Sürgöny, 1862. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1862-03-01 / 50. szám

tónk leyális, kimélyes és humánus jellemének köszön­hetjük, kiről még ellenfelei is bevallják, hogy talpig becsületes egy magyar ember. Sz i. — Székely-Udvarhely, febr. 21. Ma nemes Udvarhely anyaváros tanácsának cs. kir. administra­tor Lukács Gusztáv ur általi kinevezése is megtörtént. Főbíró lett Kovács Mózes. Tanácsosok: id. Kassai Já­nos, 1859-ben városgazda. — Sál Sándor, volt alkot­mányos jegyző. — Szemerjai Lajos és Simó Ferencz, r. a. cs. k. írnok. Pénztárnok Török Lajos, volt alkot­mányos pénztárnok. Főkapitány: Dersi Lajos, volt alkot. alkapitány. Alkapitány: Kassai Pál. Jegyző: Bonyhai József. — Ezen kinevezett tisztviselői karra más megjegyzésünk nincs, mint az, hogy id. Kassai János volt az egyedül, ki a lefolyt alkotmányos kor­szakban a városnak hajdan a szék alá tartozott részét a szék törvényhatósága alá visszacsatoltatni leghatha­­tósabban sürgette. Korunk. Vidéki levelek. — Jász-Berény, febr. 20. *) A „Sürgöny“ I. évi 38. számában Pethes József ur a jász-berényi biróvá­­lasztás alkotmány-ellenes modoráról irván , e közlemé­nyében jónak látta, személyemet mint a 11 éves kor­mány erélyes adószedőjét a t. olvasó közönségnek be­mutatni ; valamint a „Jövő“ i. é. 11. számában mint megválasztásom alkalmával tartott beszédem végén a népnek jóéjszakát kivánó szónokot ismertetni; — ezen, személyemnek a közvélemény előtti lealázására és ne­vetségessé tételére c­élzó közlemények után felhíva érzem magamat, nyilvánítani , hogy a „Jövőben“ köz­löti kitétel teljesen hamis ; továbbá, hogy én a jász­berényi összes értelmiség és leköszönt alkotmányos fő­bíró Pintér Mihály úr által a választási gyűlésen tol­mácsolt közkívánatára választattam meg e város főbí­­rájául, a­mint ezt az épen Pethes József úr által jegy­zői toll alá mondott I. évi 116 számú jegyzőkönyv nyil­ván tanúsítja. El is vállaltam e terhes állást ideiglene­sen csak azért, hogy polgári kötelességemet lakostár­saim közjavára tehetségemhez képest teljesíthessem, s élek azon nyugodt öntudattal, hogy valamint azon idő­ben, melyben én e városnak községi adószedője vol­tam, Pethes József úr pedig pusztabíró lett volna, ha az ezen hivatal elnyeréséért beadott kérvénye az ak­kori cs. kir. főkapitányságnál eredményhez juttatott volna, úgy most is mind magán, mind politikai jelleme­met szeplőtlenül megőrzöttem. Szónok ugyan nem va­gyok, de minthogy szeretnék az lenni, szabadjon kér­nem Pethes József urat, szíveskedjék a múlt ország­gyűléseken tartott beszédeit okulásomra nekem meg­küldeni, mert addig egyszerűségemben én is csak azt tartom, mit ön mond, de nem követ : „hogy hallgatni arany." Ezzel tartoztam a t. közönség irányában az elfer­dített ügyállás helyreigazítása, úgy vett sérelmem meg­torlása érdekének. Al­m­á­s­y Antal, főbíró. Külföld. ANGOLORSZÁG. Az a­l­s­ó­h­á­z f. hó 24-ei ülé­sében Lindsay panaszt emel az iránt, hogy múlt év­ben az admiralitás páni rémülést idézett elő, a Fran­­cziaországban épülőfélben levő pánczélos hajók alkal­mából.­­ Az admiralitás constatkrozó, hogy ama ha­jóknak rövid idő alatt készen kell lenniök, s ezen ok­ból az admiralitás tetemes összegeket nyert, pánczélos hajók építtetése végett.Egyébiránt szerinte sohasem hitte senki is, hogy a francziák császárja Angolország elleni háborúra készülne. Az események bebizonyíták, hogy az admiralitás aggodalmai illustriusok voltak. Fran­­cziaországnak jelenleg csak 4 pánczélos hajója van, míg Angolországnak 4 ily hajója van készen, s 5 van épülőfélben , s e szerint a budget túlfeszíttetett. Paget lord sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy ekkér c­élzások tétettek a franczia tengerészet erejére. Szerinte az ily c­élzások annál kevésbé óhajthatók, mivel az angol közönségnek okai vannak azt hinni, hogy a francziák császárja Angolország irányában a legbecsületesebb módon járt el. Azonban az angol ad­­miralitásnak a franczia tengerészetre vonatkozó adatai alaposak voltak. Mindazon hajók léteznek a franczia tengerészeti arsenalokban. Azonban mégis el kell is­merni, hogy azok építésében nem történt oly nagy ha­ladás, mint előbb. A franczia kormány el van tökélve, saját tengerészetét tel­jes erőben tartani fönn.­­ Ugyan­csak Paget lord, W­a­­­c­o­t admirálnak válaszolva kijelenti, hogy a V­e­r­a­ C­r­u­z­b­a­n levő angol hajóraj tengerészei nem fognak a hajókon kívül alkalmaztatni, s hogy azok még az egésségtelen évszak előtt vissza fognak hivatni. FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ jelenti, hogy azon helyzet tekintetéből, melyben a rokkantak palotája van, — a hadügy­miniszer szükségesnek vél­te, egy szabályzati tervet dolgoztatni ki, a rokkantak szervezetének kiegészítése végett. Ezen terv megbirá­­lás végett egy bizottmány elé terjesztetett, mely fel van hatalmazva arra, hogy az egyes intézkedéseket kísérletül életbe léptethesse. A senatus f. hó 24-ei ülésében az elnök megró­ván a legutóbbi ülésben történt zajos félbesz­akasztáso­­kat, kijelenti, hogy jövőre azok, kik mások beszédét félbeszakasztanák, a szabályzat által az elnök kezébe helyzett szigornak fognák magukat kitenni. Laroche Maquelein marquis nem hiszi, hogy ő a kellő mérséklettség határait átlépte volna. Mindamellett is ő helyesli az elnök észrevételeit, s an­nál inkább meg van győződve ezen mérséklettségrő a fölhívás hasznáról, mivel az ily sajnos ingerült har­­crok ezen testület szabadságát s függetlenségét veszé­lyeztethetnék. — Erre szónok ragaszkodik azon, általa fölhozott tények alaposságához, miket Boroche két­ségbe vont. Továbbá mint alaptalant visszautasítja azon vádat, mintha ő ellenforradalmi szellemű lenne. Ő nem párthive az isteni jognak, s elég jó házból származott arra nézve, hogy tudhassa, miként tétetnek némelyek királyokká. Fölemlíti Adalbertnek Capet-Hugóhoz in­tézett ezen szavait: „Ki tett téged gróffá?“ Mire a gr. ezt válaszolá: „Ki tett téged királylyá ?“ Szónok azt hiszi, hogy ő nem ellenforradalmi szellemű , midőn a császár kormányát buzgón támogatván, ellenzi azt, mit veszélyesnek tart abban, mit a forradalom követ­kezményéül tüntetnek föl. Richemont báró nem osztozhatik azok véle­ményében, kik a forradalom elvei kifejtésének ürügye alatt a kormányt az általa követett bölcs haladási útról eltéritni akarnák. A szinte korlátlan szabadságnak ama politikája, melyet a kormánynak tanácsolnak, ellenkezik az ország roppant többségének szándékai­val, mely nem feledé el a múltnak gyászos leczkéit, s mely a kormánytól azt kívánja, hogy őt a pártok szü­l) E nyilatkozattal a vitát befejezettnek tekintjük. Szü­netlen működése ellen védelmezze. A nemzet nagy több­sége, mely föltétel s megszorítás nélkül szavazá meg a napóleoni dynastia fölállítását, nem kívánja az annak javára sürgetett nagyon gyors haladásokat. B­o­i­s­s y Marquis először is azt kérdi a kormány biztosaitól, ha vájjon hozatott-e valamely határozat az útlevelek kérdésében, s ha vájjon még az idegenek út­levél nélkül járnak Francziaországban, a francziák még mindig alá vannak-e vetve az útlevél kötelezett­ségének. Erre szónok elismeri, hogy a krimi s olasz háborúk dicsteliesek voltak, s örül rajta, hogy az előb­bi háború kimutatá az angolok gyengeségét. Azonban sajnálja, hogy a krimi s olasz hadjáratokra költött pénz nem fordíttatott inkább Angolországbani kiszál­lásra. Szerinte Francziaország igen helytelenül téve, hogy Angolországot segíté, a chinaiakon boszul állani, azt saját megaláztatásának súlya alatt kellett volna hagynia. Ő bámul azon, hogy szüntelen az átkos 1815 -i szerződésekről beszélnek, s e mellett teljes részvétet tanúsítnak az angolok irányában, kik azokat Francziaországra rászabták. Nem kell elfeledni Water­loot, s midőn Angolországról van szó, — úgymond ■— sohasem kell azt mondani: ha szövetségeseink, hanem ezt: álnak szövetségeseink. Erre szónok a fölötti saj­nálatát fejezi ki, hogy a válaszfölirat nem közöltetett az osztályokkal, s azt a bizottmányhoz visszautasít­­tatni kívánja. Montau­ban tábornok, p­a­­­i­k­a­ó i gróf azt válaszolja, hogy Francziaország nem egyedül Angol­­ország ügyének támogatása, hanem ezenkívül a chi­­naiak által meggyilkolt saját tengerészeinek megbo­­szulása, saját kereskedelmi viszonyainak kifejtése s a polgárisodás zászlajának kitűzése végett is harczolt Chinában. Roger megjegyzi, hogy a febr. 3 -i senatus­­consultum 34-ik czikke nem engedi meg a válaszfel­­irati tervnek az osztályokkali közlését, mit Boissy marquis kívánt. Baroche az útlevelek kérdésére vonatkozólag kijelenti, hogy az útlevelek az országon belül folyvást megkívántatnak, mint rendőrségi s felügyeleti eszkö­zök. De külföldön a francziák útlevél nélkül utaznak, midőn amaz országok lakosai, hol ők utaznak — Fran­cziaországban ugyanazon kiváltságot élvezik. B­­ 11 a u 11 nagyon fájlalja Boissy marquisnak Angolországról mondott szavait. Szerinte két egyenlően büszke, s a becsületre egyenlően érzékeny nagy nép közt, — az egyik vagy másik ország szószékén tartott ilynemű beszéd valódi szerencsétlenség. Mirevaló annak ismétlése, hogy újra föl akarják éleszteni Francziaor­­szágnak Angolország elleni gyűlöletét, midőn ellenke­zőleg a császár politikája annak lecsillapítására van irányozva ? Ő megőrizvén a múltnak jogos emlékét, saját gondolatát a jelenre s jövőre tudja öszpontositni; ő oly kibékítési politikát követ, mely egyszerre mind a világ békéjének, mind az emberiség haladásának hasznára van. — Végül ezen politikának némely nagy eredményeit említi föl. Thayer a paulai Sz. Vincze-társulat ügyét hoz­ván szóba, kifejti ezen társulat gépezetét, mely — sze­rinte — minden rágalmak daczára, sohasem tűzött ki maga elé más, mint jótékonysági czélt. — Teljesen tá­vol tartván magát a politikától, roppant szolgálatokat tett az emberiségnek, s kész újra fölvenni jótékony működésének folyamát, ha a kormány megengedi neki, hogy saját régi alapjain alakulhasson meg újra. D­u­p­i­n báró kijelenti, mikép­p egész életét a munkás­osztályok érdekének szentelvén, csak követke­zetes marad magával, midőn a senatust a paulai Szt. Vincze-társulat által tett roppant szolgálatokra figyel­mezteti. Először is fölemlíti ezen társulat eredetét, mely 1833-ban, a buzgó ifjú által alapittatván, csakhamar egész Francziaországban elterjedt s végre az egész vi­lágon szétágazott. Szónok kijelöli ama szolgálatokat, miket ezen társulat nemcsak a nyugalom, hanem a polgári viszályok legroszabb napjaiban is tett, nemcsak Francziaországban, hanem a külföldön harc­oló fran­czia seregek közepette is, nemcsak a francziák, hanem az egész föld színén szétszórt összes szerencsétlen ke­resztények irányában. Erre a vita folytatása másnapra halasztatott. OLASZORSZÁG. Egy Tur­inból f. hó 24ről kelt sürgöny szerint ott azt várják, hogy Máltából, Triestből s a pápai partokról újabb s tetemesebb bourbonianus expeditiók fognak a nápolyi partvidékre s Siciliába indulni, mihelyt a hó fölolva­dása megengedendi a hegyek közé menekülést. A kor­mány — mint a „Constitutionnel“ hozzáteszi— már min­den szükséges intézkedést megtett, bármely kiszállás megelőzése végett. A turini követ­ kamra f. hó 24-ei ülésében M­o r d i­n­i kérdi, ha várjon a ministerium értesült-e arról, hogy a Máltában levő olasz co­­sal s több ott lakó olaszok bántalmakkal illettettek. — R i c a s o 1­i báró azt válaszolja, hogy ő épen ma kapott jelentést ezen, némely bourbonianus reactionariusok által elkö­vetett bántalmakról. Egy az angol kormányhoz intézett sürgöny elégtételt s oltalmat kiván az olasz alattva­lók számára. Angolország régi barátsága biztos zálo­gul szolgál arra nézve, hogy teljes elégtétel fog adatni. — Petrucelli kérdi, ha várjon a kormány szándé­kozik-e némely intézkedéseket tenni, a püspököknek Rómában, májusban tartandó gyűlésére vonatkozólag. — R i c a s o­l­i azt válaszolja, hogy a kormány sokat foglalkozott ezen ügygyel; ő azt hiszi, hogy ama gyű­lés több bajt okozhatna az országnak, mint hasznot a vallásnak; az igazságügyi minister különösen figyelembe véve ezen ügyet. Az „Italia“ szerint a többség bureaujának tagjai 23-án értekezletet tartottak. Az értekezlet eredménye ama jó egyetértés fennállásának constatkrozása volt, a többségnek azon tagjai közt, kik folyvást támogatják a ministériumot. NÉMETORSZÁG: A p­o­r­o­s­z követek házának a német ügy­gyel foglalkozó bizottmánya első üléséről a lapok következő adatokat közölnek: A kül­­ügyminister Bernstor­ff gróf, ki biztosa­n e­n­k­e követségi tanácsos kíséretében jelent meg, — egy kö­vetkező lényeges tartalmú írásbeli nyilatkozatot adott át: A két Hránynak a német reform-kérdés iránti nézete a Szászországgali irat­váltásban „határozottan“ kifej­tetett. A kormány a „fennálló szövetségi jog“-ból indul ki; a „német államoknak a szövetségen belüli szoro­sabb egyesüléseinek megalakulását oly módon óhajtja, hogy annak „elnöke" a főparancsnokságot s a külföld irányábani képviseletet saját kezében egyesítse, s hogy annak oldala mellett, a belkérdéseket illetőleg, egy „parl­amenti képviselet“ álljon. Mind az egyesülés, mind annak módozatai iránt szabad egyezkedésnek kell fönntartatnia; ennélfogva a „külső kiterjedés“-re vonatkozólag sem lehet előre szilárd határt vonni. A népképviseletnek egy oly nyilatkozatát, mely ezen ál­lásponttal öszhangzik, a kormány „megelégedéssel fo­gadná.“ A 3 előterjesztett indítvány közöl (Albrecht, Schulze s Bresgen) a minister az első mellett nyilatkozott; a Schulze-féle indítvány —szerinte — ugyanazon irányt követi ugyan, azonban a kormány annak „elvi alapjáéban nem osztozhatik; a harmadik indítványt a minister irányára nézve is eltérőnek tartá a kormányétól. — A minister ezúttal élénkebb részt vett a tárgyalásokban, mint a hesseni Ügygyel foglalkozott bizottmányban. Szóbeli nyilatkozataiból kiemelendő, hogy a kormány az összes tartományokkal be­­lépend a szűkebb szövetségi államba. Egyébiránt ez al­kalommal inkább csak általános vitáról volt szó.Név sze­­rint az egyik fő­ kérdést képezi a szövetség­gyűlésnek a miniszer által állított, s a bizottmányi tagok által élénken tagadott jogfolytonossága. Egy 5 tagból álló al­bizottmány a 3 előterjesztett indítvány összeegyez­tetését kisértendi meg; maga a bizottmány ismét ülést tartana, mihelyt ezen kísérlet eredménye meg lesz ál­lapítva. PORTUGAL. Mint a „M. Post“nak Lissabonból, f. hó 17-ről írják, G­u­i­n­a­r­a­­­s szomszédságában igen élénk agitató merült föl, azon a ministerium által leg­újabban előterjesztett törvény következtében, mely sze­rint a vallásos testületek földbirtokai a közkincstárra fognak átruháztatok A kormány úgy látszik, a pak­­­kamrában megveretett, ama ministeri rendszabályokra vonatkozó szavazás alkalmából, melyek a Lissabonban kiütött zavarok tárgyában létesíttettek. Az ellenzéki szónokok kijelenték, hogy Len lé marquis­s tiszttár­sai semmi erélyes intézkedést sem tettek a legutóbbi események egész folyama alatt, s hogy kormányuk méltatlan volt a cortesgyűlés bizalmára. Mindamellett a követkamra bizalmat szavazott a ministereknek. SPANYOLORSZÁG. Egy Madridból, f. hó 22-ről kelt sürgöny szerint, a követ­kamrában Cas­tro interpellátiót tett az a­­­d­u­­­d­i vasút tárgyá­ban. A közmunkaü­gyi miniszer minden tekintetben he­vesen ellenzi a javaslatot. — Polanco a kereske­delem s a terület­védelem szempontjából szintén ellen­zi az ezen vonal iránti javaslatot. — Hihetőleg hétfőn a napirendre térés fog megszavaztatni. Egy Madridból, f. hó 25-ről kelt sürgöny sze­rint, a „Sumter“ kapitánya, a gibraltári amerikai con­sul kivonatára, Tangerben befogatott. — A „Tus­­carova“ parancsnoka ezen ügyben Tangerbe indult. OROSZORSZÁG. Mint S­z­t.­Pé­t­e­r­vá­r­r­ó­l, f. hó 20-ról írják, a „Nord. Post“ megc­áfolja azon közlést, mintha a kormány az egyetemeket kisebb vá­rosokba akarná áthelyezni. Szerinte ezen szándék csak új egyetemekre, vonatkozik. Mint Varsóból , hó 22-ről jelentik,­­ a „Gazz. Polska"­ hozza ama beszédet, melyet Folins­­k­i érsek a legutóbbi vasárnap tartott az ottani szé­kes-templomban. Az tisztán egyházi jellemű , — s töb­bek közt a pápai szék irányábani hűségre serkent. — ..A mi szabadságunk,“ mondá, „az apostoli széktőli függésünkben áll, mely utóbbinak senkitől sem szabad függenie.“ GÖRÖGORSZÁG. A „Pays“ nak egy Athéné­­b­e­l kelt sürgönye jelenti, hogy a fölkelés mindenütt elnyomatott. A kormány Naupliának tökéletesen birtokában van, é­s tekintélye ott ismét helyre van állítva. Azt hiszik, hogy a király a cabinet megváltoz­tatására s a kamra feloszlatására határozandja el magát. AMERIKA. Mint a „Moniteur“-nek Ver­a­ C­r­u­z­­ból jelentik, ott az anarchia s az idegenek elleni erő­szakosságok növekvőben vannak. Még maga D­o­­b­r­a­d­o tábornok is, a­ki előbb mérséklettséget tanúsí­tott, ily rendszabályokra látszik hajlandónak. Hírsze­rint ő az idegenektől, ha kiadóul a prets tőke­adót akar behajtani, s azok tulajdonát le akarja foglalni. Ez utóbbi Sinalonban már megtörtént, hol a hatósá­gok a raktárak tartalmát igen olcsó áron pazarolták el, s a bejött összeget egymás közt szétosztották. A spanyol, franczia s amerikai al consuli lakások a kato­nák által, azon ürü­gy alatt, hogy azokat stratégiai ál­lomásokul akarják fölhasználni, megszállottak. Guay­m­e­s-ben s még más pontokon is történtek hasonló sajnos jelenetek. New­ Yorkból, f. hó 12-ről kelt tudósítá­sok szerint, a B­u­r­n­s­i­d­e-féle expeditió R­o­a­n­o­k­e-ot­­ elfoglalta, s ott csapatokat szállított ki, miután a­­ separatisták ágyu­naszádjait elsülyeszté. — A „Phi­­i­ladelphia­ Enquirer“ azt állítja, mikép a separatisták elismerik, hogy az expeditiót Norfolk felé nyomu­lásában egyedül a mocsárak s betegségek gátol­ják. — Norfolk- s Portsmouthban páni rémü­­lés uralkodik.­­ A Burnside-féle expeditió Roa­­n­o­k­e-nál teljesen levonta a separatisták hajóhadát; a csata igen heves volt; a veszteség mindkét részről 1000 boltban és sebesültben állott. A foglyok száma 3000. Az expeditió elfoglalá Elisabeth­ City-t, mely egé­szen fölégettetett, s Edentown felé nyomult elő. Az unionisták elfoglalták a Tennesse­e-folyamon átvivő hidat, valamint a Memphis s Columbus közti fő­közlekedést is elvágták. —• Hírszerint a separatis­ták odahagyák Bo­w­­­ing­ Gr­e­en-t. — A congres­­sus elé egy oly törvényjavaslat fog terjesztetni, mely­­nélfogva az elnök arra fogna fölhatalmaztatni, hogy a fölkelések alatt megtilthassa a közérdekben szüksé­ges czikkek kivitelét. A congressusnak az erődít­mény­i tervek fölötti vitáiban, Doolittle azt állítá, hogy ő semmi tengeri hatalmassággal a háború veszé­lyében sem hisz, s a francziák császárjának beszédét béke felül idézé. — A császár beszéde New-Yorkban jól fogadtatott, s kedvező befolyást gyakorol az árfolyamra. A senatus 13-án akarta tárgyalni a kincstárje­gyek kibocsátására vonatkozó javaslatot. Az „Advertiser“-rel ellenkezőleg, a „Patrie“ újó­lag kijelenti, hogy a spanyolok M­e­x­i­c­ó­b­a­n­i vereségére vonatkozó közlés teljesen alaptalan.­­ Szerinte Gasset tábornok dec. 23-án erős kém­szemlét eszközlött, s Vera Cruz-tól 10 kilométre­­nyire egy guerilla-csapattal találkozott össze, mely P­u­e­n­t­e­ N­a­t­i­o­n­a­l felé tartott; — a mexicóiak, — miután Gasset tábornok csapataival néhány lövést vál­tottak, folytaták útjukat az ország be­lseje felé, s szá­mos öszvéreket s vágómarhákat hagytak a spanyolok kezében Ez azon egyetlen ütközet, mely Mexicóban január 16-ig, — a legutóbbi tudósítások keltéig, — történt. T­á­v­i­r­a­t­o­k, tanácskozásokat kezdeni meg. Plener ellentörekvései eredménytelenek maradtak. Mint szakértők ki fognak hallgattatni ezek : Murmann és Königswarter bank­­igazgatók, Schuller nagykereskedő, Schiff, Wagner tanár, Zang szerkesztő, Mayer Károly s Lucum, a bank etitkára­ , N.-S z e b­e n, február 27. A grófi helyettes­ Schmidt Konrád tegnap dísz­lakomát adott, a feb­­ruári alkotmány ünnepére. Este 300 n.-szebeni lakos köztük számos polgárok, önkényt összegyűltek „a ró­mai császárhoz“ cz. vendéglőben. A császárért, a biro­dalmi alkotmányért, Erdélynek a birodalmi tanácsba belépéséért, a hadseregért stb. mondott toaszok eme­lés az Ünnepies hangulatot, melylyel az ünnepély mél­­tólag folyt le. Prága, febr. 27. Karlsbad, Mies, Kolin, Cseh-Leippa, Kuttenberg, Dobrisch, Kö­­niggrätz, Pisek, Chrudim­­s Pribram-ban az alkotmány első évnapja alkalmából ünnepélyek voltak. Pár­is, febr. 27. Ma a „Moniteur“ jelenti: Mi­vel Renan oly­­anokat hirdet, melyek a keresztény hitet megsértik és sajnos agitátiókat vonhatnak maguk után, előadásai további rendeletig betiltatnak. Az átala­kítás iránti kérvények 65­2 millió rente-okra s 306,296 darab harminczas­ kötelezvényekre mennek. Brüssel, febr. 27. Az „Indep.“ szerint a csá­szár M­o­r­a­y elnökhöz egy iratot intézett, melyben ta­gadja, hogy a törvényhozó­ testület füg­getlenségének megsértése volna szándékba véve. A bizottmány kiegyenlítésül azt fogja indítványozni, hogy a dotatió Montau­ban számára, átruházási jog nélkül (sans reversibilité) szavaztassák meg. Konstantinápoly, febr. 19. Hírszerint a kölcsön megköttetett. Redifekből álló erősítések s hadi szerek küldettek a görög határokra. V­a­n b­ó­­ — Ör­ményországban— azon tudósítás érkezett, hogy több tö­rök katonák a keresztet meggyalázták. A keresztények megtámadtalak s a fellegvárat bevették ; mindkét rész­ről mintegy 1000 egyén esett áldozatul. Athéné, febr. 22. A király ide visszatért. Az argos­i csapatok Naupxiától egy óranegyednyi járásra nyomultak elő. Ez utóbbi hely szárazi s vizi oldalról el van vágva. 60 ember onnan a kir. csapa­tokhoz pártolt át. Tripolitzában szintén forra­dalmi manifestátió történt. A kormány a fenyegetett tartományokban általános népfölkelést akar rendezni. Itt nyugalom uralkodik, azonban mégis a kávéházak zárvák s az utczák katonailag meg vannak szállva. A „Sürgöny“ magántáviratai. Brüssel, febr. 28. A mai „Indépendance" írja, hogy a tanulók a College de Francéban Re­nan javára manifestatiót­ csináltak, így kiáltván fel: „Le a jezsuitákkal!“ — A császár a Mon­­tauban tanok ügyére vonatkozó kiegyenlítést el­utasította.­­— A bizottmány ragaszkodik az in­dítvány elvetéséhez. Castelnuovo, febr. 28. Ma­ngalóban a görög papnál értekezlet tartatott Vukalovicscsal, kihez Omer pasa a következő feltételeket tartal­mazó ultimátumot intézett: török tábornoki rang és nyugdíj és Sutorinának meghódolása, vagy ellenkező esetben a hadműködésnek azonnali megkezdése. Árkelet a bécsi börzén 1862 február 27 én. Austria­ értékben. Színházi előadás m­ártius 1. Nemzeti színház. Szép Hon. Dalmű 2 felvonásban. Pesti német szinhéz. Tschin-Tschin. Chineserei in 1 Akt. Regen und Sonnenschein. Lustspiel in 1 Akt. Budai népszínház. Il­ik Rákóczy Ferencz fogsága. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, február 28-ról 5% Metaliques 70.45 ; nemzeti kölcsön 84.25 ; bank részvények 831.; hitelintézeti részvények 201.­; ezüst­­agió 136.; londoni váltók 137.20; arany díja 6.53. Felelős szerkesztő: VÉRTES ERNŐ. Circus Carré. A Beleznay-kertben levő rovarkörben. Ma, szombat márczius 1-én , Alfred és Charli Bradbury jutalmára nagy fényes előadás egészen új műsorozattal. Bécs, febr. 27. A budgetbizottmány harmadik jjpgr- kezdete 5 órakor, osztálya már elhatározta, a miniszteri bank előterjeszt­ Carré W. vényt be nem várni, hanem a valutakérdés fölött önálló 5° „ rustriai értékben . 6530Alsó-austriai esc bank 635 5% nemzeti kölcsön . 8470Éjszaki vasut-rész.. .265 5°/0 meti lliques . . . 6550Állam vasút 2800 5°/0 magyar földteher.. 7120Nyűgod vasút . . .160_­5"/0 erdélyi „ 69— Pardubiczi vasút . .12750 1839-iki állampapír . 142— Tiszai _ 147 1854- ik­i „ 9250Déli 266_ 1860-iki .. 93 Dunagőzhajózási 446_ Cornoi sorsjegyek . . 1650Lloyd.......................225 Hitelintézeti „ 125— Pesti lánczhid . . .400 4%Dun­agözh. sorsjegy. 9975Amsterdam 10­0 boll. ft116_ Triesti sorsi.................127—Augsburg 100 d. ért. ft.116_ Budai „ 40 ft. 37— Frankfurt 100 d. ért. ft.11625 Hg. Eszterházy „ „ 100—Hamburg...................10230 Hg. Salm „ „ 3775London 10 font sterling13710 Hg. Pálffy „ „ 8625Páris 100 frank . . 5440 Hg. Clary „ „ 3675Cs. koronás arany . . 195 Orr. St.-Genois n „ 3625Cs. arany................... 654 Windischgrätz 20 ft. 2125Napoleonsd’or . . 114 Hr. Waldstein „ „ 2450Souver­ainsd’or . . . 1915 Gr. Keglevich 10 ft. 1625Angol souvereigne . . 1392 Nemzeti bank részvény839— Orosz császári . . . 1125 Hitelintézeti 200 ft.20280Ezüst....................... 13625

Next