Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-01 / 250. szám

azon körülménynek tulajdoníthatom, hogy előadó úr figyelmét elkerülte, miszerint ezen összeállításban (VHL rovat) az a vidéki szokásnak megfelelőleg, az inségi terület szántóföldjéből„ rész, vagyis 279,524 hold navit ngar felszámittatott s az általános jövedelemből az erre eső részlet levonatott. Azon második kifogást illetőleg, hogy a legelők és mezők jövedelmei előadva nem volnának, azt bátorkodom megjegyezni, hogy miként már fölebb említem, a legelők s mezők már más, hóban egészen kiégtek, az egész tavaszi jövedelem tehát csak azon szomorú eredményből állott, hogy a barom összes létszámának tizedrésze elhullott. Egynéhány őszi eső idézett ugyan elő September havában némi sovány őjtenyészetet, de eltekintve attól, hogy azt már az augustusban készített összeállításba fölvenni lehetetlen volt, ezen őszi tenyészet már igen későn jött; mert a marhák részben már elhullottak, részben pedig más vidékekre hajtattak, s a gazda barmait — két hóra terjedő legeltetés végett, minthogy kiteleltetni módjában úgy sem állott volna — vissza nem hajtathatta, melynek a más tájékokon kiteleltetés tekintetében eszközlött szerződési kötelezettségek is akadályul szolgáltak volna. Előadó úrnak az ínség állapotát kimutató hivatalos összeállítás irányábani harmadik és legtöbb kifogása abban áll, hogy az aszály sújtotta vidékekeni aratás ez idei jövedelme állítólag fölöttébb csekélyre tétetett, mely tétel ellen azon jelenség harczol, hogy mégis a gabonaárak alig szálltak fölebb a tavasaknál , hogy Austria a folyó évben is jelentékeny mennyiségű gabonát ad el külföldre s hogy az év első felében kevesebb szállíttatott be a birodalomba mint tavaly, tehát miután az idén a birodalom más részében is csak középszerű termés mutatható fel, a gabnábani elegendő készlet, az árak csökkenése onnan magyarázható, hogy Magyarország magtáraiban valóság szerint kedvebben mutatkozik az idei aratás eredménye annál, mint azt a magyar kir. üdv. kanczellária ebbeli kimutatásai felhozzák. Eltekintve attól, hogy az égési birodalomból folyó évi június végéig külföldre kivitt gabnamennyiségéről fölmutatott adatokkal ellentétben a múlt évi kivitel mennyisége nincs m megemlve, azon harmadik kifogásra azt bátorkodom megjegyezni, hogy épen nem állíttatott az mintha a birodalom vagy csak Magyarországnak is díszes szükségletét az idei termés nem fedezné, sőt inkább bizonyos, hogy az idén is tetemes gabna fog a kivitelre fönnmaradni; ez azonban nem zárja ki azt, hogy m mely vidékeken valósággal ínség uralkodik. Ha például egy egész vidéket a leggazdagabb terméssel áld meg az ég s csak egy község szenved kivételt, melynek vetéseit tisztára elverte a jég, bizonyára senki sem fogja állítani, hogy az egész vidék szükséglete a vidék termése által födözve nem lenne , de azt sem fogja senki tagadni, hogy az egy jégverte község valójában szükséget lát. Az ínség ezer □ ménföldnél valamivel nagyobb területre szorítkozik, Magyarország többi része pedig még 4000 □ mirtfödnél többre terjed. A gabonaáru mostani állása sem a termés fokaiban, hanem más okokban keresendő. Ez évben Magyarország nagy részén, kiváltképpdig Erdélyorságban áldott, vagy legalább az őszi termés tekintetében jövedelmező aratás volt. Mint rendesen aratás után történni szokott, úgy különösen az alföldi tosztermés alkalmától, melyből a gabona-árak gyors felszökését lehetett volna várni, a küröskörül fekvő városok piaczai hirtelen fulhalmoztattak eladni való gabonával. Ez és a még az ínség által illeted z azdaknak nagy pénztelensége, mely nem engedte, hogy ezek bevásárlásokat tegynek, minden esetre gátolta azt egy időre, hogy a gabonaárak felszálljanak, annyival is inkább, mivel a magánüzérek sem igen mozogtak, észrevéve, hogy az ínségesek sorsáról a kormány maga gondoskodik s így a magánüzérkedésre nem nagy tér áll nyitva. Azt sem akarja senki tagadni, miszerint a korábbi évekből, ha nem is az ínséges vidékeken, de másfelé gabnakészletek találhatók valnak, a minthogy találtattak is. S mindezen tényezők, s epen nem azon Akitól , kevésbbé kedvezőtlen termési eredmények valának azok, melyek a gabonaárak pillanatnyi megállapodását előidézték. Egyébiránt legjobban fogják majd e gabonaárak még a legközelebbi tavaszig igazolni, hogy mennyiben lesz itt bebizonyítható a condonatio, mely a tudomány és a gyakorlati tapasztalat minden elveivel ellentétben áll. Az idei jövedelem a hivatalos összeállításban épen nem csekélyre, sőt inkább a legnagyobbra van téve, minthogy az abban felhozot részletek is csak azáltal voltak elérhetők, hogy a középszámításnál azon egyes telkekre is tekintet volt, melyek az elveted magnál többet hoztak. Nem azon árnyaalok élesek, melyeket a magyar királyi nov. kanczellária az ínség állapotának festésénél használt, hanem azon fénysugarak szerintem azok, melyekkel előadó úr élt az ügy valódi mibenlétének kedvezőbb színben előtüntetésére; azért sajnálattal kell kinyilatkoztatnom, hogy előadó úr azon indítványával, miszerint az inség fedezésére kívánt szükséglet mennyisége 50- tól leszállíttassék, egyet nem érthetek, hanem inkább azt vagyok kénytelen kijelenteni, miszerint e szükségletből nemcsak hogy egyetln egy percentet sem lehet lealkudni, de igen félek, hogy a legközelebbi tavasz valószínűleg szomorú bizonyítékát fogja hozni számunkra annak, miszerint a hivatalosan kinyomozott adatok inkább fölötte kicsiny, mint magasb számításon alapulnak. Áttérek most előadó úr abbeli nézeteinek közelebbi megvilágítására, hogy az általa is szükségesnek elismert segély mi után- módon eszközöltessék. Előadó átjelentésének ez oldalról mutatkozó gyöngéi a helyismeretek hiányából itt különösen menthetők. Azon intézkedésekre nézve, melyek az országnak ínséggel nagyobb, valamint kisebb mértékben meglátogatott részeiben a szenvedő polgártársak segélyezése végett már létettek, azon új felvilágosítással szolgálhatok, miszerint minden megyében tulajdononségbizottságok működnek, melyek pénz s gabonabeli segedelmek gyűjtésével vagy más módon foglalkoznak. Ez úton eddigelé körülbelül 150,000 forint és 30,000 méró gabona folyt be. Ez azonban az ínség nagyságához igen parányi enyhítést nyújthat, és több már alig is várható, ha megfontoljuk, hogy az országban egyátalán nincs bőség, hogy tavai sokat szenvedett a rendkívüli vízáradások s marhavész által, az idén pedig a nagy szárazság következtében még eddig soha nem mutatkozott mérvben volt gyakori a tűzvész, minek folytán a könyöradományok gyűjtése a legközelebb fekvő helyi bajok által vétetik igénybe. Ehhez járni még, hogy a tulajdonképbi ínséges területen kívül, az oda kiküldött királyi biztosnak fegnjabb jelentése szerint, még két megyében, ha nem is általánosan, de mégis részben résztermés volt, ennek következtében az illető megyék természetesen mindenekelőtt saját iiség esetben kénytelnítek segíteni. A magánadakozástól tehát 81 e részbeni legjobb akarat mellett sem lehet jelentékeny segélyzést várni A nagy földbirtokot a karezell 'ria is kivette számitásaiban az ínséges vidékek területéből s pedig '/s részszel. Megengedve azonban, hogy ezen cr.im alatt miként előadó úr véli, a területnek öt részét lehet leszámítani, mégis marad még mindig négy millió hold terület, mely birtok még sem marad egyedül, mint előadó ú véli, a birtoktalanokra s parasztokra. Sőt inkább azt mutatják ki a hivatalos adatok, hogy a kis, azaz a 100 holdon aluli birtokra csak körülbelül 1 millió hold esik, 3 millió hold pedig a középbirtokú gazdák kezeiben van, akikről egyébiránt kéteib bővebben szólandók. Előadó ú továbbá azon meggyőződésből indul ki, hogy Magyarországon a Csak kézi munkájuk után élő birtoktalanok osztálya nem számos, s hogy tehát ez esetben nem oly munkás népség forog szóban, mely baleset által kenyéradó foglalkozásától fosztott meg, hanem oly számos földmivelő osztályról van szó, melyet földje a háza lakhelyéhez köt, s melynek nincs módjában az új aratásig megélhetni, m ily népségen pedig közmunkák elrendelése által segíteni akarni, előadó úr nem mondhatja szerencsés gondolatnak. Ezen fölfogás teljesen alaptalan s csak onnan eredhet, hogy előadó úr a helyi viszonyokat legkevésbé sem ismeri; természetes, hogy a következtetések sem állhatnak fenn, melyeket előadó úr fölállításaiból van. Az Alföldnek szóban forgó vidékein a többnyire nagy förjidebikt földbirtokok sok kének munkájára szorulnak A Cselédségen kívül tehát napszámosok a zsellérek igen nap számban telepednek meg. kiknek nincs semmi földbirtokok, de a kik a nagy földbirtokokat részint bérért, részint a termés feléért mivel k. A nagy mezővárosok,mint Makó, Csongrád,Szendes , Szarvas, úgyszintén Szeged városa népségének fele ilynemű birtoknélküli földmivelő proletárokból áll. Ide tartoznak továbbá az ezer meg ezer gyarmatosok s dohánykertészek, az osztrák nemzeti bank , az állam terjedelmes jószágain, kik csak néhány boold földnek bérbevételéből s dohánytermelésből élnek, oly csapás által pedig, mint a jelenlegi, teljesen gyámoltalanokká válnak. Arányban a nagy földbirtokokhoz ezen munkaerő még nem elégséges agyán, de az illető népség magában véve, különösen azon kis birtokosokkal együtt, kikről eladó is szól,igen jelentékeny számú . nem munkás népség ugyan, mint valami iparos városban, de mégis földmiveléi proletariátus, melynek szántára már politikai okokból is valami keresetről gondoskodni kell, ha nem akarjuk, hogy éhen halljon, — hogy ingyen eltartsuk, vagy pedig, TÁRCZi Nap! ujdonságfok. * Mint a „Wiener Abendpost“ értesül, ő cs. kir. Apostoli Felsége már oct. 29 -én kelt határozatával elrendelni méltóztatott, hogy az ugyane bórykán Lembergben meggyilkolt országos törvényszéki tanácsos Kuczynsk i Lipót lovag özvegyének legmagasb kegyelemből ezer forint özvegyi tartás és két hátramaradott gyermekének nevelésére egyenkint ICO 1t évi segélypénz adományoztassék. Az özvegy e legmagasb kegyről azonnal távirat útján értesittetett. * Ferdinánd Császár Ö Felsége a jelenlegi inség enyhitésére Magyarországban 15,000, és Mária Anna Császárné Ő Felsége ugyane czélra 5000 forintot kegyeskedtek a magyar királyi udvari kanczellár kezeihez juttatni. * A budai népszínházban oct. 27-kén végbement műkedvelő előadás a szükölködők javára mintegy 140 irtot eredményezett ; ez összeghez külön adományképen gr. Pálffy Móriczné ő expja 10 — és Bay Sándor tanácsos ur 4 írttal járultak. Néhai Borsody Endre nevére írott két darab pesti takarékpénztári részvény tegnap 1863. évi October bő 31 dikén az. kir. Pest város törvényszéke által kötárverés utján eladatván, mindkettőt a megboldogultnak özvegye mint legtöbbet ígérő vásárló meg. Az egyik részvény 1160 ft, a másik 1170 forinton kelt el. Megjegyeztük, hogy az árverés alkalmával a tárgyalási teremben igen számos venni szándékozó jelent meg. — Sz. F. Az 1859. évi febr. 24 én Pesten elhunyt Benedek József jeles természettudósunk , Kállay István úr gyermekei volt nevelője, végrendeletileg mintegy 4000 forintig terjedő hagyományokat tett, melyeknek egy része a társulatok közöl a magyar akadémiának, a földtani társulatnak, a nemzeti szinház nyugdíj intézetének, s a kisdedóvó intézeteket M. a terjesztő egyesületnek jutott. Ezenkívül kegyeletesen megemlékezett az örökhagyó két szegény magyar íróról is. A társulatok illetményeit. 1863. October 23-kán osztattak ki. Legyen áldott emléke a megboldogultnak ! * Győrött közelebb Dobsa Lajos „István király“ czimü tragoediája adatott Zöldi javára. * Nadar hajótörést szenvedett „Geant“-ja a londoni kristálypalotába fog közszemlére kitétetni. Miből nem húz hasznot a praktikus angol ? . . . Godard apa és fia egy léghajót építtetnek Londonban, mely 14,000 kilométer légüzeezt fogad be, tehát még egyszer annyit, mint a „Geant“. Egyébiránt már előbb is voltak nagyobb léghajók, így 1786-ban Blanchard egy 7000 méter tartalmú léghajóban 16 személylyel szállt fel. * Macaulay híres angol történelméből Londonban népies kiadást rendeznek, melynek füzete 14 shillingbe kerül. * Mint a „P. L.“ nak Bécsből írják : Maggraber úr benyújtott terve, egy vaspályás összeköttetés iránt. Pest és Buda közt, mind a pénzügy mind a hadügyministérium részéről kedvezőleg fogadtatott, és ajánlással tétetett át az ndv. kanczellária részéről a helytartótanácshoz. E terv, mely, mint tudva van, a dock-ok építésével kapcsolatban áll, igen jótékony hatással leend városunk kereskedelmi forgalmára, ha ugyan a városi hatóság pártfogását megnyernie sikerül. A magyar gazdasszonyok kiállításában, mely m. hó 22 ig tartott, 112 kiállító, 1654 tárgygyal vett részt. Az ítélő bizottmány jutalmakban 31 darab aranyat és 7 tallért osztott ki. •Közelebb Bécsbe Rotschild báró részére egy ezüst szállítmány érkezett sz éjszaki pályán Hamburgból két millió tallérral, hat teherszállító kocsin. * Kolozsvár városa majorsági pénztárába a magyarhoni szükölködők részére eddig elé 608 ft 62 kr és egy darab cs. arany folyt be. * Nemzeti színpadunkon Tóth Kálmán új vígjátékiból „A király házasodik“, szorgalmasan folynak a próbák, és mint értesülünk, első előadatása fból kére van kitűzve. * A Szathmárott megjelenő „Tárogató“ czímű lapot a főlispáni helytartó úr a megye hivatalos lapjának jelölte ki. * Új zeneművek. Fault opera de Gounod; zongorára alkalmazta Doppler Károly. Ez opera kivonatának első füzete Siebel dallamát hozza. Ára 60 kr. A második füzet potpourri négy kézre ; ára 2 ft; a keringő ugyanez operából 80 kr. Kaphatók csinos kiállításban Rósnavölgyi és társánál. * Weimarban Schiller szrdetése évnapján egy sajátszerű monstre-előadás lesz az ottani üdv. színházban. Dingelstedt intendáns t. i. a Wallenstein trilógiát egymásután csupán két órai időközökkel fogja előadatni, a igy ezen előadás délelőtti 11 órától estve 10 óráig tartami. Bizonyosan a leghosszabb színházi előadás, mely valaha létezett. — A Nemzeti körnek October 18 kára kitűzött közgyűlése a megjelent tagok csekély száma miatt meg nem tartathatván, az i. évi november 8 kán délutáni 4 órakor mindenesetre meg fog tartatni, és akkor, nem tekintve a tagok számát, a jelen leendők fognak határozni. Tárgyai lesznek : az igazgatók és választmányi tagok választása, a pénztári számadások felülvizsgálása iránti rendelkezés, a költségvetés megállapítása, s az egylet érdekében netalán szükséglendő másnemű intézkedések. 81 / 11 er Ferencz, egyesületi titkár. * Balassa Gyarmatról oct. 27-ről írják a „Független“ nek : „Egy idevaló mérnöknek a neje, már nem fiatal, nem is szép, és nem is szigorú asszony, hálójába kerített egy fiatal embert. Tegnapelőtt a mérnök hazulról elment, mint rendesen pisztolyt, kardot és fokost vivén magával. — A nő, meg a fiatal ember együtt vacsorának. Az asszony azt mondja, hogy ő már kábult, le fog feküdni. E közben kopogás hallatszik az ajtón, melyet, mint hogy nem akar kinyilni , kívülről betörnek s bejön rajta kivont karddal kezében a mérnök, s míg felesége az ablakon kiugrik, a magát védeni akaró fiatal embert 14 nehéz kardcsapással a földre temte, azután kilöldösi s ruháit utána kihányatta. Az ifjú a szomszéd házig tántorgott s ott keresett ápolást. A nő, szolgáló megszökött, a mérnök, meg a kocsis, a ki a fiatal embert hátulról ragadta meg, a még néhány nícseléd fogva vannak, mert a fiatalember ruhájából állítólag 350 ft elveszett; óráját a kocsis szeretőjénél találták. A pénzt nyomozzák, a sebesült ápolás alatt van, arcza nem is emberi, keze pedig majdnem ketté van vágva, ha meg nem hal, örökös nyomorék marad,“ hogy a közbátorságot veszélyeztesse, mert e népség azon helyzetben, melybe az országos csapás által jutott, a magáéból egy pár hétig sem bú elélni. A magán kereset az általános részviszonyok közepette igen csekély, az ipar semmi, a rendes közmunkák igen csekély keresetre nyújtanak alkalmat, minthogy e vidékeken az utakat nem pénzért, hanem a közmunka által építik. Egyébiránt a kancellária számvetésébe bemudatott a remélhető magánkereset is. Ha nagyon hideg a tél és sok hó esik, bizonyos ideiglenes munkákat meg kell ugyan szüntetni, de ily szigorú telek ritkák az alvidéken s a Tisza szabályozásán többnyire egész télen át dolgoznak. Különben pedig nem is a télről, hanem az őszi havakról van szó, melyekben ezen néposztálynak alkalmat kell adni, hogy a dologtalan hónapokra egy pár garast megtakaríthasson; második rendben pedig a tavaszi hónapokról, melyekben köztapasztalás szerint a készletek már teljesen felhasználatlak s az inség a legborzasztóbb szokott lenni. A földmivelésnél a kézimunka csak május havában kezdődik, eddig pedig a pórembernek s nyomorgó családjának semmi keresete sincs. Már most is azok száma, kik könyörögve kérnek munkát, túlhaladja a 310.000 et. Számítsunk ezeknek száz száz munkanapot 40 kilával s már kikerül a 12 millió forint. Hasztalanul kerestem az előttem fekvő jelentésben, hogy előadó mit javasol ezen sok ezer nyomorgóra nézve, merthogy az általa fölajánlott 1,750,000 ft koránt sem elégséges azoknak némi keresetet nyújtani, világos. Mindenesetre a legszerencsétlenebb gondolat az egész jelentésben előadó azon véleménye, miszerint ezen ínségeseken nem kell közmunkák által segíteni. Ha peddig megdönthetlenül áll meggyőződésünk, hogy mindenekelőtt közmunkákról pedig elégséges mérvben kell gondoskodni, akkor annak meghatározása, mely közmunkák untkoznak a legczélszerűbbeknek, véleményem szerint inkább az ország kormányát s átalában a végrehajtó hatalmat illeti, s a birodalmi tanácsot nem foglalkoztathatja. Mindamellett szükségesnek találom ez irányban is az előadó úrnak némely teljesen alaptalan állításait megcáfolni, nevezetesen pedig azon véleményét visszautasítni, mintha a magyar udvari kancellária oda törekednék, hogy ez alkalommal egyes nagyobb magánvállalatoknak kedvezzen. Azok, kiknek munkát szerezni akarunk, többnyire házukhoz s vagyonkájukhoz vannak kötve s nem lehet őket távol vidékekre munkára hajtani kell tehát, hogy a mennyire csak lehetséges, a hozzájok közel eső vidékeken nyittassanak meg számukra a kereset forrásai. Az államépítmények , amennyire szükségesek vagy csak óhajtandók is, a szemünk előtt tartandó czélra nem elégségesek, oly közmunkákat pedig , melyek szükségtelenek , igen rosz gazdálkodásnak tartom előidézni. A kormánynak tehát csak megelégedésére szolgálhatott, hogy oly vidékeken, hol közmunkákat előidézni alig tudna, nagyobb magánvállalatokkal találkozott, melyeknek képviselői készeknek nyilatkoztak a munkakeresőtnségeseknek foglalatosságot adni. Minthogy azonban az illető társulatok ezen szándékok teljesítésében kénytelenek volnának bizonyos időszakban nagyobb összegeket kiadni, mint eleve megállapítottal, szükséges s méltányos, hogy e részben támogatást nyerjenek s pedig oly módon, hogy a kormány előleget ad nekik, melyet később kamatostól visszafizetendnek. Azon gyanú , miszerint a kormány az alkalmat arra akarja felhasználni, hogy magántársulatoknak subventiókat, vagy olcsó tőkéket látszon kezére, egész határozottsággal vissza kell utasítanom s e tekintetben minden bővebb fejtegetést feleslegesnek tartok. Az egész előny, melyet az illető társulatok nyernek, abban áll, hogy munkáikat valamivel gyorsabban végzik, mint tervezték. Ami név szerint a pestosonczi pályát illeti, ezen vállalat legfelsőbb helyen megnyerte az engedélyezést s bizonyosan nem történt elhamarkodás, miután az idevágó törvény minden megállapítása tekintetbe vétetett. A vaspálya, mely Felső-Magyarország ipargazdag vidékeit az ország fővárosával kötendi össze, nem az inség alkalmából született vállalat, s létrejött volna mindenesetre. E pályát csak azon okból vete a kormány a fennforgó czélra nézve tekintetbe, mert Pesttől építtetik felfelé s így igen alkalmas arra, hogy az ínségesek egy részének keresetet nyújtson, miután az ínséges területnek épen egyik legsúlyosabb állapotban lévő töredékét, t. i. Heves megyét s a Jászkerületet érinti, hol az állam költségén közmunkákat előidézni nem lehet. De e pálya azon esetben is megérdemelné a kormány támogatását, ha még fölebb épittetnék, mert ekkor alkomnyilna Felső Magyarországnak azon szegény s munkakereső népségét foglalkoztatni, melyről ha nem előbb, de bizonyosan tavaszszal majd gondoskodnia kell a kormánynak. Mondja ugyan előadó úr, hogy Felső-Magyarország ezen különben szegény vidékeinek az idén igen gazdag termésük volt; a gazdag termés ezen országrészben azonban csak abban áll, hogy termett annyi burgonya és zab, mennyi megkivántatik, hogy a szegény népség télen át éhen ne haljon; feltéve egyúttal, hogy ezen népségnek nyáron át alkalma volt az Alföldön dolgozni s néhány mérő gabonára szert tenni, mi az idén nem történt s ennek káros következményei tavaszszal mindenesetre érezhetővé válandóak. A kormány tehát — mint mondom — csak örömest fogadható a losonczi pályát segélyzési tervezetébe. Egyébiránt az 1 milliónyi előleg biztosítva lesz a társulatnak azon nagy kőszénbányái által, melyeket a kormány részrehajlatlanul meg is vizsgáltatott. A kölcsön ötszáztóli kamatra fog adatni, s az elsőbbségi kötelezvények jövedelméből mihamarább visszafizettetni. Ez esetben tehát sem ajándékról, sem tőkeveszélyeztetésről nem lehet szólni. Az alföldi vasút, melyet 760.000 ftnyi előleggel kell azon helyzetbe hozni, hogy földmunkáit azonnal megkezdhesse, régóta forró óhaját képezi az Alföldnek s Bánságnak. E pálya az ínséges területnek legnagyobb részén húzódik el, hogy annak idejében Erdélyt , Magyarországot Fiuméval összeköttetésbe hozza. Igaz, hogy az illető pályatársulat még nincs annak remjén megalakítva, de másrészt igaz az is, hogy az éhező munkakereső nép alig várhatott volna addig, míg a szükséges formaságoknak elég létetett. Egyébiránt a befejezett előmunkálatok e pályának keresztülvihetőségét kétségtelennek tüntetik fel s az Ő Felségének legkegyelmesebb engedélyezése folytán már megkezdett munkák a kormányközegek felvigyázása , ellenőrködése mellett folynak. Itt sem lehet tehát szó kedvezményről; a pálya segélyzése nem czél, hanem eszköz, eszköz arra nézve, hogy az ínségeseknek egy kis keresetet nyújtsunk. Ami végtére a tiszaszabályozási társulatokat illeti, úgy látszik, ezeknek viszonyait sem ismeri előadó úr közelebbről. Nem oly magántársulatok ezek, mint előadó úr hiszi, hanem az 1856 ik évi September 11-kén kelt legfelsőbb patens alapján az árterület érdekeltjeiből képzett oly consortumok, melyeket a kormány által vezényelt nagyszerű tiszaszabályozási munkáknál a gátépületek keresztülvitele illeti Ugyancsak e czélra a szóban forgó társulatok a kormány közbenjárásánál fogva már nyertek kölcsönt az osztrák nemzeti bank részéről, de amely kölcsön a szükséges unuokák eszközlésére nem elégséges. Itt is azon szándék vezérli a kormányt, hogy amint egyrészt az ínségeseket segélyzi, másrészt egy közhaszna országos, nem pedig magánvállalatot mozdítson elő. Az előlegek továbbá teljes biztosítást nyernek az illető telkek által s a visszafizetési összegek, miként ez a bankkölcsönnel is történik, az adóval együtt fognak a társulatoktól beszedetni. Mondja előadó úr, hogy ezen társulatok a szükséges tőkéket magán úton is megkaphatnák, az országos kamatláb szerint, de ezen állítását bizonyosan megcáfolja mindenki, ki pénzviszonyainkat ismeri. Hogy mily szabad verseny az, melynek kárára történnék ezen társulatok támogatása, miként előadó úr állítja, azt kitalálni nem bírom, ha csak előadó úr ezen tételével az uzsorát nem érti. A dolog ezen rövid kifejtése után egyébiránt szabadjon bioneui,hogy minden elfogulatlant azon meggyőződésre vezettem, miszerint, ha nagyszámú munkást kell foglalkoztatni , az államra nézve minden esetre előnyösb és gazdaságosabb ez előlegek által,melyeket viszanyer, sem mintha szükségtelen álladalmi építkezésekre fordított teméntelen kiadások, vagy a munkaképesek közt munkával nem járó alamizsnák kiosztása által történik. A minister törvényjavaslat III. czikkében a), c), d), ej,tetük alatt kitett 2—11 és 1 millió összegek ellen hasonlóul föllép előadó úr és pedig a c) pontra vonatkozólag azon indokolással, hogy a mennyiben az őszi vetést a meglévő igásbarátokkal el lehetett végezni, tavaszi vetést ugyanazon erővel annál könnyebben lehet majd teljesíteni s azért e czélra épen nem szükséges az állam részéről 2 milliót szentelni. Azt hiszem, miszerint e pontból inkább azt lehetne megérteni,hogy miután takarmány hiányában igavonó karmát a gazda segedelem nélkül nem fogja tudni kitöltetni, azon baromnak, melylyel azt őszi vetés nagy Ügygyel-bajjal, valahogy bevégeztetett, tavaszra negyedrésze sem lesz többé meg ; minélfogva várjon a tavaszi vetés miképen fog teljesíttetni ? minden esetre kérdés marad. Hogy a d) pont alatt a 11 milliónyi összeg minden határozott rendeltetés nékül tétetett volna be a törvényjavaslatba, csak tévedésből állíttathatik, mert ezen összeg, mint erről előadó úr rövid úton már fölvilágosítva jön, kölcsönre van szánva, miről egyébiránt még leend ezé. Ezúttal csak a segedelmezésekre szánt, de Kisfaludy-társaság. A Kisfaludy-társaság oct. 29 ikén tartott Ülésében következő adományok jelentettek be: Kazinczy Ferencz egy sajátkezűleg irt levele, Dömötör Pál úr ajándéka a „Vasárnapi újság“ útján; a Matica Srbska újabb küldeménye (Kraljevics Marko, Lessing Natbija, Tököli Sabbás életrajza 2 példányban, a szerb évkönyvek 1851-től 1861 ig 21 kötetben, összesen 25 darab); a „Vadrózsák “ egy példánya Kriza János tagtól; „A keresztyén egyház története“ (II dik kiadás, Debreczen, 1863.) Szilágyi István úrtól, mely adományokért a Kisfaludy társaság ezennel nyilvánosan köszönetet mond. Fölolvastatott Szász Károly, mint egyik bíráló véleménye Campersnek Greguss Gyula fordította Laziádájáról és mutatvány Shakespearenek Szász Károly fordította „II. Richard“-jából. Alálírt ezeknel figyelmezteti a tagokat, hogy a társaság jövő csütörtökön, nov. 5 dikén, a szokott órában és helyen a Közgyűlés előkészületei végett rendkívüli gyűlést fog tartani, melyre a tagok teljes számmal szíveskedjenek megjelenni. Kelt Pesten, oc 1-dikén, 1863. Greguss Ágost, titkár.