Sürgöny, 1864. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1864-01-22 / 17. szám

Negyedik évi folyam. 17. sz. — 1864. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál mm mm SURGÖNT Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Péntek: január 22 Előfizetési árak austriai értékben. Vidékre, naponkint postán. Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ Előfizetési felhivás „SÜRGÖNY“ czimű politikai lap l§64-dik évi folyamára. ELŐFIZETÉSI ÁR : január—júniusi 8 évre 10 forint. január—mártiusi ‘14 évre 5 „ A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Hivatalos tudósítások szerint a keleti marhavész a román-bánát ezred területén még öt helységben uralkodik, hol 82 db marha van mint vészbeteg kimutatva. A vész utáni összes veszteség 3061 darabra rúg. A juhvész teljesen megszűnt. Szerbiából a marhabehajtás a péterváradi határezred zárvonalán kívül egyéb határszéleken ismét megengedtetett. A Szerbiából érkező juhok behozatala, úgyszintén Moldva és Oláhország ellen az eddigi szigorúbb óvintézkedések még folyvást fentartatnak. Az emberek egészségi állapota kielégítő. Fehértemplom községben, s a szerb-bánát-ezred területéhez tartozó két községben azonban a kanyaró s az álhimlő (Varioloiden) csekély mérvben mutatkozik. NEMHIVATALOS RÉSZ Pest, jan 21. A napi sajtó közelebbi nyilatkozványai közt egy meglepő czikket olvasunk a „Pesti Napló“ f. hó 16 ki számában (Fk) jegy alatt. Mi a „Pesti Napló“ ezen jegyű munkatársának a most érintett lapban közlött dolgozataiban gyakran gyönyörködtünk, elképzelve, hogy minő örömet lelhet egy gyermeteg kedély ily tarka változatosságú buborékaiban egy játszi elmének, mely oly önkénytelen humorral építi a legcsekélyebb tényre is a kalandos következtetések, vészes előjelek s borús kilátások egész pyramisát, hogy a politikai eseményeket a lapnak és olvasó közönségének szája-izéhez alkalmazottait tálalhassa fel. S íme, mit kelle látnunk ! e czikk többé nem a színes kolibri, melynek gyors surranásait mézes virágról virágra oly kedvteléssel szemléltük, s maga a czikkíró nem a játszi pillangó, melynek módjára mint a politikában azon hasonlatossággal láttuk eljárni, hogy sokszor a tények legmeddőbb kelyhéből is pártfelei ízlésének s reményeinek táplálékul kedves édességet tudott szívni; nem, ő rögtön egy sassá akar átváltozni, mely az államjogi elmélet magas régióiba emelkedik fellengző szárnyakon. A két kamarai rendszer lényegéről, de főleg a felsőház hivatásáról s jogairól értekezik e czikk, s e téren oly elveket állít fel, melyek bőven igazolják a meglepetést, melyről emlékezünk. A felsőház hivatása és jogai főleg három szempontból érdekesek reánk nézve, úgymint: általános elméleti, osztrák birodalmi s külön magyar szempontból. Az dános szempontból véve is még nagy kérdés vájjon a felsőház az alkotmányos életnek nem-e szükséges vagy legalább is nagy mérvben czélszerű részlete; itt azonban elnézve az annak absolut szükségessége feletti státustani vitáknak már csak érintésétől is — engedjük meg mindjárt azt, hogy minél kevésbé divergálnak az állam népességének osztályai anyagi és szellemi súly tekintetében,— minél nagyobb mértékben vannak nivellírozva vagyon, értelmiség, műveltség és a polgári jogok valamely államban s minél egyöntetűbb az állam nemzetiségi s vallási tekintetben is , annál kevesebb szükség van a felsőházra, mert annál tökéletesebben képvisel minden érdeket a nép választottjaiból álló testület. Ellenben, hol az is érintett viszonyok másképen állanak,— s valóban még napjainkban nagyobb államot alig képzelhetünk, hol ez eset nem állana, — ott annál inkább előtérbe nyomul a felső ház szüksége; legyen bár az senatus, pairség, vagy más alakzat szerint az állam szükségeihez s a viszonyok követelményeihez képest összeállítva, és így a sociális osztályoknak minél divergensebb elemeiből van összesítve valamely állam, annál behatóbb hatáskört kell a felsőháznak tulajdonítani. Ami már most a birodalmi tanács felsőházát illeti : annak hatásköre a februári alaptörvény szerint teljesen ugyanaz, mely az alsóimé. Egyiknek vagy másiknak a birodalmi tanács öszfogalmát, alkotó ezen két testület közöl sincs külön előjog tulajdonítva; egyik sem szenved hatáskörének külön megszorításában; ugyanazon tárgyak felett egyenjogú, vagy inkább együttes határozás illeti e két testületet , s mindkettőjük egyetértő határozata alakítja a birod. tanács határozatát. Csak a februári pétens nem helyes magyarázata vezethet azon végzetes tévedésre, mely a birodalmi tanácsot s az azt alkotó két ház külön hatáskörét s egymáshozi viszonyait az angol alkotmány biablonjára igyekszik vonni: a februári pátens a fentebb kifejtett teljes egyenjogúság, sőt együttesség alapeszméjén fekszik , s más magyarázatra alkalmat nem nyújt. De erez még emlékezzünk meg jól, hogy maga az angol felsőház csak múlt évi ülésében is az alsóház által megalapított „subsidium“ nak egész összegébeni, sőt némely tekintetben részleteiben visszautasítási jogára nézve óvást tett, és azt magának világosan fenntartotta, a nélkül, hogy az alsóház ezen tekintetben exclusiv jogát határozottan érvényesíteni indult volna, és a kérdés Palmerstone Gladstone ministereknek az alsóház előtt tett azon nyilatkozata által simíttatott el, miszerint csak arra nem állíthatni fel előzményt, hogy a felsőház valaha a budgetpositiókra nézve initiatívával élt volna, és ezen nyilatkozat folytán az angol parlament csodálatosan finom politikai tapintata ezen csiklandós kérdés feletti további vitát csendességben elejtette. (Fk) úr azt mondja, hogy az alsóházban azon érdekek képviseltetnek, melyek a nemzet tömegei, a felsőház pedig azon érdekek képviselője, melyek fontosságukat önmagukban hordják és miknek szemmeltartása az állam szellemi s anyagi jólétére mulhatlanul szükséges; — csakhogy a nézeteknek ily általánosságban kifejezése érthető definitióra nem vezethet, mert a kétnemű érdekeknek igy ellentétbe helyezéséből azt lehetne következtetni, hogy az alsóház által képviselt érdekek, melyek a nemzet tömegei, az állam szellemi s anyagi jóllétére mélhatlanul nem szükségesek, s így az alsóház csak személyes érdekeket képvisel, ellenben az államérdekek egyedüli képviselője a felsőház, amit állítani aligha akart a t. czikkíró. Azt mondja továbbá (Fk) ti,sza hatosán, s mintegy egy szóval akarva kifejezni a két testület hivatását, hogy a felsőház inkább az ideális, az alsóház a reális érdekek képviselője; a felsőház a regulator, melynek rendeltetése nem a mozgatás, hanem a mozgalom tempójának meghatározása. Az ideális és reális érdekeknek egymástóli elkülönzése, annál inkább egymással ellentétbe helyezése igen messzire vezetne, s mi valóban csekély felfogásunk szerint nem is képzelhetjük, hogy lehetne e ezt egy törvényhozó testületben keresztül vinni; de ettől eltekintve csak azon tényt akarjuk constatirozni, hogy (Fk) ar ezen átalános elméleti okoskodások alapján rosszalja a bécsi felső ház eljárását, mely pedig positiv határozmányok által van körülírva s szabályozva. S ez volt ránk nézve a meglepő. Meglepő pedig azért, mert (Fk) urat, kiről eddigi czikkei után ilyesmit nem is gyaníthattunk, most mint azon irány elöharczását látjuk, mely a birodalmi tanács követi házában a februári statútum által a birodalmi tanácsnak engedett hatáskör olynemű kiszélesítésére törekszik, mely csak egy unificált állam szerkezetével fér meg, de az osztrák monarchia viszonyaiba egyátalában be nem illeszthető. Valóban nem gyaníthattuk, hogy a „Pesti Napló“ állandó és kegyencz munkatársa — azon „Pesti Naplóé“, mely mindig a feliratok hasisán áll, tehát oly alapon, mely nem csak hogy az írni ficatiot nem tűri, hanem még az unionális kötelességek teljesítésétől is vonakodik, hogy a „Napló“ munkatársa csatlakozzék azok nézetéhez, kik a birodalom sajátságos viszonyait nem tartják számbaveendő factornak a központi képviselet alkotásánál, hanem az e viszonyok tekintetbevételével alakított sajátszerű testületnek mindazon jogokat akarják vindiálni, melyek csak egy unificált állam parlamentjét illethetik. Mi azt tartjuk, hogy a februári képviseleti rendszer határozványai és ezen irány között semmi összefüggés sem létezik, s részünkről a februári pátenst illetőleg fősulyt épen erre fektetünk, s minden más megoldási kísérletet is legelőbb azon szempontból bírálunk meg : vájjon nem terjeszti-e az a birodalom nagyhatalmi állását, s ez állás alapfeltételeinek biztosítását azon határokon túl, melyeken belől e feltételek teljesen biztosítják; de melyeken túl a központi képviselet hatásköre Magyarország s az egyesülési jog sérelme nélkül nem terjeszkedhetik, s hissük, hogy országgyűlésünket is ezen megfontolások fogják vezérelni. Ami végre a felsőházat magyar szempontból illeti, mindenekelőtt is ne feledjük, hogy a felsőház nálunk történetjogi intézmény. Ha pedig a tabula rasa alapjára állunk, e forradalmi téren az unificatiónak sokkal több értelme van, mint a külön alkotmányoknak, legyenek azok bármily ősiek, mert e téren csak a hasznosság és czélszerűség határoz, nem pedig a sziveinknek oly drága kegyeletek és emlékek ; azután pedig ne feledjük azt sem, hogy midőn a budget kérdése az 1847/s idiki országgyűlésen fenforgott, és az 1848. III. 37. §. általában kétértelmű szövege oda látszott magyarázhatnak, mintha az a budget ügyét kizárólag az alsóház körébe tartozónak állította volna fel, akkor a Csanádi püspök s mások felszólamlására a ministerelnök, s ha jól emlékszünk, a későbbi vallási s közoktatási minister is, a most idézett törvény §-ra nézve úgy nyilatkoztak, hogy azt oda értelmezni, mintha ezáltal a felsőház ez ügybeni részvéte mellőzve volna, azért nem lehet, mert abban általában világos szavakkal csak annyi mondatik, „hogy az ország jövedelmeinek és szükségeinek kimutatása az alsótáblának lesz bemutatandó“, mi még a felsőháznak ez ügy gradualis tárgyalási jogát ki nem zárhatja. De igy már a felsőháznak épen azon hatáskörét, melyet (Fk) az ostromol, maga az 1848-iki törvény is, melynek terén a „P. Napló“ oly rendithetetlenséggel áll, érintetlenül hagyta. Zs. Ís tánci A. Magyar tudományos akadémia. A nagygyűlés első napja. A magyar tud.akadémia folyó hó 19-dikén tartotta első nagygyűlését. Ennek közérdekű tárgyai voltak: az idei nyilvános közülés programmjának megállapítása, jutalmak odaítélése, új jutalomkérdések kitűzése, uj tagok ajánlása. A jan. 23-dikán a nemzeti múzeumban tartandó közülés programmja következőleg állapíttatott meg: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Titoknoki előadás az akadémia múlt évi munkásságáról. 3. Than Károly lev. tag értekezése az anyag belső szerkezetéről. 4. Kazinczy Gábor lev. tag emlékbeszéde Szemere Pál rendes tag fölött. 5. Ipolyi Arnold rend. tag előadása a festészetről Magyarországban a középszázadokban. 6. A szokott hirdetések. A jutalmakat illetőleg, első helyen egy uj alapítványt említünk, melyet egy lelkes honleány, Sztrokay Lujza, Molnár Jánosné asszony, az akadémia részére tett. Ez alapítvány, mely 1000 darab aranyból áll, az alapitó édes atyjának, néhai Sztrokay Antal rendtagnak nevét lesz viselendő s kamatjaiból kétévenkint a jog- és államtudományok körében megjelent legjobb magyar munka fog 100—100 aranynyal jutalmaztatni. A lelkes honleánynak az elnök személyesen fogja megvinni az akadémia köszönetét. Az odaítélt jutalmak közül mindenekelőtt az 1863-ra kihirdetett Nádasdy-pályázat örvendetes eredményét kell kiemelnünk. A beérkezett 11 pályamunka közül, mint a bírálók véleménye egyhangúlag jelenti, a „Buda halála“ czímű annyira kitűnik, hogy velük egy sorba nem is állítható. Egy epikai trilógia első része, de magában is bevégzett egész, s ha meg lesz a trilógia, korszakos mi irodalmunkban. A száz aranyat tehát ennek ítélik a bírálók. Fölbontatván a jeligés levélke, a jutalmazott munka szerzőjéül Arany János r. tag bizonyult. A Nádasdy-dij 1865-re újra ki lesz hirdetve. A fölfedezések és találmányok történetére kitűzött 300 ftos női díjra a beérkezett egy pályamunkát a bírálók a jutalomra érdemesnek nyilvánítván, a jeligés levélke fölbontatott, s kitűnt, hogy a pályanyertes munka szerzője Bardócz Lajos jogtanár. Nem oly örvendetes sikerű a másik neditbeli pályázat, melynek tárgya Görögország története volt Nagy Sándorig. Erre két munka pályázott, de a bírálók véleménye szerint egyik sem érdemel jutalmat. Szintilg sikertelen volt a Gorove-pályázat, a népiesről a költészetben. Egy munka pályázott, ezt a bírálók nem ajánlják jutalomra. A 15 aranyos Sámuel-dij, mely nyelvtudományi értekezésekre van kitűzve, 1862 re Budencz József lev. tagnak ítéltetett „Csuvas közlések és tanulmányok“ czimű értekezéséért. A mi a nagy- és Marczibányi jutalmat illeti, ezt ez idén a természettudományi osztály osztja ki; minthogy azonban ez osztály a nagy-jutalomra oly munkát ajánlott, mely a szabályok szerint abban nem részesülhet (mert már egyszer volt jutalmazva, s csak második kiadás), az osztály ez ügyben új véleményt fog terjeszteni a mai gyűlés elé. Ugyancsak a természettudományi osztályt illetvén a Vitéz-féle jutalomkérdés kitűzése, az osztály e kérdést következőleg állapította meg : „Irassék le Magyarország vagy Erdély valamely ásványa, vagy kőzete, vagy kövülete, saját új adatokra is támaszkodva, oly módon, hogy annak eddig nem ismert viszonyai is tűnjenek föl“ E feladatot a nagygyűlés jóváhagyta. A Gorove-féle jutalomkérdés kitűzése a bölcseleti osztályt illetvén, ez következő kérdést ajánl : „Minő befolyást gyakorol a természettudományok újabb fejlődése az emberi lélek és akarat szabadságát védő bölcseletre ? a legújabb természettudományi irányok közül melyik az, mely e bölcselettel összeütközik ? s ezen bölcseletet kell-e tökéletlenséggel vádolnunk, vagy pedig a vele ellenkező természettudományi irányt ?“ A nagygyűlés ezen feladatot is helyeselte. Fölolvastatván az illető bizottságok javaslata, egyrészről a Teleki- és Karácsonyi-pályázatok sorára, másrészről a még függőben lévő hölgydíjakra nézve, a nagygyűlés ezen javaslatokat is elfogadta, s az illető pályázatok e javaslatokhoz képest fognak kihirdettetni. Következett a tagajánlások fölolvasása. Ezúttal csupa levelező tagok ajánltatnak, név szerint : a nyelv- és széptudományi osztályba Télfy János, Pákh Albert, külső tagul Schleicher Ágost német nyelvész ; a bölcseleti osztályba (melyhez a nevelési szak is tartozik) Májer István , Szeberényi Lajos, Lonkay Antal; a törvén tudományi osztályba Suhajda János, b. Kemény Gábor; a történelmi osztályba szintén b. Kemény Gábor, Fabó András, Thaly Kálmán, külső tagokul Dudik Béda morva, Thiers franczia történetíró; végre a mathematikai és természettudományi osztályba: Bózsay József, Schwarz Gyula, Greguss Gyula, Balogh Kálmán, Érkövy Adolf, Zlamár Vilmos, Kalkbrenner Károly, Hantken Miksa, Divald Adolf, Lenhossék József, Poor Imre, Korzán Gábor, Komnenovich Sándor, külső tagul Haidinger Vilmos bécsi tanár. Összesen 26 (22 belső, 4 külső). A választások ma lesznek. Meg kell még jegyeznünk, hogy a bölcseleti osztály abbeli óhajtását fejezte ki, vajda Brassai Sámuelt, ki jelenleg a mathematikai osztály tagja, a maga osztálya tagjai közé számíthatna. A nyelv- és széptudományi osztály a harmadéve levő tagul megválasztott Tóth Kálmánt újólag fölterjesztetni indítványozza , ami meg fog történni. Végül Konek Sándor lev. tag a történelmi osztályból a törvénytudományiba, Römer Flóris lev. tag pedig a természettudományi osztályból a történelmibe kéri magát áttétetni. Megtörténik. A nagygyűlés második napja. A tegnapelőtt (jan. 20 án) folytatott és bevégzett nagygyűlés első tárgya volt a természettudományi osztály újabb határozata a 200 aranyos nagy- és 50 aranyos Marczibányi-jutalom iránt, melyért az 1856-tól 1862-ig megjelent természettudományi munkák versenyeztek. A nevezett osztály a nagy-jutalmat ezúttal Balogh Kálmán „Az ember élettana“ czímű munkája első kötetének, a Marczibányi jutalmat pedig Nendrevich Károly „Amerikai utazásáénak ítélte, mint a mely — úgymond az osztály jegyzőkönyve — leginkább természettudományi tartalmú, a miről, fájdalom, bajos meggyőződnünk, mert ha a kérdéses könyvet kezünkbe vesszük, látjuk, hogy az minden egyébbel bővebben és tüzetesebben foglalkozik, mint épen természettudománynyal. Fölmerülvén azon indítvány, hogy az akadémia nagygyűléseit czélszerűbb volna más, alkalmasabb és kellemes évszakban tartani, a határozat az jön, hogy e gyűlések jövőre a tavasz megnyílta után tartassanak. E szerint a legközelebbi nagygyűlés jövő évi ápril vagy május havában fog tartatni, s már alkalmasint az akadémia saját házában. Óhajtandó volna, hogy ez alkalommal azon esztendő is kipótoltatnék, melyet az akadémia elvesztett (1862-ben nem tartatván nagygyűlés), hogy az 1865-diki nagygyűlés ne szóljon 1864-re, (mint az idei szól 1863 ra, s a tavali szólt 1862 re), hanem az már valósággal 1865 re is szóljon. Végül következett a tagválasztás, melynek eredménye következő. Megválasztottak levelező tagokut: a nyelv- és széptudományi osztályba : Télfy János, Pákh Albert, külsőül Schleicher Ágost; a törvénytudományi osztályba : Suhajda János, b. Kemény Gábor ; a történelmi osztályba: Fabó András, Thaly Kálmán, külsősül Dudik Béla, Thiers Adolf; a mathematikai és természettudományi osztályba : Rózsay József, Schwarz Gyula, Greguss Gyula, Balogh Kálmán, Érkövy Adolf, Zlamál Vilmos, Kalkbrenner Károly, Hantken Miksa, Divald Adolf, Lenhossék József, Poor Imre, Korzán Gábor, külsőül Haidinger Vilmos. Gyarapodott tehát az akadémia összesen 22 taggal, 18 hazaival, 4 külsővel. Óhajtjuk, hogy igazi szellemi gyarapodás legyen. Az új tagok közül Thiers egyhangúlag választatott meg egyetlen ellenszavazat nélkül. A hazai tagok között aránylag legnagyobb többsége volt Lenhossék Józsefnek (*5/a vagyis 1 ellenében 12/2), legkisebb többsége Thay Kálmánnak (*7/a vagyis 1 ellenében 125). Kiemelendő még az idei választások történetéből. Szózat az ügyvédi karhoz a tárgyalásokra vonatkozólag/) Mind a bíróságok, mind a perlekedő felek érdekében áll, hogy a bíróságok által kitűzött szóbeli tárgyalások a legnagyobb rendben, az ez alkalommal közvetlenül érintkező bírói és ügyvédi karhoz méltóan tartassanak. A tárgyalás sarkköve az igazságszolgáltatásnak, mely, ha gyenge, az igazságszolgáltatás ki*) Szükségesnek tartok ezen felhivást a „Törv. Csarnokiból átvenni. Sz.