Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)

1861-11-01 / 252. szám

Kiss Pál, Krauzelbatu­r János, Kappel Frigyes, Krit­­ter Leopold, Kosztka János is társai, Klemens József, Krattler József, Kölber testvérek, Konkoly Ferencz és neje, Kornis József, Kretsmar K. A., Kirner József, Kai­ser J. F.., Kanitl A. M., Klausz A., Klausz Róza, Kotsis János, Klein Károly, Knippel Anna, Klenovits György, Kossuth János, Kammergruber János, Lengyel Endre, Lilke János, Leopold J., Lenek Sámuel, Láczay Szabó Károly, Loez Károly, Ligeti Antal, Lovasa­ Albert, Lengyel István, Lázár Antal, J­égszesz világító társa­ság, Madarász Victor, Matusik János, Mitták János, Morgen­thaler Károly, Molnárné Török, Mayer György, Molnár Lajos, Madusebka Ferencz, Molnár József, Mortán Fülöp, Manseben M. F., Misinszky József, Molnár György, Marastoni József, Medetz József, Mis­kolczy Károly, Madarász András, Művészképző társu­lat, Makay Sándor, Malatinsky Imre, Málnay Ignácz, Nagy Mihály, Nagyváradi püspökség, Naisz Sarolta, Nagy József, Oroszi Miklós, Orlai Samu, Oetl János, Oetl Antal, Ottenreiter Lipót, Posner Károly, Peresei László, Patits Ferencz, Podmaniczky Ármin báró, Pesky Ede, Plaebt testvérek, Prandaui Billeprand Gusztáv báró, Parragh Gábor, Quentzer és fia, Ros­­coni Miklós, Riegler Ignácz és fia, Ramasetter Vincze, Kiff­er Károly, K­anolder János püspök, Reiter Antal, Roborczy Ignácz, Rimanóczy Pál, Riegl Antal, Römer Károly, Soupper Terézia, Szegzárdi borkereskedő tár­sulat, Szellestbert Károly, Szováthy Soma, Sauer Ignácz, Schrecker J., Sztrokay Béla, Surányi Endre és társa, Stek­ler Adolf, Scholz K. Ágoston, Szepessy Antal, Schneider Ignácz, Schultze C. J., ifj. Szabó József, Szabó Ferencz, Schneider M. és fia, Strobener testvé­rek, Schlick Ignácz, Stern Mark, Simonyi Antal, Stettner J., Spitzer L., Szent István kőszénbánya tár­sulat, Tirror és társa, Thoma J. F., Teslény Ferencz, Than Mór, Teleky Domokos gróf, Török Gábor és társai, Tyroler M., Trautier L. A., Tristinovits Mihály, Turbin malom társaság, Wilde József, Werner József, Winkler Terézia, Wagner Dániel, Wage Cristián, Wandrák Károly, Wirowatz testvérek, Werther Frigyes, Vadász Ferencz, Vass Imre, Wodianer Fülöp, Vidats János és István, Versecz város községe, Waldstein Wartenberg Ernő gróf, Wiedner Ferencz, Zichy Ferra­ris Manó gróf, Zsíros és Mihalovits, Zichy Ferraris Bó­dog gróf, Zarzetzky József, Zelenka Ferencz. Pest, 1861. October 31-én. A bizottmány meghagyásából: Jankó Vincze, az orsz. közp. bizottmány titoknoka. Torényi Lajos des­ ide Békésmegye közgyűlésén oct. 21-én 1861. Tekintetes megyei h­zottmány! Mindenek előtt mint a katonai erőszak nyomása alatt feloszlatott országgyűlés képviselőházának egyik szerény tagja elismerésemet és örömömet fejezem ki azon egyhangú helyeslés felett, melyben eljárásunkat részesíteni méltóztattak; amidőn azonban ezt teszem, nem mellőzhetem , hogy különösen meg ne em­lékezzem itt az országgyűlés egyik feléről, t. f. a fel­sőh­ázró­l, melynek több tagját körünkben is tisz­telhetjük; nem mellőzhetem, hogy meg ne emlékezzem azon főrendekről, kik a képviselőház fáradalmait és veszélyeit osztani minden perezben készek valának; azon főrendekről, kik e hazának nemcsak diszes, de egyszersmind erős támoszlopai; azon főrendekről, kik a legközelebbi 12 év alatt, midőn már-már azt hívők, hogy e hazát az Isten is elhagyta : hű, ápoló karok­kal ragadták meg nemzetünk ügyét,­ azon főrendek­ről, kik ha soha sem lettek volna főrendek, a lemúlt 12 év alatt megérdemlették, hogy neveik egyenként és összesen Magyarország aranykönyvébe írassanak! És ezen főrendek között az első sorban küzdött hazánk alkotmányos jogaiért szeretve tisztelt főispá­nunk, azon férfiú, kit e megye büszkén vall fiának és vezérének; azon férfiú, ki e megyének a hazafiaság utáni fiatal korától kezdve mindig lránycsillaga volt; azon férfiú, kinek valamint örömeit, úgy bánatát és szenvedéseit is érdekkel kísérjük, mert érezzük, mi­ként úgy hazánknak, mint e megyének szüksége van arra, hogy ő sokáig éljen­­ atyja. 4) Wolfer és Hedrich ; ez utóbbira emlékeztet­nek, Hédervár és Héderfája, Hedri és Hedrahely. 5) Lebényi, Belb. 6) Kelad és Guth; ez utóbbiról van hely és családnév. 7) Fridburgi Altman ; egyik Balogh család törzsatyja. 8) Olivér és Rátold, (Rátót), olaszok 9)Zsámboki, franczia származás. 10) Becsei és Kornis; ezek is franczia eredetűek. 11) Búzád, meisseni. 12) Herman, norinbergai származékok. 13) Radványi és Bakacs, csehek. 14)­ Ladányi és Cseh. *) 15) Simon és Mihály, spanyolok, Imre király arájával Constantiával — ki azután II. Fridrik német császár neje jön — jöttek be. Ők alapiták s nevezék el spa­­nyolboli birtokukról Bajóth helységet. "Szépséges hú­guk Tata, menyasszonyi ajándékul Kis Márton váro­sát nyerte Imrétől. Tata városa nem ettől, hanem Adeodaltól, Szt.­István nevelőjétől alapittatott. 16) Meisseni Gottfried. 17) Myurk, morva. Ily száma a beköltözött úri családoknak harmad fél száz év folytán nem volna sok; a közelebb múlt harmadfél száz év alatt sokkal több idegen urbánosult meg nálunk. Maga Kézai sem veszi szorosan e 17 szá­mot, mert a 18. §-ban folytatólag azt mondja, hogy mindenféle nemzetből a­mi csak az ég alatt van, any­­nyian jöttek be fegyveres szolgálatot keresők, kiknek utódai azután itt nemességet nyertek, hogy mindazokat előszámlálni sok volna. Inapi újdonságok. * A nm. magyar b. helytartótanács a gróf K­a­r­á­­csonyi-féle jótékonyczélu alapítványnak 1861/2-ik évi kamatait 5250 frtot, az alapitó mr óhajtásához képest akkép rendelte kiosztani, hogy abból 1050 frt a nagy­­becskereki kórház tőkevagyonának növelésére fordittas­­sék ; 2950 frttal erdélyi földtehermentesitési kötelezvé­nyekben a váczi kir. siketnéma intézetben egy alapítvány örökiltessék ; a maradék pedig a pesti és budai szegény­ápoló intézetek közt egyenlő részben oszlassák fel. A szükséges intézkedések megtétettek, hogy az illető pénz­összegek rendeltetésük helyére juttassanak. * Azon 25,200 főnyi alapítványi tőke, mely Ő Fel­sége által 1857-ik évi magyarországi körútja alkalmával a budai várpalota épitési alapjából oly magyarországi ifjak ösztöndijazására alapittatott, kik magokat a festé­szet, szobrászat vagy építészetben kiképezni óhajtják, a *) A Ludányi, Zsámboki, Jaki, Radványi, Lebényi stb. család­nevek nem azt jelentik, mintha e neveket ama beköltözők magokkal hozták volna be külföldről, hanem hogy itten nyert birtokukról ragadt rájok a családnév. f. hó 12-én 13,842. az. a. kelt k. ndl . rendelet folytán a bécsi képzőművészeti akadémiától átvétetvén, a m. k. helytartó tanácsnak részint államkötelezvények­ben 25,200 ft. részint készpénzben 407 ft 50 kr. kezelés végett ki­küldetett.­­ Tegnap d. n. Buda városa bizottmánya ülést tar­tott, mely félig-meddig végrendeletinek mondható. Mint értesülünk, az előleges értekezletben határozatta jön, hogy azon esetre, ha a nyilvános üléseket betiltó 1. f. rendelet Buda városához is elérkezik, az összes tiszti kar lemond, a csak­ a k­öztek­in­tetekből nélkülözhelen hivatalnokok maradnak 14 napig helyeiken, mialatt mások által fel­válthatók lesznek. *A budai k­ö­z­s­é­g­t­a­n­á­c­s alkotmányos mű­ködésének utolsó jeléül elhatározta, hogy Deák Fe­­rencznek életnagysága arczképét a városház számára Györgyi festész által elkészíttesse, melyre a város 400, a képviselő testület pedig 200 ftot ajánlott föl. E hazafias összegnek pedig 20 ezásztalijit a festész a pesti árva intézetnek szenteli.­­ Több egyetemi polgár a budai magyar népszín­ház javára, ugyanabban i. é. november 6. napján műked­velő előadást fog rendezni. Adatik : „A mama,“ vígjáték 3 felvonásban, Szigligetitől. A helyárak a rendesek ma­radnak. Páholyok , zártszékek és körszékek november 5. és 6 án délelőtti 9—12 óráig előre válthatók Fésüa Györgynél, Pest, Lipótváros főút 34/14 sz. 1. emelet, 5. szám alatt.­­ A Thalia Album szerkesztői megnyugtatásul tudatják t. ez. előfizetőikkel, miszerint az Album, mely eddig elháríthatlan akadályok miatt meg nem jelenhetett, rövid idő alatt sajtó alól kikerülve szét fog küldetni. Elő­fizetések még mindig elfogadtatnak. * Kolozsvárról a „Korunk“ azon hírt hozza, hogy az erdélyi kormányszék előterjesztésére a válasz még nem, de a főkanczellár úr egy rendelete igen is megérke­zett, melynélfogva a választó bizottmányok alakítandók és a választók összeírása 8 ft. census szerint megkezdendő. Egyúttal elrendeltetik, hogy Károly Fehérváron körül kell nézni, vájjon létezik-e ott az országgyűlésre alkalmas helyiség, mely végből két biztos a nevezett városba kül­detett.­­ A párisi híres zenekarmester M u s á r d, kit senki se mulaszt el meghallgatni, ha Páriában van, Pes­ten matatv­a fog mulattatni. Első óriás hangversenye leend hétfőn este a német színházban , akarata ellenére ott, de mint tudva van, sajnos, Pestnek nincs nagy hang­­verseny­tereme, míg a redout-épület ismét fel nem épül. A nemzeti színpadon pedig, megváltjuk, magunk se sze­retjük az idegenszerű productiókat, mik az intézet czél­­jával meg nem férnek. * Mint a „M. O.“ értesül, a pesti kereskedelmi tes­tület egy e czélra kinevezett bizottmánya Ballagi Mór, Weninger és W­eh­u­lek tanár urakat fölhatalmazta egy magyar kereskedelmi szótár készítésére, s munkála­tuk már annyira haladt, hogy még a folyó évben sajtó alá adathatik. A szótár szerkesztésében a nevezetteken kívü­l több jeles kereskedő vett részt. Ennélfogva most már nem lesz többé ok panaszra, hogy a kereskedelmi levelezést és könyvvitelt a nyelvünkből nem ismert szektani kifeje­zések nehezítik és legalább az ország határai közt keres­kedőink egymás közt ezen a téren is terjeszthetik nyel­vünket. * Indítványaink sikere többekre bátorít. Legutóbb a híres franczia Patikánus Ferkét Musardot ajánlottuk figyelembe, hogy Pestre hivattassék, a­­me a városi szín­ház vállalkozó igazgatósága fölfogta a jó magot, hogy azt színpadán pénztárának jó hasznára termékenyítse. Most egy másik ennél fontosabb javaslatnok volna. Mi­után több oldalról halljuk, hogy előkelőbb városainkban s főkép Pesten művészeink és iparosaink szépen mozog­nak hazánk előhaladt cultúráját a londoni iparkiállítá­­son képviselni, vájjon nem volna-e czélszerű, ha ezen minden esetre érdekes tárgyak fiók-kiállításokban előbb vidékenkint, vagy itt Pesten öszpontosítva, mi még czél­­szerűbb lenne, mulattatnának be. Még nem rég múlt időkben is ismeretesek voltunk azon vonásunkról, hogy jobban ismertük és becsültük a külföld kincseit, javait, czikkeit, gyártmányait, mint a magunkét. E tekintetben hála Istennek­, javultunk ugyan már, azonban hogy ja­vulásunkban még inkább megerősödjünk, semmi alkal­mat sem kellene elmulasztani, hogy terményeink a ipa­runk kiválóbb csikkét közönségünk tudomására juttas­sanak. 8 e czélnak legegyenesebb s legbiztosabb segéd­eszközei a nyilvános tárlatok, melyek a közönséget meg­tekintésre, a lapokat pedig figyelmeztetésre, sőt szakértő leírásokra is közvetlenül fölhívják. * Az erdélyi kölcsönös jég-és tűzkár mentő társulat oct. 24-ken mutatta be zárszámadását, mely a lefolyt üzleti évre 10,070,861 ft. biztosított érté­két s 188,037 ft. tiszta bevételt mutat ki. * A pesti izraelita képezdében az 186 Va ik tanévre a szabályszerű bizonyítványok előmu­­tatása mellett f. hé 3-kán veszik kezdetüket a behratások, és bezárólag 7-kéig folytattatnak. * A régi füvész­kert helyén az országúton Satt­ler urnak már több fővárosokból kitűnőleg dicsért kos­­morám­ja naponkint reggeli 9 órától naplementig látható. E kosmoráma érdekes és gazdag kiállításban tár föl előt­tünk táj-, történe­ti-, építészeti- és genreképeket, az ismert világ minden részeiből. A képek kivétel nélkül a termé­szet után vannak fölvéve s hibátlan rajz, festés és mi mű­vészetüket kétszeresen emeli, meglepő tiszta világítás ál­tal tűnnek ki. Az egyes szebb darabokat többszöri megte­kintés után bővebben is figyelmébe fogják a közönségnek ajánlani. A bemenet az érdekes látványhoz képest igen jutányos — csak 20 kr. Gyermekek e bemeneti díj felét fizetik, mely intézkedés folytán különösen nevelőintéze­­teink elöljárói helyesen fognak tenni, ha növendékeiket e kiállítással megismertetik, mely földrajz, archaeologist s egyéb rokon tanulmányaikhoz mintegy illustrativul szol­gálhat. * A félretett cylinderek (hogy baj ne legyen , ol­vasd magastetejű kalapok r­ágiója emelkedik. Az utóbbi napokban egy bécsi iparos t. i. összeköttetésbe lépett egy hamburgi kereskedőházzal a végből, hogy neki nagyobb mennyiségű avult selyem- és lemez­kalapokat fog szállí­tani. Ezek aztán Hamburgban egy kissé kicsinosittatnak, a behorpasztottak helyreüttetnek, s hajószámra Afrikába a Austráliába vitetnek, hol a vadak egy ily ócska kalapért egypár száz kókusdiót, vagy más nyers terményt is igen szívesen adnak. Furcsa látvány leend, ha e darabba civi­­lisatión kívül egyéb nem lesz az austráliai uracsokon. * Schiller „Ármány és szerelem“ czímű drámájá­ból már ismerünk egy szerencsétlen sipjátékost, en­nek ellentétéül érdekes lesz egy boldog sipjátékosról is értesülnünk. Ez most Bécsben találkozott. Strausz fran­czia kollegájától Musardtól a magán-sipjátékost bécsi ze­nekara számára elszerződtette és havonként 1500 frank tisztelet­díjat fizet neki; ezenkívül, hogy a honvágy meg ne ölje, megengedi neki, hogy a farsangot Páriában tölthesse. * Gazdasági kiállítás. Heves vármegye gazdasági egyesülete folyó évi december hó 15, 16. és 17 én Gyöngyösön részletes termény- és kézműr ipar kiál­lítást rendez oly czélból , hogy a kiállított tárgyakból az arra alkalmasnak ítélendő czikkek a jövő évi londoni vi­­lág­kiállításba fognak elküldeni; — ez alkalommal az egyesület területén szolgált, jó magaviseletét igazoló cse­lédek között jutalmak leendnek kiosztva, egyszersmind az alapszabályok értelmében minden harmadik évben tar­tandó tisztújítás deczember 15 én délutáni 4 órakor kez­detét veendő közgyűlésben fog eszközöltetni, mivel az egyesület tagjai ezennel hivatalos tisztelettel értesittet­­nek. Kelt Gyöngyösön, K­o­v­á­c­h László m. k. Heves­vármegye gazd. egyesülete elnöke. Nem mellőzhetem továbbá felemlítését azon ör­vendetes tapasztalásomnak, hogy hiába igyekszenek már e vidéken, sőt tegnap a városban is elterjesztett röpiratok által a közvéleményt félrevezetni — a közü­gyek iránt tanúsított nagy érdekeltség — a sze­rencsétlen viszonyaink szülte elkeseredés, — egy jobb jövő iránti reményt rejtő lelkesedés kitörései, — szó­val, a következés mutatja, hogy a nép jól meg tudja különböztetni barátait elleneitől, meg tudja különböz­tetni azon két kört, melynek egyikéből a 12 évi el­nyomatás emberei, a másikból a szabadság, testvéri­ség és egyenlőség vértanúi kerültek ki. Undorral for­dul el az esetlen cselszövényektől és helyesen ítél kö­zöttünk! A­mi már az országgyűlést illeti, hogy ezen or­szággyűlés törvényhozási tekintetben eredmény nél­kül múlt el, az valósággal, mint bölcsen belátni mél­tóztattak, sem az akarat, sem a képesség hiányának nem tulajdonítható, hanem tulajdonítható egyedül azon viszás helyzetnek, melybe a nemzet az 1860. october 20-ki diploma által sodortatott, azon diploma által, mely alig volt egyéb, mint az absolutismusnak oda irányzott C felfogása, hogy nemzetünket ezeréves al­kotmányának védsánczai közül az ál-alkotmányosság terére kicsábitva, 12 évi mogorva erőszak után látszó­lagos engedmények által oda vigye , miszerint elra­gadtatással és lelkesedéssel adjuk pénzünket és vérün­ket az osztrák birodalom megmentésére. A csel nem sikerült; az octoberi diploma , mely törpének született, a nemzet első mozzanata által meg­­tagadtatott, életrevalósága felett születésének első perezében megroppant a vessző és senki sem ápolta azt előszeretettel; csak azon nehányan , kik daczára hazafias értelmedés­ek , jó­hiszemüknél és a fejedelmi szóban vetett rendületlen bizalmuknál fogva azt hit­ték, hogy az édes gyümölcs majd talán meg fogja ked­veltetni a fát; de ura már, gondolom, ezek is kiábrán­dultak, mert hiszen azon állítást, mintha az octoberi diplomának gyümölcseit a megyék túlzása tette volna keserűvé , Schmerling miniszter úr a birodalmi tanács­ban tökéletesen megc­áfolta­, midőn kijelentette, hogy az octoberi diploma, melynek ő is egyik keresztatyja volt, korántsem a m­agyar nemzet jogainak elismerése, hanem egyedül a királyi teljhatalomnak intézkedése volt; azon teljhatalomnak , mely a „salus respublicae suprema lex esto“ elvénél fogva annyiszor adhat al­kotmányt, a mennyiszer jónak látja — annyiszor vál­toztathatja, miként a legközelebbi években történt is — a mennyiszer szükségesnek véli, és annyiszor szün­tetheti azt meg, a mennyiszer érdekei úgy kívánják — és hogy ezen királyi teljhatalomnak forrása Magyar­­országban a forradalom volt, hogy Magyarország jogai elvesztek azon forradalom által, mely pedig előb­bi diplomatikus állítások szerint, egy kisebbségnek ro­­konczállankodása volt az óriási többség ellenében. Én, uraim, gazdálkodással foglalkozom, mégpe­dig a pusztán , tehát időmnek nagy részét oly helyen töltöm, hol Schmerling ur állítása szerint ezelőtt 12 évvel az istenség fogalma és az A. B. C. ismeretlen dolgok voltak ; mindamellett tökéletesen kiértettem s úgy hiszem, az utolsó pusztai ember is megértette a Schmerling ur védelméből és állameszélyéből, hogy az October 20-iki diploma egyenesen a magyar nemzet önállásának megsemmisítésére volt kigondolva, s csak azt nem érthetjük s nem hiszem, hogy m­ár e megyé­ben is osztogatott röpiratokból is megérthessük : mi­ként fér össze alkotmánynyal a teljhatalom, a teljha­talommal az alkotmányos minisztérium; miként fér össze alkotmányos ministerrel az absolut smus védel­me és miként fér össze a legmerevebb legitimitást képviselni szokott dynastiának ministerével az, hogy új jogforrásként a forradalmat fedezi fel. Már ezen általa felfedezett jogforrásért, közbevetőleg legyen mondva, aligha fog Schmerling úr a legitimitás baj­nokaitól dicséretet, a legitim dynastiáktól, különösen a Bourbonoktól,érdemszalagokat nyerni, míg ellenkező­leg az ex professo forradalmárok süveghez emelt kéz­zel mondhatják Shakespeare velenczei kalmárja sze­rint neki: „Köszönöm és bölcs, hogy megtanítottál e szóra !!“ Mert uraim, nemzetek és fejedelmek jogai­nak egy a forrása és egy a sírja; ha fejedelmek nyerhetnek forradalmak által jogokat, akkor veszt­hetnek is, és ha a nemzetek veszthetik jogaikat, ugyanezen úton következésképen újakat is nyerhet­nek , — szóval Schmerling úr, midőn a nemzet­ jogok elévülhetetlenségét megtagadja, törvényesíti és szen­tesíti a forradalmakat. De nem szándékom ezen kérdés felett értekezni; csak azt akartam kimutatni, miszerint az October 20-ai diploma nem a jogot, hanem a k­gyelmet lép­tette előtérbe; azon ingatag kegyelmet, melyért nem­zetünk ezredéves jogaiból öngyilkosság nélkül egy vonalnyit sem áldozhatunk fel, s ha tehát az October 20-diki diploma s az általa előidézett vietáa hely­zet felett megkondult a lélekválts­ág: könnyült szívvel és könyetlen szemekkel mondjak utána :­­nyugodjék békével!“ Ha pedig mégis valaki könyeket lát szemeink­ben, azok korántsem a diploma utáni bánat, hanem a 12 év óta folytonosan fokozódó rendszer által felidé­zett fájdalom könyei; — könyei azon fájdalomnak, melyért, hogy szomorú sorsunkat keserű gúnynyal tetézzék, az osztrák államférfiak még háladatosságot követelnek! És itt nem mellőzhetem, miután e megyét illeti, hogy meg ne említsem a birodalmi tanácsban felhozott azon dicsekedő állítást, miszerint az osztrák uralom Körös folyamunk szabályozása körül nagyszerű eredményeket vívott ki? A Körös szabályozásának czim­e alatt a lemúlt 12 évben oly erőszakoskodás kö­vettetek el e megyének lakosain, annyi munkaerő használtatott fel, hogy ha ezen erővel lelkiismeretes, szakértő és e vidéknek jólléte által érdekelt egyének, szóval, ha az önkormányzat rendelkezhetett volna , a siker mindenesetre meglehetne; de most ama dicsekvés ellenéb­en ki kell mondani, hogy itt ugyan a siker, melyről beszélnek, nem látszik,­­ az ártér nem cse­kélyebb mint volt; egy város látszólag s minden oda mutat, hogy csak ideiglenesen megmentetett; de a másik, mely ugyanannyi lakossággal bir , több közsé­gekkel együtt épen ez által pusztulásnak tétetett ki — és ha ő Felsége, midőn a dobozi határban számára épített emelvényről az új Kőrös-csatornán végig nézett, a vízben tükröződni látta volna bánatát azon sok szegény embernek , kiknek kisajátítat­­lan földbirtokát e csatorna elnyelte , vagy kiknek vonó marháik e munkálatoknál elvesztek ; ha figyel­meztette volna valaki, hogy az egyiptomi pyramisok építésénél aránylag nagyobb erőszak nem használta­tott, mint ezen csatornának rögtönzése körül — ha tudta volna, hogy az alatta zúgó habokban ezen erő­szakos s — minden oda mutat — sikertelen munká­latnál elnyűtt családatyák özvegyeinek és árváinak kényei vegyülnek, bizonyosan öröm helyett fájdalom­mal telt volna el atyai szíve. De azért, most jut eszembe, mindezeket még­is hiába említjük; — nekünk nincs igazságunk , nem le­het igazságunk; mert hiszen a birodalmi tanácsban kimondották, hogy az igazság ott van, a­hol az erő — és így szentesítették az ököljogot is, — az erő pedig ma még náluk van, — reméljük azonban, hogy Is­ten meg fogja hallgatni az üldözött jog égbekiáltását s majd ott lesz az erő, a­hol a törvény és a jog áll. Addig is azonban törvényeinkhez híven, ismételve erősítsük meg, hogy önkormányzati jogunktól csak az erőszak távolithat el — mi nem a pátensek alapján, mi a pátensek félretételével hazai törvényeink alapján rendeztük magunkat; a pátensek tehát miattunk szil­­elhetnek és halhhatnak; a mi alapunk rendületlen mint a köszirt; és habár mi elsepertetünk , az alap a hálás utódok részére állni fog! Miután pedig minden napon újabb és újabb erősza­­koskodások történnek , miután már több megyei bi­zottmányok feloszlattak — miután nem tudjuk, ma vagy holnap itt-e az óra, melyben e megyének törvé­nyes közegei megszüntetnek, — miután egyetlen fegy­verünk a törvény­­ nem marad egyéb hátra, mint hogy jogaink óvásáról gondoskodjunk; ennélfogva indítvá­nyozom, mondassék ki jegyzőkönyvileg, hogy 1. Bé­késmegye közönsége értesülvén, miszerint hazai tör­vényeink ellenére több megye bizottmányai erőszak­kal eloszlattak s önkormányzatuk megsemmisittetett — ezen eljárás ellenében óvást emel; s azon esetre, ha e megyében hasonló eljárás követtetnék, úgy az eljárás, mint annak minden következményei ellen til­takozik s kijelenti , miszerint az 1848. XVI. t. sz. fél­retételével alakítandó bizottmányban résztvevőket, valamint a törvények ellenére hivataloskodó egyéne­ket is egyenként és öszvesen minden alkotmányelle­­nes eljárásért személyeikkel s vagyonukkal felelőssé teszi. 2. Az alkotmányosság eltiprása és a bizottmá­nyok feloszlatásával az alkotmányos tisztviselőknek működési köre megszűnt. Ő méltósága, főispán úr azon­ban felkérendő, hogy a magánjog, zavar elkerülése és közbizorsági tekintetekből úgy intézkedni méltóztas­sék, hogy feloszlatás esetében a levéltár és telekkönyv hivatalnokai, a csendbiztosok és várnagy mindaddig, míg fel nem váltatnak, helyeiken maradjanak. 3. A közköltségek fedezésére nézve, miután az adónak ide szánt része katonai erőhatalommal elvéte­tett, s miután ennélfogva a megye lakosságát kétsze­res adóval terhelni nem lehet — egy bizottmány ne­veztessék ki, mely szem előtt tartva a megye adókive­tési és behajtási jogát, a tekintetben, miként lehessen az adózók túlterhelése nélkül a közkormányzati költ­ségeket fedezni, kimerítő javaslatát még a jelen köz­gyűlés folyama alatt nyújtsa be. S ha ekként intézkedtünk s végrendelkeztünk, ha mindent, mi hatalmunkban áll, a törvények védelmére megtettünk , akkor bizottmány, tisztviselők, nép fel­emelt fővel, öntudatosan tekinthetünk a jövőbe s el­mondhatjuk , hogy ezen Békés vármegyének az ország törvényeiért élni hatni kész közönsége hazafias köte­lességét híven és pontosan teljesítette. Ikt'nyei tudósítások. — Békésn­egye közgyű­lése (oct. 21—20 ig) W­e­n­k­h­e­i­m Béla báró főispán ur ő méltósága a közönség hosszantartó éljenei közt elnöki székét elfoglalván, örömét nyilvánitá a fölött, hogy mind­azon ellenséges megtámadások és veszélyes kísérle­tek daczára, melyek legújabb időben a megyék élete és fennállása ellen intéztettek, e székből üdvözölheti a megye közönségét. Ezután egy tekintetet vetvén az utóbbi megyegyűlés óta hazánk felett még jobban be­borult láthatárra, s azon hazafi kebellel ápolt remé­nyekre, melyek az országgyűlés időelőtti feloszla­tása miatt meghiúsultak, midőn annak eljárását meg­bírálni a közönségre bizza, a maga részéről csupán azon lelkiismeretes vallomást nyilvánítja, miszerint az országgyűlés a törvényesség terét egy pillanatra sem hagyta el, a nemzet sarkalatos jogaiból, a fejedelem iránt tanusított minden tisztelet mellett is egy haj­szálnyit sem adott fel, s ha új törvényeket nem hoz­hatott is, a régiekből egy betilt sem engedett elvé­tetni. Hivatkozott ezek igazolásául azon két felírásra, melyben a nemzet kijelölte azon egyedül biztos utat, melyen a fejedelem e hozzá hív, és hűsége dijában mégis annyit szenvedett nemzetet elvégre megnyug­tathatná, kijelölve azon utat, melyen az összes biro­dalom ügyei a legkívánatosabb eredménynyel végle­gesen rendezethettek, egyszersmind a nép és trón között nem amaz által megtágított kapocs megszi­­lárdittathatott volna. Örvendetes jelenségül említette fel a méltósága, hogy valamint az országgyűlés a leg­nagyobb egyetértéssel összetartott, úgy jelenleg sincs párt a hazában, mi a midőn nem hiú reményt gerjeszt kebleinkben, egy jobb jövő, s türelemre, kitartásra in­dít a bekövetkezhető eventualitások iránt; másrész­ről ellenmondhatlanul meghazudtolja azon részaka­­róink által támasztott és terjesztett vádat, mintha im az országgyűlés nem az összes nemzet egyetemes középületének, hanem csupán némileg felforgatási eszmékkel évődő osztályok igazolatlan igényeinek lett volna meg nem hallgathatott tolmácsa. Ezen tényt az országgyűlés legfőbb diadalának emelvén ki e méltósága, üdvözlettel fordult megyénk je­lenlévő országgyűlési képviselőihez, s meleg szavakban nyilvánítván köszönetét hazafias maguk tartásáért, a legőszintébb tisztelet hangján s a közönség fölriadó él­jenei közt emlékezett meg a nemzet ragyogó csillagá­ról, Deák Ferenczről, ki hazánk jogait és azokat védő törvényeinket ép oly bölcs­észszel szemelte ki, mint a mily mesterkézzel állította össze, s lett f­elülmúlh­atlan tolmácsa nemzeti ügyünknek a trón és Európa előtt.

Next