Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1863-09-01 / 198. szám

Harmadik évi folyam. 198 - 1863. Keddjseptemborl. Hierkesitö-hivatal: jr&tok-tcre 7. ss. *. földsiiol. Kindn-hivatal: Hnrátok-tere 7. a*, h. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelek hr«» minden posta-hivatHinél. SÜRGÖNY Flófl7.etési árak austrlai értékben. Budapesten házhozfhordva. ^ Vidékre, naponkint postán félévre n t .*) kr. Félévre 10 forin'. Mflpyi dévre 4 , Ó0 t N»*|(y«>dévre 5 , ! Előfizethetni a „SÜRGÖNY “-re. Angnstus—September 2 hóra 3 ft 50 kr. Angustus—October ‘/i évre 5 ft. Augustus— december 5 hóra 8 ft 40 kr. A „stirgföny“ kiadó hivatala. HIVATALOS KÉSZ A budai cs. k. országos pénzügy-igazgatósági osztály a helybeli országos főpénztárnál üresedésbe jött járulnoki állomásra LazariBcchinie Gyu­lát, soproni cs. k. országos fiók-pénztári járulnokot ki­nevezte. A budai cs. k. országos péuzügyigazgatósági osztály a szolnoki cs. k. gyUjtöpénztárnái üiesedésbe jött III. osztályú ideiglenes tiszti állomásra a bndai or­szágos főpénztár járnlnokát Haas Ferenczet kine­vezte. \M1 HIVATALON RÉSZ. A februári pátens revisiója. IV. Politikában az illusiók igen veszélyesek, mert a kiábrándulás alkalmával a csalódott köz­érzület mélyen sértve érzi magát ; azért jó tisz­tán beszélni az érdekelt felekkel és e népszerű plirasis alatt: „A februári pátens revisiója“, (melyet minden párt Magyarországon peDget) nem sejtetni olyan reményeket, melyeknek tel­jesülése most és minden időben lehetetlen. Jó tisztába jönni az iránt, mit értünk Magyarország autonómiája alatt, miben enged­het Austria a központi kormány gyengítése, a birodalom nagyhatalmi állásának koczkáztatása nélkül és miben nem engedhet, csak sa­ját léteiének feláldozásával és az európai egyen súly veszélyeztetésével. Nincs Austriában ál­lamférfi, ki Ő Felségének tiszta lelkiismerettel és az elszakadás háttéri gondolata nélkül a 48-ki dualisraust tanácsol­hatná.— Kél státusfogalom , két ellenke­ző nemzeti érzület, két ministerium, két souverain parlament, talán két hadsereg (mint az ultrák kivánják) - mindez hova vezet ? — könnyű megmondani. Polgárháborúra és abso- lutismusra. — Mindezeken már keresztül men­tünk, és furcsának tetszenék előttünk a dualis- mus óhajtása, ha egy perczig azt hihetnők, hogy a dualismus eszméje és a 48-ki alkotmány a magyar státusférfiak komoly szándéka. — Ez nem igy van. — A 48 ki alkotmány zászlója a legkülönbözőbb elemeket fedezi, me­lyek közül az egyik rész felénk hajlik, kik a birodalom egységes törekvéseit mozdítjuk elő; a másik rész pedig titokban a 49-et ép oly ér­vényesnek tartja mint a 48-at. — Az utóbbiak­ra nem vesztegetjük a szót, egyedül az elsők véleménye'érdekel, mert nem szeretnők, ha Ma­gyarország legtapasztaltabb és legértelmesebb politikusai Magyarország ügyeinek vezetésétől távol maradnának és daczból vagy ellenszenv­ből nem segítenék nagy tudományuk és talen­tumuk hozzájárulásával a transactió művének létrejöttét. — Austria 12 éven keresztül admi­nistrativ egységre tört, mígnem meggyőződött, hogy törekvése (csak absolutismus által lévén kivihető) a mostani században nem állhat meg és egyedül olyan törekvés sikerülhet, melynek alapja a szabadság. — Tulfelől Austria együttvalóságát valami me gfogh a tó­nak kell képviselni; ez nem lehet alkotmá­nyosországban más, mint a képviselő ház, hol a birodalom minden népei egye­sülve, előadhatják sérelmeiket és követelhetik azok orvoslását. — Austria administrativ egységét képvi­seleti egység váltotta fel és ez elvből engedni annyi volna mint a birodalmat kétfelé szakasz- tani és megsemmisíteni. — Midőn tehát a feb­ruári pátens revisióját sürgetjük, teljességgel nem óhajtjuk a mondott elv megbukását, me­lyet még maga Kossuth és azemigratió is a du uai confoederatió tervében kénytelen volt elis­merni. — Nekünk egyedül a m ó d ellen van kifogásunk, mely szerint a reichsrath össze van állítva, és aztán löbb szabadságot kérünk, sok­kal több szabadságot. — A szabadság minden sebet begyógyít, megvigasztalja a múlt dicső­ség ért rajongó népeket, és nem sokára eljö- vend az idő, midőn minden nemzet belátja, hogy a hol a szabadság, ott a haza. Gr. Bethlen Miklós. Lapsiemlt. A „Tárogató“ Pestről következő értelmes czikket hozza: ,An. károlyi értekezlet, melyről közelebbi leve­lemben némelyeket megjegyezte.!., egyetemesen nyilat­kozott a megye helyreállításának szükséges volta mel­lett, — ez tény, mely bizonyítást nem kiván. Elvben tehát teljes egyetértés nralgott; nem igy azonban a ki­vitelben. Itt már, bogy a régi magyar nóta: „Átok fogta mega magyart“ stb. örökre igaz marad­jon, szakadásra került a dolog. Felhasznált az ellenzék minden eszközt, hogy passivitási tanának sikert bizto­sítson : szólott ékesen és szenvedélyesen, manövri- rozott még a tanácsterem elhagyásával is, de köszönet a higgadtságnak — e manőver rossznl ütött ki. En nem kétlem, hogy hazánk normális állapotát minden magyar szivéből Üdvözölné, bogy ez utáni vá­gya őszinte; de már abban kétkedek, sőt önámitásnak tartom, bogy a passivitás tana hazai dolgaink rendbe hozására legkisebb befolyással is lenne; ennélfogva határozottan kárhoztatom. Furcsa dolog azt hinni, mi­kép a nélkül, hogy magunk igyekeznénk rajta, mások­nak, vagy épen a véletlennek kedve jön rajtunk se­gítem. Bajaink főokát én azon körülményben találom különösen, bogy hazánkban igen sok a jurista, míg sta- tusférfiut, állambölcsészt alig lebet találni. E körül­mény szőrit igen sok embert szegletbe, bonDan kisza­badítani magát nem képes. Szokásban van nálunk, nem azt nézni, mit mondott valaki, de ki mondotta. Ezért történik aztán meg, hogy némely nevek egy vagy más utón, egyik vagy másik ügyben jó bangzásuakká válván, utóbb minden tárgy­ban tekintélynek tartatnak, s kimondott szavaik min­den vizsgálat nélkül acceptáltatnak. így lesz nálunk a jurista, politikai tekintély, a derék katona, államfér- fiu első hazafi, ki előtt a valódi politikus és államférfin is tartozik meghajolni, és szégyenkedve visszavonulni. Hogy az igazi politikai tanmester hazánkban bal hatlan Szécbenyink volt; hogy az állambölcsészet elveit ö emelte legmagasb tökélyre s fejtette ki legczél- ravezetöbb módon, ezt tagadni aligl a megpróbálná va laki. S mégis, láijuk-e követve elven? 0 mondá és állitá fel politikai működésünk sarkkövéül amaz el vet: „a körülményeket utilizálni k e 11. “ S vájjon, ba a passivitás mai napság divatos taoát, e nagy horderejű elvet egybevetjük, nem teljes ellentétet Iá- tuuk-e a kettő között. Amaz, t. i. alegnagyobbma- gyar.é, általunk akarja a körülményeket, vagy még inkább az eshetőségek és véletlenségek által akar utilizáltatni bennünket. Ha meg akarnnk menekülni bajainktól, ba ha­zánk törvényeken nyugvó ös autonómiáját visszasze­rezni és megvédeni komoly szándékunk, és sem ma­gunkat, sem másokat ámitani nem akarnnk, úgy ntó- végre is nem csak jogászoknak, de politikusoknak is kell lennünk, még pedig józan politikusoknak, kik nem fogdosnak pillangót a levegőben; nem ringatják magokat és másokat iliusiokban; de felismerik a hely­zetet, számot vetnek a hatalmukban lévő eszközökkel j minden alkalmas pillanatot, minden legkisebb tért fel­használnak ; szóval tudnánk kell mindig utilizálni a körülményeket. Mert különben lehet nagy hazafiaknak tartatni és tartani magunkat; ki is dőlhetünk mindnyájan pas­siv odaengedéssel. De e magatartás soha nem menti meg hazánkat; sőt halálát sietteti. A n. károlyi értekezlet eszméjében mi egy szebb jövő hajnalát láttuk. Visszatérés volt ez azon józanság­hoz, melv annyiszor és annyi nehéz körülmények közt mentette meg hazánkat. Czélja volt a megyei közélet újrateremtése és biztosítása; mit ba egyszer elértünk, ba egyszer van tér, melyen eszméinket kicserélhetjük, csekély nehézséggel járónak hisszük magasabb poli­tikai kérdéseink megoldását is. Előbb mindenesetre a fnndamentom ; azután az épület többi része. A megyei közélet fontosságát nem is tagadta a szatmári ellenzék sem ; de azért neki nem kell, ba csak | minden vágyát teljesülve, s egyszerre ingyen jó ked­véből meg nem adja Isten ; sőt nagyon valószínű, hogy mielőtt ezt elfogadná is, keresne valami módot, köteke dö ó. gánrsnshudó természetét előtüntetni. Pedig van c időnk gáucsoskodás, kötölőzködéssel késleltetni ügyeink fejlődését? Hazánk abnormis helyzete, a naponkint súlyos­bodó anyagi viszonyok — eszméletre, munkára intenek. Mert aludjunk csak nem évtizedig, de feléig, meglátjuk, mennyire nehezítettük, — ha teljesen el nem játszot­tuk dolgainkat. Oda tognnk jutni nagy valószínűség­gel, hol ős alkotmányunk nem csak egészbeni vissza­szerzéséről, de foszlányainak megmentéséről is alig lehet szó többé. Felhozható volna ez állítás ellen, miszerint a kö­zelebbi decenniumban elég negativ szerepünk volt, még­is bekövetkezett az 1860 oct. 20 ika. Kik e boldog hitben ringatnák magokat, kik in­nen meritnék semmittevésük indokait, nem lehet nem figyelmeztetnünk a múlt és jelen közt létező ég és föld- különbségre. A mnlt idő ezen szakában ugyanazon okok szül­ték minden velünk kapcsolatban lévő tartományok és nemzetek magatartását, mely csak negativ lehetett. Ma már tér nyílt mindegyis előtt magát kifejezni; ma már a nemzetiségi elvek Európa szerte divatos tana szerint felébredt az is, ki 1000 év alatt tán álmodni se birt azokról, miket most könnyen elérhetőknek tart; ma már látjuk, mikép közöltünk és körülöttünk oly fa­jú mozgalom is sikert remél, mely legszentebb érde­keinket és jogainkat támadja meg s mely csak is a mi önkéntes félrevonulásnnk következtében szervezheté magát. Itt a különbség a mnlt és jelen között. Itt többé nem segít passiv magatartás, itt csak önámitás, azon hitben élni, bogy az Írott codexek betűi megmentenek bennünket; itt munka, cselekvés, az adott tér elfoglalása és eszélyes felhasználása az egyedüli mentö-szer. De hazánk anyagi helyzete is nem csekély indok­kal bír a passivitás felmondására. Látjnk hovatovább, miszerint az anyagi nyomás erőt Tesz még a kebel meggyőződésén is. Existentiája kényszerit sok embert — talán pár év alatt a legnagyobb számot, hogy elveit is árnba bocsássa a napról napra elélhetés miatt. S talán ő lesz vétkes, ba bűnt követ el ? Szerintem azok, kik oly helyzetbe jnttaták, hol mást tennie többé nem lebet. Hem kis kérdés az, midőn az életfentartás jő szóba; midőn családok existentiája támadtatik meg az életszUkségtől. Nyúljon kebelébe mindenki s kérdezze magától: mit tenne ez esetben? Revolvere ntán nyal­na, hogy véget vessen nyomom életének ? Igen, ha egv tekintet, mely a kedves gyermek által reá vettet nék, vagy egy gondolat, mely a kedves család egész jövőjének kínos voltát pillanat alatt forgatná fel — vissza nem riasztaná a cselekvéstől. Feláldozza magát kétségkívül, de az életnek, családjáért. Ism teljük: mindezen tekintetek a tér haladék tálán elfoglalását sürgetik. Meg is vagyunk győződve — és e meggyőződésünkben birjnk hitét fajunk meg­mentésének, bogy az illusiók, az ábrándok napjai megszámitvák; kezdi észrevenni mindenki, bogy csak virágOB szavak, színes buborékok azok, mikkel idáig álomban riogattaték. Nem kétkedtünk sóba a tömegek félrevezetbetö- ségében, s e körülménynek szereplési viszketegböl, vagy más czélból egyesek általi felhasználásában; de ugyanekkor meg voltunk győződve, hogy a józanság utóvégre is kiküzdi magát és diadalmaskodik,mely meg­győződésünket a n.-károlyi értekezlet tnlnyomó józan hangnlata fényesen igazolta.“ Becs, aug. 28. (Az italmérési és vend églösi iparjog o- sitvány engedélyezése körüli eljárás ideiglenes szabályozásáról.) A szeszes italoknak kisebb, de törvényes és igaz mértékekheni folytonos kimérése s árnlbaiása és ezzel kapcsolatban ételek kiszolgáltatása és átkelőknek szállással! ellátása, tehát a korcsmatartási és vendéglősijog, mely törvényből, kiváltságból vagy eiévitésböl eredhetvén, a föliiesnrakat rendesen nrijogaiknál fogva, e tekintetben a sz. kir. városokat is, süt burmérés tekintetében a jobbágyközségeket is il­lette, — mint tudjuk, — az úgynevezett kisebb haszon­vételeknek egy olyan, százados törvények által iga zolt tekintélyes részét képezte, bogy még az 1853. martius 2-diki úrbéri viszonyokat rendező legf. hatá­rozatok által is a földesúri italmérési jogra nézve au- nakelötte fennálló törvények, ezen jogok szabályozá­sának lenntaitása mellett, hatályban hagyattak; a községi italmérésck szabályozása iránti kérdések el­döntései a politikai baióságokra bízattak ; az egykori jobbágyok italmérési joga is, a korábbi úrbéri törvé­nyek mértéke szerint, fenntartatván. De mind a kir. kisebb haszonvételeket átalában, mind az uradalmi italmérési jog szabályozására néz­ve eddigelö fennállott törvényeket és rendeleteket a hazánkra uézve is érvényben lévő 1859-dik évi de­cember 20-diki osztrák iparrend is bevezetési VIII- dik pontja szerint, érintetlenül hagyja. Ugyanezen ipar­rendben pedig a vendéglősi s italmérési iparüzlet ágai következőleg soroltatnak fel: a) idegenek elszálláso­lása ; b) étkek kiszolgáltatása; c) szeszes italok kimé­rése, kivéve a pálinkát; d) pálinka mérés ; c) kávé és más meleg italok, ngy frissítők kiszolgáltatása; f) tiltatian játékok tartása. Mindezen üzletek jogozatai egyenkiut, vagy egymással kapcsolatban engedélyez- hetök lévéD, de úgy, hogy az engedélyben mindig vilá­gosan megneveztessenek. Azon határozatok, melyek a földesúri italmérési jog gyakorlatának szabályozására vonatkoznak, ujab- bi bazai törvényeinken s különösen az 1836: VI. t. ez. 2 §. s az 1840: VII. t. ez. 2. § án kívül a többek közt 1855 töl — egész 1860-ig kibocsátott több rend­beli miniszteri rendelvényekben foglaltatván, mellőz­zük ezúttal felidézni eme törvények és rendelvények azon részeit, melyek az úrbéri korcsmáltatás iránt fennálló s napjainkig érintetlenül hagyott szabályokat tartalmazzák s azon határt, mely egyfelől a saját ter­melések eladása és a szabad kereskedés, másfelöl pe­dig az italmérési jog közt megtartandó, szabják ki — az ezek körül fölmerült kétes kérdések, a magyar kir. helytartótanács által — mennyire tudjuk, — a legu tóbbi időkben már ngy is jobbára megoldatván és reudevtetvén; hanem ezen Vendeleteknek csak azon határozatait emeljük ki, melyek a törvényesenfennál ló kir. kisebb haszonvételi jogok mellett, a különféle vendéglősi iparüzleti ágak hatásági engedélyezését s a magánosok ily engedélyen alapuló üzleteinek gyakor­lását megengedhetővé teszik. Ilyeuek a következők: 1) A serföző és pálinka-égetés, úgy szintén a Bzesz (spiritns, azaz 30 Reanmnr-fokon felüli folyadék) kéBzitése és kisebb mértékkeli árulása nem tartozik a regale jogokhoz. 2) Bor, sör, pálinka és egyéb szeszes italok (rum, liqueur, rosoglio, slivovitz) kimérése a királyi kisebb haszonvételek jogkörébe tartozik azon megjegyzés­sel, hogy: o) Szilvoriumot és édesített szeszes italokat a kávésok és cznkrászoknak is szabadságokban áll ven dégeik részére pohárszámra kiszolgáltatni, s hogy 4) Étkezde-tulajdonosok feljogositvák álló és ülő vendégeiket bárhonnan vett mindennemű italokkal is ellátni. 5) Szeszes ita'ok kimérésére a helyi szükséghez képest és a regale-tnlajdonos megkérdezése után má­soknak is adathatik engedély, s az ily iparosok a sze­szes italokat bárhonnan megszerezhetik. 6) Vendéglők, szállodák felállítására a hatóság részéröl adathatik iparengedély azon esetben, ha ezt a helyi szükség igényli és ba a regále tulajdonos bizo­nyos kiszabott batáridő alatt a szükség igényeinek maga részéről meg nem felelne, az igy engedélyezett vendégfogadó tulajdonosa az italokat kimérés végett bárhonnan megszerezheti. Leginkább ezen szabályok figyelemben tartása mellett engedélyeztettek a mnlt rendszer hatóságai által vendéglősi és italmérési jogosítványok, egész 1860-ig, a midőn a Magyarországba is behozott — fö- lebb már idézett iparrendszabályoknak, melyek az italmérési és vendéglősi jogot minden önálló iparüz­l< tre képes egyén ré-r.ére hatóságilag engedélyezhető iparágul nyilvánítok — nem mindig egyértelmű éi kellő felfogása és alkalmazása következteti« n a kiró lyi kisebb haszonvétel jogok körét többé kevésbé korlátozó esetek is fordultak elő. Az ilyes esetek arra inditák az időközben visszaállított magyar kormányt, miszerint némely hatóságokat mindjárt 1861. elején a regale jogoknak a bazai törvények értelmében! szi­gorúbb megóvására alkalmilag figyelmeztessen. Ezen figyelmeztetést azonban többfelé a batóságok talán félreértvén, vagy pedig a törvényes szabályoknak más felfogásából indulván ki, egész megyékben megtörtént, miszerint nemcsak, hogy újabb vendéglősi és italmé­rési üzletek egyátalán nem engedélyeztettek, de még a mnlt kormányzati rendszer alatt a politikai hatóságok által, az akkor fennállott szabályok értelmében, minden kellékeknek, különösen pedig a belyi szükségnek ki­mutatása mellett kiadott vendéglősi, étkezési és ital mérési jogérvényre emelkedett összes engedélyek is, minden előleges vizsgálat vagy por mellőzésével, pusz­tán körlevelek által egyszerűen betiltattak. Eltekintve attól, bogy ezen eljárás miatt az ország különböző vi­dékein és községeiben a közlekedési és élelmezési vi­szonyok mennyiben vesztettek , elegendő, ba elgondol­juk azon roppan károkat, melyeket egyes iparosok számos év óta jóhiszemüleg s legkisebb pauasz vagy háboritás nélkül folytatott üzleteiknek ilyes rögtöni betiltása által szeuvedlek — s elegendő, ha elképzel­jük, hogy ezen zavaros körülmény annyi sérelmekre és panaszokra szolgáltatott alkalmat, melyek közül némelyek még legf. helyig is eljuthattak. . . . Miután tehát nyilvánvalóvá lön, bogy a töldesnri italmérési jog megóvását illető rendeíetek, a változott viszonyok folytán oly magyarázatokra szolgáltattak alkalmat, melyek sem a magyar kir. udvari kanczel- lárboz intézett 1860. okt. 2c-diki legfel, kéziratban tartalmazott határozatoknál, sem az általános jogel­vekkel, sem pedig a fennálló iparszabályokkal össz­hangban lenni nem látszottak és mivel az italmérési s vendéglősi jogosítványok engedé yezésént! követendő eljárásnak szabályozása, tekintettel a kir. kisebb ha­szonvételi italuiéresi földesúri jogra, addig is, míg ezen ügy a törvényhozás ntján véglegesen rendezgethetik, egyátalán czélirányoSDak és szükségesnek mutatko­zott: ezeknél/ogva ö cs. és Apóst. kir. Felsége — mint értesültünk, — még a múlt év október bavá) au legk- elrendcloi méllóztatott, bogy ezen ügyben legf. elhatá­rozása alá javaslat terjesztessék fel; mi iránt aztán a tárgyalások azonnal meg is indíttatlak. S igy következett be, miszerint ö császári és Ap. kir. Felsége, folyó évi jnlius 24-én kelt legf. határoza­tával, a végre, bogy a kir. kisebb haszonvételek g ne­vezetesen az italmérós (educillum) törvényeinkben gyö­kerezett s legt, rendeli tek altul is ismételve erejében fenntartott joga az 1859-dik évi iparrenddel s különö­sen annak 28 dik § ával, va amint u kö szükségesség igényeivel, addig is, inig ez az országgyűlés által ren­dezetnék, öszbangba hozassék : az ualuiérési és ven­déglősi üzletek engedélyezése körül követendő eljárás tekintetéből következő ideiglenes szabályokat méltót- tatott legk. helybenhagyni : 1) A szeszes italok — bor, sör, pálinka, szilvo- tium, rum, liqueur és rosoglio — álló és ülő vendégek részére, ugyszintéu nyitott edényekben az ntezára ki­mérése, az úrbéri korcsmáltatás épségben tartása és a következő pontokban elősorolt módozatok tekintetbe vétele mellett, a regale tulajdonos kizárólagos jogá­hoz tartozik (iparrend : 28. §. c. d. és 29. §.) 2) A regale tulajdonosnak szabadságában áll, idegenek befogadását, ételek és meleg italok s frissí­tők kiszolgáltatását, valamint engedett játékok tar­tását is (iparrend: 28. §. a) b) e) l) a fennáló ren­dészeti szabályok megtartása mellett eszközölni, a nél­kül, hogy ezekre nézve hatósági engedélyre szük­sége lenne. 3) Az italmérési jogot hatósági engedély mel­lett a regale-tulajdonoson kívül mások is gyakorol­hatják azon esetben, ha az előbbi, hiratalos felszólítás mellett nyert kellő batáridő alatt az e részben elke- rülhetlen és hivatalos ntáojárás folytán bebizonynlt helyi szükségességnek maga részéről megfelelni nem akarna, vagy képes nem volna. 4) Idegeneknek Üzletszerű szállásadás (vendég- fogadó, szálloda, botéi, Gasthaus stb.) meleg- és hideg ételek kiszolgáltatása (étkezde, traiteurie, restaura- tion); kávé és más meleg italok mérése, valamint a nem szeszes frissítők kiszolgáltatása (kávébáz„'cznkrá- szat stb.), végül engedett játékok tartása (rekézés, tár­sas kártyajátékok stb.) a királyi kisebb haszonvéte­lek kizárólagos jogához nem tartozván : ezekre nézve a belyi szükséghez képest (az iparrend 28 dik § a a) b) e) f) pontjai szerint) adandó engedélyeknél a regale- tnlajdonos előleges meghallgatása nem kiváutatik. 5) ’A fennebbi negyedik pont alatt felsorolt ipar­ágakra szóló engedélylyel a vendégeknek szeszes ita­lokkal bármi szín alatt való ellátása összekötve n i n- csen, kivéve egyedül a kávésok és ezukrászok azon jogát, hogy vendégeiknek édesített szeszes italokat pohárszámra kiszolgáltathatnak, — bogy tehát az ezen pont alatt felsorolt iparosok az italmérést is gyakorol­hassák, erre nézve a harmadik pont alatti eljárás sze­rint külön engedélylyel kell birniok, vagy a regale- tnlajdonossal ez iránt kiegyezkedniök. Végül magától értetik, hogy az eddigi rendsza­bályok alapán adott s jogérvéDyre emelkedett ható­sági ipar engedélyek s illetőleg ezen engedélyezett ipar- üzleteknek az engedélyben kimért határokon belüli folytatásai a fölebbiek által érintetlenül hagyatnak. A vendéglősi és italmérési üzletek engedélyezése körüli eljárás ezen ideiglenes szabályozása nem csak, hogy egy égető s mindennapi szükséget pótol, de köz­gazdászat! tekintetben is nevezetes fontossággal bir, s egyik njabb tanúsága annak, hogy mennyi még ná­lunk a rendezni való! Országgyűlési tudósítás Erdély bél. IVagy-Siebeu, aug. 27. Ismerik olvasóink aromán nemzet és annak vallá­si egyenjogúságának kiviteléről szóló k- előterjesztést,*) *\lapunk f. é. augtytu» 2-dBv U&-ik Márnát.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents