Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)

1861-10-01 / 225. szám

Első évi folyam. 225. szém­ — 1881. Nierke»xtö-hi­«m­! : Alduntiflor 5. 2-dik emel L kiadó hivatAl: K«ir^tuk1- uim, fljUlr’zmL Elöfi* *etl»etniBu­la*.-enten a kiadó^ hivat­alban. barátok­ tere 7. szám. földszint. Vidék»H bánnentee levelekben minden posta-hivatalnál.sörgent Klélb.etési árak austriai értékben. Ridapinten hóidot hordva. ft kr , ft kr Egéssévre 16 — Évnegyedre 4 60 Polávre ? 60 F­ gy norm 2 — Vidékre, naponkint pos tán ft kr it k Egés*évre 19 — Évnegyedre 6 — Félévre 10 — Egy hóra 2­­ Előfizetési felh­ivás • • 99»A KbUl­­I ” czimü politikai lap October—deczemberi folyamára. Minthogy e hó végével a III - k évnegyedéé elő­fizetés lejár, bátorkodik az am­tírt kiadóhivatal e föl­hívását a t. ez. olvasó közönséghez intézni, úgyszinte azon tisztelt előfizetőket, kiknek e hó végével — czimszalagjok szerint — előfizeté­sök letelik, tisztelettel figyelmeztetni s egyszer­smind előfizetésük megújítására felkérni. Előfizetési ár: October—deczemberi­­/i évre 5 ft o. é. A példányok szétküldésében i fen nem akadás vé­gett kérjük az előfizetési dijnek mér­ete utoljáig bérmentes beküldését. Pest, sept. 19. 1861. .4 „Sürgöny“ kiadó­ hivatala HIVATALOS RÉSZ. O cg. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 10 től kelt legfelsőbb határozatával, legkegyelmesebben megen­gedni méltóztatott, hogy Z­i­p­s­e­r Endre tanár Besz­­terczebányán a schwarzburgi herczegi disz­keresztet elfogadhassa s viselhesse. A horvát tótország­i­ kir.­udv. dicasterium Zarics Józsefet a zágrábi érseki káptalan világi papját, vil­­lás-tanitóvá , exhortatorrá a varasdi kir. gymnasium­­ban kinevezte. XERIN­V ITALON RÉSZ. Ertssik meg egymást. I. Horvát, oláh, rácz és tót atyánkfiai szere­tik még most is, nem tudni, kinek javára, pön­­getni vadul, mintha m­i őket tübzel vassal m­a­­gyarositni akartuk volna. — E vádakra felel­jünk a gyakorlati életből. Ám lássuk első­sorban horvát atyánkfiait, mint általunk soha nem tagadott, önálló ország gyermekeit. — Hangjuk legélesebb, és mert leg­igazságtalanabb, leginkább sért, kivált a mind­untalan fölemlegetéssel. Legelőször szabadjon kérdenünk , hogy Horvátország egész területén 48-at megelőzőleg hol tanítottak magyarul ? volt-e csak egy köz­ség, mely nem anya­nyelvén taníttatott, ha ugyan taníttatott ? Tudomásunk szerint Horvátországnak az­előtt csak két főbb intézete volt: a varasdi gym­nasium és a zágrábi jogakadémia. Mindkettőben, igaz, a magyar nyelv köteles tantárgy volt, de vájjon köteleztettek-e bármely tudományt magyar nyelven adni elő? Koránt­sem. Minden latinul ment, még a magyar nyelv megtanulhatásának módja is a Vers­ghy-féle „Epitome“ szerint Okai vagyunk-e mi aztán annak, ha e tan­rendszerből okulva, a szülők belátták, hogy fiaik sem Varasdon, sem Zágrábban meg nem tanul­hatják az „Epitome“ után nyelvünket ? — És okai vagyunk­­, ha felsőbb képzettségre szánt ivadékaikat az atyák magyar nyelv tanulására is szeri­nt törekedtek? — Avagy hasonlatnál fogva vádolhatnák-e saját mágnásainkat, ha di­­plomatiai pályára szánt fiaikkal megtanultaták a franczia és angol nyelvet? És végre kárhoz­tatható-e azon egyszerű táblabirói eredetű apa, ki ugyanezen példát követé? — s ekkor vájjon vádaskodhatunk-e az angol, franczia ellen, hogy ők minket francziásitni és angolositni törekvé­­nek ? — Nevetség! A horvát apák is jónak látva, ha gyerme­keik magyarul tudnak, a varasdi és zágrábi inté­zetek mellőztével fiaikat e nyelv elsajátítása vé­gett Nagy-Kanizsára, Zalában, Pécsre, Baranyá­ban küldék, sőt szinte Győrig is. És ezen intézetek nem Magyarországban vannak-e s nem magyarok-e, s nem volt-e joguk azt követelni, hogy bennük az alapítók inten­­z­iója szerint tanítsanak, ha kell,magyarul? Nagy-Kanizsának, mely herczeg Batthyá­nyival együtt alapító gymnasiumát, miért kel­lett volna a szomszéd Horvátország és Steyer szükségleteire akár nyelvi akár tudományi ér­dekben reflectálnia? Miért Pécsnek és a magyar ajkú jobbágyoktól szedett alapitó derék pécsi püspököknek ? Miért legkivált Győrnek, mely­nek jogakadémiáját nagyrészben Széchenyi György­ érsek alapitá, ki pedig jövedelmeit szinte csak magyar ajkú jobbágyai által lakott és nö­velt jószágokból húzta? És mégis ezen tősgyökeres magyar inté­zetekben kényszerítik-e horvátországi atyánkfiáit arra, hogy bármely tudományt magyarul ta­nuljanak? Hivatkozom a horvátországi jelen képvise­lőkre. Ám Verbancsich úr (mert akkor így ír­tuk nevét) vallja meg, hogy Győrött nem la­tinul tanulta-e a politikai tudományokat, pedig az időben már magyarul kelle azokat előadni. Hivatkozom Sivkovics követre s Madych Lász­ló turopolyai grófra, mikor kényszeriték őket arra Nagy-Kanizsán, hogy magyarul feleljenek? Tanukép felhívom Suppanurat, ki mind Nagy- Kanizsán, mind Győrött velem járt, s most zág­rábi egyetemi szláv­ nyelv­tanári kényszeríttetett-e valaha magyar feleletre ? Pedig ezen intézetek­ben joggal követelhettük volna nyelvünkön a feleletet, mint Németország akármelyik egyete­mén a németet; mert hisz országunk legkebelé­­­­ben, magyar pénzen és csupán magunk gyer­­mekei kim­ivelhetése kedvéért alapítják ez inté­zetek. Avagy nekünk minden más nemzetiség iránt oly kötelezettségeink volnának, hogy jo­gosítva legyenek saját véres verítékű keresmé­nyünkből is osztalékot várni? Ez gyáva és gyar­ló föltevés, megfordított helotismus, hol a kö­vetelő szerepe majdnem a koldusság eltakarása miatt utonállásnak bélyegezhető. Tovább megyek : Muraköz nemde Zala ki­egészítő része? És mutassanak egyetlen magyar népiskolát abban. Avagy megint bününk-e az, hogy gróf Festetics Csáktornyai, Inkeyek beliczai, Gyikáék belatinezi uradalmaikban magyar tiszteket és cselédeket tartanak, valamint Jankovicsék­ Sla­­voniában is, a minek okait feszegetni odiosum quid esset ? Hol van tehát az a hánytorgatott m­­agy­a­­­ritási törekvés s magyar elnyomás ? A többiről rendben később. A­r­a­d­i Vilmos. TÁRCZA. Napi újdonságok.­tt Bécsből, jó forrásból, azon távirati hirt vesszük, miszerint Pest vármegye számára királyi biz­tosul H­o­fb­a­u­e­r, volt aradi megyefőnök­­ön kine­vezve, ki ezen kineveztetést már el is fogadta. A kir. biztos ur holnap utazand le Pestre. * Gr. Forgách udv. kanczellár ur családi ü­gyek­­ben Prágába és Berlinbe utazott. Visszatértét vasárnapra várják. * A m. k. egyetem akadémiai tanácsa utóbbi ülésé­ben elhatározta, hogy ámbár a közelebbi új tanév kezdete november elejére lön határozva, az újonnan megválasztott s legfelsőbb helyen megerősített akadémiai tanács October elején mégis megkezdi hivatalos működését minélfogva az ünnepélyes beiktatás az egyetem kisebb teremében ma d. e. 9 órakor szokott módon végbemenend. Az üdvözlő beszédet a jogi tanszék dékánja dr. Kőnek, valamint szék­foglaló beszédét az újonnan választott rekt­a dr. Panier­a nagysága 12 év után először ismét magyar nyelven tar­­tandják. * Az iskolák ügyében, nevezetesen a reál- iskolák és gymnasiumokra nézve új reformok életbeléptetéséről hallunk. A többi közt, hogy az alreál osztályok megszün­tetnének és helyettük a három alosztály vagy algymna­sium, vagy polgári iskolák czime alatt rendeztetnék be. E változtatást természetesen­­csak lényeges s a kor igé­nyeinek megfelelő előnyök igazolhatnák. Némelyek azon­ban eleve is attól tartanak, hogy általa a külországok sikeres példája nyomán szép virágzásnak indult fővá­rosi hat osztályú reáltanoda csonkíttatik meg, s így ezen czálszerű tanintézet lassan kint össze fog omladozni. Min­­denesetre be kell várnunk, milyenek azon változtatá­sok, melyek a fennemntett névcserével egybefüggenek. * A pesti városi képviselet ellen elrendelt vizsgálat az erőszakos adóbehajtás iránt az országgyűlés képviselő házához intézett bead­ványt illetőleg be van fejezve, s végleges eldöntés végett a m. udv. kanczelláriához terjesztetett föl. Mint a „Wan­derer“ hiteles kútfőből értesül, a képviselő test ezen el­járásában sem a kir. fiskus, sem a helytartóság nem talált büntetésre méltó vétséget, és a kérdéses irat felöttőbb he­lyeit csupán vastag és nyers kifejezéseknek bélyegezte, melyek szigorú rendreutasítást érdemelnek ugyan, de hűtlenségi per erőszakolását nem föltételezik. Az udv. kanczellária még nem nyilatkozott. * A szt.-István társulat központi választ, ülése ma d. n. 5 órakor tartatik a pestbelvárosi plébánia­iakban. * Gr. Ráday Gedeont a monori választó­kerület Pest megyében mint országgyűlési képviselőjét f. hó 22-én ünnepélyesen fogadta ; miután az országgyűlés eljárásáról Monor mezővárosában jelentést tett, a választó­kerület bi­zalmi iratot nyújtott át neki, mely a választók aláírásá­val s a választókerületbeli 14 község hivatalos pecsétjével van ellátva. Jelentési beszédjében kiemelte, hogy soha sem oly hatalmas és legyőzhetetlen a nép, mint midőn az alkotmányosság sánczai mögé vonulva, szigorúan a tör­vénye­ség fegyverével küzd saját lételéért. * A minapi dohány­kobzási eset alkalmával elfogott két egyént — mint a „M. S.“ illető helyről értesült — városkapitányi közbenjárás folytán a laktanyából a pol­gári hatóságnak adták át, hol fölöttük a vizsgálat meg­kezdetett. A két elfogott egyén Dakus Károly és Wein­­hardt János iparosok. A­z is hitelesen állítja a nevezett lap, hogy a katonák szuronyt nem használtak s csak két egyént sértettek meg puskatusával. * Girókúti kertészeti csarnokában a József téren 14. sz. alatt az úgynevezett ablakos­szú önkészitd­ényü háza látható. E kis féreg a lakhelye tetején hagyott ke­rek nyilás fölé egy átlátszó lemezt készit, melynek cso­dás mivezete a természetkedvelők kíváncsiságát nagy mér­tékben ki fogja elégíteni. Ezen ritkább jelenség Szilassy György nr­pándi kertjében találtatott. Ugyanez ügynök­ségben látható a novarrai világkörútról hozott chinai pa­­szulyfaj , melyből egy szem után terem egy meshely, s alkalmasint ez volt bölcsője a mesebeli babszem Jankó­nak is. * Pest Blondin-ja, a vakmerő gymnasta M­e­r­­gartéurf. hó 27-ki bucsu előadásán a testgyakorlat netovábbjával lepte meg a nagyszámmal egy besereglett közönséget. Mergarté úr nagyobb merényre vetette fe­jét mint egykor Green a híres léghajós. Egy csoda röpüt­lést hirdetett, melyet bámulatos sikerrel végre is hajtott. A művész az előrebocsátott vígjáték után bekötött sze­mekkel megjelent a német színház legfelsőbb karzatán, s innen az egész nézőtermen keresztül a színpadra röpült, de itt sem valami kipárnázott kényelmes révben kötött ki, hanem a légben magasan függő kis hintájára szállt, mely­ről fejjel lefelé egy lábon függött. A tömegre ezen vakme­rő mutatvány egy perczig egészen azzal a hatással volt, melyről a római költő mondta : Steternnique comae et vox fancibus haesit, de azután a siker résztvevő örömében annál zajosabban tört ki a tapsvihar. Ehhez hasonló rö­­pülést itt csak azon két szabólegény próbált meg, kik pár évvel ezelőtt a karzatról önkénytelenü­l tették meg ezt a légutat, csakhogy ezeknek szerencsétlenségükre oldalbordátokba került a mutatvány. * A szt. István kőszén-bányatársulat sep. 23 -án tartott gyűlésén 38 részvényes volt jelen, kik 1468 részvényt és 113, szavazatot képviseltek. A tett­­széssel fogadott igazgatósági jelentés után a vállalat ál­lapotáról, az előbbi igazgatósági tagok nyolig megválasz­tattak, mi azt tanúsítja, hogy az igazgatóság minden mél­tányos várakozásnak megfelelt. Erre K. Prónay Albert koronaőr­s excra elnöklése alatt Korizmics László, Havas József, Frick Ede, Kohen Jakab és Brellich János urakból egy bizottmány alakíttatott a tervezett vaspálya­­építés szükséges előintézkedéseinek megtételére, kik máj­dán az eredményt a rövid idő alatt egybehívandó közgyű­lés jóváhagyása alá terjesztendik. * A szüretet kétfelé is megkezdték , a házi urak itt benn szt Mihály napj­a házbérüket szüretelik be, a szől­ősgazdák pedig kívül szőlős kertjeikben teszik ezt. Oly roppant költözködést még nem láttunk mint jelenleg. Az utczákon föl­d alá czipelt bútorhalmazok Jeruzsálem pusztulását tüntetik elő, sőt itt ott nem hiányzik a ház bért fizetni nem tudó nép siralma sem. A sztrá lakváltoz­tatásokat fővárosunkban nagyon valószínűleg a házbérek mindig növekedő aránytalan emelésének is lehet tulajdo­nítani. Most alig van fertály, hogy a háztulajdonosok va­lami okot ne találjanak steigerolásra. Ezúttal, mint mond­ják, különösen a „Viereck“ zavarta meg fejüket. T. i. nem a „circuli quadratura“, hanem az a viereck ott a színháztévé , melynek új háztulajdonosai roppant magas díjakat szabtak kiadandó lakásaikra, s az ily példának mindig van hatása. Idegenek állítják, hogy szerzett ta­pasztalatok után a lakbér magasságára nézve Európának egy nagyobb városa is alig versenyezhet Pesttel, — az igaz, hogy aztán a lakások itt sokkal — rondábbak és kényelmetlenebbek. * Pozsonban — írja az ottani lap — egy Z. nevű izraelita az adóbehajtó katonát a legszívesebben fogadta, kitűnőleg megvendégelte, díszszobájába szállásolta, s még adója kifizetése után is pár napig házában tartotta, svédre equipage on vitette tovább. No már a ki ezt ha atreágnak nevezi, az in felio bolond — igy tör ki a „Presb. Ztg.“ * E hét folytán Napoleon tolla, Laguerroniére urat várják Pestre, ki fővárosunkon keresztül pár napi itt mulatás után keletre folytatandja útját. * A Keszthely és Kanizsa város közt történt vasúti szerencsétlenségről következő részletek közöltélnek : Az említett két tehervonat összeütközése következtében rög­töni haláleset ugyan egy sem történt, mindazáltal a moz­dony­személyzet emberei közöl többen igen nehéz sérü­léseket szenvedtek. A gépek és kocsik megrongál­tása is tetemes. A baleset oka leginkább a Budáról jött te­hervonat gépésze és vonatvezetőjére háramlik. E vonat­nak Keszthelyen meg kelle vain állapodnia, hogy a kani­zsai vonatot bevárja. Azonban mind a gépész mind a fü , mind pedig a vezető oly mélyen átadták, hogy az adott jelek által sem voltak felébreszthetők, s ekkor a vona­tot sem lehetett megállítani. E mellett a keszthelyi állo­máson keresztülmenendő vonat lámpái is részint kialud­tak, részint kialvó félben voltak úgy, hogy a Kanizsáról jövő tehervonat gépésze a vele szemközt robogó vonato­­csak akkor vehette észre, midőn az már közvetlen köze­lében volt, mindamellett ő mindjárt visszatérésre igazí­totta mozdonyát, azonban a nagy sebességgel jövő vo­­­nat találkozását még­sem kerülheti ki. Közvetlenül az összeütközés előtt az alvó gépész fölriadt ugyan álmából, azonban első gondolata saját személyének megmentése volt, s leugrott a mozdonyról, s a vonatot sorsára bízta. A véletlenül ébren volt utasok ugyanezt tették, s némi cse­kély fic­amodásokon kívül nagyobb sérüléseket nem szenvedtek. A sebesülteken kívül az alvó mozdonyveze­tőt is, kinek föllábbadása nagyon kétséges, Székesfehér­­­várra vitték. * Maros-Vásárhelyen f. hó 20-án ment végbe alkirálybiró F­i­­­e­p Albert elnöklete alatt egy pol­gári és katonai egyéni­kből álló vegyes bizottmány jelen­létében az álladalom részéről kitűzött és 8 db. aranyból álló lótenyésztési jutalmak kiosztása. A városi hatóság e czélra egy csinosan fölszerelt bódét állítt­­ott fel az úgynevezett „vár“ mögött levő katonai lovagló iskola mellett. A „K.“ szerint két gernyeszegi vagy sáromberki Tellmann és Máté nevű gazdatiszt nyerte el a két főju­talmat. A­mennyiben számbavehettük, mindö­sze 17 szo­pó csikós anyakancza és 12 darab 3 éves kancsa jön be­mutatva. A pályázás tehát nem mondható valami rend­kívülinek, a gazdagabb birtokosok vagy nem vágytak az aranyokra, vagy pedig Kolozsvár számára tartották fenn concu­rentiájokat. * Bécsbe különös vendégeket várnak. Két szép del­net egyenesen a meghalt szultán háreméből, kik az új szultán takarékossági rendszere következtében kénytele­nek az életet saját kezükre folyt­ani. Az egyik egy szü­letett bécsi nő, ki mint fényképész utazott Konstantiná­­polyba, s most egy a háremben megismert kebelbarátnéja, egy valóságos keleti nő által, szülőföldjére kísértetik. Dá­nia elysiuma ebben talán megtalálja a Vénást, a­kit keres. * A találmányok metropolisában Párisban most egy csodálatos eszmére jöttek, a­mi sem több, sem keve­sebb, mint az, hogy kautschakból készítenek nad­rágokat A próba tökéletesen sikerült. Ettől a nadrág­tól ige­n jó szolgálaokat várnak a tengeri seregeknél, kik ezentúl oly sekélyes helyeken , a­hová hajó nem mehet, partra szállh­anak. Vájjon a zsidók nem használták e azt, midőn a vörös tengert szárazon átrábolták ? * Az angol korona ér valamit. Mr. Ten­nant leírása szerint az angol koronában következő nagy­szerű drágakövek vannak : egy nagy, szabálytalanul csiszolt rubin, (melyet Don Pedro fekete herczeg,­­C­astilla királya 1367 ben ajándékba kapo­­), egy nagy és 16 kisebb zaphir, 11 smaragd, 4 rubin, 1363 gyémánt, 1273 rosette, 147 táblakő, 4 nagyobb és 273 kisebb gyöngy. Súlya 68 lat. A’leiró a legbecsebb követ, a­z a nép bizalmát kihagyta. Horvát országgyülés. Zágráb, sept. 28. — Ma a felirat aláíratott és bepecsételtél i­tt. — Hire jár, hogy az esetre, ha a hor­­vát-szlavon országgyűlés felirata legfelsőbb helyen rászólólag fogadtatik, Mazuranics lemond, helyét Piskorecz töltené be. A mai országgyűlés érdekes volt. Mikép már ír­tam, az egyik párt itt oda működik, hogy az országgyű­lést a most mindig élénkebben előtérbe lépő szerb va­j­dasági kérdésbe belevonja, és azt e kényes dologban tettleges részvétre csábítsa. Ezen párt igen jól tudja, hogy az ily tettleges részvét által Magyarország, mely most fájdalom­ törvényes közegét nélkülözni kénytetik , még isoláltabbá tétetnék és ez által a bécsi kormány felszólításaira hallgatni lenne kény­telen. De e párt , mely — és ezt becsületére fel is akarjuk tenni — e lépés horderejét meg se fon­tolta és talán nem gondolta meg, hogy ezáltal csak a centralsatiónak és messzeható terveinek dolgozik ke­zére. A bizottmány azonban, mely a szerb kérdés mi­att kiküldetett a minapában, ma ebbeli javaslatát be­adta, mely épen nem azon párt kívánsága szerint hang­zik, hanem az alkotmányosság és Magyarország javára szól. A bizottmány azon véleményben van, hogy a szerb kérdés a magyar országgyűlés nélkül el nem dönthető, miért is indítványozza, hogy őfelsége a király megkérendő volna,mikép a magyar ors­ággyűlés küldöt­tei a szerb ne­mzeti kongressus és a horvát-szlavón or­szággyűlés küldötteivel alkotmányos alapon intézzék el a szerb kérdést mind a két fél javára. Ezáltal úgy véli a bizottmá­ny, a horvát-szlavén or­zággyűlés épen úgy kimutatandja készségét, hogy szerb testvé­­ redd, October 1. reinek ügyét gyá­mól­­ tanítja, mint azt is, hogy az alkot­mányos útról letérni nem akar. Az ellenpárt a szerb kívánalmakat egyenesen és közvetlen Ő Felsége elébe akarja terjesztetni; mindazáltal óvást tettek az ellen, mintha ők a szerb vajdaságot egyenesen Bécsből a magyar országgyűlés nélkül akarnák éle­tbeléptetve látni és mintha ez által a magyar koronázók­ elszakasz­­tását akarnák; ők inkább azt hiszik, hogy miután a magyar országgyűlés nincs együtt, a király" a szerb vaj­dasági ké­dést ideiglenesen megoldhatja. E­z­u­t­­­á­n az egész vitának azzal vetett véget, hogy a napirendre hivatkozott, mely szerint a bizott­­mányi javaslat felett nem rögtön, hanem csak annak nyomtatásban­ megjelenése után lehet érdemlegesen határozatot hozni, és K­irt­ván javaslati, daczára az igen heves vi­tnnk,89 szóval 31 ellenében győzött. A szerb kérdés e szerint két hét előtt nem jó tárgyalás alá, miután az országgyűlés elhatárolt­a, hogy üléseit october 1­­ől 15 ig elnapolja, mely idő alatt a Zág­rábban maradt képviselők bizottmányokban fognak tanácskozni. A feliratot felvívó küldöttség minden órán kész indulni, azonban mindeddig a bán társürgönyére, mely­ben az audientiára ki­űzött nap iránt kérdést intézett, semmi felelet nem jött. Megyei tudósítások. — Pestmegye, síp­. 29. Pest-, Pilis- és Solt tör­vényesen egyesült vármegyéknek az 1848. XVI. t. sz. ér­telmében s igy törvényesen »lakott bizottmánya tagjai, a holnapi napra k­itűzött bizottmányi ülést megelőző­leg Nyáry Pál első alispánnál, mint ezt eddig is több izben tették, ma is magán tanácskozi­ányt kívántak tartani, értekezendők a holnapi ülés tee­ndjjiről­­ meg­­határozandók eljárásukat azon esetre, ha, mint birlik, a bi­z­­tmány törvényes működésében bármi midőn há­­borittatiék. A bizottmány tagjai már gy­ülekezni kezde­tek az esbü alispán úr szá­lásán, midőn délutáni 3 órak­or a megye­házit egy őrnagy vezetése mellett egy század gyalog katonaság szállta meg. A kapukat bezáratván az őrnagy, a várnagyot és ezáltal az ernét alispánt lovasd. Nyáry Pál azt üzen­teté vissza az őrnagynak, hogy­­ a dolga van vele, ke­resse fel ő. Ez tehát fölmegy az alispáni szállásra. — Alispán úr, itt ma délután 5 órakor ét­ekezle­­tet akarnak tartani! — Igen, és holnap vármegyei közgyűlést. — Én azért kü­ldettem ide, hogy mindezeket meg­akadályozzam. — A mi­nt látom, ön már el is h­elyezi embereit a megy­eházban. Erőszak ellenében más fegy­vertü­­k nincsen, mint törvényeink, ezek pedig sem szuronyuk, sem golyók. Ön tudja ezt ön agy­ar. — S ezzel udva­riasan meghajt ! magát, s ott hagyta az őr­ nagyot az intézkedést tet, hogy a megyeházból minden ott nem lakók rögtön távozzanak. A tisztviselő kar testületileg ment ment el a tisz­telve szeretett főispáni helytartóhoz, s Nyáry Pál az egész tisztikar nevében megható beszéddel lemondott. Az elérzékenyült agg főispán könnyekre fakadva öleté meg őt, s­­zívből eredő és szivreható szavakkal vált meg tisztikar­ától. A lemondás igy szól: „Midőn a hatalom, előtte tudvalevő okokból, jónak látta az absolutismus sok évekig gyakorlott rendszerétől

Next