Sürgöny, 1863. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1863-09-01 / 198. szám

valamint azon törvényjavaslatot* *) is, melyet e tárgy­ban a 7 román, 1 magyar és 4 szász tagból álló ország­gyűlési bizottmány szerkesztett s mely utóbbi a teg­napi ülésben olvastatván fel, holnap kerítlend át­alá­nos megvitatás alá. A §§. számát, a terjedelmet és a végesést tekint­ve megegyez a két törvényjavaslat egymással, mind­amellett mégis nagy különbség van köztü­k, a­mely — első pillanatra is — lehetetlen, hogy a figyelmes olva­só előtt föl ne tűnjék. A k. előterjesztés t. i. sokkal szabadelvűbb alapon nyugszik, mint a bizottmány munkálata, mely a kivált­ságokra áll és kasztokat látszik a törvényhozás útján létesíteni akarni. Ugyanis, míg a k. előterjesztés Erdély összes nemzetiségeinek egyenjogúságát decretálván, az „ösz­­szes“ szócska által az ezen országban lakó vala­mennyi nemzetiségeket egyenjogúaknak ál­lítja , addig a bizottmány javaslata, mellőzvén a töb­b­­bi passusban az átalánosságot s az „összes“ szót, Erdély négy országos nemzetér­ől, u. m. a ma­gyar, székely, szász és románról szól, melyeket név­­szerint is czélszerű­nek lát megemlíteni. Továbbá: Mig a k. előterjesztés a görög kath. és a görög keleti vallásról azt mondja, mikép azok épen oly ön­álló helyzettel bírnak, milyennel Erdélyországban a többi vallások, tehát a „többi“ szócska által itt is csak átalánosságban szól , addig a bizottmány törvényjavaslata ugyanezen §-ban szintén jónak találja a vallásokat, melyekre itt szerinte hivatkozás történik, u. m. a . kath., az ev. református, az ev. lutherana és unitaria vallást, — név szerint elősorolni. És igy, mig a k. előterjesztés ezen kifejezés által „Erdély összes nemzetiségei teljesen egyenjogúak“, habár csak hallgatólag, de tettleg elismeri vala­mennyi erdélyi nemzetiség egyenjogúságát, addig a bizottmány törvényjavaslata csak a név szerint előso­rolt 4 nemzetet tartja egyenjogúnak. Valamint, míg amaz valamennyi erdélyi vallásnak egyenlő helyzetet biztosít, ez csak a név sze­rint felsoroltakkal látszik ezt tenni akarni. Pedig ne feledjük, hogy Erdélyben, Mózes köve­tőit nem is számítva, van még örmény vallás is; igaz, hogy ez csak annyiban különbözik a r. katholikustól, mert rítusa s nyelve örmény; továbbá vannak m­ég czi­­gány, bolgár, örmény nemzetiségek, mely utóbbiak fő­leg több kiváltsággal bírnak. A k. előterjesztés szerint, — mert az átalános­ságban van tartva, — az örmény vallás, s az utóbb elő­sorolt nemzetek épen úgy az egyenjogúsítottak közé számítható, mint a többi vallások s nemzetek, míg a bizottmány javaslata,— mert névszerinti elősoro­zásba bocsátkozik, — mindig kétséget hagy fenn ez iránt. Ezen oknál fogva van a­z. előterjesztés minden­esetre liberálisabb alapra fektetve, mint a bizottmány munkálata, ámbár az egyéni politikai jogok gyakorlatá­ból ez sem zár ki senkit az idézetteken kívül, bármely valláshoz és nemzetiséghez tartozzék És mit eredményezhetne az, ha ez utóbbit az or­szággyű­lés szósz­­erint elfogadná? Tömérdek reklamatiór, ha nem is most s az or­szággyűlésen, de később, s legalább a journalistika terén bizonyosan — főleg az örmények részéről, kik ütellőztetéseket és jogsértést látnának ama törvényben. Erre a körükben itt-ott nyilvánuló nézetekből már biztos kilátással kecsegtethetjük magunkat, minek kö­vetkezése az volna, hogy Erdélyben az inartikuláczió­­nak vége se szakadna, mert például az örmények után könnyen eszébe juthatna a fölőbb elősoroltak közöl más nemzetiségnek is a tettleges inartikulácziót sü­rgetni, sőt követelni. Egyébiránt úgy látszik, hogy a két törvényjavas­lat közti lényeges különbséget az országgyűlési tagok is látják, mert a kérdés tárgyalásába csak holnap fog­nak bocsátkozni, és eddig magántanácskozmányok út­ján remélik valamely compromissum létrehozását, a *) Lásd lapunk f. é. ang. 29-i 196-dik számát, mely hihetőleg a k. előterjesztés részére szerzendi meg a többséget és igy valóban valamennyi nemzetiség megnyugtatását segítendi elő így állnak e tekintetben a dolgok ma, minélfog­va nem föltehető, hogy az első propositió nyilvános tárgyalása heves vitákra adjon alkalmat, ha t. i. sike­rül a magántanácskozmányoknak a nézeteket tisz­tázni és bizonyos egyetértő megállapodásra vergődni. A tárgyhoz szólandók közt gr. Béldy György 6 exlja, királyi hivatalos, van első helyen bejegyezve; utána pedig Pap László gubernialis alelnök ur 6 exlja. A második k. előterjesztés előleges megvitatásá­val megbízott választmány szorgalmasan dolgozik. Ezen propositió a nyelvről szól, s miként a fama tudni akarja, nagy mértékben eltérő nézetek nyilvání­tására és igy — a románok meg szász testvéreink közt — hevesebb vitákra adand alkalmat. Regalistává kinevezett Fogarasy Mihály püspök ur ő méltósága — miként hallom Septem­ber elsejére igére ide leendő megérkezését az ország­gyűlési elnök úrhoz Karlsbadból intézett leve­lében. B. F. I. T Á 8 C Z A. Alapi újdonságok. * 8­­­m­o­r János győri megyés püspök ő magának nagylelkű atyáskodását méltán kiemelvén a „Gy. K.“ elősorolja a részéről főpásztorkodásának még rövidre terjedő ideje alatt hozott áldozatokat; ugyanis : a székes­­egyházi Bot -László kápolnát kijavíttató, Sziget községben kisdedóvodát a kórházat építtetett és gazdag alapitvány­­nyal ellátta ; a révfalusi torony felépítését s a templom kijavítását bőkezüleg előserélte ; a győri székesegyház­ban oly javításokat tétetett, melyek 12.000 ftba kerültek, s jövő évben sokkal nagyobb erővel szándékozik az idő által megrongált székes­egyház teljes kijavítását munká­ba vétetni, úgy hogy az egypár év alatt teljes fényében fog állni. Ezen nagy költséggel járó munka bevégeztével a franczia háború alatt megrongált püspöki residentia tornyát szándékozik kijavíttatni, s a 23,000 kötetnyi könyvtárnak diszeó új épületet építtet. * Herczeg Eszterházy Pál teljhatalmú biztosa M­é­­s­záros Károly úr és Komádi mezőváros lakosai kö­zött folyó ang. hó 21 kén örökös egyezség köttetett, mind az úrbéri szerződésből származó viszonyokra, mind a ki­rályi kisebb haszonvételekre nézve. Ez alkalommal ő herczegsége részéről az ottani reform, egyház különféle szükségeire 50, egyéb községi czélokra pedig 26 hold föld ajándékoztatott. * Az auguszuis 29 én d. u. 5 órakor tartott városi gyűlésben, melyen a polgármester által meghívott polgá­rok szép számmal jelentek meg, a polgármester a tanács­kormány tárgyául egy „központi bizottság képezését“ em­­líté, mely az alföldi ínség enyhítése körül működnek majd. Ezen, hosszabb vitatás után megalakult központi bizott­ságba meghivattak Pestnek minden valláson lévő lelké­szei, továbbá a belváros részére Staffenberger István, Per­ger Ignácz, Walthier Alajos és Klenovits György urak; a Lipótváros részére : Vecsey Sándor, Emmerling Károly, Schoszberger Henrik és Goldberger Zsigmond urak ; a Te­rézváros részére: Beliczay Imre, Kimer József, Kopp Jó­zsef Strohmayer Ferencz, Fleischl Dávid s Weisz M. A. urak ; a Józsefváros részére : Thanhoffer Pál, Gschwindt Mihály, dr. Szabó Alajos s Merényi Henrik urak ; végül a Ferenczváros részére : Kocsis Mátyás, Szemerédy János, Prückler János és Szvetenay Márton urak. Tollvivő: Ger­­lóczy Károly városi jegyző. * Apóig, kereskedelmi testület gyűjtőivel a szűk­ölködők javára aug. 29-én adattak ki az illető osztályok képviselőinek és némely más — e czélra kijelölt egyéneknek. Az aláírást a keresk. testület két elöl­járója : Kochmeister Frigyes és Vecsei Sándor urak 100 —ICO­nttal nyitották meg. * Batthyányi Antónia grófnő késznek nyilatkozott Oroszlános jószágán az Ínség ideje alatt 80 szegényt el tartani. Az illető község köszönetét fejezte ki a grófnő e nemeskeblű ajánlatáért. * A magyar akadémiai palota külső falai már any­­nyira emelkedtek, hogy csak a tető hiányzik. A munká­nak eddig szerencsés eljutása alkalmából az építő sze­mélyzet múlt szombaton est­e 6 és 6 óra közt fölplántál­ta az örömfát. Az állványokat számos nemzeti és városi lobogó diszité, s midőn az akadémia elnöke gr. Des­­sewffy Emil a színhelyen­­megjelent, az építész vezetők által egy rövid szónoklattal és egy élő virágkoszorú­­val üdvözöltetett, a jelenvolt vendégek hasonlókép virág­­bokrétákkal tiszteltettek meg. Az örömfa az épület dél­nyugati csúcsára feltüzelvén, az építők egyike egy költe­ményt szavalt el, melyben igen egészséges rigmusban em­lékezés történt azokról, a kik e palota eszméjét legelébb megpenditék, s a kik reá hazafiasan adakoztak. Ezt fel­­köszöntések követték a cs. kir. Apostoli Felségére és a felséges Császári családra, a kir. helytartó ur­a excjára, a hazára, magas helytartótanács, Pest városa, az akadé­mia elnöke és tagjai, Stahler építész, Ybl, Diescher, Skal­­niczky urakra, az építész vezetőkre és a derék munká­­sokra. Mindegyik felköszöntést harsány éljen követte a munkások részéről, a­kik az épület legmagasabb állvá­nyán voltak csoportozva, és minden áldomás után a ki­ürített pohár leröpült a mélységbe. Így végződött e szo­kásos, de ezúttal mégis, mint nemzeti középület emelke­dését jelző, tehát oly jelentékeny ünnepély, melynek örö­mében a haza is részt vesz. * Reményi Ede egy a „P. N.“ szerkesztőjéhez in­tézett levelében kijelenti, hogy néhány nap múlva útra kel, hazánknak az Ínség által kevésbé látogatott városai­ban hangversenyezni és tiszta jövedelmének egy harmad részét nyilvános számadás mellett a szűkölködőknek ajánlja fel. — S­z­­­u­p­a György úr pedig a gödöllői he­gyen fekvő szőlőjéből ez évben szűrendő bortermésének felét ajándékozza e czélra. A felajánlott fele termést a magyar gazdasszonyok egylete által ennek oktoberi ki­állítása alkalmával árverés útján óhajtja eladatni. * A budai eszmetani intézetnél egy műépítészeti tanszék felállítása szándékoltatik. * Színházi hírek: Brand színházi gépész Darmstadtból megérkezett. „Faust“ végleges próbáihoz azonnal hozzáfogtak. Ez opera első előadása szerdán lesz, s csütörtökön ismételtetik. Szombaton is „Faust“ kerül színpadra. Az első előadások Brand felügyelete alatt történnek. Milano egyik legtekintélyesebb szín­házi ügynöke , Z­a­n­e­t­t­i, táviratilag értesíti a nem­zeti színház igazgatóját, hogy Ceres­a tenoristát sike­rült a nemzeti színházhoz megnyernie- Ceresa September 15. indul el Milánóból, s a „Troubadour“ és „Norma“ ope­rákban kezdi meg vendégszereplését. — A nemzeti szín­­ház Paulait és Paulainét September 1­5ó napjától szer­ződtette. * A pestvárosi színpadon jelenleg egy eddig névben nem igen ismert fiatal énekesnő Murszka k. a. ven­dégszerepel. Mint Minerva Jupiter homlokából, úgy tűnt elő egyszerre e művésznő, ki minden fölléptével jobban jobban elragadja a közönséget. Azt mondják ugyan, hogy e csillag nem volt annyira elrejtve , hogy egy jó csillag­vizsgáló-direktor reá ne bukkanhatott volna, azonban mindegy, ő itt van , jött, látott és győzött. Ezen énekmű­­vésznő, mert tehetsége után méltán annak mondhatjuk, Marchesi tanítványa, ki viszont Gárdától tanult és így szellemi származatára valóban t­e­l­i­v­é­r művész csa­lád ivadéka. De nem is tagadhatná meg, mert hangjának minden lebbenése tanúskodik erről. Rég hallottunk kez­dőt, mert még a nagy művészvilágba csak most készül bevezettetni , a­ki hasonló készültséggel és hogy úgy szóljunk, a nagy művészek ily kétségtelen bélyegével lé­pett volna föl. Ha mintát kellene neveznünk, iskolája leg­rokonabb Artétéval és egyébként is van köztük hasonla­tosság. Murszka k. a. azonban délibb, fiatalabb s bizo­nyos közvetlenebb naivitás van lényében mint Artétéban, habár épen azért nem oly biztos, nem ol; öntudatos mű­vésznő még mint ez. Eddigelé három ízben hallottuk és csodálatos — mindegyik föllépése közt tetemes különbsé­get találtunk ; először Prodi változatait énekelte, melyek kevéssel könyebbek Rode-éinél, ekkor az az utógondola­tunk volt, hogy itt egy kicsiny hanggal van dolgunk, melynél képzője művészettel akarta az anyag hiányát ki­pótolni, s kicsiny talapra Babilontornyot épített , mely egy ideig bámultatni fog , azután összerogyik; másod­szor a Troubadourban hallottuk, midőn már előbbi aggo­dalmunk elenyészett, mert a művésznő kitartó hangot, erőt és érzelmet és a dallamok előadásában is — hol nem czifrázatok képezhetik a lényeget — igen szép kifejezést tanúsított, azonban teljes nagy drámai erőre még sem emelte szerepét. Ennek okát harmadik föllépte az „Al­vajáródban megfejtő. Murszka par excellence lyrai éne­kesnő, ki Bellini stylusát egészen vérébe szítta föl; sima, érzelemdús, aetheri, mint ez, a finom subjectivitás minden kellékeivel felruházva. S ekkép diadala is itt volt töké­letes. A közönség nem győzte kitüntetni s a csekélyebb látogatásért kárpótolni. Mint halljuk, a művésznő magyar születésű s hogy nem a nemzeti színpad fedezte föl, an­nak nem ő az oka. S miután édes anyja , a művészet­­ nem válogat gyermekeiben, magyar, franczia vagy spa- s nyol-e v­agy a gyermeknek is szeretnie kell mindazon he­lyet, a­hol édes anyjának , a művészetnek képe van a házi oltáron. Ezt neki csak a butaság vagy a részakarat ve­hetné rész néven. * A minap említettük, hogy a bécsi cs. k. operaház igazgatósága Bignio­ur által magán után megkereste volt M o s o n­y i jeles zeneszerzőnket „Álmos“ czimű új ope­rájának a bécsi operaház számára leendő átengedése vé­gett. Mosonyi egy Bignio úrhoz intézett válaszában a fen­tebbi fölhívást művére nézve igen lekötelezőnek vallja ugyan, de egyszersmind kijelenti őszinte meggyőződését, miszerint „Álmos“ operáját oly intenzióval írta, hogy an­nak átültetése idegen színpadra lehetetlen, legalább le­hetetlen a­nélkül, hogy a magyar zene életére azáltal meg ne sértessék. Az ő sorsa tehát várni, várjon előada­­tik-e itt műve vagy nem; ő mint szerző zenéjének ős ere­deti rhyt­ikai sajátosságait nem koc­káztathatja, mert szerinte e második dalművénél (az első „Szép Ilon“ volt) még világosabban látja, hogy a magyar énekzene soha se vitethetik át idegen nyelvre, ha sajátságát meg akarja tartani. A „Színházi Látcső“ ugyancsak a nevezett opera tárgyában így ír : A lapok emlegetik, (igaz e , ki tudná megmondani ?) hogy Mosonyi „Álmos“-át a bécsi dalszínházban adják elő, mivel szerző „a nemzeti színház jelenlegi személyze­tét nem találja elég erősnek művére.“ E szerint nagyobb mű áll előttünk, mint Mozart „Don Juan“ ja, Halevy „Zsi­­dónő“-je, Meyerbeer „Hugenottái“ s Erkel „Bánk-Bán“ ja, melyeket nálunk mind igen élvezhetőleg bírnak előadni. Csupán Mosonyi „Álmosa“ lenne az, mellyel nem bírnánk megküzdeni. Igazán roppant „Álmos“ lehet, ha ily nem­zeti színház fölötti erőt kíván. Attól félünk azonban, hogy egy nap ismét hirlelni fogjuk, hogy „Álmos“ a bécsi szín­padon sem kerül elő, mivel az ottani személyzet sem elég erős hozzá, hanem majd színre kerül Párisban. * Tanács Márton, ki részint saját, részint Cser­halmi név alatt kiadott novelláival szépirodalmi lapjaink­ban igen szép írói hírre tett szert, e novellákból egyelőre két kötetet szándékozik közrebocsátani. E két kötet elő­fizetési ára 2 új forint, s október hó­l­ső napjáig szerzőhöz, Váczra küldendő. A munka november hó közepére igér­­tetik. Dobsa Sámuel, kitűnő drámaírónk Dobsa Lajos atyja, Makóról fia nevenapjára Kasgyánra (Biharban) utaz­ván, itt szélhüdés következtében meghalt. * R­e­n­z­ur bécsi cirkosát évi 15,0CO ft bérfize­tés mellett adta ki egy angol lovartársaságnak, úgy lát­szik , közelebbi ittléte alkalmával bennünket ked­velt meg. * Erdélyben Móca lemondott követe Moldován Si­mon helyébe a marosvásárhelyi kir. tábla ülnöke R­o­­m­a­n­n György választatott meg. Nag>-Sieben, ang. 28. A mai (XVIII-dik) ülésben az utolsó ülés jegyző­könyvei hitelesíttettek, mely alkalommal Schulter Libb­y tett kifogást, hogy interpellátiója a múlt je­lentésemben érintett szolgabirói Visszaélés iránt nincs híven visszaadva, mert ő több ily esetet illetőleg tett á­t­a­l­á­n­o­s, a felhozottról pedig speciális kérdést, holott a jegyzőkönyvben csak ez utóbbiról van szó; to­vábbá az interpellációját írásban pártoló tagtársait név szerint óhajta a jegyzőkönyvben elősoroltatni, a­mi szintén nem történt meg. A csaknem hosszasabb szó­váltást előidézendő megjegyzésre akként felelt az el­nök — miben a ház meg is nyugodott, — miszerint ő csak speciális interpellatióra adhat s kérhet ez eset­ben a guberniumtól választ; elegendőnek találta tehát csak azt fölemlíteni a jegyzőkönyvben ; továbbá, hogy valamint az illető interpelláló, úgy az azt pártolók ne­vei is ki fognak nyomatni az országgyűlési irományok közt; nem találta tehát szükségesnek ezeket a jegyző­könyvben is elősorolni. Napirenden a bizottmánynak az első kir. előter­jesztésre vonatkozó törvényjavaslata lévén, a tárgyhoz legelőször következőleg szólt Béldy György gr. (kir. hiv.): Méltóságon elnök! Tekintetes képviselő testület! A kölcsönös méltányos­ság, de sőt az igazság is megkívánja, miszerint a kér­désben lévő törvényjavaslat oly móddal láttassék el, hogy az érdekelteknek kielégítésére s tökéletes meg­nyugtatására szolgáljon. Azért magam is, ki e törvény­javaslat megbírálása, vagyis előkészítésére kinevezett bizottmány egyik tagja voltánk, egész őszinteséggel arra törekedtem, hogy a román nemzet politikai s val­lási egyenjogúságára nézve minden beleiktattassék a törvénykönyvbe, mi a román nem­zetnek megnyugtatá­sára szolgálna az iránt, hogy ő a más három, n. m. a magyar, székely és szász nemzettel teljesen egyforma politikai s vallási jogokkal birjon. (Bravo! Éljen !) Igaz ugyan, hogy miután tettleg birtokában van­nak mindazon jogoknak, melyeket eddig csak a három kiváltságos nemzet birt, minden további intézkedés fö­lösleges volta; de miután oly nagy súlyt fektetnek arra, hogy nemcsak egyéni, hanem mint nemzetnek politi­kai s vallási jogaik egyenjogúsága is kimondassák, és tö­rvényczikkeinkbe foglaltassák, magam részéről a legnagyobb készséggel járulok ezen követelésük telje­sítéséhez,­­ még­pedig annál is inkább, mivel csak így remélhetni, és talán meg is várhatni, hogy a román nemzetiséghez tartozók, meg lévén győződve a más három nemzet legális eljárásáról, mit jelen kívánságuk teljesítése által tanúsítnak, maguk részéről — mivel atlókelve is lesznek — azon fognak lenni, hogy már századok óta fönnálló ősi alkotmányunk, melyet Fel­séges Fejedelmünk 1860 ik évi okt. 20-án kelt kegyel­m­es diplomája által visszanyerni — habár lényeges változtatásokkal— szerencsénk vola, fenntartassék, és minden reform, melyek a megváltozott körülmények­­­nél fogva elkerülhetlenüll szükségesekké váltak, közre­működésük által a kor igényeinek megfelelőleg alkot­­­­mányos uton intéztessék el, h­igy Felséges Fejedel­­­­münk iránt mindenekben tántorithatlan hívségünket szem előtt tartva, szellemis anyagi kifejlődésünk, mely­re oly annyira szükségünk van, közreműködésük által előmozdittassék, és hazánk boldogsága és jóléte esz­közöltessék. (Bravo! Se treasca! Éljen!) Pártolom te­hát a szőnyegen lévő törvényjavaslatot főleg azért is, mert a román nemlétnek politikai és vallási egyenjogú­sága nagy lefolyással fog lenni ősi alkotmányunk és autonómiánk fönntartására (sok Bravo! se treasca ! Éljen!) Sterca Sinlutiu (érsek) jobbadán ismétel­vén azt, mit eddigi beszédeiben már elmondott, fejtege­ti, miként a román nemzet, mely négy század óta ki van rekesztve a más 8 nemzet és a vallás szövetségé­ből, a gondviselés és ő Felsége jóvoltából csak most vehet részt a közös törvényhozásban. Annak bebizo­nyítására, hogy a román nemzet a többi nemzetekkel közösen birt jogait nem felségsértés, avagy a törvényes fejedelem elleni lázadás, hanem csupán csak az akkor Európ­aszerte folyamatba­ns volt vallási fanatizmus folytán vesztette el, szemlét tart szónok azon egyes események felett, me­lyek által a román nemzet —állítólag — lassanként ha­­nyatlása előidéztetett, s az a hazai érdekektől mindin­kább elidegeníttetett. Végül formulázza a román nem­zet kívánalmát, mi sem több sem kevesebb, mint hogy a magyar, székely és szász nemzet mellé negyediknek felvétessék az erdélyi ős alkotmány értelmében, s e végett az erdélyi „politico-nationalis“ államrendszer­be, az erdélyi karok és rendek közé s a három nemzet szövetségébe (unio trium nationum) bekebeleztessék. Pártolja tehát a kormányi előterjesztést úgy, a­hogy azt a bizottmány módosította. S­­­a­g­u­n a püspök : E terem igen szűk, na­gyobb tér kell a mai ünnep megölésére, s a mai tanács­kozás tárgya felett a tróntól le az utolsó gúny hóig örül­nie kell minden erdélyinek, mert fontos és nagy hord­­erejű ügy van szőnyegen : a román nemzet és vallá­sainak egyenjogúsítása. Sőt azt gondolom, hogy azok is osztoznak ez örömben, a­kik eltérő politikai néze­teiknél fogva távol vannak. Megemlik­ továbbá szónok, hogy a fejedelem rég óhajtja ezen egyenjogúsítást, de csak most vihette azt keresztül. Kiemeli ezután, hogy a románok e kívánságukat az ősi erdélyi alkotmányra alapítják, minthogy ez alkotmánynak több igen becses és mindenkép fenntartandó momentumai vannak, ilyen az, mely a szabad vallásgyakorlatokat biztosította ak­kor, midőn a többi Európában örökös harczban éltek a népek a vallási különbségek miatt, de Erdély alkot­mánya oly erős és szabadelvű volt, hogy ennek védel­me alatt a testvér nemzetek és vallások békésen meg­­fértek egymás mellett. Végre kijelenti, miként pártol­ja a kormányi előterjesztést a bizottmányi módosít­­ványnyal, mindazonáltal egy törvénycikk helyett két­tőt óhajt; egyiket a nemzeti, másikat a v­a­ll­­­á­s­i egyenjogúsítás felett. Schuller Mihály : Örömmel üdvözli e tör­vény­ja­vaslatot, melynek egyes módosításait a részle­tes vita majd meghozza. Kéri újonnan bekeblezendő testvéreit, hogy ne róják fel embereknek azt, mi az idők hibája. Dicsérőleg említi Erdély régi vallási tör­­­vény­eit, melyek az absolutismus, sőt még a concorda­­tum által is érintetlenül maradtak, és melyek szellemé­ - vel a most hozandó törvényczikk oly szépen meg­egyezik. Lázár Sándor a királyi előterjesztést tekinti alapnak, és figyelmezteti Erdély többi nemzeteit, mi­kép a román nemzetnek kebelükbe leendő fölvétele ál­tal épen nem követnek el sérelmet az előbbi alkotmány ellen, valamint attól sem tarthatnak , miszerint az Er­délyben lakó többi nemzetek a románok beczikkely­ezése által arra fognak ösztönöztetni, hogy szintén kérjék az egyenjogúsítást,­­ miután az örményeknek már ez­előtt is megvoltak s vannak jogaik, melyeket két vá­rosukban gyakoroltak és ezután is gyakorolhatnak ; a zsidók és czigányok száma pedig csekélyebb, semhogy politikai nemzetet képezhetnének. B­o­h­o­t­­­e­­­y Sándor kiemeli, hogy a román nemzet, egyenjogúsítását a régiebb erdélyi alkotmány értelmében kívánja, hogy ezt alaptörvénynek tekinti, s hogy a román nemzet ezen alkotmányt minden időben fentartani kívánta, még akkor is, midőn annak javadal­maiban nem osztozott, vérét ontván érezte; tanusitják ezt azon számos román családok, melyek megnemesit­­tettek; — ép igy most is fentartani óhajtja az octoberi diploma és februári pátenssel egyetemben. Fölemlíti továbbá, hogy a román nemzet az egyéni szabadság­gal nincs kielégítve, miután azzal 1848. előtt már birt, a megyékben ép azon jogokat élvezte a rumán, melye­ket a magyar nemes, a király földön és azon polgári kiváltságokat, melyeket a szász polgárok és igy to­vább. A rumán nemzet tehát nemzeti egyenjogúságot követel. Végre gr. Béldy Györgynek felelvén, biztosítja a többi nemzetiségeket a román nemzet testvéri érzel­meiről , valamint a trón iránti hűségről, mely iránt mindig hű és engedelmes volt, annak fentartásáérti küzdelméről bő tanúságot nyújtván a két román határ­­őrezredhes magatartása. P u s c a­r­i­u: Úgy véli, hogy a román nemzet be­­czikkelyezésének már csak azért is meg kell történnie, nehogy valaki azt gondolja, hogy e nemzet az égből cseppent le, minden jog és történelmi múlt nélkül. Nem­zete elnyomását­­ is az Európában azon időben atalán uralkodott vallási türelmetlenségből származtatja, mely mindaddig tartott, mígnem a felséges Habsburg házzal a román nemzet napja is föl nem kelt. I. Leo­pold segitni akart e nemzeten, midőn megengedte, hogy önvallását elhagyva a görög katholikus vallásra áttérjen ; ámde ez nem sokat segített, mert g. e. püs­pök Klein panaszolt az országgyűlésen, hogy a Lipót hitlevele nem tartatik meg. Ép igy léptek fel a román püspökök minden eredmény nélkül az 1791, 1836 és 1842 ki országgyűléseken, mindaddig, mig Császár Ő Felsége helyre nem állította a román nemzet régi sza­badságát. A román nemzetnek az egyéni jogon kívül még nemzeti beczikkelyezése is elkerülhetlen szüksé­gesség, mert nem tudhatni, nem fog-e alkotmányunk ismét elvétetni, vagy nem fogunk e mi azon később változtatni akarni, nekünk teh­át — mond szónok — minden jövendő eshetőség ellen biztosítnunk kell ma­gunkat, annál is inkább, mivel ezen beczikkelyezés által épen az erdélyi alkotmány jogfolytonosságát tartjuk fenn. Pártolja a bizottmány javaslatát. Maga pártolja a bizottmány munkálatát, fenn­tartván magának a jogot, e tárgy iránt a részletes vita alkalmával többet mondani. Gull nehéznek tartja ezen inarticulationális törvényjavaslat fölötti tanácskozást, mivel oly elveket kellene megállapítni, melyeknek részletes kivitele előreláthatta. A vallás szabad gyakorlása s egyenlő politikai jogok átalában véve a nemzeti universitás s az 1848-ki rendek által rég kimondatott s az a­d­. di­ploma által még nagyobb mérvben kiterjesztetett. A román nemzet tehát csakis ezen említett jogkörön kí­vül még azon előjogokat akarhatja a hozandó törvény által élvezni, melyekben azelőtt a 3 kiváltságos nem­zet és 4 bevett vallás részesült. E kívánságnak alaki akadályok nem állnak útjában. Mert alaki tekintetben helyre van állítva az erdélyi alkotmány, sőt b. Kemény abban gyökerező új intézményeket léptettetett életbe. Távol van tőlem b. Kemény intézkedéseit dicsőit­i, mi­vel azok oly párt elhamarkodott lépései voltak, mely se nem felejtett, se nem okult; de ha gáncsolja is az eljá­rást, mit, mivel a miniszereket illeti, szabad, elégséges oka van azt egészben jogosult ténynek elismerni. A Kemény-féle kormány nem állította és nem is állíthat­ta teljesen helyre a régi alkotmányt; de ha egyrészt tagadhatlan, hogy az intézkedések, melyek folytán Erdély jövőbeli állandó rendjét itt előkészítni hivatva vagyunk, változni fognak , úgy másrészt törvényho­zási tevékenységünk alapja mégis mindig az erdélyi alkotmány marad. — De anyagi tekintetben nehéz­séggel jár az inarticulatiónak említett értelembeni ke­resztülvitele. Mert eltekintve attól, hogy az előbbi jo­gosultak jogkörükben ez­által megszoríttatnának, fő­­kérdés az, mikép egyeztethető meg ezen előjogokra való visszatérés az elfogadott octoberi diploma nagy-

Next