Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)
1862-10-09 / 232. szám
A „Pesti Hirnök“ pedig folytatja a „Baranyai Votum" föliratú czikekeket, miknek IV-cike így szól: „Hogy a magyar nemzet, mint egészen önálló, független — más nemzetekre nem támaszkodó, csupán önerejére szorítkozó nemzet fennállani nem birt, az történeti szomorú tény, melyet agyon-ignorálni nem lehet. Nincs ugyan mit szégyelni múltunkban, sőt vannak a pártatlan történelem aranybetűivel irt korszakok, melyek a nemzeti dicsőség fénykoszorúját fűzik a magyar névre. De e korszakok is mindig vészteljesek valának, és ha azokban diadalmasan küzdötte ki magát a nemzeti lelkesedés, dicső fejedelmei vezérkedésénél az ellene zúdult hullámok közül, a győzelem, tekintve a nemzet kis számát, többnyire igen drága volt, és majd mindig a nemzeti bukás vészangyala kiséré a győztes honfiak lépteit. Igaz, 500 éven át becsülettel megálloit Magyarország a nemzetek független sorában, de a 16-dik század végzetteljessé vált reá nézve, különösen a vallási szakadás átka miatt, mely a nemzeti egységet, erejének főtámaszát, alapjában megingatá; miért is az ozmán fegyverek alatt, melyekkel azelőtt győztesen szembeszállt, majd végképen elvérzett. A többi elem is, melyek a magyar nemzet hatalmát képezék, az idők folyamában lassankint elmosódtak nem csak — sőt újabb elemek merültek fel, melyek a független magyar hatalomnak határozott ellenségei valának. Szerencsés azon nemzet, mely sokaságában birja erejét, — a magyar nemzet, fájdalom, e szerencsében nem részesült ! Őt csak a nemzeti összetartás s gyermekeinek hős jelleme teheti egyedül, valamint tette is nagygyá és hatalmassá. Az ellenséges elem pedig, mely körülte újabb időkben csoportosul, ijesztőbb alakban tünedez fel, hogysem arra világosabban mutatnunk kellene. Minek tehát oly törvény, mely gyengíti azon szövetséget, amelyből erőt remélünk ? minek egészen kiküszöbölni az osztrák császár hatalmát a magyar király hatalmi köréből? Érezzük talán, hogy mint magyarok a monarchia népei között nem molsó helyet foglalunk el, s azt akarjuk, hogy a közös fejedelem különösen mint magyar király szerepeljen nemzeti büszkeségünk tömjénezésére ? Ez ugyan magában ártatlan ábránd, — de közbevetőleg legyen mondva — a magyar király mint egyedül magyar király nem nagyon rettentő állást foglalna el a hatalmasságok sorában ! Tehát ezen óhajtás valósítása csakis egyedül az osztrák császárrali szövetség által nyer jelentékenyebb impulzust, — azért különös dolog e szövetséget úton útfélen gyengítni akarni ? azonfölül gondoltunk-e arra, hogy az ily óhajtás létesítése magát az egész birodalmat, s ezzel a mi ábrándjainkat is veszélybe dönthetné ? — „Omne regnum in seipsum divisum desolabiturs“ Különösen pedig az osztrák birodalom az, mely, ha egyszer a tökéletes elkülönzés eszméje foglal helyt, a különféle nemzetiségi csoportulatok szerint okvetlenül szétmáslandik. Mily csoportulatban és mily politikai színezettel létezhetnénk mi ezen esetben ? azt csak a jó Isten tudja. Előlegesen ezt kiszámítani, tekintve az európai viszonyokat, teljesen lehetetlen ! Igaz , mi históriai jogokra, és ezek szerint egy szép terjedelmű országra tarthatnánk számot a felbomlás esetében , de máris felszólaltak bizonyos nemzetiségek, méhek Árpád előtti történeti jogokat allegáltak ellenünkben ! mit fogunk ezeknek felelni ? Körünben pedig nem fogja e ezen történeti jogunkat a nemzetiségednek előtérbe lépett újabbszerű eszméje ledorongolni ? Ki mondhatja ezt meg biztosan ? Megeshetnék igen könnyen, hogy egy szép jegelen csak azt vennék észre, miként történeti jogunk pargamentjét ugyan kezentán tartjuk, de egy jog után várt osztályrész már más hatalmában, talán egy román vagy szerb fejedelem, vagy éppen az orosz czár hatalmában áll, sőt talán Victor Emanuelnek is kényszerülnénk egy részt birodalmunkból átadni, kitől mégis most mindent szeretünk remélni. A politikai combinatiók ugyanis nagyon csalékonyak, különösen oly nemzetre nézve, mely nem bir Brennisként az ingadozó fontba elég súlyos kardot vetni. Pedig mi magyarok ezt csakugyan nem tehetjük. Norvégiára is tehát, mely nincs ilyen viszonyok között, roszul utalnak ellenfeleink. Azért anélkül, hogy nemzeti önállóságunkat feláldoznék, inkább arra kell törekednünk, hogy az ostrák császárt minél könnyebben és hatályosabban segíthesse a magyar király,és viszont a magyar király istápolást találjon az osztrák császár hatalmában. E két hatalmat egymás irányában paralysálni akarni, annyit tenne, mint a monarchia közös fejedelmét a közbirodalom javára intézett törekvéseiben tétlenségre kárhoztatni, vagy éppen a monarchia felbontására kényszeríteni. Ilyenféle eszmét fejez ki a „regnum indivisibile et inseparable“ törvényezik ki tétel, melyet éppen azért a 48-ki törvények, — külhatalommá tevén az osztrák császárt a magyar király ellenében — a legnagyobb mértékben problematicussá tőnek.“ megtöretlen erővel dolgozik a néger; s mit termeszt? kávét, czukrot, mik nélkül nem lehet el ma már az európai; — s termeszti a gyapotot, melynek átgyártása sok százezer európai embernek ad kenyeret, s sok millió embernek első szükségü öltözéket, és megmutatta az amerikai bábom, milyenséget, kereskedelmi válságot, zavart idéz elő, ha a néger e munkája csak ideiglen megakad is, hátha teljesen megszűnnék, mit csinálnának a kávénénikék ?? Napi újdonságok. * Császár Ő Felsége legmagasb névnapja ünnepén szenteltetett föl Nagyszombatban az uj árvaház, melybe eddig négy fia és négy leány vétetett föl. Ezen jótékony intézet alapítását főkép egy itt elhunyt Mayer nevű gazdag polgár és neje hagyatékából eszközölték, kik e czélra egy házat és 10,000 fát hagyományoztak. Megjegyzendő, hogy ezen a tábornok hg primász eminentiája védnöksége alatt álló intézetbe keresztény árvák minden ▼alláskiilönbség nélkül fölvétetnek. * A Szent-István társulat ma d. u. 5 órakor saját helyiségén borz-utcza 3. sz. választmányi ülést fog tartani. — Több német, sőt magyar lapokban is megemlittetvén a postakocsi Tápió-Szele és Czegléd közötti kirablásáról eddig elő kipuhatolhatott némely részletek, bárha mi e tekintetben a törvényes vizsgálat befejezéséig minden, az egyes bűnrészes Rutkay Miklósra vonatkozó közlést indiseretionak tartunk, miután e botrány köztudomásra jutott, a nevezett személyre vonatkozólag szükségesnek tartjuk közölni azon adatokat, melyek a közönséget érdekelhetik, a terjesztett álhíreket megcáfolják; nevezetesen igaz, hogy vádlott 1869 igen úgynevezett alk. főszolgabíró volt, s Kossuth Lajosnak rokona, de nem igaz, hogy összes javai a magas kormány által elkoboztattak, hanem mindössze is 5000 ft. régibb adóhátralék miatt vezetett vagyonának egy része bírói zár alá. * Vámbéry Ármin, külföldön tartózkodó tudósunk jelenti, hogy folyvást Teheránban időz, miután a most Mohameddel kitört háború további útjában akadályozza. * A népszínház által nyitott új bérlet, mint az igazgató úr falragaszokban jelenti, félig sem sikerült, mit ez intézet fennállása érdekében csak sajnálnunk lehet. Molnár úr ez ügyben a „P. Hírnök" hoz következő sorokat intézett : „T. szerkesztőség! A budai népszínház minden módot megkisértve a fentartásra nézve, mi sem sikerült neki. Elhagyatva mindenektől — sehonnan nem támogatva, úgy a mint az egy másodrendű vidéki város színészetével sem esik meg — kényszerittetve vagyok ezután minden tekintet nélkül csak arra szorítkozni, — hogy ez intézetben naponkint legyen magyar nyelven színi előadás, — miglen vagy segély jön valamely oldalról — s újra magasabb irányban működhet e népszínház, vagy ellenkező esetben elbukik, s az eszme, mely ez intézet emeléséhez kötve volt, elenyészik. Erről kötelességemnek tartottam a napi sajtót magánúton előre értesíteni. Amit egy ember tehetett, meg volt téve, s utolsó emberig állani is fogok, de meddig tart ez— és mit ér ? Buda, oct. 6. 1862. Molnár“. E sorok eléggé kifejezik a budai népszínház jelenlegi állapotát. A történeti igazsággal szemközt csupán az ellen van kifogásunk, hogy az igazgató ur méltó keserűségében ily kifakadást tesz : „elhagyatva mindenektől, sehonnan nem támogatva“ , holott tudjuk, hogy mind az országban, mind a fővárosban nem épen jelentéktelen áldozatok történtek a budai népszínház és színészet javára, sőt most is több helyütt vannak műkedvelő előadások és tánczvigalmak folyamatban, melyeknek jövedelme szintén e czélra van szánva. Ily tények mellett nem lehet azt mondani, hogy a népszínház mindenektől el lett volna, vagy el volna hagyatva, legfeljebb azt, hogy az eddig történt áldozatok nem elégségesek fentartására, és így azok, akik oly nemeskeblűleg adakoztak és az eszmét fölkarolták, nem fognak együtt Bujtatni , a közönség azon töredékével, mely pártfogását egy vagy más okból megvonja. * Legközelebb hatósági rendelet jelenik meg, a jártabb utczákon a falerakás és fölvágás ellen. Egyszersmind ki lesz jelölve, hogy ily helyek lakói tűzifa szükségletüket hol és micsoda módozatok szerint vágathassák föl. Ha elgondoljuk, hogy a nagyobb közlekedéssel bíró utczákban mily akadályokat okoznak az ily hivatlan fahalmazok, lehetlen, hogy ez új intézkedést ne üdvözöljük. Szeretnők, ha ezzel együtt kapcsolatban az iránt is történnék intézkedés, hogy az ily utczákoni új házépítéseknél az építési anyagok és munkák egy deszkafallal elzárt építési udvarra szoríttatnának, minek a közlekedés menten tartása mellett még az a haszna is volna, hogy a szomszéd házak lakói nem kényteleníttetnének a faltörések által okozott felette egésségtelen port oly nagy mértékben nyelni, mint ez a nyílt építéseknél az eset. A másik óhajtandó intézkedés pedig az oly utczának, mint a váczi utcza, a terhes vagy pokoli zajjal zörgő kocsik előli elzárását illethetné. Az idő és erély reméljük, mindennek orvosságát meghozandja. * A magyar gazdasszonyok által rendezett kiállítás a köztelken f. hó 16-tól 22-ig álland nyitva 10 kr. bemeneti dij mellett. A nagy terménykiállítás a nemz. múzeumban november elsején veszi kezdetét. * A pesti református község — írja az „Ung. N.“ — a széna-téren levő telkén egy szép két emeletes házat építtet, mely a jövő évi sz.Györgyig tökéletesen elkészül. A földszinten négy öntött vasoszlop által diszitett terem álland, melyben az értékes Ráday-féle könyvtár foglaland helyet; az első emeletre a bölcsészeti és hittani osztályok tantermei jönek, a másodikra pedig labszolák a hittan hallgatói számára. * A nem saját hibája miatt hitelzavarba jött Kertész Tódor-féle helybeli kereskedői czégnek — ügyeinek rendbehozataláig — a törvényszéktől megengedtetett, hogy üzletét ismét megnyithassa, mi néhány nap múlva már megtörténik. * A néhány hó előtt életbe léptetett „Pesti Unió“ czímű énektársaság, mihelyt alapszabályai hatósági engedéllyel elláttatnak, a pesti lövölde teremében egy nagy megnyitó ünnepélyt rendez. * A szlavón horvát földbirtokosok külön hitelintézet alakításán fáradoznak. Ez volt oka, hogy a szláv horvát földbirtokosok mint ilyenek a magyar földhitelintézet alapítói által részvételre külön fel nem szólíttattak. A (Zongora-és franczia nyelv)-tanítónő gyanánt ajánlunk a szülők figyelmébe egy a balsors által ért tisztes családból való kisasszonyt, ki több évi tanitó gyakorlattal bir. Tudakozódhatni iránta a szerkesztőségben. * A távirda-hivatalnál a kézhez nem szolgáltathatott távirati sürgönyök közt, mint a „P. L." irja, van egy, melynek czimzete igy hangzik : „Francesco Deák urnák Pesten.“ Esen sürgöny Milánóból augustus 30-káról kelt. * Gr. Gyulay Ferencz tszn kinek tragikus sorsáról minap oly biztosnak látszani akaró hírek keringtek különösen az éjszaki német lapokban, közelebb több havi távollét után Ostendélől Bécsbe megérkezett. * A Marosvásárhelytt történt s közelebb említett zsidó üldözés és zavargások folytatásáról a „Korunk“ levelezője következő szomorú képet rajzol sept 30 ról: „Tegnap délelőtt, mihelyt a synagóga előtt felállított katonaság visszahúzódott, az ott ácsorgó és átkozódó, nagyobbára szolgálókból, kocsisokból és utczagyerkőczekből álló csoport azonnal az imaházba rontott, a frigyládát feltörte, a tízparancsolatokat összetépte, a padokat, lámpásokat és oltárt porrá törte, szóval: összerontott mindent, ami az éjjeli ostromból épségben maradott. Fele az itt lakó izraelitáknak a városból elfutott; ha a városban maradottak valamelyike, nő vagy férfi az utczán megjelent, részint pofot kapott, vagy kővel dobálták és legkedvezőbb esetben szóval insultálták. A synagoga ajtó- és ablaksarkait, mint hallom, még aznap a lakatosoknak akarták árulgatni. Délután a tanács falragaszokban értesül odá a lakosságnak, hogy a megveretett szücsmester orvosi bizonyítvány szerintileg veszélyen kívül van, hogy a meg veretésében bűnös izraeliták be vannak börtönözve, és hogy a személy- és vagyonbátorság érdekében katonai intézkedések történtek. Az éjjel a megkettőztetett katonai őrjáratok daczára az izraeliták által lakott majdnem minden ház kövekkel bombáztatott, a főpiaczon egy ház kapuja feltörése megkisértetett, ugyanezzel szemben a róm. kath. ft. esperest gabonája felvezetett. A Szent György - utczában a városból elfutott egyik izraelita lakása és szeszraktára feltöretett, összeromboltatott, ... az itt állomásozó zászlóalj irodája és a cs. k. hadfogadó parancsnokság ablakai is bevezettek. E körülmény következtében a katonai térparancsnokság egy átiratban arról értesíti a tanácsot, miszerint az őrjáratok lőfegyvereiket is fogják használni a zavargók ellenáillása esetében. Ez intézkedést a tanács a lakossággal tudatta. Az itteni zsidókergetés következései falukon is, ahová az itteni esetekről szóló hírek rendszerint nagyítva és elferdítve eljutnak ! — kezdenek mutatkozni. Ákosfalván, Vaján és Bonyhán is voltak zsidó kravallok.“ — Pesti főre áttanoda. (Vl-ik közlés). Az intézet nevében kifejezett legmelegebb hálával értesítem a t. közönséget a legújabban történt kegyes adakozások-s ról : a) A Scitovszky-alapitvány gyarapítására nagy Szaniszló Ferencz nagyváradi püspök ő exolája 100 frtot méltóztatott beküldeni, — a pesti mézeskalácsok ezébe Beliczay Imre ur által 5 frtot, sőt, Gőcze József veresegyházi kath. lelkész 2 frtot adományoztak. Az I alapítvány jelenlegi állása 1487 ft 50 kr. b) A könyvtár gyarapítására beérkezett Heckenast Gusztáv úrtól már a múlt tanévi tudósitványban említett 145 kötet; Emich Gusztáv úrtól 50 kötet; Kilián György úrtól 10 kötet ;Lauffer és Stolp uraktól 24 kötet; Kónya Pál úrtól 1 kötet; összesen 230, s igy eddig már 492 darab adománykönyvvel gazdagodott könyvtárunk. Az ezennel nyilvánított bálaköszönethez legyen szabad a további hazafias részvétért esedező kérelmet csatolnom. Kelt Pesten, oct. 6 án 1862. Ney Ferencz, igazgató. * Értesitvény alálirt nyilvános rajztanodájáról. A tanítás két osztályra szakad és következő szakokat tartalmaz, melyek minőségükhöz és a tanuló miveltségi fokához képest részint minta-lapok, részint mintaalakok (Modell) után raji ónnal, valamint színezve is taníttatnak. I. táj-, virág és alakrajz ; II. díszművészeti, építészeti, helyzeti és géprajz; végre az illető szakban távlati rajz. A rajzolás az alálirt által személyesen taníttatik, és pedig: magántanulók és mindazok számára, kiknek szándékuk magukat vagy a képzőművészetre vagy műtani szakra kiképezni, naponta délutáni 2—4 óráig, azonkívül szombaton és vasárnapon délelőtti 10— 12 óráig. Ugyanazon tanításban részt vehetnek : reáltanonézok szerdán és szombaton; gymnasiumi tanonczok kedden, csütörtökön és vasárnapon. A tanulók felvétetnek az iskolai helyiségben Pesten Dorottya utcza 11. sz. a. Elemi főiskolák számára az alálirt által kiadott legelső honi mintarajzok Lauffer és Stolp uraknál kaphatók. Engerth Vimos, K. József műegyetemi tanár s egy felsőbb helyről engedélyezett rajziskola tulajdonosa. — Jelentős.*) A gymnasiumi tanárjelölteknek tudtul adatik, hogy a vizsgáló bizottmány 6 vizsgálatra jelentkezettek ügyét folyamatba hozta, a ekkép hivatalos eljárását tettleg megkezdette. Pesten, October 8-kán 1862. Purgstaller Kál. József, a tanár-vizsgáló bizottmány elnöke. *) A többi lapok t. ez. szerkesztőséget kéretnek e sorok átvételére. Szerk. A megyei törvényszékek szaporításáról s rendezéséről. * *) H. Első czikkemben kimutatván azt, hogy az 1848. évi XI. törvényczikk 3-dikra a megyéknek megengedi, miszerint területeiken a törvényszékeket a kifejlett szükséghez képest szaporíthassák, s e szerint nem valami további engedélynek, hanem csak a fennálló törvénynek a jelenlegi viszonyok közötti végrehajtása körül foroghatván fenn kérdés, a szükség iránt pedig szót vesztegetni feleslegesnek tartván, mert nem hihetem, hogy valaki állítni merné, vagy hihetné, hogy a föloszlatott cs. kir. országos s kerületi törvényszékektől s a cs. kir. járáshivataloktól mint bíróságoktól a jelenlegi megyetörvényszékekre örökségképen szállott ezernyi ezer pörös és nem pörös eljárású hátralékoknak egyhamar leendő feldolgozását követelhetné, midőn azoknak a naponkint nagy számban beadatni szokott újabb ügyeket a régi restantiák kedvéért félrevetni nem lehet és nem volna tanácsos; mielőtt feladatom megfejtéséhez fognék, még csak egy kis színleges eltérést engedek meg magamnak. Nem kétlem, miszerint találkoznak sokan, s talán a döntő körökben is, kik inkább előszeretettől, mintsem érvek nyomatékosságától vezéreltetve,a törvénykezés jelenlegi vajúdó állapotán, melyért a törvényszékek tagjait igazságosan felelősekké tenni nem lehet, a megyei törvényszékek ülnökei számának szaporítása által reménylenek segíthetni. Én azonban e nézetnek nem hódolhatok; nem csak azért, mert én a centralisatiónak sem a közigazgatásban, sem a törvénykezési téren feltétlen, sőt feltételes barátja sem vagyok, s a decentralisatiót mind a két téren, — bármennyire vessék is a központosítás hivei a municipalismusnak szemére a kisszerüséget, mellyel ez kínálkozik, holott a centralisatió szemkápráztató nagyságot tesz kilátásba, — a központosításnak már csak azért is eléje teszem, mert az jobban képes kielégítni s ápolni a helyi érdekeket, s a különféle nemzetiségek igényeit is, hanem azért sem lehetek szószólója egy oly palliatív szernek, mint a tvszéki ülnökök szaporítása volna, mert mikép Kanovich László ügyvéd úr a „Sürgöny“ I. évi 223. számában megjelent czikke végén igen helyesen megjegyzi: r A hivatalbeli személyzet szaporításának is meg *) Az első czikket megjötte után pár nap múlva közöltük. A tárgy fejtegetése igen is korszerű. Szerk. van a maga mértéke és azon hatása, melyen belöl az a m unka sebestésére válik, azontúl pedig egy vezethetlen, czélszerűen nem használható (vagy legalább szerfelett nehezen használható) oly nagy lommá alakul, mely nem igazgatható, s nem vezethető (vagy legalább szerfelett nehezen igazgatható és vezethető). S azután, minthogy az érintett nézet pártfogói is elismerik azt, hogy a meglevő erőkkel az óriási munkát elvégezni lehetlen, s e tekintetből hajlandók a törvényszéki ülnökök számát tetemesen, tegyük fel még egyszer annyival, mint a jelenlegi szám, szaporítni, váljon nem tanácsosabb, üdvösebb és czélravezetőbb-e a meglevő, s hozzájuk sorolandó szellemi erőket apróbb, könnyebben, s minden esetre nagyob biztossággal mozogható tömbök körül csoportosítva foglalkoztatni, mintsem azokat egy vaskos és ép ezért nehezen mozogható testületbe központosítni ? Teljes meggyőződésem szerint igen. Ugyanezért én a megyékben nem egy, hanem ezeknek terjedelméhez képest több törvényszékek felállítását óhajtom, várom s remélyem. Járjunk el mi azon ösvényen, melyen a nálunk műveltebb, s a jogtudományban is előhaladottabb nemzetek teljes biztossággal huzamost idő óta járnak, s melyek alapelveinek egy része az 1848. évi XI. tezikk 3 ikmában nálunk is letétetett. Működjünk közösen oda, hogy egy törvényszék helyett, a megyék terjedelméhez képest több állandó társas első folyamodású bíróságok alakíttassanak az idézett törvényczikkely alapján addig is, míg a codificationak különben is nem egy pár nap alatt elkészíthető, s életbeléptetésre megérett műve elkészül. Nincs okunk kételkedni azon, hogy a kormány ily törvényszerű törekvéseinket meghiúsítni akarhassa. Vagy talán addig várjunk, mig az országgyűlés egybehivatik, s az 1848. törvények birtokába fogunk visszahelyeztetni in integrum ? ? Ezt a perlekedők százezerei aligha óhajtják, s megköszönnék. Ugyanezért megyei több társas-biróságok for ever. Ezeknek alakitási módját pedig legközelebbi czikkemben leszek bátor vázolni. Wlád Alajos: Hontmegye tiszti karának fölirata. Nagyméltóságú gróf s főkanczellár úr 1 Kegyelmes urunk ! Midőn egy év előtt egyrészről az austriai császári 8 ezen fejedelemséggel három század óta törvényesen egyesült m. királyi Felség fenhatósága, másrészről az 1848 ki tél végén történt nagyszerű események által előidézett eszmék forradalmában a demokratának a meglepett királyságon nyert vívmányai fölött támadt és megoldatlanul maradt kérdések miatt a magyar országgyűlés feloszlattatott, midőn országszerte a megyékben s városi községekben a volt autonom tisztikar tömegesen visszalépett s ezzel a közügyek, melyek az előbbi rendszer változása óta újból nagyobbrészt még meg sem indultak, menetükben, fejtésükben ismét megakadtak: nagyméltóságod az ország hajójának főkormányát, nehogy ingatag szélvészek martalékául essék, erős karokkal megragadván, azonnal számos hazafiakat, köztük bennünket is közvetve s közvetlenül fölhívott, hogy az ország kormányzásának nagy munkájában, a sok ezer árvák, ügyefogyottak, jogigénylők igazságos ügyeinek s egyéb viszonyos követeléseiknek törvény szerinti elintézésében segédkezeinket nyújtanak". És ámbár akkoron egy politikai párt, mely a haza szeretetét saját kiváltságos egyedárujának tartá, mindazokat, kik hivatalt vállalának, hazaárulóknak kiabálta, s hitegetéseivel sok becsületes és szolgálni képes, de gyenge hitü egyént elrettentenie sikerült is; — mi nem késtünk nagyméltóságod hazafias fölhívására azonnal szolgálatunkat fölajánlani, mert úgy voltunk s vagyunk meggyőződve, hogy a Fejedelem s a nemzet közt támadt kérdések előbb-utóbb a kölcsönös méltányosság útján fognak kiegyenlíttetni, mert úgy voltunk s vagyunk meggyőződve, hogy a dicsőségesen uralkodó dynastia és a magyar nemzet érdekei annyira összeforrvak, hogy egyiknek veszélye a másiké is, hogy amely nap az egyesült érdeket felbontja, illa dies ntramque feret minam; és mert munkálkodáshoz szokva, a hazai Fejedelem iránti hűségi és kötelességi érzetünkben megragadtuk az alkalmat, hogy a hazai Fejedelem közös ügyének szolgálhassunk. Hogy nagyméltóságod felhívása a hazafiakhoz nem hangzott el sikertelen, mutatja a fölhívottak közöl választottak nem kevés száma, kik jelenleg a közügyek terén ernyedetlenül fáradoznak, kiknek együttes közreműködése által, nagyméltóságod bölcs fölügyeletes igazgatása alatt, a kormány bonyodalmas és roppant gépezete nemcsak szép haladásban s egybevágóig működik, de működése a hosszas várakozásban kifáradt, már kielégített felek áldása által is kísértetik. És midőn e megye tisztikara legelső nyilvános összejövetelén nagyméltóságodat a haza s Fejedelem ügyében tett fényes érdemei s eddigi sikerdús intézkedéseinek méltányos elismerése mellett őszinte tisztelete nyilvánításával üdvözli, azon erős hitben él, hogy nagyméltóságod a megkezdett dicső és küzdelemteljes pályán továbbra is eddig tanúsított erélylyel s kitartással haladva, mint magyar hazafi, egyszersmind a császári királyi Apostoli Felségének hű szolgája, a hazai Fejedelem közös érdekeit tapasztalt bölcseségével kiegyeztetendi, s e nemzet sokat hányatott hajóját valahára biztos révpartra vezérlendi. Megkülönböztetett tisztelettel maradván Nagyméltóságu gróf, főkanczellár urnak Kegyelmes urunknak Ipolyságon, 1862. évi sept. 29-én, alázatos szolgái Hontmegye tisztikara. Nagyméltóságu gróf Magyarország királyi Helytartója Kegyelmes urunk! E haza s nagyméltóságod fényes családjának történelme, a jelen század második felében, némileg ismételni készül a múlt század első felének eseményeit. Gróf Pálffy János tábornagy, ki 1711-ben egy idegen hatalmasság által szított nyolcz éves gyászos polgárháborút békés kiegyenlítéssel fejezett be, mint nyolczvan éves agg nádor, harmincz év múlva megérte azon örömet, hogy a fiúk, kiknek apái az áldástalan hosszas polgárháborúkban vesztek el, a dicső emlékezetű királynő Mária Teréziáért élteket, vérüket felajánlották s a barettéreken ontották. A szatmári kibékülés és a pozsonyi magasztos nap közti harmincz év első felében az 1715, 1723 és 1729-ki országgyűléseken, gróf Pálffy Miklós nádor s királyi helytartóságában számos törvények hozattak, melyek a Felséges uralkodó Háznak és a magyar nemzetnek egymás irányábani viszonyait, az országos kormány- s főtörvényszékeket, és a magán polgári zilált ügyeket azon kor szelleméhez s igényeihez képest rendezték. Nagyméltóságodnak Felséges uruak legkegyelmesebb bizalmából azon szép, de súlyos feladat jutott, hogy a közel múltak emlékeiben még zajló kedélyeket lecsendesitse, mint tiszténél fogva a fejedelem és nemzet közbenjárója némely fenforgó kérdések kiegyenlítését előkészítse, s hogy a Felség által imént kitűzött törvény-codificatio nagy művét hathatós közremunkálásával elősegítse. Fogadja nagy méltóságod ezen nagyszerű felada