez esetben azon­ban megtoldja véleményét egy hosszú „de”-vel. A „de” szócska mögött rejtőzik ma Bukarest reményteljes hangulata. Mert Bukarestben ma nem is lehet másról beszélni, csak a vasár­napi mérkőzésről. Minden más a háttérbe szorul. A spanyol polgár­­háború és a francia frank egyaránt. „CSUPA 4-ES!” A szövetség természetesen rekordforgalmat bonyolít le. Luchi­­de főtitkár szobájában függ egy MLSz-zászló 1932 október 4-i dátummal. Budapesten játszott ekkor a román válogatott a magyar ha nem dolgoznak — toldotta hozzá Barátky. BEJ­ÁRAT KERESTETIK! Hategan dr. szövetségi pénztáros ma kivitt az ONEF-stadionba, hogy — mint egyik főrendező — megállapítsa, merről jöhetne be a magyar csapat. A stadion öltözői ugyanis túlságosan távol esnek a pályától és csak a közönségen keresztül lehetne odajutni. Hosszas keresés után találtunk a kerítésen hátul egy elmozdítható deszkadarabot, ahol elég tágas lyuk képezhető. Innen egy magánház udvarára jutni, egy kis árva utca tövében. Itt fog bejönni a magyar csapat. A lyukon egyet,kint kell majd be­­bújniok, hogy az autóbuszból köz­vetlenül a pályára kerülhessenek, öltözőnek pedig a pályán levő fényképészműtermet rendezik be a fiúk részére. Node nagy szükség erre nem lesz, mert a csapat már beöltözve fog a pályára jönni. NYUGALOM! BAUER A HATÁRON LESZ! A csapatot a határon Bauer Constantin, a CFR titkára fogadja a román szövetség nevében. Bauer már régi ismerősünk. Sok szíves­séget tett a magyar csapatoknak. Amikor a Hungáriát kísérte Buka­restből a határig, nagyon össze­melegedett Schafferékkel. A barát­ságot egy hatalmas méretű boros üveg mélyítette ki, olyannyira, hogy a búcsúzásnál Schaffer Spé­ciék ideát feledkeztek, mialatt a vonat Lökösháza felé tartott. Bauer azonban nem hagyta el barátait és egy kis telefonálgatás után a vonat megállóit, hogy felvegye Schafferéket. Nem kell tehát semmitől sem félni, Bauer újból résen fog állni. 100.000 PENGŐ! Komoly számítás szerint a mér­kőzésnek 40.000 fizető nézője lesz. Ez lejben 2'A—3 milliót jelent. Vagyis majdnem százezer pengőt! Stössel Nándor. Ha Készét mondja, akkor így is van, ő mindkét csapatban játszott. De menjünk csak vissza egy kicsit messzebbre. 1929 július 7-én is szerepelt a BLASz Krakóban. Ekkor azonban súlyos, 7:2-es vere­séggel jött haza. Félidőben még 2:2 volt az eredmény. Ez volt az öszeállítás: Alscher — Orbán, Soponyai — Rigó, Szűcs II., Bobrik — Kunz II., Rajnai, Keresztes, Dobos II., Kálin. A második félidő­ben Háda volt a kapus (ő kapott tehát öt dugót) és Bokor a közép­csatár. Nehéz feladat vár a budapesti amatőrválogatottra vasárnap Kra­kóban. Kétségtelen, hogy jóval nagyobb bizalom kíséri ezt a gár­dát, mint amilyen például az olim­piai csapatot kísérte a lengyelek ellen. De azért mégis ott lebeg még előttünk Berlin sötét emléke. A BLASz csapata (Régi — Deli II., Kocsis — Páz­mándy, Lengyel, Pálinkás — Tritz, G. Tóth, Keszei II., Regős II., Pfandler. — Tart, Kiss, Szendrődi) ma reggel 7 órakor indul a Keletiről. Kísérő: Witkovszky Tihamér dr., Spinner Sándor dr., Lévárt Ernő, továbbá az Elektromosok edzője: Schmidt Ferenc. Három „II.“ pályázik Solti he­lyére: Toros 11., Titkos II., Tom­­bor II. — A Sporthírlap tudósítójától — — Nehezen fogjuk mi ezt a bajnokságot, megszerezni, — só­hajtoztak a jókedvű Phöbus-szur­­kolók. — Solti kidőlt, megint fel kell forgatni a csapatot. Solti helyére keres most „pót­­középcsatárt” a Phebous vezetősé­ge. — De csak a saját tartalékgár­dánkból kerül ki Solti helyettese. —mondta Bányai Lajos mester. — Vasárnap délelőtt a Budai Ele­gyel játszunk barátságos mérkő­zést. Itt próbáljuk ki a jelölte­ket. — Kik azok? — Tőrös II., Titkos II. és Tom­­bor II. De ez csak erőpróba lesz. A komoly tűzpróba jövő szerdán lesz az Újpest elleni edzőmérkőzé­­sen. Itt dől el véglegesen , ki fog­ja vezérelni csatársorunkat a Bocs­kai ellen. Hl, mikor, hol?... HALADÁS—III. KER. FC Szombathely, fél 4. Játékvezető: Barna B. Haladás: Baumann — Iván, Krasz­­nai — Bujtor I., Kiss, Boda — Szabó, Máté Gazdag, Paár, Lovász. III. ker. FC: Budavári — Kocsis, Sirály — Beretvás, Magyar, Balog — Bauer II., Kármán, Klein, Len­csés I., Drucker. Tippünk: 4:1. A BUDAI „11” vasárnap délelőtt 10 órakor barát­ságos mérkőzést játszik a Phöbussal a Berlini­ utcában. A mérkőzés 3x30 perces lesz. Két sérültje van a bu­daiaknak: Lucz és Vermes, Lucz he­lyett Komáromi játszik középfedeze­tet, Vermes helyén pedig a már fel­épült Pozsonyi szerepel, aki a leg­utóbbi edzésen nagyon jól mozgott. A Haladás elleni zuhogó esőben le­játszott mérkőzésen Kovács, Schusz­­ter és Vértes annyira meghalt, hogy e­rész héten ágyban fekvő betegek vol­tak, vasárnap azonban mindhárman játszanak. SIMON (ER.­SO.) válltörése meggyógyult és a játékos már a legutóbbi edzésen részt is vett. Egyelőre természetesen még nem játszhat komolyabb mérkőzést. Az Er.­Sp. egyébként szorgalmasan kutat egy jó klasszisú hátvéd után, akivel Vadász helyét szeretnék be­tölteni. — Jó, hogy találkozunk. Aján­lok egy fogadást. — Ne tovább! Maga azt akarja megmagyarázni nekem, hogy a ma­gyar válogatott kikap a romántól. — Három egyre. — Rendben van. De én már azt legutóbb megfogadtam, hogy nem hallgatom meg a maga állandóan defetista jóslatait. Nekem meggyő­ződésem, hogy megverjük a romá­nokat 5:0-ra, én láttam a kitűnő magyar csapatot az osztrákok ellen, és engem maga ne idegesítsen a tragikus jóslataival. Ha látta vol­na az osztrákok elleni meccset, bi­zakodóbb lenne. — Ha nem láttam volna ... Sajnos láttam. És éppen ezért... — Van egy kis ideje? — Van. Miért? — Hosszasan kell nevetnem a maga szisztémáján. Csak most jöt­tem rá. Maga minden meccs előtt bejelenti, hogy kikapunk, s mint­hogy néha csakugyan ki kell kap­nunk, mert folyton győzni nem le­het, hát veri a mellét. Hogy meg­mondta. — Igaza van. Egyszer-kétszer tévedtem.. Például legutóbb nem számítottam arra, hogy az osztrá­kok önmagukat fogják alulmúlni. Magának az a meccs örömet hozott, mert győztünk. Annak én is örül­tem, de szerénytelenebb vagyok, mint maga. Nekem nemcsak­ ered­mény kell, de olyan eredmény, amely büszkeségre jogosít. Én azt szeretem, ha a magyar csapat jobb az ellenfelénél, és nem azt, ha ke­­vésbbé játsz. — A magyar csapat kitűnően játszott. Maga egyedül áll a véle­ményével. •— Kitűnően játszott? Nem gon­dolja, hogy egy csapat igazi ere­jére inkább az az eredmény jellem­ző, amit idegenben ér el? Nehéz feladat jobban mutatja a kvalitá­sokat. Ez a bukaresti feladat pe­dig jóval nehezebb lévén, mint a legutóbbi, ebből kell ítélnünk... — Miért nevezi ezt a meccset nehezebbnek. Hiszen a románok mégiscsak most kezdtek nemrég... — Éppen ezért. Feljövőben van­nak. Lendületben. Mint ahogy egy előrevágott labda mindig a hát­védé lesz, aki ráfut és nem a csatáré, aki állva várja. A lendület feltétlenül legyőzi az esetlegesen nagyobb tudást. Amikor az olaszok elkalapáltak mindenkit, ugyanígy lendületben voltak. A lendületben levő román csapat ellen csak egy j­ó magyar csapat győzhetne. — Hát mi a hibája ennek a csa­patnak ? — Nem sok. A fedezetsora nem elég pontosan passzol, és a csatár­sora csak két szélsőből áll. Van ugyan bent egy center is, de az összek­ötőben játszik, és van egy összekötő, de az a középcsatár. — De ez győzött az osztrákok ellen! Ez a rossz csatársor 5 gólt rúgott! Értse meg! — Mit kiabál velem? Maga is látta a vasárnapi meccsünket, én is. Maga ennek alapján azt állít­ja, hogy győzünk Bukarestben. Én ennek alapján azt állítom, hogy ki­kapunk. Azzal végzem, amivel kezdtem: fogadjunk hát öt pen­gőbe! — Öt pengőbe? Öt pengőért nem állok le fogadni... — Hát fogadjunk tízbe. — Tízbe? — Tudja mit? Húsz pengőbe! — Az sok. Hanem jól van... Nem bánom, fogadjunk ... — Mennyibe? — Ötven fillérbe. A KISOK-bajnokságban a „Verbőczy" 2:0-ról pontot adott le az „Árpád“-nak — A Sporthírlap tudósítójától . Pénteken délután mérkőzött egy­mással a KISOK-bajnokság budai csoportjába osztott két intézet, a Verbőczy-gimnázium és az Árpád­­gimnázium csapata. A mérkőzést a Pasaréti-úti pályán Csárdás Gusztáv vezette. A két csapat így állt fel: Verbőczy, Bugala — Huba, Stolpa II. — Miklóssy, Szathmáry, Hucskó — Stolpa III., Selmeczi, Gablini, Fa­ragó, Kövesei. Árpád: Arányi — Tóth, Túri I. Túri H., Kápolnási, Jokics — Fenyő­­falvi, Krasznai, Kerényi, Juricskó, Görgényi. V­e­rbőc­zy-táma­dás­ok­ck­al indult a játék. A 3. percben Kövesd! jól ívelt szögletét Selmeczi befejelte. A 16. percben Gablini jó passzával Stolpa III. elfutott és élesen a hálóba lőtt. Félidő: 2:0 a „Verbőczy” javára. Szünet után azonban fordult a kocka. A 15. percben Stolpa II. el­gáncsolta Juricskót a 16-os vonalon belül, a játékvezető büntetőt ítélt s ezt Kerényi értékesítette. Sőt a 25. percben Kerényi 25 méteres bomba­lövéssel egyenlített. Végeredmény: 2:2! A Verbőczy csapatában Kövesdi és Bugala, az „Árpád”-éban Kerényi és Juricskó játszott dicséretre mél­tóan. A két intézet testnevelő tanárainak véleménye. Szabó József, a Verbőczy g. test­­nevelési tanára: A szezon elején va­gyunk. A csapat még nincs együtt. Bede István, az Árpád g. testne­velési tanára: Nem­ volt szerencsénk. ­ A KISPEST Gergő — Olajkár, Rozgonyi — Ha­vas, Szabó II., Rátkai — Kelemen, Székely, Nemes, Déri, Serényi csa­pattal áll ki vasárnap a Hungária elleni barátságos mérkőzésre. A főbíró fogadja a Ferencvárost... — A Sporthírlap tudósítójától — A Ferencvárost portyái és ven­dégeskedései közben sok magas­rangú személy fogadhatta már, de a főbíró még aligha. Most ezen a téren is megtörik a jég. Csepel főbírája személyesen üdvözli va­sárnap a Csepelen játszó zöld-fe­héreket. Csepel egyébként is Ferencvá­­ros-lázban ég. A csepeli profik pont­vesztes­ég nélkül állnak a­ pro­filiga bajnoki tabelláján, 28:2-es gólaránnyal. A Csepel azonban már túl van például a fehérvári Alba- L­egia-meccsen ... — Nagy harc lesz az NL és a profiliga pontveszteség nélkül álló csapatának találkozása, — mond­ják Csepelen. Azt azonban nem igen remélik azért, hogy megverhetik a Ferenc­várost. Sőt élénken tiltakoznak az ilyen feltevések ellen. — Eszünk­be se jut ilyesmi, — mondja Gallovich Tibor, a Csepel edzője — egyszerűen szeretnék be­csületesen megállani a helyünket a csaknem komplett Ferencváros ellen. Ami sikerülni is fog nekik, is­merve a Csepel igazán jó képessé­geit. Még azt beleszámítva is, hogy Sárosi dr.-nak hosszú idő utáni első szereplése l ez a vasár­napi barátságos mérkőzés és nyil­ván iparkodik majd, hogy megmu­tassa : * . ÉRDEKES FUTBALLMÉR­KŐZÉS lesz ma, szombaton délután ne­gyed 4 órakor az újpesti Stadion­ban. Az UTE úszói és vízipólózói futball csapata a Phöbus tisztvi­selő csapata ellen játszik. Az úszók csapatában vitéz Halaey Olivér a kapus. A mérkőzést Róth Pál vezeti.

Next