Sport-Világ, 1911. január-december (18. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-02 / 1. szám
SPORT-VILÁG (Ebben a tekintetben csak egyetlen kivételt ismerek, az „Az Ujság“-ot, amely nemcsak igyekszik tárgyilagos lenni, hanem rendszerint az is. Ezt nem a lap feldicsérése végett mondom, mert hiszen a tények hű regisztrálása a hírlapíró elemi kötelessége.) Második szög. Sajnosan tapasztalja a közönség, hogy a napilapok sportrovatainak legtöbbjéből szinte kiabál a tendencia: valakit ütni. E célból nem riadnak vissza a szándékos ferdítésektől sem és nem átalnak leírni olyasmit, aminek ellenkezőjét tízezer ember látta. Tetszik egy példa? Tessék: A legutóbbi FTC—33FC mérkőzésről egyik lap azt írta, hogy a mérkőzés után Schlossert rendőrök kisérték ki a pályáról, hogy megóvják a bántalmazástól. Nos, hát Schlosser távozásának ezen alkalommal többed magammal tanúja voltam és láttam, hogy a népszerű balösszekötőt éljenző tömeg kísérte ki a pályáról. Az tehát, aki a fenti hírt közölte, szándékosan ferdített. Harmadik szög. Keresve eme sajátságos és sajnálatra méltó állapot okait, azt kell tapasztalnunk, hogy egyes lapok sportrovatai fanatikus klubemberek kezében vannak. — Nagyon szép dolog a klubszeretet, de nem válik a tárgyilagosság javára és végeredményében arra vezet, hogy a mérkőzések leírásából meg lehet állapítani, hogy az illető lap milyen ,,párti“. Van példa erre is. Egy igen előkelő napilapunknak, a Budapesti Hírlapnak sportrovatán például nagyon meglátszik, hogy melyik klub tagja írja. Megtörtént pl. hogy minden ok és cél nélkül, sőt a labdarúgósport tekintélyének határozottan hátrányára, klubjának egyik mérkőzése után megtámadta a labdarúgó szövetség elnökét egy állítólagos, különben teljesen lényegtelen és szóra sem érdemes megjegyzéséért, amely csak a klubembert, nem pedig a tárgyilagos újságírót hozhatta indulatba. Ugyanezen lap sportrovatvezetője ugyancsak klubjának egyik mérkőzése alkalmából, fanatikus klubszempontból érthető, de sportrovatvezetői állásával össze nem egyeztethető tettlegességre ragadtatta el magát a millenáris pályán. Íme, ez a magyarázata, de egyúttal éppen nem megnyugtató magyarázata az egymással homlokegyenest ellenkező sporttudósításoknak és a tendenciának. Negyedik szög. Sokszor és joggal dörög a sajtó a tanári kar ellen, mert a növendékeket eltiltja az aktív sporttól. Dörög, dörög, de azt nem veszi észre, hogy ő maga hajtja a vizet a sporttól, jelesen a labdarúgástól idegenkedő tanárok malmára. A klubszempontoktól elvakult sporttudósító, ha klubjának egy elveszített mérkőzése után neki keseredik és „Jeruzsálem pusztulása“ stílusban ír csontok ropogásáról, vértől boritolt jajgató játékosokról, rendőri fedezetről, eltörött lábakról stb maga adja annak a vidéki (és a nyomtatott betűnek nálunk több, bár indokolatlan hitelt adó) professzornak kezébe a fegyvert, hogy tanítványainak megtiltsa a labdarúgást. És ha még csakugyan ropogtak volna a csontok! De amikor saját szemeimmel látom és saját füleimmel hallom, hogy ez nem igaz, akkor ne mondja nekem senki, hogy az ilyenfajta sportriporterkedés használ a sportnak, ellenkezőleg határozottan árt! Ötödik szög. A sporttudósító urak úgy látszik magukat felsőbb lényeknek, a szegény futballistákat pedig páriáknak képzelik. A római patrícius beszélhetett olyan hangon rabszolga gladiátorairól, mint amilyen hangon egyes sporttudósítók a játékosokról írnak. (No meg a bírákról). Azt írja pl. az egyik napilap, hogy a Kricketterek Hussakot, egy kiérdemesült vén „gebét“ állítottak csapatukba. (Szándékosan nem kerestem a bőven kínálkozó hazai példák között.) Hát kérem ez a tónus minden más, csak nem ildomos és szellemes. És ha a magukat a sportbeli erkölcsök őreinek valló sporttudósítók így írnak, hogyan küzdjünk akkor azok ellen a faragatlan fickók ellen, akik elrontják sportélvezetünket azzal, hogy becsmérlő szavakat üvöltenek a játékosokra. Hisz joggal hivatkozhatnak az őket rendreutasítóval szemben arra, hogy az újságokból sajátították el a jó modort és illemtudást. (Nagyon szeretném különben tudni, hogy a mécseken üvöltő dervishad között hány akadna,aki pl. az annyiszor méltatlanul lehurrogott Révésznek (MTK) szemtőlszembe meg merné mondani azt, amit a tribünről gyáván odakiabál ?!) Az a sajtó, amelyik per „gebe“ diskurál a játékosokról, nem panaszkodhatik a közönség durva közbeszólása ellen. Viszon az a sajtó, amely nem ezt a dudvát igyekszik kiirtani a sport mezejéről, az nem áll hivatása magaslatán. Sapienti sat! Dr. Vantcsó Gyula: Football Nyílt levél Steiner Hrígó úrhoz* Igen tisztelt Steiner Uram! Isten látja lelkemet, nem tartozom azok közé, akik felebarátjuk kárán örvendeni tudnak. Sőt. Hiszen már mesterségem is olyan természetű, hogy inkább vigasztalni, gyámolítani tartozom bajba jutott embertársaimat. És ha most mégis tollat ragadok, hogy a már igazán az unalomig agyoncsépelt u. n. „Bodnár-ügy“-ben szót emeljek, hát igazán nem kárörvendésből teszem, hanem csupán csak azért, mert ezzel tartozom az egészségemnek, de Önnek is, vagy talán a sportnak is. Hogyan is mondja csak a költő?: „A feledés hullámai folytonosan mossák az emlékezés omlatag partjait és el-elmosnak belőle egy darabot . . .“ Ha mossák is — de a mi emlékezetünkből, már t. i. az Önéből, meg az enyémből, mégse moshattak el még valamit — az én „csábítási“ esetemet. Nem is olyan régen volt — mintha csak tegnap történt volna —, de hiszen Önnek is, kedves Steiner uram, emlékeznie Valódi olasz vivóeszközöket legjobb minőségben, nyes árakon szállít kedvezmé-WEINBERGER JENŐ sportraktára Budapest, IV. Magyar utca 1. (Kossuth Lajos-u, sarok), angol football labdák, cipők, turista felszerelések nagy választékban. 3