Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-14 / 37. szám

Első évfolyam. Szerkesztő-hivatal: Barátok-ura 7. az. l-ac­ímület Kiadó­hivatal: Barátok-tere 7. szám­, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban. barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken kármentes levelekben, minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Vidékre, naponkint postán, Budapesten, házhoz hordva. ft kr ft kr Reétzdrre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — ft kr r kr Egész évre 19 — Évnegyedra 5 — Félév 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége m. évi dec. 27-töl kelt legm­agasb cabineti iratéval gróf W­o­l­k­e­n­s­t­e­i­n- Trostburg Lipót cs. k. kamarást, rendkívüli bírót, tanácsost a tiroli országkapitányt titkos tanácsosi mél­tósággal kitelengedés mellett legkegyelmesebben föl­ruházni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 30-tól kelt legfelsőbb határozatával tirult pénzügyi országos igaz­gatóvá ministeri tanácsosi czimmel s ranggal s a rend- zseres járandóságokkal, a soproni pénzügyi országos igazgatósági osztály főnökét lovag Mitls Ferdinand tudott s udvari tanácsost kinevezni, s et az austriai császári Lipót-rend kiskeresztjével kitelengedés mel­lett legkegyelmesebben földiszitni méltóztatott. NEM HIVATALOS KÉSZ. Pest, febr. 13. Az alig egybegyült három parlament máris több nevezetes ténynyel gazdagítá a közönség tudalmát. Legérdekesebb azonban azon világ­sugár, melyet a franczia kék könyv vetett az igen igaz­­talanul, de majdnem elfeledett varsói talál­kozásra. Miután az ebbeli iratok nem diadaljelei a napóleoni politikának, nagy ügyesség volt a fran­caia kormány részéről be nem várni, m­íg az eb­beli titok más oldalról találna szellőztetni, hanem a franczia kékkönyvben közlése által elvenni fa­­lánkját. A varsói találkozás eredményét mily buz­­galmasan kutatták, s utóbb teljesen tagadták is a journalisták , holott, mint most látjuk, e talál­kozás már magában eredmény­ volt. Azaz európai viszonyoknak kényszerű, de érthető ki­fejezése ; három nagyhatalom részéről a napóleoni túlsúly érzetének igen-igen óvatos, de félre nem érthető óvástétele volt. Soha sem tűrt Európa egy utat, nem is fog telnni.— ezen, a történet által vérpatakokkal ta­núsított axiómát Napóleon eszébe hozni, éreztetni vele, hogy az európai államok közt létező vissza­vonás magvai mellett a Solidarität­ minden kap­csa még nem szakadt meg­ a fejedelmek között; — szóval egy első gyengéd „m­egintést“ adni neki — ez volt a czél. Nem kutatjuk, e czél eléretett­e? ámbár azzal a franczia hajóhad­viselete Gaeta előtt, ha az komédia volt is, s az Austria elleni olasz terveknek elnapolása, ha értéke nem nagy is, szoros össze­köttetésben látszik lenni. Azonban, ha nem csalódunk, e „megintés“ más oldalon is a megszivlelésre méltó. A s­ízfa-politika, mely, nem forgatva histó­riát, nem tudja, mily lassan halnak meg az álla­mok, azon föltételből indul ki, hogy a szélvész tizennégy nap alatt elfújja Austriát a föld színé­ről, ismét maga előtt látja a sybilla könyvei egyi­két, melyből törekvései józan irányzatát s mér­sékletét tanulhatná. A lefolyt tíz év alatt, szerény sajtó-cerberusi állásunkban nem nagy hatással, még kevesebb személyes hasznunkra, sőt kárunkra, de bátran figyelmeztettük a kor hatalmasait, ne kövessenek olyan politikát Magyarország irányában, mely csak akkor biztathatná talán Austriát némi va­­laházai sikerrel, ha Austria az Oczeanon valamely egyedül álló sziget volna; mert annak, ha még oly bölcs leendett is, kifejlődésére hosszú béke fogna kivántatni; holott Austria létele csaknem minden nagy és apró európai közérdekkel szo­rosan összefűzött, sigy minden órában valamely nagyszerű bonyodalomba jöhet Hanem más oldalról hazai politikánkban is vészteljes hiba fogna lenni, ha azt számításba nem vennők, hogy a­miben Austria gyengesége, ab­ban rejlik egyúttal ereje is, t. i. azon helyzetében, miszerint tétele minden európai közérdekkel ösz­­szefügg, s Európa egyetemes megrázkódása nél­kül meg nem támadható. Van-e rokonszenv Austria iránt Angol-, Orosz-, Németországban ? az mellékes dolog. Ha nem van érdekeltség. És ez a fődolog. Nem mondta-e dec. 20-ki levelében még Kossuth Lajos is, ki pedig elég közelről látja a dolgot, s jobb szeretné, ha mást mondhatna, hogy az angol kormány „makacsul ragaszkodik egy oly régi előítélethez, mely szerint Au­stria létele Angliára nézve szükséges.“ Előítélet-e ez, vagy érdekeik tiszta belá­tása, azt bízzuk az angolokra. Az eredmény ugyanaz. Oroszország politikáját pedig Austria irá­nyában nem lehet jobban jellemezni, mint a „Ti­mes“ egyik vezérczikkében, pár nappal a varsói találkozás után, e néh­ány sorral téve: „Oroszország, úgymond, nem őszinte ba­rátja Austriának, de úgy gondolkozik, miszerint jobb, ha Austria alázatos szövetségese gyanánt fönnáll , semhogy eldaraboltassék, s neki osz­tozni kelljen abban, mit egykor egészen magáé­nak remél.. . . Egyébiránt semminemű területi nyeremény, melyet Austria feldarabolásából vár­hatna, nem kárpótolhatná őt azon politikai nyug­talanságokért, melyek határszéli tartományaiban léteznének.“ Oroszország e politikájának indokai alappal bírnak-e, vagy h­inn elbizakodottak ? az követ­keztetésünkön mit sem változtat. De minek is vizet hordani a Dunába ?! nem hirdetik-e legjelesb publicistáink, hogy erős Austria európai szükség, hogy ,,Austria hossza­san beteg se lehet“ . És nem azért fordultak-e el Austriától egykori szövetségesei, a hagyák iso­láiva, mert a Bach-rendszer önmagával tehetet­lenségre juttató, s európai hivatásának betöltésére képtelenné tette? Nem volt-e talán abban is az európai solidaritásnak némi része, hogy a varsói találkozást közvetlenül megelőzte a rendszervál­tozás Austriában ? ? Nem­ akarunk a mondottakkal hivatalos szemüveg optimizmusának nevetségébe esni, mert könnyű azokra felelni: miképen nem biztosíták még az európai hatalmak Velencze birtokát Au­striának , se nem garantírozták három milliárd adósságát . . . szándékunk csak az volt: az euró­pai viszonyoknak Austriára nézve kedvezőbb for­dulatára, mint az a legújabb közlésekből nyilvá­nul, s a­mi ennél fontosabb — annak természe­tes állandó okaira utalni, — az abból vonandó tanulságot a nemzetre bízván. Kecskeméthy Aurel: TARCZA. Napi újdonságok. * Báró V­a­y Miklós, Magyarország főcance­llára, ma délután érkezett meg s a Hotel Európába átállt. — 87. kir. Pest város hatósága f. é. febr. 15 én reggeli 9 órakor közgyülést tart ind a városház tanács­teremében. * Az új államkölcsön. A pénzü­gyministériumnak egy hirdetvénye szerint a f. é. jan. 18-ai császári rendelet által megnyitott kölcsön 30,091,400 ft összeget ért el, mely a 91,400 forintnyi jelentéktelen fölösleg visszavál­tásával a megszabott 30 millióra vezettetett vissza. * A lipótvárosi bazilika azon része, mely az ideigle­­■esen ott tartandó isteni tiszteletek számára múlt vasár­nap fölszenteltetett, bolthajtással van az egyház főhajójá­val egybeköttetve; a fehér falak freekoormekkel diszitvék s a tejmárvány­ok­b­an a templom szentjének Lipótnak képe áll. A „P. L. több kegyes pártfogókat említ, kik Istennek ez új hajlékát ajándékaikkal diszite­ték. Gemming Alojzia assz. a három oltárra pompás művirágokat és virágedénye­ket, Hegyesy Lasalovszky, Brunszwik grófnő, Ebner-Lech­­ner Mária és Schmidt Josephs asszonyságok hímzett pár­nákat, a lőnyegeket és kartngöket, végre Hampel Antal ir a főoltárra viaszgyertyákat ajándékoztak. A felszen­­telési Ünnepélyre Brunner nagykereskedő a templom ke­leti homlokvonalát számos szép zászlóval ékesíttette föl, a városi gazdahivatal pedig a helynek egyébképeni csi­nosításáról gondoskodott. Szolgáljon példájuk ösztönzésül másoknak is, kik adományaikkal a templom díszéhez és különösen lehető gyors kiépítéséhez hozzájárulhatnak. * Tegnap temettetett el M­ü­nt­e­r István volt hon­véd alezredes. Temetésére, noha igen messze lakott a belvárostól, több mint 500 volt honvédtiszt s ezenkívül 1s nagy tömeg gyűlt össze. A szokásos egyházi szertartás után főtiszt, Székács József ur igen szép beszédet tartott. Thaisz Elek, városi kapitány ur intézkedése követ­keztében a menet előtt és után városi huszárok lovagoltak A koporsót egész a temetőig volt bajtársai vitték, előtte s mellette kivont karddal volt honvédtisztek mentek. A menet a múzeum előtt megállván, ott Székács újra imád­kozott. Innen a temetőig az egész tömeg a „Szózat“-ot énekelte. Kemellay Gusztáv, volt törzshadbiró M. Ilona kalocsai lelkes úrhölgynek egy díszes nemzeti koszorút nyújtott át, felkérve őt, hogy azzal­­a bajnok koporsóját földiszitse. — Fölkérettünk következő sorok átvételére : A „Pester Lloyd“ tudósítója a tegnapi megyei köz­gyűlésben, a cs. leiratra küldendő válaszfelirat ügyében tartott beszédem egyik pontját, — nem teszem fel, hogy részakaratból, hanem talán félreértésből elferdítve közli. A 3-ik pontra vonatkozólag, t. i. a­mi a törvényke­zésről, mint alkotmányos megyei rendszerünk egyik fő­­tényezőjéről és lényeges kiegészítő részéről, mely nélkül a megyei önállást képzelni képtelenség — szólottám volt, s a megye azon végzését, miszerint azt teljesen átvenni határozta. Indokoltam a többek közt azzal , hogy a mi hézagokat például az ősiség eltörlése okozott, azt még akkor, midőn eltöröltetett, a józan ész logikai következtetéséből önként fo­lyó corolariumával, már betöltött volt, példával világosítom fel. Az ősiség megszűnvén, annak corolariu­­ma, hogy minden vagyon szerzeménynek tekintendő, s abból önként következik, hogy minden vagyonáról min­denki szabadon rendelkezhetik, (míg t. 1. ez iránt a jövő országgyűlés, ha jónak látja, mást nem határoz.) Az ősi-­ség megszűnvén, kivéve a teljes magvaszakadás esetét, a kir. fisens successiója is megszűnt. Ezek mind az ősiség megszüntetéséből a józan ész logicai következtetése sze­rint folyó corolariumok, mely szerint a bíró azokat — nem mint a Pester Lloyd említi — alkotja, hanem azokat mint valóságos törvényeket az előforduló esetekre alkal­mazza ! 8­z­­­r­ok­ay Béla. * A nemzeti színpadon tegnapelőtt két kis újdonság igen élvezetes estét szerzett a nagyszámmal egybegyült nézőknek. Az egyik Schlesinger bécsi író kis vig­átéka : „Mit der Feder“ melynek czímét a nemzeti színpad fordí­tója így próbálta visszaadni : „A toll hatalma“ , mely azonban sem a darab eszméjét, sem komikumát ki nem fejezi, sokkal találóbb a a tartalomnak megfelelőbb lett volna azt igy elnevezni : „A toll hős,“ mert hiszen az egész a körül forog, hogy egy fiatal udvarló mindaddig hős, bátor és szellemdús, mig ezt tollával teheti; de mi­helyt személyesen áll szemközt imádottjával, mihelyt élő­szóval kell valamit kivinni, mindjárt elveszti bátorságát, félénk és bárgyú lesz. A vígjátékocska, vagy mint a szín­­lap nevezi, dramolet csak két személy közt jászik : egy csi­nos özvegy és egy fiatal költönct, amazt Munkácsy K.-né, emezt Feleki adta. A másik újdonság Offenbach egy má­sodik daljátéka volt : „A férj az ajtó előtt,a­mely daczára annak, hogy ebben bizonyos időszerű rögtönzé­sekre kevés tér nyílik, mégis igen tetszett, és az összes előadók : Markovita Ilka, Huber Ida, Szerdahelyi és Kő­­szeghy részéről igen mulattatólag, kereken és finoman volt játszva, s bizonyára még sokszor szép vonzerővel fog ismételtetni. * Irigylendő művészek. A jég madarai sem boldo­gabbak, mint az opera-énekesek; oda repülnek , a­hová akarnak, azas a­mennyire csak egy impressario hatalma és erszénye ér Csillag Róza assz., kit hajdan 60 ft. kö­tölt a nemzeti színházhoz, az olasz opera igazgatóságának New-Yorkban praeclusi terminust tett, hogy azon esetre, ha f. hó 15-kéig a kikötött vendégjátéki tisztelet­díjat valamelyik bécsi nagykereskedőháznál le nem teszi, kötelezettségét feloldottnak tekintendi ia ápril elsejével — Spanyolországba repül. * Egerben Csehországban, a „cseh koronához“ czim­­zett vendéglőben egy uracs, ki magát hallomás szerint K. Vay magyar kanczellár unokaöcscsének adta ki, s ma­gyar nemzeti ruhában járt, némi figyelmet gerjesztett, mely másnap még inkább felfokoztatott az által, hogy egy hatósági távirat folytán az illető egyan befogatása ren­deltetett el, így írja a „Bohemia“ czimű lap. Előbbi pél­dák után valószínű, hogy a hamis név csak ürügy volt, s a befogatás a magyar ruhát illette. * K­a­p­­­i Lajos kis-babóthi evang. lelkész leve­lére, melyet azon figyelemnél fogva, mit az méltán ébresz­tett, kivonatban tegnap mi is megemlítettünk, a P. N. ezt jegyzi meg. Mi a „Vasárnapi Újság“ szerkesztőjével együtt nem tehetünk egyebet, mint a többi igen számos tanuskodók szavai után és lélektani okokból csalódáson épülőnek tartjuk a t. lelkész úr­adatát. Petőfit ismerve, mindenki meg lehet győződve felőle, hogy ha él, nem hall­gat és nem bújik el annyira, hogy legjobb barátjai közül senki se lássa. Embereket s különösen barátokat kereső ssive, ösztönszerü tevékenységi szomja, s azon dalnoki életszükség, hogy szép és dicső stropkát hassanak és lel­kesítsenek — mind képzelhetetlenné teszik, hogy csak két évig merőben rejtve remetéskedhetik vala, melyek igen sok esetben biztosabban vezetnek az igazságra, mint né­mely másnemű adatok. S ha vannak ily lehetetlenségek, a Petőfi életben létéről való minden hír és állíttvány bi­­zonynyal határos velük. * Fe­hé­r kán Párisból Bécsbe jövő gyorsvonat két és fél órakor hajnalban Leronville állomásnál kiugrott a sínből, minek következtében a mozdony és egy kocsi elsza­­kasztatott a többi vonattól és mintegy 100 lépésnyire elő­re haladtak a sínen; erre a 4, 5, 6, 7, 8 és 9 számú kocsik lefordultak a 12 láb magas töltésről. Egy conducteur a kocsi által összezúzatott, 21 utas részint súlyosb, részint csekélyebb sebet kapott; a kocsik nagyobbrészt össze­zúzvák. * Patterson p.­T. A polg. törvényszék f. hó 8-diki ülésében az államügyész megtette indítványait. Az állam­­ügyész kijelenté, hogy abban egy­e­tért Napoleon Bonaparte Patterson arral,hogy az 1804 ki tanicavégzés nem alkal­mazható az 1803 ban történt házasságra; egyébként is e rendelet czélja egyltalában nem az volt az, hogy a császári családfő engedélye nélkül a császári családban történt há­zasságokat megsemmisítse , hanem csak hogy a tagokat örökösödési jogukból kivetkeztesse. A­mi a második ren­deletet illeti, annak czélja mindenesetre az volt, hogy Je­rome házasságát érvénytelennek nyilvánítsa, de jogtalanul, mert e rendelet a legnagyobb mértékben alkotmányellenes volt, miután a végrehajtó hatalom feje a törvényhozói és tör­vénykezési hatalmat magának tulajdoníta. Az államügyész másrészt azt állítja, hogy a kiskorú Jeromenak Amerikában és oly kevéssé volt szabad anyja engedélye nélkül meghá­­zasodni, mint Francziaországban , de bevallja, hogy az utóbbi későn és nem a megszabott alakban tett óvást. Fö­­l­érdés az, váljon Jerome és hitvesének szándékukban volt-e a franczia törvényt kijátszani. Az államügyész hiszi, de megjegyzi egyszersmind, hogy e körülmény a birónak megengedi ugyan, de nem kényszeríti, hogy a házasságot megsemmisítse: ebben mindenesetre a dolog más körülményei hratároznak. Napoleon herczeg ügyvéde azon állítmányára, hogy Napoleon­ Patterson assz. 1813-ban maga kért válást és ki is eszközzé, az állam­­ügyész nem helyez semmi súlyt, mert a válási törvény ellenkezőleg a házasság érvényességét és az abból szár­mazott gyermek törvényességét világosan fönntartja. Látni való, hogy eddig az államügyész következte­tései kedveznek Napoleon­ Pattersonnak , de a leg­­fontosb, vagy helyesebben az egyedüli kérdés e per­ben az, tudni, vájjon nincs-e már a családtanács kész íté­lete által eldöntve, vájjon ük, a bírák nem egy már elítélt dologgal állanak-e szemközt. S ezen ítéletek csakugyan léteznek, és az államügyész felolvassa az 1860. júl. 5-én kelt ítélet szövegét, hol a családtanács kinyilatkoztatja, hogy Patterson assz. és fiának nem volt joguk az elhunyt Jerome herczeg lakába,­ a pecsétek levételének ellensze­gülni, mivel nem törvényes örökösök. Ezen ítélet­­ végzi az államügyész — úgy látszik, a jelen pert már előre el­döntötte. Az ítélet jövő pénteken fog kihirdettetni, s va­lószínűleg az államügyész conclusióival egyértelműleg. A „chose jugée“ a jogtudományban körülbelöl az, mi a „fait accompli“ a politikában. 37. szerm. 1861. Csütörtök, februarius 14. Hegyei tudósitások. — Pest m­­egye fölirata. (Vége.) Hogy némely megyék a bizottmányi tagok név­sorába e hon távollevő polgárait bejegyezték, tették egyrészről azon meggyőződésből, hogy Felségednek nem lehet szándéka, saját legmagasb érdekében is a visszatolás sajtolását megörökíteni , — másrészről nem ismerne s nem­ ismerhetne bűnösöket, kiket tör­vényes itél­őszék törvényesen ítélt volna el, Felséged birodalmának pedig diplomatáé külellenségei nem létezvén, a megyék kárhoztatott eljárása, a sok évek óta hontalanok iránti részvét kifejezésének, s nem a ké­leirat felfogása szerinti kihívásnak vehető. Nem az adórendszer jövő megállapítása körül elágazó nézetek zsákmányoltattak ki az adó tüzetes megtagadására, hanem a megyék alkotmányos köte­lességük szerint tagadják meg az adóbehajtás körüli intézkedést, parancsolván ezt az 1604. 1, 1681. 12, 1741. 22, 1827. 3. 4. és C-ik törvényezikkek, midőn élő törvényünk így siet: „si quispiam vere Comitatuum mom­ proprio et non de consensu et voluntato totius Regni contributionem aliquam, sen quodernque sub­­sidium­, contra antiquam­ regni libertatem, Regiae Ma­­jestali quovis modo et quovis coloro exquisito offer­­­ent aut praestarent, ex tune Universitas nobilium hu­­nismodi comitatus universaliter in poena fide fragii s­u­perjurii, an­issioneque honoris et Immanitatis, con­­victa et condemnata, et a Consortio caeterorum No­­bilium Regni relegata, et segregata habocatur co facto.“ Melyik megye venné magára a törvény kárhoz­tató súlyát, törvénytelen adók behajtásához segédke­zet nyújtván, ily törvénytelen eljárás zavarná meg va­lóban a népjog és törvénytisztelet körüli fogalmait, s a közállapotokra oly feszült irányzatot kényszerítene, melynek súlyát végeredményben maga alkotmány­ha­­talom érezné leginkább. Az állam anyagi segélyforrásait a törvény és törvényszerű kormányzat táplálja és tarthatja fen tar­tósan , míg az ellenkező eljárás bizalmatlanságul szül kívül és be in, mely megöli az állam hitelét,és felemészti forrásait, mint a lefolyt 12 év­­számosan tanúsítja, melyben az állam-pénzügy igazgatás kötetlen keze mértéket nem ismerve, s még az ellenészrevétel kor­látjától is m­egóva, — önkénye szerint vette igénybe az állam hitelét, a nemzeti közvagyont, s minden egyes polgárnak értékét, — s eredményül az állam­ pénz­ügyének s hitelének a bukás örvényének szélére tett sodortatását mutatja fel. A ké­leirat sötét rajza a megyék türelmetlensé­géről az átmeneti intézkedések iránt, — kormányzati behatáson kívül helyezkedés és a törvény korlátain messze túl terjedő fü­ggetlen állást követelés s minden államhatalomnak magukhoz ragadásának szándékáról s ezekből kifolyólag a forradalom rém­képének előtérbe állítása, — mint ködfátyolképek maguktól elenyész­nek, ha a helyzetet alkotmányos szempontból tekint­jük, — a megyék szigorúan a törvényekhez ragasz­kodva, nem fogadnak el, és nem teljesítenek felső ren­­deleteket, melyek a törvénybe ütköznek, felszólalnak ; az octrogált átmeneti intézkedések ellen , mert a tör­­ténelem tanúsága szerint átmeneti intézkedések sok­szor kirekeszték már a törvény rendeleteit: kárhoz­­­­tató-e, ha a nemzet óvatos ön­életerének, a törvény­nek fentartása körül; megróvandó-e, ha aggódva, bi­zalmatlan minden egyoldalú intézkedés irányában, mely nem a törvények kifolyása. — Nem mentik-e ki ez aggodalmat I. Leopold, II. József s az utóbbi 12 év kísérletei s e kísérletek szomorú tanúsága. Felséges Ur! Az államszerkezetben az alkotmány és önkény dualismusa összeférh­etlenek s megkisértésük s az államot döntendi meg! Mi tehát az alattvalói hűség nyíltságával bátor­kodunk Felséged négyrendbeli parancsa irányában tiszteletteljesen kijelenteni : 1) E megye bizottmánya soraiban sem felség­­sértő, sem a birodalom kritellenségeivel titkos me­­­rényleteket tervező egyének föltalálhat­ók nem lévén, a kir. rendelet ezen súlya e megyét nem terhelheti. 2) A megye önigazgatási organismusa megkívánja s az 1537. 21, 1715. 57, 1727. 6­4, 1765. 21. törv. czik­­kek megengedik és rendelik , hogy a megyék a szük­séges költségeket saját körü­kbe­n kivethessék. Mi e­­ törvényadta jogot igénybe vesszük, de előleges költ­­­­ségvetéseinket a kormány törvényes orgánumának rend­szeresen előterjeszteni kötelességünknek ismerendjük. A törvénytelen adók behajtása s úrán szállítás körüli segédkezés alól nem mi magunk mentjük föl magunkat, hanem attól a törvény tilt el. 3) Mély meggyőződésünk, hogy a jogi viszonyok föloldhatlan bonyodalmakba sodortatásának erősebb emeltyűje nem lehet, mint a kormány mostani eljá­rása, mely szerint míg egyrészről a megyék helyreál­­líttatván, a sötét emlékű közelmúlt törvényszékei meg­tartattak, azon törvényszékek, melyeknek sem rend­szere, sem eljárása nem birják a nemzet bizalmát, ezál­tal a népnek jog és törvény körüli fogalma megzavar­tatván, a bizalmatlanság fokoztatott azon orgánumok ellen, melyek az alkotmányos helyhatóságok törvény­kezési jogát megzsibbasztják, sőt megakadályozzák. Igazságot szolgáltatni oly törvényszékek által, melyeknek törvényessége el nem ismertetik, melyek­nek még ezen felül bűnül rovatik föl, hogy a törvényes bíráskodást helyükből szorítják ki: oly állam-szerk. Tudomány, irodalom- és művészet. A magyar lúd­­akadémia mathematikai és természettudományi osztályainak február II diki ülésében Györg r. tag Cardan szabá­lyairól s az egyenletek feloldásáról érte­kezett. Azután felolvastatott Petzval és Sztoczek vélemé­nye a felsőbb mennyiségtant tárgyaló kézikönyvről, me­lyet Weisz Ármin levelező tag nyújtott vala be. Mindkét bíráló kiadásra méltónak találta a munkát. A mathematikai és természettudományi bizottság részéről tett felterjesztés folytán E­u­c­­­i­d­e­s munkája is, melyet Brassai Sámuel fordított, ki fog adatni; ugyancsak azon bizottság indítványára a méltó­­ágos elnök a bécsi geológiai intézetet fel fogja kérni, hogy Magyarország geológiai térképét, melylyel az intézet bír, a bizottság az á- t mára lemond­tassa. Továbbá felolvastatott Sztoczek és Jedlik véleménye Balla Károly azon megkeresése iránt, hogy a magyar I. akadémia az európai akadémiá­kat bizonyos meteorológiai észteletek megtételére s köz­lésére felszólítsa. A véleményezők javasják Balla Károly indítványát. Végre néhány újabb adakozás jelentetett be.

Next