Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-27 / 222. szám

Első évi folyam: HierkeBitc­hhntnl Aldunaaor 5. •* 2-dik eme' t kiadó hivatal : B*rátoi-ttí-e 7 w a fi rn, flíld'x'.nt Előfizetési fölhívás • • „SÜRGÖNY“ oöáltm i cxitnU politikai lap October—deezem­beri folyam­ára. Minthogy e Ló végével a III d'k évnegyedei elő­fizetés lejár, t­átorkodik az al­l­rt kiadó-hivatal e föl­hívását a t. ez. olvasó közönséghez intézni, úgyszinte azon tisztelt előfizetőket, kiknek e hó végével—czik­szalagjok szerint — előfizető­sök ks telik, tisztelettel figyelmeztetni s egyszer­smind előfizetésük megújítására felkérni. Előfizetési ár : « October—deczemberi *'/« évre 5 ft o. é. A példányok szétküldésében i fen nem akadts vé­gett kérjük az előfizetési díjnak még ebe utoljáig bérmentes beküldését. •­­ Pest, sept. 19. 1861. A „Sürgöny" kiadó­ hivatala m­ímv­mos rész. Béce, sept. 26-én. L. Az Itllatom­rre­zter úr ma a birod.­tanács alsóházában is kijelentette, hogy a kormány az egyezkedési eljárást illető törvényjavaslatát visszavonja. Schmerling ur szavain észrevehető volt, hogy a kijelentés kissé nehezére esett s an­nál inkább kellett az államminister urnak meg­­ütődnie, midőn 131. sehe ur, ki magában is komi­kus személyiség, olynemű brávót hallatott, melyre a ház és a karzat az Hiedelemnek minden szabá­lyai ellen hahotára fakadott. Schmerling ur azon­ban csakhamar fellelte ismét szokott tapintatát s nevetett a nevetőkkel. Brosche urnak brávója volt tehát az alsóház­ mai ülésének egyetlen ese­ménye. Benn a teremben folynak még a viták a köz­ségi törvény felett; a tanácskozások komolyabb része kiszorult a folyosókra, hol Magyarország és a találkozási kérdés kürü­l forog a vitatkozás. Mit előre lehetett látni, megtörtént: az unio-d­ubb,­tt szoros minist­eri párt, ellenzi a tervet és ez el­lenzéknek vezére Brinz úr, azon hires jogtudor, ki­nek remek definitioja szerint az a jog, a mi érvény­ben van — azon rőthajú, siránkozó és siralmas szónok, ki csak pár évvel ezelőtt, vergődött Ba­jorországból ide és most austriai viszonyokra, melyekről fogalma sincs, akar törvényt hozni és ítélni jogok felett, melyeket saját vallomása szerint nem tanulmányozott s nem ismer. Brinz úr azon emberek közé tartozik, kik nagy szá­­jukkal ráveszik ugyan egyszer a népet, hogy bi­zalmával szerencséltesse őket, de kiknek ez csak egyszer szokott sikerülni. A­, ilye politikai ipar­lovagok , épen mert sorsukat ismerik, vak­ buz­­galonmmal ragaszkodnak azon eszméhez, mely tör­ténetesen uralkodik és megjutalmazhat. Miután egyébiránt még Giskra is elfogadta a találkozási tervet, egyáltalán nem lesz sajnálandó, ha a do­­log ugyanazon párton törik meg, melynek ma­gatartása eddig is leginkább rontotta meg a kir. tanácsot, a birodalom valamennyi nemzetiségénél. Ha a közönségnek szüksége volna még adatokra, hogy ezen párt felett ítélhessen, úgy a találko­zási kérdésben fel fogja azokat lelni. Még eddig volt egy szűk kör­­a német tartományok közt, melyben a birodalmi tanács még nem érte el a népszerűtlenségnek azon magas fokát, melyre a birodalom többi részeiben oly rendkívüli ügyes­séggel fel tudott vergődni; most e tekintetben is helyreállíttatik a kedvelt egyformaság és e miatt, legalább nekünk, nincs okunk panaszkodni. A hazai ügyeket illetőleg akként értesülök, hogy­ Bács megye bizottmánya nem fog felosz­­lattatni, hanem csak üléset függesztő­ti lek fel. Mondják, hogy a kormány némi változatosságot akar eljárásába hozni, nehogy elvként tűnjék fel a rendkívüli rendszabály. Az erdélyi ügyre nézve centralista lapja­ink már nyugtalankodni kezdenek, hogy még mindig nem fekszik előttük „schwarz auf weist“ az oly nagy bajjal kivívott győzelem. Óhajuk alkalmasint a legközelebbi, napokban teljesedés­be fog menni, legalább az e­rdélyi kanczelláriá­­ban napról napra várják a királyi leiratot.. Az áll, hogy báró Keménynek megbukása óta az unió kérdése a királyi­ propositiókból k­örülte­­tett, de úgy látszik, hogy­ a választási rendre nézve vagy történtek változások, vagy nem vol­tunk eléggé pontosan értesítve valamennyien. Hírlik ugyanis, miszerint nem kerületenként , nem absolute a harminc­ezer lélek­szám szerint fognak a követek m­egválasztatni, lament­­min­den megye, akár kisebb akár nagyobb, választ két követet és csak azon megyék, melyeknek lakossága túlhaladja a hatvane­zret, fognak minden további harminczezer lélek után még egy követet választani. E szerint az oláhság kép­viselete megszaporodnék tán 10 é 1ő fővel, de túlsúly,­ a magyar elem felett egyáltalán nincs biztosítva. — Másrészt mint­ hallom, még eddig legalább azon h­itnek nincs alapja, mely szerint minden nemzetiségből egyenlő számban fognának meghivatni a regalisták. A baj azonban termé­szetesen nem azon körülfülényben fekszik, hogy az oláh követek az erdélyi országgyűlésben nagyobb számmal fognak megjelenni, hanem ab­ban, hogy a törvényes alap mellőztetett s csakis ez, nem pedig azon szándék,­ a testvér-nemzettől néhány követet megtagadni, — bírta báró Ke­ményt a lemondásra. Mint értesülök, az erdélyi kanczellária je­lenleg ő Fensége Rainer sírherczeg úrtól kap­ja utasításait. Végül egy érdekes kis adomát: Smolka úr­t nemcsak a magyar municipiumok, hanem a rend­őrség részéről is kitü­ntettetik érdekes közlemé­nyek által. A lengyel hazafi ugyanis a napok­ban értesült hivatalos­an, hogy­­ internálása megszüntettetett. Smolka mindeddig internálva volt, mégpedig Lembergbe! Hogy­ itten Bécsben szerepelt mint követ, az csak per nefas történt.— Ily szépen tud az absolut rendszer egybeolvadni az alkotmányossággal, csak értsen az ember a dologhoz! A lengyelek a­t mondják, hogy a kormány az érintett kedvezmény által Smolka ur irányában háláját kívánd kitüntetni, mivel a minap a fölirati vita alkalmával oly jeles beszé­det tartott, mely a birod tanácsnak becsületére vált. TÁRCZA. Ó­ kigyós Szilinnapja. A délibábos magyar Alföldnek kétségen kívül egyik legáldottabb, legtermékenyebb megyéje Békés. E megyének délkeleti szögében fekszik az ó-k­i­g­y­ó­s­i puszta. A rege, mely a nép ajkán él, e helyet is kap­csolatba hozza a világhódító nagy Ételének nevével. Azt állítják, hogy itt lakott volna hajdan a nagy hun király. Legyen bár­miként, nem vitatom : annyi igaz, hogy a nagy hóditó óta letűnt ezredév porba alázá az egykori, mint hiszszlik, fényes városnak legutolsó kövét is, és hol hajdan fény és dicsőség honolt, nem maradt egyéb végtelen nagy mocsárok­ s sivár pusz­taságokma, hová a kígyók s mindenféle kétlaki álla­tok sziszegései közt legfeljebb egy két szenvedélyes vadász járt néha vadruezákr­a vadászni. Jelenben más tekintetet mutat újra e vidék, az egykori nádasok he­lyét arany kalászokat ringató gazdag szántóföldek, a fényért és tövist termő pusztákat szőlőkertek, erdők s különféle épületek foglalják el. Alig ötven-hatvan éven át kifejtett vas szorgalom tágas kertté változtatta ezen csaknem használhatnának látszó tért. Mostanság a kigyósi birtok 21,000 holdnyi területén, az ó-ki­gyósi pusztán sós-Kigyós falvában több mint 3000 lelket táplál. Kedvesen fog meglepetni a fáradt utazó, ha a forró nyári nap hevétől eltikkadtan, ár­nyas romba fáktól szegett utakon haladhat, mint ezt Kígyóson tapasztalhatja. Nincsenek itt sem sziklák, sem hegyek, sem vízzuhatagok, sem más egyéb tu­lajdonai a regényes természetnek; de vannak nyájas, csinos épületei, tornyai, apró erdői, szorgalommal mi­­velt kertjei, parkjai; s a mi legkedvesebbé teszi, bő keblű, barátságos, vendégszerető nép lakik itt, mely mindent kárpótol az idegenre nézve, ha netalán fölme­rülnének is emlékében elhagyott szülőföldének nyájas völgyei. A feledhetetlen emlékű idősb gróf Wenck­he­­­m József kamarásnak köszönhető mindez. Ő volt, ki a kezdet nehézségeitől vissza nem riadva, min­dent elkövetett, hogy Kígyóst virágzó állapotra emel­hesse. Ő volt az különösen, ki jó példával ment elő, ki őseinktől reánk maradt vendégszeretettel fogadott boldog-boldogtalant barátságos mi házába, a­mint erre, tudom, igen-igen sokan kedvesen fognak vissza­emlékezni, a „régi jó időnek“ emberei. A boldogult 9 év óta aluszsza már ugyan az igazak álmát az általa épített kigyósi templom sírboltjában; de szelleme még él naponkint mindinkább fejlődő kedves leányá­ban, Krisztinában, kit, hogy az Úr a szegények és árvák vigaszára, a magyar hazának díszére s di­csőségére, az egyháztiak pedig­­örömére igen sokáig éltessen, mindazoknak bő kívánsága, kik szerencsé­sek voltak, csak egyszer is ritka szivjóságát, őszinte nyájasságát, szende magatartását, gyengéded érzületét és épületes vallásosságát tapasztalni. E szép tulajdonok meggyőznek mindenkit arról, mikép a haldokló atya jó kezekre bízta legdrágább kincsét, mely fölött je­lenleg is őrködik atyai áldó szelleme. Mint már említem, az elhunyt gróf vallásos buz­góságától indíttatva, még 1844-ben egy igen csinos templomocskát emeltetett a Kígyóson. Egy, virág­ágyakkal s bokrokkal fedett halmon fekszik ez. Pom­pás kilátás van innen a nagy rónákra, melyeken szét­szórva egyes házak, fákkal szegett utak, kútgémek, erdőcskék s az aradi vaspálya láthatók. Keleten előtűnnek Kétegy házának tornyai, még távo­labb tiszta időben szem­lélhetők a bihari és világosi hegyek, közüt­lük néhányan csak jellegként kerítik be a láthatárt; éjszakán Gyula tornyai emelkednek; nyugat felé a nagyszerű csabai evang. egyház látható; délre facsoportozatok zárják el a kilátást. Lehet, hogy e látkép nem valami nagyszerű, de bizonyos kellemes hatást nem lehet tőle megtagadni. A­mi magát a tem­plom épületét illeti, valóban dicséretére válik építő­jének; de a­mi különösen ajánlja, az a tisztaság; látszik, hogy az illetők igazán szívökön hordják az Úr házának díszét, s folytonosan gondot viselnek rája. Ha abba belépünk, lehetetlen, hogy el ne ragadjon azon ízléssel kifejtett nagy pompa, mely bámuló sze­meink előtt elterül. A főoltárkép sz. Annát ábrázolja, a­mint a kis Máriát oktatja, valódi remekmű. Az oltár fölötti boltozaton a Szent­ Háromság látható, a hajó fölött pedig a négy sarkon a négy evangélista. Hos­-­­zúra terjedne leírásom,ha mindent el akarnék mondani, azért is röviden csak arra szorítkozom, hogy e hó 3­kán különös fényben ragyogott e templom, mint menyasszony, ki jegyesét várja. Virágfüzérek fonód­tak föl az oltár karcsú oszlopain, a falakon, a csillá­rokon , a talajon gazdag szőnyegek terültek el. S ki lenne képes híven leirni azon nagy fényárt, melynek messze ragyogó világa sokáig vetekedett az épen ha­nyatló nap bucsusugaraival ? De nem is csoda, ha ily ékes volt ópusztai templom, mert hisz jegyese, megyei kegyes föpásztorunk. Szaniszló Ferencz ő nagy­méltósága érkezék. Már messziről hirdeté az ünnepé­lyes perezet a nagy porfelleg, melyet­ az ő nmlga hintája előtt lovagoló bandérium vert föl. Harangzúgás és taraczkok durrogása közt vonult be , exolja az imaházba, vezetve nagyszámú papságtól. Itt egy szívvel síélekkel elénekeltetvén: „Isten hozta hív nyájához a főpásztort és atyát!“—ő exclja nyíltan kifejezett kivonatára a sírboltba vonult a diszmenet. „Illő — úgy mond a főpásztor — hogy fölkeressem a jó grófot, ki ezelőtt 9 évvel engem oly ritka szívesség­gel fogadott.“ S miután imádkozott a koporsónál, mennyezet alatt bevonult nagy ünnepéllyel a grófi kastélyba. Itt, a lépcsőknél 6, fehérbe öltözött lányka élén érzéssel elszavalt üdvözlő versekkel fogadta ő exclját a ház­­/sergekorú úrnője, mélt. W e u e­k h­e­i­m Krisztina grófhölgy. Szavalás után egy csinos virág­csokorral Átnyújta ő excljának az üdvözlet disznyo­matú példányát. Ő exclja majdnem 10 perczig tartott remek beszédében meghatott­an válaszolt, különösen kiemelvén azon szívbeli óhajtását, hogy a kegyelmes Úten tartsa meg a gróf kisasszonyt továbbra is jó, val­lásos lelkületében, hogy haladjon a megkezdett dicső pályán, s legyen mindvégig kedves leánya az egyház­nak és hazának. A bemutatások után következett 8 . rákota a nagyszerű vacsora, mely fölött vége-hossza nem volt a sok jelesbnél jelesb felköszöntéseknek. Poharak emeltettek a kegyes főpásztorért, a kis gróf­nőért stb. Izen kedves benyomást tön az e közben ki­világított transparent, melyen egy áldozó nő vala lát­ható régi, mythologiai jelmezben, s ftilül­t szavak ol­vashatók : Éljen Szaniszló Ferenc* püspökünk t­alant pedig: Szent hitünk nagy apostola, Üdvösségünk őrangyala. Megrendü­lt a helybeli pusztai tanulók jól betaní­­tott éneke is. Legelőször énekelték a grófnő által már elszavalt üdvözletét, melyre Feley, a pápai hymnus dicséretesen ismert szerzője, igen szép egyházias dal­lamot készített. Következett a Szózat, Kölcsey hym­­nusa s végül néhány tapintat teljesen válogatott vi­lági dal. Az ünnepélynek mindenesetre egyik fő fénypont­ját képezte a Bécsben megrendelt nagyszerű tűzijáték. Bengáliai tüzek gyuladtak ki, melyek különféle színek­ben ragyogva, a legcsodásabb színvegyl­letbe öltöztették az egyszerre láthatóvá lett tárgyakat. Iszonyú robajjal pattogtak az égre ezernyi fénygolyók, m­íg a messze lég­ben visszahu­llva, szelíden elhaltak. Égi tüneményként látszott csillagokkal írva a légben: „Éljen Szanis­­ló Ferenci!“ A tűzijátékra népü­nnep következett. Csak annak lehet fogalma arról, mily festői volt ez, a ki látott a bengáliai fénynél mozgó árnyakat. Másnapra kelve, ö­nmaga jókor reggel kiment Uj- Kigyósra, mely a pusztához jó félórai távolságra van, az itteni híveket részeltetni a bérmálás szentségében. Az Urnak itten is igen csinos háza van ; három év­vel ezelőtt mutattatott be itt először a vérnélkü­li áldo­zat. E templom a megboldogult gróf kegyessége, a hívek áldozatkészsége, de leginkább a helybeli ritka­­ buzgalmú lelkész, ft. L­é­h­n­e­r Mihály úr fáradozásai s áldozatai következtében létesült. A nevezett napon 614-en erősíttettek meg a hitben a bérmálás szentsége által. A szertartások végeztével fél 12-re újra átjött ő exolja a pusztára és a kis grófnőt személyesen meg­­­gyóntatta, mialatt mélt. Fogarasy Mihály püs­­pök teljes egyházi segédlet mellett a sz. mise-áldoza­tot bemutatta, és mise közben a grófnőt legelőször éle­tében meg is áldoztatta. Mise végeztével mélt. Fo­garasy ez. püspök és nagys. Rázel József ezt prépost környezetében feladta ő excja a kis grófnő­nek a bérmálás szentségét. Valóban nagy lelki öröm­mel szemléltük azon angyali buzgóságot s áhítatot, mely a grófnő különben is szende vonásain e pillanat­ban elömlött. Önkénytelenül azon boldog angyalokra gondoltunk, kik minden egyebet mellőzve, egyedül Is­ten szeretetének élnek. — A grófnőn kivü­l még néhá­­nyan szintén itt bérmálkoztak; háromnak köztülök ma­ga a grófnő volt bénnaanyja. A kis grófnő bénnaanyja mélt. gróf Almásy Kálmánná, született gróf Wenckheim Mária 8 nagysága volt. A bájos bérmaanyát az ebéd előtt ösz­­szegyűlt nagyszámú vendégkoszorú jelenlétében a kis grófnő ismét ná­­­versi­zet elszavazásával üdvözölte. A bérma­anya kis védenezét homlokon csókol­ván, egy gyönyörű kötésű imakönyvvel ajándékoz­ta meg. A több mint száz teritékü asztal egyesité Békés megyének s a közeli vidéknek egyházi és világi neve­zetességeit; jelesb.tél jelesb tvaszok dentték fel a jelen voltakat. 222. szám — 1861. Péntek, September 27. ElőfizethetniBu t f«tim * ki** 15- hivat nUian. barit* k.-t«?r«.t­ •a*.^n, (olde? ...l Vidéken bir m­on te« . linden poaU-biv ’ .SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapoeten h txboa hordva ft kr ft kr IgdstS ívre 16 — Évnegyedre 4 60 Pélívre f 50 Egy bóra 2 — Vidékre, naponkint poétán ft kr it k* Etfénsévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy bóra 2 — I, .1 | S 7. e Ili 1c. Az „O­t und West" biztos forrásból az erdélyi­­ ügyek állásáról azon felvilágosítást adja, hogy a volt udvari kanc­ellár „előterjesztése“ f hó 12-én elintézte-­­ tett Ő Felsége egy rendelete által, melyben az ország­gyűlés összealakitását ,ik alapvonalai kijelöltetnek és egy leírati javaslatnak­ ezen elvek szerinti felterjeszté­se m­egparancsoltatik. Ezen javaslat két nap óta készen van és mivel az elvik már jóváhagy­attak, tehát ha ab­.­ ban változtatás történetid, az csak formaszerinti lesz. A leiratban a­z országgyűlés­­­elve és összeülési ideje beofoglaltatik , úgy a regálékat is tartalm­azaodja. Az erdélyi k. kapczelláriában jelenleg a k. biztos utasitá­­­­sai dolgoztatnak ki. A „kolozsvári közlöny “ Erdély jelen állapo­­t­ról a következő czikket hozza : A polgári társadalomban fölmerülő borzadalmak-­­ nak csaknem minden neműi fenyegetik hazánkat. 1) A marhavész kiütött. 2) A gabona ára oly magasra bigott, hogy a kö­ves éhséget gyaníthatja. 3) A nemzeteknél a kormány irányában nincs biz­­alom. 4) A komi­ny nem bízik a nemzetekben. 6) A pénz ágiója nagy idő óta ott áll, hogy a de­­valvatio korabeli pénzállást egy-két százalékkal felül­múlja. 1i) Az állam helyzete t úszált, a folyó szüksége­sét sem fedezheti. Annál kevés­bé biztatik a nép,­ hogy az államnak ily hely­zetében gondja leezd előle­ges bevásárlásokkal könnyíteni a nép nyomorát. És mit tehet ily állam? segíthet-e? nem, mert : 7) Nincs kitél ! Egy a nép nyomorának enyhíté­sére vett kölcsön­re nézve mindig biztos kezesség a nép, kicsiny vagyona és munkaereje, mely az átélt nehéz idő után reproducálja a reá fordított vagyont. De ből van a hatalom, mely a politikai helyzet ez irtózatos anomáliái közt kezesit­­ s képes legyen azon nép jövő szolgálatait, mely a jelenben politikailag nincs kielé­gítve. 8) Az erőszakkal egyesíteni kívánt birodalmat belső szakadás és külső mozgalmak fenyegetik. Millió­kat kö­lt az állam ingyenélő hivatalnokokra, míg a functióba­n levő bennszeülötteket maga a kormányzás kívánja tehetetlenné tenni, azon elszántság miatt, melylyel azok ragaszkodnak azon törvényekhez, me­lyeket egyedül értenek, s melyeknek elveitől, szabá­lyaitól eltérő törvények szerint igazgatóit, ítélnie az alkotmányra régen fölesküdt polgárnak s beleszületett havadnak nem lehet, nem szabad. Ebből következ­­hetik i­tt Az éhség s nyomor irtózatos szempillantásai­ban a népnél az anarchiára hajlás oly administrate alatt, melyet az állam­ fegyveres ereje a jog alapján nem támogat, mely siklós pályáján csak tapogatózva cselekedhetik. Tán idegenekkel fognak ők akkor felt váltatni, midőn a válság kitör? Szánná akkor az el­éhezett nép azokat, kik tizenkét év alatt annyi min­deréből kiették? És a haza nem segíthet magán, mert az a haza, mely kormányzott, igazgatott együtt a ki­­rilylyal, az ős és legális alakjában megint nem létezik, miután az országgyűlés szét van osztva a nélkül, hogy a legális alapon öt egyedül helyettesíthető, s neki fele­­­lős nemzeti kormány okát hagyhatta volna maga után. És nem segíthet az egyén is­­mert : 10) A gazdag és szegény közötti régi patriar­chális viszony megszakadt; egy önkényes kormány­zás kiragadta az áldozó főbb birtokos kezéből azon ér­demnek, melyet a jobbágy felszabadulás által kivív­tak — dicsőségét A tudatlan nép fél attól, ki neki kenyeret adott, sőt tán gyűlöli is azt l emez sokat nyert áttól arra nézve, hogy a nehéz napokban régi atyáskodó érzelmei fölébredjenek ; sőt ha fö ébredné­nek is, egy állam alakú­­ 12 év alatt, melyben a nyo­mor és elszegényedés mindenkivel közös lett. De ha igy az egyéntől keveset várhatni, az ország volna az, mely minden szegénynek és gazdagnak egy iránt édes anyja, az ország, mely egy irtóz­a és ínségben nem is­mer románt, székelyt, magyart, czigányt, csak az el­éhezett arcz­kát, s mely midőn feljajdul és kimondja anyai parancsát, önként m­egnyitnak a tö­vittebb gab­­natárak, kikerül rejtekeiböl az ezüst, mely a külföld gabonáját behozza, ki az, kinek szavára és j ezensé­­gére az egész emberiség megnyitja hitelforrásait, és ez az édes anya le van pánczolva, Schmerling és Ple­­uer úr gyámsága alá­­esve, kedélybeteg leli tízévi szenvedés alatt, s azt hiszik, hogy tán m­ár örült, azért tagadják meg tőle, hogy pénzéről rendelkezhessék, me­g egyedül l­ehetne képes megmenteni gyermekeit a könnyen bekövetkezhető éhhalá­tól. És mindezen fenyegető csapásoknak, 11-be az, hogy egy párt ragadta megint kezébe a fölhatalmat, illetéktelenül terjeszkedve ki a magyar ki­rályságra; egy párt, melynek irányát a külső nemze­tek veszélyesnek kiállják, a belső n­épek nagy többsége visszautasítja; egy párt, mely alkotmányos színezetű centralisatiojáért elveszi a nemzetek kipróbáit alkotmá- Napi ujdottságá. * B. Kemény Ferenc», volt erdélyi kinczetlár teg­ep volt innen Pestről Kolozsvárra tovább utazandó. * Jámbor Pál, ismert költő s volt országgyűlési képviselő egyhangúlag megválasztatott a szabadkai fől-­gymnasium igazgatói állomására. * Garnier Paget, Francziaország 1848 ki ideigl. kormányának tagja, a M. O. szerint a napokban fogja fő­­városunkat meglátogatni; egy másik lap szerint itt is van; a „P. Lloyd“ szerint pedig már ismét vissza készül Bécsbe. * Erdély hölgyei egy diszserlegre, melyet Deák Ferenc­nek fognak átnyújtani, aláírást nyitottak. * Csehországi volt helytartó, gr. Forgách a tép­heti közigazgatási kerület községei részéről bizalmi föl­­irattal tiszteltetett meg, melyben az illetők elmenetele fölött mély sajnálatukat, s áldásdús működéséért hálás köszönetüket fejezik ki * Ő Fe­l­sé­g­e Hsrlim Péter tudort a pesti egye­temtől az insbrieki egyetemhez helyezte át az ausztriai polgári jog tanárának. * A híres történetíró Schlosser Frigyes Kristóf, kinek művét nálunk Bajza fordította, f. 1ó 23-kan Hei­­delbergában igen egy korban meghalt. Schlo­ser Német­ország legjelesb történetírói közé tartozott. Született Je­­verben 1776. nov. 17-kén , a 1817. óta mint akadémiai tanár működö­t Heidelbergában. * A szegény gyermek kórház évi közgyűlését i. 15 23-kan megtartotta ugyan, de az igazgató választmány és a tiszti személyzet megválasztása, mintáé, a közgyűlés .

Next