Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-14 / 37. szám

zeti anomális, melynek párját a történelem nem mu­tathat föl. Ezen meggyőződéseink szerint kívántuk a tör­vénykezést a törvényes kezekbe átadatni, — de az átvételt nem erőszakoltuk. 4) Az 1648 ki törvényeknek végrehajtása legna­gyobb részben Felségednek és Felséged kormányzatá­nak hatalmi körébe tartozik : mi annak legfontosabb czikkeit a 3. 4. 5. 7. 18-ik törvényci­kkeket megyei autonómiánk erejénél fogva életre hivni képesek nem vagyunk de mindazokat, míg a hon törvényhozása által meg nem változtattatnak vagy módosittatnak, — élő törvényeinknek nem csak elismerjük, de foganato­sításukat kérni és szorgalmazni el nem mulasztandjuk, mely térről az erőhatalom leszoríthat ugyan, de nem kényszeríthet, hogy öngyilkos kezekkel magnók rom­boljuk le alkotmányunk alapját. Felséges Úr! E nemzet az ősöktől öröklött hagyomány hitével még mindig hisz Szt. István ereklyéi varázs erejében ; — hiszi, hogy a király, kinek fejét, a nemzet akaratá­ból a szt. korona illeti, nyert bölcseségben, — a pa­lást illetése által vállai erősebbek a kormányzat terhei hordozásában, — s a kard gyözhetlenné teszi az or­szág védelmében, s a nemzetnek e hite alapja az erő­nek és hatalomnak, — mert az alap maga a nemzet; e hatalomhoz rövid és egyenes, de egyetlen út vezet, — a törvényes alkotmány útja: erőszak nem ragadta azt magához soha s nem ragadandja soha; — mert az megfojtaná a varázserejét, a nemzet hitét,—s ez által a hatalom alapja, a nemzet támogatása kisiklanék az erőhatalom vaskarjai közöl. Felséged örököse e hatalomnak, lépjen a hozzá­vezető egyetlen útra s király és haza mentve lesz. Alattvalói hódolattal maradván. Pesten február 11-én tartott közgyűlésünkből — cs. k. Felségednek hiv alattvalói. — Pest megye f. hó 13-ki folytatólagos közgyű­­­lésében fölolvastatott a bibornok ő eminentiájához inté­zendő kegyteljes levél, melyben sajnálatát fejezé ki a megye, hogy az alkotmányellenes adó behajtására semmi áron segédkezet nem nyújthat a­nélkül, hogy a törvény szigorát érezni teljes mértékben kénytelenít­­tessék, különben nagyra becsüli ő eminentiájának egyedül annyiszor kimutatott hazafias érzületéből származtatható föllépését, melyben a kiengesztelődés és egyetértésre utat törni szándékozik. E szempontból indulva ki a megye,ő eminentiáját h­azafiul köteles sze­retettel an a fölkéri, hogy közvetítői magasztos hivatá­sát oda irányozni méltóztassék, miszerint a fejedelem aggodalmát a megye és a nemzet irányában megszün­tesse ; figyelmeztesse apostoli sz. királyunk István ama végrendeletére, melyet Imre fiának adott, s egy­­házilag készítse elő a koronázási szent adtusra úgy , hogy e tény által a Laza boldogsága csak akkér ala­­pittassék meg, miként . Felsége hatalma és dicsősége A felolvasott fölirat minden változtatás nélkül közföl­kiáltással elfogadtatott. Az igy hangzik: Fömagasságu bg Bibornok Prímás! Hazafiul szives hajlammal vettük Eminentiádnak hozzánk intézett atyai szavait, mert e szavak oly fér­fiútól erednek, ki a lefolyt súlyos időszak megpróbál­tatásainak nehéz perczeiben hiven megörzötte a ma­gyar egyház főpásztori méltóságának hazafias jel­lemét. Osztjuk Eminentiád tanácsának horderejét ha­zánk rendezési nagy munkája tárgyában, s úgy igyek­szt­nk intézni minden lépteinket, hogy minden e rész­beni elhamarkodás és rendkívüli kapkodás keríthes­sék, s ezt az által véljük elérhetni, ha az építmény, melyet mi is nagynak, dicsőnek, és maradandónak lenni óhajtunk, az egyedüli szilárd alapra, a törvé­nyes alkotmány alapjára fektettetik. Tévesztve lennének azonban lépteink és valóban silány lenne hazaszeretetünk, ha bármely behatásnak engedve, a törvény egyenes útjáról letán­orodna, oly czélzatok kivitelére nyújtanánk kezet, melyeket élő törvényeink szigorúan tiltanak, mint a nem törvényes adók behajtása körüli segédkezés. Aggodalom szállná meg kebelünket, ha hihet­nénk, hogy Eminentiádnak más meggyőződése lehet­séges, mint a mit mi imént kifejezünk. Fényképben ragyognak Eminentiád előtt elődei­nek e magyar egyház főpapjainak dicső példái. — Szükség­ e felidéznünk : Szelepcsényi , Széchenyi György, Gubasóczy, Pálfy János és különösen Szé­­csényi Pál emlékeit, kik nemzetéletünk legnehezebb időszakában bírtak erkölcsi erővel, a Fejedelem előtt tolmácsolni az adók törvényen kívüli behajtásának ve­szélyeit, és közbenjárásukat siker koronázta. Eminentiád hazafias érzelmét sértenénk meg, ha hihetnénk, hogy Eminentiád más ösvényt lenne követni hajlandó. És teljes meggyőződéssel hisszük, hogy Eminen­tiád már megelőzte azon kérelmünk teljesítését, mely­­lyel tolmácsolni ezennel bátorkodunk: méltóztassék ma­gas állásának befolyását arra felhasználni, hogy a feje­delem a nemzet kívonatának igazságáról felvilágosit­­tatván, az alkotmány helyreállítása s ebből folyólag a törvénytelen adók sürgetésének beállítása által a nem­zetnek igazság szolgáltassák, s méltóztassék Eminentiát sz. István és kirá­lyunknak rendeletei szellemében előkészíteni e cs. k. Felségét a szent korona jogaival párosult esküvel szen­tesítendő kötelességek megismerésére. És mint főpap, járuljon égnek tetsző fohászával a királyok királyához , hogy a fejedelem lelkét fölvi­lágosítván, szivét tegye hajlandóvá, a nemzet törvé­nyes kérelmeinek igazságot szolgáltatni. Ha e közbenjárását, ha e fohászt siker koroná­­zandja, akkor bizonyára a nemzeti Nagy Ünnepen, a jövő iránti aggodalmaktól menten, remegés nélküli szilárd kezekkel tehetendi Eminentiád a fejdelem föl­ként fejére Szent István koronáját. Engedné Isten, hogy eminentiád a hazának ez örömében velünk együtt osztozhassék! Ezután a tanácskozás áttért az országgyűlésre vonatkozó teendőkre. Fölolvastatott a h. tanács ország­gyűlési meghívó levele. Első alispán ur azon kérdést intézte a megyei közönséghez,vájjon a h.tanács leira­ta, mely az országgyűlést az 1848. 5 cz. szerint akarja szervezendőnek, vagy magán e törvények alapján te­gye meg további intézkedéseit; az általános akarat ez utóbbi mellett nyilatkozott. Mire fölszólalt E­n­b­i­n­y­i Fer., előadván, hogy a b. t. törvény­sérelmet követett akkor el, midőn mellőzve a törvényt, noha ezek nyomán, de mégis od­rogirozni akart; nézete szerint a végett fölirás volna intézendő, valamint az iránt is, hogy nem Pesten, hanem Budán fogna meg­tartani az országgyűlés. Budán ágyútelepek léteznek és a szabad vitatkozást könnyen korlátozhatnák. E­­­mellett a föliratban azt is kiemelni óhajtaná, hogy az országgyűlés addig nem lehet teljes, mig a koronázás­­ meg nem történhetik, mig arra az összekapcsolt részek, s különösen Erdély is meg nem hivatik. Gr. Ráday Gedeon a fölirást fölöslegesnek tartja s attól épen nem tart: Budán vagy Pesten hivat­tassék-e össze az országgyűlés,mivel a veszély mindkét helyen egyforma lehetne, különben meg van győződve, ha Buda várkapuit becsuknák is, azt nemsokára vagy ők, vagy mi könnyen fölnyitnánk. Halász Bold, a nyelv tekintetéből tett kifogást, azt állítva, miszerint ha minden nem­zeliségnek az or­szággyű­lésen saját nyelvén tanácskozni lehetene, a tanácskozmány lehetetlenné válik, mert a szerint a követek tonalificatiójához az is tartoznék, hogy legalább 7—8 nyelvet helyesen értsen. Azután megjegyzi, ha az országgyűlés kiegészítő részéhez tartozó partes ad n­e­x a­e meg nem hivatnék, óhajtaná inkább az or­szággyűlés elmellőzését, és tanácsolná, hogy ez esetben a nemzet ismét inkább a passivitás terére lépjen, mivel ez úgy is sokáig nem fogna tartani, mivel a nemzetek confoederatioja eszközölni fogja, miszerint az absolutis­mus teljesen tönkre vezetik s nem lesz egy csecsemő a bölcsőbe, kinek emberi jogai ne respectáltassanak. I­vá­n­k­a Béla ennek irányában sajnálatát fe­jezte ki, hogy a nemzeti kérdés itt e tárgyban fölemlít­­tetett. Szerinte miután megszűnt a magyar nemesség és a helyett a demokratiai elem fölvétetett az alkot­mány tansánczaiba,többé azt követelni nem lehet,hogy a különféle nemzetiségek ne saját nyelveiken tanács­kozzanak. Példa erre Schweiz, hol a tanácskozmány nyelven folytattatik a nélkül, hogy a közegyetértés megzavartatnék, a diplomatiai nyelv egy, de e tanács kozmány különféle nyelvek­ folytattatik. Szólották még engesztelőig Fáy Béla, if. gróf Keglevich és mások. — Strokay megjegyzé, hogy ha a választandó követek közül olyan is része­sülne a közbizalombal, ki a magyar nyelvet nem tudná, a magyar nemzet elég legális lenne véleményét kihallgatni; sajnálatát kifejezné, hogy azt ugyan nem érti, de mennyiben megértheti, figyelembe fogja venni. Végre fölszólalt az első alispán, kijelentvén, mi­szerint a tanácskozmány­ban azt veszi észre, a­mi sok­szor meg szokott történni a barátságos értekezletekben Mindannyian egyetértenek, de azon természetes haj­lamnál fogva, melytől oly könnyen ragadtatik el ember, hogy egymásnak ellent mondjon, nem a tár­gyat veszi figyelméb­e, hanem szavakat szakit ki a be­szédből, melyeknek azután ellent mondjon. Nézete szerint mindannyian megegyeznek abban, hogy jegyző­könyviig mondassák ki, miszerint a helytartótanács leirata figyelembe nem vétetik, hanem az 1848-diki 5 dik törvényczikk nyomán fog minden elrendeltetni mi az országgyülés összehívására megkivántatik. Az országgyűlési követek bizonyosan ragaszkodni fognak a törvény értelméhez, és azért annak megtartását Pesten kivánandják, nem azért, mivel félnénk valami erőszakoskodástól, hanem mivel a törvény egyenesen kimondja, hogy Pesten tartassák meg, mit a kormány­nak is tiszteletben kell tartani. Arról sem kételkedik hogy mindaddig az összehívandó, országgyűlés tovább menni nem fogna,míg annak kiegészítő részei is törvé­nyesen meg nem hivatnának, annyival is inkább, mi­vel ezek nélkül a koronázás sem történhetik meg, és ez határozatba ment. Ezután fölolvastatott a kisgyűlés azon végzése, mely intézkedik a választandó kerületek és követek megválasztása miképeni elrendezéséről. És az 1848. évi gyakorlatot vette foganatba. Ez ellen Kalocsa vá­ros részéről egy alázatos kérvény olvastatott fel mely oda volt irányozva, hogy a választási hely ne Patajra, hanem Kalocsára tétessék. Minden részről hallatszotta maradjon, de Kovács József kanonok adott szavánál fogva, noha föllépését igen kényesnek ismerte el, kötelességének tartotta e tárgyban nézetét lakostársai értelmében akkér kijelenteni, miszerint az 1848. 5. törv. 7. §. értelmében a módosítást kellő figye­lembe ajánlja, mivel ez nyíltan rendeli, hogy a vá­lasztó helyek kijelölésénél figyelem fordittassék a la­kosság számára szintúgy, mint azon könnyűségre, melynél fogva a választás helyén kívül eső helységek a választó helyre kevesebb nehézségekkel eljuthassa­nak, már pedig Kalocsa 14,000 lakost számlál, míg Pataj alig 5000, de különben is Kalocsával sokkal könnyebben érintkezhetik minden helység, mely e vá­lasztói kerülethez tartozik, mint Duna-Patajjal. B a 11 a S. erre megjegyzé, miszerint az előadott okok csakugyan első tekintetben igen is nyomatéko­saknak tetszhetnek, de egyfelől, mivel Pataj talán mégis inkáb­b teszi a központot mint Kalocsa, másrész­ről pedig változást tenni igen nehéz benne, a­nélkül, hogy más kerületek is e tekintetben némi nehézségek­kel föl ne lépnének, — e szerint a kisgyülés vélemé­nye mellett szavaz, mi határozatba is ment. Ezután fölolvastattak az országgyűlési központi bizottmány kijelölt tagjainak nevei, — s a jelenlevők azonnal föleskettettek , kik mai 6 órára választmányi gyűlésre első alispán ur elnöklete alatt összehivattak. Ezek után a m kir. helytartóság leirata olvasta­tott, melyben az panaszkodik, hogy a kis-körösi szol­­gabiró a zsandárokat fölszólitá, mikép a várost rögtön hagyják el, mire a gyűlés elhatározá, hogy a szol­­gabirónak ezen ténye iránt megelégedése nyilvá­­nittassék. A magyar királyi helytartóság másik leira­tára a Czegléd, és vidékén be nem állított ujonczo­­kat illetőleg, gr. Keglevich indítványára jegyző­könyvileg kimondatott, hogy a törvénytelen utón adan­dó ujonczok állításában ugyan a megye segédkezet nem nyújt, de Nyár­y javaslatára elhatározó, mikép a szolgabirák odautasíttassanak, hogy az illető egyé­neket a behívásra figyelmeztessék, hogy azok tudatlan­ságból a fenyegetett katonai büntetéseknek ki ne té­tessenek. G­e­r­l­ó­c­z­y levéltárnok megkeresésére a munka halmaz miatt mellé allevéltárnok kinevezése elhatá­roztatott. Egyéb magán folyamodványok végzésseli ellá­tása, és nehány felesketések után a gyűlés folytatása más napra és 10 órára határoztatott. — Csanádmegye fölirata az országbíróhoz­: Nalgu gróf, országbíró úr! Folyó hé­l­ső napjá­ról 167. sz. a. kelt válaszleiratát a méltóságodnak, melyben megnyugtatni méltóztatik , hogy a törvényke­zés tekintetében a méltóságod elnöklete alatt működő központi tanácskozmány mielőbb eredményt fog föl­mutatni, megnyugtató kedves tudomásul vettük. Nem látjuk azonban fölöslegesnek a m­él­óságod figyelmét oda fölhívni, hogy mi előbbi határozatunk alapjául az égető szükséget kényteleníttetünk venni, hogy megyénk a múlt kedvetlen emlékű 11 év lefor­gása alatt önállóságát elvesztve, Békés megyével volt egybeolvasztva, s Békés-Csanádmegyének egy törvény­széke volt Gyulán, és tőlünk ily távol fekvő helyre voltak az igazságszolgáltatást epedve váró csanádme­gyei lakosok, roppant idővesztéssel s költséggel ösz­­szekötött utazásokat tenni kénytelenek, s még most is a megyénkbeli panaszosok, ezen indort okozó kelle­metlenségnek — amennyiben nem ritkán igen csekély­ség miatt oda rendeltetnek — vannak kitéve. Ezen körülményt tehát, m­ég azon tiszteletteljes kérésünk kíséretében, hogy a megyénkbeli lakosok ezen kellemetlenség alól m­előbb fölmentethessenek, és az igazság kiszolgáltatását valahára önálló, keblünk­beli törvényszéktől nyerhessék meg, nagyméltóságod kegyes figyelmébe ajánljuk. Kelt Makón, 1861. febr 4-én tartott bizottmány­­ülésünkből. Csanádvármegye közönsége. — M­oson­y megye fölirata az országbíróhoz. Nagym­éltóságu gróf s országbíró ur! Hazafiui legnagyobb örömmel értette e megye a m­iéltóságu m. k. helytartó tanácsnak ezen megyéhez f. é. boldog­asszony hava 18-ik napján 2374., sz. a. kelt kegyes in­tézményéből a méltóságodnak. Ő cs. k. Apostoli Fel­sége által hazánk alkotmányos országbírói méltóságá­val lett felruháztatását, s a legbensőbb tisztelettel fo­gadta a méltóságodnak f. hé­l­ső napjáról kelt, az or­szág törvénykezési ügyeinek rendezését tárgyazó kör levelét. Fogadja a méltóságod mély tiszteletünk s leg­­oszintébb hazafius bizalmiukkal párosult üdvözletünket s azon szivbeli óhajtásunkat, vajha a gondviselés a méltóságodnak a hazai ősi alkotmány visszaállítása s a nemzet megnyugtatása ügyében már ez ideig is kiérdemlett babérjait hazafiui törekvéseinek legdu­­sabb eredményeivel tetézze. Megyénk az ország törvénykezési szervezete tár­gyában az Ö cs. k. Apostoli Felségéhez, legkegyelme­sebb Urunkhoz mai napról intézett legalázatosabb fel­iratában kifejezé, miszerint addig is, míg az ország­gyűlés törvény által rendelkező jog, az országbírói bizottmány javaslata folytán eszközlendő ideiglenes szabályok megállapításában, tekintve a magán­ügyek­nek halasztást nem szenvedhető, gyors és az egész or­szágban egyforma módoni elintézésének szükségét, elvben megnyugszik, s ugyanazért e tekintetben semmi megelőző intézkedéseket nem tett. Legnagyobb örömünkre szolgál ezen határoza­tunk megérintése által m m­éltóságodat alázatosan érte­síthetni, hogy a törvénykezési ügy nagyfontosságú tárgyában megyénk nézete a méltóságod kivonatával öszhangzólag találkozik. Egyébiránt mély tiszteletünk s ismételt hazafiui üdvözlésünk nyilvánítása mellett maradunk, nagymél­tóságodnak alázatos szolgái. Mosonyvármegye közön­sége. Kelt M.-Óvárott 1861. évi február 4-kén s foly­tatva tartott bizottm­ányi ülésünkből. — T­o­­­ti­a m­e­g­y­e fölirata az országbíróhoz Nagy-méltóságú országbíró úr! Nem a megyei élet gyakorlata által szentesített hagyományos szo­kás, vagy a társadalmi viszonylatok által el­szabott illem puszta szabályai, han­em élénk hazafias tisztele­tünk érzelmei késztetnek, nagyméltóságodat úgy is mint megyénknek kedves szülöttjét és helyhatósági életünknek egykor tevékeny tagját mindenkor fényes s legfőbb hatással teljes, de hazánk és a magánosok jelen megingatott s bonyolult jogviszonyai közt foko­zott fontosságú, magas méltóságú hivatalában üdvö­zölni. Excellentiádnak, alkotmányos életünk régiebb korszakában, hazánk boldogítására irányzott nyilvá­nos pályája v úgy a birodalmi tanács üléseiben ha­zaszeretettel ihletett, és szellemi győzelem folytán ál­dásteli eredménynyel koronázott működése, biztos ke­zességet nyújtanak nekünk, hogy hazafiai buzgó törek­vésének st­erülend, a törvénykezés szervezetének nagy munkája által, mind a magánjogi viszonyok folytonosságát biztosítni, mind polgári és alkotmá­nyunk szilárdítását eszközölni. Ezen reménytől lelkesülve, fogadó megyénknek f. é. február hó­d ik napján tartott bizottmányi ülésére egybegyült közönsége excellentiádnak f. u. február hó 1-én a 150 sz. alatt kelt értesítését, meglévén győ­ződve, hogy az igazságszolgáltatása körül szükségessé vált minden átmeneti intézkedéseknek üdvös volta első helyen azoknak országszerte biztosított egyforma­sága és öszhangzása által feltételeztetik, a miért is jegyzőkönyvileg kijelentetni elhatározá, miszerint kész, nagyméltóságodnak elnöklete alatt, a régi törvé­nyes hatályába visszahelyeztetett hétszemélyes táblá­nak, honfiúi érdemekben, valamint törvényes ismere­tekben gazdag egyéniségek hozzájárultával előkészi­tendő döntvényeit saját törvénykezési eljárásának zsi­nórmértékéül, már azon oknál fogva is elvállalni, mert a százados gyakorlat e döntvényeket törvényt­ pótló erő­vel ruh­ázá fel. Kik stb. Szegzárd február 4 én 1861. — Szombathely, február 6 án. Vas megyé­nek a jan. 16-ki leiratra adott feliratát, mely jeles főjegy­zőnk által készíttetett, megküldöm. — A bizottmányi ülések a fáradhatlak buzgalma s a közügyek vezetésé­ben élénk részvétet s tevékenységet tanúsító alispán­jaink elnöklete alatt folyton tartanak. A fölirás kö­vetkező : Felséges Úr! Fájdalmas megilletődéssel olvastuk Felséged 1. évi jan. hó 16-án kelt leiratát, de az nem a félelemnek, hanem a váratlan csalódásnak megilletödése volt. Mi az October 20-ai kibocsátvány nyomán re­ménynyel és bizalommal léptünk ki a cselekvés és küzdelem nehéz terére, mert Felséged e kibocsátvá­­nyában nyíltan bevallá komoly szándékát, elhagyni az eddig követett vészteljes utat, s a nemzetet ősi alkotmá­nyos jogaiba ismét visszahelyezni; kiléptünk azon nyílt bizalomnál fogva, mely a magyarnak jellemében fek­szik, s melylyel az a fejedelmi szó szentsége iránt min­dig viseltetni szokott; kiléptünk azon meggyőződés­ből, hogy Fels­igéd a megyék életbelép­tetését nem akar­ható más czélból, mint hogy az ország közvéleményét megismerhetvén, a nemzet jogos követeléseit egész teljekben kielégítse, s a magyart újra a ragaszkodás és feláldozás azon szilárd kapcsával kösse magas trón­jához, mely a veszély perczeiben annak mindig lig­­eresb támaszát képezte. Azóta 3 hó telt le, Felséges ur i­s bizalmunknak jutalma uj reményeink csalódása jön. A helyett, hogy nemzetnek felfüggesztett, de el nem évülhető jogai visszaadattak volna; a helyett, hogy a félrendszabá­lyok az alkotmány teljes életbeléptetése által kiegé­szíttettek volna . Felséged 1. évi január hó 16 án kelt leiratában súlyos és meg nem érdemlett váddal terheli megyék eddigi eljárásait, és oly intézkedéseket he­lyez kilátásba, melyek az országot az átélt szenvedések ismétlésével, az alig lábbadozó bizodalmát végcsapás­sal fenyegetik. A szen Felséged magas akarata volt, hogy a me­gyék mielőbb megalakulván, alkotmányos életműkö­désüket újra megkezdjék. Felségednek tehát nem áll­hat szándékában, hogy a megyék, félreismerve alkot­mányos hivatásukat, megszűnjenek az alkotmány őrei lenni. Felséged nem akarható, hogy a megyék első életjelensége a törvények és alkotmány megsértésében nyilatkozzék. Ez által feladtuk volna azon jogalapot, a­melyen tételünk nyugszik; megtagadtuk volna alkot­­­ányos jellemünket, melyhez becsületünk és erkölcsi életünk van kötve. Mi a törvénynek vagyunk hívei, mint alkotmá­nyos nemzethez illő; ennek hódolni fognánk még ak­kor is, ha a közhatalom kezeiből a véderő kisikam­­lanék. Felséges Úr! habár tartanunk lehetne is attól, hogy ismét félreérte­ni fogunk, de ez nem tartóztathat bennünket vissza hitvallásunk őszinte előterjesztésétől, mert egy szabad nemzethez nem a szolgai hízelgés, ha­nem a nyílt becsületesség illik, mely utógondolatot nem ismer. Midőn mi a megyei önigazgatás terére ismét fel­léptünk, más kiindulási pontot és zsinórmértéket nem fogadhatunk el, mint a­melyet számunkra a törvények kijelöltek, egy alkotmányos nemzet előtt pedig csak azon törvények bírnak érvénynyel és kötelező erővel, melyek a fejedelem és nemzet alkotmányos uton egye­sült akaratából keletkeztek. Nekünk teh­át elutasithat­­lan kötelességünk, szilárdul ragaszkodni az 1847—8 évi törvényekhez, melyekben a nemzet utolsó alkotmá­nyos akarata nyilatkozott, s a melyeknek bérlet­ien épségben fönn kell állniok mindaddig, a­míg azok alkotmányos uton megszüntetve, vagy módosítva nem lesznek, s azért a megyének iájen megválasztott tisz­tikara és bizottmánya is csak ezen alkotmányos ala­pon vállalhata el a megyei közigazgatás vezetését. Mert noha egész mértékben meg vagyunk győződve az újabban is megerősített királyi szó szentsége felől, mely alkotmányos jogaink egész kiterjedésében leendő visszaadását ígéri, nem érezhettük magunkat hivatva arra, hogy kétségbevon­natlan törvényes jogainkat el­vetve, a polgári közélet biztonságát az ingatag ke­gyelem változékonyságának rendeljük alá; s valóban e megye bizottmánya a közbizalmat fogná megcsalni akkor, ha azon törvényekből, melyeknek kezelésére és védelmére a népakarat meghívó , csak egyetlen egyet is föladni képes lehetne. Mi tehát e tért híven védelmezni fogjuk a jog fegyverével mindaddig, a­míg lehet. E térről leszorít­hat bennü­nket egyelőre ismét az erő­s­ hatalom, de hogy alkotmányos jogainkat öngyilkos kezekkel ön­magunk semmisítsük meg, ezt nem teszszü­k soha, s erre bennünket nem kényszeríthet senki. S ez esetben is nem csak mint hazafiak, hanem mint Ikit alattvalók sem tudnánk örülni azon baljóslatú győzedelm­en, melyet az anyagi erő az alkotmányossá­gon kiviosndana, s mely által a kibékítés oly szüksé­ges munkája talán örökre semmivé tétetnék. E törvények, Felséges úr! melyekhez mi tánto­­rithatlan hűséggel ragaszkodunk, a magyar nemzetnek fejedelmi jóváhagyás által szentesített erkölcsi tulaj­donát képezik, s mi azt hi­zszük, hogy királyi Felsé­gednek nemzetünk becsületességébeni bizalmát fog­­nánk megingatni, ha ezen alkotmányos törvényeink­hez hűtlenek lehetnénk. Mert úgy vagyunk meggyő­ződve, hogy a mely nemzet egyszer önmagához hűt­len, annak hűségére más még kevésbé támaszkod­­hatik. Midőn tehát Felséged jogai védelmében az 171­­1 -ki 3-ik törv czikkre hivatkozik, s mi a törvény­­czikk föl­tételes rendelete előtt egész tisztelettel meghajolunk: engedje Felséged! hogy mi is a biza­lom őszinte érzelmeivel remélhessük, hogy Felséged az 1716 ki 8-ik, 1796­,­ki 19 ik, s végre az 1827-ki 8-ik törv. czikkek rendeleteit is annyival inkább megőrizni kívánja, mert a törvényekben védelmét kö­vetkezetesen csak az keresheti, a­ki a törvényeket maga is megtartani kész. Vegye Felséged kegyelmesen szivére e szenve­désében is higgadt, életerős nép törvényes érdekeit, s hagyja meg neki törvényeiben a megelégedést, mely a közállam békéjének legszilárdabb alapját képezi. Ne kívánja Felséged, h­ogy e nemzet, mely ezer éves küzdelmei közt hlyen megőrző alkotmányos jelle­mét, most ebből önként kivetkőzzék. Egy jellemtelen nép Felségednek nem fogna sem dicsőségére,sem hasz­nára válni. Oszlassa el Felséged jelen magyar kormánya iránti aggályainkat, melyek abból erednek, hogy mindaddig, míg az Bécsben székelni kénytelen, any­­nyira a nem magyar országi árok nyomása alatt áll, hogy minduntalan alkotmányos törvényeinkbe üt­közni kénytelen. Gyógyítsa meg Felséged az égető sebeket, s en­gedje, hogy e nép törvényei iránti ragaszkodását, mint nagykorúságának egyik legcsalhatatlanabb bizonyít­ványát megőrizhesse, s a törvényes korlátokon túl nem csapongva, hive maradhasson azon intézményeknek, melyek erkölcsi életének levegőjét képezik, melyek­ben alkotmányos érzületének vágya, reménye s meleg szivének dobogása szól. Fogadja Felséged szivébe azon meg nem dönt­hető igazságot, melyet százados történetek bizonyíta­nak, melynélfogva a fejedelmeknek népeik szereteté­­nél bivebb s hatalmasb szövetségesük nem lehet. Jobbágyi hódolattal maradván Felségednek legalázatosb alattvalói Vasmegye közönsége. A népképviselők választására mart. 16-ra van kitűzve. — Csanádmegye. A megyei állandó bizott­mány tagjai f. hó 4-ére kitűzött közgyűlésre levelek ál­tal különösen is meghivatván, a tanácskozás főtárgyául a legmagasabb es. manifestum tűzetett ki. A legfelsőbb leirat a hírlapokból úgyis ismeretes lévén, valamint országszerte, úgy megyénkben is komoly aggodalmat okozott. A tárgy nagyszerte fontosságához képest a jogosultak és hallgatók nagy számmal jelentek meg. A gyűlés 10 órakor a legnagyobb csenddel nyittatott meg. Éljen nem hangzott, hallgatag vola mindenki. Elnöklő első alispánunk előadá a tanácskozás tárgyát, mint olyant, mi a legkomolyabb megfontolást igényli. A kir. leirat felolvasása alatt mély figyelem és csend uralgott; átalános lehangultság nyoma a kedélyeket; bú és aggály ült az arczokon. A szónokok szomorú ko­morsággal, halk rezgő hangon kezdék beszédeiket. Meglátszott, miszerint csakis szomorú kényszerűségből szólnak oly tárgyhoz, melynek érintése is fájdalmat okoz; mely midőn egyrészt tiszteletet igényel, másrészt sebeket nyit föl. Az ész hidege a szív melegével heves csatát vívott. A hideg ész előtérbe lépett, előnyomu­lást tett, de a forró kebel túlömlő árjától csakhamar elborittatott.­­ Az anyagi erővel a fenyegetőzés és a bujdosó számüzöttek megbélyegzése keserű kifakadá­sokat idézett elő. Többen szólottak, kik közt M. J. ez. prépost s makói pleb­­ö­nsága békülékeny s engesztelő hangon szólván, túlhajtás helyett engedékenységet ajánlott. Közakarattal felirat sürgettetett, melyben őszintén és komolyan kimondatnék, miszerint a megye a törvényesség teréről nem léphetvén le, a királyilag

Next