Sürgöny, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1862-01-29 / 23. szám
Második évi folyam 23. szám. — 1862. Szerda, január 29. Előfizetési árak austriai értékbeli. 'szerkesztő hivatal: Bartók tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden postahivatalnál. ■■_____________________ mm SURCONT HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége következő legfelsőbb sajátkezű iratot méltóztatott kibocsátni: Kedves rokon Rainer Főherczeg ur! Elhatározom, tengerészeti irodámat s a tengerészeti főparancsnokságot megszüntetni, s haditengerészetem ügyeinek legfőbb vezetését egy tengerészeti ministeriumra ruházni át. Mivel azonban tengerészeti ministerem kinevezését későbbi időpontra hagyom fönn, egyelőre kereskedelmi s népgazdászati ministeremet, gróf Wickenburgot bízom meg a tengerészeti ministerium vezetésével. Midőn ugyanekkor tengerészeti irodámat föloszlatom s kedves testvéremet, Ferdinánd Miksa Főherczeget az eddigi tengerészeti főparancsnokság vezetésétől kegyelmesen felmértem, öt haditengerészetem parancsnokává nevezem ki, s Kedvességedet erről értesítem. Bécs, jan. 26-án 1862. Ferencz József s. k. , cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 26-tól kelt legfelsőbb határozatával, Koller Ferencz hétszemélynököt, kötelességhü, önföláldozó s hasznos szolgálatainak elismeréséül, dij-elengedés mellett a Lipót rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 24-től kelt legfelsőbb határozatával, mi 11 borni nemes Müller Victor-Máriát, rendelkezés alatti 1-ső osztályú megyei biztost, az erdélyi kir. udv. kanczellária tiszteletbeli udvari titkárává kinevezni méltóztatott. Ő cs. kir. Apóst. Felsége folyó hó 11-ről M U 1- 1 e r István,, Károly és Gusztáv gyulai lakosok vezetéknevűnek „Ő re i“re változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ö cs. kir. Apost. Felsége folyó hó 11-ről Grüninger János gyulai lakos vezetéknevének „Zöldire változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 11-ről Speger István gyulai lakos vezetéknevének „Tótköri“re változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő cs. kir. Apost. Felsége f. hó 5-ről Sips Róbert Keresztély Ottó pesti lakos és a „Pesti Hírnök“ kiadója vezetéknevének „Lipcsei“re leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 11-ről Bauer Alajos gyulai lakos vezetéknevének „Szánthó“ra változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A biharmegyei középponti állatjárvány-bizottmány, miután Nagyvárad város közelében három mértföldnyi távolságra keleti marhavész esete nem mutatkozott, a szarvasmarha országos és hetivásárok megtarthatását azon világos kitétellel megengedte, hogy marhájukat a vásárra hajtók oly igazolmányokkal ellátni kötelesek, melyekben marhájuknak vészmentes helyről és ugyanily helyeken keresztül történt hajtása hitelesen bizonyittatik, ellenkező esetben föltétlenül visszautasíttatnak. A kassai cs. kir. országos pénzügy-igazgatósági osztály Kunisch József adóhivatali tisztet III. osztályú adószedő-ellenőrré, Krautschneider János adóhivatali segédet III. osztályú tisztté, Pavek Károly rendelkezési állapotban lévő cs. k. ideiglenes járulnokot, Schneider Gergely adóhivatali gyakornokot és Reipal Ferencz, Eperjes városa volt számvevőjét Illik osztályú adószedő-hivatali segédekké végleges minőségben kinevezte. TÁRCZA. Cseh irodalom. (Vége.) A nevezett műveken kivül különösen Erben „Kythe“re érdemel említést, mint oly gyűjtemény, mely különösen egyes költemények művészi formája által tűnik ki. A nevezettekhez mint lyrikusok egész sereg ifjabb költő csatlakozik; ezek közül különösen kiemelendők : Jirji, Jahn, Unir, Hajdúk, Neruda (ki néhány vígjátékot is irt) és Barak. Utóbbi habár igyekezete nem terjed is túl az irodalmi élet határain s legfeljebb csak besedák rendezésével foglalkozott, a Paumann-féle kormányzat alatt igen gyakran volt baja, sőt kétszer internáltatott is, különben a korábbi rendőri szigor sokat tett a cseh irodalom elkeserítésére. A két nevezett regényíró közül egész sereg újabb elbeszélő csoportosul, kik munkálataikat többnyire a hatvan kötetkére szaporodott „Bibliotéka ceskych romanu“-ban közlöttik , köztük a legkedveltebbek : Bozeva Némcowa, Fravda és Sabina. A két első leginkább a falusi történeteket aknázza. Bozeva Némcowa autodidacticus írónő „Babilka“ czímű elbeszélésével, melyben a cseh köznép szokásait és erkölcseit híven és elfogulatlanul rajzolja, a cseh közönség előtt hamar hírre kapott. Sabina K. divatos műveltséggel bir és többoldalú is mint a két előbb nevezett. Bárha úgy a komoly mint a komikus regény terén nyújtott is élvezetest, mégis sajátlagos tere úgy látszik, a kritika. Újabb időben irodalmi történészként lépett fel és Storch A.-nál megjelent cseh irodalom történelme, mely valóban megérdemelné, hogy lefordittassék, daczára a szerző hazafias optimismusának, első az ezen irányban megjelent munkák közt, mely azon követeléseknek, miket ma a divatos irodalmi történésznél teszünk, megfelel. Történeti elbeszéléseiért Chocholeusek is megemlítendő, valamint Kosina Radossova regéi és meséiért. A cseh irodalom még egy humoristikus írót is mutathat fel Vilimek úr személyében, ki „Humoristicke listy" igen elterjedt humoristikus képes hetilapot ad ki, mely azonban inkább sikerült rajzai, mint élezés szövege által tűnik ki. A csehek szorgalmasabbak az utánzás és fordításban mint az önálló művek teremtésében, habár a helyes megválasztás itt is hiányzik, nevezetesen mi az újabb műveket illeti, így p. o. a classicus nyelvbeli fordításokban még nagyon is hátra vannak és előttünk megfoghatatlan, hogyan gondolkozhatnak csak egy főgymnasium megcsebesítésére akkor, midőn a tanítást a két ó-classicus nyelven elejteni nem akarják. Arra nézve, ki a német nyelv használata nélkül komolyabban akar foglalkozni az ó classicus irodalommal, megvan fosztva még attól is, hogy egy középszerű latin vagy görög-cseh szótárt használhasson és fordításban kézikönyvül csak Virgil Vinarickytől, Antigone Sohaitól és Aristoteles erganon-ja Vrákótól használható. A franczia, angol és olaszbeli fordításokkal se áll különben a dolog és minden serénység daczára még sokáig fog tartani, még csak a legfontosabb művek is át lesznek fordítva, így p. o. még Shakespeare sincs egészen átfordítva, ellenben Thomson „seasons“ját Dou ch a és Macaulay „History of England“ját Z e 1 e a leforditák már. Az ifjabb Paaok y Guizot „Histoire de la civilisation“ját, Vojacek Lamartine „Girondistáit“, Vendel Puschkin „Verseit", Zak Tasso „Megszabadított Jeruzsálemét“ forditák le. De mik ezen töredékek, melyekhez még tán néhány tuczat más műveket is lehet csatolni, a négy nagy műveit nemzet irodalmi kincseivel szemben ? A németbeli fordításokról pedig inkább hallgatni szeretnék, mert itt az ízlés-zavar legnagyobb. Minden választás nélkül valami német könyvet előrántanak, de rendszerről az ily fordításoknál, melyek csak Üzletszerűleg vezettetnek, szó sincsen. Legmegfoghatatlanabb azon mohóság, mellyel a legjelentéktelenebb regények lefordittatnak, mig a német irodalom legkitűnőbb jelenségeiből mit se bírnak átfordítva. A fordítók közt első sorban áll Wenzig József úr, ki egy ideig a fordításokat mesterember-módra kezelte és anélkül, hogy különös fordítói képességgel bírt volna, hosszas ideig valóságos kínzó szelleme volt a német kiadóknak. Becsületesebben kezeli a dolgot a Wenziget mindenesetre felülmúló Waldau Alfred (Jaros), ki a cseh népköltészet fordítmányaiban legalább a művelődési történelem alapjára állott és különösen monographiái által, különösen a nemzeti tánczot illetőleg, Németországban is jó nevet szerzett. Még csak a politikai lapirodalomról akarok néhány szót szólani. A két főlap elveit ismerjük már. Változás újabb időben csak annyiban történt, mikép még a „Czas“ is, mely korábban mérsékelt volt, mióta dr. Kras a a szerkesztőségtől visszalépett és helyette Wawra lett szerkesztő, a „Narodni listy“hez közeledik. Ez egészben és nagyban ugyanaz maradt. A két nagy lap közül, melynek főmunkatársai és vezérei Palacky és Rieger Bécsben ülnek, a fiatalabb írók sereglenek össze; közöttük, habár eddig semmi nagyobb vagy önálló munkát nem írtak, többek közt Simacek, Soska és mások, a pennával ügyesen tudnak bánni. Azon körülmény, hogy a cseh szerkesztőségek a fáradságos mindennapi fordítási munka miatt több munkatársakat igényelnek, mint más szerkesztőségek — mely munkafelosztás miatt (egy czikkel gyakran öten is foglalkoznak) a styl egysége is szenved, — azt hozza magával, hogy a lapirodalom mindennap új munkaerővel szaporodik. Máskép nem is lehetne kimagyarázni, hogyan lehet oly kevés lap mellett annyi cseh journalista. Általában a cseh lapok, miután a főbb erők a tárczával vannak elfoglalva, meglehetősen láttatnak el és a tárcza a cseh szépirodalom kifejlődésére nézve nem alárendelt jelentőséggel bir. Medve Imre. „ A .M. D.“ azon megnyugtató hírt hozza, hogy az „Írói estélyeken“, melyek az „Európában“ rendeztetnek, nem fognak tánczolni. Ilyesmit úgymond, midőn az egész ország, Sopront kivéve, bokáját sem üti össze, rágalom föltenni, akár a fővárosi közönség, akár az írói estély rendezőinek ízléséről. — Ugyane lap a hazai művészet és ipar érdekében Rocsek János és András műmárványozó hazánkfiaira figyelmezteti a közönséget. Bővebb értesülést Gerenday Antal pesti kőfaragó műcsarnokában kaphatni. * Szigligeti új népszínművét a „Háromszéki leányok“-at, mely a budai színházban vasárnap adatott először nagy közönség előtt, nem sorozzák legsikerültebb darabjai közé. A tárgy Jókai egyik novellájából van átkölcsönözve, s nem látszik elégnek, 3 felvonást kitölteni. Előttevaló nap a „Pünkösdi királyné“ felvonás köre alatt Bolnai az „Julius Caesar“-ból a forum előtti jelenetet olvasta föl. A felolvasás helyes volt, de nem egészen illett az est keretébe. Bolnai még többször szándékozik itt olvasni, s jövőre eredeti művekből is, melyek az ő értelmes felolvasása által a legalkalmasabb ismertetőre fognak találni. * Szigligeti egy másik új színmüvének czime : „Az istenhegyi szép leány“ — mely a nemz. színpadon ma adatik, s a czimszerepet Jókainé játsza. * B. Jósika Kálmán Szép népszínműénekes jutalomjátékában lép föl másodszor — Budán febr. 3-kán. * Gyik a herczeg, Oláhország egykori hospodárja, Nápolyban meghalt. * Gr. Károlyi Istvánról a „M. S.“ azon hirt közli, hogy Rómábani tartózkodása után a farsangot Párisban fogja tölteni. A. Megyei végzés folytán Marczinka László pestvárosi lakos nevének „Mártonfi“ra történt átváltoztatása megengedtetett. * A magyar gazdasszonyok által adandó hangversenyben, melynek jótékony czélja nem, mint emlitök ezen testület pénzalapjának növelése, hanem egyéb hazai czél előmozdítása leend, — a többi közt Wachtel úr is megígérte szives közreműködését. * Fővárosunkban a belvárosi molnárutczai 14-ik számú ház csinos helyiségében egy uj leánynevelőintézet nyílt meg özv. Maszlaginé, sz. Schwartz Teréz okleveles tanítónő vezetése alatt, ki is a nm. m. k. helytartótanács utján nyert engedély következtében már programmot is bocsátott ki , mely szerint ezen nevelőintézet legfőbb czélja: jó házinőket s magyar nőket nevelni, kik legnagyobb megelégedésüket és boldogságukat hivatásuk egyik legszebbikében, a családkörben leljék föl. Jelszava vallásosság, háziasság és hazaszeretet. Az intézet tan- és társalgási nyelve magyar, azonban a többi miveit nyelvek elhanyagolása nélkül. Az intézetbe csak ötödik évüket meghaladt lánykák vétetnek föl, vagy egészbenlakásra, kiktől az I-sö osztályban 300, a Il-ikban 330, a Ill-ikban 350 írt fizettetik; a féltartáson levők havonkint 14—16 frtot, a bejárók pedig ugyanennyi időre,4—6 frtot fizetnek, s a szülők beleegyezése nélkül, a mosást kivéve, semmi más költséggel nem terheltetnek. A nyilvános vizsgák mindenkor július hó végén tartatnak. A gyermekek a szünidő alatt is bennhagyathatnak az intézetben, midőn szórakozásukról és hasznos mulatságukról az intézeti főnöknő kellőleg fog gondoskodni. * Múlt szombaton este 11 óra tájban tűzlárma riasztá föl a korán alvókat. A tűz a ferenczvárosi Flórián-utcza 14. szám alatt ütött ki, mely egy tejárus tulajdona. S miután e szerint vízben nem lehetett hiány, a lángoknak csakugyan mielőbb gátat vetettek, úgy hogy a padláson felhalmozott sok szalma daczára, csak a háztető fele égett el. Mint már többször, úgy ezúttal is Schedler szeszgyárának tűzfecskendője jelent meg első a vész színhelyén. * A „Korunk“ szerint a szász nemzeti egyetem hetes bizottmánya a rá bízott munkálattal annyira haladt már, hogy az egyetem tagjait febr. re ismét össze lehet hívni. — Ugyane lap írja, hogy Segesvár az erdélyi vasút érdekében küldöttséget indít Kolozsvárra. Minő megbízással, arról ezúttal nem emlékezik. * A „P. Lapok“ hírei közt olvassuk : Zsolnai Ignácz úr engedélyt kapott egy magyar iparlap kiadhatására. Az új lap egyelőre havonkénti füzetekben jelenik meg, a szövegbe nyomott fametszetekkel. * Pozsonyban — mint levelezőnk írja — a farsangot még csak a nép köréből ismerik ; felsőbb körökben nem mutatkoznak jelei a mulatozási vágynak ; úgy hallja azonban, hogy a fiatalság szándékozik egy vagy két tánczvigalmat rendezni, s ezt igen jól teszik — úgymond — mert a nők szép szemeiből olvashatják, mennyire óhajtják piczike lábaikkal megbarátkoztatni a redont, Pálffy - vagy lövészterem sima padlatát. * A Dráva szabályozását illetőleg kinevezett bizottmány Zágrábban közelebb ülést tartott, melyen gr. Pejacsevich Péter távollétében Strossmayer püspök elnökölt. Ez ülésben eldöntetett, hogy, miután a kiadások fölülhaladják az országos építkezési igazgatóság 40.000 ftnyi költségvetését, ennek fedezését a bizottmány nem vállalhatja magára, hanem az állampénztárt fogja igénybe venni. * Scharfer egyszer mindenkorra kijelenti, hogy az ő vezetése és neve alatt Bécsben megjelenő „Korrespondenz“ sem egészben, sem egyes részeiben nem tartathazik félhivatalos lapnak. * A „Dresdner Journal“ f. hó 25-ről egy ministeri rendeletet közöl, mely szerint az útlevelek látomozása Szászországban megszüntetett. Magunk is sokkal inkább tanúi voltunk, mennyi zaklatásnak volt a szegény elgyötrődött utas itt az útlevelek miatt kitéve, semhogy ez intézkedést örömmel ne üdvözölnék. * Merényi Henrik úr személyesen kijelente előttünk, hogy neve a pesti községi választmányban tudta és beleegyezése nélkül fordul elő, s ő ezen választmányi tagságot nem fogadja el. -- Wodianer Albert úr levélben megkeresett bennünket, tudatni, hogy a pesti községi választmányi tagságot szintén nem fogadja el. * A Fortunio dala (jobban czimezve : „Fortunio bájdala," mert chansonette több a dalnál) oly nagy tetszést vivott ki magának nemz. színpadunkon, kivált Bognár Vilmának mint Friqyé-nek és oly eleven mint kedves játéka által, hogy a nemz. színház igazgatósága nem csak közönségünk, de pénztára érdekében is cselekszik, ha mennél sűrűbben átülteti ezen daljátékocskákat színpadunkra. Ennélfogva kötelességünknek tartjuk, őt Offenbach legújabb operettjére figyelmeztetni, melynek czime „Monsieur et Madame Denis“ s jelenleg Párisban a legvonzóbb darabok közé tartozik. A fentemlített „Fortunio (bál) dalában“ leggyöngébben van a czímszerep Szerdahelyi által képviselve ; ezen duplrozott férj sokkal nagyobb hatást és komikai életet nyerne Bent a kezeiben. * Bozeva Nemcova cseh írónő jan. 24-én délután nagy ünnepélyesség között temettetett el Prágában. A gyászkocsit cseh hajadonok állták körül égő gyertyákkal, valamint nagy számú lengyelek, szerbek, csehek nemzeti öltönyben. A kocsi utáni gyászmenet élén Thurni’ax is bűnő volt, fejedelmi ékkel fején. Utána mentek a cseh és lengyel bírók, tanácsosok, valamint a tömegesen megjelent tanuló-ifjuság. Napi újdonságok: 44 Jelenthetjük, miszerint Magyarország helytartója gr. Pálffy ur ő excellentiájánál a rendes kihallgatások csütörtök, f. hó 30-kától kezdve ismét megkezdődnek. * A képekkel nálunk, ha a közönség érdekét jól eltalálják, ternót lehet csinálni. Az „Ország tükre“ szép sikerét nem is említve, közelebb a „Győri Közlöny“ is 130-as szaporító előfizetői számát Xántus arczképének kiadása által. Tehát érdekes képek for ever. * Tomanek úr a „Nádor“ czimű szállodában berendezett lakásán megkezdte a három osztályra osztott franczia és olasz előadásokat. Az első osztályba kezdők, a másodikba a már egy kevés gyakorlattal bírók, a harmadikba a beszélők vétetnek föl. 1 hóra, minden héten három órát számítva, a díj csak 1 ft. A órák naponkint estre 7— 10-ig, vasárnap reggel 9—11-ig tartatnak. Budapesten házhoz hordva. ft kr f ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr „ * ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — Kill HIVATALOS RÉSZ. Észrevételek a néhány felsővidéki tót kérvényező felterjesztésére, in. Hazánkban a különféle népfajok nyelv-igényeinek kielégítésére, állami szempontból, más tér nem kínálkozik, nincs is, mint az egyház és iskola s az administratióban a néppel közvetlenül érintkező közegek, a községek. S itt önként azon kérdés merül fel, menynyi jogtalanságot követett el a magyarországi törvényhozás a különféle népfajok nyelvét illetőleg az egyházban és iskolában ? A nevelés és tanítás ügye a róm. katolikusoknál, csekély kivétellel, a clerus által teljesíttetvén, az állam úgyszólván csak felügyelői szerepet viselt, s ezt is csak a clerus útján. Az egyház az államtól független lévén, jobbára maga, vagy legalább befolyásával intéztette el az iskola-ügyet; — alig volt tanintézet, melyben nem az egyházi férfiak tanítottak volna. — A protestánsok és más egyházbeliek szinte maguk, s önállóan kezelik iskola-ügyeiket; — már pedig ha az egyházi férfiak nyelvszármazás szerinti aránylagos számát tekintjük, nem mondhatni, hogy kizárólagosan csak a magyar faj lett volna képviselve ? S ha mégis ezek jónak, czélszerűnek, sőt üdvösnek látták a magyar nyelvet tanítani, sőt a legutóbbi időkben tannyelvül alkalmazni, váljon a többi népfajok iránti gyűlöletből, vagy elnyomatási szándékból történt e az ? De ha állana az , hogy a magyar nyelv a róm. katholikus iskolákban erőszakoltatott, mi módon lehetne azt a protestánsokra nézve állítani, kik minden időben s minden külső befolyás nélkül maguk rendezték iskoláikat? Ki erőszakolta ezeket, hogy a magyar nyelvet fogadják el tannyelvül, — pedig főbb iskoláikban a tannyelv magyar ? — nem állíthatni pedig, hogy a protestánsok mindnyájan a magyar fajhoz tartoznak. A népiskolákban pedig az illető lelkipásztorok lévén az igazgatók, alig van rá példa, hogy az oktatás nem anyai nyelven eszközöltetett. Hol itt tehát az elnyomás ? hol az erőszakolás ? Magyarországban a tanintézetek jobbára egyesek alapítványaiból keletkeztek, s így az azokbani intézkedés, az alapítók szelleméhez képest, utódaiktól igazság szerint el nem vehető, főleg ha ezen intézkedés az alapítók czéljára vonatkozik. S ha ezen tanintézetek czélja valaki magánigényeinek s követeléseinek meg nem felel, jogos-e, azoknak megváltoztatását per fás et nemas követelni ? És ha a kir. helytartótanács — melynek tanulmányi osztálya a deris befolyása alatt áll, s ennek bizony mérséklet- s higgadtság-hiányt nem vethetni szemére, s melyet az országgyűléssel azonosítani nem lehet, — az alapítókat megkérdezvén, kifejezett óhajtásukhoz képest, azok szellemében intézkedett, — lehet-e igazságosan elnyomási szándékkal vádolni? s arról jogosan panaszkodni? A tót kérvényezők nagyobb része a Bach-rendszer uralmának — mennyiben szolgálatában állottak — feltétlen hive, s nem mondhatni, hogy azon időkben ama rendszerre befolyásuk ne lett volna. S mit mond a tapasztalás? Azt, hogy a magyarországi népfajok nyelvigényei sohasem respectáltattak kevésbé, mint épen ezen rendszer idejében ; az iskolákban, főleg az államiakban, a német nyelven kívül másnak bemenetel sem engedtetett, hacsak nem ideiglenes. A tanintézetek nemhogy szaporittattak volna, hanem kevesbettettek; így a felvidéken a korponai, breznóbányai, rózsahegyi, podolini gymnasiumok, melyek 1848 előtti időkben virágoztak, a Bach-rendszer uralma alatt megszüntettettek. És most mégis ezen rendszer hívei állanak elő, és a befolyásuk folytán keletkezett bajokat a magyar elnyomásnak tulajdonítják!! De igaz, Moyzes püspök ur őmisága nem is anynyira „a valódi magyar népnek, mint inkább ugyancsak népünk elfajult egyéneinek tulajdonítja az elnyomattatást “ . Ezek természetesen nem lehetnek mások, mint azok, kik a magyarral tartanak, a testvéri szeretetet, mely őket századokon keresztül egybefűzte, széttépni vonakodnak, kik Bécsben kérelmezni nem akarnak, kik az alkotmányos szabadságot felforgatni nem siednek, egy nagy Szlávia eszméiért nem rajongnak, kik minden bajaiknak orvoslását az alkotmány védelme alatt, s a tót nép közreműködésével, a hazai országgyűléstől várják, kik a turócz sz.-mártoni congressus (?) határozatait törvényteleneknek s nem is a tót nép érzelmei s érdekei kifolyásának, hanem egyesek túlbuzgó hivatalaspiratióinak tartják, kik nem akarják hinni azt, hogy a „szegény tót nép“ — melynek oly sok apostola keletkezett egyszerre, míg 12 év folytán, midőn leginkább elnyomatott, senki feléje sem nézett — boldog lesz akkor, ha külön kerülete lesz, és a protocollumok tót nyelven vezettetnek; szóval, kik teli torokkal nem lármázzák , hogy Magyarországban minden egyes falusi község külön státust alkosson, vagyis az úgynevezett : renegatok! Akik pedig mindezeket megteszik, s egy nép vagy nemzet sorsát, hogy felemelkedhessenek, kockáztatni készek, azok a nép valódi apostolainak nevezik magukat !! Korunk nemzetiségi betegsége! — A róm. katholika egyház hívei századok óta az egyházi rítusban használni szokott hivatalos latin nyelvet nem értik, s rájuk nézve az egészen idegen, soha sem érezték magukat boldogtalanoknak, hogy azokban, különösen a sz. misénél, nem anyai nyelvek használtatott ; s a katholika egyház kebeléből ezért kitérni, s lelki üdvét s megnyugvását másutt keresni, alig jutott eszébe valakinek ; most a „szegény tót nép“nek boldogtalanságát egyik főpapja abban találja, hogy a megyéknél a protocollumok nem tót nyelven vezettetnek, hogy az iskolában a tót nyelven kívül a magyar nyelv taníttatni rendeltetik! Sőt még tovább mennek, azt mondván, hogy a „tót ajkú népnek aggasztó tudatlansága s evvel kapcsolatban levő erkölcstelensége nagyrészben lelkipásztorai és iskolatanítóinak a nép nyelvébeni majdnem általános járatlanságából származik.“ No, szegény lelkipásztorok, kik bizonyosan valahol a debreczeni s kecskeméti pusztákon születtetek, s tótul nem tudták, minek mentek a felvidékre egyházi hivatalt vállalni, hiszen képtelenek vagytok a népet az erkölcsiség útján vezetni s megtartani ? ti az egyházi tudományokat latin nyelven tanultátok, a mint azt s elöljáróitok — kik most vádolnak — parancsolták .