Sport-Világ, 1911. január-december (18. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-02 / 1. szám

SPORT-VILÁG (Ebben a tekintetben csak egyetlen kivételt isme­rek, az „Az Ujság“-ot, a­mely nemcsak igyekszik tár­gyilagos lenni, hanem rendszerint az is. Ezt nem a lap feldicsérése végett mondom, mert hiszen a tények hű regisztrálása a hírlapíró elemi kötelessége.) Második szög. Sajnosan tapasztalja a közönség, hogy a napila­pok sportrovatainak legtöbbjéből szinte kiabál a ten­dencia: valakit ütni.­­ E célból nem riadnak vissza a szándékos ferdítésektől sem és nem átalnak leírni olyas­mit, aminek ellenkezőjét tízezer ember látta. Tetszik egy példa? Tessék: A legutóbbi FTC—33FC mérkőzésről egyik lap azt írta, hogy a mérkőzés után Schlossert rendőrök ki­sérték ki a pályáról, hogy megóvják a bántalmazástól. Nos, hát Schlosser távozásának ezen alkalommal töb­bed magammal tanúja voltam és láttam, ho­gy a nép­szerű balösszekötőt éljenző tömeg kísérte ki a pályáról. Az tehát, aki a fenti hí­rt közölte, szándékosan­­ fer­dített. Harmadik szög. Keresve eme sajátságos és sajnálatra méltó álla­pot okait, azt kell tapasztalnunk, hogy egyes lapok sportrovatai fanatikus klubemberek kezében vannak. — Nagyon szép dolog a klubszeretet, de nem válik a tár­gyilagosság javára és végeredményében arra vezet, hogy a mérkőzések leírásából meg lehet állapítani, hogy az illető lap milyen ,,párti“. Van példa erre is. Egy igen előkelő napilapunknak, a Budapesti Hír­lapnak sportrovatán például nagyon meglátszik, hogy melyik klub tagja írja. Megtörtént pl. hogy minden ok és cél nélkül, sőt a labdarúgósport tekintélyének határo­zottan hátrányára, klubjának egyik mérkőzése után meg­támadta a labdarúgó szövetség elnökét egy állítólagos, különben teljesen lényegtelen és szóra sem érdemes megjegyzéséért, amely csak a klubembert, nem pedig a tárgyilagos újságírót hozhatta indulatba. Ugyanezen lap sportrovatvezetője ugyancsak klub­jának egyik mérkőzése alkalmából, fanatikus klubszem­pontból érthető, de sportrovatvezetői állásával össze nem egyeztethető tettlegességre ragadtatta el magát a millenáris pályán. Íme, ez a magyarázata, de egyúttal éppen nem megnyugtató magyarázata az egymással homlokegye­nest ellenkező sporttudósításoknak és a tendenciának. Negyedik szög. Sokszor és joggal dörög a sajtó a tanári kar el­len, mert a növendékeket eltiltja az aktív sporttól. Dö­rög, dörög, de azt nem veszi észre, hogy ő maga hajtja a vizet a sporttól, jelesen a labdarúgástól ide­genkedő tanárok malmára. A klubszempontoktól elvakult sporttudósító, ha klubjának egy elveszített mérkőzése után neki kesere­dik és „Jeruzsálem pusztulása“ stílusban ír csontok ropogásáról, vértől boritolt jajgató játékosokról, rendőri fedezetről, eltörött lábakról stb maga adja annak a vi­déki (és a nyomtatott betűnek nálunk több, bár indo­kolatlan hitelt adó) professzornak kezébe a fegyvert, hogy tanítványainak megtiltsa a labdarúgást. És ha még csakugyan ropogtak volna a csontok! De amikor saját szemeimmel látom és saját füleimmel hallom, hogy ez nem igaz, akkor ne mondja nekem senki, hogy az ilyenfajta sportriporterkedés használ a sportnak, ellenkezőleg határozottan árt! Ötödik szög. A sporttudósító urak úgy látszik magukat felsőbb lényeknek, a szegény futballistákat pedig páriáknak képzelik. A római patrícius beszélhetett olyan hangon rabszolga gladiátorairól, mint amilyen hangon egyes sporttudósítók a játékosokról írnak. (No meg a bírákról). Azt írja pl. az egyik napilap, hogy a Kricketterek Hussakot, egy kiérdemesült vén „gebét“ állítottak csa­patukba. (Szándékosan nem kerestem a bőven kínál­kozó hazai példák között.) Hát kérem ez a tónus min­den más, csak nem ildomos és szellemes. És ha a magukat a sportbeli erkölcsök őreinek valló sporttudó­sítók így írnak, hogyan küzdjünk akkor azok ellen a faragatlan fickók ellen, akik elrontják sportélvezetünket azzal, hogy becsmérlő szavakat üvöltenek a játékosokra. Hisz joggal hivatkozhatnak az őket rendreutasítóval szemben arra, hogy az újságokból sajátították el a jó modort és illemtudást. (Nagyon szeretném különben tudni, hogy a mécse­ken üvöltő dervishad között hány­ akadna,a­ki pl. az annyi­szor méltatlanul lehurrogott Révésznek (MTK) szemtől­­szembe meg merné mondani azt, amit a tribünről gyá­ván odakiabál ?!) Az a sajtó, a­melyik per „gebe“ diskurál a játé­kosokról, nem panaszkodhatik a közönség durva közbe­szólása ellen. Viszo­n az a sajtó, a­mely nem ezt a dudvát igyekszik kiirtani a sport mezejéről, az nem áll hivatása magaslatán. Sapienti sat! Dr. Vantcsó Gyula: Football Nyílt levél Steiner Hrígó úrhoz* Igen tisztelt Steiner Uram! Isten látja lelkemet, nem tartozom azok közé, a­kik fele­barátjuk kárán örvendeni tudnak. Sőt. Hiszen már mesterségem is olyan természetű, hogy inkább vigasztalni, gyámolítani tarto­zom bajba jutott embertársaimat. És ha most mégis tollat ragadok, hogy a már igazán az unalomig agyoncsépelt u. n. „Bodnár-ügy“-ben szót emeljek, hát igazán nem kárörvendésből teszem, hanem csupán csak azért, mert ezzel tartozom az egészségemnek, de Önnek is, vagy talán a sportnak is. Hogyan is mondja csak a költő?: „A feledés hullámai folytonosan mossák az emlékezés omlatag partjait és el-elmosnak belőle egy darabot . . .“ Ha mossák is — de a mi emlékezetünk­ből, már t. i. az Önéből, meg az enyémből, még­se moshattak el még valamit — az én „csábítási“ esetemet. Nem is olyan régen volt — mintha csak tegnap történt volna —, de hiszen Önnek is, kedves Steiner uram, emlékeznie Valódi olasz vivóeszközöket legjobb minőségben, nyes árakon szállít kedvezmé-WEINBERGER JENŐ sportraktára Budapest, IV. Magyar­ utca 1. (Kossuth Lajos-u, sarok), angol football labdák, cipők, turista felszerelések nagy választékban. 3

Next