Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)

1861-05-28 / 121. szám

Első évi folyam. Szerkesztő,hivatal: Aldom­or 6. la. 2-dik eme’ -1 Kiadóhivatal: Harátok-tere 7. .iám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban barátok-tere 7. enám, földszint Vidéken Wrmentee levelekben, minden posta-hivatalnálSÜRGÖNY Fldfl/ítési árak austriai értékben. B­ud­apest«&, hiahos hordva. ft kr . H­ar Eefaalvre 16 — Évnegyedre 1 60 fmétxt 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint poaiáa r?id' 'Tre 19 Irfvre 10 - Évnegyed ■ Bar hóra NEMHIVATALOS RÉSZ. Ors­.áegít­élési tudósítás. A kép­visilóház ülése niírjus 27-én. Elnök Ghyczy Kálmán, Jegyin Rt­visz Imre. A mája* * 25-ki jegyzőkönyv meghitelesíttetet oly formán,hogy az adó erőszakos behajtása feletti rossza­iba ily szavakkal fejeztetett ki. A képviselőház a közbotlánkozást okozó esemé­nyek felett neheztelését nyilvánítja. Elnök benyújtja Szepes megyének levelét, mely­ben gr. T­e­l­e­k­i László halála feletti fájdalmát jelenti. G­y­n­r­s város levelét az adó erőszakos behajtása tár­gyában. Jelenti továbbá, hogy Friedetzky Timóth és Petrovits Em­­uel megválasztása ellen panasz­levelek adattak be, valamint Zilah város­a. Bánky Elek ellen újabb okmányt kü­ldött be­ (az igazoló bi­zottmánynak adatnak át). Napirenden a D­e­á­k indítványa feletti tanács­kozás lévén, Gróf S­z­é­ch­eny­i Dénes egész terjedelmében Deák Ferencz indítványát pártolja. Gróf Károlyi Ede minden bizodalmát elveszté az osztrák kormány irányában, s miután az austriai birodalom nyomorult állását financziai tern­etben Ló­­nyai Menyhért, kereskedelmiben K­­­auzá­­ Gábor, a németországi politika ügyében báró Eötvös József, a kormány orgánumai tekintetében S­o­m­s­­­o­n Pál, a külpolitikára nézve gróf An­dr­ás­sy Gyula és Ge­ró­v e oly élénken lefesték: egy ily kormány, mely erős lislését csak a mi gyengítésünkre f­rditaná, segédke­zet nyújtani nem kíván s azért határozatra szavaz. (Éljenzés.) Kazinczy Gábor a képviselőház Donos­­t­h­e­n­e­v­e remek szónoklatát egész terjedelmében fog­jak adni. E művészileg készített és szintén művészileg elszavalt beszéd a képviselőházra nagy benyomást ten s közsajnálattal vette, hogy gyengélkedő egéssége miatt szónoklatát több ízben félbeszakítani kénytelen vala. Szavazatát se mondható ki világosan, de a fel­írás mellett szólni akarókhoz jegyeztetvén magát, bíz­vást állíthatjuk, hogy Deák indítványát pártolja. Ballag­ Mór hosszas beszédében az osztrák kormány irányábani bizalmatlanságát indokolja s meg­mutatja, hogy nem a magyar nemzet forradalmi szel­lemű, hanem az osztrák kormányt lehet igazán forra­dalminak nevezni, mert a magyar csak törvénye mel­lett harczol, az osztrák kormány pedig minden tör­vényt felforgat. Ily kormány irányában a semmit nem tevés legbiztosabb eljárás lévén, e határozatra szavaz. Hl­­hár Antal a képviselőház nestora beszédét nagy éljenzések közt végezte be. — Beszédéből csak annyit jegyzünk meg, hogy fölirásra sza­vazott. Zsarnay Imre nem szóval, hanem tettel kí­vánja beszédét megnyitni, s azért nyilvánítja, hogy ő nem hajlik meg az osztrák császár előtt, hanem igenis meghajlik az 1OO0 éves Sz.­István koronája, az avval összekötött magyar alkotmány, a nemzetiségi eszme, s azon uralkodók előtt, kik a törvényt tiszteletben tart­ják. Ő a törvényességi szempontot annyira tiszteli, hogy szerinte ő is fölirásra szavaz, de ezen fölirás nem Ferencz József austriai császárhoz, baneui V. F­e­r­­dinánd koronás magyar királyhoz intézendő Ha pedig ez indítványa el nem fogadtatnék, úgy határo­zatra szavaz. Egyébiránt hibául teszi ki azt az in­dítványban , hogy itt a pragmatica sanctióra­­ többször történik hivatkozás, holott azt a mag­­­gyar törvénykönyv nem ismeri, s 1723-ban csak sok szónoklat, rábeszélés, vesztegetés után lehe­tett a magyar országgyűlést arra bírni, hogy a Habs­burgi ház örökösödési jogát a nőnemre is kiterjeszsze, de a pragmatica sanctioról hallani sem akar. Ez észre­vételre me­gjegyezzük, hogy az indítványban is a prag­matica sar­etionak csak azon részére történt hivatko­zás, mely az 1723. I. és II. csikkeiben a magyar alap­törvények közé felvétetett Mert az 1713-ban III. Ká­roly által kiadott, családja örökösödését szabályozó pragmatica sanctiónak szövege sokban eltér azon szö­vegtől, mely az 1723 ki magyar törvény csikkekben olvasható. Ülés folytatása május 28 án d­­e 10 órakor. TARCZA: Napi újdonságok. * Vasárnap volt az első májusi szép nap, cisztilt és meleg. Fővárosi népünk nem is volt hálátlan a a szép na­pot, mely után oly rég epedett, minden irányban kitódult élvezni. Különösen fényes és népes volt a városligeti cor­­so a délesti órákban. Az úri fogatok, polgári szekérkék, bérkocsik, omaibusok s lovasok egymást érték. A kisétá­lók hullámzó vonala pedig épen beláth­atlan volt. A páva­szigeten egy katonai zenekar játszott, s az ott mulató nép közt egy szép főúri társaság is igen kedélyesen találta magát. Egy származásra s elegantiár.-­ kitűnő delnőnk még tánczra is kerekedett a pázsiton. A király-utczán még mindig elég por és szemét volt, tán csak azért, hogy az illetők annál inkább kapacitálva legyenek, mennyire kí­vánatos volna, ha ezen utcza tisztántartására a minapi in­ditvány foganatosíttatnék. * Közlönyeink száma ismét szaporodni fog egygyel. Mező­fi Manó úr „Zsidó magyar közlöny“ czim alatt egy lapot szándékozik megindítani, mely nem csekélyebb föl­adatot tűzött maga elé, mint a zsidó és keresztény testvé­rek közti csupán kölcsönös gyanakodásból és hagyomá­nyos előítéletekből származott válaszfalat lerombolni. Kí­vánjuk, hogy az a szellemi „aries“, melylyel fiatal bará­tunk a lerombolásra méltó, de még mindig nagyon tömör falat ledönteni akarja, elég erős legyen a feladatot ha­bár idők múltán is megoldani. * A magyar akadémiai palota új tervei. A magyar akadémiai palota ügye ismét új stádiumba lépett. Miután a nem­régiben kiállítva volt tervek nem egészen feleltek meg a czélnak, a azóta az építési utasítás is némi módo­sulásokat szenvedett, az illető bizottmány visszatért a régi jó szokásra és a megkivántató tervekre nyilvános pályázatot nyitott. Ennek eredménye két új terv jön, melyet a müncheni építész Klenczesa porosz építész­­tanácson­­ t - h­­­e­r küldtek be. Ezek az előbbi tervekkel együtt, melyek közt Henszlmann hazánkfia­i magáét át­alakította, legközelebb a múzeumban fognak közszemlére kiállíttatni. * Bécsben Dirnböck kiadásában megjelent M­a­­gyarhon királyainak n­e­m­z­e­t­a­ég­f­á­j­a, hiteles kútfők után összeállítva,­táblázatokkal magyar és német nyelven. * Érdekes röpirat. Försternél Bécsben Sohnsel­­kától egy röpirat jelenik meg, mely válasz lesz Deák Ferencz beszédjére. Czime : „An Franz Deák von Franz Sohnselka.“ * A győri kath. képezde növendékei a Gy. Közlöny­ben szabadkoznak azon állítás ellen, mintha ők a f. hó 12 ki famosna mozgalomban vezetői szerepet vittek volna. (S hihető, hogy vakon vezetni sem engedték ma­gukat.) * Az izr. magyar egylet Telekiért gyászünnepélyt rendez, melyben Bródi Zsigmond és Mezei Mór urak fog­nak fölolvasást tartani. * A városligetből múlt vasárnap korábban hazasi­ető mulatók egy fényes nászmenettel találkoztak az ágos­­taiak temploma előtt, — a magyaros szabású fehér gros­­gravi ruhába öltözött menyasszony fővárosunk egyik elő­kelő bájos hölgye Kappel Malvin­a a déli vőlegény Föld­­vizy Miklós volt. Ujság. Az újdonsági rovatba tartozik most az a pirosszemű gyümölcs is, melyhez a költők kedveseik aj­kát szokták hasonlítani : a cser­esnye , csodálkozunk, nem a költők hasonlatán, hanem azon, hogy ily rendelle­nes időjárás mellett hol vette e gyümölcs a napot és me­leget, hogy ily pirosra érjen. Hanem ebbeli bámulatunkért meg is veszik az árát keményen. Egy három szemből álló csoportba, azért hogy ránéztél — 10 kr. A bécsi piaczon május 16-án egy fontot két forinttal fizettettek. A mag tett 29 latot. * A Sz. László egyletnek a p­r­i­m­á a e hgsége 2000, a nagyváradi püspök ft. Szaniszló Ferencz 200 ftot ajándékoztak. Simonyi fényképész egy arczkép-albumot szerkeszt, mely a mostani országgyűlésen jelen lévő kö­vetek arczképét hozza. — Valóban Simonyi úr nagy ügyességgel működik e téren. — Fényirdájában a főran­gnak arczképei láthatók, — kik majdnem a megszólam­lésig élethiven vannak találva. — Ajánljuk a t. ez. kö­zönség figyelmébe. —­­Nyilatkozat. Folyó évi február hóban előfize­tést hirdettem „A magyar nemzet alkotmányá­nak története“ czimü tiz 8­ ad rétű ívből álló műre,­­ három kőrajzzal; az első vázolja a hét vezérek szövetsé­­­­gét, s két utóbbi tartalmazza az 1848-ik évi törvényeink kiküzdésében fáradozó nagy honfiak arczképeit, a kit 1848-ik évi mártiua hó 15 én mint küldöttségi tagok je­lentek meg Bécsben. A mű maga a magyar nemzet alkot­mányának történelmét adja elő. Továbbá „gr. Széch­e­nyi István életrajza A czimü busz nagy 8-ad réti ívből a húsz aczélmetszetből álló műre, melyben követ­kező aczélmetszetek jelennek meg: 1. Nemzetiségünk és a 17. században küzdő nagy hazafi gróf Szécheny Pál kalocsai érsek arczképe. 2. A bécsi lipótvárosi liget kert épülete, melyben gróf Széchenyi István szüle­tett. 3. Gróf Széchenyi Ferencz, István atyjának, 4. any­jának arczképei. 5. Gróf Széchenyi István a felkelő se­regben. 6. A nagy hazafi azok sorában, a kik az 1813-i­ évi odt. hó 1- án a lipcsei ütközetben magukat kitüntették 7. Az 1825-ik évi országgyűlés azon jelenete, midől Széchenyi István 60,000 ft évi jövedelmét a magyar aka­démia javára szenteli. 8. Gróf Széchenyi István lakházi Nagy Czenken. 9. Gróf Széchenyi Istvánné. 10. Széche­nyi Béla. 11.Széchenyi Ödön. István fiainak arczképei. 12. Gróf Széchenyi István arczképe 1860-ik évből. 13. Gróf Széchenyi István éjjeli szobája. 14. Dohányzó szobája. 15. Nappali szobája Döblingben. 16. A döblingi tébolyda épülete. 17. Gróf Széchenyi István temetése. 18. Széche­nyi gyászünnepély Pesten. 19 Széchenyi gyászünnepély Bécsben. 20. Széchenyi István nyughelye a családi sír­boltban Nagy-Czenken E mű a szellemdús gróf Niczky Tarnóczy Malvina úrnőnek van ajánlva. Az előbbi mű előfizetési ára 1 ft, az utóbbié, mely 10 füzetben jelenend meg, a füzetenként is megrendelhető leend, egy füzet elő­fizetési ára 40 kr. ui* füzeté 4 ft a. é. E két műre az elő­fizetési ívek beküldésének határidejét ápril hó végére tűztem ki, de miután e két mű csak június hó elején je­lenhet meg, mert a képek metszése huzamosb időt igé­nyel , ennek folytán az előfizetési határidőt f. évi május hó végéig meghosszabbítom azon kéréssel, hogy a t. ez. ivtartó urak az iveket ezután Ráth Mór ur könyvkeres­kedésébe Pestre küldeni szíveskedjenek. * ltnesuhangverseny’. V r a b é l y i Seraphin k. a.­­ még egyszer részeltetni fog bennünket kitűnő zongorajá­­­tékában, f. hó 29-kén az Europa-teremben egy búcsú­­hangversenyt ad, melyre mind a maga részéről, mind a közreműködőket illetőleg következő érdekes műsort szer­­­­kesztett össze: 1. Sonate hegedű és zongorára Beethoven­től, (Op. 30 . dúr) előadják Kuller Cecilia b. a. és hang-­­ versenyzőnő. 2. „Erdélyi emlék“ Kovács Endrétől, énekli Markovics Ilka k. a. 3. „Pro és contra“ Kakas Mártontól szavalja Szerdahelyi Kálmán nr. 4. a) „A fülemile“ orosz dal, b) Scherzo Chopintól, (B moll) előadja hangverseny­­zőnő. 5. „Gyöngyvirág“ Tóth Kálmántól, szavalja Lend­­vainé assz. 6. Kettős „Kunokból“ éneklik Vrabély An­na k. a. és Bigyio Lajos nr. 7. Magyar Rapsodia Liszt Ferencitől, előadja hangversenyzőnő. * Az idei lóversenyek a pesti gyepen jövő hó 6-án, 7-kén és 9 kén mennek végbe. Az első nap érdekét az 1 1000 aranyos császári díj, a nemzeti és Széchenyi díjak, a másodikét a 600 aranyos második császári díj és a Ká­­­­rolyi féle 5000 fiús tétverseny, a harmadikét az asszony­ságok díja, a pestvárosi díj és a Nákó-díj képezendik. Je­gyek Treichlinger mű­kereskedésében előre válthatók. * Több egyetemi polgár nevében , Fésűs György és H­­­­­ó­c­z­k­y Béla fölhívást intéznek a közönséghez Molnár György magyar színiáraulatának pártfogására, melynek érdeme, hogy a magyar színészetnek rést tett Budán, honnan az annyi év óta száműzve volt; sanyaru­­sága, hogy csak gyéren látogatják, s még a gyér jövede­lem felét is az arénák bérlőjével kénytelen megosztani. Ők tehát egy önálló magyar népszínház fölállítását in­dítványozzák és aláírás végett íveket bocsátottak ki. A begyülendő összegek kezelését Fésűs György joghall­gató vállalta el. (Pest, Lipótváros, főút 15. sz. 1. em. 5. sz. a. ajtó), ki a pénzről időnkint hírlap útján fog szá­molni. — A katonai hatóság részéről következő er­röl­a­­t­o­t kaptunk : Az Esztergomban folyamatban levő adóbehajtást illetőleg a behajtást fedező katonaság ellen a lapok­ban több czikk jelent meg, melyekből nem csak a föl­­ingerlési szándék kitetszik, hanem tökéletesen elferdí­tett lényeket, és galád hazugságokat tartalmaznak. Újabban a „Pesti Napló“ és a „Pester Lloyd“ esti lapja 118 számában oly hazugságok és ráfogá­­sokkal teljes czikkeket hoztak, melyekből csak azt emeljük ki, hogy a gyalogságnak, mely Esztergomban az adóbehajtást fedezi, „sarkantyús csizma“ és ló­szerszám.“ tulajdoníttatik, hogy a rágalmazó czikk annál kajánabbul illustráltathassék. A katonai­ hatóság ezért megtette a szükséges lé­péseket, hogy a katonai egyének ezen rágalmazása az illető bíróságoknál szigorú vizsgálat után törvényes büntetés alá vonassák. Mihályi Gábor beszéde: Mélyen tisztelt képvvelőt Ház! Az előttünk levő fontos tárgyban azon 12 év után, melyek Balya vállaimra is nem kevésbé neheze­dett, a midőn a nép nevében az első felszólamlás tör­ténik, nem szónoklati szempontból, hanem annak ki­­tü­ntetésére, hogy a hetlen nemzetiségek is a haza köz­ügyében velünk egy értelemben vannak, én azon oláh nép nevében szólok, a melynek magam is szülöttje és ezen, a constitutióval egyidős nép szent István koro­nája palladiuma alatt védte honfitársaival ezen szent földet, melynek területéből egy talpalatnyit is elsza­­kittatni tt­rni és engedni nem fog. Ezen nép az időnek hosszú során az eddigi in­stitutióinknak egyoldalúsága mellett nemzetiségét, vallását és nyelvét megtartván,­­ a haza szeretetét ezeknek érdekeivel is összeegyeztette. Azok unokái nevében szólok, uraim, kik a mult század elején 1717. esztendőben Erdélyországot és a vele szomszédos magyar lakosait a durva tatárcsorda kiprédálván, falait felégetvén, lakosainak elöblkeleit, a meg nem futamodhatott nőket és leányokat nyers marhabörökből vágott Bzijakkal összekötözve, Mára­maros hegyén keresztül, hazájokba vinni akarták, azon nép által minden katonai és más segély nélkü­l Bra­só­nál megtámadtatván, 15 ezernyi tatársereg megsemmi­­sittetett, és a keresztények megszabadítva, kesergő övéiknek visszaadattak. Ezek, uraim világos tények, melyek hogy történeti évkönyveinkben oly kevés he­lyet foglalnak, csak fájlalni kell; — és ezen hős tet­teikért mit nyertek és mit óhajtanak jelenben — egy­néhány armálison kivül se anyagi, se szellemi tekintet­ben nem jutalmaztattak meg; sőt az­ 1840-ki országgyű­lésen részint királyi, rész­ét fejedelmi adományokul nyert határterületekből 10 mértföldnyire nyúló részt elvesztettek, mely a naszódi fennállott határvidéknek ítéltetett, mely helyen mostan több faluk vannak , — és ezen unokák je­enben talán kü­lön területet vagy vajdát kérnek ezen a históriában csaknem példátlan vitézségért? nem, hanem megelégedtek azon öntudat­tal , hogy a hazának hasznos szolgálatot tettek, — és jelenben nemzetiségüket, nyelvüket és vallásukat, a tiszta egyenlőséget meghatározó törvény által biztosít­tatni akarják, remélve, hogy az egyenlőség jogán őseink által annyi alapítványokkal biztosított szel­lemi átívelésre szánt, jövedelmekben ők is részesíttetni fognak. Ezen nép nevében nyilvánítok köszönetet én ad­dig is, míg az ige testté lesz, a képviselőhöz lelkes fiai­nak , kik az egyenjogúság eszméjét oly melegen pár­tolják ; köszönetet nyilvánítok Deák Ferencz képvise­lőtársunknak, a ki az ország jogérdekét, a nemzeti­ségi kérdés méltányos kiegyenlítését oly hiven tük­rözi indítványában, és a kinek törvényhozási bölcse­­ségét már 1839 ik évben a hazai törvényhozás terén mint követ tiszteltem meg. Ezeknek előrebocsátása után nem megyek át a reeriminatió terére, habár alig akadhatna nagyobb ok, azt tenni m­ásnak, mint nekem családos apának , ha­nem miután elég is mondatott már el e tárgyban, nem fogok annak hosszas taglalásába bocsátkozni, és így én is őseinknek, a­kiknél alig fogunk nagyobb haza­szeretetet mutathatni, 1791-dik évi csaknem azonos példájukat követve, az indítványt mind lényegére, mind formájára nézve egész terjedelmében pártolom. Az előttem szóló képviselő úrnak azon állítására, me­lyet az 1791. évben gyökereztetett, hogy az ország­bíró és a personalis törvényeseknek nem ismertetek, igaz, de ezen fel­ratban most sem ismertetnek el — és akkoron deputatio küldetett, mely több a felírásnál. A tisztelt képviselőház kegyes engedelméből át­megyek most E­rdélyországnak a jelen országgyűlés­­ei meghívása tárgyára, s azon ország román atyafiainak körülményeire. Ezen testvér román nép, mely míg többségét te­szi az erdélyi lakosságnak, az­­Aprobata“ „Compi­­­laui“ és az ezeket megerősítő Leopoldféle diploma kö­vetkeztében törvényen kívül állottak; nemzetiségük, vallások, maguk az inslitutiók által gúny­ tárgyává let­tek de ezeknek felemlitése csak a múltnak szo­morú történelmeit tükrözné élőnkbe, és a múltnak szo­moru catastropháit tüntetné fel; mert azon nép az iz­gatásoknak engedve, az általa lakó földnek, melyet ő oly sokszor vérével és kitnyével áztatott, más gazdát igyekezett keresni, mely vele a földnek nem csak ke­serű s férges gyümölcseit, hanem a javát is megoszt­hassa, — és uraim ezeknek véget vetett Magyarország nagylelkűsége, tiszta szabadelvű igazságos szelleme, a midőn az 1848 ik évi 7-ik t.-czikket, az unió törvényt alkotta, s a román nemzetiséget a nemzetek közé, a vallást a vallások szent könyvébe íratta, — és ezen tárgyról is pár szót. Az uniótörvény oly nagy horderejű, hogy ha va­laki az 1848-ik törvényekről azt mondaná, hogy azok erőszakoltatva alkottattak, az ezen, a népet felszaba­dító törvény, kiválólag az unió törvénye, azon állításá­ról kiemeltetnék , mert azon törvény a nép szava, ez meg Isten szava, a­mit semmi földi hatalom sem dönt­het meg, — és uraim, mikor a törvényekhez szorosan ragaszkodunk, mint törvényhozóknak erős kötelessé­günk, az uniótörvénynek 4-ik szakaszát, mely az unió tökéletes végrehajtását sürgeti, s a felelős ministérium kötelességévé teszi, hogy az erdélyi correlatiót részint jogi, részint helyi körülményeihez idomítva, formulá­­zott 1. czikkben az országgyűlés elé terjeszszék — a­mi még máig sem történvén, véleményem az lenne, hogy ez egy a nemzetiségek arányában kiküldendő országos bizottmány által eszközöltessék. Tisztelt képviselő­ház ! tekintve a múltat, szem előtt tartva a jövőt, a­midőn az előttünk álló indít­ványban a meg nem hívottak — s igy különösen Er­­délyországnak — meghivatása elrendelendő, hogy e tárgy­a mennyire lehet, megkönnyítve tegyen, magam tapasztalatát is előterjesztem. A mai mártius havában Erdély több részein megfordulván, azt tapasztaltam, hogy az erdélyi atyafiak egy része azonnal kívánna a magyar országgyűlésre menni, a­mint a példa mutatja, hogy némely részben választások is történtek. A másik rész az UnIót megtörtént ténynek tart­ja, hanem miután azon törvény 4. szakasza még tel­jesítve nincs, annak teljesítése eszközlését kívánja. A harmadik rész, mely az unió-törvényt el nem ismeri, melynek látható feje Szebenben székel, — és igy, hogy azon részt egyesíthessük, mely az országos bizottmány kiküldetésével meg volna nyugodva, azon részszel, mely azonnal az országgyűlésre kíván jönni, az országos választmány kiküldetését említsük meg — akkor az unió ellen levők is az igazság erejétől áthat­va lesznek, s könnyen eszközöljük az erdélyi unió töké­letes végrehajtását. Van még egy, tiszt, képviselőház, a­mi a testvér házában Erdélyben az összes szegényebb sorsú osz­tályt érdekli, mely legszámosabb, t. i. a képviselő vá­lasztási ideiglenes kormányrendelet, mely ha jól em­lékszem, a mult martini hóban adatott ki. Abban a választói képességet 8 fz egyenes földadóhoz köti, ak­kor, a­midőn a magyarországi választó a legterméke­nyebb helyeken lakó Ve­rész telektől alig 3 ftot fizet. Hogy jövendőre a választói censust meg fogja-e a tör­vényhozás változtatni, ez más kérdés, de hogy jelen­ben Erdély ország, melynek népe úgy is a szegénység által zaklatva van, más törvények mellett válassza meg képviselőit, nem volna sem igazságos sem törvé­nyes; már nem állíthatván ennek elébe az erdélyi kor­mány azt, hogy az úrbériség ottan regulázva van, mi­után a vesztett jobbágyi munka kárpótlást a holdak után vette; igy holdak után határozható a választói képesség is. — Mélyen kérem a tiszt, házat, méltóz­­tassék itt is kimondani, hogy Erdély választási törvé­nye nem lehet más mint az 1848-ik évi, mely által el­érjük azt, hogy a közös hazának alkotmánya és sza­badsága megvédésére közös lesz a készség, és biztos lesz a kedvező siker, a­mit, hogy a nemzetek nagy istenétől elnyerjünk, közös az óhajtásunk. 121. szám — 1861. Kedd, május 28. Bécs, május 20 án. L. A helybeli lapok néhány nap óta a Fortschritt“ némi közleményeivel foglalkoznak, melyek a magyar udvari kanczellária nézete­t és szándékait fejtegetik, nem csak az avatottság, de még a megbízatásnak is bizonyos hangjával, úgy hogy mind a „Presse“, mind a „Vaterland“ csakugyan jogosultaknak tarthatják magukat, a kérdéses közleményeket félhivatalosaknak tekin­teni s mint ilyeneket mérlegelni. Minthogy a „Fortschritt“ fejtegetései valóban oly neműek, hogy megzavarhatják a fogalmakat, s ferde né­­zeteket kelthetnek a kanczellária elveiről s vég­­czéljairól, m­egtiszteltetem a megbízatással, hatá­rozottan s egyszer mindenkorra kijelenteni, mi­szerint a „Fortschritt"-nak a kanczellár urakkal semmi összeköttetése nincs, s igy az említett lap nézeteit legkevésbé sem szabad a magyar kan­­czelláriának tulajdonítani. A magyar kormánynak eddig a ,,Sürgöny“ön kívü­l nem volt bizalmas lapja, s ez, úgy hiszem, magatartása által elég világosan jelölé ki a nem­zet előtt azon irányt, melyben kormányférfiai ha­ladnak.*) A kormány férfiak, kik e perezben a nem­zet ügyeit kezelik, s a közvetítő szerepét viszik a haza s a fejedelem közt, elejétől fogva csak az átmenet embereinek tekinték magukat, kiknek szent feladata : a nemzetet visszavezérelni a tör­vényes állapotba, s országgyűlési tárgyalás által eszközölni bajainak orvoslását, a fejedelemmel való egyetértés helyreállítását. A magyar kormányférfiak mindeddig, a­mennyiben az átmeneti korszak zavarai s viszá­lyai közt csak lehetséges volt, szentül járták a haza törvényeit, s lelkes szószólói voltak a nem­zet elévü­lhetlen s elavulhatlan jogainak. A nemzet ezt el is ismeré s bármikép véle­kedők is azon alapról , melyből kormány­­férfiai kiindulának, mégis mint ön­ tapasztalásunk­ból, a magán s a közéletben történt nyilatko­zataiból tudjuk, azok személyei iránt egy perczig sem veszté el a bizalmat. Ugyanezen méltány­lással találkoztak a magyar kanczellária törek­vései a fejedelemnél is, s valóban ennek úszta *) Del egy elaggó . Íme a minap­ra azt mondá egy különben politikai miveltséggel biró szónok , hogy „a helytartótanács magyar nyelven folytatja a Bach-rendszert.“ Szerk.

Next