Sport-Világ, 1902. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

2. oldal­­ nak kellően megfelelni. A vezetőség legjobb akarata sem segíthet bajunkon, ha maguk a sportot űzők nem tudnak vagy nem akarnak csekély anyagi áldozatot hozni a közös ügyért. * Ritka szép jubileumi ünnepélyt tartott múlt hó 28-án a Hannoveri Gummi-Kamm Co. Ezen ünnepély nem kevesebb mint 84 jubiláns tiszteletére rendeztetett, kik közül 2 igazgató, 1 főmérnök, 5 hivatalnok és 76 mester és munkás volt, kik mindannyian 25 év óta vagy azonfelül lelkiismeretes kötelességteljesítéssel szolgálják fenti c­éget. A díszvacsoránál Heise úr, a gyár igazgatója emlékezett meg a nap jelentőségéről és lendü­letes beszédben fejezte ki a czég köszönetét hű munkásainak. A nap emlékére minden jubiláns egy ezüst emlékérmet kapott egy pénzadomány kíséretében. Megjegyezzük itt, hogy a Gummi-Kamm Co. 1862. évben alakult és az idők folyamán a világ egyik legnagyobb gyárává nőtte ki magát. Az 1897 óta Limmer-re áthelyezett gyár egyike a legjobban berendezetteknek a jelenlegi nagy gyártelepek között. * A pályaversenyeket illetőleg múlt évi visszapillantásában az »A. S. Z.« következő le­sújtó ítéletet hozza: A kerékpározásnál tulajdonképpen alig lehet már versenysportról szólni, Ausztriában legalább határozottan nem! Úgy jött, a­hogy jönni kellett. Hivatásos versenyzőink elbizakodottsága és gyakran kvalifikálhatatlan magaviselete, a ver­senyek egyhangúsága, melyeknél rendesen csak egy és ugyanazon mutatvány, lassú bumlizás a fordulókon, semmi friss és vidám mérkőzés, ha­nem kölcsönös becsap,-4'- es minden lehető trick és fortély útján v-aló nyerés volt látható a­helyett, hogy a fizikai fölény győzött volna, mindez alaposan megrontotta a közönségnek a kerékpár-versenyek iránti érzékét. De nem szükséges ezen panaszkodni, mert mint versenysport mindenkor kifogásolható volt a kerékpározás, mely nemcsak fizikailag, de er­kölcsileg is károsnak bizonyult. A­minek a kerékpár mint gyors, kényelmes, olcsó és agil­ közlekedési eszköz lenni ígér­kezett, azt híven be is tartotta és annak vló­színűleg a jövőben is maradni fog. Ezen kemény ítélet némileg talán túlhajtott­­nak nevezhető, de nem igazságtalan. A mi viszonyainkra is ráillik sok tekintetben, mert bár nálunk a pályaversenyek sohasem érték el azon magaslatot mint a külföldön, de annak kinövéseiből nekünk is jutott éppen elég, hogy előbb a rátartósabb kerékpáregyletek, később nehűk a közönség ízlése azoktól elforduljon. folytán most egy, az országot átszelő transz­verzális országutat építenek, melynek létesítésénél kiváló figyelemmel lesznek az automobilisták kívánságaira. ** Automobil-verseny Nizza -Abbázia van tervezve az eltiltott Nizza—Salo—Nizza ver­seny helyett. Az­­Auto Vétóé szerint a nemzet­közi hálókocsi-társulat, mely az abbáziai szállodák bérlője, hajlandó volna a díjazásról gondoskodni. A terv oly nagyszabású, hogy annak megvaló­sulásán méltán kételkedni lehet. Az egész távol­ság körülbelül 800 kilométert tesz ki. SPORT- VILÁG JÁTÉK. 1y MAGYAR L­ABDARÚGÓK SZÖ­VETSÉGE. Elnöki állás betöltetlen, alelnökök : Gillemot Ferencz és dr. Füzesséry Árpád; főtitkár: Horváth Ferencz (VIII­, Sándor-utcza 38, II./23); titkár: Koch Sándor; pénztáros: Gabona Károly (V., Rudolf-rakpart 3. sz., IV. eva.); ellenőr: Boros Ignácz. A football áldozata — halál a foot­ball folytán ily vagy hasonló czímen szenzácziós hírek járták be tavaszszal az összes napilapok hasábjait, me­lyek különféle variácziókban mesélték egy hír­neves színésznőnk kis fiacskája tragikus esetét, kit football-játékban hasba rúgtak és másnap ennek következtében meghalt, d­r.vr. Rémült szülők siettek féltett gyermekeiket ezen életveszélyes játéktól eltiltani, testnevelésügyi szaklapjaink azon része pedig, melynek rég szemet szúrt ezen játék gyors terjedése tanuló ifjúságunk körében, holott a pedagógusaink által oly mele­gen ajánlott és a hivatalos tekintély minden eszközével protezsált magyar (?) méta, labda­kergető, künn­a farkas stb. szép hangzású játé­kok sehogy sem tudták az ifjúságot lelkesíteni és meghódítani, most valóságos keresztes had­járatot indítottak ezen, szerintük barbár, ártal­mas, hazafiatlan stb. játék ellen. Sohasem tagadtuk, hogy úgy mint minden sportnak (a tornát és legártatlanabb játékot sem kivéve) lehetnek és vannak is áldozatai, úgy a tötva­in­,átis fordulnak elő kisebb-na­tyobb bal­esetek, de a fenforgó veszély alig áll arányban azon jó hatással, melyet az ifjúságunk egész­séges testi fejlődésére gyakorol. Hogy azonban ezen, a football-játék ellenségei által oly mohón felkarolt és gyűlöletük kielégí­tésére kizsákmányolt esetben mily téves alapból indultak ki, annak illusztrálására szolgáljon egy jeles szaktekintélynek az »Egészsége czímű or­vosi folyóiratban közölt következő czikke :­dásnak lett áldozata, mely a nyálkhártyát belül­ről kifele lassanként lépcsőzetesen kifekélyesí­­tette, míg végtére a szabad hasüregbe áttört, halálos hashártyagyuladást okozva. Semmiféle repedés, mint külerőszak nyoma, nem volt ész­lelhető a bélen, semmiféle összenövés, melyet a hasbarúgás esetleg leválasztott volna. Ilyen módon a halált semmiképen sem lehet a foot­ball rovására írni, legfeljebb a szabad szemmel nem is látható, már egészen vékony bélfal át­szakadását mozdította elő, a­mit egyébként min­den hirtelen mozgás, köhintés stb. eredményez­hetett volna. Az ifjú tehát már több nap óta halálos beteg volt, a­nélkül, hogy tudta volna, feje felett lebegett a halál Damokles kardja, a­nélkül, hogy sejtette volna. Ezen lelet alapján a hatóság minden további nyomozást beszün­tetett , habár anyjára nézve a veszteség így éppen akkora, mint a nélkül, mégis neki jól esik, hogy senkit sem kell fia halálával okolnia és nekünk, hogy a footballt egy gáncstól meg tudtuk szaba­dítani. Juba Adolf:« Hogy a football testedző hatását orvosi kö­rökben különben is felismerik és méltányolják, arról meggyőződtünk egyik orvosi kapac­itásunk Dollinger Gyula a sebészet egyetemi tanára által a Budapesti Hírlap múlt év november 3-iki szá­mában s a Footballt­. czímen közölt lendületes csik­kéből is, melyet helyszűke miatt ugyan nem közölhetünk egész terjedelmében, bár ez, e játék ellenségeinek okulására igen czélszerű volna, de abból egy kis szemelvényt itt bemutatunk : »A­ki nyitott szemekkel jár kel, láthatja, hogy úton-útfélen ezt a játékot űzik felserdülő ifjaink, nem törődve sem a hideggel, sem a szemező esővel. S ha kérdezzük őket, mint a tudós tanár is tette, hogy miért is játszszák ezt a játékot és nem a métát, vagy­­más hazait, ugyancsak ezt a választ nyernék, hogy ez sokkal érdekesebb, sok­kal szebb. Tényleg nem ismerünk játékot, még­­mindenkinek figyelmét annyira lekötne, mint .. . A mellett nem veszélyesebb, mint a torna vagy­ éppenséggel a korcsolya. Nagy köszönettel tart ’ tozik az orsz­g azon férfiaknak, kik a játékot , behozták a rendes torna mellé, melynek hasznát.­ Dollinger nem becsmérli, nyelvtanhoz hasonlítva*, míg a­átékot élő nyelvhez. Hiba­ lenne eltöröl -­i» az isk­olákból '■ \ betegeseket és gyengéket T’a z iskola orvosa tartsa távol-' _,­ité,,.ui i, i ‚ akkor lenne egy hivat'-,és játék, a melyet immel­­ámmal játszanának és lenne egy nem hivatalos játék, melyet májuk között gy­akorolnának és akkor a v,.~ . volta nagyobb lenne. El­en­kezőleg és ezzel mindenki egyet fog érten­i, az iskolában gyakorolni kell, hadd ismerkedjenek meg a szabályokkal, ha­dd szokjanak a friss leve­gőhöz, hadd szokjanak az önfegyelmezéshez. iga2. 1. sz..

Next