Sürgöny, 1863. július (3. évfolyam, 147-173. szám)

1863-07-15 / 159. szám

Harmadik »Hi folyam, *59.­­ 1863. Gierke­itó-hivatal: Bar­átok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: «*. átok-tere 7. sz. »• földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Budapesten házhos£hordva. Félévre S i 1­0 kr. negyedávre 4 * 50 . Szerda julius *5. Előfiz­etési árak austriai értékben. Vidékre, naponkint postán Félévre 10 forint Negyedévre fi * Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY* Julink—decemberi félévi és Julius—September­ negyedévi folyamára. Előfizetési ár július—decemberig­­* évre 10 forint, julius—septemberig­­­, évre 5 forint. A „Sürgöny" kiadó hivatala hatik be, hájak pedig csak akkor, ha azokról a hár­tyás részek a határokon leszedettek és megsemmisít­­tettek. 5) Olvasztatlan fagygy­u és fris hús a határnál föl­tétlenül vissza fog utasittalni. 6) Az 1. 2. 3. 4. pontban érintett valamennyi tárgyak csupán a meghatározott belépti pontokon át hatolhatnak Poroszország határain keresztül. Az államvaspályán elszállítandó szarvasmarhák­ra nézve Esztergom, Köbölkút és Érsekújvár, a tisza­­vidék vaspályán pedig Kétegyháza és Mező Túr tűze­tett ki föl- és lerakási állomásokat a keleti marhavész tartama idejére. Ez­en, valamint a már ezel­­t közzétett föl- és le­­rakatási állomások csak is szarvasmarhákra vonatkoz­nak és ezentúl megengedtetik, hogy sertések minden vasúti állomáson fel- és lerakathassanak. A Magyarhonban m­argó keleti marhavésznek kedvezőbb állása folytán a gráczi cs. kir. helytartóság a magyarországi határ felöl elrendelt zárlatot meg­szüntette és a szarv­smarhákkal s azoktól eredő ter­mékekkel szabad közlekedést helyreállította. HIVATALOS RÉSZ a cs. k. Apostoli Felsége f. évi júl. 9-től kelt legfelsőbb határozatával Kirchner Frigyes Vilmos rendelkezés alatti cs. kir. kerületi törvényszéki elnö­köt, az erdélyi kir. kormányszék tanácsosává legke­gyelmesebben kinevezni méltóztatott. A budai cs. k. országos pénzü­gyigazgatóság ál­tal H­e­r­­­á­n János dijnok III. oszt. adószedői járul­­nokká neveztetett ki. Az oppelni kir. porosz kormány a keleti marha­vésznek az austriai cs. kir. áramokban alábbhagyása alkalmából, az eddig fennálló szigorúbb marhaközle­­kedési rendszabályok helyett az egész ausztriai határ­szélen következő enyhítőbbeket rendelte el: 1) Semmiféle szarvasmarha, a­nélkül, hogy a meg­határozott belépti állomásokon a 21 napi veszteg időt kiállotta és egészségesnek találtatott volna, be nem hajtathatik. 2) Sertés- és gyapjas állatok a belépti helyeken gondos tisztázásnak és pedig tisztatás, téli időszakban pedig fedett terekben történendő mosatás által veten­­dők alá. Hasonló tisztításnak alávetendők az illető közigazgatási közegek rendeletére a bajzsárok is. 3) A marhabőrök, csak ha tökéletesen kemények és szárazak; szarvak, csupán ha a homlokcsaptól és minden egyéb hártyás függeléktől mentek ; kidolgozat­lan gyapjú és állatszőrök (a serték kizárásával) csak ha zsákokban avagy gomolyokban (Ballen) be vannak csomagolva, vitethetnek Poroszország belsejébe. Nem tökéletesen kemény és kiszárított bőrök, egy szarvak, melyek homlokcsappal vannak ellátva , a határon azonnal visszautasítandók. E visszautasítás még akkor is történik , ha egy bőr vagy szaru­szállításban csak néhány nem egészen kemény, vagy tökéletesen ki nem szárított marhabőr , vagy homlokcsappal vagy egyéb hár­tyás függelékkel ellátott szaru találtatik, és pe­dig ez esetben a visszautasítás az egész szállí­tást éri. 4) Olvasztott fagygyu csak hordókban bocsáttat­ TÁRCZI Jótékony bazaar az eperjesi collegium javára Ausztráliában. A „Hon“ egy érdekes levélre és az eperjesi bi­zottmánynak ennek következtében tett intézkedésére hívja fel olvasói figyelmét. Rob­its Kálmán East Mel­bourne­ból a következő tervet közli: Mióta Ausztráliában vagyok, mindig kedvencz eszmém volt , hogy lehetne az eperjesi ev. collegiu­mot az ő 200-ik évre forduló örömünnepére feldíszíteni ? . . . Tervem következő : Szokás itt jótékony czélokra u. n. „Fancy Bazaar“ okat állitni. Urhölgyek bizottmányt alaki­tanak; kibérelnek czélszerü helyen 10—12 boltot s ezekben mindenféle női művet, házieszközt, hasznos és haszontalan portékát összehalmozva árainak, árve­reznek , sőt kiki igénybe vevén ismerős kereskedők hi­telét, mindenféle czikkeket kölcsönöz tőlük s kétszeres áron adogálja el. Egybe van ez kéive sorsolással, be­menti díjjal, melyek 5 —8 nap alatt szép jövedelmet adtak, így gyűlt be p. o. egy lelenczházra majd 5000 font sterling; egy ócska patkó, mely 5-ször árverez­­tetett és ajándékoztatok vissza, 70 font sterlinget haj­tott be a bizottmánynak.­­ Ezen vállalatoknál azon­ban a kellő sikert a „jótékony czél biztosítja.“ Az öreg protestáns iskola ügyét ezen eszmével kellene össze­köttetésbe hozni. Tervem következő volna. Ezen leve­lem megérkezése után Eperjesen haladék nélkül egy bizottmányt kellene alakítni, mely felszólítást intézne a városbeli, vidékbeli nőkhöz, leányokhoz, gazdákhoz, iparosokhoz, bányászokhoz, kereskedőkhez, művészek­hez és az eperjesi collegium ügyének minden barátai­hoz, azon kérelemmel: küldenének termékeikből, vagy műveikből, mihelyt lehet, valamely czikkeket a bizott­mánynak, melyekből aztán Melbournban egy bazárt felszerelnénk, árverést tartanánk és oly hasznot húz­hatnánk, hogy az eperjesi collegium rég tervezett ki­építése lehetővé válnék. Ezen „bazaar -nak mindenek­előtt „nemzetiesnek“ és „eredeti sajátságának“ kell lennie. Ezalatt azt értem, hogy csupán oly czikkeket tartalmazzon, melyek a magyar föld, magyar ipar, ma­gyar nép sajátságait képviselik. Egy szíjgyártó példá­ul ne csináljon angol lószerszámot, hanem magyaros, sallangos szerszámot. Egy díszes fénymákos csizma nem érne annyit mint egy „tót bocskor“, melynek hiányzani nem szabad. Szerintem a bizottmány feladata, felkérni a collegium részére mindazokat, kik egykor ebben ta­nultak , igyekeznének kiegészítő képet nyújtani hazánk legérdekesebb terményeiről, sajátságairól és minden nép­viseleteiről a „bazaar“ látogatóinak. Mi mindent óhajtok én ezen bazaarban látni? szolgáljon tájékozá­sul a következő névsorozat: Legfinomabb egy s két nyiretű gyapjú; közönséges juhnyiró olló; dohányle­velek, vágott dohány, szivar; magyaros dohányzacs­kók ; egyszerűek, sallangosak, kisebb nagyobbak ; aczél, kova, tapló; kockapipák, magyaros pipaszárak­kal, és pedig magyar dohán­ynyal töltve (melyeket da­­rabonkint­­­a koronás tallérért lehetne eladni); borfé­lék, kiválólag „tokaji“, miután szándékom egy esté­lyen látogatóimmal azt megizleltetni, hogy ismeretüket a „tokajira“ is kiterjeszszem ; aztán : slivovicza és bo­rovicska; kivált az elübbeni mindenekfelett kedves lenne a skótoknak ; szép fémpéldányoka­t; sőt mind­azt, mi a bányászatra vonatkozik ; opált köszörületlen, és köszörülten, sat., nemzeti öltönyöket, g­.­bát, bun­dát, szűrt stb. de nem ujjasbundát, hanem juhászban­­dát; bocskort piros csizmát; magyar nyerget fekete bárány bőrrel, kötőfékkel; magyar lószerszámot 2 lóra; és kitűnő debreczeni és újvárosi ostorokat, korbácso­kat, suhogókat 4 lóra, a lövegekből (sapkák, kalapok, süvegek stb.) egy egész gyűjteményt; egy kis pénz­­gyűjteményt; ü­vegpoharakat, melyek fenekében ma­gyar buszas van; juratus kardot, kalpagot, fokost, ólmost, rezest, ólmosbotot, valaskát; bácskai és alföl­di rácz késeket (s­egedi bicskát, légrádi bicsakot stb.); aztán szép búzát egy böbülnyit; kását, tatárkát,'/-­­nyit; szép Csöves tengerit, tök és dinnyemagvakat, lent, kendert, fonó rokkát, soproni gyümölcsöt; lekvárt drótozott fazékban ; huszárt, drótos titot, csikóst, ké­ményseprőt stb. porczellánból; dudát, czimbalmot; al­bumokat a magyar öltözékről; magya­r tájképeket; medve, farkas, szarvas stb. bőrt készítve; vadászszer­számokat stb. A bizottmány feladata lenne, hogy a kellő jel­lemző tárgyakat a podgyászoláshoz is czélszerűen , a logas­a egybe. Ezekhez egy kis tőke igényeltetnék, melyből a nemzeties kép kiegészítéséhez hiányzott tár­gyak bevásároltatnának, ha t. i. azokat aj­ndékul meg­szerezni nem lehetne, és a szállítási dij Londonig fe­deztetnék. Feladata lenne továbbá gondoskodni, hogy az ev. collegium változatos története jól leírva s azt a jelentékeny szerep, melyet ez a protestantismus és szabadság történetében vitt, jól kiemelve legyen. Gon­doskodnia kellene, hogy azon jelentékeny üzletekről, melyek iránt itt igen nagy érdekességre számíthatunk, a bányászatról, dohányművelésről, gyapjú­termelésről, bortermelésről stb. egy rövid, de velős kivonatban, mely szakértők által íratott, kellő tájékozást nyújthat­nánk. Mindezeket angolra fordítva, nem csupán itt ér­tékesíthetnénk ; a közönség pedig általuk meggyőződ­hetnék, hogy ezen vállalat nem épen pénzhajhászat, sőt magasb viszonyokra c­élzó törekvés. A bizottmány feladata lenne végre, mihe­nt látni fogja, hogy ezen ügy biztos haladásnak indult, és kellő sikert ígér, ne­kem, latinul „megbízást“ adni, hogy az itteni protes­táns egyházak főnökeit fölkérve, tennék saját ügye­ikké Felső-Magyarban ezen ev. collegiuma ügyét, és vennének részt az itt alakítandó bizottmányban stb. Czélszerű volna az itt alakítandó bizottmányi tagok számára a collegium épületét úgy, mint most kinéz és úgy, mint ki fog nézni, midőn fel leend építve, rajzban mellékelve küldeni. Mondanom sem kell, hogy ezen hazaár nem csu­pán a collegiumnak, hanem a beküldőknek is javára teend. Azon czikkek, melyek a londoni világkiállítás­­ tömkelegében elvesztek , itt figyelmes­ vizsga alá vé­tetnek, és inkább fognak méltányoltatni. Sokkal in­kább méltányolandja Australia, mint méltányolta An­glia, többek közt a borneműeket s gazdászati termé­nyeket. Szem előtt kell még tartanunk, hogy Victoria tartománya Anglia minden más gyarmatai felett kitű­nik, és Angliában a legnagyobb figyelemmel kísérte­tik. Ha valami czikk itt kitüntetést nyer, kitüntetésre szándíthat Angliában is. A legtekintél­y­esb kereskedő­­házaknak fióküzleteik vannak itt, melyek ügynökei havonkint részletes tudósítást küldenek Angliába ar­ról : mivel lehetne czélszerű vállalatot indítni ? Midőn ezek látják, hogy valamely gyártmány vagy termék itt tetezést nyert, azonnal tudatni fogják Londonban , és épen nem csodálnám, ha némely czikk, Ausztrália felé kerülve ismertetnék s honosulna meg Angliában. Ezen szempontból ajánlandó s tekintendő a rész­vét a beküldőkre nézve, azon megjegyzéssel : mellé­keljenek küldeményeikhez árjegyzékeket s czim-irato­­kat. Kiváló fontosságú, hogy mindazon jegy­zékekben, melyek a gazdászatról s juhászatról stb. szólnak, Ma­gyarország gazdászata a gazdászat­ ipara jelen állása, ezek előnyei s hátrányai megemlittessenek; sőt köz­gazdászai­ adatok mellékeltessenek a termőföld kelet­áráról, termőképességéről, a marhatenyésztésről, vá­sárokról, a külföldi piaczokra küldött termények áráról s nemzetiségéről; mindezt úgy állítva, össze, hogy el ne ijessze, sőt inkább édesgesse az idegeneket a Magyarhonba telepedésre. R. K. úr ezen terve Eperjesen az ev. coll. iskolai gyűlése alkalmával, a számos egyházi, világi és isko­lai tagokból álló közönség előtt felolvastatván, s meg­győződvén , hogy ha ezen ügyet az ev. collegium szá­mos jeles növendékei, megyénk s hazánk lelkes leányai és fiai — sőt a cserekereskedésre számitó iparosok és kereskedők kellőleg felkarolják , az Eperjesen alaku­landó bizottmány magát az Ausztráliában alakulandó bizottmánynyal (melynek élén a melbournei prot. egy­házak tekintélyei és talán némely előtelő angol urbül­­gyek államinak) érintkezésbe teendő és szép sikert idézhet elő, nemcsak az ep. ev. collegium, hanem ha­zánk átalános érdekében, az eperjesi bizottmány meg­alakult számos tagból. Ezen bizottmány élén Ujházy József, Bánó József, Haszlinszky Frigyes, Kubinyi Al­bert urak állanak. A bizottmány előleges költségei a coll. pénztárából fognak fedeztetni, melyek visszafize­tése s a küldemények Londonig szállítása végett „bi­zottmányi pénztár“ fog alakíttatni. Ennek alakítását sz Máday Károly superintendens úr 20 frt letevésével azonnal megkezdte. A bizottmány részletes felhívást fog intézni mindazokhoz, kiket ez ügyben megnyerni remél, s el fogja kérni ezen ügy felkarolására s terjesz­tésére a hazai lapokat. „P. H.“.nek írják, f. hó 20 káig mulat a pöstyéni für­dőben, hol ő excra kérelmi leveleket is elfogad, 20-kán Nyitrába s onnan Trencsinbe utazik s azután még néhány napra ismét Pöstyénbe tér vissza. * A magyarországi szilkőlködők ja­vára jövő hó 18-kán rendezendő prateri népünnep jöve­delméhez B­é­c­s b­e­n előleges adományaikkal járultak : b. Rotschild Anselm 1000, b. Sina Simon 1000, b. Sina János 500, Wodianer Móricz lovag 500, Todesco fiai 400, Königswarter lovag 300, Epstein L. 400, Hönigstein és társa 300, Weikersheim és társa 200, Zinner Adalbert 200, Schey Frigyes lovag 200, összesen 5000 forinttal. Ezt örömmel jegyezzük fel azok számára is, a­kik még mindig oly mereven állanak a testvériség oltára körül. * Hamburgi kiállítás. A versenyszántás a sievekingi mezőkön f. bő 10 kén számos néző jelenlétében ment végbe. A győztes 700 tallér jutalmat kapott. A győzelem nem volt könnyű, és a német iparosok angol ellenfeleiktől nem csekély tiszteletet vívtak ki. A nagy lóverseny 11- kére van hirdetve. A bejelentett 52 ló közt van Coventry lord híres „Emblem“-je is, a­ki a vadászversenyben fog résztvenni, és a steeple chaseben az egész szárazföldön párját keresi. Gr. Henekel Giles the First lovát jelentette be. A nézőhely 500 üléssel megnagyobbittatott, oly nagy részvét nyilatkozik a verseny iránt. Az előkelőbb vendé­gek közt a mecklenburgi nagyherczeg, a kóburg gothai herczeg, a lippe-delmoldi herczeg váratnak. Az angol ki­rálynő megjelenését is lehetségesnek tartják, ő felsége a közelebbi napokban a Koburg melletti kastélyba váratik, és így lehetséges, hogy incognitó Hamburgba is elrándul. * A budapesti kir. orvosegylet 1. hó 4-dikén Ko­vács Sebestyén Endre tudor úr elnöklete alatt tar­tott r. ülésében határozva jön, hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók legközelebbi pesti nagy­gyűlése idejében a bp. orvos­egylet szintén fog tartani egy rend­kívüli ülést, mely alkalmat nyújtson a vidéki tagoknak székfoglaló értekezéseik megtartására, s illetőleg az or­vosi ügyek rendezésére. Ugyanezen ülésen dr. Mar­i­­kovszky, Gömör megye főorvosa, a Csíz helységben fölfedezett iblany- és halványsó-tartalmú ásványforrás vegybontását jelenté be, és ajánlá az egylet figyelmébe. — Az egylet, mielőtt f. évi rendes ülésszakát berekesz­­tené, legközelebb még egy ülést tartana, melyben a pálya­munkák bírálata fog véglegesen tárgyaltatni. * Legfelsőbb rendeletre — mint említők — a bécsi arsenal előcsarnoka a kitűnőbb osztrák hadvezérek szob­raival díszesíttetik. Minden középoszlop körül négy, a lépcső két talapzatánál pedig két szobor állíttatik fel a következő rendben : I. Babenberg Lipót, Auersperg Her­­mandy, Schwarzenberg Adolf, Bocquot, Zrínyi, Jasomir­­gott Henrik, II. Babenberg Lipót, II. Frigyes, Habsburg Lipót, Aldringen, Werth János, Spork, Gallas, Dampierre Tilly, Pappenheim, Lipót Vilmos főherczeg, Klievenh­­er­ Traun, Browne, Drann, Wurmser, Elerfalt, Krng, Ko­­burg, Schwarzenberg Károly. A második sorban: Habs­burg Rudolf, I. Albrecht, I. Miksa, V. Károly, III. Ferdi­nand, Freundsberg, Salm, Roggendorf, Schwendi, Monte­­cuculi, Lothringen Károly, Starhemberg Rüdiger, Baden Lajos, Szavoyai Eugén, Veterani, Starhemberg G­isidó, NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, júl. 12. L. Az „Ostdeutsche Postának egy pesti levelezője ismét neki­ront a magyar törvény­kezésnek. Fájdalommal tudjuk, hogy ez sok saj­nos körülménynél fogva nem olyan, a­milyen­nek a kormány óhajtaná; de az is bizonyos, hogy nem olyan, a­milyennek bizonyos bécsi lapok ismeretes okokból festik. Tiszteljük a sajtónak bírálati jogát és a főkanczellár úr nem egyszer bizonyította be, hogy a­hol a lapok részleges hiányt fedeznek fel,ott segíteni siet, amennyire ez csak tehetségében áll. De akár­milyen le­gyen is az igazságszolgáltatás hazánkban, bizo­nyosan korántsem oly rész, mint azon igazság, melyet neki szolgáltatnak bizonyos kollegáink. Részletesen nem válaszolhatunk az „Ost­deutsche Post“ pesti levelezőjének, azt azonban tudjuk, hogy a váltóadósok börtönét illető kér­dés el van intézve, valamint azt is, hogy a ren­delvények, melyek a váltó­perre és a bukottak elleni eljárásra nézve a kanc­ellária részéről ki­bocsáttattak, a hazai kereskedelem köreiben megelégedéssel találkoztak. Hogy különben is van okunk az „Ostdeut­serie Post“ pesti levelezőjének vádjait legalább is gyanúsaknak találni, a következő tény bizo­nyítja : Azt mondja a levelező úr, hogy a pestvá­rosi törvényszéknek még tavairól van tiz­ezer számra rugó hátraléka, s hogy az ez évi bead­ványokhoz még hozzá sem fogott. Előttünk fekszik a hazai törvénykezésnek múlt évi hivatalos kimutatása. Az 1862-dik év első felében a pestvárosi törvényszéknek volt hátraléka 1861-ből : 276 szám. A beadványok száma ezen félévben tett 28,110-et. Ezek közül elintéztetett 26,135 sz., maradt tehát 2250 darab. A beadványok közt volt 3364 polgári per s ezek közül elintéztetett 2904. A 460. számra rugó e rovatbeli hátralék az imént említett általános hátralék öszegében benn van foglalva. A második félévet megkezdették a 2250 számra menő hátralékkal. Újabb beadvány volt 35,067. Elintéztetett 34,307, maradt tehát hátra­lék az 1862. évről 3008 szám. Ezen félévben polgári per volt, az első félévi e rovatu hátralé­kot beletudva, 2004. szám, melyek közül 524 bele van számítva a hátralékok összegébe. E hiteles adatokból két következményt le­het megálla­pítani: az e­lső az, hogy az 1862 dik évből nem maradt 10,000, mint az „Ostdeutsche Post“ levelezője mondja, hanem csak 3000 há­tralék; a második pedig az, hogy, hacsak a városi törvényszék január elsejétől fogva nem szüne­telt, miu tán az „Ostdeutsche Post“ sem fog állítani, akkor pu­hta lehetetlenségnek tűnik fel, hogy a kérdéses törvényszék hátralékait eddig fel nem dolgozta és az új beadványokhoz még, nem foghatott légyen. Lesz tán később alkalmunk a levelező ada­tait bővebben is megvizsgálni, egyelőre beérjük azon megjegyzéssel, hogy a­ki ily túlzásokkal s igaztalanságokkal lép a nyilvánosság terére, annak lehet sok mindenféle czélja, de hogy a közügynek használjon, az bizonyosan nem sz­án­­déka. A nagyvár.­i kolozsvár-brassói vasútvonalat vizs­gálók disz-ebédje Brassóban. Pavels, Le Gall­u­is, Ürményi József, Z.Jg­hy Edmund gr., H­ol­lá­n Ernő, Manger Ká­roly és Herz urak a nagyvárad kolozsvár-brassói vasútvonalat vizsgáló útjukban f. hó 9-kén reggel ér­keztek m­eg Brassóba, s már egy nappal előbb történ­tek intézkedések Ünnepélyes fogadtatásuk iránt. Dél­ben nagy diszebéd adatott tiszteletükre az „arany naphoz“ czimzett fogadóban. Jelen volt a községta­­nács több tagja s néhány előkelő helybeli kereskedő és iparos, Háromszékből pedig Kálnoky Dénes gr. és Nemes Ábrahám Hidvégről. Az ebéd folytán süríten váltották fel egymást a felköszöntések. Legelőször Nemes Ábrahám emelt poharat, s franczia nyelven szép áldomás köszöntéssel üdvözlé Pawels urat mint az Erdélyre nézve életkérdéssé vált vasút teremtőjét. P­a­w­e­­­s, ki kellemes modorával s külsejével igen kedvező benyomást tön a jelenvoltakra, viszonzásai a tervbe vett vasut által eszközlendő országos jólétre ürité poharát. — Dr. Otroban Zichy grófot élteté, mint a ki minden személyes érdek nélkül kezdettől fogva, csupán a közjóra való tekintetből oly buzgóan felkarolá ezen vonal érdekét, s az idáig tett nagy út fáradalmainak is kitette magát. Zichy gróf kiemel­vén, hogy mennyire meggyőződtek ezen körút alkalmá­val arról, miszerint a vasútvonal nemcsak lehe­séges, de a nagy czélhoz képest aránylag kevés áldozattal kivihető, annak sikeres és gyors létesü­lésére üritő po­harát. Manger Károly a m. gazd. egyesület kitűnő ér­demeit magasztald, ide sorozván a szóban lévő vasútvo­nal érdekében tett sikeres lépéseit, s poharát a neve­zett egyesület elöljárói s jelenlévő képviselőinek egész­ségére ülnte. Később a Bischof­fsheim és Hirsch bankárház egészségéért emelt poharat, mely nél­kül nem lehetett volna az országos horderejű válla­lathoz hozzá fogni. Ez alkalommal egyhangúlag elha­tároztatott a nevezett urakat táviratilag tudósítani az egybegyült társaság hálás megemlékezéséről.—Ü­r­­ményi némi politikai czélzásokkal fűszerezett beszé­dében nem isiheré el a gazda egyesületre Manger Ká­roly által ruházott érdemeket, minthogy az saját érde­kei előmozdításában is működött, midőn a nagyvárad­­kolozsvár brassói vonal létrehozását előmozdítani ipar­kodott s a testv­r szász nemzetre emelt poharat. F­a­b­­rieius főbíró, Brassó városnak s az egész országnak a vasútvonalhoz kötött óhajtását s reményeit tolmá­csolván Pavels urat élteté. — Greissing orator Le Gallais főmérnök érdemeit magasztald. — K­á­­­n­o­k­y Dénes gr. (ki, mint Ürményi is, magyarul szónokolt) Maager K. érdemeit emelte ki. — Maager Ferencz arra figyelmezteté a társaságot, hogy B­e­k­e , a cs. k. központi tengerészeti hatóság aleinö­ke védelmezi hat­hatósan legelőször ezen vonal tervezetét a megtá­madások ellen, kimutatván annak világkereskedel­mi fontosságát, s ötét éltette. — Wächter városi jegyző azt k­ivánta: vajha minden kérdésben oly egyet­értők volnának Erdély népei, mint e vasat kérdésben, s Kálnok­y Dénes gr. és Nemes Ábrahám urak egészségéért ivott, ha netalán nem mindenben járnak is egy ösvényen Brassóval; harmadizben mondott ál­domásával pedig Ba­ritz György igazgatót magasz­talá ki nemcsak nemzete ügyében szerzett annyi érde­­met, mint senki más, hanem a kérdéses vasút ügyében­­ ily szép sikerrel járt kl Bukarestben,— G­öttnyomdász ■ Hol­lán Ernőre, az erdélyi vasút lelkes harczosára , — H­o­ll­á­n Brassóra emelt poharat, mely minden más városnál több erélyt fejtett ki a vasút ügyében. Végre­­ Z­i­c­h­y gr. élteté a Bécsben betegen fekvő To­rda­l­lagi grófot, ki az előmunkálatokkal foglalkozott bi­zottmány erélyes elnöke volt. A lakmározás esti hat óráig tartott. — Másnap Bukarestbe utaztak el a ven­.­»po­nt«londák­ok. * Gr. P­álffy Mór kir. helytartó ur ő eiija, mint a

Next