Sport-Világ, 1908. január-december (15. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

2. oldal­ tünteti fel a fogalmazó úr ténykedését, mint amely az ő állítását a MOTESz és a torna ellen igazolja s ő, mert éppen kapóra jött neki az eldörgött beszéd, a minisztériumban ártatlan arc­c­al hivatkozhatik is reá. Hogy milyen érzelmekkel viseltetik ez a miniszteri hivatalnok a testedzés iránt, meg­­világosításul szolgált a sok közül egy legújabb adat is. Ugyanis sehol kulturállamban nem adóztatják meg a torna- és sportegyesületek ünnepélyeit és versenyeit, csak nálunk. Egy­­egy ünnepély vagy verseny után 40—70 koronát kell hatósági engedély czímén egye­sületeinknek lefizetni. Van egyesület, amely ezen a czimén évente 1500—2000 koronát fizet. Milyen teher ez és mit tehetne az egyesület ezért a testnevelés terén, ha me­nekülhetne tőle ? Nálunk a torna- és sport­­versenyek a hatóság előtt ugyanazon elbírálás alá esnek, mint a városligeti látványosságok (czirkusz, mozi, szibériai hullámvasút stb.). • Ennélfogva a BVSz kezdeményezésére a MOTÉSz, később pedig a MLSz is, a belügy­minisztériumhoz folyamodványt nyújtottak be a tornaünnepélyek és versenyek hatósági díjai­nak elengedése tárgyában. A versenypálya szövetség hazánkban a testgyakorlás terén missziót teljesít. Övé az érdem, hogy hazánk­ban ezen első ,és nagyarányú állandó testedző­­hely és versenypálya létezik. A külföldi sport­­erők itt találkoztak első ízben a magyar erőkkel s hogy azóta is­ sűrűn ellátogatnak, ezen pályának köszönhető. A külföld rólunk, mint sportemberekről, valójában csak akkor vett tudomást, amióta a német, dán és angol labdarúgó csapatok tömegesen felkerestek bennünket. Mindez nagy áldozatokkal volt és van egybekötve s ez indította a BVSz-t arra, hogy a fent emlitett hatósági dijak elengedé­sét a MOTESz utján kérje. És mi történt a kérvénynyel ? Hónapok teltek el csupa vára­kozásban s a várva-várt elintézés nem érke­zett vissza Végre a szövetség utána járt a dolognak magánál a belügyminiszternél és akkor kiderült, hogy a belügyminisztérium a kérvényt 1907. év február 15 én kiadta a köz­­oktatásügyi minisztériumnak. Itt a kérvény aztán jó kezekbe került. A mi fogalmazó­referens barátunk, mint a testedzés legfőbb támogatója, ráült a kérvényre s azóta is intézi azt. Az érdekelt torna- és sportegyesületek pedig várják, várják az elintézését és egy év óta tovább fizetik a keservesen összegyűjtött filléreikből a hatósági díjakat. Mit szól ehhez a közvélemény és szól-e majd hozzá maga a miniszter is ? I. K. Az első tornászbajnokságok után. Lezajlottak az első magyar tornászbajnoki versenyek. Lapunk előző számában már meg­emlékeztünk a versenyek lefolyásáról, mél­tattuk azt a fényes erkölcsi sikert, melyet a Magyarországi Testedző Egyesületek Szövet­sége az első tornászbajnoki versenyek le­bonyolításával elért. Ezúttal csak azokra a tapasztalatokra és tanulságokra kívánunk reámutatni, melyek e versennyel kapcsolatosan felmerültek s ame­lyeknek a figyelembevételével a jövőben még nagyobb sikerrel lehetne megrendezni a tor­nászbajnokságokat. A verseny lefolyását figyelemmel kísérve, feltűnt a közönség nagy érdeklődése a ver­senyzők és a versenyek iránt. Már kora reggel nagyszámú érdeklődő kö­zönség gyűlt össze, hogy az előmérkőzések­­nek tanúja lehessen , a legérdekesebb volt azonban a közönség viselkedése az esti döntő mérkőzéseknél. Zúgó taps fogadta az egyes csapatok meg­jelenését, de a zaj egy pillanat alatt elnémult, amint a versenyző a szerhez állott. Siri csend kisérte az egyes gyakorlatokat, s a legcseké­lyebb hibát vagy tévedést ijedt felkiáltások és morajló zúgás kisérte, míg a sikerült produkc­iók után perc­ekig tapsolt a kö­­zönség. A közönség nem unatkozott a versenyen, n­ert a programm összeállítása igen sikerült volt. A jövőben is főleg arra kell törekedni, hogy ne csak a sportszempontoknak feleljen meg egy-egy tornaünnepély, hanem hogy a közönség igényeit is kielégítse. Nagyon helyesen jegyezte meg­­dr. Nagy Emil — a MOTESz elnöke — a banketten mondott felköszöntőjében, hogy „először kö­zönséget kell magunknak nevelni, s e czélból a komoly sportértékű mutatványok mellett hazafias tendencziájú s a nagyközönség sze­mében érdekes és látványos momentumokat is kell az ünnepélyek sorrendjébe felvenni, miáltal egy-egy tornaünnepély képe az eddigiek­nél sokkalta vonzóbb s népszerűbb lehetne. S ha azután ilyen eszközökkel a közönség minden rétegét sikerült megnyerni az ügynek, akkor egyszerre rohamos fejlődésnek fog in­dulni a tornászat.“ Ez volna a mi megjegyzésünk is a közön­ségre vonatkozólag. A másik igen örvendetes tapasztalatunk, hogy a tornászok átlagos képzettsége emel­kedett s bátran elmondhatjuk, hogy az egyéni bajnokság győztesei olyan munkát végeztek, melylyel nemzetközi versenyeken is sikerrel állották volna meg helyüket. Erődy gyűrűhinta- és korlátgyakorlata ab­szolút nehéz volt. Ha még a gyakorlatok el­rendezésén változtat némi keveset, akkor igazán gyönyörű dolgokat produkálhat, mert Erődyt rendkívüli testi ereje predesztinálja a legnehezebb gyakorlatok elvégzésére. Oellért gyakorlatai a laikusok szemének tetszettek. Gyűrűhinta gyakorlata azonban gyenge volt. Korlátgyakorlatainak a ledolgo­zásán bizonyos akrobata stílus látszik meg. Túlságos kihomorítása, a lábaknak térdben való meghajlítása sokat levon a gyakorlatok értékéből. Gellért még fiatal versenyző s ha több­ figyelmet fordít az iskolázottságra, a leg­kiválóbb versenyző lehet belőle. A csapatok munkájánál meglátszott a lelki­­ismeretes készültség. Mindegyik csapat jóval az átlagon felül dolgozott. A legjobb formában a Szegedi T. E. csapata állott ki a versenyre. Erős, szálas fiúk, kik különösen az erőgyakorlatot végezték gyönyörűen. A lendületi gyakorlatnál azonban erősen visszaestek. Jól dolgozott a Postás és Buda is, de mindegyik csapatban volt egy-két olyan gyenge erő, kik a csapat esélyeit leszállították. A MTK csapata is jól dolgozott, de ők az erőgyakorlat mozdulatait gyorsan végezték, ami olyan előny a másikkal szemben, melyet behozni nem lehetett volna. A BTC csapata volt a verseny favoritja. A csapat tényleg a legjobb volt, klasszisa különösen az utolsó gyakorlatban jutott ér­vényre. A csapat mégis pontokkal volt rosz­­szabb, mint a tréningben, aminek a magya­rázata, hogy két tagja betegen állott ki a versenyre s a csapat többi tagjain is a tuk­­­rénb­ozottság jelei mutatkoztak; a csapat azért igy is elsőrangú munkát produkált s méltán rászolgált a bajnoki czímre. Kellemes feltűnést keltett a csapatok ver­senyében a tornászok fegyelmezettsége és az ízléses és egyöntetű ruházat. E tekintetben rövid pár év alatt óriási változáson ment át a magyar tornászat. Már a görögországi versenyen sokat tanul­tak magyarjaink a fegyelem s a ruházat te­kintetében, s hazajövet a tanultakat rögtön alkalmazták is. A BTC már 1906. évi dísztornáján minta­csapatát új hófehér dresszben szerepelteti, majd a BBTE, később a MTK változtatja meg tornászdresszét, a szemre sokkal tet­szetősebb egyenruhával. A bajnoki verseny­nek egyik legszebb látványossága volt a különböző, egyletek szebbnél-szebb egyen­­ruházatú csapatainak felvonulása s azok fe­gyelmezettsége. Ami­ pár év előtt még a tornászok sze­mében is fölösleges dolognak látszott, azt ma már acceptálta minden tornász: a gya­korlatok alatti szigorú fegyelmet. Mindeme előnyös változások, a külfölddel való gyakoribb érintkezésünk eredményei. Egy­­egy külföldi szereplésünk után csak­ évek múlva mutatkoznak azok a jelenségek, me­lyek rohamos, átalakuláson viszik át sportun­kat. Mindig szükségesnek tartottuk a sport­­belileg érettebb külfölddel való gyakori érint­kezést s éppen a tapasztaltak után a Magyar Olympiai Bizottság és a MOTESz elenged­hetetlen erkölcsi kötelessége, hogy a magyar tornászat az 1908. évi londoni olympiádon megfelelő számú versenyzővel s egy tehet­séges szakemberrel képviselve legyen. Ezek volnának a bajnoki versenyre vonat­kozó észrevételeink. A jövőre vonatkozólag szükségesnek látjuk a bajnoki verseny terminusának a megvál­toztatását. Dec­ember a disztornák hónapja, amikor is a versenyzők erejét a disztornára való készülődés annyira igénybe veszi, hogy azonkívül még egy bajnoki versenyre való készülődés, a versenyzőt a letörés veszélyének teheti ki. A bajnokság terminusát a tornaszezon vé­gére február vagy márczius havára kell ki­tűzni, amikor a versenyzők mindegyike leg­jobb formában van. Tornászakadémia a bajnokság keretében sikerrel tartható meg, de gondoskodni kell arról, hogy a résztvevők kifogástalan munkát mutassanak be. Ez alkalommal tapasztalhattuk, hogy torna­tanáraink között bizony kevés a képzett tor­nász. Szükséges volna, hogy a tornatanárok részére is rendezne a Szövetség évenkint versenyeket. Ez­ fokozná a tornatanárok ambíczióját s a versenyzőknek is nagy hasznára válna, ha olyan művezetők képeznék ki őket, akik ma­guk is magasabb képzettségű tornászok. A versenybíróság ezen a versenyen nehéz munkát végzett. A nagyobb versenyeken, ahol sok az egyéni verseny vagy a mintacsapat, nagyon hasznos dolog volna egy versenyiroda felállítása, amely versenyiroda a pontozásokat összegezné, az eredményeket összeállítaná és gondos­kodna arról, hogy a hírlapok tudósítói pontos adatokat nyerjenek a versenyről, így van ez a külföldön is és azt hisszük, nálunk is meg lehetne valósítani. A MOTESz tornaszakbizottsága 1907. évi deczember hó 30-án tartott ülésében össze­állította az első bajnoki verseny pontozásáról szóló statisztikát, mely statisztika érdekes bepillantást nyújt az első bajnoki versenyek elbírálásába. Sajnos, lapunk terjedelme nem engedi meg, hogy az érdekes kimutatást teljes, terjedel­mében közöljük s azért csak a három bíró pontozásainak a végösszegét fogjuk ismer­tetni. Az egyéni verseny elbírálása: | Bábel 46'00 Erődy Béla ] Hell­mich 45'25 ( Galambos 48 00 139-25: 3 ) 46-42 I. (Bábel 4075 Gellért ] Hellmich 44'50 ( Galambos 43'00 128-25 : 3 ) 4275 II.| Bábel 36­ 00 Szabó | Hellmich 42'25 ( Galambos 42'50 120-75:3 ) 40-25 III. SPORT-VILAG 1908. 1. sz.

Next