Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)
1861-10-25 / 246. szám
Első évi föld ». 245. szám —1801. Szerkeastó-hivatal: A. le DDuor 5. u. 2-dik omol. u . laadó hivatal: Baxitok-tere 7. aa&ta, fold*a»ul Klefisethetai Hu ’ a kiadóhivatalban baráU k-tere 7 arám, földaaint. Vidéken bérnunten levelekben, minden posta-hiv&talnál.soaeONT Péntek October 25. ÍIAőzetesi árak sustrUI értékben. eidapotten kis hős hordva. ft kr ft kr Ktfdesévre 18 — Évnegyedre 4 50 Félévre 9 60 Egy bóra 2 — Vidékre, naponkint portán ft kr Hk Egdenévre 19 — Évnegyedre 6 - Félévre 10 — Egy bóra 2 - \KMHIVTAIOS RÉSZ. Pest, oct. 24. Azon pirasisroll, melyben jelenben a horvát tendentiák a mi szerbjeink és különösen a belgrádiak irányában állanak, avatott kéztől kaptunk érdekes felvilágosítást, melyet töredékesen olvasóinkkal is közlendőnek tartunk: „Ismeretes dolog, hogy eddig mind a horvátok, mind pedig a szerbek azon főkérdésre: a délszláv birodalomra nézve egyetértettek és egymásnak applaudáltak; de most, midőn a kérdés érlelődik, midőn már a dynastiáról, annak vallásáról, székhelyéről is foly a discursus, az egybarátok mindig messzebb és messzebb esnek el egymástól. Mert a horvátok a magyar koronabeli három királyságon és az osztrák provincziákon kívül a maguk új hármas királyságát még túl térben, Bosnia sat. török birodalom alatt lévő provincziákra is akarják kiterjeszteni, és mint hogy az ekkép nagyon kikanyarított birodalomban a katholikus elem a g. n. e. elemet jóformán praevaleálná, tehát római katholikus vallású és Zágrábban székelő fejedelmet óhajtanának. A szerbek pedig egyáltalában erről hallani sem akarnak. Ők t. i. Horvátországon kívül — mivel a horvátok azt mondották, hogy Horvátországban csak horvátok vannak — egy kisebb területű birodalmat, hol a szerb elem biztosítva van, valahol lejebb, a velük egyvallásu bolgárok kedvéért akarnának alapuani, székhelylyel Belgrádban, mivel ők öt milliomot számlálnak és már két fejedelemmel birnak, tehát nincs szükségük Horvátországba magukat bekebeleztetni— azon Horvátországba, mely pápista, és mely, mint mondják, az ő nyelvük nélkül írni sem tudna; de különben szerintök Horvátország, Dalmátia és a t. szegény föld; ők találnak drzsabb földeket ; továbbá Horvátország pápista lévén, mint ilyen könnyen eshetik a szomszéok , olasz, franczia, vagy németek prédájává, mint az már a nagy Napóleon alatt történt; de sőt a katholicismus befolyása alatt nemzetiségét is elvesztheti, minek példája a félig elnémetesedett Csehország; szóval: a katholicismustól mint nagy tényezőtől tartanak. Ez lévén az idevaló szerbeknek a közös horvát hármas királyság ügyérők okoskodása — azok a horvát-okkal végkép össze nem egyesülhetnek,s csak úgy ígérkeznek a horvátokkali közös politikára, ha t. i. nékiek Szerém megyét, a szlavón és horvátországi összes granicsárokat átadnák, maguknak megtartván Dalmátiát és a többi kopárságokat. Így állanak tehát őszinte valóságban a dolgok a két felekezet között! De midőn a mi szerbjeink ily éles paetensiot formálnak a horvátok irányában, természetes, hogy egy Nagy-Szerb országra speculálnak. Most az a kérdés: a mi szerbjeink szívesen látott vendégek lennének-e Szerbiában és osztja-e a jelenlegi szerb fejedelem kormánya a fennebbi tendencziát? Én bátran azt mondom, hogy nem, mert az előrebocsátottak után Szerbiára nézve a legitimitás a Sz. István koronája irányába", és annak integritása most életkérdés, mert Szerbiának nem csak, hogy nem kell horvát hármas királyság, hanem egyszersmind veszélyes is; tehát a belgrádi szerbeknél a historikus jog és a természetes határok, szóval: Sz. István koronájának épsége a jelszó; ott a szlovén szót sem hallják szívesen. Mihály herczeg kormányának ezélzata specifikus és legitim határok közötti,a török birodalom romjain épülő szerb királyságra van irányozva; minélfogva Belgráditól sokat, de igen sokat tettek és naponta oda működnek, hogy a mi szerbjeink a törvényesség korlátain túl ne csapongjanak és a horvátoknak ekként segédkezet ne nyújtsanak, és hogy a szerb exaltatio csillapult, csak is annak köszönhető; de a szerbek rég idő óta nagyon aláruiroznak ; a conservativ belgrádi eszmék igen nehezen terjednek, mert a nagy tömeg tudatlan.“ Bécs, okt. 23-án. L. A „Presse" ma igen érdekes adatokat közöl Morvaországból; beszéli, mily hatalmas szláv agitátiók keletkeztek ottan miként támogatja a főbb s alsóbbrendű papság a nemzeti törekvéseket, s mily szörnyű fogalmai vannak a népnek Schmerling úrról. Ő excellentiájáról ugyanis a nép, mint valami gonosz szellemű bűvészről beszél, ki még a marhákat is megbabonázza; mint Krisztus-tagadóról, vad fenéről sőt szóval a morvai szlávoknak a legiszonyúbb fogalmaik vannak az államminiszer úrról és a mi több, mind ezen fogalmak az alsóbb rendű papság által a legszeretetreméltóbban tápláltatnak és neveltetnek. A „Presse“ mindezen érdekes részleteket félig nevetve, félig borzadozva beszéli; van oka erre is, arra is, de az ő szempontjánál fogva tagadhatlanul több oka van a borzalomra mint a nevetésre. Az érintett felfedezések ugyanis bizonyítják, hogy a nemzetiségi mozgalom nőttön nő és ezen tény újabb tapasztalás arra nézve, hogy az embernek vigyáznia kell, ha tüzet rak, mert megeshetik, hogy a szél megfordul és a füistöt nem a kéménynek, hanem orrunknak viszi. A „Pressé"nek felfedezései továbbá megmagyarázzák azon feltűnő figyelmet, melyet, mint annak idejében a birod. tanácsban történt interpellátióból megtudtuk — Morvahonban a Bezirksvorsteher urak az utazó cseh diákok irányában tanúsítottak. Végtére pedig e felfedezésekből kiviláglik, miként a csehek kezdenek érteni a nemzeti politikához, hogy van bennük erő is, tehetség itt, erély is, s hogy tehát Giskra úr, bár miként dühöngjön is a Koruna ceska ellen, a cseh befolyástól Morvaországot mégsem fogja elzárni. Tökéletesen megértem azonban, hogy az ilynemű tapasztalások igen roszszul hatnak a félig vagy egészen centralista kedélyre, mert minél nagyobb tevékenységet és erélyt fejt ki a cseh elem, annál kedvetlenebb határozottsággal tűnik fel a tény, hogy lejárt a dualismusnak is ideje és a centralisatio eszméje még a Lajthán inneni tartományokban is napról napra lehetlenebbé válik. A mint tudjuk, a csehek akarják ugyan October 20-dikát, mely a közös ügyeket közös tárgyalás alá veszi, de nem akarják a szőkébb birod. tanácsot, mely csak a Lajthán inneni tartományokat egyesiti s a melyben a szláv elem kisebbségben van. A csehek szabadkozósa a szőkébb birod. tanács ellen, azon gyümölcsökhöz tartozik, melyeket a birodalom és hazánk közti viszály érlelt és ha ezen „Erlangenschaft" centralistáinknak különösen roszszul esik, azt csak maguknak tulajdoníthatják. Utóbb alkalmasint oda jutunk, hogy a centralisták dühös dualistákká lesznek és felhagynak a velünk való viszállyal, hogy legalább a Lajthán inneni tartományokban mentsék meg a központosítás elvét. De már akkor megint „zu spät“ lesz és csak későn fogják észrevenni, hogy, —mint az egyszeri kutya a mesében— kiejtették szájukból a darab húst. A cseh korona autonómiájának eszméje ma márugy benőtt a cseheknek kemény huszita-koponyájába, hogy azt buzogánynyal is nehéz volna kiverni s ők a Morvaországgal és Sziléziával való egyesülést körülbelül úgy tekintik, mint mi a horvát és erdélyi ügyet Azon börzei hsznek, hogy a csehek és lengyelek nem fognak a reichsrathba visszatérni, ha nincs is alapja, de mégis van jelentősége. Alapja nincs, mert a csehek és lengyelek leginkább a budgettől féltek, de minthogy ennek előterjesztésére egyelőre kevés kilátás van, én annál inkább hiszem, hogy a csehek és lengyelek vissza fognak térni, minél élénkebben óhajtják azon törvények létrehozatalát, melyek a községek autonómiáját, a sajtó viszonyait, a törvénykezési reformokat stb. illetik, mert mind a csehek mind a lengyelek épen a maguk érdekében tartják ez ügyek alkotmányszerű rendezését múlhatlanul szükségesnek. Jelentősége az említett börze-hitnek pedig azért van, mert mutatja, mily eventualitásokra készül az igen gyakran jól értesült börze. Újdonságokkal nem szolgálhatok, csak egy kis Bedürfnissen volt fejtegetni, mennyiben birnak a „Pressé“nek mai fölfedezései reánk nézve is némi érdekkel és ezen fejtegetések nyomán igazságtalannak is találom, hogy a „Pesti Napló“ centralistáinkra rákiált: „annum perdictimns" ! — bizony ők nem vesztettek, csak vetettek ; aratni is fognak nem sokára, h a mit vetettek vala. TÁRCZA. kisérletek a magyar helynév-nyomozás mezején. Irta Hőke Lajos. IV. A honfoglalók emlékei. A 9-ik évszázad, melynek vége Magyarország s a magyar nemzeti élet erőteljes kezdetét látta, tanúja vala egyszersmind több európai nemzetiségek s országok alakulásának. A jelen 19 dik évszázadi események egyben-másban meglepő hasonlósággal vonatkoznak az egy évezred előttiekre, eszmerokon tárgyakkal, történésznek, bölcselőnek a gondolkodásra. — Mennyi hasonlatosság Nagy Károly császár és I. Napóleon tettei közt Németország 843 től, a verduni egyezkedéstől kezdve számíja államéletét. A frank, német és olasz nemzeteknek ez alkalommal mindegyiknek saját nyelvén kötött szerződése egymás mellé állított legelső diplomatikai okmánya e nemzetek politikai létezése s különbözésének. Az angolszász nép is e századtól, midőn t. i. Egbert a 400 év óta széttagolt népet 828-ban egyesíté, számítja állammá lett kezdetét. A roppant orosz birodalom a jövő évben üli meg állammá alakulásának egy évezredes ünnepét; t. i. 862-ben hívták meg az orosz nép előkelői a harang Rurik fivéreket, hogy a népen árulkodjanak. A nagy hézagot, mely a nyugati s keleti keresztény egyházat egymástól mai napig elválasztja, ugyancsak a 9 dik évszázad 70 ik évében basita Photius konstantinápolyi patriarcba. Method és Kyrill szláv apostolok szintén ez időben terjesztik kelet s nyugat szlávjai közt a keresztény vallást, adván nekik egyszersmind betűket, melyek a keleti s nyugati kereszténységet valamint vallási szertartások, úgy az irodalomban is egymástól elkülözik, különösen Method évezredes ünnepére a morvák 1863 ban készülnek. Ezeket előrebocsátván, kitűzött tárgyunkhoz térünk. Midőn a magyar ezen máig róla nevezett országot a 9 dik sz. végtizedében elfoglalá, daczára a százados népdalongásoknak, különösen az azon század elején dühöngött avar-frank háborúnak, gyér népességet bár, kivált az alföldön, de némi műveltséget, régi földművelést, uj kereszténységet, falvakat, várakat, városokat, fejedelmeket talált. A nép a nyugati Kárpátok közt, a Duna két felén a Tisza jobbjáig szláv, Erdélyben, s általában a kelet-északi Kárpátok közt oláh, amaz földműves, ez pásztorkodó vola. A dunamelléki szlávokon a morva Szvatopluk, a Tisza mellékieken a bolgár Zalán, a temes-bánsági oláhokon Diád, a szamos-marosközieken a kozár Marót, az erdélyieken Gyalu Gellius uralkodott. E fejedelmek közöl Gyalunak hasonló helynévben, a felső Kis Szamosnál és a Köröstönél van emléke. Marótlaka Erdélyben három, más Marót a Dana folyam vidékén jön elő. Szerencsétlen vezéreik közöl, Laborczét egy folyam — Zoborét egy hegy örökíti. — Az akkoriban létező városok közt emlittetnek: Baranya, Bihar, Bodrog, Bolondocz, Borsova,[Bacs,[Esztergom, Galgócz, Gömör, Győr,Nógrád, Nyítra, Pest, Poroszló, Pozsony, Soprony, Szathmár, Trencani, Ugocsa, Unp, Veszprém stb. Bács, Eger, Kalocsa, Pécs, Vácz stb. is bizonynyal léteztek, de neveik csak utóbb fordulnak elő. Nincs szándékunkban a magyar honfoglalás történelmét megírni, csupán azon nevekkel akarunk foglalkozni, melyek viselői a honfoglalás nagy munkájában tényezők voltak, s melyekre máig család-és helynevek emlékeztetnek. Azonban mindkét téren, t. i. mind a honfoglalástörténelmének okszerű előadásában, mind a honfoglaló hősökre vonatkozó helynevek magyarázásában Szabó Károly urnak, ki az eredeti forrásokból biztos kézzel merít, s az adatokat szintoly helyes logikával mint világos irálylyal fűzi össze, érdemei oly sokak és nagyok, hogy nekünk utána csak a böngésző szerep jut. A magyar őstörténetem három Írói u. m.: Biborfi Koszta, Konstantinosz Porphyrogenus Béla névtelen jegyzője és Kézai közöl az első, időben ugyan közel, de térben távol állottjáé első foglalóktól,s a magyar neveket oly torzítva írja, mint bármely modern idegen tourista, de a két utóbbi hazai történetíró helyesírásán is, amint a magyar neveket följegyzik, sok helyreigazítni való marad. Konstantinosz szerint, az általa töröknek nevezett magyar nemzetség nyolcz ágra oszlott, u. m. Kabar vagy Kóbor, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kara, Kész *). A Kóbor-ág a kozároktól szakadt át a hét magyar nemzetséghez és mig eme két nemzetség nevére vonatkozó több-kevesb helységnév találtatik hazánkban, a Kóborokéra épen azért, mert talán rendes telephelyet nem választottak maguknak, maradt fenn róluk a kóbor emléknév, de a Kozár helynév, mind a cserháti palóczok közt, mind Baranyában, hova egyszersmind kunok telepedtek, föllelhető. A kóborokról hasonértelmű, még három, ugyancsak helyet ide-oda változtatgató népről származott igeszó maradt fenn nyelvünkben : 1) barangol, a harangok, mint bazancsi írók, warégek vagy normannok, mint germán írók nevezik, Európaszerte kalandiról, hadjáratairól hires nép valának a középkorban. Régi németséggel, a Waarengänger v. Bar e n ger, vándor, házaló kalmárt jelentett. 2) kalétol, az ismaelita házaló kalmároktól, kalózoktól származhatott. 3)falangirozik, aligha a Franke, frankientől, hanem, amint Schwartner statistikusnak megjegyzi, a flandern néptől, melynek t.i. egy része II. Géza király alatt hosszas tévelygései s bonkeresése után hazánkban megtelepedett, eredhetett. *) Ezen nyolc* nemzetség magyarázatit már Budai Ézsaiás adta Magyarorszig históriájából 2 köt. 90 lap. Hogy a görög kaszét mi nem kas, sem kazinak, hanem kész- vagy keszinek értjük, s olvassuk, okát adjuk, mert a keszi helynevek több mint husz, mind az előbbi nemzetségi helynevek valamelyikének közelében találtatnak , tehát a Keszi nemzetség nem meszsze telepedett a többi nemzetségtől, így Borsodban: Nyék, Tarján, Kürt, Keszi, és Ipoly mellékén 4 Keszi, 2 Tarján, 3 Kozár , 1 Nyék. Nyitrában s a szomszéd 1. Komáromban : 4 Kürt, 6 Keszi, 2 Gyarmat, 3 Ung- Fehér- s Tolnában : 2—2 Nyék, 1—1 Keszi. Pestben 4 Megyer, 2 Keszi stb. találtatik. A hét nemzetségvezér nevei előadásában Béla jegyzője, ki mellesleg mondva, nagyon szereli a magyar nevek után oláhosan rakni az u hangot és Kézai különböznek, mely különbözés mégis némileg kiegyenlíthető. Anna szerint a hét fejedelem nevei: Álmos Árpád atyja; Előd Szabolcs atyja; Kund (nem Könd, ilynevű falu és család nincs, de Kund falu Erdélyben, család pedig az országban több helyen létezik.) Csörsz atyja ; Und Ete atyja; Tas Lél atyja; Huba a Szemere nemzetség törzsatyja ; végre Tuhutum Horka atyja, Gyula és Zsombor nagyatyjai, Maglód családból. Kézai pedig így számlálja elő a hét fejedelem nevét: 1) Árpád, fokozatosan Álmos, Előd, Ügek (Egyik?) fia, a Turul? (tán Curul Karol, mert hajdan a T és C betűt az Írók gyakran fölcserélték) nemzetségből, ki Fejérvárott választó lakhelyét. 2) Szabolcs, kitől a Csák nemzetség származik, Bigát fia. 3) Gyula, ki Erdélyben települt. 4) Örs a Sajónál szállt meg. 5) Kund, a nyírban lakott; fiai: Cnsid ég Capian? (Kösd és Koppány ?) 6) L és Galgóczon s Nyitrán lakott , ettől ered a Z u a rd (nem Szolárd sem Szoard, hanem talán Zsoár, (mert ilyen családnév van máig) nemzetség. 7) Bales, Kál fia, ki Szálában a Balatonnál lakott. A tájon van Bölcsháza, Bölcsfölde, egyébiránt Bares is van a Marosnál Krassóban. (Folytatása következik.) Kupi újdonságok. * Távirati tudósítás szerint Ő cs. kir. Apostoli Felség f. hó 22 kén d. u. 1 s 4 órakor Corfuból visszatérve, a „Grif“ gőzössel kívánt egésségben Cattsroba érkezett. A kikötőben tett rövid sétahajózás után Ő Felsége, helytartó b. Mamula altn. kíséretében atyát tovább folytatni méltóztatott. * Berlinből távirják, hogy az ottani osztrák követ gr. Károlyi jövő vasárnap nagy táncivigalmat ad, melyre a királyi pár megjelenése is egész bizonyossággal ígérve van. * Dr. Halász Géza, Pest belvárosi főorvos, ki különösen a mellbetegségek szerencsés gyógyítása által igen széles orvosi praxist vívott ki magának. Sír Mihály napjától fogva lakását a kigyóntezai Erni-féle 4. sz. ház második emeletébe tette át, hol a szegények számára is reggeli 7-től 8-ig s d. n. 2-től 3-ig rendelvényez. * Székesfehérvárt a Vörösmarty emlékére adott hangverseny, melyben Vogel Irma k. a. zongorajátékát kitünőleg magasztalják a a helybeli dalkar is igen jelesül működött, 223 ft. 47 kr. és 1 arany tiszta jövedelmet eredményezett. * Az első magyar gyorsiráni rendszer föltalálója, szombathelyi ügyvéd Lukács János életkora 48-ik évében agyszélhüdésben meghalálozott. Nagy megnyugvására szolgálhatott a boldogultnak, hogy annyi év után ismét megérhette azon szebb korszakot, midőn rendszere még egyszer jó szolgálatot tett a honatyák nyilvános tanácskozásaiban. * A híres Mussid jövő vasárnap befejezi zeneestélyeit Bécsben, hol ez alkalomból két igen resolutus párt állt szemközt : a musardiaták és a straussisták, egy új guelf és gibeline, montagni és capales, s mint mondják, a Diana teremben, hol Mussid urge pártok sátorukat felütötték, essz, pérzviszály következtében tömérdek áldozat hullott el, szendén csipogó csirkék, kevésbé szende bornyak, pulykák és Indák mozat számos vérzettek el a konyha-brávók éles késeitől. Csodáljuk, hogy valamelyik körcsarnokunknak, vagy a komló kertnek nem jutott eszébe, Mussid urat zenekarával Pestre meghívni, holott itt a Stransz párttól sem kellene tartania. Miként biztos forrásból megtudtuk, és egy hó előtti két gőzös összeütközése alkalmával történt szerencsétlenség feletti vizsgálat befejeztetett, és annak körülményei következőleg deríthettek fel . A gőzösök F. Max és Pest — mindkettő a gőzhajótársulaté — Baja felett azon veszedelmes folyamterületen találkoztak , melyen a Duna hirtelen kanyarulatokban foly, — a partok erdővel benőttek és a hajók kölcsönösen egymást nagyobb távolságból nem vehetik észre. E mellett reggeli 4 — 5 óra közt találkoztak, épen a regg szürkület beálltával, midőn, mint tudjuk, legnehezebb a tárgyakat felismerni és a távolságot megítélni. F. Max (személyszállító gőzön) felfelé, deat (teherszállító) 3 vontatóhajóval lefelé. A parancsnok, a kormányosok és őrlegénység mindkét hajón őrhelyén volt. Midőn a két hajó egy éles kanyarulatnál kölcsönösen észrevette egymást, F. Max, mint felfelé utazó hajó a folyamszabály szerint tartozott átengedni a jobb folyamatát a lefele utazónak (Pestnek) és hogy ezt tenni akarta, jelt is adott, mit Pest észrevett és szintén jelzett; az egymáshoz sebesen közeledő hajók távola igen rövid volt és habár mindkettő igyekezett egymásnak kitérni és a veszedelem elhárítására a leglehetőbbet megtették, mégis az összeütközés elkerülhetlen volt, mi be is következett, midőn Pest egyik vontatóhajója F. Maxnak kerékszekrénye előtt levő három hajótiszt kabinjait alézzará, mely alkalommal, miként már tudjuk, az ott alvó elad kapitány és első gépész áldozatai éltek; mi azonban nem történt volna, ha az említettek a fenálló utasítások szerint, hogy éjjel napfelkeltéig az első kapitány és első gépésznek a szolgálatot elhagynia nem szabad, őrhelyükön maradnak. A hajó többi személyzete, valamint az utasok égésien sérületlen maradtak. A szerencsétlenség oka a szolgálattevők egyikére se rovatkazik és az csak oly rendkívüli szerencsétlen körülmények egybeütközése által idéztetett elő, mi által a végzet az emberek leggondosabb igyekezetét is gyakran erőszakosan meghiúsítja. A kapuzárás é a kapunyitási dij ügyiben a városi főkapitánysági hivatal következő hirdetményt bocsátott közre: „A kapuk bezáratása iránti egyformaság behozatala, másrészt pedig az ebből származó visszaélések és kellemetlenségek megszüntetése végett következők rendeltetnek: 1. A téli hónapokban, ugyanis Szt.Mihály naptól fogva Szt György napig, a kapuzárás esti 9 órára, a nyári hónapokban pedig, nevezetesen Szt. György naptól Szt.Mihály napig esteli 10 órára határoztatik. 2. Ha semmi ez iránti egyezkedés nem történik , a kapunyitási díj, tekintet nélkül az évszakra, 1 éjfélig 5, éjfélután pedig 8 órra. é. határoztatik. 3. Meg- Magán-levél Deák Ferencitől, b. Kemény Zsigmondhoz. Puszta Sit-Lánssán, oot. 19 én 1361. Kedves barátom ! Örömmel olvastam azon sorokat, miket b. Eötvös felszólalása folytán, az „Anyák heti lapjáról“ a „Pesti Naplóban" irtatok. Nézetem szerint is hézagot tölt be ezen lap irodalmunkban, s mind irányára, mind tartalmára nézve valóban közhasznú, s meleg részvétre érdemes. Egy év óta irodalmunkban is előtérbe lépett a politika. És ezt nem csodálom. De felette sajnálnám.