Sürgöny, 1862. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1862-07-15 / 161. szám

Második évi folyam. 161. szám — 1862. s> erkesstö-hivatal: Barátok-tere 7. 8* *. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Kedd, julius 15. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán ft kr ft kr ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Egészévre 16— Év .negyedre 4 — Félévre 8 —­­ Félévre 8 — MHIVATALOS KÉSZ. Tájékozás. Már-már úgy tetszett, hogy Poroszország ezúttal csakugyan önálló magatartást fog követni s Oroszor­szág után sem fogja egyhamar Olaszországot elismerni. Csalódtunk, Poroszország nyomban követé az orosz diplomatiát s a turini kormány a porosz elismerés­ről már hivatalosan értesíthette a parlamentet. Meg­előzni nem mert a berlini kormány a szent­péter­­várit, de elmaradni sem akart vagy mert tőle. A Berlin rendesen jól értesült köreiben egyébiránt az „Ind.­beige“ szerint már néhány nap óta nem kétkedtek az elismerés bekövetkezésében, csak hogy az aziránt folyó tárgyalásoknak egy kis lökésre volt szükségük s ezen lökést megadá az orosz elismerés­ Voltak ugyan egyes, a koronára befolyással biró férfiak, kik az elis­merést még Oroszországé előtt tanácsolák; de ezek an­nyira nem bírtak keresztülhatni, hogy bizonyos, mi­szerint Oroszország nélkül a porosz elismerés még most sem következett volna be. Most e tény megvan, az éjszaki hatalmakra nézve Olaszország megszűnt földrajzi fogalom lenni. Mily föltételek alatt nyeri meg Olaszország ezen előnyt, még mindig nincs tudva. Nyíltan bevallva úgy áll a dolog, hogy Oroszország tett ugyan előlegesen föltéte­leket, azonban a tárgyalások e stádiumáról visszalé­pett, mihelyt franczia részről előterjesztetett, hogy Victor Emanuel kormánya azokba nem egyezhet, mint­hogy az olasz nemzet hangulata ezt meg nem engedi. Mi Poroszországot illeti, ez látva az orosz gyöngédsé­get, természetesen ebben sem maradhatott el egészen s megelégedett azzal, hogy reményeket fejezett ki , tanácsokat adott az olasz kormánynak. Nagy érdekű közlemény ma az angol kékkönyv a római megszállásról, mely közelebb a parlament elé terjesztetett. Ebből itt csak azon két dolgot jegyezzük föl, miszerint Anglia maga tett volt javaslatot a római kérdés ideiglenes megoldására nézve, mely abból állt, hogy Róma a Tibr­isig engedtessék át az olasz őr­ségnek, a folyam túl a­­ partján a francziák tovább is tartsák közvetlen oltalmuk alatt a sz­­atyát; továbbá, miszerint az angol kormány a franczia külügyminis­­zernek ezen javaslat ellen úgy, mint az egész megoldás elleni folytonos ellenvetéseiből meggyőződött, hogy a m­ib­liák kabinetének nem szándéka a római kérdésben a statuiqnot egyhamar megváltoztatni. Omer pasa egy nevezetes hadműveleti eredmény­ről értesíté a porta bécsi követét. E szerint a Monte­negróba éjszaka s délről benyomult két török seregnek egyesülése Osztrog álláspont elfoglalása folytán sike­rült. Ezen nevezetes eseménynek kihatása aligha nem sokára egyéb pontokon is észre lesz vehető.­­ Szer­biában tűrhetőbbekké lettek az állapotok. A török biz­tos, ki­küldetését befejezettnek tekintvén 9-én akart Konstantinápolyba visszamenni, utasítást kapott, továb­bi rendeletig Belgrád várában maradni. Francziaországban a mexikói expeditióra igen nagy mérvben folynak az előkészülete ; egy madridi sürgöny állitá, hogy Mexikóban forradalom tört ki Juarez kormánya ellen s a nép új kormányt helyezett be; Párisban azonban ezt senki sem hívé, valamint hogy nem is érdemel semmi hitelt. Bécs, julius 13-ikán. L. Birodalmi tanácsosaink köreit még min­dig azon kérdés foglalkoztatja leginkább, hogy mitevők legyenek az 1863 diki költségvetéssel? A kormány annak a birod. tanács elé terjeszté­sét elhatározta, s kétség sincs, hogy azt Plener úr a legközelebbi ülések egyikében az alsóház­nak asztalára leteendi. De sokkal kevésbé van­nak a követ urak magukkal a teendők iránt tisz­tában. A lankadtságnak jelei napról napra sza­porodnak, s már majdnem komikus hatást tesz, ha az ember észreveszi, hogy Hein úr az ülés folyama alatt miként tart számot a jövőkről s kimenőkről, mily pásztori figyelemmel olvas­gatja minduntalan „Die Häupter seiner Lieben,“ miként jelenti ki ugyanazon ülésben ismételve: „a magas ház végzésképes számmal van,“ — vagy: „meg kell jegyeznem, hogy a tegnapi szavazás alkalmával a ház végzésképes volt.“ A magas ház nyilván oly állapotban van, mint a légvo­natban égő gyertya, melynek eloltatása perczről percre váratik és ennek tapasztalása annál fájóbb benyomást tehet centralista barátainkra, mint­­hogy a gyülekezetnek azon része, mely a bud­­getet tárgyalja, tisztán centralista, s minden el­lenzéki salaktól ment. Hogy ezen helyzet a bi­rodalmi tanács morális tekintélyét épen nem emelheti, természetes, s így igen­is megfogható, hogy épen a centralisták kivágnak leginkább e helyzetből szabadulni. Hozzájárul ehez egy más körülmény is. A baloldalnak szabadel­vűbb töredéke, ugyanis a grosz-österreicherek és a német autonomisták, a centralista században — mert a purificált, alsóház most alig több mint száz­tagú — minden aján­latával kisebbségben marad, úgy hogy kiveheti szét azon helyzetnek, melybe a nemzeti ellenzé­ket szorította. E fraktió azonban jól tudja, hogy törekvései a budget dolgában a nemzeti ellenzék soraiban élénk támogatásra találnának s igy te­hát igen szeretnének megfelelni azon feltételnek, melytől a csehek s lengyelek részvétüket a bud­get tárgyalásában függővé tették. Az iránt tehát, hogy a birod. tanács mily módosítások alatt vegye tárgyalás alá az 1863- diki budgetet, háromféle vélemény van szőnye­gen. A kormány nézete oda szól, hogy a birod. tanács, miután az 1862. budgettel még csak ke­vés dolga van, augustus közepéig bevégezhetné mind a bankaktát, melynek tisztába hozatalát a deficit fedezése követeli, mind az 1863. budgetet — s november havára helyezi kilátásba az or­szággyűlések — legalább a lajthan-inneniek — egybehivását. Egy másik vélemény, mely különösen a grosz-österreicherek körében támogattatik, azt ajánlja, végezze be a birod. tanács az 1862-diki budgetet, de aztán napolja el magát 1—2 hóra. October 1-sejére gyülekezzék ismét s végezze be november végéig mind a jövő évi budgetet, mind a bankaktát, az országgyűlések pedig újévre hi­vassanak össze. Az országgyűlések egy­behívá­sának ezen halasztását azon reménnyel indokol­ják, hogy addig tán mégis lehetséges lesz, nem csak a Lajthán inneni, de a magyar országgyű­lést is egybehívni. Egy harmadik vélemény azonban még to­vább megy. Nem tartja bajnak, ha az 1863-diki is egy pár hónappal később kerül tárgyalás alá, mint kellene; feltéve, miként a késedelem által azon előny vásároltatnék meg, hogy a jövő évi költségvetés csakugyan birodalmi alapon tár­gyaltatnék, azaz: a magyar koronaországoknak is befolyása alatt. A­kik e véleményt vallják, elismerik, miként ezen előnyhöz egy-két hó alatt eljutni bajos volna; ők tehát tágabb határidőt szabnak az országgyűlések működésének, óhajt­va, hogy a birodalmi tanács végezze el az idei budgetet július végéig; septemberben pedig hi­vassanak egybe az országgyűlések valamen­nyien s engedtessék nekik tárgyalási idő már­­tius végéig s ekkoráig úgy remélik, már lesz valami alap, melyen Magyarországgal egyetem­ben lehetene a birodalom szükségleteiről érte­kezni. Igen jellemző, hogy ez utóbbi véleményt a „Presse“ is támogatja, mely mai czikkében e kérdést vitatva, a következő keserű felkiáltást teszi: „Mi egyéb volna, nyomora ál-alkotmá­­nyo­sságnál (Schein-Constitutionalismus), ha a birodalmi tanács tán 51 szavazattal akarna a bankügy felett rendelkezni s elhitetni kívánná a világgal, hogy ezen szavazat által eleget tett az alkotmánynak, mely 343 tagnak szavazatát köve­teli.“ — Pedig a „Pressé“ről méltán mondják, hogy igen finom érzékkel bír a közhangulat irányában, s hogy ő kevésbé az eszmék rendsze­res kifejtésében s az ezekhez való szigorú ragasz­kodásban, hanem inkább abban keresi követke­zetességét, hogy e közhangulatnak mindig hű tolmácsa s tükre legyen. E három indítvány közt melyik lesz a győz­tes, azt biztossággal még most nem igen lehet megmondani, de valószínű, hogy a kormány, ha engedni akar, a második helyen említettem vé­leménynyel fog egyezkedni. Egyébiránt a kér­dés alkalmasint e héten még el fog dűlni. TÁRCZA. Napi újdonságok. * Császár ő Felsége vasárnap d. u. 4 órakor Salz­burg és Münchenen keresztül Possenhofenbe utazott, hol a Császárné ő Felsége és a nápolyi királyné időznek. Csá­szár ő Felsége 8 nap múlva ismét visszatérend Bécsbe. * Gr. Pá­lffy Móricz, magyarországi helytartó úr ő nagyméltósága a marmarosszigeti tűzkárosultak számára mindjárt az első híradásra 100 ftot volt ke­gyes adományozni. — Pestmegye tegnap megtartá tisztiszéki ülését, miről a jelentést holnap adandjuk. * Főtiszt. Székács József superintendens egyházi körútjából Pestre visszaérkezett. *Szent István társulat. A f. hó 10. tartott igazgató választmányi gyűlésben vett búcsút a társulattól annak első igazgatója főtiszt. Kádas Rudolf premontrei kanonok és kir. tanácsos m­­a­aga, mielőtt uj állomását Győrött, mint újonnan kinevezett kerületi iskolai főigaz­gató elfoglalná. — A gyűlésen nagy számmal jelentek meg, s nm. Lonovics József érsek s m. Danielik János püs­pök urak elnököltek. A jegyzőkönyv hitelesítése után a kir. tanácsos úr felkelvén, a gyülekezettől az alkalomhoz illő szavakban búcsút vön, hat évi érdemteljes működés után. A közmegindulással fogadott szavak folytán az el­nöklő érsek és püspök urak tolmácsolák a társulat nevé­ben a jelen voltak szívesen méltányló érzelmeit s egyhan­gúlag elfogadtatott azon indítványuk, hogy a körünkből távozó lelkes hazánkfiának osztatlanul elismert érdemei jegyzőkönyvileg örökíttessenek. — Azon intézkedések részleteit, melyeket az első igazgatói hely megürülése szükségessé ten, annak idejében majd a jegyzőkönyv sze­rint közlendjük, — ezúttal csak röviden jegyezzük meg, hogy az igazgatói végzendőket ideiglenesen főt. H­o­p­f János másodelnök és kanonok úr vállalta el, a titoknoki hivatal nr. Garay Alajos úrra ruháztatott, s a „Katho­­likus Néplap“ szerkesztésével nt. S­z­a­b­ó­k­y Adolf tanár úr bizatott meg. * Mármaros-szigeti tűzvész és felhí­vás segélyre. A Marmaros Sziget városában folyó hó 7 én támadt tűzvész által 97 ház, azonfelül mint­egy 4000 köböl élet- és liszt készlet, gyapjú és bőr szinte nagy mennyiségben pusztítatott el annyira, hogy az ezen tűzvész által okozott, s eddig ismert kár 250,000—300,000 ftra becsültetik, és 150 család részint hajlékától, részint mindenétől meg lön fosztva. — Az ezen tűzvész folytán beállott nyomor és ínség leirhatatlan, és annál inkább nyomasztó, minthogy ezen város 1859. évben is hasonló szerencsétlenség által sujtatott, a mikor t. i. 40 a város legszebb épületeiből, valamint a református egyház, a megyeház stb. elégett. Ezen károsultak felsegélésére kö­nyör- adományok gyűjtése rendeltetvén el az egész ország­ban, és a begyülendő adakozások a megyék területéről közvetlenül Mármaros megye kir. biztosához küldendők. Egyébiránt midőn a nemes emberbarátokat ezen számos károsult honfitársak segélyezésére és a bor­zasztó ínség enyhítésére a keresztény felebaráti szeretet és a humanitás nevében e jelszóval: bis dat, qui cito dat — ezennel felszólítani sietünk, kijelentjük, hogy az összes hazai lapok szerkesztőségei is készséggel vál­lalnak el minden­­pénzbeli, bármely csekély adományt, hogy azt a szenvedők közti kiosztás végett rendeltetése helyére eljuttassák. * Hiteles kútfőből értesülünk, hogy B­i­g­n­­­o úr a nemzeti színház igazgatóságához levelet intézett, misze­rint, ha őt tovább is bírni óhajtja, következő feltételek mellett hajlandó megmaradni: évi 6500 ft fizetés hat egy­másután következő esztendőre és három havi szabadság­­idő. A művész három napot tűz ki határidőül, hogy az igazgatóság ezen ajánlat el- vagy nem fogadása felett ha­tározzon. * Az erdélyi vasutügyben M­a­a­g­e­r Károly, a meg­erősitett birodalmi tanács tagja és brassói keresk. és ipar­kamarai elnö továbbá M­e­i­saner Alfréd, a cs. kir. szab. déli államvasuttársaság egyik igazgatója f. hó 5 -én félóránál tovább tartott audientia alkalmával a nagyvá­­rad-kolozsvár-brassói vonal érdekében Császár Ő Fel­ségének folyamodványt nyújtottak be. Nevezett urak, kik e küldetéssel a brassói keresk. és iparkamara, Brassó és Fogarasvidék, Kőhalom, Medgyes, Csik és Háromszék részéről lőnek megbízva, ő Felségétől azon biztosítást nyerték , „hogy az erdélyi vasut­kérdés épen most a mi­­nistériumok által a legsürgősebben ellátandó tárgyak közé felvétetett, és hogy ennek folytán az erdélyi érdekeket an­nyira foglalkoztató vasutkérdés megoldása rövid időn várható.“ * A képzőművészeti társulat igazgató­választmánya folyó július hó 1- én ismét ülést tartott, a­melynek főtárgyát az eddigi egyleti titkár Pl­achy Fe­rencz urnák leköszönése és az így megürült tisztnek be­töltése képezi. Az erre nézve foganatba vett szavazat az egylet érdekei közül idáig is igen buzgón működő tájfesté­­szü­nk , T­e­r­e­p­y Károly úr egyhangú megválasztását eredményesé, mely állomást ő a jövő közgyűlés intézke­déséig elvállalni szíveskedett. Igen terjedelmes vita alkal­mául szolgált a választmányi elnök Harsán­y­i Pál úr­nak azon indítványa, miszerint, tekintve a titkári végzen­dők halmazát, és a társulat működése ismertetésének szükségességét, valamint az egylet egyéb érdekeinek elő­mozdítását , választassák a közgyűlés jóváhagyásának fenntartásával — egy rendes fizetéssel ellátott egyleti szerkesztő, kinek körébe esnék a társulat évkönyvének, úgy a készülőben levő Album mellett megjelenendő rövid szövegnek szerkesztése, mint szintén egyéb irodalmi teen­dők. Az efölött kivált pénzügyi szempontból eredt hosszú vita, miután a választmány vonakodott a közgyűlés e jogát magáénak tekinteni, elvégre azzal végződött , hogy az album irodalmi részének szerkesztését ,­r­­­a­y P. Samu úz önkényt szíveskedett elvállalni, a választmányi üléseknek rövid ismertetésével pedig egyelőre egy másik tag bizatott meg ; az évkönyv­ei általi szerkesztése ekkér függőben hagyatott. Az ülés egyéb tárgyai közé tartoztak : Petz Henrik úr bizottmányi tagnak jelentése a kebelbéli építész urakhoz, a szegedi takarékpénztár-épület tervei megbirálása iránt intézett felszólításnak eredménytelensé­géről stb. Egyúttal több részről sürgettetett a M­a­r­a­s­z­­toni József, Rohn és Molnár József urakra bízott album lapoknak mielőbbi elkészítése, melyeknek megjele­nése s a részvényesek között ingyen leendő kiosztása után méltán remélhető, hogy a közönség a szép czéri egylet iránt nagyobb mértékben tanusítandja részvétét mint idáig. A műegylet termében esti 6 órakor megnyílt ülés 9 órakor oszlott szét.­­ Luczenbacher testvér urak, kik gőzhajó­vállalatukkal nemcsak becsülettel állnak meg a verseny­téren, sőt, mint gyakran említik, a humanitás oltárára is áldoznak, azon rég óhajtott tervet készülnek realizálni, hogy a közel Promontor mellett elhaladó „Szent­ István“, „Mátyás király“ és „Zrínyi“ szép és gyors gőzöseik az utasokat ott is felvegyék és partra szállítsák. Ez intézkedés által Promontor helysége tettleg Buda-Pestnek egyik külvárosává közelednék, s a két test­vérfővárosnak egyik tárházává fogna válni. Mi annál kí­vánatosabb, mivel a buda­­k­esti vasút ugyan keresztül megy Promontoron , de a promontoriaknak majd minden előnye nélkül, miután a promontori i­n­d­ó­h­á­z, amaz egykori falusi papnak hálaprédikátiójaként : „adtál uram esőt, de nincs köszönet benne“, a hely­ség felső véghatára csúcsára, az ez indóházat épen semmi igénybe nem vevő Albertfalva (Sachsenfeld) szom­széd faluhoz lévén építve, e viszás helyzetben, ha egy promontori utas csak Budáig utazva, az indóház­­nál kívánna a vasútra felülni, s arról aztán Budán a Krisztinaváros végén leszállni, épen, de épen úgy csele­kednék, mintha egy pesti utas Soroksárra kívánván eljutni, V­á­c­z­o­n ülne fel utazó szekerére és Gödöllőn száll­j­a­n­a le arról. íme igy torzittatnak el, s igy hiusittatnak meg, még pedig a vállalkozók világos kárá­val, sokféle közvállalataink, ha az első (többnyire ide­gen földi) irányt adók a helybeli viszonyokat vagy nem képesek, vagy nem akarják felfogni. * Szent Alajos emlékünnepét a pesti nö­vendékpapság magyar egyházirodalmi iskolája a központi papnövelde könyvtárának tágas teremében tartá meg, illő diszszel ékesittetvén fel az. Sz. Alajosnak, valamint a szűz anya s IX. Pius pápa képe virágfüzérekbe valának foglalva az oltánzerü állvány felett, melyen ékes virág­edényekben válogatott virágok illatoztak. Az érkezett vendégek, valamint a növendékek is díszes virágcsokorral tiszteltettek meg az iskola tagjaitól szerény emlékül. Az ünnepély részletei ezek valának : 1) A karzaton levő ének­kar kezdé meg a szent ünnepélyt „Mennyben diszeskedő szép liliom szál“ kezdetű énekkel, mely mind dallamára, mind előadására nézve igen kielégítő volt. 2) A magyar iskola elnöke, Sebők László, élénk előadással, lelkes szavakkal üdvözlé az elöljáróságot s vendégkoszorút, melynek érdemeit a társulat munkálkodása pártfogolásá­ban hálásan megemlíti s feltünteti azon kellékeket az is­kola részéről, melyek szűz védnökük, szent Alajos előtt az ünnepélyt, mint kegyeletének áldozatát kedvessé teszi s felhívja a szónokot, hogy az ünnepély mivoltát fejtse ki méltóképen. 3) A szónok G­r­e­z­­­ó Károly, lelkes be- Lapszemle A „Botschafter“ben „Ein Ungar“ aláírással egy pesti levél jelent meg, melynek írója azt mondja, mi­kép a kiegyezés se a „Donau Ztg.“ se a „Wande­rer“ javaslata szerint nem történhetnek meg; e lapok egymással ellenkező nézeteket képviselnek, melyek közt közvetítést, egyesülést kell megkísérteni s létesít­­ni. Levélíró azon habár különböző elvek képviselőitől nem akarja megtagadni az érdemet, melyet az ügyben annyiból szerzenek, hogy a szélső nézetek nyilvánítása által a helyes középút megtalálását tették lehetségessé; mindamellett nem remél kiegyezést, ha ennek létreho­zása azon orgánumokra bízatnék, ő és barátai— bona fide szintén magyarok — nem osztják a „Wanderer“ nézeteit, mely a jogfolytonosságot legközelebb konsta­­tírozza, de ugyanazon pillanatban megszüntetni is akar­ja, a­mi nem tenne egyebet, mint az örökös törvényes követelését elismerni, míg az örökség egy másodikra ruháztatik át, és a „D. Z.“ nézeteit helyesebbeknek tartják. Az országgyűlésnek békülékenynek kell len­nie , hogy czélhoz vezessen , de czélhoz vezet-e majd, ha ön számára az absolut-jog kizárólagos monopóliumát igénylendi ? „Mindkét részre nézve alkalmasabbnak látszik, — úgymond, — ha a jogfolytonosság kérdése nem érintetik, ha a királyi előterjesztések fontolóra vétetnek és a mennyiben Magyarország helyzetét lé­nyegesen nem veszélyeztetik, készséggel el is fogad­tatnak.“ Levélíró a „D. Z.“ ide vonatkozó logikáját elis­meri, de kevés reményt köt a sikerhez, ha a Lajthán túl szorosan ragaszkodnak ahhoz, miszerint a kiegye­zés csak a birodalmi tanácsban leendő megjelenés ál­tal létesíttethetik. Igen őrült levélíró, midőn legköze­lebb a félhivatalos lapban azt olvasá : „miszerint a mi­­nistérium nem gátolandja az alkotmányos formák mó­dosítását, a­mennyiben ez Magyarországot tekintve kívánatosnak fog bizonyulni,“ de később nagyon csök­kent öröme, azt látván a „D. Z.“ egyik czikkéből , mi­szerint a kibékülés a teljes birodalmi tanácsban volna létesítendő. „A „D. Z.“ — úgymond levélíró — ugyan­azon hibába esik, melylyel a „Wanderer“ alaposan vá­­doltathatik.Utóbbi azt mondja: ismertessék el mindenek­előtt a jogfolytonosság s azután a szükséges módosítá­sokra lehetne térni; a „D.Z.“ pedig: előbb az átalános birodalmi alkotmánynak kell életbe lépnie s a revisio vele, benne, s általa csak akkor következhetik be. A „P. Z.“ az előzményt, mely után a jogfolytonosság el­ismerendő volna, hogy azonnal módosíttassák, — teljes joggal mondja logikátlannak, de épen oly logikátlan azt kívánni, miszerint a birodalmi alkotmány életbe léptettessék,­­ hogy revisto alá legyen vonandó. A király és jogszerű öröksége közt a kibékülés szellemi­leg már létesült. A próbaév jó gyümölcsöt termett. Min­den magyar előtt világos, hogy Magyarország üdvö­s boldogsága jogszerű királyával való szoros összekötte­tésében találtathatik fel, —de egy nép szeretetét a má­sikhoz, s intézményeihez — nem lehet erőszakolni. Oly egyesség, mely szerint egy rész előbb minden kö­vetelése teljes birtokába helyeztessék, hogy vélt vagy alapos jogigényei akkor csonkittassanak meg, — a gya­korlati életben oly anomália, a­mely csak szélső néze­teken alapulhat.“ „A Lajtán túli s inneni országokra nézve szeren­cse, hogy egy uralkodó alá tartoznak, kinek érdekében áll, hogy boldogok, elégedettek legyenek, — de a bol­dogság csak úgy létesíthető, ha mindkét rész érde­kei szem előtt tartatnak, s az egyik nyugalma és sze­rencséje nem a másik kárával alapittatik meg.“ Végre azon reményét fejezi ki levélíró, — a ki e czikkben ismertetett nézeteket sok magyar hazafi és az ő saját véleményének is mondja — fajkép, ha a ma­gyar országgyűlés összeül, a kibékülési alkalom is meg fog találtatni, s hogy a még most elválasztott két nép közös érdekei maguk jelölendik meg a helyes utat, melyen a czél elérhető lesz. A sík­. Hely­tartó a nmlga körútjából. Eger, június 30. 1862. Magyarország királyi helytartója, gróf P­á­­­f­f­y Móricz ő nagyméltósága f. hó 2- án Bortsod megyéből számos tagok által kisértetve, estve 8 órakor érkezett megyénk határára, mely Eger városának szinte határa, a hol is Földváry János főispáni helytartónk és a já­rási tisztviselők, nemkülönben Eger városa polgármes­tere, s több polgárok és szomszéd községi elöljárók és lelkészek által tiszteletteljesen fogadtatott, 9 óra táj­ban, tehát már egész alkonyatban, 40 lovas előlovag­­lása s Hevesmegye és Eger városa zászlóinak lobogta­­tása, s a várban felállított mozsarak dörgése mellett, zene és a nép éljenzései közt, távol lévén az érsek, ki a nagyméltóságu helytartót az érseki palotában elfo­gadni kívánta, Máriássy Gábor kanonok úrhoz szál­lott, a hol is még azon estve többen bemutattattak. Másnap reggeli 7 órakor ő nagyméltósága az an­gol szüzek zárdájának kápolnájában misét hallgatván, azonnal a zárdát és különösen a nevelésben levő leány-

Next