Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-23 / 45. szám

faktor, mely biztosítja a békét, a köz megelégedést és jehű­lenné tesz minden rendetlenséget. Végre a nyelvek különbsége ezen tanárskormánynál képviseli egész Erdély­ hazánkat eredetiségében. Csöket előrebocsátván, átmegyek a napi­rendre és oda nyilatkozom, miszerint a választási jogra való nézve ragaszkodom ő excája, Sulitz Sándor úr véle­ményéhez. Gr. M­i­k­ó Imre ő­néltósága, alkotmányos nem­zetre nézve épen olyan alapnak tartja a törvényt, mint a rege szerint Anteuszra nézve volt a föld,melyen állott, s melyről felemeltetve elveszté győzhetetlenségét; ha a törvén­y alapjáról leemeltethennénk, bukásunk bizo­nyos volna, mint Aoteuszé. Meghatóan fejtegetvén , aéltósága, miként a törvény, mely Ő Felségét népeivel egyaránt kötelezi, a jelen föladatot teljesen megoldja. Sokat hozhatna föl még, úgymond, ha Haynald püspök­e exoja és gr. Teleki Domokos a tárgyat már teljesen kínéin fejtették volna, így csatlakozik a nevezettek véleményéhez. Jakab fogdán : A tegnapi két véleményből az tűnik ki,mintha nem alkotmányos életünk újjászületési ünnepét ülnénk,hanem a haza mint haldokló anya halá­los ágyat álltak volna körül, mint megannyi osztozó testvérek. Ha már csakugyan osztozni kell, ő is kér­hetné egy a-ik nemzet részére, t. i. az örményekére, kik mintegy 1200 an lakják e hont, az illető osztály­részt. (Igaz.) Szóló azt ajánlja, a szolgaságból kisza­badult atyát ne hivjuk meg mindjárt osztályra, s ne adjunk testim­oniumot alkotmányunk elleneinek arra, hogy 12 év ala­t képesek voltak az alkotmányos ért, zületet teljesen kiirtani belőlünk. Szóló ragaszkod­ó Hajnald ö­nméltósága és gróf Teleki véleményéhez. Schreiber csatlakozik Sehmi­ed­t vélemé-­­ nyéhez, azon hozzáadással, hogy az országgyűlésen a Kiosztok is helyet foglaljanak. , Ugron István pártolja Haynaldot. Apor Károly: Mindkét ellenvélemény különböző szempontból látszik kiindulni, de végle­gben egy, k­i. hogy tűl ültessék el a törvény, ez a diploma ellen el-­­­követett merény, ez után nem követhetnek hazánkfiai,­ pártolja Haynald és Telekit. Simon Elek: Szónoknak elve, nem de legibus, hanem secundum leges, és fél-rendszabályokért soha­­­sem fog eltávozni a törvényektől, jelesen azoktól, me­­­­­lyek históriai alapokon keltek s 300 éves processust döntöttek el. Csatlakozik Haynald püspök és gr. T. D. véleményéhez. S­c­h­m­i­e­d­t Konrád: az alkotmányosságnak két gradj­át különbözteti meg; a radicalist és m­érséklett­­ségit; maga az utolsóhoz tartozik; nem látja a confe­­rentiát jogosítva, kimondhatni, hogy a diplomát nem fogadja el, hivatása tehát követni annak szellemét. Szóló nem tartja magát illetékesnek, Goluchovski sza­­lutáit birá­nt, de az övé kü­lönbözik attól, mert míg a Goluchovskiénak semmi alkotmányos alapja nincs, az övé a kormányos alapon nyugszik. Sajnálja, miként vádoltatik azzal, hogy projectum­án a nemzetek test­­vériségének szelleme nem ömlik el, pedig elvileg ki­mondotta. B. Konradsheim: Az uniót törvényesen vég­rehajtottunk elismeri, s nemcsak, de szükségesnek tekinti épen úgy austriai mint erdélyi szempontból, azon meggyőződésben élvén, hogy Austria csak akkor lennt erős és hatalmas, ha erős Magyarország. Bártolja Haynald püspököt. Beide Mózes: Egyetért Schmiedttel abban, hogy ott kell fölfogni a törvény fonalát, hol elszakadt, de tagadja, hogy ott szakadt volna el, hová Schmicdt úr lo­n gása visszavezet. A közös országgyűlésre kineve­zett bizottmány 1848-ban te­jcséu füldolgozta fölada­tát ; ő ú­gy hiszi, a mint összeül a közös országgyűlés, ezen munkálatot, mely nem erősittetett meg, tovább folyta anyja és itt fog falfogatni a törvény conti­­nuatiója. tí t­c­h­r­i­g­e­r: Csak Pestre lehet a következő or­szággyűlést összehívni és az 1848-iki törvények alap­­ján ; c­atlakozik Ilayuald püspök véleményéhez. Nagy József: pártolja Haynald és gr. T. véle­ményét. 13. Kemény István: ragaszkodik r. kath. püs­pök , excla ékesenszólás és bűnszeretetben gazdag nyilatkozatához, de nem tartóztathatja vissza magát, h­ogy Schmidt K. urnák ismeretes nyilatkozatára egy­­pár észrevételt ne tegyen. Vannak emberek — mond a szónok — kik,­inden tőlük a hon annyi sebes meztelensége fedezésére egypár krajerárt kérünk, azzal szoktak fizetni, hogy e hazáért készek kion­tani véreket, de drága éltük lámpája kioltására semmi szükség sem lévén, szépen életben , a pénz zsebükben marad. Schmidt úr is ezen utat követi, ugyanis szüntelen azt mondja,­­azent előtte az al­kotmány, minden szavát az alkotmányra halmozza; de aztán úgy spplicálja, hogy abból az országnak vég­­veszedelme, nem kevesebb mint anarchia következnék; a egyebeket mellőzve és az 1847 ki törvényeket kö­vetve, a román nemzet 1848-ig alkotmányos joggal nem bevő része kizáratnék az országgyülésről. Kálnoki Pál, Nagy Elek, Szoboszlai csatlakoz­nak Haynald püspök és gr. Teleki D. véleményéhez. Roth Pál: Az 1848-iki törvények bevették a ro­mán nemzetet az alkotmány sánczaiba, most már egye­dül török függ belépni; a municipális autonómián alap­szik a magyar alkotmány, s midőn a magyar nemzet saját municipális autonómiáját védi, egyszerű ’mind védi a többi nemzetiségekét és igy a szászokét is. Szelé úgy hiszi, hogy az 1848-as törvények mindenik nemze­tiségnek érdekeit eléggé fedezik — csatlakozik Hay­nald püspök ö exeja véleményéhez. Szentkirályi: csatlakozik Haynald - excjához. Aldalián: elimeri a törvényt, elismeri, hogy az complementumba ment, mennyiben Erdély Magyaror­szágra követeket küldött; de nem foghatja meg, hogy midén itt a dec. 21. kézirat alapján erdélyi országgyű­­ésről van szó, mikép lehetne azon törvény alapjára ektetni a választást, mely tik­vénynyel Magyaror­­zágra választott Erdély követeket; — csatlakozik ér­ek Saluszhoz. L. B­ra­n : Mint az előtte szélé, ragaszkodik a ál­laméhoz . Ő Felsége, midőn azt mondá, hogy térjünk issza az alkotmányos életre, kimutatta egyszersmind 7 utat is, melyen történjék ez. Teljes szívvel és lélek­­el ragaszkodik Haynald ő excja véleményéhez; de i­gert azzal, ha az 1848 iki választási törvényt elfo-­­ adná, Ő Felsége kívánságát sértené meg; mert azon­­ irvény azon egyetlen esetre hozatott; mert nem is al- I almazhaté már acensus miatt sem ; s végre mert azon érvény elfogadása kapcsolatban van az unió kérdésé­ül, az unió pedig akár hozatott 1848-ban, akár nem, a már tényleg nem létezik — kénytelen csatlakozni érsek Sulutz e excja véleményéhez, mint mely egyszer­smind nemzetének nézeteit kíséri; csakis azon óhajtá­sát csatolja még hozzá, hogy — miután ő nem ki­­vánja az egyenlőséget úgy létesíteni, hogy elvegye at­tól a jogot, ki régebben jogosítva volt, — maradjanak minden régebbi jurisdictiok azon jogukban, melyben valónak, de Besztercze és Brassó küldjenek 4—4, a végrestimentek pedig egyenként 2—2 követel. Végül azzal zárja be beszédét, miként az unió ellen senki sem szólhat, csakhogy egy erdélyi országgyűlésen a­­ nemzetek viszonyai kiegyenlíttessenek. T­r­a­u­s­c­h: Schmidt véleményét pártolja, azon különbséggel, hogy az általa ajánlott projectum, vagy más ennek szellemében alkotott választási törvény s­erint a magyarországi országgyűlésre küldessenek követek, kik először is az 1848-as országgyűlésen al­kotott 20 pontokat revideálják. Fosztó Ferencz: felfejtvén, miként akár ab­solut, akár alkotmányos államban az állam népei és a végrehajtó hatalom között folytonos ellentörekvés lé­vén, az utolsó mindenkor igyekszik az elsőnek jogai­ból minél többet ragadni magához. Így történt a kö­zelebbi szomorú időszakban, hogy a végrehajtó hata­lom minden jogokat magához ragadott. Szóló szerint nem lehet te­hát egy alkotmányos nemzetnek a közjogi elveket megvetni a létező törvényeket lábai alól kira­gad­atni engedni. Csatlakozik Haynald püspökhöz, gr. T. D. formulázása szerint. Dunka és Ládár: Nem tagadják, hogy Hay­nald véleménye és erősségei annyira fontosak és ala­posak, hogy azt megc­áfolni nem lehet, azonban a ro­mánok kénytelek támogatni nemzetök nézeteit, csat­lakoznak Sunitz érsek véleményéhez. Dobolyi Sándor­­ érzésteljes szónoklattal kéri fel a két román püspök­i exosokat, hogy lépjenek visz­­sza nézetöktől, s midőn mára nagy többséget látják, idézzék elő azon szép jelenetet, miszerint ezen értekez­let, mint egy férfi egyesülten emelkedjék fel a törvény mellett. Egyszersmind hivatkozik arra, hogy az 1848 i törvények nem csak országgyűlésen, hot b. Puehner mint királyi esemélynök ezen szavakkal zárta be az országgyűlést: „nekem jutott a szerencse, Erdélynek utolsó országgyűlését bezárnom“ — de kihirdettettek azok a népnek, s e tekint­tben felhívja értekezleti tag Ládár Ágostont, mint ki Kul­ullómegye egyik kerüle­tében épen maga magyarázta meg a népnek a törvény tartalmát — mire Ládár úr félémé kedve üléséből, Ün­nepélyesen nyilvánitá, hogy igaz. Szónok kéri a fel­szólított főpásztorokat, hogy mint a népnek apostolai oktassák a népet, mert tölök függ a nép iránya, reá­­jok tekint, utánok halad a nép. Érsek S­a­­­u­­­z: ő mindenkor teljesítette köteles­ségét a népoktatást illetőleg s felel arról, hogy a ro­mán nemzet semminemű reactiohoz, bárhonnan jöj­jön is az, nem csatlakozik. B. S­agán a: Nem fogadja el Dobolyi intését; először, mert meggyalázná magát, ha méltó volna ily feddésre; másodszor, mert ő nem remélte, hogy ezen értekezletre jöjjön valaha, midőn 1848 iki od­. 18-án mint foglyot akarták Szebenből Fehérvárra hozni épen azért, mert felvilágosítani igyekezett a népet. T­halman: Már csak abból is, hogy vita tám­a­dott felette, látszik, miként az 1848-ki törvények nem bírhatnak a törvényesség minden kellékeivel. Ra­gaszkodik Schmidt, Schreiber és Trausch vélemé­nyéhez. L­ö­w pártolja Schmidtet. Kovács, Váncza és Biersfeld csatlakoz­nak Haynaldhoz. Ezzel a tanácskozmány bevégeztet­vén s elnök ö­nméltósága a három véleményt, a­me­lyek közül Haynald­­ excellentiája véleményéhez úgy, a mint az gr. Teleki Domokos által formuláztatott, csatlakoztak 25 en és igy az eredeti indítványozókkal ezen véleményt magukévá tették 27-en ;a Sulucz érsek véleményét 6-an és a Schmidt Konrádét teljesen 3 an, a választási törvény projectumát, de egy magyaror­szági országgyűlésre, ketten — reals nyilván, megkö­szöni az értekezlet tagjainak azon méltóságon türelem­­mel­ teljes magatartását, mely véleményeiket kisérte, s azonnal az értekezletet bevégzettnek nyilvánítván, lel­kes éljenzések között ő távozott a teremből. Dolmányokat és tapasztalatokat újra kezdenie? Gondoljuk meg, hogy a tiszti orvos — távol minden bü­rokratikus papírfogyaszt­ótól — mégis kény­telen magának b­zonyos hivatalos üzleti tanul­mányt szerezni, hogy úgy a politikai kormányzat kö­rében, mint különösen a törvényszéki ügyekben, kü­l­nösen írásbeli beadványaira nézve gyakorlata legyen. E tárgyhavi számos bizonyítványokkal ki bír­nék mutatn­i, mi történik akkor, ha p. o. mikép ez 11 év óta szokásban volt, minden vizsgáló­bíró saját tet­szése és egyéni hajlama szerint bármily orvost bízott meg rálátni törvényes orvosi vizsgánál. — Nem szólok az ezekből keletkezett gyakori káros következésekről, mi úgy a vádlóra, mint a vádlott­ a hátam ott, de meg nem állhatom, mikép nyiltan ki ne mondjam, hogy e rendszabály is igen nagy hiba volt. A megyék és községek választási joga az or­vosokra nézve maradjon csonkitlatlanul; de adassa­nak nekik a választandó orvos által bizonyos garan­­ták.— De ha egyszer az ily garantiát adott orvos meg van választva, akkor azok a legfőbb politikai ors­szághatóságok — legyen az helytartótanács vagy mi­nis­etium — által elooolt út tiszti rendezés nyomán további választásoknak ne vettessenek többé alá. Senki se következtesse azonban a mondottakból, mintha a tiszti orvos mintegy „noli me­talgrie“­­fé­l egyén lenne. Épen nem. —Vannak átalános nor­­m­ativumok, melyik hivatalos visszaélések vagy köte­lességmulasztások esetében az orvosokra is alkalmaz­hatók, ha a hiba rá­bizonyítható. E tekintetben egyenes zsinórmértékül szolgálhatnak azon statútu­mok, melyek legmagasb helyén az Olaszországbani fizetéses orvosokra nézve hozattak. Különben a „nem választás“ gyakorlata áll, sőt jelenleg itt és ott, a tisztiorvos kinevezési jogát a megye főispánja gyakorolja,a­mir­ől a magyar kir. helytartó tanácsnak 1831. január 2- án 2­43- sz­­a­ kelt s az unghi főispánhoz intézett rendelete igy szól: „Liquidem-----denominatio Phy­sicorum et Chirurgorum ad activitatem et provisionem et asd­em (Supremi Comitis) spectet. Azonban ez vagy amaz álljon is fönn jövőben — de egyenlőség és szilárd rendszabály szükséges itt, hol az élet legbecsesb ajándékáról az egészségről van szó. . Napi újdonságok. * A „P. L.“ fájlalva említi föl, hogy az alkotmányos polgár egyik legszebb kiváltságát a választási jogot fővá­rosunkban aránylag még mindig oly kevesen veszik igénybe. Számokkal mutatja ki, hogy motenig (febr. 21 ig) a bel­városban csak 600, a József-külvárosban 400, a Lipót­­külvárosban 350, és a Terézvárosrészben 526 választó íratta be magát, ha már a Ferenczvárosban beirottak szá­mát szintén 400-ra tesszük, a választási jogot igénybe, vettek összege 2260-at tesz, mi alig egy tizedrésze azok­nak, kiket az 1848. V. törvényes, választási joggal ruház föl. Nevezetesen, ha gr. Barkóczy János­­ magának az esztergomi értekezleten fölállított jelenrajzi adatait ala­pul vesszük, Pestre körülbelül 23.600 választó esik. A beiratás határideje mint tudjuk, f­zó 25-kén foly le. * Akadémiai palota. Mint hiteles kútfőből állítják , az iránt, hogy micsoda szélben építtessék a magyar aka­démia palotáit, határozva még semmi sincs. Hogy Ybl úr tervét, melyet közbejött betegsége miatt be nem fejezhe­tett, nem bocsátja bírálat alá, azt már említettük. Ennél­fogva eddigelé csak két terv áll a bizottmány rendelke­zésére: Venszlmanné, és a bécsi új börze épüöje, Ferstl­eré. Mint említik, a külföldön oly szép nevet kivívott fia­tal hazánkfia Szkalnitzky is adott be egy tervet, a­nélkül — hogy mint ily jeles művész méltán megvárható — erre fölszólíttatott volna. Az építéshez, írja a „P. L.“ már a közelebbi napokban hozzá fognak,­­ így igen természe­tesen ekkorra már a terv iránt is tisztában kell lenni. * A nemzeti színpadon tegnapelőtt egy igen csinos, valódi lélektani helyzeteken alapuló kis­­­fölvonásos fran­caikból fordított vígjátékot adtak, melynek czíme: „Tűz a zárdában.“ Ezen hatással szerkesztett kis vígjá­ték, amely a bécsi várszínpadon nem rég oly nagy tetszést aratott, nálunk kevésbé volt szerencsés, noha az előadást elég sikerültnek mondhatjuk. Lendvainé némi túláradást kivéve, melyet az indulat- és érzelmi helyeken a művé­szi nyugalom bíjjával kifejtett, igen csinosan játszta az atyjához visszatért kis növendékleányt. Az új vígjátékkal Offenbach kedves operettje : „Férj az ajtó előtt“ ismé­­teltetett. Közönség nagy számmal. Miután ez operettek oly köztetsként aratnak, figyelmeztetjük az igazgatóságot Offenbsch két más daljátékéra, melyek kedvességben emezekkel méltán vetekednek: a* * egyik az „Elszon­­zos leány“ s a másik a „V a­r­á zs h­e­g­e­dü.“ Szer­dahelyi ezekben alakító erejének szép bizonyságát ad­hatja, ha eddigi babéraihoz frva leveleket akar füzni. * A pesti Jótékony nőegylet f. é. febr. 24-től márt.­­­23 ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 210 szegény számára, kik közül 42 új és 168 már előbb is részeltetett, 558 ftot a 49 krt a. é. utalványozott, és pedig he­­tenkinti részesülésben álló szegényeknek 379 ft 50 krt, s egyszer mindenkorra segélyzett 42 szegénynek 178 ft 99 krt. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapo­tát tárgyszó 69 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyébb munkára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet. * korszerű kézirat: Gyulai Gaál Vilma, özv. Gaál Miklósáé nyilvánítja, hogy néhai férje Gyulai Gaál Miklós honvédtábornok által, úgy saját tapasztalatai, mint számos előkelő honvéd-tiszturaktól nyert adatok után sajátkezű­­leg szerkesztve az 1848 —49-ik év története 5 füzetben e egy eredeti levéltárral nála kéziratban csakugyan meg­van, a azt boldogult férje utolsó kérése folytán sajtó alá bocsátani megváltozhatlan szándéka. Ezt a nyilatkozó t. asszonyság egyszersmind mindazok megnyugtatásául közli, a­kik az említett történeti leírásról tudomást lírva, annak végleges elveszését gyanították. * A most tervezett művek közt közhasznúságra figyelmet érdemel a Hollósy B. úr által indítványozott ke­­reskedelmi szótár, melynek létesítését Gisnak József debreczeni kereskedő ICO­nttal mozdítja elő. *Bár a botozási esetek maholnap nemm lesznek többé újdonságok, miután azok registrálását e rovatban kény­telenek voltunk megkezdeni, folytatjuk a szomorú köte­lességet . Ipolyságról a „P. L.“ következő tudósítást kapott: Ilont megyében imitt amott a vádlottak vallatására tor­túra alkalmaztatik. Csak egy esetet említek. Minap a lopáss­al vádolt Siket Imre nevű földmivelő, hogy vallo­másra birják, a kihallgatás alatt Gracza László biztos által egy vastag széles szíjjal, számtalan pofoncsapással és ezenfelül Blaskovics Antal eskütt rendeletére egy nap háromszori botoztatással benevolizáltatott. E kínzó eljá­rás az egész helységet annyira fölingerelte, hogy a köz­ség bírája kénytelen volt 10 lakostársát maga mellé véve a járás főszolgabírájához haladék nélkül azon kérelemmel járulni, hogy a vádlottat védelme alá fogadja, és annak további kínoztatását megszüntesse, mely humánná kérés azonnal teljesítve is jön. A kinzott egyén kezesség mel­lett szabad lábra helyeztetett. Miskolczról is írnak egy ily pandúr vallatási esetről, melyet azonban a nevezett lap kétségbe von, nem akarván elhinni, hogy az illető urak megfeledkeznének arról, miszerint a sajtó, a megyebizott­mány, a végre az országgyűlés szigorú feleletre vonandja őket. Tolna megyéből a „P. N.“-t szintén értesítik egy ily botoztatásról. A mórágyi békés német lakosok panaszt tettek a bonyhádi­na­­k­­azolgabiré ellen, hogy mintegy 10 egyént közülök megbotoztatott. Ezen panasz főbírónk által szabályszerüleg megvizsgáltatván, csakugyan kellő­leg kiderült, hogy a lakosság az okt. 20 diki diplomára támaszkodva, a nov. hó elején bekövetkezett biró-válasz­­tásnál szabad választhatási jogának őrzésében, a cs. k. szolgabiró által rája tukmált egyéniséget bíróul el nem fogadván, helyébe oly egyént választott, kihez a közön­ség bizalmat tanusita; mit a mondott szolgabiró megtud­­ván, s a nép választotta birót magához Bonyhádra beren­deltetvén , nehogy ennek kellemetlensége avagy baja le­gyen, számos hívei ötét útjában kiséretképen követték, s minthogy a szolgabiró által az ettől elvett birói palotát az ő választottjának kezébe adatni, ellene történt föszólalá­­sokkal gátolták, a tágitni nem akarók ellen katonai ha­talmat alkalmazván, mintegy tíz egyéni felsőbb utasítás melleztével, jegyzőkönyv fölvétele és számítás nélkül — mégis előre bocsátott orvosi vizsgálat után — keményen megbotoztatott. Tolna megye a főügyészi véleménytől, mely szerint a hivatalos hatalommal visszaélt cs. tisztvi­selőt a még tettleg működő cs. k. törvényszéknek vétkes kihágása megtorlásáért vádbeli eljárása alá adandó lett volna, eltérve a panaszlók képviselőjének büntetéstől el­állást nyilvánítása folytán, a botrányt idéző esetet e vizs­gálati iratokkal együtt a fegyelmi elbánás végett a hely­tartótanácsnak egyszerűen feljelentendőnek határozta. * Czafolat. A „D-ü“ a „Győri közlöny“ abbeli közleményét, mintha a temesvári vár és környéke ostrom alá volna helyezve , elhamarkodottnak mondja, miután eddig elé a polgári hatóságok működése legkevésbé sem szoríttatott meg. * Nagy-Mirályban — úja­b. levelezőnk — f. hó 14 én nagy vizáradás volt, a jégtorlaszok a Sztrajnán és Nagy-Mihály közti csak tavaly épült hidat elsodorták, úgyszintén a gátat is. Egyéb tetemes károk mellett a nagy­­mihályi több százezrekbe került malom is romokban hever * Ungvárok­ — mint ugyanazon levelezőnk írja — a főispán úr megérkezvén, a követválasztási teendők fo­lyamatban vannak. * Sopronm­egye közelebbi ülésében — tudósítják a „P. N.“-t Simon László cs. k. budai országos törvény­­széki tan.­nrac­iót kapott, mivel sértő kifejezések mellett kétségbe vonta a megye jogát irvagondnok kinevezésére Lapszemle. A „ Wiener Zigu következő czáfolatot hoz : „A „Presse“ f.é. febr. 17 rőlkelt 47 számában, egy Pestről febr. 15-röl kelt eredeti levelezés czíme alatt következő zár­megjegyzést hoz : „Liechtenstein herczeg szintén az iránt panaszkodik, hogy a Magyarországra vonatkozó legnagyobb fontosságú katonai intézkedé­sek csak akkor jutnak tudomására, midőn azok léte­sítése már teljes folyamatban van.“ „Föl vagyónk hatalmazva ezen közlés tartalmát valótlannak nyilvánitni.“ Megyei tudósítások. — Pestm­egye központi bizottmánya 1861-dik évi febr.­uó 13-án tartott üléséből az országgyűlési képviselők választására nézve következő hirdetményt közöl .­Pestmegye közönsége mai napon tartatott bi­­zottményi közgyűlésének 568. számú határozatában a képviselő - választási előkészületek eszközlését az 1847—8 törvény V-dik czikke szerint rendelvén el, s ugyanezen törvény 7. §-a értelmében a közép­ponti választmányt mégis választván, az működését azonnal megkezdette, a következőket tévén közzé: Pest Pilis és Solt t. e. megyék mindazon lako­sai, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, k­a az 1848. V. törvényczikk értelmében választási joggal birnak, ezennel se hivatnak, hogy az arra kitűzött idő­ben, a választók sorába leendő bejegyeztetés végett magukat a kiküldött bizottmányoknál személyesen an­nál bizonyosabban jelentsék, mivelhogy különben leg­szebb alkotmányos joguk gyakorlatától, országgyűlési képviselőjük választásától esnének el. Az 1848. V. törvényczikk 2. §-a értelmében az országgyűlési képviselők választásánál szavazattal birnak, és igy választókul bejegyzendők mindazon benszülött, vagy törvényesen honosított, legalább 20 éves, sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem pedig valamely elkövetett bűntény miatt fenyíték alatt nem álló polgárok, a nőket kivéve, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, a­kik a) a szabad királyi városokban, vagy rendezett tanácscsal ellátott községekben 300 a. ft értékű házat vagy földet, egyéb községekben pedig eddigi úrbéri értelemben vett­ek a telket, vagy ezzel egy terítt fekvő vagyont, akár kizárólagos tulajdonkép, akár hitveseik­kel , illetőleg kiskorú gyermekeikkel közösen birnak. b) kik , mint megtelepedett kézművesek , keres­kedők, gyárosok, tulajdon műhelylyel vagy kereske­dési teleppel, vagy gyárral birnak, vagy ha kézműve­sek, folytonosan legalább egy segéddel­ dolgoznak. c) kik, ha nem esnek is a fennebbi osztályokba, de saját földbirtokuk vagy tőkéjük már 100 ezüst fo­rint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimn atni képesek d) jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, académiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszeré­szek, lelkészek, segédlelkészek, községjegyzők és is­­kolatanítók, azon választókerületben, melyben állandó lakások van; e) kik eddig városi polgárok voltak, ha a fen­tebbi pontokban leirt képességgel nem birnak is — és f) mindazok, kik a megyében az országgyűlési követek választásánál az 1848 év előtt is szavazattal birtok. Figyelmeztetik a közönség, miszerint a bejegy­zés végett jelentkezők, választói képességüket, a­meny­nyiben arról az összeíró választmányok, a kezüknél levő adatokból meggyőződve nem lennének, igazolni tar­toznak, miszerint továbbá az, ki bejegyeztetés végett magát az összeíró kerületi választmányok egyike előtt sem jelentette, a fennebb idézett V. t. czikk értelmé­ben, a középponti választmányhoz, e végett többé nem járulhat. Pest, Pilis és Solt t. e. megyék tíz (követ) vá­lasztó kerületei, népszám szerint következőleg lettek beosztva : Kerület. Válasz­tóhely. Összeizóhely. I. Sz. Endrei Ss. Endre Ó-Buila II. Ráczkevi Ráczkevi Tétény III. Váczi Vácz Vácz IV. Gödöllői Gödöllő Fóth V. Monori Monor Sz. M. Káta VI. Abonyi Abony Abony VII. Dabasi Dabas Gyén VIII. D. Vecsei D. Vecse D. Vecse IX. D. Pataji D. Pataj Kalocsa X. Keczeli Keczel Hajós. A beírásra jelentkezhetni folyó 1861. évi mart. hó 6-től egész ugyané hó 18 ig bezárólag, és pedig, hogy a politikai jogélvezet gyakorlatában mentül több honfitársak részesülhessenek, a fennebb kitett helye­ken székelő állandó összeíró választmányokon kívül, minden kerületben külön választmányok fognak hely­ségről helységre kimenni, és ott ,az összeírást eszkö­zölni. Kelt Pesten, a középponti választmánynak 1861. évi febr. 13-án tartott üléséből. Nyáry Pál, elnöklő első alispán. Ivánka Imre, főjegyző. Városi ügyek. — Szeged­ város közgyűlése télutó 14—16-án, költségvetés megállapítására kiküldött bizott­mány jegyzőkönyve felolvasztván , kitűnik belőle, hogy a város összes jövedelmei 276,158 ft. 31 kft, összes kiadásai ellenben 356,158 frt 31 krt tesznek, s e sze­rint a kiadás 80,000 frttal haladván a jövedelmet, ezen összeg pótadó utján lesz a lakosokra kivetendő. Óváry Pál képviselő indítványa folytán ezen jelentésnek 400 példányban kinyomatása s annak ta­nulmányozása után a jövő közgyűléséül tárgyalása ha­­tároztatott. A Szeged városától 12.000 hold közlegelőt ha­szonbérlő gazdák az állításuk szerint részekre terhes szerződés felbontását kérik. A kérdés hosszan tartó vitatások után bővebb megvizsgálás és véleményadás végett tágabbkörű bi­zottmánynak adatott ki. Másnap 16-án a közgyűlés folytattatván, követ­kező határozatokra adott alkalmat : Az alkotmányos városi tisztviselők a városi

Next