Sürgöny, 1862. december (2. évfolyam, 277-299. szám)

1862-12-02 / 277. szám

Második évi folyam. 217. szám — 1862. Kedd, december 2. Előfizetési árak aostriai értékben. Bndapoaten házhoi hordva. I V'dékre, naponkint postán ft kr ft far I ft kr ft kt itgdssdvr» 16 — Évnegyedre 4 — Egóanívre 16 — Évnegyedre 4 —• Félévre S — í Félévre 8 — Sterketiti-hivalal: Uri-utoza Libasinszky-ház. Kiadó-hivatal: Sárátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál. SÜRGÖNY HIVATALOS RÉSZ. O cs. kir. Apostoli Felsége m. hó 7-ról B r o z- mann István mann áros megyei esküdt vezetéknevé­nek „Zolnai“-ra kért átváltoztatását legkegyelme­sebben megengedte. NEMHÍVATALÖS RÉSZ. Lapszemle Az„ Ország“felelaz„0 e s t e r r e i c h i s c h e Zeitung“ és a „Neueste Nachrichten“ lapoknak, melyek a magyar ellenzéki sajtót kárhoztatják azért, mivel a „közös ügyeket“ megvitatni nem akarja. A dolog érdemére nézve a választ mi a megtámadott lapoknak engedjük; de annyit lehetetlen meg nem jegyezni az „Ország41 okoskodására, hogy a kiegyenlítést épen úgy akadályozzák azon politikusok, kik az 1848-ki törvények azon pontjaihoz mereven ra­gaszkodnak, melyek a korona jogaival s a bi­rodalom fenállbatásával kiegyeztethetlenek, mint azon publicisták és államférfiak, kik a jogfoly­tonosság elvét, s Magyarország autonómiáját folyvást tagadják. S mivel e két szélsőséget csak a „közös ügyek“ pontos és félreismerhetet­len meghatározása, vagyis azokbani megállapo­dás hozhatná össze : ez okból csakugyan fájlal­nunk kell, hogy az ellenzéki lapok vonakodnak azon „közös ügyek“ megvitatásába eresz­kedni, melyek elméletileg mind 1848-ban, mind az l86l-ki feliratban elismertettek, de minded­dig részletezésük épen az ellenzéki lapok részéről meg sem kisértetett. Az igaz, hogy ily vitatás még országgyűlésen kivül nem vezethet megál­lapodáshoz, — de azt valószínűleg előmozdítaná. Az „Oesterreichisehe Zeitung“ azt mondja, hogy a reichsrath európai hirre vergődött; mint­ha valami tánczosnőről volna szó ? s most már befejezvén üléseit, a Landtagok kezdik meg szerepeiket : korszerűnek tartja ezeknek némi jó tanácscsal szolgálni. Szerinte bizonyos, hogy a Landtagoknak sok tagja irigyelte, hogy némely társai a reichsrathban dicsőséget arat­tak (nem birjuk kitalálni, kikéiért e dicsők alatt az „Oest. Z.“) s most alig várja, hogy hasonló hirre vergődhessél S mivel erre legbiztosabb ut az, ha valaki sallangos beszedeket és pedig el­lenzéki szellemben tart: ennélfogva e 1 a n d- tagi képviselő urak is feltették magukban, hogy a megnyitandó Landtagokou, részint a hitegység, részint a foederalismus megalapí­tása, majd a nemzetiség és történelmi jogok ügyében hatalmas dictiókat tartandanak. Az „O. Z.“ azonban figyelmezteti a készülő szónokokat, hogy a Landtagok hatáskörét, mint az a febr. 26-ki alkotmányban megállapítva vau, túl ne hágják — mert ez már forradalmi lé­pés lenne. — Ez már világos figyelmeztetés. A„ Presse“ meg akarja magyarázni, hogy a magyar földhitel-intézet megalakítása ügyében összegyűlt magyar notabilitások miért nem.' küldtek Bécsbe köszönő feliratot azon kegyel- j mekért, melyekkel Ő Felsége a magyar nemze- I tét legújabban megörvendeztetni méltóztatott ; Ki azonban a „Presse“ czikkéből ez okot meg- j fejteni képes leend, érit magnus Apollo. Mi a 1 czikknek csak végét értettük, melyben a „Pres­se“ azt mondja, hogy a Forgách-Schmer-! 1 i ng-féle dualistikus politika nagy politikai ered­mény eketnem szülhet.Ez már világosan van mond­va, s ha a czikkben összehordott galimathiast nem tudtuk is megérteni, e zárszavak legalább a ten- dentiát kézzelfoghatólag megmagyarázták. A „Neueste Nachrichten“ még mindig a „DonauZeitun g“-gal bajlódik,mely aL and- tagok feladata ügyében a N. N.-nek válaszol­ván, azon nyilatkozatot tette, hogy az 1861-ki magyar országgyűlés nem az ország megala­pításán, hanem a birodalomnak sarkaiból való ki­forgatásán törekedett. E vádat kissé mégis erős­nek tartja a „N. N.“, miután officiosus oldalról kiegyezkedési kísérletek csakugyan történtek a múlt magyar országgyűlés azon férfiaival, kik Deák feliratait pártolták, s igy azon fel­iratokat, melyeknek következménye a proviso- rium vala; — s most mégis az officiosus össze­köttetésekkel kérkedő „D. Z.“ mondja azt, hogy az 1861-difei országgyűlés fel akarta forgatni a birodalmat, de azért ily gyűlés férfiaival nem tartózkodtak a vádlók kiegyezkedési kisérletbe ereszkedni! Ez a „N. N.“ véleménye szerint nagy következetlenség. A „Pesti Hirnöka-nek írják Bécaből: „Mint halljak, a birodalmi tanács ez idő szerinti Illései folyó évi december hó 7-kón végleg berekesztet- nek. A végtiléa az udvari palotában fog véghez menni s illetőleg a zár-trónbeszédet Ö Felsége szemé­lyesen fogja tartani. Sokan tudni akarják, hogy ö Felsége ez alkalommal majd felemlíteni méltóztatik a magyar korona alatti országok viszonyait is, s azon helyzetet és feltételeket, melyek alapján ezen országok közjogi rendezése kilátásba helyeztetik. Valószinü, hogy ez történni fog s azért a zárbeszédet tartalmazó legfelsőbb nyilatkozatokat sokan feszült figyelemmel várják is, és pedig nem csak a végett, hogy vájjon némi eltérés fog e történni a birodalmi tanácsot meg­nyitott szózat irányától; hanem legfőkép azért, mert tapasztalás szerint egyedül csak azon szayak, melyek a trónról lehangzanak, bírnak oly tekintélylyel, hogy basánk közelebbi sorsára irányadó nrogfammot képez­zenek, s mert leginkább csak ezen szavak után kép­zelhetjük el azt magunknak, hogy tnlajdonkép mit vár­hatnak ! . .. Ez pedig bennünket annyival inkább is érdekel, minthogy egyúttal meglehetős hiteles forrásjután meg­erősíthetjük azon tegnap egy itteni lap által ho­zott hir valóságát, miszerint a bécsi ca. kir. fő- pénzverdében a magyarországi koronázási emlék-pénzek minta-rajzai készíttetnek, sőt, a mi értesülésünk szerint, e mintázatok már el is készíttettek, ngy hogy a pénzek veréséhez m i e 1 é b b hozzá fognak.“ (?) Az „Ungarische Nachrichten“ nek „A sajtó hallgatása a közös ügyekről“ czimü, és múltkor rövi den ismertetett czikkét utólagosan egész terjedelmé­ben közöljük: „Ha kntatjnk a magyar sajtó passivitásának valódi okait, ngy találjuk, hogy fájdalom 1 sokféle ok működik véletlenül össze, melyek e hallgatást szülik. A főtényezök itt is a februári statútum és az 1848-ki alkotmány, melyeknek mindegyike egymás­nak ellenmondva, a „noli me tangere“ képletet hordja homlokán. Nem bíznak ama „Donan-Zeitnng“ban, mely oly idő-változatos természetűnek mutatkozik, és a kor­mányzó államministerben is épen csak hajthatlan vé­delmezőjét tekintik a februári alkotmánynak, mely az ő állítása szerint csak benne és általa revideáltathatik; azon nyilatkozatban, hogy az utóbbi országgyűlési felirat nem nyújt semmi támpontot az alkudozásokra, épen csak megtagadását tekintik minden, Magyaror­szágra nézve törvényes alapnak a további tárgyalásra, és végre azt kívánják a magyar udvari kanczellártól, hogy határozottan formulázott programmot terjesszen az ország elé. Mi továbbá a sajtó passivitása főragó- jának azon balhiedelmet tartjuk, hogy a közös ügyek vitatásával i úgyszólván „a gesztenyét kaparná ki a tttzből.“ Csak az a kérdés most, vájjon az ország közvé­leménye egészen osztja-e a sajtó ezen passivitását és ennek indokait, vájjon a lapok ezen -hallgatagsága áta- lános tetszésre taíál-e, és vájjon hajlandó-e a nemzet az ország sorsát fatalistikns nyugalommal a véletlen- ség sötét hatalmaira bízni? Megérdemli a fáradságot, pártatlanul vizsgálni e kérdést. Ha megkérdeznők a választók százezreit, kik az 1848. V. törvényczikk értelmében gyakorolják a vá­lasztási jogot, alig lenne kétség az iránt, hogy miként gondolkodik a választók roppant többsége a sajtó ezen passivitásáról. Nem csalódunk, midőn azt állítjuk, hogy ezen választék egyátalában nincsenek megelé­gedve a dolgok állásával és igen élénken óhajtják a rendezett alkotmány-állapotokat. Mindnyájan, legyenek politikailag képzettek vagy nem, átértik azt, hogy a legutóbbi megyei bizott­mányok az országot a fejedelemmel oly exaltált ellen­zékbe hozták, mely az ismert következményekkel járt; semmi esetre sincs bennök a vágy, vagy vakmerőség, hogy daczos ellenkezés vagy rideg passivitás által az 1848 diki állapot ismét megujittassék, vagy tulajdon- képen kikényszeríttessék, melyről az országban a leg­utolsó paraszt is tudja, hogy ismét polgárháborúra ve­zetne ; valamint tudja azt is, hogy az ausztriai császár önkénytesen sohasem mondana le hatalmáról, elődei háromszáz éves jogairól. Azt is megvigasztaltan lehet állítani, hogy az ország túlnyomó többségének annyi csalódás és ámító ígéretek után nincs többé bizalma azon emberekhez, kik mindig készek, hogy súlyos kö­vetkezményekkel telt ellenkezést valósítsanak. Igen, e választók azt akarják, bogy az alkotmány-vita végre elintéztetvén, mindazon akadályok elbánhassanak, mik a czélnak útjában vannak. így gondolkozik az or- saág, .8 ez az igazi „közvélemény“, miután az illetékes választók Vio’CÜ része a magáénak vallja. E választék bizonyára örömmel üdvözölték ő Fel­sége szavait s az ismételt kegyelmi tényeket, melyek Ő Felsége amaz igyekezete mellett tannskodnak, hogy az üdvös kiegyenlítés minél előbb létesittessék. Az or­szágon van most a sor, hogy hasonló jóakaratot nyil­vánítson, és véleményünk szerint, mindenek előtt a sajtó kötelessége, bogy a lakosság többsége ez élénk készségének kifejezést adva, azt fokozza, midőn ko­molyan megvizsgálja, hogy az 1848-ki törvényeknek általános, s mily részletes revisiója szükségeltetik, hogy az osztrák birodalom sértetlen fennállása mily feltételektől függ, s hogy az országnak a pragmatica sanetio értelmében e czéíra mily kötelességet kell tel­jesítenie. Ezen annyira parancsoló s szükséges kötelesség TÁRGZA. Műtárlat. Esős, komor idők járnak, az igaz, akkor nem nagy kedvet érez az ember sétákat tenni a főváros sá­ros ntczáin, melyeket azonban kevés fáradsággal tisz­tábban is lehetne tartani, de azért a közönség mégis felkeresi Ceres és Bachus templomait, mig a kilencz mázsának építetteket csak rendkívüli alkalmakkor lá­togatja meg. így vagyunk a mttegylet termeivel is njra. Néhány héttel ezelőtt csak megjelent benne né­hány látogató, de jelenleg épen üresen állanak azok, haesak a lapok referensei nem látogatják; pedig a je­len havitárlat, mely f. hó 19 töl jövö hó 16-ig tart; sok jeleB müvei dicsekhetik. A szobrászat ugyan gyengén van képviselve Kugler Ferencz Pesten ób Lafontaine Frigyes Bécsben készült mellszobraival, — amaz arczképet, még pedig nem is jól találva, emez pedig „Ecce homo“-t állított ki, mindkettő művészi ihlettség nélkül dolgo­zott, s itteni olasz fignrini-csinálóink eleget készítenek olyakat, sőt ha jé mintára akadnak, mégjobba kát is. Nem mondjuk, mikép a két művész nem volna képes jobbat és tökéletesebbet készíteni, csak azt, mikép szobraik a legközönségesebb egyenes állásba vannak helyeztetve, minden mozdulat nélkül, mintha halottak­ról levett gypsz lárvák ntán lennének modellirozva, nyi­tott szemekkel. WeixelgärtnerN. Bécsben hat hazai tájké­pet állított ki kőrajzban. Érdemük az, hogy bonnnk szebb tájait ábrázolják, de egyebet nem látnnk rajtuk. Legjobban sikerült a „sveiczi lak a csákvári várkert­ben“ ; gróf Eszterházy birtoka. Az aqnarell- festmények közt Goebel Károly Bécsben tüntette ki magát 5. sz, alatti római leánya, 9. sz. alatti szerbjei és 11. sz. alatti medve-tánczoltatói által; más két müvét ismerjük a mait tárlatból. HohmanBachman jelenleg Pesten 6. 8. és 10. sz. alatti hajóvontaté lovaiban a rajz igen dicsére­tes. Yan még Marasztoni Józseftől Pesten 4. sz. alatt kis karczmtt arczképen, mi valóban minden müértöt meg­lephet, s Dürer Albert modorában újabb időkben jele­sebbet nem láttunk. Fiatal művészünk kőrajzolói ügyes­sége különben már ismeretes a hazában, de e karczmü bár csak egy kicsiny mellkép, fényes sngárt lövell mű­vészetére, kitűnvén belőle, hogy művészi iblettséggel és nem napszámosí értelemmel dolgozik. Adjon az ég neki erős kitartást és egy oly moecenast, ki módját ejthesse, hogy jeles tehetségeit tökéletesíthesse. Olajfestvény összesen 43 darab van kiállítva, ezek közül többet már a múlt havi tárlatból ismerünk. Van köztük több jeles tájkép ismét és egy nagy törté­nelmi kép, valamint több sikerült arczkép. Az első teremben levő Jansen J., Düsseldorf ban 13. sz. alatti tájrészéről a Rajnán és Schnitze R., szintén düsseldorfi festész 14. sz. alatti tájképéről — mindkettő nagy darab — már múltkor tettünk em­lítést s felhordók azok érdemeit. Valóban mindkettő remek kép, melyek megfelelnek a müigényeknek. Seidel Ágoston, Münchenben 15. sz. alatti táj­része Branenbnrg mellett Bajorországban, nem annyira a táj regényessége, mint a kivitel csínja által teszi ma­gát kedvessé. Than Móricz, Pesten 16. sz. alatti oltárképe „Krisztus sirbatétele" mind rajz, mind színezet, mind compositiója által megragadó. Remekül van kifejezve az anyai fájdalmat tökéletesen visszatükröző Mária ki- fejezbetetlen keserve ; mondhatni, hogy ezen alak a ki- mondhatlan szívfájdalom plasztikai kifejezése s a régi remek vallási festészettel párhuzamos. Van még fenne­vezett művészünknek 18. sz. a. egy arczképe is, mely szokott jelességgel van festve. Adámosi Székely Bertalan Pesten 17. sz. alatti arczképe is szokott plasztikai jelességgel van festve; ngy Grim Rudolf Pesten, 19. szám alatti tannl- mányfeje , melyről már múltkor is emlékeztünk. Sieb eke Lniza, Düsseldorfban 21. sz. alatti „kápolna Bacharachban a Rajnán“ czimü tájképének jelességéről is tettünk már említést. Ajánljuk a választ­mány figyelmébe. Till János Bécsben, 24. sz. alatti „halász-gyer­mekek“ czimü életképe igen kedves. Tűiről emlékez­hetünk nagyobb müveiről, melyekkel már társulatun­kat a múlt években meglátogatta és mindig dicséretet aratott, sőt egyik történelmi darabja nagyon tetszett. R i e h i F. Wiesbadeuben, 27. és 28. sz. alatti páva, tyúk- és kacsa- csoportozataival nem tüntette ki magát, azok igen gyenge, merev és táczafestészetsze- rű müvek. Hanscb Antal Bécsben, 29. sz. alatti paraszt- házai Tirolban tannlmányozott tájkép; valamint Mali Keresztély Münchenben 34. sz. alatti falu- részlete Tirolból. Marangoni Antal Velenczében, 31. sz. alatt a „kéjelgés“ czimü nagy képe a régi velenczei iskola tanítványára mutat. Színezete kellemes, természethü és idomitása s compositiója szívből jövő, rajta van e művön a történelmi styl. Már másik két müve a 38. sz. alatti a „pontosság“ és 48. sz. alatti az „eltévedt nő“ czimü képei a divó franczia iskola könnyelmű modorát árulják e), és nem szólnak ngy szivhez, mint első nagy képe. Krüger Károly Münchenben, 37, sz. alatt a „királytó Berchtesgaden mellett“ czimü tájképe szám­talanszor látott modoros tájkép. A müncheniek szó kott tanulmányai Berchtesgaden vidéke és ily képek­kel ellátják a világ minden mütárlatait. Decker György Bécsben, 39. sz. alatti „leány havasi rózsákkal“ czimü képe igen kedves és tanul­mánnyal festett kép, pedig nem is drága. L a r i s s Hermina Bécsben, 40. sz. alatti boldvi- lágos éje, e kisasszony szokott kedves modorával van festve. Müveivel már többször fellépett mütária- tunkon és mindig dicséretet aratott, sőt egy kedves tájképét a mtiegylet sorsolás végett meg is vette. Ebert Károly Münchenben, 41. sz- alatt a „Chiem tónál esti tájkép“ valóban szép, briliáns kép, Ez már kitűnik többi társai felett s úgy látszik, szere­tettel ül a képtámla elé, mig a többi csak úgy gépi- leg kezeli a tájkép-festészetet. H o ff Konrád Münchenben, 43. sz. alatti „bibor- nok- szoba" életképe csínnal és tápulmányayal van festve, s a néző elé tünteti első tekintetre, hogy a vi­lági hatalom a bibornoki szobá kban uralkodik még ja­vában. Hahn W., Düsseldorfban 44. sz. alatti szántó­földéről már múltkor is emlékeztünk, de meg nem áll­hatják, hogy e kitűnő életképeíjsok jelessége miatt min­denki figyelmébe, s igy a választmányéba is ne ajánl­juk ; valamint P e z A., Amsterdamban 42. sz. alatti páratlan aranymenyegzőjét. Licbtenfels, Bécsben 47. sz. alatti esti táj­képe a müncheniek sorozatába tehető, azonban az j ügyes kidolgozás nem hiányzik itt, s egyes részletek- j ben tanulmány is van. 1 teljesítésének sem a februári pátens, sem a magyar udv. kanczellárnak mentség gyanánt felhozott programm-nél- külisége nem áll ntjában ; mert már oly sokszor elmon­datott, hogy egy üdvös eredményű országgyűlés meg­nyitását az eszmék tisztázásának kell megelőznie, s hogy valamely programm, vagyis kormányi előterjesztvény csak akkor leend lehetséges, midőn az országgyűlés éppen összehivatik. Ha tehát az országsajtó, az utolsó országgyűlési felirattal összefüggésben, a jelenben bebizonyítaná,hogy ama, a feliratban felállított esetről esetre való kölcsö­nös tanácskozás alapjában véve, valamely szabálysze- rttleg visszatérő, állandó, kölcsönös tanácskozási s kép­viseleti testület minden elemeit már magában rejti; hogy az ily tanácskozás meddő s veszélyes, ha tisztán nemzetközi s nem foederativ elveken alapszik; végre, hogy a közös ügyek dija éppen az, melyet a világ min­den államaiban találunk, hol antonom országok foede­rativ államszövetséget s eloszthatlan birodalmat képez­nek, mely az egyes országok önkormányzatának ártal­ma nélkül, egységes s alkotmányos legfőbb foederativ kormánynyal bir, akkor azt véljük: a sajtó ama, a szivek­ben már jelenlevő tisztázási processust hatalmasan elő­mozdítaná; akkor az a már általunk rajzolt valódi „köz­véleménynyel“ karöltve járna s a kiegyezkedés nagy müve eredményében biztosítva lenne.“ Az adófölemelés ügye a birodalmi tanácsban. Az ez Ugybeni második napi ülésnek még né­hány érdekes mozzanatát ntán kell pótolnunk. Vissza kell térnünk Kaisersfeld-nek minap röviden emlí­tett beszédére. Kiemelé azon bizonytalanság nyomasz­tó voltát, mely az alkotmány kivitele fölött függ. A jobb oldali padok még mindig üresek s a kormány­székeken is hiányzanak azok, kik Bzintén a kormány­hoz tartoznak. Még az előterjesztett bndgetek sem felel­hetnek meg kivételes állapotunkban sem a diploma 2-ik, sem az államalaptörvény 10. czikkének. Az előter­jesztett bndgetek franczia vagy porosz bndgetek, de nem az austriai alkotmány bndgetei. Vájjon lehet-e rósz néven venni, kérdi szónok, ha tűrhetetlennek tar­tónk oly állapotot, melyben határozatokat hozunk oly majoritásokkal, melyek csak kivételesen majoritások; melyben kénytetve vagyunk a bank szabadalmát meg­újítani, az adókat fölemelni, inig tagadják jogunkat, az adóreformhoz fogni, az alkotmány hiányait kipótolni, intézményeket megváltoztatni. Azon büszke szó, bogy: „várhatunk“, mind a Lajthán innen mind tnl csalódásnak bizonyult be; azzal csak önmagánkat kárositjnk. Ne­künk a pragmatica sanetio egy s osztatlan birodalmát kell azon chaosból megmentenünk, melyet az utolsó 12 év szerzett. Nekünk százados jogunk van; de ezen jog nem zárja ki az idegen jogok elismerését, s ezek elis­merése nem zárja ki a kiegyezést. Ha immár a közö­sek közös tárgyalása a kiegyezés utján megtaláltatik, akkor kevésbé törődünk a formával. Hopfen mint az összes adöfölcmelések tudósitója a legegyenesb ellentétbe helyezi magát Kaisersfelddel, azon javaslatot támadván meg, hogy az adók kivetése az országgyűlésre bizassék. Oly államban, melyben a centrifugai erő tuluralgó, mindent kerülni kell szerinte, a mi a törvényhozás oly tárgyait, melyek a központi vezetés alá tartoznak, fogai közöl kiránthatná, s az or­szággyűlésekhez utasíthatná. P1 e n e r nr előadásában jó hatást tön az ígéret, miszerint a kormány törekedni fog az qj adófölemelé­sek nagyon súlyos terheit elnézés által kigyenliteni. „Szükségesnek s kötelességszerünek tartom, mondá a pénzügyminister, hogy a tényleges, concret helyi viszonyokat a kormány egész komolysággal ! szemügyre vegye. Hogy a kormány ezt megtevé, ma­tatja eljárása az adóelengedések, határidő-adások és F i x i s Tódor, Münchenben 49. szám alatti tör­téneti képe, mely legnagyobb a tárlatban és czime „Calvin utolsó értekezése Serves Mihályijai a genfi tömlöczben“ mindenekfelett nem csak tárgya, de mű­vészi kidolgozása miatt is méltán megragadja a fi­gyelmet. E történelmi kép bővebb magyarázatába nem bo­csátkozhatunk , s azt csak mint képet akarjnk ele­mezni. % E képen látszik, hogy nem köznapi müvészszel van dolgunk, hanem gondolkozó fejjel, ki Lavatert ta­nulmányozta. A mü legkisebb részletig természet ntán van dolgozva, minden izom a maga helyén, minden redőzet a művészet szabályainak megfelelöleg van al­kalmazva, s még a láncz is, mely Serves kezéről le- csügg, megtörik egy kiálió kőszegleten, s elvész a szem elől. Calvin nyugodt, de mégis meghatott arczkifeje- zése, Serves haragos, megvető visszautasítása jól van­nak visszaadva. Szomorn idők voltak azok, vessük rá- jók a feledés fátyolét. A többi képek, melyekről itt most nem tettünk említést, mind a múlt tárlatról maradtak meg, s azért nem íb tartók szükségesnek rólnk említést tenni, csak Ruths Bálintét, Hamburgban, kell felemlítenünk, ki most is küldött be egy képet 20. sz. alatt „reggeli szür­kület“ czim alatt, mely méltó társa az 54. sz. alatti „holsteini szálas-erdő“ czimü nagyobb tájképének, s mindkettő remek. A többi kiállított müvek, számra tizenöt, az egy­let által sorsolásra megvett képekből állanak, s csak köszönetét szavazhatunk az egyletnek, mikép oly jó képeket, mint a többek közt például Reimer György lépcső jelenete, Mecklenbnj-g Lajos részlete Pia- zettanál Velenczében, Brodszky Sándor erdő-részle­te, S t a d e m a n A. téli estéje, Zimmermann R. S. játszó gyermekei, Lotz életképe és Than Móricz tannlmányfeje, megvásárolt. Figyelmeztetjük egyszersmind a közönséget, mi- k 5p részjegyek, melyek után mindegyikre ez évben njonczozási jelenet czimü, Than Móricz hazai festész eredeti festvénye után készített réznyomatn totilap jár és melyeknek mindegyike a sorsolásnál játszik, 5'/4 írt­ért az egyleti irodában Pesten feldnnasor 8. sz. alatt „Diana-fürdő“ czimü házban, azonkívül minden egyleti ügyvivőnél kaphatók. x. y. z.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents