Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-14 / 37. szám
zeti anomális, melynek párját a történelem nem mutathat föl. Ezen meggyőződéseink szerint kívántuk a törvénykezést a törvényes kezekbe átadatni, — de az átvételt nem erőszakoltuk. 4) Az 1648 ki törvényeknek végrehajtása legnagyobb részben Felségednek és Felséged kormányzatának hatalmi körébe tartozik : mi annak legfontosabb czikkeit a 3. 4. 5. 7. 18-ik törvénycikkeket megyei autonómiánk erejénél fogva életre hivni képesek nem vagyunk de mindazokat, míg a hon törvényhozása által meg nem változtattatnak vagy módosittatnak, — élő törvényeinknek nem csak elismerjük, de foganatosításukat kérni és szorgalmazni el nem mulasztandjuk, mely térről az erőhatalom leszoríthat ugyan, de nem kényszeríthet, hogy öngyilkos kezekkel magnók romboljuk le alkotmányunk alapját. Felséges Úr! E nemzet az ősöktől öröklött hagyomány hitével még mindig hisz Szt. István ereklyéi varázs erejében ; — hiszi, hogy a király, kinek fejét, a nemzet akaratából a szt. korona illeti, nyert bölcseségben, — a palást illetése által vállai erősebbek a kormányzat terhei hordozásában, — s a kard gyözhetlenné teszi az ország védelmében, s a nemzetnek e hite alapja az erőnek és hatalomnak, — mert az alap maga a nemzet; e hatalomhoz rövid és egyenes, de egyetlen út vezet, — a törvényes alkotmány útja: erőszak nem ragadta azt magához soha s nem ragadandja soha; — mert az megfojtaná a varázserejét, a nemzet hitét,—s ez által a hatalom alapja, a nemzet támogatása kisiklanék az erőhatalom vaskarjai közöl. Felséged örököse e hatalomnak, lépjen a hozzávezető egyetlen útra s király és haza mentve lesz. Alattvalói hódolattal maradván. Pesten február 11-én tartott közgyűlésünkből — cs. k. Felségednek hiv alattvalói. — Pest megye f. hó 13-ki folytatólagos közgyűlésében fölolvastatott a bibornok ő eminentiájához intézendő kegyteljes levél, melyben sajnálatát fejezé ki a megye, hogy az alkotmányellenes adó behajtására semmi áron segédkezet nem nyújthat anélkül, hogy a törvény szigorát érezni teljes mértékben kényteleníttessék, különben nagyra becsüli ő eminentiájának egyedül annyiszor kimutatott hazafias érzületéből származtatható föllépését, melyben a kiengesztelődés és egyetértésre utat törni szándékozik. E szempontból indulva ki a megye,ő eminentiáját hazafiul köteles szeretettel an a fölkéri, hogy közvetítői magasztos hivatását oda irányozni méltóztassék, miszerint a fejedelem aggodalmát a megye és a nemzet irányában megszüntesse ; figyelmeztesse apostoli sz. királyunk István ama végrendeletére, melyet Imre fiának adott, s egyházilag készítse elő a koronázási szent adtusra úgy , hogy e tény által a Laza boldogsága csak akkér alapittassék meg, miként . Felsége hatalma és dicsősége A felolvasott fölirat minden változtatás nélkül közfölkiáltással elfogadtatott. Az igy hangzik: Fömagasságu bg Bibornok Prímás! Hazafiul szives hajlammal vettük Eminentiádnak hozzánk intézett atyai szavait, mert e szavak oly férfiútól erednek, ki a lefolyt súlyos időszak megpróbáltatásainak nehéz perczeiben hiven megörzötte a magyar egyház főpásztori méltóságának hazafias jellemét. Osztjuk Eminentiád tanácsának horderejét hazánk rendezési nagy munkája tárgyában, s úgy igyeksztnk intézni minden lépteinket, hogy minden e részbeni elhamarkodás és rendkívüli kapkodás keríthessék, s ezt az által véljük elérhetni, ha az építmény, melyet mi is nagynak, dicsőnek, és maradandónak lenni óhajtunk, az egyedüli szilárd alapra, a törvényes alkotmány alapjára fektettetik. Tévesztve lennének azonban lépteink és valóban silány lenne hazaszeretetünk, ha bármely behatásnak engedve, a törvény egyenes útjáról letánorodna, oly czélzatok kivitelére nyújtanánk kezet, melyeket élő törvényeink szigorúan tiltanak, mint a nem törvényes adók behajtása körüli segédkezés. Aggodalom szállná meg kebelünket, ha hihetnénk, hogy Eminentiádnak más meggyőződése lehetséges, mint a mit mi imént kifejezünk. Fényképben ragyognak Eminentiád előtt elődeinek e magyar egyház főpapjainak dicső példái. — Szükség e felidéznünk : Szelepcsényi , Széchenyi György, Gubasóczy, Pálfy János és különösen Szécsényi Pál emlékeit, kik nemzetéletünk legnehezebb időszakában bírtak erkölcsi erővel, a Fejedelem előtt tolmácsolni az adók törvényen kívüli behajtásának veszélyeit, és közbenjárásukat siker koronázta. Eminentiád hazafias érzelmét sértenénk meg, ha hihetnénk, hogy Eminentiád más ösvényt lenne követni hajlandó. És teljes meggyőződéssel hisszük, hogy Eminentiád már megelőzte azon kérelmünk teljesítését, melylyel tolmácsolni ezennel bátorkodunk: méltóztassék magas állásának befolyását arra felhasználni, hogy a fejedelem a nemzet kívonatának igazságáról felvilágosittatván, az alkotmány helyreállítása s ebből folyólag a törvénytelen adók sürgetésének beállítása által a nemzetnek igazság szolgáltassák, s méltóztassék Eminentiát sz. István és királyunknak rendeletei szellemében előkészíteni e cs. k. Felségét a szent korona jogaival párosult esküvel szentesítendő kötelességek megismerésére. És mint főpap, járuljon égnek tetsző fohászával a királyok királyához , hogy a fejedelem lelkét fölvilágosítván, szivét tegye hajlandóvá, a nemzet törvényes kérelmeinek igazságot szolgáltatni. Ha e közbenjárását, ha e fohászt siker koronázandja, akkor bizonyára a nemzeti Nagy Ünnepen, a jövő iránti aggodalmaktól menten, remegés nélküli szilárd kezekkel tehetendi Eminentiád a fejdelem fölként fejére Szent István koronáját. Engedné Isten, hogy eminentiád a hazának ez örömében velünk együtt osztozhassék! Ezután a tanácskozás áttért az országgyűlésre vonatkozó teendőkre. Fölolvastatott a h. tanács országgyűlési meghívó levele. Első alispán ur azon kérdést intézte a megyei közönséghez,vájjon a h.tanács leirata, mely az országgyűlést az 1848. 5 cz. szerint akarja szervezendőnek, vagy magán e törvények alapján tegye meg további intézkedéseit; az általános akarat ez utóbbi mellett nyilatkozott. Mire fölszólalt Enbinyi Fer., előadván, hogy a b. t. törvénysérelmet követett akkor el, midőn mellőzve a törvényt, noha ezek nyomán, de mégis odrogirozni akart; nézete szerint a végett fölirás volna intézendő, valamint az iránt is, hogy nem Pesten, hanem Budán fogna megtartani az országgyűlés. Budán ágyútelepek léteznek és a szabad vitatkozást könnyen korlátozhatnák. Emellett a föliratban azt is kiemelni óhajtaná, hogy az országgyűlés addig nem lehet teljes, mig a koronázás meg nem történhetik, mig arra az összekapcsolt részek, s különösen Erdély is meg nem hivatik. Gr. Ráday Gedeon a fölirást fölöslegesnek tartja s attól épen nem tart: Budán vagy Pesten hivattassék-e össze az országgyűlés,mivel a veszély mindkét helyen egyforma lehetne, különben meg van győződve, ha Buda várkapuit becsuknák is, azt nemsokára vagy ők, vagy mi könnyen fölnyitnánk. Halász Bold, a nyelv tekintetéből tett kifogást, azt állítva, miszerint ha minden nemzeliségnek az országgyűlésen saját nyelvén tanácskozni lehetene, a tanácskozmány lehetetlenné válik, mert a szerint a követek tonalificatiójához az is tartoznék, hogy legalább 7—8 nyelvet helyesen értsen. Azután megjegyzi, ha az országgyűlés kiegészítő részéhez tartozó partes ad nex ae meg nem hivatnék, óhajtaná inkább az országgyűlés elmellőzését, és tanácsolná, hogy ez esetben a nemzet ismét inkább a passivitás terére lépjen, mivel ez úgy is sokáig nem fogna tartani, mivel a nemzetek confoederatioja eszközölni fogja, miszerint az absolutismus teljesen tönkre vezetik s nem lesz egy csecsemő a bölcsőbe, kinek emberi jogai ne respectáltassanak. Ivánka Béla ennek irányában sajnálatát fejezte ki, hogy a nemzeti kérdés itt e tárgyban fölemlíttetett. Szerinte miután megszűnt a magyar nemesség és a helyett a demokratiai elem fölvétetett az alkotmány tansánczaiba,többé azt követelni nem lehet,hogy a különféle nemzetiségek ne saját nyelveiken tanácskozzanak. Példa erre Schweiz, hol a tanácskozmány nyelven folytattatik a nélkül, hogy a közegyetértés megzavartatnék, a diplomatiai nyelv egy, de e tanács kozmány különféle nyelvek folytattatik. Szólották még engesztelőig Fáy Béla, if. gróf Keglevich és mások. — Strokay megjegyzé, hogy ha a választandó követek közül olyan is részesülne a közbizalombal, ki a magyar nyelvet nem tudná, a magyar nemzet elég legális lenne véleményét kihallgatni; sajnálatát kifejezné, hogy azt ugyan nem érti, de mennyiben megértheti, figyelembe fogja venni. Végre fölszólalt az első alispán, kijelentvén, miszerint a tanácskozmányban azt veszi észre, ami sokszor meg szokott történni a barátságos értekezletekben Mindannyian egyetértenek, de azon természetes hajlamnál fogva, melytől oly könnyen ragadtatik el ember, hogy egymásnak ellent mondjon, nem a tárgyat veszi figyelmébe, hanem szavakat szakit ki a beszédből, melyeknek azután ellent mondjon. Nézete szerint mindannyian megegyeznek abban, hogy jegyzőkönyviig mondassák ki, miszerint a helytartótanács leirata figyelembe nem vétetik, hanem az 1848-diki 5 dik törvényczikk nyomán fog minden elrendeltetni mi az országgyülés összehívására megkivántatik. Az országgyűlési követek bizonyosan ragaszkodni fognak a törvény értelméhez, és azért annak megtartását Pesten kivánandják, nem azért, mivel félnénk valami erőszakoskodástól, hanem mivel a törvény egyenesen kimondja, hogy Pesten tartassák meg, mit a kormánynak is tiszteletben kell tartani. Arról sem kételkedik hogy mindaddig az összehívandó, országgyűlés tovább menni nem fogna,míg annak kiegészítő részei is törvényesen meg nem hivatnának, annyival is inkább, mivel ezek nélkül a koronázás sem történhetik meg, és ez határozatba ment. Ezután fölolvastatott a kisgyűlés azon végzése, mely intézkedik a választandó kerületek és követek megválasztása miképeni elrendezéséről. És az 1848. évi gyakorlatot vette foganatba. Ez ellen Kalocsa város részéről egy alázatos kérvény olvastatott fel mely oda volt irányozva, hogy a választási hely ne Patajra, hanem Kalocsára tétessék. Minden részről hallatszotta maradjon, de Kovács József kanonok adott szavánál fogva, noha föllépését igen kényesnek ismerte el, kötelességének tartotta e tárgyban nézetét lakostársai értelmében akkér kijelenteni, miszerint az 1848. 5. törv. 7. §. értelmében a módosítást kellő figyelembe ajánlja, mivel ez nyíltan rendeli, hogy a választó helyek kijelölésénél figyelem fordittassék a lakosság számára szintúgy, mint azon könnyűségre, melynél fogva a választás helyén kívül eső helységek a választó helyre kevesebb nehézségekkel eljuthassanak, már pedig Kalocsa 14,000 lakost számlál, míg Pataj alig 5000, de különben is Kalocsával sokkal könnyebben érintkezhetik minden helység, mely e választói kerülethez tartozik, mint Duna-Patajjal. B a 11 a S. erre megjegyzé, miszerint az előadott okok csakugyan első tekintetben igen is nyomatékosaknak tetszhetnek, de egyfelől, mivel Pataj talán mégis inkább teszi a központot mint Kalocsa, másrészről pedig változást tenni igen nehéz benne, anélkül, hogy más kerületek is e tekintetben némi nehézségekkel föl ne lépnének, — e szerint a kisgyülés véleménye mellett szavaz, mi határozatba is ment. Ezután fölolvastattak az országgyűlési központi bizottmány kijelölt tagjainak nevei, — s a jelenlevők azonnal föleskettettek , kik mai 6 órára választmányi gyűlésre első alispán ur elnöklete alatt összehivattak. Ezek után a m kir. helytartóság leirata olvastatott, melyben az panaszkodik, hogy a kis-körösi szolgabiró a zsandárokat fölszólitá, mikép a várost rögtön hagyják el, mire a gyűlés elhatározá, hogy a szolgabirónak ezen ténye iránt megelégedése nyilvánittassék. A magyar királyi helytartóság másik leiratára a Czegléd, és vidékén be nem állított ujonczokat illetőleg, gr. Keglevich indítványára jegyzőkönyvileg kimondatott, hogy a törvénytelen utón adandó ujonczok állításában ugyan a megye segédkezet nem nyújt, de Nyáry javaslatára elhatározó, mikép a szolgabirák odautasíttassanak, hogy az illető egyéneket a behívásra figyelmeztessék, hogy azok tudatlanságból a fenyegetett katonai büntetéseknek ki ne tétessenek. Gerlóczy levéltárnok megkeresésére a munka halmaz miatt mellé allevéltárnok kinevezése elhatároztatott. Egyéb magán folyamodványok végzésseli ellátása, és nehány felesketések után a gyűlés folytatása más napra és 10 órára határoztatott. — Csanádmegye fölirata az országbíróhoz: Nalgu gróf, országbíró úr! Folyó hélső napjáról 167. sz. a. kelt válaszleiratát a méltóságodnak, melyben megnyugtatni méltóztatik , hogy a törvénykezés tekintetében a méltóságod elnöklete alatt működő központi tanácskozmány mielőbb eredményt fog fölmutatni, megnyugtató kedves tudomásul vettük. Nem látjuk azonban fölöslegesnek a mélóságod figyelmét oda fölhívni, hogy mi előbbi határozatunk alapjául az égető szükséget kényteleníttetünk venni, hogy megyénk a múlt kedvetlen emlékű 11 év leforgása alatt önállóságát elvesztve, Békés megyével volt egybeolvasztva, s Békés-Csanádmegyének egy törvényszéke volt Gyulán, és tőlünk ily távol fekvő helyre voltak az igazságszolgáltatást epedve váró csanádmegyei lakosok, roppant idővesztéssel s költséggel öszszekötött utazásokat tenni kénytelenek, s még most is a megyénkbeli panaszosok, ezen indort okozó kellemetlenségnek — amennyiben nem ritkán igen csekélység miatt oda rendeltetnek — vannak kitéve. Ezen körülményt tehát, még azon tiszteletteljes kérésünk kíséretében, hogy a megyénkbeli lakosok ezen kellemetlenség alól melőbb fölmentethessenek, és az igazság kiszolgáltatását valahára önálló, keblünkbeli törvényszéktől nyerhessék meg, nagyméltóságod kegyes figyelmébe ajánljuk. Kelt Makón, 1861. febr 4-én tartott bizottmányülésünkből. Csanádvármegye közönsége. — Mosony megye fölirata az országbíróhoz. Nagyméltóságu gróf s országbíró ur! Hazafiui legnagyobb örömmel értette e megye a miéltóságu m. k. helytartó tanácsnak ezen megyéhez f. é. boldogasszony hava 18-ik napján 2374., sz. a. kelt kegyes intézményéből a méltóságodnak. Ő cs. k. Apostoli Felsége által hazánk alkotmányos országbírói méltóságával lett felruháztatását, s a legbensőbb tisztelettel fogadta a méltóságodnak f. hélső napjáról kelt, az ország törvénykezési ügyeinek rendezését tárgyazó kör levelét. Fogadja a méltóságod mély tiszteletünk s legoszintébb hazafius bizalmiukkal párosult üdvözletünket s azon szivbeli óhajtásunkat, vajha a gondviselés a méltóságodnak a hazai ősi alkotmány visszaállítása s a nemzet megnyugtatása ügyében már ez ideig is kiérdemlett babérjait hazafiui törekvéseinek legdusabb eredményeivel tetézze. Megyénk az ország törvénykezési szervezete tárgyában az Ö cs. k. Apostoli Felségéhez, legkegyelmesebb Urunkhoz mai napról intézett legalázatosabb feliratában kifejezé, miszerint addig is, míg az országgyűlés törvény által rendelkező jog, az országbírói bizottmány javaslata folytán eszközlendő ideiglenes szabályok megállapításában, tekintve a magánügyeknek halasztást nem szenvedhető, gyors és az egész országban egyforma módoni elintézésének szükségét, elvben megnyugszik, s ugyanazért e tekintetben semmi megelőző intézkedéseket nem tett. Legnagyobb örömünkre szolgál ezen határozatunk megérintése által m méltóságodat alázatosan értesíthetni, hogy a törvénykezési ügy nagyfontosságú tárgyában megyénk nézete a méltóságod kivonatával öszhangzólag találkozik. Egyébiránt mély tiszteletünk s ismételt hazafiui üdvözlésünk nyilvánítása mellett maradunk, nagyméltóságodnak alázatos szolgái. Mosonyvármegye közönsége. Kelt M.-Óvárott 1861. évi február 4-kén s folytatva tartott bizottmányi ülésünkből. — Totia megye fölirata az országbíróhoz Nagy-méltóságú országbíró úr! Nem a megyei élet gyakorlata által szentesített hagyományos szokás, vagy a társadalmi viszonylatok által elszabott illem puszta szabályai, hanem élénk hazafias tiszteletünk érzelmei késztetnek, nagyméltóságodat úgy is mint megyénknek kedves szülöttjét és helyhatósági életünknek egykor tevékeny tagját mindenkor fényes s legfőbb hatással teljes, de hazánk és a magánosok jelen megingatott s bonyolult jogviszonyai közt fokozott fontosságú, magas méltóságú hivatalában üdvözölni. Excellentiádnak, alkotmányos életünk régiebb korszakában, hazánk boldogítására irányzott nyilvános pályája v úgy a birodalmi tanács üléseiben hazaszeretettel ihletett, és szellemi győzelem folytán áldásteli eredménynyel koronázott működése, biztos kezességet nyújtanak nekünk, hogy hazafiai buzgó törekvésének sterülend, a törvénykezés szervezetének nagy munkája által, mind a magánjogi viszonyok folytonosságát biztosítni, mind polgári és alkotmányunk szilárdítását eszközölni. Ezen reménytől lelkesülve, fogadó megyénknek f. é. február hód ik napján tartott bizottmányi ülésére egybegyült közönsége excellentiádnak f. u. február hó 1-én a 150 sz. alatt kelt értesítését, meglévén győződve, hogy az igazságszolgáltatása körül szükségessé vált minden átmeneti intézkedéseknek üdvös volta első helyen azoknak országszerte biztosított egyformasága és öszhangzása által feltételeztetik, a miért is jegyzőkönyvileg kijelentetni elhatározá, miszerint kész, nagyméltóságodnak elnöklete alatt, a régi törvényes hatályába visszahelyeztetett hétszemélyes táblának, honfiúi érdemekben, valamint törvényes ismeretekben gazdag egyéniségek hozzájárultával előkészitendő döntvényeit saját törvénykezési eljárásának zsinórmértékéül, már azon oknál fogva is elvállalni, mert a százados gyakorlat e döntvényeket törvényt pótló erővel ruházá fel. Kik stb. Szegzárd február 4 én 1861. — Szombathely, február 6 án. Vas megyének a jan. 16-ki leiratra adott feliratát, mely jeles főjegyzőnk által készíttetett, megküldöm. — A bizottmányi ülések a fáradhatlak buzgalma s a közügyek vezetésében élénk részvétet s tevékenységet tanúsító alispánjaink elnöklete alatt folyton tartanak. A fölirás következő : Felséges Úr! Fájdalmas megilletődéssel olvastuk Felséged 1. évi jan. hó 16-án kelt leiratát, de az nem a félelemnek, hanem a váratlan csalódásnak megilletödése volt. Mi az October 20-ai kibocsátvány nyomán reménynyel és bizalommal léptünk ki a cselekvés és küzdelem nehéz terére, mert Felséged e kibocsátványában nyíltan bevallá komoly szándékát, elhagyni az eddig követett vészteljes utat, s a nemzetet ősi alkotmányos jogaiba ismét visszahelyezni; kiléptünk azon nyílt bizalomnál fogva, mely a magyarnak jellemében fekszik, s melylyel az a fejedelmi szó szentsége iránt mindig viseltetni szokott; kiléptünk azon meggyőződésből, hogy Felsigéd a megyék életbeléptetését nem akarható más czélból, mint hogy az ország közvéleményét megismerhetvén, a nemzet jogos követeléseit egész teljekben kielégítse, s a magyart újra a ragaszkodás és feláldozás azon szilárd kapcsával kösse magas trónjához, mely a veszély perczeiben annak mindig ligeresb támaszát képezte. Azóta 3 hó telt le, Felséges ur is bizalmunknak jutalma uj reményeink csalódása jön. A helyett, hogy nemzetnek felfüggesztett, de el nem évülhető jogai visszaadattak volna; a helyett, hogy a félrendszabályok az alkotmány teljes életbeléptetése által kiegészíttettek volna . Felséged 1. évi január hó 16 án kelt leiratában súlyos és meg nem érdemlett váddal terheli megyék eddigi eljárásait, és oly intézkedéseket helyez kilátásba, melyek az országot az átélt szenvedések ismétlésével, az alig lábbadozó bizodalmát végcsapással fenyegetik. A szen Felséged magas akarata volt, hogy a megyék mielőbb megalakulván, alkotmányos életműködésüket újra megkezdjék. Felségednek tehát nem állhat szándékában, hogy a megyék, félreismerve alkotmányos hivatásukat, megszűnjenek az alkotmány őrei lenni. Felséged nem akarható, hogy a megyék első életjelensége a törvények és alkotmány megsértésében nyilatkozzék. Ez által feladtuk volna azon jogalapot, amelyen tételünk nyugszik; megtagadtuk volna alkotányos jellemünket, melyhez becsületünk és erkölcsi életünk van kötve. Mi a törvénynek vagyunk hívei, mint alkotmányos nemzethez illő; ennek hódolni fognánk még akkor is, ha a közhatalom kezeiből a véderő kisikamlanék. Felséges Úr! habár tartanunk lehetne is attól, hogy ismét félreérteni fogunk, de ez nem tartóztathat bennünket vissza hitvallásunk őszinte előterjesztésétől, mert egy szabad nemzethez nem a szolgai hízelgés, hanem a nyílt becsületesség illik, mely utógondolatot nem ismer. Midőn mi a megyei önigazgatás terére ismét felléptünk, más kiindulási pontot és zsinórmértéket nem fogadhatunk el, mint amelyet számunkra a törvények kijelöltek, egy alkotmányos nemzet előtt pedig csak azon törvények bírnak érvénynyel és kötelező erővel, melyek a fejedelem és nemzet alkotmányos uton egyesült akaratából keletkeztek. Nekünk tehát elutasithatlan kötelességünk, szilárdul ragaszkodni az 1847—8 évi törvényekhez, melyekben a nemzet utolsó alkotmányos akarata nyilatkozott, s a melyeknek bérletien épségben fönn kell állniok mindaddig, amíg azok alkotmányos uton megszüntetve, vagy módosítva nem lesznek, s azért a megyének iájen megválasztott tisztikara és bizottmánya is csak ezen alkotmányos alapon vállalhata el a megyei közigazgatás vezetését. Mert noha egész mértékben meg vagyunk győződve az újabban is megerősített királyi szó szentsége felől, mely alkotmányos jogaink egész kiterjedésében leendő visszaadását ígéri, nem érezhettük magunkat hivatva arra, hogy kétségbevonnatlan törvényes jogainkat elvetve, a polgári közélet biztonságát az ingatag kegyelem változékonyságának rendeljük alá; s valóban e megye bizottmánya a közbizalmat fogná megcsalni akkor, ha azon törvényekből, melyeknek kezelésére és védelmére a népakarat meghívó , csak egyetlen egyet is föladni képes lehetne. Mi tehát e tért híven védelmezni fogjuk a jog fegyverével mindaddig, amíg lehet. E térről leszoríthat bennünket egyelőre ismét az erős hatalom, de hogy alkotmányos jogainkat öngyilkos kezekkel önmagunk semmisítsük meg, ezt nem teszszük soha, s erre bennünket nem kényszeríthet senki. S ez esetben is nem csak mint hazafiak, hanem mint Ikit alattvalók sem tudnánk örülni azon baljóslatú győzedelmen, melyet az anyagi erő az alkotmányosságon kiviosndana, s mely által a kibékítés oly szükséges munkája talán örökre semmivé tétetnék. E törvények, Felséges úr! melyekhez mi tántorithatlan hűséggel ragaszkodunk, a magyar nemzetnek fejedelmi jóváhagyás által szentesített erkölcsi tulajdonát képezik, s mi azt hizszük, hogy királyi Felségednek nemzetünk becsületességébeni bizalmát fognánk megingatni, ha ezen alkotmányos törvényeinkhez hűtlenek lehetnénk. Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy a mely nemzet egyszer önmagához hűtlen, annak hűségére más még kevésbé támaszkodhatik. Midőn tehát Felséged jogai védelmében az 1711 -ki 3-ik törv czikkre hivatkozik, s mi a törvényczikk föltételes rendelete előtt egész tisztelettel meghajolunk: engedje Felséged! hogy mi is a bizalom őszinte érzelmeivel remélhessük, hogy Felséged az 1716 ki 8-ik, 1796,ki 19 ik, s végre az 1827-ki 8-ik törv. czikkek rendeleteit is annyival inkább megőrizni kívánja, mert a törvényekben védelmét következetesen csak az keresheti, aki a törvényeket maga is megtartani kész. Vegye Felséged kegyelmesen szivére e szenvedésében is higgadt, életerős nép törvényes érdekeit, s hagyja meg neki törvényeiben a megelégedést, mely a közállam békéjének legszilárdabb alapját képezi. Ne kívánja Felséged, hogy e nemzet, mely ezer éves küzdelmei közt hlyen megőrző alkotmányos jellemét, most ebből önként kivetkőzzék. Egy jellemtelen nép Felségednek nem fogna sem dicsőségére,sem hasznára válni. Oszlassa el Felséged jelen magyar kormánya iránti aggályainkat, melyek abból erednek, hogy mindaddig, míg az Bécsben székelni kénytelen, anynyira a nem magyar országi árok nyomása alatt áll, hogy minduntalan alkotmányos törvényeinkbe ütközni kénytelen. Gyógyítsa meg Felséged az égető sebeket, s engedje, hogy e nép törvényei iránti ragaszkodását, mint nagykorúságának egyik legcsalhatatlanabb bizonyítványát megőrizhesse, s a törvényes korlátokon túl nem csapongva, hive maradhasson azon intézményeknek, melyek erkölcsi életének levegőjét képezik, melyekben alkotmányos érzületének vágya, reménye s meleg szivének dobogása szól. Fogadja Felséged szivébe azon meg nem dönthető igazságot, melyet százados történetek bizonyítanak, melynélfogva a fejedelmeknek népeik szereteténél bivebb s hatalmasb szövetségesük nem lehet. Jobbágyi hódolattal maradván Felségednek legalázatosb alattvalói Vasmegye közönsége. A népképviselők választására mart. 16-ra van kitűzve. — Csanádmegye. A megyei állandó bizottmány tagjai f. hó 4-ére kitűzött közgyűlésre levelek által különösen is meghivatván, a tanácskozás főtárgyául a legmagasabb es. manifestum tűzetett ki. A legfelsőbb leirat a hírlapokból úgyis ismeretes lévén, valamint országszerte, úgy megyénkben is komoly aggodalmat okozott. A tárgy nagyszerte fontosságához képest a jogosultak és hallgatók nagy számmal jelentek meg. A gyűlés 10 órakor a legnagyobb csenddel nyittatott meg. Éljen nem hangzott, hallgatag vola mindenki. Elnöklő első alispánunk előadá a tanácskozás tárgyát, mint olyant, mi a legkomolyabb megfontolást igényli. A kir. leirat felolvasása alatt mély figyelem és csend uralgott; átalános lehangultság nyoma a kedélyeket; bú és aggály ült az arczokon. A szónokok szomorú komorsággal, halk rezgő hangon kezdék beszédeiket. Meglátszott, miszerint csakis szomorú kényszerűségből szólnak oly tárgyhoz, melynek érintése is fájdalmat okoz; mely midőn egyrészt tiszteletet igényel, másrészt sebeket nyit föl. Az ész hidege a szív melegével heves csatát vívott. A hideg ész előtérbe lépett, előnyomulást tett, de a forró kebel túlömlő árjától csakhamar elborittatott. Az anyagi erővel a fenyegetőzés és a bujdosó számüzöttek megbélyegzése keserű kifakadásokat idézett elő. Többen szólottak, kik közt M. J. ez. prépost s makói plebönsága békülékeny s engesztelő hangon szólván, túlhajtás helyett engedékenységet ajánlott. Közakarattal felirat sürgettetett, melyben őszintén és komolyan kimondatnék, miszerint a megye a törvényesség teréről nem léphetvén le, a királyilag