Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)
1861-11-19 / 265. szám
265. szám —1861. Első évi folyatta Sierki-eltó-hivatal • Borátok-tere 7. sz. a. földszint. kiadó hivatal. Borátok-ttfr 7. anm. földszint Előfizethetni Ru u. ezten a kiadóhivatalban. borátz-tere 7. alám. földszint Vidéken bérmentes levelekben, minden porta-hivf talnál.sürgöny Kedd. november 19. Rlefl.etfsl árak austriai értekben. Bodapestesa hkihoz hordva ft kr ft kr Egdzzdvre 16 — Évnegyedre 4 ft fdévre * 60 Egy Kóra 9 — Vidékre, ’naponkint po*téa ft kr ft kr Egdszdvre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 9 — HIVATALOS RÉSZ. cs. k. Apostoli Felsége I. évi nov. 15-től kelt legfelsőbb határozatával Mosod, Sáros, Zólyom, Csanád s Gömör megyék főispánjait: gróf Zichy Henriket , gróf Andrássy Györgyöt, Radvászky Antalt, Zsivora Györgyöt s gróf Andrássy Aladárt, saját kérelmükre a megye vezetésétől; továbbá Temesmegye főispánját, Damaszkin Jánost, Beregdmegye főispáni helyettesét gróf Sztáray Győzőt s Tolnamegye főispánját Ragályi Károlyt, a rájok ruházott méltóságtól fölmenteni; s ugyanekkor főispáni helyettesekké Mosonmező számára Kroner Lajos rendelkezés alatti megyefőnököt, Sárosmegye számára Havas János rendelkezés alatti főállamügyészt, Temesmegye számára Szabó Antal rendelkezés alatti udvari tanácsost s Beregdmegye számára idősb Tabódy Pál rendelkezés alatti megyefőnököt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 14-től kelt legfelsőbb határozatával Ambrosz János rendelkezés alatti megyefőnököt Komárommegye főispáni helyettesévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Legfelsőbb helybenhagyás következtében a magyar kir. udv. kanczellária Havas Endrét, Körmöczbánya szabad kir. bányaváros volt polgármesterét Zólyom, Lakatos Károly rendelkezés alatti szolgabirót Csanád, Korsika József rendelkezés alatti megyefőnököt Gttmör s végre Kosy József rendelkezés alatti szolgabirót Tolna megye számára kir. biztosokká nevezte ki. Az erdélyi kir. ndv. kanczellária a legfelsőbbleg reá ruházott jognál fogva megengedte, hogy a dévai kerületnek még életben levő s szolgálatképes tartományi biztosa (Adjunctus Provinciális Commissarius), Barcsai László előbbi szolgálatába ismét belépjen,s továbbá tartományi biztosokká nevezte ki. A n. széni kerületben: Schelker Frigyes rendelkezés alatti cs. k. országos törvényszéki tanácsost. A kolozsvári kerületben: Inczédy László reclamatiói-vizsgálati felügyelőt. A brassói kerületben: Sándor István rendelkezés alatti cs. k. kerüdlett törvényszéki tanácsost. A beszterczei kerületben: Dorgó Gábor rendelkezés alatti cs. k. úrbéri törvényszéki elnököt. mVHIVATALOS RÉSZ. Pest, nov. 18. A legtragikusabb helyzetnek is vannak komikus oldalai. Midőn azon nemzeti intézvényeket, miknek nélkülözése évtizedig kínosan sebzé sziveinket, ismét — s ki tudja meddig, eltemetve kell látnunk; s azon remények, miket oct. 20-ka óta az ismét megnyilt alkotmányos mozgalom fejlődéséhez kötöttünk, hiu pára gyanánt eltűntek; — s a súlyos jelen ellen a kétes jövőben vigasztalást, a politikai viszonyok kedvező combinatiójára támpontot nem találva, mindeneknek teljes bizonytalansága közt csak azon egy leverő bizonyosság öntudatával töprenkedünk, hogy a haza sorsa koczkán forog! — akkor előáll egyik kedves barátunk s szerkesztő-társunk, kinek árnya állhatott Csokonay jós szelleme előtt, midőn ezt irá: Imé, itt is egy clubbista ki mint hajdan novellista, jól tudja a politikát!.... ezen tisztelt collegánk az ő általa kizárólagosan bérbe vett hazafiság martyr-koszorujával fején, égfelé meresztett szemekkel igy szól a nagy Magyarország nem összes lakosaihoz ugyan, hanem a kis „Magyarország“ olvasóihoz, reánk mutatván: „Nézzétek e Sürgönyt, e kegyeletlen lapot, mely nem tekintve a nemzet fájdalmaira, szivtelen szemrehányásokkal áll elő akkor, midőn mi, jó hazafi érzésű lapok csak tiokban sóhajtozásra vagyunk kárhoztatva! „De csak feddjen, legalább elmondhatjuk, hogy a magyar journalistikának van még egy joga, mivel élhet. „Ezentúl némán tűrjük el az ő feddéseit is, pedig ez egykor nem volt a mi szokásunk.“ Cato nagyobb önérzettel nem döfte magába a pallost, midőn megbukott a respublica, mint itt lemond a M. szerkesztője azon reá nézve mindig veszedelmes jogról — a „Sürgöny“ ellen polemizálni. És mivel indokolja M. olvasói előtt ezen erkölcsi föllázadását a „Sürgöny“ ellen ? — Igen egyszerűen. Kiszakit minapi czikkünkből egy tételt, természetesen a legnépszerűtlenebbet, melyről azonban — si licet magnis componere parva — a czikk egész szellemére ép oly kevéssé lehet következtetni, mint a Miatyánk nagyszerűségére, ha abból csak e tételt vészük ki: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! — és azután — üssük a kapatost, üssük a „Sürgönyt,de joga még megvan a magyar „független“ journalistikának! „Hallod-e hazám? Így kiált föl M.,— halljátok-e megyék, hallod-e országgyűlés, hallod-e Deák — itt van egy ember, ki Hálátoknál bölcsebb, eszélyesebb, ki érettebb, nagykoruabb, mint a nemzet!“ Ne figurázzon P.ur! Hogy Deákot egységességbe akarja tenni az országgyűléssel, sőt — od dis immortales! — talán saját lapjával is, hogy oly solidaritásba teszi Deák nevét mindazon kudarczczal, mely az oct. 20-ka óta uralkodott politikát érte, — az vagy Deák iránti tiszteletlenségre, vagy arra mutat, hogy P. urat számos kitűnő tulajdonságai közt történetírói tehetséggel megáldani elfeledő a pazar természet. Mi is ott ültünk az alsóház hirlapírói karzatán, és pedig nem egyedül a női toilettek észlelésébe merülve, mi is tudjuk, hogy volt hogy ? . . . Erről még most ne beszéljünk. Már hogy bölcsebbek, eszélyesebbek voltunk-e másoknál, azt nem tudjuk, de azt tudja az egész ország, hogy mi oly bátrak voltunk, néha contrát játszani, midőn akárhányan primáskodtak a politikai hangversenyben, kik legfölebb macskamuzsikusoknak születtek, és az is igaz, hogy eddig nem mi adtunk kitert. Most hallgatunk közösen, az igaz. Hanem hát mit ten addig M., mig szólni lehetett? hol vannak Pompéry úr pompás czikkei ? igaz, hogy mindenike a jog panaceajára hivatkozott, s ha ez nem használna — az Istenre appellált; de mi practikus hasznot ten? mert e szembeszállni valamely dőreséggel? megmentette a provisoriumtól? mily nagy eszmékkel járult a birodalom s Magyarország közt, s a magyar korona különböző népei közt fönforgó bonyodalmak tisztázásához? miként vélte előmozdítani a kiegyenlítés művét? vagy kiorondó-e, hogy azt fehetlennek tartja? nem. Minek is! A „M. D.“ egyidőben s egyszerre a határozatiak orgánuma, Deák híve,minden oldal barátja, minden, akármely táborból jövő okmány gyors terjesztője, szóval igen ügyesen szerkesztett lap volt. És most is az. Mert mig a „Sürgönyt" egy héten háromszor confiscálják, addig mégis, mindennek daczára— „Magyarország" a martyr! És mig egyrészről a rendőrség ily kegyes figyelmét élvezzük, másrészről a „független“ „Magyarország“ mint gyorsfutó után iramlik a fontolva haladó „Pesti Napló" is, mely különben passiv szelídsége által leginkább szokott tündökölni és annyi bátor elszántsággal megy neki a „Sürgönynek , mennyinek fele is elég leendett olykor-olykor arra, hogy megakadályozza józanabb irányának a közvélemény által túlszárnyaltatását. Hanem a politikai bátorság úgy látszik, csak egyélű kard; — csak a higgadtabb és népszerűtlenebb irányellenétés. Mi nem tartjuk helyesnek ez időpontot, oly történtek elemzésére, miknek emlegetése reeriminatio gyanánt sértene a nélkül, hogy használna; — nem tartjuk alkalmasnak polémiára; de szabad legyen két dologra emlékeztetni: — először, mi a szurony védelme nélkül is szembeszálltunk oly eszmékkel s tettekkel, miket a hazára nézve veszélythozóknak tartottunk; szembeszálltunk akkor, midőn ezt sokan ildomtalan merészségnek tárták ; mi tehát megvásároltuk magunknak azon jogot — most is egyenesen kimondani, mit igaznak tartunk, ha azzal valamicskét használhatni vélünk; — másodszor, hogy lovagiatlanság lenne, ellenünk fegyverül használni insinuatióját oly kivételes helyzetnek,melyet a „Sürgöny" nem élvez; szégyelnénk oly journalistikai állást, mely kartársaink bajai s veszélyei alól fel volna mentve. . . . .Valóban nem tudom, mire való a journalistika hazánkban, ha higgadtan nem szabad a haza ügyeihez szólni; egyszer azért, mert állítólag terrorismus van fölül; másszor azért, mert állítólag terrorismus van alól ? Est modus in rebus! Kecskeméthy Aurél. TÁRCZA. Kísérletek a magyar helynév-nyomozás mezejét. Irta Höke Lajos. V. Királyaink, s a beköltözött népek emékei. (Folytatás.) IV. Béla óta a hatalmas főurak, dynasták, a főpapok és szerzetes-társulatok, mint szintén a városi polgárok saját jellegű s építkezésű lakokban tünteték ki rangjokat s rendiket. A dynasta magas sziklára, honnan uradalmára széttekinthetett, épitő várlakat, tornyokkal, fölvonó hidakkal s várőrséggel. A főpapok a conventek úri lakói s a mellettük magasló egyház-tornyok már távolról jellemzők a hatalmas egyházfőt, püspököt, apátot, perjelt, prépostot. A főpapok nyílt hegytetőkön, a zárdák urai rengeteg erdőségben, — személy- s vagyon biztonság okáért építkeztek. — A városok polgárai, mint kényszerűségből szorosan összetartók, — emeletes házaikat szorosan egymás mellé építették, s összesen egy várfallal s árokkal kerítették. A piacz közepére álliták a templomot és városházat. — A szegény falu népe putrijával, tömött föld vagy besározott Sövényfalú viskóival mindenféle emberi s elemi ellenség martalékául szabadon kitéve maradt. A 13 dik század végén az országban ezeret haladó férfi és nőzárda, némelyik palotaszerű pompás lakokkal, fényes monostorokkal sajátságos alakot mutattak. Egyebek közt bencze-zárda volt 40,cisterci s premontrei 84, Remete sz. Pálé 64, kereszturaké vagy templomosoké több mint 50, a német János és Lázár vitézi rendek is népes kolostorokkal bírtak. Róbert Károly a pápa iránti hűségét tanúsítandó, megtámadta szerencsétlenül járt hadával a schismaticus Bazarádot. I. Lajos, apjától öröklött türelmetlenséggel verte ki a zsidókat; kényszerűl Moldvába költözni Beregből , Ungból az oláhokat, kiknek aztán helyébe fogadá Koriatovics Tódor 40,000 oroszát. *) Ezen oroszok némileg egybevegyültek azon keleti szertartású magyar hitrokonaikkal, kiket, miután a tiszántúli magyarok kezdetben a görög szertartásu keresztyén hitre tértek, az utóbb római szertartásra áttért magyarok óhitttéknek neveztek el, kiknek nyelve, iskolai s egyházi beszéde magyar, deszerkönyveik oroszok. Zsigmond félszázados királysága alatt háromféle nemzetbeli jövevények gyarapíták Magyarország népességét: a szerbek, csehek és czigányok. — A czigányokat, ezen hindus népfajt, az alsóbb kasztból, 1415— 20 körül látta elsőben beszivárogni Európa, és ennek országaiban kósza életet élve szerteszóródni, miután a mongol Timur, Bajazet legyőzője, Ázsia feldúlója, Hindustan népei közt iszonyú vérengetést tön, a kiirtatás elöl a czigányok tovamenekülének. Zsigmond ez időben, midőn még sem a rendőrség annyira kifejlődve, sem a politikai kapcsolatokra oly szoros ügyelet nem volt mint ma, hagyta őket szertebarangolni az országban, még vajdát is László nevűt adott nekik. Van ugyan róluk néhány falu: Czigánd, Czigányfalva, Czigánócs, Cziganert elnevezve, de egész falukat valamint ma, hihetőleg hajdan sem foglaltak el, hanem kisebb nagyobb csapatokban a faluvégen telepedtek meg. — A szerbek, rigómezei vesztett csatájuk után, 1389, hol a nemzet ifjainak többsége elhullott, hol a győzelmes I. Amuratot, diadala mámorában a csata utáni napon, a magát holtnak színlelt Obility Miles gyilkával ledöfte, az egyre terjeszkedő török uralom elöl már 1404 ben kerestek s találtak hazánkban szállást, Ráczkevében és Szentendrén, kiknek többsége azonban a Belgráddal majdnem átellenes Keve vagy Kubin ide meneküléiből állott. Majd 1426., midőn Brankovics szerb despota Belgrádot és Szabácsot a magyar királynak több magyar uradalomért, minek Világosvár, Debreczen, Böszörmény, Mező-Túr stb. átadta, a fejedelemnek új uradalmaiba számos szerb költözött be, de kiknek maradékai ama városokban nem találtattak, mert hihetőleg az ottani néppel összeolvadtak. Szóhagyomány szerint Hajdú-Böszörményben Rácz-Vid pusztán is telepedtek volna meg ily Brankovics-féle ráczok, de szilaj rablóviseletük miatt a vidék népe rajtuk ütött, a és Csernovics szerbjei, miként a hetes számot a hét magyar, hét kun vezér, hét nemzetség, még Ruthen alatt is hét hup had volt, nagyját agyonverte, az apraját jobb erkölcsökben felnevelte, kiknek maradékai képeznék H.-Böszürményben az ottani óhita felekezetet. Van hazánkban vagy 15 Csehi nevű falu s több telep, mely név szerint cseh eredetre mutat: Csek ö- Cseh kö, Csé-Csehtelek, Cséffa, Szilágycseh stb. van használ több szlá-v végződő helynév: Császló, Szoboszló, Poroszló, Miska, stb. melyek nyilván szláv végű cseh- szláv nevekből származtak. Okmányaink tudtányai nincsenek, melyek e telepek eredetére vonatkoznának; véleményem szerint e telepek első lakóit a husszita-párt viszályok kényszeriték barájokból kiköltözni és Zsigmondnál, kit a hussziták pártja királyul nem akart elfogadni, keresni menedéket — Tudjuk, utóbb a vitéz Giskra, német László király nevében csehjehel egész felső-Magyarországot elfoglalta, s a derék Hunyadi János ellenében is hódítmányát megtartotta; de szóhagyományok a mondott cseh telepeken kívül még többeket is emlegetnek az alföldön, melyek azonban a magyar elemben fölolvadtak. Cseh telepek építményeiül tartottak: Miskolczon az avasi ref. templom, a jászberényi, czeglédi kath. stb. kürti ref. templom. És mig Zsigmond és Giskra alatt cseh hussziták jöttek Magyarországba, addig a dögvész által elnéptelenedett Moldvába székely hussziták telepedtek át, s ott egyebek közt martyr mestereik Hussz és Jeromosokról falukat neveztek el. Ezen a Pruth folyam melletti Hussz falunál történt 1711-ben Péter orosz czárnak a török általi bekerittetése. Midőn Buda bevétele után a pesti törökök Egerbe vonulnának, Czegléden megtudták, hogy az ottani csehek nagyon rokonszenveznek a némettel, boszorokban ezen cseheket majd mind levágták. Mezőtúr terjedelmes határában a Csehlapátyok melletti Gyilkos határ eredetéről nincs történelmi emlékezet, mert I. Mátyás király cseh fekete seregét egy részben Halas táján vágták le 1268 ban; a jeles II. Ottokár cseh királynak a morva síkon levágatása után, midőn a győző magyar kán hadak az árván maradt Csehországra rontottak, a szilaj kunok olyanformán fűzték rabszijra a szerencsétlen cseh foglyokat, mint a dohányt, t. i. hogy foglyaikat összetarthassák, tenyereiket átszurván, hurezolták magok után. Mely kegyetlenségért Kun Lászlót a pápa megfeddezte. -r- Lehet, hogy e foglyoktól is származott nálunk egy két cseh telep, Zsigmond királysága végén, s után évről évre ott hösebbek lőnek a törököknek Magyarország elleni támadásai. Minden támadás következtében sok ezer lakossal fogyott egyébként is néptelen hazánk, kik a pogányok által rabságra harczoltattak. Albert s gyámfia László személyében, az osztrák herczegség és Csehországgal, majd I. Ulászlóéban Lengyelországgal azért szövetkezett a magyar, hogy ezen mindinkább veszélyessé váló szomszéd ellen megvédhesse magát. Mind hiába Nagy Lajos királyunknak a törökökkeli első diadalmas csatája óta a mohácsi veszedelemig másfél száz év folt le, midőn fölöttünk a félholdön nyertes áfájúnkon kétszáz évig, 1716-ig uralkodott.— Hunyadi Mátyás, kit igen hibásan neveznek Bonfin után Corvinnak, mert hiszen senkinek sem jutott eszébe még a hős Hunyadi Jánost Corvinnak vagy Hollósnak nevezni, s ami nem volt az apja neve, bizony nem lehet a fiáé sem.II.Mátyás király,mondom,igen geniális férfiú volt, de nagy politikai hibát követett el abban, hogy míg a német Fridrik császár és cseh Podiebrad király ellen vesztegette erejét, háta mögött a török erőt nagy hatalomra engedé növekedni, írják felőle, hogy a megnéptelenedett országba a közép Volgánál visszamaradt magyarokat kívánta volna behívni, de az akkori orosz czir, Iván, a mongolok legyőzője, a hívottak ki-, illetőleg beköltözését nem engedé meg. — Kinizsi Pálnak, a kenyérmezei hősnek mindazáltal 1000 törököt és 50,000 szerbet, 1481-ben, tiz év múlva ismét Corvin Jánosnak megint néhány ezer ugyancsak szerbet, kik erre önkényt ajánlkoztak, a temesi bánságba átköltöztetnie sikerült, kik saját vajdát nyertek főnökül azon szerbeken túl, kik félszázaddal azelőtt Brankovicscsal az országba költöztek. Legalább igy fejthetjük meg az 1498. 22. czikket, hol a két szerb despota, mint országban, mindegyik ezer huszárral kötelezhetik adandó alkalommal táborba szállni. Arra nézve, hogy nemcsak a török széleken pusztultak el népes helységek, lakosaik rabokut hajtatván el, hanem bent az ország közepén is történt népes város kipusztulása , példa Visegrád, melynek benépesítésére 1474 ben fényes kiváltságokkal kecsegtetett Mátyás Erdélyből szászokat *). *) Ezt a 40,000-es számot nagyon szeretik beköltözőink. 40,000-en voltak Külhon kunjai, Koriatovics orvssai *) E kiváltságlevelet a nagyszebeni levéltárból néhány év előtt kínálták a visegrádiaknak. De biz’ ezeknek Lapszemle. A horvát országgyűléshez intézett legfelsőbb kir. 1 elraró 1 az „Agramer Zig“ következőlegir: „És oly okmány, melynek hazánk további fejlődésére nézve mély és senki által félre nem ismerhető befolyása leend. Minden sorából kitűnik, hogy Ő Felsége, kegyelmes Királyunk és Urunk, szent szava által biztosított szabad intézményeket, melyeket a 3. évi oct. 20 án kelt diploma által nekünk visszaadott, szilárdul fentartani szándékozik, mi minden hazafit szebb jövő reményére jogosít. Habár magasabb államtekintetekből nem teljesült is vágyaink és kérelmeink mindenike, mégis azok, miket Ő Felsége legmagasb kegyelmében megadott, az országot a legbensőbb hálára kötelezhetik. Mire Horvát- és Szlavonország oly vágyakodva törekedett, miért 1848 és 1849-ben vérét onta, nagyobb részben megadatott a mindenkinek szükségeit és érdemeit méltányló Fejedelem által. A végleges udvari kanczellária felállítása által Horvát- és Szlavonország azon országgal egyenlő helyre állittatik, melylyel századok óta örömben, búban osztozott, de melynek blcsapongásai ellen 12 évvel ezelőtt szükségképen fel kellett emelnie fegyveres kezét. Udvari kanczellárunk önálló, független állásában képes leend királyságaink érdekeit hatályosan képviselni és ezeknek azon tiszteletet parancsoló állását megszerezni, melyet a történelem, geographiiai fekvés és törzsrokonság adhat.“ Egy bécsi lapnak írják Pestről: ,A város és megye szervezése felől mit sem írhatok. Ami a megyét illeti, bizonyos, hogy az administrátor úr, habár mint mondják, lázban szenved, hétfő óta naponkint fogad magánál embereket reggeli 9 órától este 7-ig. Mennyire ment azonban dolgaiban, azt nem állíthatom. Kész lesz e óriási munkájával? —azt az Ég tudja. — A megye 195 négyszeg mértföld, tehát egy kis királyság, ott tehát az egy év óta aláásott rend néhány nap alatt helyre nem állítható. Jövő héten hírszerint Kecskemét és I. Körösre megyek, hogy e nagy községekben a magistrátust maga szervezze. A vak eset minap az administrátor egyik bensőbb ismerőjével hozott össze; meg nem állhatom, mikép ne kérdezzem, hogy előttem megfoghatatlan, hogyan ígérhette Kapy úr — gondolom oct. 21-én — a megyeházában tartott qyási megnyitó neszedében, mikép a volt bizottmányt s több effélét helyreállitandja. „Igen, kedves barátom!“ felelt az emitett úr, e felől a kérdéses czikk beküldőjével kell számolnunk, mert hogy Kapy úr erről szót se szólott, arról biztosíthatom. Különben a „Pesti Napló“ által hozott közlésben annak lényege , mit Kapy úr mondott, nem is volt érintve és a mellékes dolgok egészen visszásan adattak elő.“ Gondolom, kegyed lapja is átvette e közlést, és ezt mind egy viszás közlés alapján. Mivel pedig ezt mind biztos forrásból tudom, tehát bátran közölheti. Folyó évi január 13. óta létezik Erdélyben egy állandó román bizottmány, melynek elnökei Sulutz érsek és b. Saguna püspök , exc., mely úgy látszik, a nemzet képviselőjének tekinti magát. A „Tel. homéban olvassuk, hogy ezen bizottmány f. é. oct. 17.én egy értekezletet tartott, melyen az végeztetett, hogy a Bécsben levő román küldöttség felhatalmaztassék egy óvás fölterjesztésére Ő Felségéhez, az erdélyi kormányszék repraesentatiója s a román tanácsosok külön votuma ellen. A mint tudjuk, Sulutz érsek ezt meg is tette, miről értesítvén az állandó bizottmányt, ez oct. 26-án egy uj plenáris értekezletet tartott, mely a küldöttség óvását a nemzetének fogadván, a küldöttségnek a nemzet nevében köszönetet szavazott. Ugyancsak a „Tel.“ ban olvassuk továbbá, hogy a szebeni oct. 30-ai községi gyűlés többek közt azt is határozta volna , miszerint a szász universitásnál kieszközültessék a program új pontjainak elfogadása.