Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1863-09-01 / 198. szám

Harmadik évi folyam. 198 - 1863. Hierkesitö-hivatal: Iratok-tere 7. ss. *. földsnol. Kiadó-hivatal: Harátok-tere 7. a*, h. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelek hr«» minden posta-hivatalnél.SÜRGÖNY elófizetési árak austriai értékben. Budapesten házhozfhordva. ^ Vidékre, naponkint postán félévre n t .*) kr. Félévre 10 forin'. Mflpyi dévre 4 , Ó0 t N»*|(y«>dévre 5 , ! Előfizethetni a „SÜRGÖNY “-re. Angnstus—September 2 hóra 3 ft 50 kr. Angustus—October ‘/i évre 5 ft. Augustus— december 5 hóra 8 ft 40 kr. A „stirgföny“ kiadó hivatala. HIVATALOS KÉSZ A budai cs. k. országos pénzügy-igazgatósági osztály a helybeli országos főpénztárnál üresedésbe jött járulnoki állomásra Lazariaccinie Gyulát, soproni cs. k. országos fiókpénztári járulnokot kinevezte. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály a szolnoki cs. k. gyűjtőpénztárnál üresedésbe jött III. osztályú ideiglenes tiszti állomásra a budai országos főpénztár járulnokát Haas Ferenczet kinevezte. M1 HIVATALON RÉSZ. A februári pátens revisiója. IV. Politikában az illusiók igen veszélyesek, mert a kiábrándulás alkalmával a csalódott közérzület mélyen sértve érzi magát ; azért jó tisztán beszélni az érdekelt felekkel és e népszerű phrasis alatt: „A februári pátens revisiója“, (melyet minden párt Magyarországon perget) nem sejtetni olyan reményeket, melyeknek teljesülése most és minden időben lehetetlen. Jó tisztába jönni az iránt, mit értünk Magyarország autonómiája alatt, miben engedhet Austria a központi kormány gyengítése, a birodalom nagyhatalmi állásának kockáztatása nélkül és miben nem engedhet, csak saját lételének feláldozásával és az európai egyensúly veszélyeztetésével. Nincs Austriában államférfi, ki Ő Felségének tiszta lelkiismerettel és az elszakadás háttéri gondolata nélkül a 48-ki dualistaust tanácsolhatná.— Két státusfogalom , két ellenkező nemzeti érzület, két ministerium, két souverain parlament, talán két hadsereg (mint az ultrák kivánják) - mindez hova vezet ? — könnyű megmondani. Polgárháborúra és absolutismusra. — Mindezeken már keresztül mentünk, és furcsának tetszenek előttünk a dualismus óhajtása, ha egy perczig azt hihetnők, hogy a dualismus eszméje és a 48 ki alkotmány a magyar státusférfiak komoly szándéka. — Ez nem igy van. — A 48 ki alkotmány zászlója a legkülönbözőbb elemeket fedezi, melyek közül az egyik rész felénk hajlik, kik a birodalom egységes törekvéseit mozdítjuk elő, a másik rész pedig titokban a 49-et és oly érvényesnek tartja mint a 48-at. Az utóbbiakra nem vesztegetjük a szót, egyedül az elsők véleménye érdekel, mert nem szeretnők, ha Magyarország legtapasztaltabb és legértelmesebb politikusai Magyarország ügyeinek vezetésétől távol maradnának és daczból vagy ellenszenvből nem segítenék nagy tudományuk és talentumuk hozzájárulásával a transactió művének létrejöttét. — Austria 12 éven keresztül administratív egységre tört, mígnem meggyőződött, hogy törekvése (csak absolutizmus által lévén kivihető) a mostani században nem állhat meg és egyedül olyan törekvés sikerülhet, melynek alapja a szabadság. Túlfelől Austria együttvalóságát valami megfoghatónak kell képviselni; ez nem lehet alkotmányos országban más, mint a képviselőház, hol a birodalom minden népet egyesülve, előadhatják sérelmeiket és követelhetik azok orvoslását. — Austria administrativ egységét képviseleti egység váltotta fel és ez elvből engedni annyi volna mint a birodalmat kétfelé szakasztani és megsemmisíteni. — Midőn tehát a februári pátens revisióját sürgetjük, teljességgel nem óhajtjuk a mondott elv megbukását, melyet még maga Kossuth és az emigratió is a dunai confoederatió tervében kénytelen volt elismerni. — Nekünk egyedül a mód ellen van kifogásunk, mely szerint a reichsrath össze van állítva, és aztán több szabadságot kérünk, sokkal több szabadságot. — A szabadság minden sebet begyógyít, megvigasztalja a múlt dicsőségért rajongó népeket, és nem sokára eljövend az idő, midőn minden nemzet belátja, hogy a hol a szabadság, ott a haza. Gr. Bethlen Miklós: Lapsiemle. A „Tárogató“ Pestről következő értelmes czikket hozza: ,An. Károlyi értekezlet, melyről közelebbi levelemben némelyeket megjegyezte.., egyetemesen nyilatkozott a megye helyreállításának szükséges volta mellett, — ez tény, mely bizonyítást nem kiván. Elvben tehát teljes egyetértés ualgott, nem így azonban a kivitelben. Itt már, hogy a régi magyar nóta: „Átok fogta meg a magyart“ stb. örökre igaz maradjon, szakadásra került a dolog. Felhasznált az ellenzék minden eszközt, hogy passivitási tanának sikert biztosítson : szólott ékesen és szenvedélyesen, manővíírozott még a tanácsterem elhagyásával is, de köszönet a higgadtságnak — e manőver rosszul ütött ki. Én nem kétlem, hogy hazánk normális állapotát minden magyar szívéből üdvözölné, hogy ez utáni vágya őszinte, de már abban kétkedek, sőt önámitásnak tartom, hogy a passivitás tana hazai dolgaink rendbe hozására legkisebb befolyással is lenne; ennélfogva határozottan kárhoztatom. Furcsa dolog azt hinni, mikép anélkül, hogy magunk igyekeznénk rajta, másoknak, vagy épen a véletlennek kedve jön rajtunk segíteni. Bajaink fő okát én azon körülményben találom különösen, hogy hazánkban igen sok a turista, míg státusférfiút, állambölcsészt alig lehet találni. E körülmény szerit igen sok embert szegletbe, honnan kiszabadítani magát nem képes. Szokásban van nálunk, nem azt nézni, mit mondott valaki, de ki mondotta. Ezért történik aztán meg, hogy némely nevek egy vagy más után, egyik vagy másik ügyben jó hangzásunkká válván, utóbb minden tárgyban tekintélynek tartatnak, s kimondott szavaik minden vizsgálat nélkül acceptáltatnak. Így lesz nálunk a turista, politikai tekintély, a derék katona, államférfin első hazafi, ki előtt a valódi politikus és államférfin is tartozik meghajolni, és szégyenkedve visszavonulni. Hogy az igazi politikai tanmester hazánkban halhatlan Széchenyink volt; hogy az állambölcsészet elveit ő emelte legmagasb tökélyre s fejtette ki legczélravezetőbb módon, ezt tagadni aligha megpróbálná valaki. S mégis, látjuk-e követve elven? A mondá és állitá fel politikai működésünk sarkkövéül amaz elvet: „a körülményeket utilizálni kell. “ S várjon, ha a passivitás mai napság divatos tavát, e nagy horderejű elvet egybevetjük, nem teljes ellentétet látunk-e a kettő között. Amaz, t. i. a legnagyobb magyar,é, általunk akarja a körülményeket, vagy még inkább az eshetőségek és véletlenségek által akar utilizáltatni bennünket. Ha meg akarunk menekülni bajainktól, ha hazánk törvényeken nyugvó és autonómiáját visszaszerezni és megvédeni komoly szándékunk, és sem magunkat, sem másokat ámítani nem akarunk, úgy utóvégre is nem csak jogászoknak, de politikusoknak is kell lennünk, mégpedig józan politikusoknak, kik nem fogdosnak pillangót a levegőben; nem ringatják magukat és másokat illuszokban; de felismerik a helyzetet, számot vetnek a hatalmukban lévő eszközökkel minden alkalmas pillanatot, minden legkisebb tért felhasználnak ; szóval tudnánk kell mindig utilizálni a körülményeket. Mert különben lehet nagy hazafiaknak tartatni és tartani magunkat; ki is dőlhetünk mindnyájan passiv odaengedéssel. De e magatartás soha nem menti meg hazánkat, sőt halálát sietteti. A I. Károlyi értekezlet eszméjében mi egy szebb jövő hajnalát láttuk. Visszatérés volt ez azon józansághoz, mely annyiszor és annyi nehéz körülmények közt mentette meg hazánkat. Czélja volt a megyei közélet újrateremtése és biztosítása; mit ha egyszer elértünk, ha egyszer van tér, melyen eszméinket kicserélhetjük, csekély nehézséggel járónak hisszük magasabb politikai kérdéseink megoldását is. Előbb mindenesetre a fundamentum , azután az épület többi része. A megyei közélet fontosságát nem is tagadta a szatmári ellenzék sem , de azért neki nem kell, ha csak minden vágyát teljesülve, s egyszerre ingyen jó kedvéből meg nem adja Isten ; sőt nagyon valószínű, hogy mielőtt ezt elfogadná is, keresne valami módot, kötekedő agáncsaskodó természetét előtüntetni. Pedig van időnk gáncsoskodás, kötelezködéssel késleltetni ügyeink fejlődését? Hazánk abnormis helyzete, a naponkint súlyosbodó anyagi viszonyok — eszméletre, munkára intenek. Mert aludjunk csak nem évtizedig, de feléig, meglátjuk, mennyire nehezítettük, — ha teljesen el nem játszottuk dolgainkat. Oda fogunk jutni nagy valószínűséggel, hol és alkotmányunk nem csak egészbeni visszaszerzéséről, de foszlányainak megmentéséről is alig lehet szó többé. Felhozható volna ez állítás ellen, miszerint a közelebbi decenniumban elég negatív szerepünk volt, mégis bekövetkezett az 1860 oct. 20 ika. Kik e boldog hitben ringatnák magokat, kik innen meritnék semmittevésük indokait, nem lehet nem figyelmeztetnünk a múlt és jelen közt létező ég és földkülönbségre. A múlt idő ezen szakában ugyanazon okok szülték minden velünk kapcsolatban lévő tartományok és nemzetek magatartását, mely csak negatív lehetett. Ma már tér nyílt mindegyik előtt magát kifejezni; ma már a nemzetiségi elvek Európa szerte divatos tana szerint felébredt az is, ki 1000 év alatt tán álmodni se birt azokról, miket most könnyen elérhetőknek tart; ma már látjuk, mikép közöttünk és körülöttünk oly fajú mozgalom is sikert remél, mely legszentebb érdekeinket és jogainkat támadja meg s mely csak is a mi önkéntes félrevonulásunk következtében szervezheté magát. Itt a különbség a múlt és jelen között. Itt többé nem segít passiv magatartás, itt csak önámitás, azon hitben élni, hogy az Írott codexek betűi megmentenek bennünket; itt munka, cselekvés, az adott tér elfoglalása és eszélyes felhasználása az egyedüli mentőszer. De hazánk anyagi helyzete is nem csekély indokkal bír a passivitás felmondására. Látjuk hovatovább, miszerint az anyagi nyomás erőt tesz még a kebel meggyőződésén is. Existentiája kényszerít sok embert — talán pár év alatt a legnagyobb számot, hogy elveit is áruba bocsássa a napról napra elélhetés miatt. S talán ő lesz vétkes, ha bűnt követ el ? Szerintem azok, kik oly helyzetbe juttaták, hol mást tennie többé nem lehet. Nem kis kérdés az, midőn az életfentartás jő szóba, midőn családok existentiája támadtatik meg az életszükségtől. Nyúljon kebelébe mindenki s kérdezze magától: mit tenne ez esetben? Revolvere után nyalna, hogy véget vessen nyomom életének ? Igen, ha egy tekintet, mely a kedves gyermek által reá vettetnék, vagy egy gondolat, mely a kedves család egész jövőjének kínos voltát pillanat alatt forgatná fel — vissza nem riasztaná a cselekvéstől. Feláldozza magát kétségkívül, de az életnek, családjáért. Ismerjük: mindezen tekintetek a tér haladéktalan elfoglalását sürgetik. Meg is vagyunk győződve — és e meggyőződésünkben birjnk hitét fajunk megmentésének, hogy az illusiók, az ábrándok napjai megszámitvák, kezdi észrevenni mindenki, hogy csak virágos szavak, színes buborékok azok, mikkel idáig álomban riogattatok. Nem kétkedtünk soha a tömegek félrevezethetőségében, s e körülménynek szereplési viszketegből, vagy más czélból egyesek általi felhasználásában; de ugyanekkor meg voltunk győződve, hogy a józanság utóvégre is kiküzdi magát és diadalmaskodik,mely meggyőződésünket a n.károlyi értekezlet túlnyomó józan hangulata fényesen igazolta.“ Bécs, aug. 28. (Az italmérési és vendéglési iparjogosítvány engedélyezése körüli eljárás ideiglenes szabályozásáról.) A szeszes italoknak kisebb, de törvényes és igaz mértékekbeni folytonos kimérése s árulkalása és ezzel kapcsolatban ételek kiszolgáltatása és átkelőknek szállással ellátása, tehát a korcsmatartási és vendéglősi jog, mely törvényből, kiváltságból vagy elévitésből eredhetvén, a földesurakat rendesen mri jogaiknál fogva, e tekintetben a sz. kir. városokat is, sőt bormérés tekintetében a jobbágyközségeket is illette, — mint tudjuk, — az úgynevezett kisebb haszonvételeknek egy olyan, százados törvények által igazolt tekintélyes részét képezte, hogy még az 1853. mártius 2-diki úrbéri viszonyokat rendező legf határozatok által is a földesúri italmérési jogra nézve annakelőtte fennálló törvények, ezen jogok szabályozásának fenntartása mellett, hatályban hagyattak; a községi italmérések szabályozása iránti kérdések eldöntései a politikai hatóságokra bízattak ; az egykori jobbágyok italmérési joga is, a korábbi úrbéri törvények mértéke szerint, fenntartatván. De mind a kir. kisebb haszonvételeket átalában, mind az uradalmi italmérési jog szabályozására nézve eddig elő fennállott törvényeket és rendeleteket a hazánkra nézve is érvényben lévő 1859-dik évi december 20-diki osztrák iparrend is bevezetési VIII- dik pontja szerint, érintetlenül hagyja. Ugyanezen iparrendben pedig a vendéglősi s italmérési iparüzletágai következőleg soroltatnak fel: a) idegenek elszállásolása ; b) étkek kiszolgáltatása; c) szeszes italok kimérése, kivéve a pálinkát; d) pálinka mérés ; e) kávé és más meleg italok, úgy frissítők kiszolgáltatása; f) tiltatlan játékok tartása. Mindezen üzletek jogozatai egyenként, vagy egymással kapcsolatban engedélyezhetők lévén, de úgy, hogy az engedélyben mindig világosan megneveztessenek. Azon határozatok, melyek a földesúri italmérési jog gyakorlatának szabályozására vonatkoznak, utóbbi hazai törvényeinken s különösen az 1836: VI. t. ez. 2 §, s az 1840: VII. t. ez. 2. § án kívül a többek közt 1855 től — egész 1860-ig kibocsátott több rendbeli miniszteri rendelvényekben foglaltatván, mellőzzük ezúttal felidézni eme törvények és rendelvények azon részeit, melyek az úrbéri korcsmáltatás iránt fennálló s napjainkig érintetlenül hagyott szabályokat tartalmazzák s azon határt, mely egyfelől a saját termelések eladása és a szabad kereskedés, másfelől pedig az italmérési jog közt megtartandó, szabják ki — az ezek körül fölmerült kétes kérdések, a magyar kir. helytartótanács által — mennyire tudjuk, — a legutóbbi időkben már úgy is jobbára megoldatván és rendeltetvén, hanem ezen rendeleteknek csak azon határozatait emeljük ki, melyek a törvényesen fennálló kb. kisebb haszonvételi jogok mellett, a különféle vendéglősi iparüzleti ágak hatósági engedélyezését s a magánosok ily engedélyen alapuló üzleteinek gyakorlását megengedhetővé teszik. Ilyenek a következők: 1) A sörfőző és pálinka-égetés, úgyszintén a szesz (spiritus, azaz 30 Beaumar-fokon felüli folyadék) készítése és kisebb mértékbeli árulása nem tartozik a regale jogokhoz. 2) Bor, sör, pálinka és egyéb szeszes italok (rum, liqueur, rosoglio, slivovitz) kimérése a királyi kisebb haszonvételek jogkörébe tartozik azon megjegyzéssel, hogy: o) Szilvoriumot és édesített szeszes italokat a kávésok és czukrászoknak is szabadságokban áll vendégeik részére pohárszámra kiszolgáltatni, s hogy 4) Étkezde-tulajdonosok feljogositvák álló és ülő vendégeiket bárhonnan vett mindennemű italokkal is ellátni. 5) Szeszes italok kimérésére a helyi szükséghez képest és a regale-tulajdonos megkérdezése után másoknak is adathatik engedély, s az ily iparosok a szeszes italokat bárhonnan megszerezhetik. 6) Vendéglők, szállodák felállítására a hatóság részéről adathatik iparengedély azon esetben, ha ezt a helyi szükség igényli és ha a regále tulajdonos bizonyos kiszabott határidő alatt a szükség igényeinek maga részéről meg nem felelne, az így engedélyezett vendégfogadó tulajdonosa az italokat kimérés végett bárhonnan megszerezheti. Leginkább ezen szabályok figyelemben tartása mellett engedélyeztettek a múlt rendszer hatóságai által vendéglési és italmérési jogosítványok, egész 1860-ig, a midőn a Magyarországba is behozott — fölőbb már idézett iparrendszabályoknak, melyek az italmérési és vendéglési jogot minden önálló iparáz Kedd s septemberi, létre képes egyén résrére hatóságilag engedélyezhető iparágat nyilvánítok — nem mindig egyértelmű és kellő felfogása és alkalmazása következtetien a királyi kisebb haszonvétel jogok körét többé kevésbé korlátozó esetek is fordultak elő. Az ilyen esetek arra inditák az időközben visszaállított magyar kormányt, miszerint némely hatóságokat mindjárt 1861. elején a regale jogoknak a hazai törvények értelmében szigorúbb megóvására alkalmilag figyelmeztessen. Ezen figyelmeztetést azonban többfelé a hatóságok talán félreértvén, vagy pedig a törvényes szabályoknak más felfogásából indulván ki, egész megyékben megtörtént, miszerint nemcsak, hogy újabb vendéglősi és italmérési üzletek egyátalán nem engedélyeztettek, de még a múlt kormányzati rendszer alatt a politikai hatóságok által, az akkor fennállott szabályok értelmében, minden kellékeknek, különösen pedig a helyi szükségnek kimutatása mellett kiadott vendéglési, étkezési és italmérési jogérvényre emelkedett összes engedélyek is, minden előleges vizsgálat vagy por mellőzésével, pusztán körlevelek által egyszerűen betiltattak. Eltekintve attól, hogy ezen eljárás miatt az ország különböző vidékein és községeiben a közlekedési és élelmezési viszonyok mennyiben vesztettek , elegendő, ha elgondoljuk azon roppan károkat, melyeket egyes iparosok számos év óta jóhiszemüleg s legkisebb panasz vagy háboritás nélkül folytatott üzleteiknek ilyes rögtöni betiltása által szenvedtek — s elegendő, ha elképzeljük, hogy ezen zavaros körülmény annyi sérelmekre és panaszokra szolgáltatott alkalmat, melyek közül némelyek még legf. helyig is eljuthattak. . . . Miután tehát nyilvánvalóvá lön, hogy a földelúri italmérési jog megóvását illető rendeletek, a változott viszonyok folytán oly magyarázatokra szolgáltattak alkalmat, melyek sem a magyar kir. udvari kanczellárhoz intézett 1860. okt. 26-diki legfel, kéziratban tartalmazott határozatoknál, sem az általános jogelvekkel, sem pedig a fennálló iparszabályokkal összhangban lenni nem látszottak és mivel az italmérési s vendéglősi jogosítványok engedéyezésént követendő eljárásnak szabályozása, tekintettel a kir. kisebb haszonvételi italulérési földesúri jogra, addig is, míg ezen ügy a törvényhozás útján véglegesen rendezgethetik, egyátalán czélirányosnak és szükségesnek mutatkozott: ezeknél fogva ő cs. és Apóst. kir. Felsége — mint értesültünk, még a múlt év október havában legkelrendelel méltóztatott, hogy ezen ügyben legf. elhatározása alá javaslat terjesztessék fel, mi iránt aztán a tárgyalások azonnal meg is indíttattak. S igy következett be, miszerint ő császári és Ap. kir. Felsége, folyó évi július 24-én kelt legf. határozatával, a végre, hogy a kir. kisebb haszonvételek , nevezetesen az italmérés (educillum) törvényeinkben gyökerezett s legt. rendeletek által is ismételve erejében fenntartott joga az 1859-dik évi iparrenddel s különösen annak 28 dikával, vaamint a kö szükségesség igényeivel, addig is, mig ez az országgyűlés által rendezetnek, öszhangba hozassék , az italuférési és vendéglősi üzletek engedélyezése körül követendő eljárás tekintetéből következő ideiglenes szabályokat méltóztatott legk. helybenhagyni : 1) A szeszes italok — bor, sör, pálinka, szilvotium, rum, liqueur és rosoglio — álló és ülő vendégek részére, úgyszintén nyitott edényekben az utezára kimérése, az úrbéri korcsmáltatás épségben tartása és a következő pontokban elősorolt módozatok tekintetbe vétele mellett, a regale tulajdonos kizárólagos jogához tartozik (iparrend : 28. §. c. d. és 29. §.) 2) A regale tulajdonosnak szabadságában áll, idegenek befogadását, ételek és meleg italok s frissítők kiszolgáltatását, valamint engedett játékok tartását is (iparrend: 28. §. a) b) e) l) a fennáló rendészeti szabályok megtartása mellett eszközölni, anélkül, hogy ezekre nézve hatósági engedélyre szüksége lenne. 3) Az italmérési jogot hatósági engedély mellett a regale-tulajdonoson kívül mások is gyakorolhatják azon esetben, ha az előbbi, hivatalos felszólítás mellett nyert kellő határidő alatt az e részben elkerülhetlen és hivatalos atápjárás folytán bebizonyult helyi szükségességnek maga részéről megfelelni nem akarna, vagy képes nem volna. 4) Idegeneknek Üzletszerű szállásadás (vendégfogadó, szálloda, botét, Gasthaus stb.) meleg- és hideg ételek kiszolgáltatása (étkezde, traiteurie, restauration), kávé és más meleg italok mérése, valamint a nem szeszes frissítők kiszolgáltatása (kávéházi czukrászat stb.), végül engedett játékok tartása (fekézés, társas kártyajátékok stb.) a királyi kisebb haszonvételek kizárólagos jogához nem tartozván , ezekre nézve a helyi szükséghez képest (az iparrend 28 dik a a) b) e) f) pontjai szerint) adandó engedélyeknél a regaletulajdonos előleges meghallgatása nem kivántatik. 5) ’A fennebbi negyedik pont alatt felsorolt iparágakra szóló engedélylyel a vendégeknek szeszes italokkal bármi szín alatt való ellátása összekötve nincsen, kivéve egyedül a kávésok és cukrászok azon jogát, hogy vendégeiknek édesített szeszes italokat pohárszámra kiszolgáltathatnak, — hogy tehát az ezen pont alatt felsorolt iparosok az italmérést is gyakorolhassák, erre nézve a harmadik pont alatti eljárás szerint külön engedélylyel kell bírniük, vagy a regaletulajdonossal ez iránt kiegyezkedniök. Végül magától értetik, hogy az eddigi rendszabályok alapán adott s jogérvényre emelkedett hatósági iparengedélyek , illetőleg ezen engedélyezett iparüzleteknek az engedélyben kimért határokon belüli folytatásai a tölebbiek által érintetlenül hagyatnak. A vendéglősi és italmérési üzletek engedélyezése körüli eljárás ezen ideiglenes szabályozása nem csak, hogy egy égetős mindennapi szükséget pótol, de közgazdászati tekintetben is nevezetes fontossággal bír, s egyik újabb tanúsága annak, hogy mennyi még nálunk a rendezni való! Országgyűlési tudósítás Erdélyből, Iagy-Sieben, aug. 27. Ismerik olvasóink a román nemzet és annak vallási egyenjogúságának kiviteléről szóló- előterjesztést,* *lapunk f. é. augytus 2-div Ulik Máriát.