Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)
1863-09-01 / 198. szám
valamint azon törvényjavaslatot* *) is, melyet e tárgyban a 7 román, 1 magyar és 4 szász tagból álló országgyűlési bizottmány szerkesztett s mely utóbbi a tegnapi ülésben olvastatván fel, holnap kerítlend átalános megvitatás alá. A §§. számát, a terjedelmet és a végesést tekintve megegyez a két törvényjavaslat egymással, mindamellett mégis nagy különbség van köztük, amely — első pillanatra is — lehetetlen, hogy a figyelmes olvasó előtt föl ne tűnjék. A k. előterjesztés t. i. sokkal szabadelvűbb alapon nyugszik, mint a bizottmány munkálata, mely a kiváltságokra áll és kasztokat látszik a törvényhozás útján létesíteni akarni. Ugyanis, míg a k. előterjesztés Erdély összes nemzetiségeinek egyenjogúságát decretálván, az „öszszes“ szócska által az ezen országban lakó valamennyi nemzetiségeket egyenjogúaknak állítja , addig a bizottmány javaslata, mellőzvén a többbi passusban az átalánosságot s az „összes“ szót, Erdély négy országos nemzetéről, u. m. a magyar, székely, szász és románról szól, melyeket névszerint is czélszerűnek lát megemlíteni. Továbbá: Mig a k. előterjesztés a görög kath. és a görög keleti vallásról azt mondja, mikép azok épen oly önálló helyzettel bírnak, milyennel Erdélyországban a többi vallások, tehát a „többi“ szócska által itt is csak átalánosságban szól , addig a bizottmány törvényjavaslata ugyanezen §-ban szintén jónak találja a vallásokat, melyekre itt szerinte hivatkozás történik, u. m. a . kath., az ev. református, az ev. lutherana és unitaria vallást, — név szerint elősorolni. És igy, mig a k. előterjesztés ezen kifejezés által „Erdély összes nemzetiségei teljesen egyenjogúak“, habár csak hallgatólag, de tettleg elismeri valamennyi erdélyi nemzetiség egyenjogúságát, addig a bizottmány törvényjavaslata csak a név szerint elősorolt 4 nemzetet tartja egyenjogúnak. Valamint, míg amaz valamennyi erdélyi vallásnak egyenlő helyzetet biztosít, ez csak a név szerint felsoroltakkal látszik ezt tenni akarni. Pedig ne feledjük, hogy Erdélyben, Mózes követőit nem is számítva, van még örmény vallás is; igaz, hogy ez csak annyiban különbözik a r. katholikustól, mert rítusa s nyelve örmény; továbbá vannak még czigány, bolgár, örmény nemzetiségek, mely utóbbiak főleg több kiváltsággal bírnak. A k. előterjesztés szerint, — mert az átalánosságban van tartva, — az örmény vallás, s az utóbb elősorolt nemzetek épen úgy az egyenjogúsítottak közé számítható, mint a többi vallások s nemzetek, míg a bizottmány javaslata,— mert névszerinti elősorozásba bocsátkozik, — mindig kétséget hagy fenn ez iránt. Ezen oknál fogva van az. előterjesztés mindenesetre liberálisabb alapra fektetve, mint a bizottmány munkálata, ámbár az egyéni politikai jogok gyakorlatából ez sem zár ki senkit az idézetteken kívül, bármely valláshoz és nemzetiséghez tartozzék És mit eredményezhetne az, ha ez utóbbit az országgyűlés szószerint elfogadná? Tömérdek reklamatiór, ha nem is most s az országgyűlésen, de később, s legalább a journalistika terén bizonyosan — főleg az örmények részéről, kik ütellőztetéseket és jogsértést látnának ama törvényben. Erre a körükben itt-ott nyilvánuló nézetekből már biztos kilátással kecsegtethetjük magunkat, minek következése az volna, hogy Erdélyben az inartikulácziónak vége se szakadna, mert például az örmények után könnyen eszébe juthatna a fölőbb elősoroltak közöl más nemzetiségnek is a tettleges inartikulácziót sürgetni, sőt követelni. Egyébiránt úgy látszik, hogy a két törvényjavaslat közti lényeges különbséget az országgyűlési tagok is látják, mert a kérdés tárgyalásába csak holnap fognak bocsátkozni, és eddig magántanácskozmányok útján remélik valamely compromissum létrehozását, a *) Lásd lapunk f. é. ang. 29-i 196-dik számát, mely hihetőleg a k. előterjesztés részére szerzendi meg a többséget és igy valóban valamennyi nemzetiség megnyugtatását segítendi elő így állnak e tekintetben a dolgok ma, minélfogva nem föltehető, hogy az első propositió nyilvános tárgyalása heves vitákra adjon alkalmat, ha t. i. sikerül a magántanácskozmányoknak a nézeteket tisztázni és bizonyos egyetértő megállapodásra vergődni. A tárgyhoz szólandók közt gr. Béldy György 6 exlja, királyi hivatalos, van első helyen bejegyezve; utána pedig Pap László gubernialis alelnök ur 6 exlja. A második k. előterjesztés előleges megvitatásával megbízott választmány szorgalmasan dolgozik. Ezen propositió a nyelvről szól, s miként a fama tudni akarja, nagy mértékben eltérő nézetek nyilvánítására és igy — a románok meg szász testvéreink közt — hevesebb vitákra adand alkalmat. Regalistává kinevezett Fogarasy Mihály püspök ur ő méltósága — miként hallom September elsejére igére ide leendő megérkezését az országgyűlési elnök úrhoz Karlsbadból intézett levelében. B. F. I. T Á 8 C Z A. Alapi újdonságok. * 8mor János győri megyés püspök ő magának nagylelkű atyáskodását méltán kiemelvén a „Gy. K.“ elősorolja a részéről főpásztorkodásának még rövidre terjedő ideje alatt hozott áldozatokat; ugyanis : a székesegyházi Bot -László kápolnát kijavíttató, Sziget községben kisdedóvodát a kórházat építtetett és gazdag alapitványnyal ellátta ; a révfalusi torony felépítését s a templom kijavítását bőkezüleg előserélte ; a győri székesegyházban oly javításokat tétetett, melyek 12.000 ftba kerültek, s jövő évben sokkal nagyobb erővel szándékozik az idő által megrongált székesegyház teljes kijavítását munkába vétetni, úgy hogy az egypár év alatt teljes fényében fog állni. Ezen nagy költséggel járó munka bevégeztével a franczia háború alatt megrongált püspöki residentia tornyát szándékozik kijavíttatni, s a 23,000 kötetnyi könyvtárnak diszeó új épületet építtet. * Herczeg Eszterházy Pál teljhatalmú biztosa Mészáros Károly úr és Komádi mezőváros lakosai között folyó ang. hó 21 kén örökös egyezség köttetett, mind az úrbéri szerződésből származó viszonyokra, mind a királyi kisebb haszonvételekre nézve. Ez alkalommal ő herczegsége részéről az ottani reform, egyház különféle szükségeire 50, egyéb községi czélokra pedig 26 hold föld ajándékoztatott. * Az auguszuis 29 én d. u. 5 órakor tartott városi gyűlésben, melyen a polgármester által meghívott polgárok szép számmal jelentek meg, a polgármester a tanácskormány tárgyául egy „központi bizottság képezését“ említé, mely az alföldi ínség enyhítése körül működnek majd. Ezen, hosszabb vitatás után megalakult központi bizottságba meghivattak Pestnek minden valláson lévő lelkészei, továbbá a belváros részére Staffenberger István, Perger Ignácz, Walthier Alajos és Klenovits György urak; a Lipótváros részére : Vecsey Sándor, Emmerling Károly, Schoszberger Henrik és Goldberger Zsigmond urak ; a Terézváros részére: Beliczay Imre, Kimer József, Kopp József Strohmayer Ferencz, Fleischl Dávid s Weisz M. A. urak ; a Józsefváros részére : Thanhoffer Pál, Gschwindt Mihály, dr. Szabó Alajos s Merényi Henrik urak ; végül a Ferenczváros részére : Kocsis Mátyás, Szemerédy János, Prückler János és Szvetenay Márton urak. Tollvivő: Gerlóczy Károly városi jegyző. * Apóig, kereskedelmi testület gyűjtőivel a szűkölködők javára aug. 29-én adattak ki az illető osztályok képviselőinek és némely más — e czélra kijelölt egyéneknek. Az aláírást a keresk. testület két elöljárója : Kochmeister Frigyes és Vecsei Sándor urak 100 —ICOnttal nyitották meg. * Batthyányi Antónia grófnő késznek nyilatkozott Oroszlános jószágán az Ínség ideje alatt 80 szegényt el tartani. Az illető község köszönetét fejezte ki a grófnő e nemeskeblű ajánlatáért. * A magyar akadémiai palota külső falai már anynyira emelkedtek, hogy csak a tető hiányzik. A munkának eddig szerencsés eljutása alkalmából az építő személyzet múlt szombaton este 6 és 6 óra közt fölplántálta az örömfát. Az állványokat számos nemzeti és városi lobogó diszité, s midőn az akadémia elnöke gr. Dessewffy Emil a színhelyenmegjelent, az építész vezetők által egy rövid szónoklattal és egy élő virágkoszorúval üdvözöltetett, a jelenvolt vendégek hasonlókép virágbokrétákkal tiszteltettek meg. Az örömfa az épület délnyugati csúcsára feltüzelvén, az építők egyike egy költeményt szavalt el, melyben igen egészséges rigmusban emlékezés történt azokról, a kik e palota eszméjét legelébb megpenditék, s a kik reá hazafiasan adakoztak. Ezt felköszöntések követték a cs. kir. Apostoli Felségére és a felséges Császári családra, a kir. helytartó ura excjára, a hazára, magas helytartótanács, Pest városa, az akadémia elnöke és tagjai, Stahler építész, Ybl, Diescher, Skalniczky urakra, az építész vezetőkre és a derék munkásokra. Mindegyik felköszöntést harsány éljen követte a munkások részéről, akik az épület legmagasabb állványán voltak csoportozva, és minden áldomás után a kiürített pohár leröpült a mélységbe. Így végződött e szokásos, de ezúttal mégis, mint nemzeti középület emelkedését jelző, tehát oly jelentékeny ünnepély, melynek örömében a haza is részt vesz. * Reményi Ede egy a „P. N.“ szerkesztőjéhez intézett levelében kijelenti, hogy néhány nap múlva útra kel, hazánknak az Ínség által kevésbé látogatott városaiban hangversenyezni és tiszta jövedelmének egy harmad részét nyilvános számadás mellett a szűkölködőknek ajánlja fel. — Szupa György úr pedig a gödöllői hegyen fekvő szőlőjéből ez évben szűrendő bortermésének felét ajándékozza e czélra. A felajánlott fele termést a magyar gazdasszonyok egylete által ennek oktoberi kiállítása alkalmával árverés útján óhajtja eladatni. * A budai eszmetani intézetnél egy műépítészeti tanszék felállítása szándékoltatik. * Színházi hírek: Brand színházi gépész Darmstadtból megérkezett. „Faust“ végleges próbáihoz azonnal hozzáfogtak. Ez opera első előadása szerdán lesz, s csütörtökön ismételtetik. Szombaton is „Faust“ kerül színpadra. Az első előadások Brand felügyelete alatt történnek. Milano egyik legtekintélyesebb színházi ügynöke , Zanetti, táviratilag értesíti a nemzeti színház igazgatóját, hogy Ceresa tenoristát sikerült a nemzeti színházhoz megnyernie- Ceresa September 15. indul el Milánóból, s a „Troubadour“ és „Norma“ operákban kezdi meg vendégszereplését. — A nemzeti színház Paulait és Paulainét September 15ó napjától szerződtette. * A pestvárosi színpadon jelenleg egy eddig névben nem igen ismert fiatal énekesnő Murszka k. a. vendégszerepel. Mint Minerva Jupiter homlokából, úgy tűnt elő egyszerre e művésznő, ki minden fölléptével jobban jobban elragadja a közönséget. Azt mondják ugyan, hogy e csillag nem volt annyira elrejtve , hogy egy jó csillagvizsgáló-direktor reá ne bukkanhatott volna, azonban mindegy, ő itt van , jött, látott és győzött. Ezen énekművésznő, mert tehetsége után méltán annak mondhatjuk, Marchesi tanítványa, ki viszont Gárdától tanult és így szellemi származatára valóban telivér művész család ivadéka. De nem is tagadhatná meg, mert hangjának minden lebbenése tanúskodik erről. Rég hallottunk kezdőt, mert még a nagy művészvilágba csak most készül bevezettetni , aki hasonló készültséggel és hogy úgy szóljunk, a nagy művészek ily kétségtelen bélyegével lépett volna föl. Ha mintát kellene neveznünk, iskolája legrokonabb Artétéval és egyébként is van köztük hasonlatosság. Murszka k. a. azonban délibb, fiatalabb s bizonyos közvetlenebb naivitás van lényében mint Artétéban, habár épen azért nem oly biztos, nem ol; öntudatos művésznő még mint ez. Eddigelé három ízben hallottuk és csodálatos — mindegyik föllépése közt tetemes különbséget találtunk ; először Prodi változatait énekelte, melyek kevéssel könyebbek Rode-éinél, ekkor az az utógondolatunk volt, hogy itt egy kicsiny hanggal van dolgunk, melynél képzője művészettel akarta az anyag hiányát kipótolni, s kicsiny talapra Babilontornyot épített , mely egy ideig bámultatni fog , azután összerogyik; másodszor a Troubadourban hallottuk, midőn már előbbi aggodalmunk elenyészett, mert a művésznő kitartó hangot, erőt és érzelmet és a dallamok előadásában is — hol nem czifrázatok képezhetik a lényeget — igen szép kifejezést tanúsított, azonban teljes nagy drámai erőre még sem emelte szerepét. Ennek okát harmadik föllépte az „Alvajáródban megfejtő. Murszka par excellence lyrai énekesnő, ki Bellini stylusát egészen vérébe szítta föl; sima, érzelemdús, aetheri, mint ez, a finom subjectivitás minden kellékeivel felruházva. S ekkép diadala is itt volt tökéletes. A közönség nem győzte kitüntetni s a csekélyebb látogatásért kárpótolni. Mint halljuk, a művésznő magyar születésű s hogy nem a nemzeti színpad fedezte föl, annak nem ő az oka. S miután édes anyja , a művészet nem válogat gyermekeiben, magyar, franczia vagy spa- s nyol-e vagy a gyermeknek is szeretnie kell mindazon helyet, ahol édes anyjának , a művészetnek képe van a házi oltáron. Ezt neki csak a butaság vagy a részakarat vehetné rész néven. * A minap említettük, hogy a bécsi cs. k. operaház igazgatósága Bigniour által magán után megkereste volt M o s o ny i jeles zeneszerzőnket „Álmos“ czimű új operájának a bécsi operaház számára leendő átengedése végett. Mosonyi egy Bignio úrhoz intézett válaszában a fentebbi fölhívást művére nézve igen lekötelezőnek vallja ugyan, de egyszersmind kijelenti őszinte meggyőződését, miszerint „Álmos“ operáját oly intenzióval írta, hogy annak átültetése idegen színpadra lehetetlen, legalább lehetetlen anélkül, hogy a magyar zene életére azáltal meg ne sértessék. Az ő sorsa tehát várni, várjon előadatik-e itt műve vagy nem; ő mint szerző zenéjének ős eredeti rhytikai sajátosságait nem kockáztathatja, mert szerinte e második dalművénél (az első „Szép Ilon“ volt) még világosabban látja, hogy a magyar énekzene soha se vitethetik át idegen nyelvre, ha sajátságát meg akarja tartani. A „Színházi Látcső“ ugyancsak a nevezett opera tárgyában így ír : A lapok emlegetik, (igaz e , ki tudná megmondani ?) hogy Mosonyi „Álmos“-át a bécsi dalszínházban adják elő, mivel szerző „a nemzeti színház jelenlegi személyzetét nem találja elég erősnek művére.“ E szerint nagyobb mű áll előttünk, mint Mozart „Don Juan“ ja, Halevy „Zsidónő“-je, Meyerbeer „Hugenottái“ s Erkel „Bánk-Bán“ ja, melyeket nálunk mind igen élvezhetőleg bírnak előadni. Csupán Mosonyi „Álmosa“ lenne az, mellyel nem bírnánk megküzdeni. Igazán roppant „Álmos“ lehet, ha ily nemzeti színház fölötti erőt kíván. Attól félünk azonban, hogy egy nap ismét hirlelni fogjuk, hogy „Álmos“ a bécsi színpadon sem kerül elő, mivel az ottani személyzet sem elég erős hozzá, hanem majd színre kerül Párisban. * Tanács Márton, ki részint saját, részint Cserhalmi név alatt kiadott novelláival szépirodalmi lapjainkban igen szép írói hírre tett szert, e novellákból egyelőre két kötetet szándékozik közrebocsátani. E két kötet előfizetési ára 2 új forint, s október hólső napjáig szerzőhöz, Váczra küldendő. A munka november hó közepére igértetik. Dobsa Sámuel, kitűnő drámaírónk Dobsa Lajos atyja, Makóról fia nevenapjára Kasgyánra (Biharban) utazván, itt szélhüdés következtében meghalt. * Renzur bécsi cirkosát évi 15,0CO ft bérfizetés mellett adta ki egy angol lovartársaságnak, úgy látszik , közelebbi ittléte alkalmával bennünket kedvelt meg. * Erdélyben Móca lemondott követe Moldován Simon helyébe a marosvásárhelyi kir. tábla ülnöke Romann György választatott meg. Nag>-Sieben, ang. 28. A mai (XVIII-dik) ülésben az utolsó ülés jegyzőkönyvei hitelesíttettek, mely alkalommal Schulter Libby tett kifogást, hogy interpellátiója a múlt jelentésemben érintett szolgabirói Visszaélés iránt nincs híven visszaadva, mert ő több ily esetet illetőleg tett átalános, a felhozottról pedig speciális kérdést, holott a jegyzőkönyvben csak ez utóbbiról van szó; továbbá az interpellációját írásban pártoló tagtársait név szerint óhajta a jegyzőkönyvben elősoroltatni, ami szintén nem történt meg. A csaknem hosszasabb szóváltást előidézendő megjegyzésre akként felelt az elnök — miben a ház meg is nyugodott, — miszerint ő csak speciális interpellatióra adhat s kérhet ez esetben a guberniumtól választ; elegendőnek találta tehát csak azt fölemlíteni a jegyzőkönyvben ; továbbá, hogy valamint az illető interpelláló, úgy az azt pártolók nevei is ki fognak nyomatni az országgyűlési irományok közt; nem találta tehát szükségesnek ezeket a jegyzőkönyvben is elősorolni. Napirenden a bizottmánynak az első kir. előterjesztésre vonatkozó törvényjavaslata lévén, a tárgyhoz legelőször következőleg szólt Béldy György gr. (kir. hiv.): Méltóságon elnök! Tekintetes képviselő testület! A kölcsönös méltányosság, de sőt az igazság is megkívánja, miszerint a kérdésben lévő törvényjavaslat oly móddal láttassék el, hogy az érdekelteknek kielégítésére s tökéletes megnyugtatására szolgáljon. Azért magam is, ki e törvényjavaslat megbírálása, vagyis előkészítésére kinevezett bizottmány egyik tagja voltánk, egész őszinteséggel arra törekedtem, hogy a román nemzet politikai s vallási egyenjogúságára nézve minden beleiktattassék a törvénykönyvbe, mi a román nemzetnek megnyugtatására szolgálna az iránt, hogy ő a más három, n. m. a magyar, székely és szász nemzettel teljesen egyforma politikai s vallási jogokkal birjon. (Bravo! Éljen !) Igaz ugyan, hogy miután tettleg birtokában vannak mindazon jogoknak, melyeket eddig csak a három kiváltságos nemzet birt, minden további intézkedés fölösleges volta; de miután oly nagy súlyt fektetnek arra, hogy nemcsak egyéni, hanem mint nemzetnek politikai s vallási jogaik egyenjogúsága is kimondassák, és törvényczikkeinkbe foglaltassák, magam részéről a legnagyobb készséggel járulok ezen követelésük teljesítéséhez, mégpedig annál is inkább, mivel csak így remélhetni, és talán meg is várhatni, hogy a román nemzetiséghez tartozók, meg lévén győződve a más három nemzet legális eljárásáról, mit jelen kívánságuk teljesítése által tanúsítnak, maguk részéről — mivel atlókelve is lesznek — azon fognak lenni, hogy már századok óta fönnálló ősi alkotmányunk, melyet Felséges Fejedelmünk 1860 ik évi okt. 20-án kelt kegyelmes diplomája által visszanyerni — habár lényeges változtatásokkal— szerencsénk vola, fenntartassék, és minden reform, melyek a megváltozott körülményeknél fogva elkerülhetlenüll szükségesekké váltak, közreműködésük által a kor igényeinek megfelelőleg alkotmányos uton intéztessék el, higy Felséges Fejedelmünk iránt mindenekben tántorithatlan hívségünket szem előtt tartva, szellemis anyagi kifejlődésünk, melyre oly annyira szükségünk van, közreműködésük által előmozdittassék, és hazánk boldogsága és jóléte eszközöltessék. (Bravo! Se treasca! Éljen!) Pártolom tehát a szőnyegen lévő törvényjavaslatot főleg azért is, mert a román nemlétnek politikai és vallási egyenjogúsága nagy lefolyással fog lenni ősi alkotmányunk és autonómiánk fönntartására (sok Bravo! se treasca ! Éljen!) Sterca Sinlutiu (érsek) jobbadán ismételvén azt, mit eddigi beszédeiben már elmondott, fejtegeti, miként a román nemzet, mely négy század óta ki van rekesztve a más 8 nemzet és a vallás szövetségéből, a gondviselés és ő Felsége jóvoltából csak most vehet részt a közös törvényhozásban. Annak bebizonyítására, hogy a román nemzet a többi nemzetekkel közösen birt jogait nem felségsértés, avagy a törvényes fejedelem elleni lázadás, hanem csupán csak az akkor Európaszerte folyamatbans volt vallási fanatizmus folytán vesztette el, szemlét tart szónok azon egyes események felett, melyek által a román nemzet —állítólag — lassanként hanyatlása előidéztetett, s az a hazai érdekektől mindinkább elidegeníttetett. Végül formulázza a román nemzet kívánalmát, mi sem több sem kevesebb, mint hogy a magyar, székely és szász nemzet mellé negyediknek felvétessék az erdélyi ős alkotmány értelmében, s e végett az erdélyi „politico-nationalis“ államrendszerbe, az erdélyi karok és rendek közé s a három nemzet szövetségébe (unio trium nationum) bekebeleztessék. Pártolja tehát a kormányi előterjesztést úgy, ahogy azt a bizottmány módosította. Sagun a püspök : E terem igen szűk, nagyobb tér kell a mai ünnep megölésére, s a mai tanácskozás tárgya felett a tróntól le az utolsó gúny hóig örülnie kell minden erdélyinek, mert fontos és nagy horderejű ügy van szőnyegen : a román nemzet és vallásainak egyenjogúsítása. Sőt azt gondolom, hogy azok is osztoznak ez örömben, akik eltérő politikai nézeteiknél fogva távol vannak. Megemlik továbbá szónok, hogy a fejedelem rég óhajtja ezen egyenjogúsítást, de csak most vihette azt keresztül. Kiemeli ezután, hogy a románok e kívánságukat az ősi erdélyi alkotmányra alapítják, minthogy ez alkotmánynak több igen becses és mindenkép fenntartandó momentumai vannak, ilyen az, mely a szabad vallásgyakorlatokat biztosította akkor, midőn a többi Európában örökös harczban éltek a népek a vallási különbségek miatt, de Erdély alkotmánya oly erős és szabadelvű volt, hogy ennek védelme alatt a testvér nemzetek és vallások békésen megfértek egymás mellett. Végre kijelenti, miként pártolja a kormányi előterjesztést a bizottmányi módosítványnyal, mindazonáltal egy törvénycikk helyett kéttőt óhajt; egyiket a nemzeti, másikat a vallási egyenjogúsítás felett. Schuller Mihály : Örömmel üdvözli e törvényjavaslatot, melynek egyes módosításait a részletes vita majd meghozza. Kéri újonnan bekeblezendő testvéreit, hogy ne róják fel embereknek azt, mi az idők hibája. Dicsérőleg említi Erdély régi vallási törvényeit, melyek az absolutismus, sőt még a concordatum által is érintetlenül maradtak, és melyek szellemé - vel a most hozandó törvényczikk oly szépen megegyezik. Lázár Sándor a királyi előterjesztést tekinti alapnak, és figyelmezteti Erdély többi nemzeteit, mikép a román nemzetnek kebelükbe leendő fölvétele által épen nem követnek el sérelmet az előbbi alkotmány ellen, valamint attól sem tarthatnak , miszerint az Erdélyben lakó többi nemzetek a románok beczikkelyezése által arra fognak ösztönöztetni, hogy szintén kérjék az egyenjogúsítást, miután az örményeknek már ezelőtt is megvoltak s vannak jogaik, melyeket két városukban gyakoroltak és ezután is gyakorolhatnak ; a zsidók és czigányok száma pedig csekélyebb, semhogy politikai nemzetet képezhetnének. Bohotey Sándor kiemeli, hogy a román nemzet, egyenjogúsítását a régiebb erdélyi alkotmány értelmében kívánja, hogy ezt alaptörvénynek tekinti, s hogy a román nemzet ezen alkotmányt minden időben fentartani kívánta, még akkor is, midőn annak javadalmaiban nem osztozott, vérét ontván érezte; tanusitják ezt azon számos román családok, melyek megnemesittettek; — ép igy most is fentartani óhajtja az octoberi diploma és februári pátenssel egyetemben. Fölemlíti továbbá, hogy a román nemzet az egyéni szabadsággal nincs kielégítve, miután azzal 1848. előtt már birt, a megyékben ép azon jogokat élvezte a rumán, melyeket a magyar nemes, a király földön és azon polgári kiváltságokat, melyeket a szász polgárok és igy tovább. A rumán nemzet tehát nemzeti egyenjogúságot követel. Végre gr. Béldy Györgynek felelvén, biztosítja a többi nemzetiségeket a román nemzet testvéri érzelmeiről , valamint a trón iránti hűségről, mely iránt mindig hű és engedelmes volt, annak fentartásáérti küzdelméről bő tanúságot nyújtván a két román határőrezredhes magatartása. P u s c ariu: Úgy véli, hogy a román nemzet beczikkelyezésének már csak azért is meg kell történnie, nehogy valaki azt gondolja, hogy e nemzet az égből cseppent le, minden jog és történelmi múlt nélkül. Nemzete elnyomását is az Európában azon időben atalán uralkodott vallási türelmetlenségből származtatja, mely mindaddig tartott, mígnem a felséges Habsburg házzal a román nemzet napja is föl nem kelt. I. Leopold segitni akart e nemzeten, midőn megengedte, hogy önvallását elhagyva a görög katholikus vallásra áttérjen ; ámde ez nem sokat segített, mert g. e. püspök Klein panaszolt az országgyűlésen, hogy a Lipót hitlevele nem tartatik meg. Ép igy léptek fel a román püspökök minden eredmény nélkül az 1791, 1836 és 1842 ki országgyűléseken, mindaddig, mig Császár Ő Felsége helyre nem állította a román nemzet régi szabadságát. A román nemzetnek az egyéni jogon kívül még nemzeti beczikkelyezése is elkerülhetlen szükségesség, mert nem tudhatni, nem fog-e alkotmányunk ismét elvétetni, vagy nem fogunk e mi azon később változtatni akarni, nekünk tehát — mond szónok — minden jövendő eshetőség ellen biztosítnunk kell magunkat, annál is inkább, mivel ezen beczikkelyezés által épen az erdélyi alkotmány jogfolytonosságát tartjuk fenn. Pártolja a bizottmány javaslatát. Maga pártolja a bizottmány munkálatát, fenntartván magának a jogot, e tárgy iránt a részletes vita alkalmával többet mondani. Gull nehéznek tartja ezen inarticulationális törvényjavaslat fölötti tanácskozást, mivel oly elveket kellene megállapítni, melyeknek részletes kivitele előreláthatta. A vallás szabad gyakorlása s egyenlő politikai jogok átalában véve a nemzeti universitás s az 1848-ki rendek által rég kimondatott s az ad. diploma által még nagyobb mérvben kiterjesztetett. A román nemzet tehát csakis ezen említett jogkörön kívül még azon előjogokat akarhatja a hozandó törvény által élvezni, melyekben azelőtt a 3 kiváltságos nemzet és 4 bevett vallás részesült. E kívánságnak alaki akadályok nem állnak útjában. Mert alaki tekintetben helyre van állítva az erdélyi alkotmány, sőt b. Kemény abban gyökerező új intézményeket léptettetett életbe. Távol van tőlem b. Kemény intézkedéseit dicsőiti, mivel azok oly párt elhamarkodott lépései voltak, mely se nem felejtett, se nem okult; de ha gáncsolja is az eljárást, mit, mivel a miniszereket illeti, szabad, elégséges oka van azt egészben jogosult ténynek elismerni. A Kemény-féle kormány nem állította és nem is állíthatta teljesen helyre a régi alkotmányt; de ha egyrészt tagadhatlan, hogy az intézkedések, melyek folytán Erdély jövőbeli állandó rendjét itt előkészítni hivatva vagyunk, változni fognak , úgy másrészt törvényhozási tevékenységünk alapja mégis mindig az erdélyi alkotmány marad. — De anyagi tekintetben nehézséggel jár az inarticulatiónak említett értelembeni keresztülvitele. Mert eltekintve attól, hogy az előbbi jogosultak jogkörükben ezáltal megszoríttatnának, főkérdés az, mikép egyeztethető meg ezen előjogokra való visszatérés az elfogadott octoberi diploma nagy-