Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-01 / 200. szám

dő, egy a forradalom Utal tengelyéből egészen kitor­­tintt országot rövid idő alatt hatalmassá, gzzdaggá és befolyás-dússá tett. Ez I. Napokon volt. Láttuk, hogy egy uralkodó Por­szországban tett erejével rövid idő alatt, bárbanbao­ut akarattal, egy jelentéktelen állam­ból nagyhatalmat alkotott. Én az osztrák történet, Istenemre, nem szegény uralkodókban, kik habár abso­lut uralkodtak, mégis kitt­nőleg uralkodtak. (Bravo balról és a középen.) — Annál fogva én, habár a kor­­m­ányformával, mely Auszriában évek során fennállt, eg­yet ne­m érthetek is, azt mind a mellett is kinyilvá­níthatom, hogy éppen Magyarország volt az, amely­ a volt rendszer alatt határozotta­n nyert (Bravó balról és közé­pen) Uraim, hogy ha ma pártatlanul vizsgáljuk, milyen volt Mag­y­arország, midőn a temesvári, komáromi és vi­lágosi catastróphák.A után az ausztriai hatalom, mondom hatalom kezé­be került és milyen volt, midőn Octo­ber 20 -án, midőn azon hivatalnokok nagy része, kik tevékenységüket ez ország igazgatásának áldozták, visszatértek, úgy hiszem, a mér egyen nem az ausztriai kormány hátrányára Ütne ki. (Bravo, igaz, balról.) Mi tesz uraim, egy országot boldoggá ? Kettő, m­egengedem a formák is, melyek szabadságának meg­felelnek, de az is, a­mi anyagi szü­kségeit kielégíti. Megengedem, hogy oly országban mint Magyarország, mely évszázadokon keresztü­l és még tovább alkotmá­nyt , államélettel bírt, ennek hiányát súlyosan érezhet­ték és érezték; megengedem, hogy Magyarország e miatt fájdalmasan sújtva érezte magát, midőn a sza­badságot, melyet oly soká élvezett, tökéletesen nélkü­löznie kellett; de mind a mellett is uraim, meg kell még­is engednünk, hogy ha az austriai kormány által egy oldalról a szabadság elnyomatott, m:B oldalról az anyagi javakért igen sok, ezt vallom és fennhangon nyil­vánítom , igen sok történt.­­ Hogy minő állapotban volt Magyarországban ... igazságügy, midőn az austriai kormány ezen országot átveve, — ez iránt önök elengedendik nekem a részle­tes ra­jzot. Tudva van, hogy ezen országban, — a vál­tótörvényt leszámítva — sajátkép semmi oly törvé­­nyek sem voltak, melyek csaknem a középkorból ne származtak volna, ha ál­alában léteztek írott törvé­nyek, köztudomásúlag épen semmi írott anyagi m­a­­gyar törvény sem létezett. Tudva van, hogy szinte mindegyik megyében más törvénykezési szokás alakult, — hogy a bü­ntett tör­vénykezés a legalacsonyabb fokon állott; hogy túlzott testi büntetések voltak azok, melyek sajátkép a bün­tetési elmélet alapját képezték, — tudva van, hogy a polgári törvénykezésben szinte semmi törvénykezés sem létezett, hogy egy per nemzedékről nemzedékre folyt; s hogy szerencsésnek tarthatá magát az, ki megérte egy oly per végét, melyet nagy atyja kezdett meg. (Derültség). Mindezek, uraim, — úgy hiszem, — oly állapotok, miket — a­mi az anyagi ügyeket illeti, — nagy mértékben sajnosaknak kell nevezni. Már ezen állapotnak az austriai kormány határozottan vé­get vetett. Én távolról sem állítom azt, mintha mindaz, mi az igazságügyi törvényhozás terén Magyarország­ban történt, s azon mód, melyen a szervezés léte­­sittetett, minden megrováson fölfit állana ; — abban két­ségtelenül némely balfogások is eszközöltettek, de az tény, hogy törvénykezés létezett, — hogy ezen tör­vénykezés részrehajlatlanul s lehetőleg gyorsan gya­koroltatott. Neki kevésbbé, s talán nagyon is határo­zott módon lépett a kormány a haladna útjára egy más téren,­­ az oktatás terén. Az urak házának egy tisz­telt tagja e tekintetben határozott érdemeket szer­zett magának Magyarország irányában. Örömest meg­engedem, hogy ezen érdemeknek az által kissé ár­nyékba kelle helyeztetniük, miszerint e mellett kissé nagyon is erősen germanisáltak, s kissé nagyon is erősen központositottak. (Élénk tetszés a baloldalon.) Csak azt találom különösnek, hogy épen azon egyén volt az, ki különösen germanisált s és/.pontositott, ki most a foederalismusnak legbuzgóbb védőjéül lép föl. (Zajos tetszés s derültség a baloldalon s a centrum­ban.) Annyi bizonyos, hogy az oktatás lángja oly vidé­kekre is elvitetett — még pedig — mint mondák, a gyűlölt austriai kormány által, a­hol előbb a keresz­ténységet is alig ismerték. Ha Thun minister a pusztai iskoláknál semmi gyedet sem hoz be,­­ már csak ez által is valódi ér­demeket szerzett volna magának, minden hazafias ma­gyar elismerésére. (Tetszés a baloldalon.) Tegnap egy oly férfin, ki különösen ismeretes a kereskedés s köz­lekedés viszonyaival, arra utalt, hogy Magyarországban mily roppant tőkét fordíttattak közlekedési eszkö­zökre ; azon országban, hol a közlekedés a fővároson túl bevégződött, mivel tudva van, hogy Pesten túl egy félmérföldnyi utat egy nap alatt tettek meg. Már most ezen ország minden irányban utakkal van borítva, s az országbeli bennszülöttek, kik előbb nem voltak ké­pesek terményeiket értékesítői, ha igazságosak, hálá­san ismerendik el, hogy épen ez­által terményeik ér­téke talán háromszor annyira emelkedett. (Tetszés a baloldalon.) Hogy mily megmérhetlen termékeny földdara­­bok, melyek előbb mocsároknak voltak martalékul át­adva, alakíttattak át az austriai kormány tevékeny­sége s erélye által termékeny szántófölddé, — ezt min­denki tudni fogja, ki a Tisza, vagy Körös, vagy Maros vidékét beutazta. (Igen helyes­ kiáltások.) Egy oly megnézhetlen társadalmi fontosságú mű, — melynek más európai országokban, létesítés végett egy ember­­korra lett volna szü­ksége, — egy oly minister erélye által, — ki ritka tetterővel épen ezen tárgynak szén­télé magát, — kevés év alatt létesittetett, — a földte­­he­rmentesités; a úgy hiszem, az­által, hogy legalább ezen rendszabály a magyar országgyűlés veszi el nem vétetett bírálat alá, s hogy az országbírói bizottmány az állam­élet ezen részét illetetlenül hagyá, az aus­triai kormány számára fényes biz­onyítvány szolgáltat­óidő az iránt, hogy az ez a rendszabályt egész tett­erővel élesité. (Tetszés a baloldalon s a centrumban). Egy mánk alig csekélyebb jelentőségű rendszabály,— az ősiségi viszony létesítése s szabályzása, szintén aránylag rövidebb idő alatt, csupán austriai kormány­­orgánumok által vitetett keresztül. Az 1848-ki magyar országgyűlés az ősiséget el­vileg eltörlé; — de ezen elvvel még igen kevés volt megnyerve; egy elvnek keresztül kell vitetnie, hogy az valósággá lehessen; — s ezen oly nehéz rendsza­bály létesítése szintén aránylag rövid idő alatt — s mint hiszem, — az érdeklettek megelégedésére eszkö­­zök­et tett az austriai kormány által. Mondom,az érdeklet­­tek megelégedésére , mivel ezen rendszabály ellen nem emeltetett semmi ellenvetés, se a magyar országgyűlés, se az országbírói bizottmány részéről. Ha mindazt szem e­lőtt tartom, mit épen most önök elé terjeszteni bátorkod­­ta­m, joggal mondhatom, hogy az austriai kormány, ha- szinte absolut kormányzat is, s ha szinte a magyar nép fájdalmasan érzé is , hogy alkotmányos szabadságait nélkülöznie kell, mindezáltal nem tüntettethetik föl ross kormányzásul, s úgy hiszem, nem messze lesz azon időpont, midőn ama milliók részéről, kik szorgalma­sok s munkások, kik a munka becsét méltányolni tud­ják, a polgári, s paraszt osztály részéről, a lelépett austriai kormány számára hangosan bizalmi szavazat fog nyilváníttatni. (Tetszés a baloldalon s a centrum­ban­. Ezért ha mindazon áttekintek, mit épen most le­rajzolhattam önök előtt, valóban nem láthatom át, hogy miért helyeztetek oly batirzott s makacs ellent­állás az alkotmány elfogadása s a birodalmi tanácsbai követküldés ellenében, a magyar országgyűlés részé­ről, s meg kell vallanom, hogy azon meggyőződésre jutottam, miszerint ennek okát is csupán ama makacs negatióban kell keresni, mely a magyar népnek igen sok jeles tulajdonai mellett sajátja, s mely szá­zadokon át, minden kormány által felismertetett. Tudva van, hogy szinte minden rendszabály, mely csak a kormány részéről a magyar országgyűlés elé terjesz­tetett, a leghatározottabb ellenállásra talált. A magyar nemzet, s különösen a magyar testületek eleitől fogva ritka tökélylyel gyakoriak a negatív elvet, s ezért remélem, hogy valamint előbbi időkben sikerült a kor­m­ány által megtartott állhatatos tényleges állás által ezen negatív fölött végre erőt venni, az austriai kor­mánynak, ha a megkezdett után nyugodtan s állan­dóan megmarad, most is sikerülene azt jobbról győzni meg, s az intézmények hasznosságát a magyar nép előtt is világossá tenni, s hogy ennélfogva ezen áron az alkotmányi kérdés sikeresen meg fog oldatni. An­­nál inkább föl vagyok jogosítva ezen nézetemhez ra­gaszkodni, mivel azon egyezkedési eszközök, miket tegnap a háznak két ékesszóló tagja ajánlott, megval­lom, reám nem tették azon benyomást, mintha azok czélra vezetnének. Uraim! Smolka követ úr abban ta­lálja föl a magyarokkal­ egyezkedésre­ jutás eszközét, hogy azon országnak föltétlenül megadassák az 1848. év álláspontja, a magyar országgyűlés kiegészíttessék s ekkor bevitassék, hogy a magyar országgyűlés saját alkotmányos előjogának minő részeit , minő mértékét hozná önkényt áldozatai a központi alkotmánynak. Megvallom, hogy én nagy mértékben veszélyesnek ta­lálnám ezen eszköz alkalmazását. (Derültség.) Én azt mondom, hogy az a boldog, ki birtokban van , s még senkinek sem tanácsolták azt, hogy hagyjon oda egy házat, mig oly boldog, hogy abban megtarthatja ma­gát. (Tetszés.) Azt állítom, hogy minden hadügyhöz értők igen rosz vezérnek neveznék ama tábornokot, ki egy előnyös állást odahagyna ama lehető kilátás kedvéért, hogy azt ta­án másnap rohammal vehetendi be, ta­án 10,000 holttest árán. Az jobban teendi, ha állásában megmarad s bevárja, hogy abban megtá­­madtassék s abból kiszorittassék. (Tetszés.) Ez amaz álláspont, melyet az austriai kormánynak kell elfog­lalnia, s melyet az el is foglalandó t. i. hogy az adott­nak, az állameszély által ajánlottnak s az alkotmány­nak álláspontján tartsa magát, s az nem hagyandja oda önkényt ezen álláspontot azért, hogy ezen elő ág­nak egy részét talán engedmény utján ajándékul nyerje vissza a magyar országgyűléstől. (Tetszés a baloldalon s a centrumban.) Egy második ajánlott esz­köz abban áll, hogy önkényt mondjunk le ezen alkot­mányról s egy újat od­rogh­ezzunk. (Derültség.) Uraim! Ezen ház különböző oldalairól többizben megjegyezte­tett, hogy Austria sajátkép az által jutott a végromlás szélére, mivel az állam­életben folyvást kísérleteket tettek. Most ismét egy ily újabb kísérle­tet ajánlottak nekünk, s magam , tiszttársaim nevében sajnálom, hogy egyáltal­ában nem fejezhetem ki az iránti készségünket, miszerint ezen új kísérletbe bo­csátkozzunk ; annál inkább, mivel semmikép sem biz­tosíttatunk az iránt, hogy az által elérendjü­k azt, mit el kellene érni. Mivel úgy hiszem, hogy a magyar or­szággyűlésben mindez ideig uralkodott hangulat m­el­lett, minden oly alkotmány visszautasíttatott volna, mely közös képviseletet foglal magában. Már pedig ama sarkpont, mely körül az Austria s Magyarország közti kérdés forog, — épen a közös képviselet kérdése. — Ezért mindaddig, mig valamely tény­legesen formulázott indítványt nem kapunk, —­s hálásan fogadandjuk, ha az bárhonnan terjesztüt­­­­ék is elénk az iránt, hogy mi módon kelljen az annyira megtámadott alkotmányt módosítai, hogy miként kelljen ezen birodalmi képviselőknek tagozva lennie, miként álljon fönn a testületek illetékessége, miként alaku­tassanak az országgyűlések, miként mon­­dassék ki azok illetékessége s míg azzal össze­kötte­­tésben javaslat nem intéztetik hozzánk az iránt, hogy miként kelljen a községi életet, az igazságügyet , a közigazgatást rendezni — míg uraim ezt szabatosan formulázott módon meg nem kapjuk, bocsássák meg önök, ha teremtésünk gyermekei irányában fölfogható szeretettel viseltetünk, s nem szándékozunk azt bármi másért, mi nekünk lehetségesül ígértetik, fölcserélni. (Tetszés.) Mindezek után, úgy hiszem, a kormány szán­dékait határozottan oda fejezhetem ki, hogy az az al­kotmányhoz ragaszkodik, hogy az által, mikép Austria lakosainak egy része még nem fogadta el az alkotmányt, legkevésbbé sem hagyja magát megzavartatni az ezen alkotmányhozi ragaszkodásban, s hogy a roszul érte­sült néptől egy jobban értesült néphez hivatkozik fölebb, nyugottan várván be ama perczet, midőn az összes austriai lakosok szivébe behatand azon meggyő­ződés, hogy őszinte alkotmányos eljárás mellett, az austriai parliamentben elég tér van a birodalom összes fajai s népei számára. Ez — uraim — ami politikai hitvallás, melyet én magam s tiszttársaim nevében, ha­tározottan előadok.“ (Tarlós, zajos tetszés a centrum­ban, a baloldalon s a karzatokon.A legveszélyesb ellen, — van megye, hol a fő­ispán, ha nem is pietus masculus, de az ár által elragadott személy, nem pedig ennek korlátozója. A korlátnoki körlevél legközelebbi tárgyalásai fogják mutatni, hol van a kormány szilárd kézben. A korlátnoki körlevélnek (az elsőt értem a megyei rendezés ügyében) igaza van panaszai­val. Hiszen tekintsük a megyék bizottmány­választását ! Lehet-e ennél valami absurdabb ?! Azon biztosok, kik a járásokba kiküldették a helységeket a választó­ gyű­lésbel követkü­­­­désre felhívni, egyszersmind egy-egy név­jegyzéket is hoztak magokkal, s az ebből ala­kított sorozatot felolvastatta a főispán mint aján­lottak, számtalan sok más névvel együtt, kik tán oda sem valók voltak. Oda nem valónak tartok én minden oly egyént, ki kebelbeli kü­lön törvényhatóság tagja, mint a városokéi, s kik e szerint kétfelé gyakorolják a jogot, leggyakrab­­b­an minden egyéb előny nélkül, mint hogy a pártvezérek személyes ismerősei. Rendszervál­tozásnál ugyan bevett szokás, hogy a bukott párt egyénei a tettleges előszerepléstől visszanyo­matnak, de nem hogy­ kizhratnak beszélhatási joguktól, mely őket, mint honpolgárokat illeti: találóan veti tehát a korlátnoki körlevél föl azon panaszt, hogy a bizottmányból párt szenvedély által tekintélyes egyének és kapacitások zárat­tak ki. Felolvastatván a bizottmány alakításkor a főispán ajánlottal, ellenök természetesen szemé­lyes okokból visszautasítási sértést ki sem kö­vetett el, de utólagos követelések és panaszok birtak csak olyanokat benyomni, kik oda valók, többnyire ezeket sem mind. Ez volt ok.., hogy a 400-r­a szabott bizottményi tagszám min­denütt túl­ágatott s végre ráadásul, a helyett, hogy mindjárt a nagy­birtokosok után tették volna, minden biró és jegyző is besoroztatok némely megyében. S most hányadik tag jár gyűlé­sekbe? Nem-e olyakat kellett volna választani, kik részt is vesznek a megye ügyében, a­helyett, hogy ér­dekteleneket tömtek bele magán protectio útján, kikkel adandó alkalommal a prolegensek a több­séget kezükben tartsák. Hát még a tisztujítások! Uram bocsáss ! Is­merek aljegyzőket, kik a nyomtatványokat is csak szótagolják, olvasás helyett, s egyébb állo­mások is a megelőző heteken nem ritkán pohár közben osztattak. Ily visszaélések még tetéztettek oly körülmény által, ha a főispán egy előtte isme­retlen megyébe tétetett, hol pedig első tiszte­lünk kijelölés. A 12 évig leszorítva volt „urhatnám­­vágy" kétszeresen zsarnokoskodott az úgyneve­zett szabadelvűek közt, kik a legsértőbb lené­­z­sre kegyelmezték meg a szavaikat szentírásul tartani vonakodókat. Birákul hányan választat­tak fölénk törvény ismerők fölé, kik maguk csak nevéről ismerik a corpus jurist?! Eze­n eljárásnak természetes következése volt, hogy a higgadtabb egyének a tanácskozás­ból visszavonultak, hogy a fék vesztett elem, mit mérsékelni nem bírnak, legalább el ne sodorja őket; — igy voltak azután oly gyűlések, hol három ellenkező véleményt is határozatra ér­demesítettek, — igy jön, hogy a megye pilla­natnyi vezérei már a légben is alig látszottak határt lelni, melyet túlszányatni ne iparkodnának. Tudvalevők a megyék tettlegességei a helytartó tanács és korlátnokság ellen, de még ebben sem voltak következetesek, mert hi­szen más napokon meg folyamodtak hozzájuk, ha egyébért nem, pénzért. Mit mondjak az adóbehajtási gyötrel­mekről ? Erre vonatkozólag legrészletesb a kör­levél, de azért pontról pontra igaz, bizonyítja a vagyona u­tán sírva néző földnép, mely sok úr titkos adófizetéséről csak későn szerzett tudomást Kiváncsiak vagyunk a főispán urak föllé­pésére , túlságoskodó megyéik korlátozásában ! Vidéki nézet a korlátnoki körlevélről. Ismeretes, hogy a főispán urak annak ide­jében a hozzájuk menesztett utasítást a megye asztalára tették volt, mi még magában nem lett volna valami szörnyűség, mert annyit is jelent­­hetendő, hogy a t. közönség látván az ő hatáskö­rüket, illeszkedjék úgy, miként a főispán vele kobzódásba jönni ne kényszerüljön. De a főis­pán urak a megyegyülés mellőző végzését még azon kijelentéssel tetézték, hogy ők magukat a közönség óhajával igyekezendő­ek öszhangba tenni. A m­i igénytelen nézetünk szerint, a főis­pán a kormány hivatalnoka lévén, köteles a túl­­csapongó hangulatot a mérsékeltség medrébe terelni, miután kétségfölötti, hogy a kormány és nép érdekei egyezők, csak az IH és modor lehet különböző, ha már most a főispán alárendeli magát a megyei, épen uralgó pártnak, — oda megy az ügy, hova csakugyan jutott. Ne szépítsük a dolgot, mert az önámitás a A s­.ász. univerzitás. Aug. 17-ki Ülés. Jegyzőkönyv-hitelesítés után megválasztatott a regulativ pontok átdolgozásával megbízandó 3 tagú választmány. Nagy szavazattöbbséggel választottak : k. kormányszéki tanácsos és cs. k. fin. procurator Schmidt Konrád, cs. k. főtörv. széki tanácsos Bologa és brassai senator Schmidt Vilmos. Ezután elhatároz­tatott, hogy a megválasztottak értesittessenek és egy­szersmind szólittassanak föl az iránt, elvállalják-e e­­zen megbízást ? Képviselő Papp azon indítványa, hogy a comité tagjai mellé pót­tagok is választassanak, elvettetett. Ezután ref. Konrád felolvassa a sz.-sebesi communi­­tás jelentését és tiltakozását a városi tanácshoz, az uni­­versitásban levő sz.-sebesi képviselők eljárása ellen , mely tiltakozás Sz.-Sebes-szék és a városi tanács ál­tal azon kéréssel terjesztetik az universitás elé, hogy a sz. sebesi képviselőktől csak azon indítványokat fogadja el az universitás napi­rend és különösen érdem­leges tárgyalásra, melyek felől az érdekelttek ki tudják mutatni, hogy küldőik helyeslését bírják. A két okmány után fölolvastatott némely sz.­­sebesi communitási tagok románul szerkesztett óvása a kérdéses tanácsi határozat ellen­­tes­ véleménye szerint ezen ügy tárgyalás alá bocsátandó és pedig, mint sürgős tárgy, rögtön. Sz.-Sebesi képviselő Oritz kéri ezen tárgy elhalasztását azon okból, hogy mentségére a szükségelt adatokat beszerezhesse, mivel ő egyszersmind a sz.-sebesi communitás és tanács kér­dése tiltakozási jogát tagadja. A sz. sebesi másik képviselő, Papp, tiltakozik az ügy tárgyalása ellen, mivel állítása szerint a felolvasott okmányokban a lakosság kis töredéke a sokkal nagyobb többség ellen oppositiót képez. Ezután kérdésbe jött: várjon ezen ügy tárgyalásánál jelen legyenek-e a sz.­sebesi képvi­selők, miután róluk van szó, és az eldöntésnél könnyen az ő szavazatuk határozhatna? Képvi­selő­nőw véleménye szerint ezen kérdés igenlőleg volna megoldandó, mivel itt nem személyekről, hanem elvek­­ről van szó. A tárgyra vonatkozólag indítványozza szóló, hogy a kérdéses tiltakozást az universitás egyszerű­ tu­domásvétellel intézze el. Ezen indítvány végül dr. Ouist által módosíttatva, igy fogadtatott el : Az universitás a felolvasott okmányokat oly módon vonja tárgyalás alá, hogy azokat tudomásul veszi, s ezzel napi­rendre tért. Végül ref. indítványozza, hogy a sz.-sebesi képviselők semmiféle indítványa addig tárgyalás alá ne vétessék, mig abbeli felhatalmazásukat az universitás előtt be nem mutatják. Megyei tudósítások: — Kontárom megye bizalmi fölirata az ország­gyűléshez. Méltóságos főrendi tábla! Alkotmányos országban a ne­zet szabadon vá­lasztott képviselőinek intézkedései mindig a nemzet akaratának leglettbb kifolyásaiként tekintetnek. Soha nemzet képviselői nehezebb körülmények közt össze nem gyűltek, mint a magyar nemzetnek je­lenleg országgyű­lésileg együ­ttlevő képviselői. Maga a királyi meghívó levél lélkü­lözte a törvé­nyes kellékeket. — Az országgyűlés a Királyhágónluli megyék és a magyar koronához tartozó társországok meg nem hivatása miatt nem volt és nincs kiegészítve. — Végre a törvénytelenül fenálló tényleges kormány egyébb intézkedései is következetesen mintegy arra látszottak számítva lenni, hogy az 1861-ik évi ország­gyűlés magasztos és századokra kihatni hivatott mű­ködésének az egész nemzet akaratával megegyező irányoztatása elé akadályokat gördítsenek. És mégis, daczára ezen zsibbasztó, lehangoló kö­rülményeknek , az 1861. évi nemzetgyűlés minden ed­digi működései a tölcseség, lángoló hazaszeretet és rendi­letlen szilárdság oly félreismerhetlen nyomait viseli magán, melyek a magyar nemzet történetköny­vének legfényesebb lapjai egyikét szentelik számára. A magyar nemzet örök elismerésre van kötelezve az 1861-ik évi országgyűlés minden eddigi cselekmé­nyei iránt, melyekkel nem csupán nemzeti palládiu­munk, az 1848-ks törvények életü­nk és vagyonunkkali megvédését kinyilatkoztatta, s egyszersmind a nemzeti függetlenségünk megdöntésére czért a birodalmi ta­­nácsbani részvétet határozottan visszautasította, hanem egyúttal nagy horderejű, s az egész művelt világ figyel­mét és bámulatát magára vont vitatkozásai által elé­­v­ü­lhetien jogainkat és igazainkat illetőleg, a törvény térén kormány által félrevezettetni szándékolt külföl­det felvilágosította. Lehet azonban — miután a kormány eddigi ma­gatartása által azon gyanúra vagyunk kényszerítve — hogy részakaróink még mindig téveszméket iparkod­nak elheieteni, jogos igényeinket s annyi törvénnyel és esküvel szentesített követeléseinket illetőleg, részint a testvér-nemzetek , részint pedig a külföld avatatlan és elfogult részének félrevezetése végett. — Lehet, hogy épen az 1848 ki törvényeink által életbe lépte­tett képviseleti rendszert, mint a nemzet kivánatainak legtökéletesebb orgánumát úgy akarja feltüntetni, mintha ez ma aiztos hivatásának nem elegendőkép fe­lelne meg, — avagy a nemzet érzelmeivel ellentétben volna. Ily eshetőséggel szemben Komárom vármegye bizott­sányi közgyűlése n­ei csupán hazafias köteles­ségének ismeri, sőt örömmel ragadja meg az alkalmat, kinyilatkoztatni, hogy az 1861-ik évi országgyűlés ed­digi szilárd határozottsága és erélyes magatartása azon megin­gathatlan meggyőződést értelte meg ben­nünk, hogy csupán az eddig követelt ösvény az, me­lyen nemzeti létezhetésünk feltétele: az 1848-ks törvé­nyek értelmébeni alkotmányos szabadságunk és füg­getlenségü­nk elérhető. Kormányok támadnak, kormányok dőlnek rom­ba, de jogainak érzetében erős nemzetnek fényes jövője van; jogait védő és szerencsés avagy szerencsétlen vi­szonyaiban egyetértő, együtt érző nemzet hosszú szá­zadokig terjedő életre van hivatva. Komárom megye közönsége ezeknek folytán ki­nyilatkoztatja, hogy feltétlen és osztatlan bizalmat he­lyez az 1861-ik évi országgyűlésbe, s annak az 1848- iki törvények fentarthatása és gyakorlatba vételére vonatkozó minden nyilatkozatát, minden intézkedését egész terjedelmében nemcsak magáénak vallja, de azokért , ha kell szenvedni, ha kell, halni is kész leend, és meg van győződve, hogy e nyilatkozatában az egész, magyar nemzet minden törvényhatósága, sőt minden egyes tagja osztozik. Hazafiui tisztelettel vagyunk. A méltóságos főrendi táblának. Komárom, 1861 augustus 12-én tartott bizott­­mányi közgyűlésünkből Komárom megye közönsége. Városi ügyek. Győr városa bizalmi fölirata az országgyűléshez. Mélyen tisztelt főrendi tábla! Örömtől teli kebellel fogadá Győr városa közön­sége a mélyen tisztelt hongyű­lésnek azon eljárását, mely szerint az ő­felsége által hozzá intézett kegyelt­mes királyi leiratra a hazaszerte határtalan bizalom mai biró sa törvényesség terén vezércsillagul elismer Deák Ferencz, Pest szabad s királyi város képviselője által a képviselőházban előterjesztett felirati javaslatot általánosságban, a köztetszés zajos nyilvánulása kö­zött elfogadó és sajátjává téve,­­ miután ez által az alkotmányos törvények után eredő népek millói való­di érzelmeit és forró vágyait a­nélkül, hogy azok bár­mi kötelező h­asítást adtak volna az egész hazában még most sajnosan tapasztalt önkényes hatalom gya­korlata között, bátran és hí­ven a nemzet és az egész világ előtt visszatükröztetni, sőt a népek e millióinak mintegy számot adva sáfárkodásáról, a szóbani leirat­nak e haza összes lakóihoz kellő számú példányok­ban eljuttatása iránt intézkedni kegyeskedett s ekkép a haza és alkotmányos törvényeinkhezi tántoríthatja ragaszkodásának legfényesebb bizonyítványát adá. El nem mulaszthatja azért e város közönsége, a három századon át számtalanszor, de mindannyiszor tartós eredmény nélkülieknek bebizonyult kísérletek által megtámadott alkotmányos törvényeinknek, joga­inknak a súlyos küzdelmek terén kellő bátorsággal, nyíltsággal s méltósággal­ megvédéséért s ekkép a nemzeti becsületnek is szeplőtlenül történt megőrzésé­ért a legforróbb hálás köszönetét, valamint jövőre is fel­tétlen bizalmát a mélyen tisztelt hongyülés irányá­ban, keble legszentebb sugallata nyomán kinyilatkoz-

Next