Sürgöny, 1862. október (2. évfolyam, 225-251. szám)

1862-10-09 / 232. szám

A „Pesti Hirnök“ pedig folytatja a „Bara­nyai Votum" föliratú czikekeket, miknek IV-cike így szól: „Hogy a magyar nemzet, mint egészen önálló, füg­getlen — más nemzetekre nem támaszkodó, csupán önerejére szorítkozó nemzet fennállani nem birt, az történeti szomorú tény, melyet agyon-ignorálni nem lehet. Nincs ugyan mit szégyelni múltunkban, sőt van­nak a pártatlan történelem aranybetűivel irt korsza­kok, melyek a nemzeti dicsőség fénykoszorúját fűzik a magyar névre. De e korszakok is mindig vészteljesek valának, és ha azokban diadalmasan küzdötte ki ma­gát a nemzeti lelkesedés, dicső fejedelmei vezérkedé­sénél az ellene zúdult hullámok közül, a győzelem, te­kintve a nemzet kis számát, többnyire igen drága volt, és majd mindig a nemzeti bukás vész­angyala kiséré a győztes honfiak lépteit. Igaz, 500 éven át becsülettel megálloit Magyar­­ország a nemzetek független sorában, de a 16-dik szá­zad végzetteljessé vált reá nézve, különösen a vallási szakadás átka miatt, mely a nemze­ti egységet, erejének főtámaszát, alapjában megingatá; miért is az ozmán fegyverek alatt, melyekkel azelőtt győztesen szembeszállt, majd végképen elvérzett. A többi elem is, melyek a magyar nemzet hatalmát ké­­pezék, az idők folyamában lassankint elmosódtak nem csak — sőt újabb elemek merültek fel, melyek a füg­getlen magyar hatalomnak határozott ellenségei va­lának. Szerencsés azon nemzet, mely sokaságában birja erejét, — a magyar nemzet, fájdalom, e szeren­csében nem részesült ! Őt csak a nemzeti összetartás s gyermekeinek hős jelleme teheti egyedül, valamint tet­te is nagygyá és hatalmassá. Az ellenséges elem pedig, mely körülte újabb időkben csoportosul, ijesztőbb alakban tünedez fel, hogysem arra világosabban mutatnunk kellene. Minek tehát oly törvény, mely gyengíti azon szö­vetséget, a­melyből erőt remélünk ? minek egészen ki­küszöbölni az osztrák császár hatalmát a magyar ki­rály hatalmi köréből? Érezzük ta­lán, hogy mint ma­gyarok a monarchia népei között nem molsó helyet foglalunk el, s azt akarjuk, hogy a közös fejedelem kü­lönösen mint magyar király szerepeljen nemzeti büsz­keségünk tömjénezésére ? Ez ugyan magában ártatlan ábránd, — de köz­­bevetőleg legyen mondva — a magyar király mint egyedül magyar király nem nagyon rettentő állást foglalna el a hatalmasságok sorában ! Te­hát ezen óhajtás valósítása csakis egyedül az osztrák császárrali szövetség által nyer jelentéke­nyebb impulzust, — azért különös dolog e szövetséget úton útfélen gyengítni akarni ? azonfölü­l gondoltunk-e arra, hogy az ily óhajtás létesítése magát az egész bi­rodalmat, s ezzel a mi ábrándjainkat is veszélybe dönt­hetné ? — „Omne regnum in seipsum divisum deso­­labiturs“ Különösen pedig az osztrák birodalom az, mely, ha egyszer a tökéletes elkülönzés eszméje foglal helyt, a különféle nemzetiségi csoportulatok szerint okvetle­nül szétmáslandik. Mily csoportulatban és mily politikai színezettel létezhetnénk mi ezen esetben ? azt csak a jó Isten tud­ja. Előlegesen ezt kiszámítani, tekintve az európai vi­szonyokat, teljesen lehetetlen ! Igaz , mi históriai jogokra, és ezek szerint egy szép terjedelmű országra tarthatnánk számot a felbom­­lás­ esetében , de már­is felszólaltak bizonyos nemzeti­ségek, méh­ek Árpád előtti történeti jogokat allegál­­tak ellenünkben ! mit fogunk ezeknek felelni ? Körün­­ben pedig nem fogja e ezen történeti jogunkat a nem­zetiségednek előtérbe lépett újabbszerű eszméje ledo­rongolni ? Ki mondhatja ezt meg biztosan ? Megeshetnék igen könnyen, hogy egy szép jeg­elen csak azt vennék észre, miként történeti jogunk pargamentjét ugyan kezentán tartjuk, de egy jog után várt osztályrész már más hatalmában, talán egy román vagy szerb fejedelem, vagy éppen az orosz czár hatalmában áll, sőt talán Victor Emanuelnek is kény­szerülnénk egy részt birodalmunkból átadni, kitől még­­is most mindent szeretünk remélni. A politikai combinatiók ugyanis nagyon csalé­­konyak, különösen oly nemzetre nézve, mely nem bir Brennisként az ingadozó fontba elég súlyos kardot vet­ni. Pedig mi magyarok ezt csakugyan nem tehetjük. Norvégiára is tehát, mely nincs ilyen viszonyok között, roszul utalnak ellenfeleink. Azért a­nélkül, hogy nemzeti önállóságunkat fel­áldoznék, inkább arra kell törekednünk, hogy az os­­trák császárt minél könnyebben és hatályosabban se­gíthesse a magyar király,­­és viszont a magyar király istápolást találjon az osztrák császár hatal­mában. E két hatalmat egymás irányában paralysálni akarni, annyit tenne, mint a monarchia közös fejedel­mét a közbirodalom javára intézett törekvéseiben tét­lenségre kárhoztatni, vagy éppen a monarchia felbontá­sára kényszeríteni. Ilyenféle eszmét fejez ki a „regnum indivisibile et inseparable“ törvényezik ki tétel, melyet éppen azért a 48-ki törvények, — külhatalommá tevén az osztrák császárt a magyar király ellenében — a legnagyobb mértékben problematicussá tőnek.“ megtöretlen erővel dolgozik a néger; s mit termeszt? kávét, czukrot, mik nélkül nem lehet el ma már az európai; — s termeszti a gyapotot, melynek át­gyártása sok százezer európai embernek ad kenye­ret, s sok millió embernek első szükségü öltözéket, és megmutatta az amerikai bábom, mily­enséget, kereske­delmi válságot, zavart idéz elő, ha a néger e munkája csak ideiglen megakad is, hátha teljesen megszűnnék, mit csinálnának a kávénénikék ?? Napi újdonságok. * Császár Ő Felsége legmagasb névnapja ünnepén szenteltetett föl Nagyszombatban az uj árvaház, melybe eddig négy fia és négy leány vétetett föl. Ezen jótékony intézet alapítását főkép egy itt elhunyt Mayer nevű gazdag polgár és neje hagyatékából eszközölték, kik e czélra egy házat és 10,000 f­át hagyományoztak. Meg­jegyzendő, hogy ezen a tábornok hg primás­z eminentiája védnöksége alatt álló intézetbe keresztény árvák minden ▼alláskiilönbség nélkül fölvétetnek. * A Szent-István társulat ma d. u. 5 órakor saját helyiségén borz-utcza 3. sz. választmányi ülést fog tartani. — Több német, sőt magyar lapokban is megemlit­­tetvén a postakocsi Tápió-Szele és Czegléd közötti kirab­lásáról eddig elő kipuhatolhatott némely részletek, bárha mi e tekintetben a törvényes vizsgálat befejezéséig minden, az egyes bűnrészes Rutkay Miklósra vonatkozó közlést indiseretionak tartunk, miután e botrány köztudomásra jutott, a nevezett személyre vonatkozólag szükségesnek tartjuk közölni azon adatokat, melyek a közönséget ér­dekelhetik,­­ a terjesztett álhíreket megc­áfolják; neveze­tesen igaz, hogy vádlott 1869 igen úgynevezett alk. fő­szolgabíró volt, s Kossuth Lajosnak rokona, de nem igaz, hogy összes javai a magas kormány által elkoboztattak, hanem mindössze is 5000 ft. régibb adóhátralék miatt vezetett vagyonának egy része bírói zár alá. * Vámbéry Ármin, külföldön tartózkodó tudósunk jelenti, hogy folyvást Te­heránban időz, miután a most Mohameddel kitört háború további útjában akadályozza. * A népszínház által nyitott új bérlet, mint az igazgató úr falragaszokban jelenti, félig sem sikerült, mit ez intézet fennállása érdekében csak sajnálnunk lehet. Molnár úr ez ügyben a „P. Hírnök" hoz következő soro­kat intézett : „T. szerkesztőség! A budai népszínház min­den módot megkisértve a fentartásra nézve, mi sem sike­rült neki. Elhagyatva mindenektől — sehonnan nem tá­mogatva, úgy a mint az egy másodrendű vidéki város színészetével sem esik meg — kényszerittetve vagyok ez­után minden tekintet nélkül csak arra szorítkozni, — hogy ez intézetben naponkint legyen magyar nyelven szí­ni előadás, — miglen vagy segély jön valamely oldalról — s újra magasabb irányban működhet e népszínház, vagy ellenkező esetben elbukik, s az eszme, mely ez intézet emeléséhez kötve volt, elenyészik. Erről kötelességemnek tartottam a napi sajtót magánúton előre értesíteni. A­mit egy ember tehetett, meg volt téve, s utolsó emberig állani is fogok, de meddig tart ez­­— és mit ér ? Buda, oct. 6. 1862. Molnár“. E sorok eléggé kifejezik a budai nép­színház jelenlegi állapotát. A történeti igazsággal szem­közt csupán az ellen van kifogásunk, hogy az igazgató ur méltó keserűségében ily kifakadást tesz : „elhagyatva mindenektől, sehonnan nem támogatva“ , holott tudjuk, hogy mind az országban, mind a fővárosban nem épen jelentéktelen áldozatok történtek a budai népszínház és színészet javára, sőt most is több helyütt vannak műked­velő előadások és tánczvigalmak folyamatban, melyeknek jövedelme szintén e czélra van szánva. Ily tények mellett nem lehet azt mondani, hogy a népszínház mindenektől el lett volna, vagy el volna hagyatva,­­ legfeljebb azt, hogy az eddig történt áldozatok nem elégségesek fentartására, és így azok, a­kik oly nemeskeblűleg adakoz­tak és az eszmét fölkarolták, nem fognak együtt Bujtatni , a közönség azon töredékével, mely pártfogását egy vagy más okból megvonja. * Legközelebb hatósági rendelet jelenik meg, a jártabb utczákon a fa­lerakás és fölvágás ellen. Egyszersmind ki lesz jelölve, hogy ily helyek lakói tűzi­fa szükségletüket hol és micsoda módozatok szerint vágathassák föl. Ha elgondoljuk, hogy a nagyobb közle­kedéssel bíró utczákban mily akadályokat okoznak az ily hivatlan fahalmazok, lehetlen, hogy ez új intézkedést ne üdvözöljük. Szeretnők, ha ezzel együtt kapcsolatban az iránt is történnék intézkedés, hogy az ily utczákoni új ház­építéseknél az építési anyagok és munkák egy desz­kafallal elzárt építési udvarra szoríttatnának, minek a közlekedés menten­ tartása mellett még az a haszna is volna, hogy a szomszéd házak lakói nem kényteleníttet­­nének a faltörések által okozott felette egésségtelen port oly nagy mértékben nyelni, mint ez a nyílt építéseknél az eset. A másik óhajtandó intézkedés pedig az oly utczá­­nak, mint a váczi­ utcza, a terhes vagy pokoli zajjal zörgő kocsik előli elzárását illethetné. Az idő és erély reméljük, mindennek orvosságát meghozandja. * A magyar gazdasszonyok által rende­zett kiállítás a köztelken f. hó 16-tól 22-ig álland nyitva 10 kr. bemeneti dij mellett. A nagy terménykiállítás a nemz. múzeumban november elsején veszi kezdetét. * A pesti református község — írja az „Ung. N.“ — a széna-téren levő telkén egy szép két emeletes házat építtet, mely a jövő évi sz.­Györgyig tökéletesen elkészül. A földszinten négy öntött vasoszlop által diszitett terem álland, melyben az értékes Ráday-féle könyvtár foglaland helyet; az első emeletre a bölcsészeti és hittani osztályok tantermei jönek, a másodikra pedig labszolák a hittan hallgatói számára. * A nem saját hibája miatt hitel­zavarba jött Ker­tész Tódor-féle helybeli kereskedői czégnek — ügyei­nek rendbehozataláig — a törvényszéktől megengedtetett, hogy üzletét ismét megnyithassa, mi néhány nap múlva már megtörténik. * A néhány hó előtt életbe léptetett „Pesti Unió“ czímű énektársaság, mihelyt alapszabályai hatósági enge­déllyel elláttatnak, a pesti lövölde teremében egy nagy megnyitó ünnepélyt rendez. * A szlavón horvát földbirtokosok külön hitelin­tézet alakításán fáradoznak. Ez volt oka, hogy a szláv horvát földbirtokosok mint ilyenek a magyar földhitelin­tézet alapítói által részvételre külön fel nem szólít­­tattak. A (Zongora-és franczia nyelv)-tanítónő gyanánt ajánlunk a szülők figyelmébe egy a balsors ál­tal ért tisztes családból való kisasszonyt, ki több évi ta­nitó gyakorlattal bir. Tudakozódhatni iránta a szerkesz­tőségben. * A távirda-hivatalnál a kézhez nem szolgáltathatott távirati sürgönyök közt, mint a „P. L." irja, van egy, mely­nek czimzete igy hangzik : „Francesco Deák urnák Pes­ten.“ Esen sürgöny Milánóból augustus 30-káról kelt. * Gr. G­y­u­l­a­y Ferencz tszn kinek tragikus sor­sáról minap oly biztosnak látszani akaró hírek keringtek különösen az éjszaki német lapokban, közelebb több havi távollét után Ostendélől Bécsbe megérkezett. * A Marosvásárhelytt történt s közelebb em­lített zsidó üldözés és zavargások folytatásáról a „Ko­runk“ levelezője következő szomorú képet rajzol sept 30 ról: „Tegnap délelőtt, mihelyt a synagóga előtt felállított katonaság visszahúzódott, az ott ácsorgó és átkozódó, na­gyobbára szolgálókból, kocsisokból és utczagyerkőczekből álló csoport azonnal az imaházba rontott, a frigyládát fel­törte, a tízparancsolatokat összetépte, a padokat, lámpá­sokat és oltárt porrá törte, szóval: összerontott mindent, a­mi az éjjeli ostromból épségben maradott. Fele az itt lakó izraelitáknak a városból elfutott; ha a városban ma­radottak valamelyike, nő vagy férfi az utczán megjelent, részint pofot kapott, vagy kővel dobálták és legkedve­zőbb esetben szóval insultálták. A synagoga ajtó- és ab­­laksarkait, mint hallom, még az­nap a lakatosoknak akar­ták árulgatni. Délután a tanács falragaszokban értesül odá a lakosságnak, hogy a megveretett szücsmester orvosi bizonyítvány szerintileg veszélyen kívül van, hogy a meg veretésében bűnös izraeliták be vannak börtönözve, és hogy a személy- és vagyonbátorság érdekében katonai in­tézkedések történtek. Az éjjel a megkettőztetett katonai őrjáratok daczára az izraeliták által lakott majdnem min­den ház kövekkel bombáztatott, a főpiaczon egy ház ka­puja feltörése megkisértetett, ugyanezzel szemben a róm. kath. ft. esperest gabonája felvezetett. A Szent György - utczában a városból elfutott egyik izraelita lakása és szeszraktára feltöretett, összeromboltatott, ... az itt ál­lomásozó zászlóalj irodája és a cs. k. hadfogadó parancs­nokság ablakai is bevezettek. E körülmény következté­ben a katonai térparancsnokság egy átiratban arról érte­síti a tanácsot, miszerint az őrjáratok lőfegyvereiket is fogják használni a zavargók ellenáillása esetében. Ez in­tézkedést a tanács a lakossággal tudatta. Az itteni zsidó­­kergetés következései falukon is, a­hová az itteni esetek­ről szóló hírek rendszerint nagyítva és elferdítve eljutnak ! — kezdenek mutatkozni. Ákosfalván, Vaján és Bonyhán is voltak zsidó­ kravallok.“ — Pesti f­ő­r­e á­tt­a­n­o­d­a. (Vl-ik közlés). Az intézet nevében kifejezett legmelegebb hálával értesítem a t. közönséget a legújabban történt kegyes adakozások-s ról : a) A S­c­i­t­o­v­s­z­k­y-alapitvány gyarapítására nagy S­z­a­n­i­s­z­l­ó Ferencz nagyváradi püspök ő exolája 100 frtot méltóztatott beküldeni, — a pesti mézeskalácsok ezébe B­e­l­i­c­z­a­y Imre ur által 5 frtot, sőt, G­ő­c­z­e Jó­­­zsef veresegyházi kath. lelkész 2 frtot adományoztak. Az I alapítvány jelenlegi állása 1487 ft 50 kr. b) A k­ö­n­y­v­­t­á­r gyarapítására beérkezett Heckenast Gusztáv úr­tól már a múlt tanévi tudósitványban említett 145 kötet; E­m­i­c­h Gusztáv úrtól 50 kötet; Kilián György úrtól 10 kötet ;Lauffer és Stolp uraktól 24 kötet; K­ó­­n­y­a Pál úrtól 1 kötet; összesen 230, s igy eddig már 492 darab adománykönyvvel gazdagodott könyvtárunk. Az ezennel nyilvánított bálaköszönethez legyen szabad a további hazafias részvétért esedező kérelmet csatolnom. Kelt Pesten, oct. 6 án 1862. N­e­y Ferencz, igazgató. * Értesitvény alálirt nyilvános rajztanodájá­ról. A tanítás két osztályra szakad és következő szako­kat tartalmaz, melyek minőségükhöz és a tanuló mivelt­­ségi fokához képest részint minta-lapok, részint minta­alakok (Modell) után raji­ ónnal, valamint színezve is ta­níttatnak. I. táj-, virág és alakrajz ; II. díszművészeti, építészeti, helyzeti és géprajz; végre az illető szakban távlati­ rajz. A rajzolás az alálirt által személyesen tanít­­tatik, és pedig: magán­tanulók és mindazok számára, kiknek szándékuk magukat vagy a képző­művészetre vagy műtani szakra kiképezni, naponta délutáni 2—4 óráig, azonkívül szombaton és vasárnapon délelőtti 10— 12 óráig. Ugyanazon tanításban részt vehetnek : reálta­­nonézok szerdán és szombaton; gymnasiumi tanonczok kedden, csütörtökön és vasárnapon. A tanulók felvétetnek az iskolai helyiségben Pesten Dorottya­ utcza 11. sz. a. Elemi főiskolák számára az alálirt által kiadott legelső honi mintarajzok Lauffer és Stolp uraknál kaphatók. Engerth Vimos, K. József­ műegyetemi tanár s egy felsőbb helyről engedélyezett rajziskola tulajdonosa. — Jelentős.*) A gymnasiumi tanárje­lölteknek tudtul adatik, hogy a vizsgáló bizottmány 6 vizsgálatra jelentkezettek ügyét folyamatba hozta, a ekkép hivatalos eljárását tettleg megkezdette. Pesten, October 8-kán 1862. Purgstaller Kál. József, a tanár-vizsgáló bizottmány elnöke. *) A többi lapok t. ez. szerkesztőséget kéretnek e sorok átvételére. Szerk. A megyei törvényszékek szaporításáról s rende­zéséről. * *) H. Első czikkemben kimutatván azt, hogy az 1848. évi XI. törvényczikk 3-dik­r­a a megyéknek megen­gedi, miszerint területeiken a törvényszékeket a kifej­lett szükséghez képest szaporíthassák, s e szerint nem valami további engedélynek, hanem csak a fenn­álló törvénynek a jelenlegi viszonyok közötti végre­hajtása körül foroghatván fenn kérdés, a szükség iránt pedig szót vesztegetni feleslegesnek tartván, mert nem hihetem, hogy valaki állítni merné, vagy hihetné, hogy a föloszlatott cs. kir. országos s kerületi törvény­székektől s a cs. kir. járáshivataloktól mint bíróságok­tól a jelenlegi megyetörvényszékekre örökségképen szállott ezernyi ezer pörös és nem pörös eljárású hát­ralékoknak egyhamar leendő feldolgozását követel­hetné, midőn azoknak a naponkint nagy számban be­adatni szokott újabb ügyeket a régi restantiák kedvé­ért félrevetni nem lehet és nem volna tanácsos; mielőtt feladatom megfejtéséhez fognék, még csak egy kis színleges eltérést engedek meg magamnak. Nem kétlem, miszerint találkoznak sokan, s ta­lán a döntő körökben is, kik inkább előszeretettől, mintsem érvek nyomatékosságától vezéreltetve,­a tör­vénykezés jelenlegi vajúdó állapotán, melyért a tör­vényszékek tagjait igazságosan felelősekké tenni nem lehet, a megyei törvényszékek ülnökei számának sza­porítása által reménylenek segíthetni. Én azonban e nézetnek nem hódolhatok; nem csak azért, mert én a centralisatiónak sem a közigaz­gatásban, sem­ a törvénykezési téren feltétlen, sőt fel­tételes barátja sem vagyok, s a decentralisatiót mind a két téren, — bármennyire vessék is a központosítás hivei a municipalismusnak szemére a kisszerüséget, mellyel ez kínálkozik, holott a centralisatió szemkáp­ráztató nagyságot tesz kilátásba, — a központosításnak már csak azért is eléje teszem, mert az jobban képes kielégítni s ápolni a helyi érdekeket, s a különféle nemzetiségek igényeit is, hanem azért sem lehetek szószólója egy oly palliatív szernek, mint a tvszéki ül­nökök szaporítása volna, mert mikép Kanovich László ügyvéd úr a „Sürgöny“ I. évi 223. számában megjelent czikke végén igen helyesen megjegyzi: r A hivatal­­beli személyzet szaporításának is meg *) Az első czikket megjötte után pár nap múlva kö­zöltük. A tárgy fejtegetése igen is korszerű. Szerk. van a maga mértéke és azon hatása, melyen belöl az a m un­k­a s­e­b­e­s­­­­­t­és­é­r­e válik, azontúl pedig egy vezethetlen, czélszerűen nem használható (vagy leg­alább szerfelett nehezen használható) oly nagy lommá alakul, mely nem igazgatható, s nem vezethető­ (vagy legalább szerfelett nehezen igazgatható és vezethető). S azután, minthogy az érintett nézet pártfogói is elismerik azt, hogy a meglevő erőkkel az óriási mun­kát elvégezni lehetlen, s e tekintetből hajlandók a tör­vényszéki ülnökök számát tetemesen, tegyük fel még egyszer annyival, mint a jelenlegi szám, szaporítni, váljon nem tanácsosabb, üdvösebb és czélravezetőbb-e a meglevő, s hozzájuk sorolandó szellemi erőket apróbb, könnyebben, s minden esetre nagyob biztossággal mo­zogható tömbök körül csoportosítva foglalkoztatni, mintsem azokat egy vaskos és ép ezért nehezen mo­zogható testületbe központosítni ? Teljes meggyőződésem szerint igen. Ugyanezért én a megyékben nem egy, hanem ezeknek terjedelméhez képest több törvényszékek fel­állítását óhajtom, várom s remély­em. Járjunk el mi azon ösvényen, melyen a nálunk műveltebb, s a jogtudományban is előhaladottabb nem­zetek teljes biztossággal huzamost­ idő óta járnak, s melyek alapelveinek egy része az 1848. évi XI. tezikk 3 ik­m­ában nálunk is letétetett. Működjünk közösen oda, hogy egy törvényszék helyett, a megyék terjedelméhez képest több állandó társas első folyamodású bíróságok alakíttassanak az idézett törvényczikkely alapján addig is, míg a codifi­­cationak különben is nem egy pár nap alatt elkészít­hető, s életbeléptetésre megérett műve elkészül. Nincs okunk kételkedni azon, hogy a kormány ily törvényszerű törekvéseinket meghiúsítni akar­hassa. Vagy talán addig várjunk, mig az országgyűlés egybehivatik, s az 1848. törvények birtokába fogunk visszahelyeztetni in integrum ? ? Ezt a perlekedők százezerei aligha óhajtják, s megköszönnék. Ugyanezért megyei több társas-biróságok for ever. Ezeknek alakitási módját pedig legközelebbi czikkemben leszek bátor vázolni. Wlád Alajos: Hontmegye tiszti karának fölirata. Nagyméltóságú gróf s fő­kanczellár úr 1 Kegyelmes urunk ! Midőn egy év előtt egyrészről az austriai császári 8 ezen fejedelemséggel három század óta törvényesen egyesült m. királyi Felség fenhatósága, másrészről az 1848 ki tél végén történt nagyszerű események által előidézett eszmék forradalmában a demokratának a meglepett királyságon nyert vívmányai fölött támadt és megoldatlanul maradt kérdések miatt a magyar or­szággyűlés feloszlattatott, midőn országszerte a me­gyékben s városi községekben a volt autonom tisztikar tömegesen visszalépett s ezzel a közügyek, melyek az előbbi rendszer változása óta újból nagyobbrészt még meg sem indultak, menetükben, fejtésükben ismét meg­akadtak: nagyméltóságod az ország hajójának főkor­mányát, nehogy ingatag szélvészek martalékául essék, erős karokkal megragadván, azonnal számos hazafia­kat, köztük bennünket is közvetve s közvetlenül fölhí­vott, hogy az ország kormányzásának nagy munkájá­ban, a sok ezer árvák, ügyefogyottak, jogigénylők igazságos ügyeinek s egyéb viszonyos követeléseiknek törvény szerinti elintézésében segédkezeinket nyújta­nak". És ámbár akkoron egy politikai párt, mely a haza szeretetét saját kiváltságos egyedárujának tartá, mind­azokat, kik hivatalt vállalának, hazaárulóknak kiabál­ta, s hitegetéseivel sok becsületes és szolgálni képes, de gyenge hitü egyént elrettentenie sikerült is; — mi nem késtünk nagyméltóságod hazafias fölhívására azonnal szolgálatunkat fölajánlani, mert úgy voltunk s vagyunk meggyőződve, hogy a Fejedelem s a nemzet közt támadt kérdések előbb-utóbb a kölcsönös méltá­nyosság útján fognak kiegyenlíttetni, mert úgy vol­tunk s vagyunk meggyőződve, hogy a dicsőségesen uralkodó dynastia és a magyar nemzet érdekei annyi­ra összeforrvak, hogy egyiknek veszélye a másiké is, hogy a­mely nap az egyesült érdeket felbontja, illa dies ntramque feret m­inam; és mert munkálkodáshoz szokva, a haza­i Fejedelem iránti hűségi és kötelességi érzetünkben megragadtuk az alkalmat, hogy a haza­i Fejedelem közös ügyének szolgálhassunk. Hogy nagyméltóságod felhívása a hazafiakhoz nem hangzott el sikertelen, mutatja a fölhívottak kö­zöl választottak nem kevés száma, kik jelenleg a köz­ügyek terén ernyedetlenü­l fáradoznak, kiknek együt­tes közreműködése által, nagyméltóságod bölcs föl­­ügyelete­s igazgatása alatt, a kormány bonyodalmas és roppant gépezete nemcsak szép haladásban s egy­bevágóig működik, de működése a hosszas várako­zásban kifáradt, már kielégített felek áldása által is kí­sértetik. És midőn e megye tisztikara legelső nyilvános összejövetelén nagyméltóságodat a haza s Fejedelem ügyében tett fényes érdemei s eddigi sikerdús intézke­déseinek méltányos elismerése mellett őszinte tisztelete nyilvánításával üdvözli, azon erős hitben él, hogy nagyméltóságod a megkezdett dicső és küzdelemtel­jes pályán továbbra is eddig tanúsított erélylyel s ki­tartással haladva, mint magyar hazafi, egyszersmind a császári királyi Apostoli Felségének hű szolgája, a haza­i Fejedelem közös érdekeit tapasztalt bölcseségé­­vel kiegyeztetendi, s e nemzet sokat hányatott hajó­ját valahára biztos révpartra vezérlendi. Megkülönböztetett tisztelettel maradván Nagyméltóságu gróf, főkanczellár urnak Kegyelmes urunknak Ipolyságon, 1862. évi sept. 29-én, alázatos szolgái Hontmegye tisztikara. Nagyméltóságu gróf­ Magyarország királyi Helytartója­­ Kegyelmes urunk! E haza s nagyméltóságod fényes családjának történelme, a jelen század második felében, némileg is­mételni készül a múlt század első felének eseményeit. Gróf Pál­ffy János tábornagy, ki 1711-ben egy idegen hatalmasság által szított nyolcz éves gyászos polgárháborút békés kiegyenlítéssel fejezett be, mint nyolczvan éves agg nádor, harmincz év múlva meg­érte azon örömet, hogy a fiúk, kiknek apái az áldásta­­lan hosszas polgárháborúkban vesztek el, a dicső em­lékezetű királynő Mária Teréziáért élteket, vérüket fel­ajánlották s a barettéreken ontották. A szatmári kibékülés és a pozsonyi magasztos nap közti harmincz év első felében az 1715, 1723 és 1729-ki országgyűléseken, gróf Pálffy Miklós ná­dor s királyi helytartóságában számos törvények hozattak, melyek a Felséges uralkodó Háznak és a magyar nemzetnek egymás irányábani viszonyait, az országos kormány- s főtörvényszékeket, és a magán pol­gári zilált ügyeket azon kor szelleméhez s igényeihez képest rendezték. Nagyméltóságodnak Felséges uruak legkegyel­mesebb bizalmából azon szép, de súlyos feladat jutott, hogy a közel múltak emlékeiben még zajló kedélyeket lecsendesitse, mint tiszténél fogva a fejedelem és nem­zet közbenjárója némely fenforgó kérdések kiegyen­lítését előkészítse, s hogy a Felség által imént kitűzött törvény-codificatio nagy művét hathatós közremunká­­lásával elősegítse. Fogadja nagy méltóságod ezen nagyszerű felada­

Next