Sürgöny, 1863. január (3. évfolyam, 2-25. szám)
1863-01-22 / 17. szám
Harmadik évi folyam. 17. szám. — 1863. Csíllfrtfik. január 22 Síértt ".utó-hivatal: Urs-utcza Libaainaiky-hán. kiadó-hivatal: rátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden postahivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austrai érfélben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán Félévre 850 kr. Negyedévre 4 w 50 „ Félévre 10 forint. Negyedévre 5 m HIVATALOS RÉSZ a cs. kir. Apostoli Felsége folyó hó 20-ról Glanzer Emil felső-bradeki illetőségű és kebelbeli kiadóhivatalnok vezetéknevének .Fényesre kért etváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Az 1859. dec. 23-ról kelt legfelsőbb nyiltparancs tíma értelmében az austriai értékre szóló 5 peres államadóssági kötelezvényekből, az 1862. közigazgatási évre 423.000 fttal eső Vöpényi hányad beváltatott. Ezen államadóssági kötelezvények a hitel-könyvekben ki fognak töröltetni, a erre törlesztés végett átszolgáltatni. E szerint a „Wiener Zig“-ban 1860. sept. 20-án, s 1862. aug. 7-én megjelent hirdetmények értelmében az 1860 s 1861. közigazgatási évekre beváltott 200,000 ft s 384,000 ftnyi kötelezvények beleszámításával, most már austr. értékben kamatozó 5 prtes kötelezvényekben összesen 1,007,000 ft van forgalomból kivéve. A budai cs. k. országos pénzügy- igazgatósági osztály Baumgartner Antal, Pesodi József, Czenner Károly és Kellner Antal járulnékokat 111. osztályú tisztekké ideiglenes minőségben kinevezte. A nagyvárad-budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Farkas Józsefet, a pesti kerületi pénzügyigazgatóság számosztályánál alkalmazott hivatali tisztet, ugyanazon minőségben a pesti cs. kir.vámhivatalhoz kinevezte. A pozsoni kir. jogakadémiánál az ez évi téli vizsgák következő rendben fognak megtartatni: Február 6 és 7 -én az írásbeli vizsgák tartandók és pedig Okán a magyar közjogból, a politikai tudományokból és az észjogból. 7 kén az austriai polgári jogból, az egyházi jogból és a történelemből. Az előadások a vizsgák után is tovább folytattalak febr. 10-ig. Ezután tartatnak a szóbeli vizsgák és pedig: A 111. évfolyamban febr. 11-kén a magyar közjogból, 21-kén az austriai polgári jogból. A II. évfolyamban febr. 12. 13 és 14-kén a politikai tudományokból. 23. 24 és 25-kén az egyházi jogból.Az I. évfolyamban febr. 18. 19 és 20-jin az észjogból. 26. 27 és 28-án a történelemből. A nyári félév előadásai mártius 9-kén fognak megkezdetni. Pozson, jan. 17. 1863. A kir. jogakadémiai igazgatóság. A bosnyákországi szarvasmarhák között uralgó járványos lépfene egész Banjaluka közelében elterjedvén, legnagyobb bevenynyol Kysolják, Travnik s ennek környékében pusztít; a malivazi veszteg-hivatal jelentése szerint pedig 3 db szarvasmarha Kladus és Poswid, épen a horvát határ mellett fekvő helységekben hullott el, mely járvány természetére nézve valószínűleg színtén lépfenének fog mutatkozni, s a behurczolás meggátlására a kellő óvintézkedések megtétettek. Hivatalos értesítések szerint a Bosnyákország szarvasmarhái között uralgó ragályos lépfene úgy kül-, mint beltérjére nézve nem csak alábbhagyott, hanem kiterjedésében Horvátország felé korlátoztatott is. Ezen ragályos nyavalya természetének újbóli meghatározása végett kiküldött állatorvos jelentéséből kétségtelenül kitűnik, mikép a kérdéses állatjárvány egyátalában nem keleti marhavész, hanem csakugyan ragályos lépfene ; kiderül továbbá, miszerint a török hatóságok ezen pusztító nyavalya veszélyessége, a lakosság pedig saját egészségük irányában tökéletes közönyösséggel viseltetnek; igy például a kisnói vásáron lépfenés marha, melynek sejt-szövetében jellemző tömeges lerakodások találtattak, nyilvánosan Bécs, jan. 17. 1863. A cs. k. pénzügyministeriumtól. TÁRCZ A. A magyar tudományos akadémia. A philosophiai, törvénytudományi és történelmi osztálynak jan. 19-én tartott ülésében Szalay László, Dózsa Elek 1. t. székfoglalójából olvas föl részleteket. A munka czime „Jogtani értekezés az erdélyi ref. egyház kül- és belviszonyairól.“ Azon rész, melyet e kétségenkivül becses jogtudományi műből hallottunk, leginkább az egyházi igazgatásra vonatkozik. A dipl. leopoldinum, s az 1791-iki törvényczikkelyekből indulva ki, szól azon körülményekről, melyek a tulajdonképi egyházi kormányzatnak nem képviseleti alapon, hanem meghatalmazottakból szerkesztését okozták. Megemlíti a közönséges és a teljes zsinatot; a zsinatok tárgyait; a gyűléseknek 1787-ig előre kitűzött helyeit; az egyházi főtanácsot, az abban részvételre jogosultakat, kikhez minden, az országgyűlésben székkel bíró patrónus tartozott, az úgynevezett regalisták kivételével. A döntő szavazási jog gyakorlata körül sok a visszaélés, amennyiben a nem jogosultak alig vissza- Utasíthatók. Ezen, és más tekintetben szükséges a szabályozás. Horváth Cyrill r. tag, ki két múlt évi ülésben már fejtegette Schelling philosophiájának első és második korszakát, most Schelling philosophiájának harmadik korszakáról vagy a „monotheismusról“ értekezik. Schelling szellemét a két előbbi rendszer ki nem elégítette, ki nem meríthette; a bölcseletnek egészre van szüksége, hogy a tudás létrejöjön; Schelling kereste és megtalálta az egészet. Bölcselmének első korszakát az általános én, a másodikat az általános azonság töltötte be; az első korszak eredménye az atheismus, a másodiké a pantheismus volt. Röviden vázolva az identicismus hiányait s a begelisták támadásait, Schelling bölcselmeinek harmadik korszakára tér át, mely 1809 ben lépett világ elé, a szabadságról írt művében. Ezzel Schelling szelleme akét előbbi rendszert meghaladta. Itt már a lét az alap. Isten saját létezésének alapja és létezése egyszersmind. Schelling már most az azonság törvényét egyesíteni akarta az azonosság törvényével, míg Kant szerint a szenvedőleges ész az ismerés végtelen hatványa. Röviden emlékezve a mostani bölcseletnek különbségéről a skolisticismustól, Schelling elméletére tér át, a negatív és positív philosophiáról. Schelling a szerves és szervetlen lényeken, a világ-organismuson keresztül az emberi lélekhez emelkedik; szerinte a valódi embert külsőség ki nem elégíti; az embert csak az ember helyében lehet föltalálni. Következik, mit az emberi társadalomról s az ember végczéljáról mondott. A negatív philosophia, mely az Isten eszméjét keresi, Schelling szerint szükséges része a bölcselettudománynak. Ezután a történeti szellem-philosophia jön előtérbe, melynek részei a hit-rege, a kinyilatkoztatás bölcselme és a kereszténység. Az általános személy azon alapeszme, mely az embert kielégítheti s ez általános alapeszme az általános szellem. A titoknok két helytartó-tanácsi közleményt olvas föl, melyek egyikében statistikai adatok származtatnak át ismét az Akadémiának ; másikában tudtul adatik, hogy az archaeologiai bizottmányt s a Nagy Károly- féle csillagdát illető tárgyalások eredménye annak idejében közöltetni fog. Torma Károly 1. t. székfoglaló beszédének májusig halasztatását kéri, miután az „Északnyugati Dacia“ czimű értekezéséhez szükséges térképek elkészítése időt igényel. Hunfalvy Pál indítványba hozza, hogy a Szabó Károly által a marosvásárhelyi ref. kollégium könyvtárában föltalált Apáczai- féle logika elküldése tárgyában az Akadémia a nevezett kollégium igazgató tanácsát megkeresse. Elfogadtatott. (»Hr.) Napi újdonságok. — Ő cs. k. Apostoli Felsége a zágrábi horvát szlavón muzeum számára 2000 ft ajándék-járulékot méltóztatott legkegyelmesebben megajánlani. * Mint a „Gen. Corresp.“ értesül, ö cs. k. Apostoli Felsége az erdélyi görög kath. nép papságnak 30,000 ft évi segélyösszeget méltóztatott legkegyelmesebben ajándékozni és pedig az érseki megyének 18.000, a számos újvári érseki megye erdélyi részének 8000 frtot, a lugosi érseki megye erdélyi részének 4000 ftot austriai értékben. * Gr. Pálffy Móricz magyarországi kir. helytartó ur ő excja, mint a „P. N.“ közli, az akadémiai palota építésére 200 ftot ajándékozott. * A londoni nagy világtárlat jury-je által az austriai kiállítóknak adott érmek egy része f. hó 17-kén Bécsbe megérkezett, a többi 20-kára váratott. Ünnepélyes kiosztásuk gr. Wickenburg keresk. és népgazdászati minister ur által f. é. febr. 3-kán d. e. 11 órakor a bécsi cs. k. tudományos akadémia teremében, az egyetemi épület első emeletén fog végbemenni. * Szász Károly költőnket s kun szentmiklósi lelkészt, — a „Sz. H.“ szerint, — a halasi megürült lelkészi állomásra szándékoznak meghívni. * Nagytiszt. Terhess Sámuel ur, a rimaszombati ref. egyház jubilált főpapja a gömöri egyházmegye nyugalmazott esperese, élete 80-ik. papi hivataloskodásának 54 ik évében f. hó 7-én Rima-Szombatban elhunyt. — Ugyanő ifjú korában sikerült költeményeket is irt, s mint a „P. N. értesül, szerzője amaz ismeretes, országosan elterjedt szép dalnak: „Nem úgy van már mint volt régen, Nem az a nap süt az égen!“ stb. ” A múzeumban legközelebb hangverseny volt rendezendő a conservatorium javára, melyben a jelenleg körünkben időző jeles német színész, Dawson úr is ígérkezett résztvenni, és Julius Caesarból kívánt felolvasni német nyelven, mibe azonban egy a rendezésbe befolyással bíró úr nem egyezett, azt követelvén, hogy az oly előzékeny szívességgel ajánlkozó színművész ne német, hanem franczia nyelven tartsa felolvasását; ennek — főleg a conservatoriumra, de a közönségre nézve is mindenesetre nem kedvező eredménye az jön, hogy az egész hangverseny elmaradt. Igen jól emlékezünk arra, hogy a nemzeti múzeumban rendezett hangversenyekben énekeltek már németül; nem tudjuk tehát felfogni, hogy miért ne szavalhatnának ily alkalmakkor szintén e nyelven, és mily szabályok szerint járnak el az illetők, midőn az egyik nem magyar nyelvnek a másik fölött erőszakosan akarnak előjogokat tulajdonilni. — 1863 iki január 13-án a budai népszínházban levágatván, hasa kiméretett, és az ottani lakosok által aggálytalanul eledelül használtatott. Ilyféle egészség-ellenes húsnak használata következtében mutatkoznak Bosnyákország lakosai között gyakoribb és hevenyebb betegülések. Egy Travnik és Livnó között (állítólag hányszékelésnek vélt) hirtelen halállal végződő kóreset, további az ugyanott, gyakrabban előforduló mérges genytüszök (Carbunculus malignus) szintén annak szomorú következménye, hogy az emberek a lépfene-ragály által befertőztetnek. Ezen utóbbi Terzácz helységben előfordult vészteljes betegség volt hihetőleg, mely azon gyanút gerjesztő, hogy az emberek között egy a mirigyvészhez (pestis) hasonló betegség ütött ki, s mely a zágrábi hadi főparancsnokságot a dolognak a helyszínén eszközlendő kétségtelen orvosi kipuhatolásáig, az alárendelt határőrterületnek tökéletes eltárolására induá. A dolog mibenlétének kinyomozására kiküldött ezredorvos azonban azon határozott örvendetes jelentést hozza, hogy Cskerlicz, Kripa, Biela, Stiena, Graszin, és Terzácz bosnyák helységekben a szarvasmarha között uralgó lépfene kivételével, emberek között semminemű járványos avagy uralgó ragályos betegség nem uralkodik. A Horvátországgal határos bosnyák helységek lakosságának egészségi állapotáról szóló ezen tökéletes megnyugtató hír alkalmából a felnevezett zágrábi hadifőparancsnokság az általa táviratilag elrendelt tökéletes határzárlatot Bosnyákország felé ismét megszüntette, s az azzal való közlekedést a túlsó területben a szarvasmarhák között még uralgó lépfene-járvány tekintetbe vételével következő megszorításokkal megnyitó : 1- szer. Az áthajtandó szarvasmarha, úgyszintén mindazon állatnemek, melyek köztudomásilag a lépfene- ragály vivői,. 21 napi veszteglés alá vetendők és egésségi igazolmánynyal (Sanitätsfebde) ellátandók, 2- szer. Ilyetén állatnemek ennélfogva kizárólag csupán veszteg-intézeteknél léphetnek át, melyek által menetirányuk (Marschroute) rendeltetésük helyéig meghatározandó. 3- szor. Szarvasmarháktól származó minden nyers termék egyelőre feltétlenül visszautasítandó. 4- szer. Vesztegőrhivataloknál csupán a kiskereskedés engedtetik meg. 5- ször. Az emberekre nézve a közlekedés annyiból megszorítandó, hogy be- és kilépti igazolványok csupán valósággal fontos és elmulaszthatlan alkalmaknál és teljes bizalmat érdemlő , egésséges, vészmentes helységekből jövő egyéneknek kiszolgálandók. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, jan. 20. L. A „Botschafter“ folytatja a „Független“ elleni polémiát, mely figyelmet kezd gerjeszteni a Lajthán innen, s alkalmasint ezen túl is. Mi a „Botschafter“ első megtámadására válaszoltunk, egyszerűen visszautasítva azon gyanúsításokat, melyeket a nevezett lap a magyar kormányférfiak ellen szólni nem átallotta. Feleslegesnek tartottuk ugyan ezt is, de tettük a közvélemény iránti tiszteletből, és nem a „Botschafter“ kedvéért, melynek neveletlen modora minden illedelmes lapot felmenthetne a kötelességtől, vele szóba állani. Szorítkoztunk tehát az egyszerű visszautasitásra s bármily nagy volt reánk nézve a megkisértés , tartózkodtunk belemenni a „Botschafter“ okoskodásába. Annál inkább kell csodálkoznunk, hogy a „Wanderer“ — visszatekintvén a „Független“ s „Rothsch.“ közt folyó polémiára, s azt mondja: „nagy figyelemre méltó a tény, miszerint a magyar udvari kanczellária közsegei elhagyák a februári alkotmány terét, az 1847-diki álláspontot foglalván el. “ A „Független“ feladatul tűszé maginak, a megoldás előkészítésében közreműködni, s a kibékülés utaitgyengetni. Ezt tagadatlanul a magyar kancellária is feladatának ismeri, s a mennyiben a ■zél azonos, a „Független“ ügy, mint akármely lap, mely hasonló irányt követne, közel áll a magyar kanczelláriához, s mindenesetre sokkal közelebb mint azok, kik hazánk sorsát s ügyeink rendezését a gondviselés rejtélyes és kissé hosszú utaira akarják bizni. A magyar kanczellária közlegének, azaz ama lapnak, mely néha-néha azon megbízatással szokott megtiszteltetni, hogy a magyar kormányférfiak eszméit terjessze a közönség elé, hazánkbban egyedül „Sürgöny“-t ismerik, s valamint a „Wanderer“ a „Botschafter“ eszméit nemm róhatja az államministeriumra, miután ezek mindeddig a „Donau Zig“ által nem fogadtattak el, úgy akármely lap nézeteivel, legyenek azok bár a leglegálisabbak s leghelyesebbek, nem díszítheti fel a magyar kanczellária közsegét mindaddig, mig ez azt maga nem teszi. Egy perczig sem kételkedhetünk ugyan, hogy a magyar kormányférfiak mindazon eszméket, melyeket a „Független“ a „Botschafter“ ellenirt czikkében előtérbe állított, helyeselnék, sőt másokénak is vallanák , de ezen meggyőződést oly módon formulázni, miként a „Wanderer“ tévé, journalistice nem volt megengedve. Hogy a „Wanderer“ egyébiránt vasárnapi elmélkedéseivel mely törekvések malmára hajtotta a vizet, azt a „Botschafter“ hétfői számából megtanulhatta. Mi az utóbbi napok polémiájából egészen máshogy hisszük, sokkal hasznosb következtetést vounk le, mint a „Wanderer“; azt t. i., hogy a Lajthán innen és oly komolyan s őszintén óhajtják a magyar hongyülés mielőbbi egybehivatását mint hazánkban; és hogy ez óhajtáshoz mind a „P'esti Napló“ mind a „Presse“ — tehát a két szélső vélemények független képviselői, azon feltételt kötik, hogy országgyűlésünk egybehivatása oly körülmények közt történjék, melyek a megoldás sikerülését valószínűvé tegyék. E két óhajt teljesen osztják a magyar kormányférfiak, s nincs okunk azon kételkedni, váljon át-e ez Ő Felségének többi tanácsosaitól is. A főteendő tehát az, hogy az alkotmányos szabadságnak s a birodalmi ügyek törvényes utáni, biztositékos rendezésének minden barátjai túl is innen is a Lajtán közös erővel s befolyással működjenek e közös őzés mielőbbi elérhetésére és e részben a magyar kormányférfiakat illetőleg csak ismételhetjük, mit újévi czikkünkben mondottunk, hogy ők valamint eddig, úgy ezentúl sem fognak elmulasztani semmit, mit a haza érdekében tenni hatalmukban álland. Mit kell a „népies“ alatt érteni általában, s különösen a tartalmat és formát tekintve ; mik annak fokai; mikép viszonyuk az a maszéphez, s mily kiterjedésben, mily alkalmazásban s mely nemekben igényelhet érvényt a költészetben. Az elméleti fejtegetések történeti tényekkel világosittassanak fel mind más, mind a magyar irodalomból. (Jutalma a G o r o ve alapítványból harmincz darab arany. Határnap mártius 31. 1863. A jutalmat nyerő mű az Akadémia tulajdona.) A gr. Teleki József féle drámai jutalomért 1862- ben szomorujátékok pályáztak (Jutalma száz darab arany. Határnap dec. 31. 1862. volt. — A jutalom mártius 19-én 1863. adatik ki. A jutalmat nyerő mű a nemzeti szinház sajátjává leszen). A gr. Karácsonyi féle drámai jutalomért 1863- ban komoly drámai művek pályáznak, ahová nem csak szomorujátékok, hanem másnemű, úgymint történeti, regényes, polgári színművek, drámai erkölcsrajzok is számláltatnak — A verses forma előnyéül fog tekintetni a műnek, hason vagy közel hasonbecsü társak felett. (Jutalom kétszáz darab arany. Határnap dec. 31. 1863. — A jutalom mártius 31-én, 1864 adatik ki, de csak úgy, ha a legjobbnak ítélendő mű drámai, színi és formai tekintetben önálló becseset is bir, s így szinköltészetünk haladására szolgál. A jutalmat nyerő mű a szerző tulajdona marad.) 4. Másodszor. Kívántatik Görögország története Nagy Sándorig, tudományos kézikönyvül a miveit osztályok szükségeihez alkalmazva. Az irodalomtörténet külön jutalom tárgya lévén majd, e helyt mellőzendő. (A pályamű három, tizenöt íves középnyolczad réstt kötetre terjedhet, és a Hölgyek alapítványából ívenként húsz forinttal dijaztatik. Határnap junius 30 ka 1863. A legjobbnak ítélendő munka az Akadémia tulajdona.) 5. Harmadszor. Kívántatik a magyar nyelvújítás története és bírálata, a magyar irodalom kezdetétől az újítási harczig. Figyelembe veendők tehát az irodalmi szóképzés első kísérletei a régi bibliafordításban, s a többi középkori emlékekben ; továbbá a XVI és XVII. századbeli igyekvések, különösen egy hittudományi, bölcsészeti és jogi műnyelv megalkotásában; végre a XVIII. század abbeli élénk mozgalmai s a kérdés állása, midőn Kazinczy Ferencz a nyelv- átalakító küzdelmeket megindította. (Jutalma, a Marczibányi- alapítványból nyolczvan darab arany. Határnap martius 31. 1863. A megjutalmazandó munka az Akadémia tulajdona.) 6. Kívántatik egy a magyar történetből vagy magyar mondavilágból vett tárgynak költői elbeszéléssé feldolgozása. (Jutalma az ifj. gr. Nádasdy Ferencz ur által néhai gr. Nádasdy Tamás nevére tett alapítványból száz darab arany. Határnap május utolsó vasárnapja 1863. A jutalmat nyerő mű a szerző tulajdona marad.) Kívántatik M. Annaeus Lucanus Pharsáliájának tartalom- és alakirfi fordítása. (Jutalma egy névtelen hazafi ajánlatából száz darab arany, melyhez ez öszszegnek a jutalom odaítéléséig gyűlő kamatai is hozzácsatoltalak. Határnap martius 31. 1864. A jutalmat nyerő mű a szerző tulajdona marad.) A történelmi osztályból. Kívántatik az újabb nevezetes utazók története, különös tekintettel a világ és az éjszaki sark körüli utazásokra, legalább 15 ivén. (Jutalma háromszáz forint a Hölgyek alapítványából. Határnap junius 30 ka, 1863. A jutalmat nyerő munka az Akadémia tulajdona.) A természettudományi osztályból. Kívántatik a fölfedezések története, különös tekintettel a gőz és villanyosság alkalmazására, s a fényképirás kifejtésére, mintegy 12—15 ivén. (Jutalma a Hölgyek alapítványából háromszáz forint. Határnap junius 30 ka, 1863. A jutalmat nyerő munka az Akadémia tulajdona.) 3. 7. A m tud. Akadémia jutalomtételei. II. Már Kihirdetett és Fügében levő jutalomtételek. A nyelv- és széptudományi osztályból. 1. Különféle téveszmék divatozván a népiesnek fogalma, a műszépkezi viszonya s a költészetbeni jogosultságának kiterjedésére nézve, e kérdés tűzetik ki