Sport-Világ, 1893-1894. december-július (1. évfolyam, 1-31. szám)

1893-12-17 / 1. szám

2. oldal. Szükséges-e trainirozni ? A »L’industrie velocipedique« után futóknak és bicyklistáknak. Bregand nemrégen igen érdekes megfigyelé­sekről értekezett a »Figaro«-ban, melyeket Jules Marey a kísérleti phisiologia tanára a »College de France «-on az emberi erők legelőnyösebb kihasználását a most műveltetni szokott sport­ágakat illetőleg eszközölt. Marey tanár sok éve fáradozik azon, hogy használható eszközöket találjon fel, a­melyekkel az életműködés, a lélek­­zetvétel és az izomerőnek külső jeleit tanulmá­nyozhassa. Különösen a fényképezés volt az, melynek segélyével az élettani működések is­meretét bővíthette és most már az állati mecha­­nismus számos problémái könnyen megfejthetők. A phisiologiai megfigyelőhely Auteuilben a czélból alapíttatott, hogy az emberek és állatok élettana e sportműködések szempontjából ta­­nulmányoztassék. Egy fákkal beültetett kertben két egymást érintő körpálya van, az egyik az emberek, a másik a lovak számára. Minden 50 ik méternél egy oszlop van, s valahányszor a gya­logló vagy futó a mellett elhalad, egy villanyos csengő ezt a központban levő házban jelezi. E készülék segítségével a gyalogló minden pillanatban megfigyelés alatt áll; látjuk, mikor fárad, látjuk, mikor siet. A pálya külső részén vezet egy sínpár, a­melyen egy kis kocsi gurul; valahányszor a gya­logló egy sötét háttér mellett halad el, a kocsi­ban elhelyezett fényképező készülék lefotogra­­fálja a menőt vagy lovat, ha annak »stylusát«, menési módját közelebbről óhajtjuk részletezni. Végül még különös apparátusokkal erőpróbák léteznek, a­melyek a különböző izomműködé­seknél felhasználandó munkát mérik. Egy ké­szülék az »Octograph« mutatja a befutott tér nagyságát s az időt, mely ahhoz szükséges volt. Ez a készülék mindenkori alkalmazása vezetett arra a tapasztalatra, hogy a rendesnél hosszabb talpú és alacsony sarkú czipők a gyaloglást gyor­sítják. Érdekesek Mareynek a katonai gyaloglásokra vonatkozó azon tapasztalati, hogy mily előnyös a ritmus,az ütem, melyet a trombitás vagy dobos előír, s azon észlelete, hogy a lépések mindaddig hosszúak, míg perczenkint 75 lépést tesz a gya­logló ; azon túl rövidülnek, de gyorsak egész addig, míg 85 lépést teszünk perczenkint; de ha az ütem perc­enkint 85-nél is gyorsabb, ez már a menés gyorsaságának rovására történik. Kiválóan érdekesek és minket is közelről érintenek a tüdőt illetőleg tett megfigyelései. Csupán csak szaladni, sőt a jól szaladni tudás egyedül nem elégséges, ha egyszersmind a lélek­­­zetvételt meg nem tanultuk. Tényleg a kimerü­lést a futó nem a lábizmainak, hanem annak kell, hogy tulajdonítsa, hogy nem tud eleget belélek­­­zeni, és ebből következik, hogy a trainingben épp oly fontos a tüdőnek fejlesztése, mint az iz­mok megerősítése. Marey rendkívül érdekes kísérleteket tett e czélb­ól Vincennesben az» École de gymnastique «­­ben, a­melyek — mint e phisiologus minden vizs­gálódása — kiváló pontosságokkal tűnnek ki. Öt fiatal embert szemelt ki, kik éppen akkor jöttek az intézetbe és még gyakorlatokon részt nem vettek. Ezek egy 600 méter hosszú pályát első ízben 4 percz alatt tettek meg szabályos gyaloglással. Az ugyancsak ekkor működésbe tett pneumograph a lélekzés tetemes meggyorsu­lását mutatta. Egy hónap elteltével embereink újra megvizs­gáltattak s az intézetbeli gyakorlások eredmé­nyeként a lélegzés tetemes változása állott be, noha még mindig gyorsabb volt a rendesnél. Öt havi training után azután megállapítá Marey, hogy míg az első időben a légzés a gya­loglás alatt nagyon meggyorsult, ez idő eltelte után alig vehető észre abban a gyorsulás. És mégis a pályát sokkal rövidebb idő alatt 3^2 percz alatt tették meg. Semmi nyoma nincs a nehéz lélekzésnek és perc­enkint ezek száma mintegy 20—22-re apadt le. Ebből következ­tethetjük azt, — mondja Marey — hogy a fia­tal csapat gyakorlatai után körülbelül kétszer annyi levegőt lehel be egyszerre mint azelőtt. Marey azután a kerékpározásról tett néhány észrevételt. »Még nem volt érkezésem ezen moz­gás eredményeit tanulmányozni, de legközelebb azzal is foglalkozni fogok, annál inkább, mert a kérdés megoldása az élettani megfigyelő hely programmjaként szerepel már.« »Egy háromkerekű gépre fogok oly készülé­keket alkalmazni, mikkel megállapítom, mily nagy a lábakkal kifejtett erő mennyisége, mely tartás a legelőnyösebb, és főkérdést az fog ké­pezni, hova tegyék a gyárosok a nyerget, előre-e vagy hátra: ez lesz első kutatásaim tárgya. Ha hátul alkalmazzuk a nyerget, ez csúnya tartásra késztet bennünket s e tartás egyszer­­smint a mellkast fárasztja, de a kerékpáros ke­vésbé van a levegő ellentállásának kitéve. Az elől alkalmazott nyereg — eltekintve attól, hogy sokkal szebb — úgy látszik oly helyzetet teremt, mely a lábizmok teljesebb kihasználását, a pedá­lok erősebb hajthatását teszi lehetővé; azon kívül nagyon ajánlatos lenne egy könnyű készü­léket alkalmazni, a­mely a levegőt hasítani és a kerékpárost a szél ellen oltalmazni volna hi­vatva. Ezek azon kérdések, melyekkel a tudomány­nak foglalkoznia kell és a­melyek megoldása haladást fog jelenteni e téren.« Továbbá mit kell tennünk, hogy bárminő sportra is magunkat előkészítsük? Trafniroznunk kell. Csak fokozatos gyakorlás által lehetünk ügye­sek vagy szívósak, csakis komoly, rendszeres gyakorlás vezet a gyorsaság vagy kitartás azon fokához, a­mely a bajnokot jellemzi. A legjobb táplálkozás: sok tápanyagot kevés étel által venni magunkhoz; marha-, ürű- vagy borjúhús, de minden fűszer és zsír nélkül; nyers vagy lágy tojás, kevés zöld főzelék, igen kevés kenyér, végül és főleg az italok minimális meny­­nyisége; ezek a legfőbb mozzanatai a training táplálkozásnak. A gyakorlatok maguk kétfélék. Az egyik vonatkozik a testsúly kisebbítésére Ezt elérjük az izzasztás által, mi esetleg azzal is fokozható, hogy az illetőt gyakorlás után meleg flanell és gyapjúszövetekbe burkoljuk. Az izzasztást hideg zuhany esetleg massage követi. A gyakorlatok másik része az izmok fejlesz­tését czélozza és ezek annál erősebbek, minél inkább közeledik a verseny. A haladást a trai­ningben a súly­veszteség mutatja. Ezen soványodást a fölösleges zsír- és víz­­mennyiség eltávolodása okozza ; egy bizonyos súlynagyobbodást azonban az izmok keménye­­dése s így nehezebbé válása idéz elő. Egy fiatal­ember egy havi training után 70—80 kilójából 15 kilót vesztett el. Ezek az eredmények, melyeket Marey fel­mutatott és remélhető, hogy tapasztalatai gyü­mölcseként legközelebb theoretice meg fogjuk állapíthatni, hogy aránylag legkisebb erőkifejtés mellett mikor és mily körülmények közt érhető el maximális eredmény. SPORT-VILÁG Tricot-sport-öltözékek Fraenkel Henriknél, Budapest, Galvin-tér 5. szám, 1893. 1. sz. Sportegyleteink szereplése idegen versenyeken. Egy sportegylet életképességét minden esetre az bizonyítja legjobban, hogy minő szerepet játszanak egyes tagjai idegen egyletek verse­nyein, meg birnak-e más erőkkel, nem meg­szokott körülmények közt, kellő eredménynyel küzdeni. E tekintetben az idei szereplés nem a legkielégítőbb régi sportegyleteink részéről, és különösen az év első felében azt tapasztalhattuk, hogy egyleteink versenyzői nem nagy buzga­lommal keresték fel az idegen egyletek verse­nyeit. A tavaly elért eredménynyel szemben határozott, habár kis visszaesést mutat a M. A. C. és erős emelkedést mutat a M. T. K. Örvendetes esemény azonban két új egylet szereplése, egyik a Nemzeti Kerékpár-Egylet, másik a Pécsi Kerékpár - Egylet, mindegyik kitett meglehetősen magáért, különösen az utóbbi, mely vidéki egyleteinktől teljesen elütő módon lépett a nyilvánosság elé és mindenütt, a­hol megjelent, csak elismerést és tiszteletet vívott ki magának. Eredmény gyanánt oda cond­udál­­hatunk, hogy nincs még versenyzőinkben kellő sportszellem, ha csak kissé kétesebb versenynyel állanak szemben, már visszariadnak a küzdelem-­­­től, különösen ha távolabb eső helyre kell ezért­­ menniök. Pedig sportunk csak úgy fog fejlődni,­­ ha közös érdek­ükkérti felkárőrt, versenye­­k­ret­­ támogatjuk tömeges részvételünkkel és külö­nösen az ország jelesebb erőinek minél gyako­ribb találkozása kívánatos. Nézzük csak a kül­földet, alig van verseny az ország bármely ré­szében, hogy a legkiválóbb versenyzők ne ke­rülnének össze. Igaz ugyan, hogy náluk ez köny­­nyebben lehetséges, mert az egyletek külön erre szánt alapból anyagi tekintetben minden gond alól felmentik a versenyzőket. E tekintetben azonban már nálunk is történtek lépések és pl. a »Hunnia« Magyar Bicycle Club az elmúlt esztendőben a versenyzők úti költségeit már teljesen megtérítette, a példa megvan, csak jó akarat kell hozzá és minden egylet ezt meg­teheti. Különben is nálunk oly csekély a vidéki versenyek száma és a versenyzőket oly vendég­­szeretet fogadja, hogy az anyagi kiadás egy ver­senyzőt sem riaszthat vissza a részvételtől. Az idegen versenyeken való részvétel elhanyago­lása azonban kevésbbé illeti meg fővárosi egy­leteinket, melyek közt egészen kiválik e tekin­tetben a H. M. B. C., mely minden vidéki ver­senyen, sőt még több külföldin is hivatalosan képviseltette magát. Ezzel szemben azonban állíthatjuk, hogy a Pécsi Kerékpár-Egyletet ki­véve, egyetlen más vidéki sportegylet sem jött a fővárosi sportünnepélyekre, kiktől minden­esetre több kölcsönös jó akaratot várhatnánk. A következő oldalon közöljük az idegen ver­senyeken legtöbb eredményt elért hat hazai egylet eredményeit.

Next