Sürgöny, 1863. január (3. évfolyam, 2-25. szám)

1863-01-22 / 17. szám

Harmadik évi folyam. 17. szám. — 1863. Csíllfrtfik. január 22 Síértt ".utó-hivatal: Urs-utcza Libaainaiky-hán. kiadó-hiv­atal: rátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austrai érfélb­en. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán Félévre 8­­­50 kr. Negyedévre 4 w 50 „ Félévre 10 forint. Negyedévre 5 m HIVATALOS RÉSZ a cs. kir. Apostoli Felsége folyó hó 20-ról Gl­a­n­­zer Emil felső-bradeki illetőségű és kebelbeli kiadó­­hivatalnok vezetéknevének .Fényes­­re kért etvál­toztatását legkegyelmesebben megengedte. Az 1859. dec. 23-ról kelt legfelsőbb nyiltparancs tí­m­a értelmében az austriai értékre szóló 5 peres ál­­lam­adóssági kötelezvényekből, az 1862. közigazgatási évre 423.000 fttal eső Vö­pé­nyi hányad beváltatott. Ezen állam­adóssági kötelezvények a hitel-köny­vekben ki fognak töröltetni, a erre törlesztés végett átszolgáltatni. E szerint a „Wiener Zig“-ban 1860. sept. 20-án, s 1862. aug. 7-én megjelent hirdetmények értelmében az 1860 s 1861. közigazgatási évekre beváltott 200,000 ft s 384,000 ftnyi kötelezvények beleszámí­tásával, most már austr. értékben kamatozó 5 prtes kö­telezvényekben összesen 1,007,000 ft van forgalom­ból kivéve. A budai cs. k. országos pénzü­gy- igazgatósági osztály Baumgartner Antal, Peso­­­di József, Czenner Károly és Kellner Antal járulnékokat 111. osztályú tisztekké ideiglenes minőségben kine­vezte. A nagyvárad-budai cs. kir. országos pénzügy­­igazgatósági osztály Farkas Józsefet, a pesti kerületi pénz­ügyigazgatóság szám­osztályánál alkalmazott hi­vatali tisztet, ugyanazon minőségben a pesti cs. kir.­­­vámhivatalhoz kinevezte. A pozsoni kir. jog­akadémiánál az ez évi téli vizsgák következő rendben fognak megtartatni: Február 6 és 7 -én az írásbeli vizsgák tartandók és pedig Okán a magyar közjogból, a politikai tudo­mányokból és az észjogból. 7 kén az austriai polgári jogból, az egyházi jogból és a történelemből. Az előadások a vizsgák után is tovább folytat­talak febr. 10-ig. Ezután tartatnak a szóbeli vizsgák és pedig: A 111. évfolyamban febr. 11-kén a magyar közjogból, 21-kén az austriai polgári jogból. A II. é­v­f­o­l­y­a­m­b­a­n febr. 12. 13 és 14-kén a politikai tudományokból. 23. 24 és 25-kén az egyházi jogból.Az I. évfolyamban febr. 18. 19 és 20-jin az észjogból. 26. 27 és 28-án a történelemből. A nyári félév előadásai mártius 9-kén fognak megkezdetni. Pozson, jan. 17. 1863. A kir. jogakadémiai igazgatóság. A bosnyákországi szarvasmarhák között uralgó járványos lépfene egész Banjaluka közelében elterjed­vén, legnagyobb bevenynyol Kysolják, Travnik s ennek környékében pusztít; a mali­vazi veszteg-hivatal je­lentése szerint pedig 3 db szarvasmarha Kladus és Poswid, épen a horvát határ mellett fekvő helységek­ben hullott el, mely járvány természetére nézve való­­színű­leg színtén lépfenének fog mutatkozni, s a behur­­czolás meggátlására a kellő óv­intézkedések megté­tettek. Hivatalos értesítések szerint a Bosnyákország szarvasmarhái között uralgó ragályos lépfene úgy kül-, mint beltérjére nézve nem csak alábbhagyott, hanem kiterjedésében Horvátország felé korlátoztatott is. Ezen ragályos nyavalya természetének újbóli megha­tározása végett kiküldött állatorvos jelentéséből két­ségtelenül kitűnik, mikép a kérdéses állatjárvány egy­­átalában nem keleti marhavész, hanem csakugyan ragá­lyos lépfene ; kiderül továbbá, miszerint a török ható­ságok ezen pusztító nyavalya veszélyessége, a lakosság pedig saját egészségük irányában töké­letes közönyösséggel viseltetnek; igy például a kisnói vásáron lépfenés marha, melynek sejt-szövetében jel­lemző tömeges lerakodások találtattak, nyilvánosan Bécs, jan. 17. 1863. A cs. k. pénzügyministeriumtól. T­Á­R­C­Z A. A magyar tudományos akadémia. A philosophiai, törvénytudományi és történelmi osztálynak jan. 19-én tartott ülésében Szalay László, Dózsa Elek 1. t. székfoglalójából olvas föl rész­­leteket. A munka czime „Jogtani értekezés az erdélyi ref. egyház kül- és belviszonyairól.“ Azon rész, melyet e kétségenkivü­l becses jogtudományi műből hallottunk, leginkább az egyházi igazgatásra vonatkozik. A dipl. leopoldinum, s az 1791-iki törvényczikkelyekből indul­va ki, szól azon körülményekről, melyek a tulajdonképi egyházi kormányzatnak nem képviseleti alapon, ha­nem meghatalmazottakból szerkesztését okozták. Megemlíti a közönséges és a teljes zsinatot; a zsinatok tárgyait; a gyűléseknek 1787-ig előre kitű­zött helyeit; az egyházi főtanácsot, az abban részvé­telre jogosultak­at, kikhez minden, az országgyűlésben székkel bíró patrónus tartozott, az úgynevezett regalis­­ták kivételével. A döntő szavazási jog gyakorlata körül sok a visszaélés, a­mennyiben a nem jogosultak alig vissza- Utasíthatók. Ezen, és más tekintetben szükséges a szabá­lyozás. Horváth Cyrill r. tag, ki két múlt évi ülésben már fejtegette Schelling philosophiájának első és má­sodik korszakát, most Schelling philosophiájának harmadik korszakáról vagy a „monotheismusról“ ér­tekezik. Schelling szellemét a két előbbi rendszer ki nem elégítette, ki nem meríthette; a bölcseletnek egészre van szüksége, hogy a tudás létrejöjön; Schelling keres­te és megtalálta az egészet. Bölcselmének első korszakát az általános én, a másodikat az általános azonság töltötte be; az első korszak eredménye az atheismus, a másodiké a pan­­theismus volt. Röviden vázolva az identicismus hiányait s a begelisták támadásait, Schelling bölcselmeinek harma­dik korszakára tér át, mely 1809 ben lépett világ elé, a szabadságról írt művében. Ezzel Schelling szelleme a­­két előbbi rendszert meghaladta. Itt már a lét az alap. Isten saját létezésének alapja és létezése egy­szersmind. Schelling már most az azonság törvényét egye­síteni akarta az azonosság törvényével, míg Kant sze­rint a szenvedőleges ész az ismerés végtelen hat­ványa. Röviden emlékezve a mostani bölcseletnek kü­lönbségéről a skolisticismustól, Schelling elméletére tér át, a negatív és positív philosophiáról. Schelling a szerves és szervetlen lényeken, a vi­­lág-organismuson keresztül az emberi lélekhez emelke­dik; szerinte a valódi embert külsőség ki nem elégíti; az embert csak az ember helyében lehet föltalálni. Következik, mit az emberi társadalomról s az ember végczéljáról mondott. A negatív philosophia, mely az Isten eszméjét keresi, Schelling szerint szükséges része a bölcselet­tudománynak. Ezután a történeti szellem-philosophia jön előtér­be, melynek részei a hit-rege, a kinyilatkoztatás böl­cselme és a kereszténység. Az általános személy azon alapeszme, mely az embert kielégítheti s ez általános alapeszme az általá­nos szellem. A titoknok két helytartó-tanácsi közleményt ol­vas föl, melyek egyikében statistikai adatok származ­tatnak át ismét az Akadémiának ; másikában tud­­tul adatik, hogy az archaeologiai bizottmányt s a Nagy Károly- féle csillagdát illető tárgyalások eredménye annak idejében közöltetni fog. Torma Károly 1. t. székfoglaló beszédének májusig halasztatását kéri, miután az „Északnyugati Dacia“ czimű értekezéséhez szükséges térképek elkészí­tése időt igényel. H­u­n­f­a­l­v­y Pál indítványba hozza, hogy a Sza­bó Károly által a marosvásárhelyi ref. kollégium könyv­tárában föltalált Apáczai- féle logika elküldése tár­gyában az Akadémia a nevezett kollégium igazgató tanácsát megkeresse. Elfogadtatott. (»Hr.) Napi újdonságok. — Ő cs. k. Apostoli Felsége a zágrábi horvát szla­vón muzeum számára 2000 ft ajándék-járulékot méltóz­­tatott legkegyelmesebben megajánlani. * Mint a „Gen. Corresp.“ értesül, ö cs. k. Apostoli Felsége az erdélyi görög kath. nép­ papságnak 30,000 ft évi segélyösszeget méltóztatott legkegyelmesebben aján­dékozni és pedig az érseki megyének 18.000, a számos újvári érseki megye erdélyi részének 8000 frtot, a lugosi érseki megye erdélyi részének 4000 ftot austriai ér­tékben. * Gr. Pálffy Móricz magyarországi kir. helytartó ur ő excja, mint a „P. N.“ közli, az akadémiai palota épí­tésére 200 ftot ajándékozott. * A londoni nagy világtárlat jury-je által az austriai­­ kiállítóknak adott érmek egy része f. hó 17-kén Bécsbe megérkezett, a többi 20-kára váratott. Ünnepélyes kiosz­tásuk gr. Wickenburg keresk. és népgazdászati minister ur által f. é. febr. 3-kán d. e. 11 órakor a bécsi cs. k. tu­dományos akadémia teremében, az egyetemi épület első emeletén fog végbemenni. * Szász Károly költőnket s kun szent­miklósi lel­készt, — a „Sz. H.“ szerint, — a halasi megürült lel­­készi állomásra szándékoznak meghívni. * Nagytiszt. Terhess Sámuel ur, a rimaszombati ref. egyház jubilált főpapja a gömöri egyházmegye nyu­galmazott esperese, élete 80-ik. papi hivataloskodásának 54 ik évében f. hó 7-én Rima-Szombatban elhunyt. — Ugyanő ifjú korában sikerült költeményeket is irt, s mint a „P. N. értesül, szerzője amaz ismeretes, országosan elterjedt szép dalnak: „Nem úgy van már mint volt régen, Nem az a nap süt az égen!“ stb. ” A múzeumban legközelebb hangverseny volt ren­dezendő a conservatorium javára, melyben a jelenleg kö­rünkben időző jeles német színész, D­a­w­­­s­o­n úr is ígérkezett résztvenni, és Julius Caesarból kívánt felol­vasni német nyelven, mibe azonban egy a rendezésbe be­folyással bíró úr nem egyezett, azt követelvén, hogy az oly előzékeny szívességgel ajánlkozó színművész ne né­met, hanem franczia nyelven tartsa felolvasását; ennek — főleg a conservatoriumra, de a közönségre nézve is mindenesetre nem kedvező eredménye az jön, hogy az egész hangverseny elmaradt. Igen jól emlékezünk arra, hogy a nemzeti múzeumban rendezett hangversenyekben énekeltek már németül; nem tudjuk tehát fel­fogni, hogy miért ne szavalhatnának ily alkalmakkor szin­tén e nyelven, és mily szabályok szerint járnak el az ille­tők, midőn az egyik nem magyar nyelvnek a másik fölött erőszakosan akarnak előjogokat tulajdonilni. — 1863 iki január 13-án a budai népszínházban levágatván, hasa kiméretett, és az ottani lakosok által aggálytalanul eledelül használtatott. Ilyféle egészség-ellenes húsnak használata kö­vetkeztében mutatkoznak Bosnyákország lakosai kö­zött gyakoribb és hevenyebb betegülések. Egy Trav­­nik és Livnó között (állítólag hányszékelésnek vélt) hirtelen halállal végződő kóreset, további az ugyanott, gyakrabban előforduló mérges genytüszök (Carbunculus malignus) szintén annak szomorú követ­­­­kezménye, hogy az emberek a lépfene-ragály által befer­­tőztetnek. Ezen utóbbi Terzácz helységben előfordult vészteljes betegség volt hihetőleg, mely azon gyanút gerjesztő, hogy az emberek között egy a mirigy­­vészhez (pestis) hasonló betegség ütött ki, s mely a zágrábi hadi főparancsnokságot a dolognak a helyszí­nén eszközlendő kétségtelen orvosi kipuhatolásáig, az alárendelt határőrterületnek tökéletes eltárolására indu­á. A dolog mibenlétének kinyomozására kiküldött ezred­orvos azonban azon határozott örvendetes jelen­tést hozza, hogy Cskerlicz, Kripa, Biela, Stiena, Gra­­szin, és Terzácz bosnyák helységekben a szarvasmarha között uralgó lépfene kivételével, emberek között sem­minemű járványos avagy uralgó ragályos betegség nem uralkodik. A Horvátországgal határos bosnyák helységek lakosságának egészségi állapotáról szóló ezen tökéle­tes megnyugtató hír alkalmából a felnevezett zágrábi hadifőparancsnokság az általa táviratilag elrendelt tö­kéletes határzárlatot Bosnyákország felé ismét meg­szüntette, s az azzal való közlekedést a túlsó terület­ben a szarvasmarhák között még uralgó lépfene-jár­­vány tekintetbe­ vételével következő megszorításokkal megnyitó : 1- szer. Az áthajtandó szarvasmarha, úgyszintén mindazon állatnemek, melyek köztudomásilag a lép­fene- ragály vivői,. 21 napi veszteglés alá vetendők és egésségi igazolmánynyal (Sanitätsfebde) ellátandók, 2- szer. Ilyetén állatnemek ennélfogva kizárólag csupán veszteg-intézeteknél léphetnek át, melyek által menetirányuk (Marschroute) rendeltetésük helyéig meghatározandó. 3- szor. Szarvasmarháktól származó minden nyers termék egyelőre feltétlenül visszautasítandó. 4- szer. Vesztegőrhivataloknál csupán a kiskeres­kedés engedtetik meg. 5- ször. Az emberekre nézve a közlekedés annyi­ból megszorítandó, hogy be- és kilépti igazolványok csupán valósággal fontos és elmulaszthatlan alkalmak­nál és teljes bizalmat érdemlő , egésséges, vészmen­tes helységekből jövő egyéneknek kiszolgálandók. NEMHIV­ATALOS RÉSZ. Bécs, jan. 20. L. A „Botschafter“ folytatja a „Függet­len“ elleni polémiát, mely figyelmet kezd ger­jeszteni a Lajthán innen, s alkalmasint ezen túl is. Mi a „Botschafter“ első megtámadására válaszoltunk, egyszerűen visszautasítva azon gyanúsításokat, melyeket a nevezett lap a ma­gyar kormányférfiak ellen szólni nem átal­­lotta. Feleslegesnek tartottuk ugyan ezt is, de tettük a közvélemény iránti tiszteletből, és nem­ a „Botschafter“ kedvéért, melynek neveletlen modora minden illedelmes lapot felmenthetne a kötelességtől, vele szóba állani. Szorítkoztunk tehát az egyszerű visszauta­­sitásra s bármily nagy volt reánk nézve a meg­­kisértés , tartózkodtunk belemenni a „Bot­schafter“ okoskodásába. Annál inkább kell csodálkoznunk, hogy a „Wanderer“ — visszate­kintvén a „Független“ s „Rothsch.“ közt folyó polémiára, s azt mondja: „nagy figyelemre méltó a tény, miszerint a magyar udvari kanczellária közsegei elhagyák a februári alkotmány terét, az 1847-diki álláspontot foglalván el. “ A „Füg­getlen“ feladatul tűszé maginak, a megoldás elő­készítésében közreműködni, s a kibékülés utait­­gyengetni. Ezt tagad­atlanul a magyar kan­cellária is feladatának ismeri, s a mennyiben a ■zél azonos, a „Független“ ügy, mint akármely lap, mely hasonló irányt követne, közel áll a magyar kanczelláriához, s mindenesetre sokkal közelebb mint azok, kik hazánk sorsát s ügye­ink rendezését a gondviselés rejtélyes és kissé hosszú utaira akarják bizni. A magyar kanczellária közlegének, azaz ama lapnak, mely néha-néha azon megbízatás­sal szokott megtiszteltetni, hogy a magyar kor­mányférfiak eszméit terjessze a közönség elé, hazánkbban egyedül „Sürgöny“-t ismerik, s valamint a „Wanderer“ a „Botschafter“ esz­méit nemm róhatja az államm­inisteriumra, miután ezek mindeddig a „Donau Zig“ által nem fo­gadtattak el, úgy akármely lap nézeteivel, legye­nek azok bár a leglegálisabbak s leghelye­sebbek, nem díszítheti fel a magyar kanczellária közsegét mindaddig, mig ez azt maga nem teszi. Egy perczig sem kételkedhetünk ugyan, hogy a magyar kormányférfiak mindazon eszméket, melyeket a „Független“ a „Botschafter“ ellenirt czikkében előtérbe állított, helyeselnék, sőt má­sokénak is vallanák , de ezen meggyőződést oly módon formulázni, miként a „Wanderer“ tévé, journalistice nem volt megengedve. Hogy a „Wanderer“ egyébiránt vasárnapi elmélkedé­seivel mely törekvések malmára hajtotta a vi­zet, azt a „Botschafter“ hétfői számából meg­tanulhatta. Mi az utóbbi napok polémiájából egészen más­hogy hisszük, sokkal hasznosb következte­tést v­ounk le, mint a „Wanderer“; azt t. i., hogy a Lajthán innen és oly komolyan s őszintén óhajtják a magyar hongyülés mielőbbi egybehivatását mint hazánkban; és hogy ez óhajtáshoz mind a „P'esti Napló“ mind a „Presse“ — tehát a két szélső vélemé­nyek független képviselői, azon feltételt kö­­tik, hogy országgyűlésünk egybehivatása oly körülmények közt történjék, melyek a megoldás sikerü­lését valószínűvé tegyék. E két óhajt teljesen osztják a magyar kor­mányférfiak, s nincs okunk azon kételkedni, váljon át-e ez Ő Felségének többi tanácsosai­tól is. A főteendő tehát az, hogy az alkotmányos szabadságnak s a birodalmi ügyek törvényes utáni, biztositékos rendezésének minden barát­­jai túl is innen is a Lajtán közös erővel s be­folyással működjenek e közös őzés mielőbbi el­érhetésére és e részben a magyar kormányfér­fiakat illetőleg csak ismételhetjük, mit újévi czikkünkben mondottunk, hogy ők valamint eddig, úgy ezentúl sem fognak elmulasztani sem­mit, mit a haza érdekében tenni hatalmukban álland. Mit kell a „népies“ alatt érteni általában, s különösen­ a tartalmat és formát tekintve ; mik annak fokai; mi­kép viszonyuk az a maszéphez, s mily kiterjedésben, mily alkalmazásban s mely nemekben igénye­lhet ér­vényt a költészetben. Az elméleti fejtegetések történeti tényekkel világosittassanak fel mind más, mind a ma­gyar irodalomból. (Jutalma a G o r o v­e alapítványból har­mi­nc­z darab arany. Határnap mártius 31. 1863. A jutalmat nyerő mű az Akadémia tulajdona.) A gr. Teleki József féle drámai jutalomért 1862- ben szomorujátékok pályáztak (Jutalma száz darab arany. Határnap dec. 31. 1862. volt. — A juta­lom mártius 19-én 1863. adatik ki. A jutalmat nyerő mű a nemzeti szinház sajátjává leszen). A gr. Karácsonyi féle drámai jutalomért 1863- ban komoly drámai művek pályáznak, a­hová nem csak szomorujátékok, hanem másnemű, úgymint történeti, regényes, polgári színművek, drámai erkölcs­­rajzok is számláltatnak — A verses forma előnyéül fog tekintetni a műnek, hason vagy közel hasonbecsü­ társak felett. (Jutalom kétszáz darab arany. Ha­tárnap dec. 31. 1863. — A jutalom mártius 31-én, 1864 adatik ki, de csak úgy, ha a legjobb­nak ítélendő mű drámai, színi és formai tekintetben önálló becseset is bir, s így szinköltészetünk haladására szolgál. A jutalmat nyerő mű a szerző tulajdona marad.) 4. Másodszor. Kívántatik Görögország története Nagy Sándor­ig, tudományos kézikönyvül a miveit osztályok szük­ségeihez alkalmazva. Az irodalomtörténet külön juta­lom tárgya lévén majd, e helyt mellőzendő. (A pálya­mű három, tizenöt íves középnyolczad réstt kötetre ter­jedhet, és a Hölgyek alapítványából ívenként húsz forinttal dijaztatik. Határnap junius 30 ka 1863. A legjobbnak ítélendő munka az Akadémia tu­lajdona.) 5. Harmadszor. Kívántatik a magyar nyelvújítás története és bírá­lata, a magyar irodalom kezdetétől az újítási harczig. Figyelembe veendők tehát az irodalmi szókép­zés első kísérletei a régi bibliafordításban, s a többi középkori emlékekben ; továbbá a XVI és XVII. szá­zadbeli igyekvések, különösen egy hittudományi, böl­csészeti és jogi műnyelv megalkotásában; végre a XVIII. század abbeli élénk mozgalmai s a kérdés állá­sa, midőn Kazinczy Ferencz a nyelv- átalakító küzdel­meket megindította. (Jutalma, a M­a­rc­z­i­b­á­ny­i- ala­pítványból nyolczvan darab arany. Határnap mar­tius 31. 1863. A megjutalmazandó munka az Akadémia tulajdona.) 6. Kívántatik egy a magyar történetből vagy ma­gyar mondavilágból vett tárgynak költői elbeszéléssé feldolgozása. (Jutalma az ifj. gr. Nádasdy Ferencz ur által néhai gr. Nádasdy Tamás nevére tett alapítvány­ból száz darab arany. Határnap május utolsó vasár­napja 1863. A jutalmat nyerő mű a szerző tulajdona marad.) Kívántatik M. Annaeus Lucanus Pharsáliájának tartalom- és alakirfi fordítása. (Jutalma egy névtelen hazafi ajánlatából száz darab arany, melyhez ez ösz­­szegnek a jutalom odaítéléséig gyűlő kamatai is hoz­zácsatoltalak. Határnap martius 31. 1864. A jutalmat nyerő mű a szerző tulajdona marad.) A történelmi osztályból. Kívántatik az újabb nevezetes utazók története, különös tekintettel a világ és az éjszaki sark körüli utazásokra, legalább 15 ivén. (Jutalma háromszáz fo­rint a Hölgyek alapítványából. Határnap junius 30 ka, 1863. A jutalmat nyerő munka az Akadémia tulaj­dona.) A természettudományi osztályból. Kívántatik a fölfedezések története, különös te­kintettel a gőz és villanyosság alkalmazására, s a fényképirás kifejtésére, mintegy 12—15 ivén. (Jutal­ma a Hölgyek alapítványából háromszáz forint. Határ­nap junius 30 ka, 1863. A jutalmat nyerő munka az Akadémia tulajdona.) 3. 7. A m­ tud. Akadémia jutalomtételei. II. Már Kihirdetett és F­ügében­ levő jutalomtételek. A nyelv- és széptudományi osztályból. 1. Különféle téveszmék divatozván a népiesnek fo­galma, a műszépkezi viszonya s a költészetbeni jogo­sultságának kiterjedésére nézve, e kérdés tűzetik ki

Next