Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-09 / 231. szám

.31. m. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten O­y­e­r­­ Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. MapAn-hird­etések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurtban Itolten Ottó; Hamburg-Altenában Hannenstein és Vogler; Hamburg­­ban Türkheinz Jakab; Lipcsében Engler H., Higén és Fort uraknál. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévreig.....................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ Buda-Pest. Vasárnap, October 9. 1864. HIVATALOS RÉSZ. Ó cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 11-töl kelt legfelsőbb határozatával, 1l­o­s­i­t­s Gábort, a magyar kir. helytartótanács segéd-fogalmazóját, ugyanott tisz­teletbeli fogalmazóvá legkegyelmesebben kinevezni mél­­tóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. a B­é­c­s, oct. 7. A lapok közelebb azon hírt terjesztek el, hogy a Oá. k. pénzügyministérium és egy belga bank­vállalat közt tárgyalások volnának folyamatban egy pénzügyi művelet iránt, melynek a magyar közalapítványi jószágok elzálogosítása, illetőleg eladása is alapul szolgálna. Mi értesítést szerezvén magunknak e tárgy­ban, kijelenthetjük, hogy e hírnek semmi alapja sincs. § Bécs, oct.7. Magyarországban egyike a stereotip pana­szoknak a pénz- és hitelhiányt illeti, kivált a mezőgazdászat különleges czéljait tekintve; akár­­hová fordulunk, minden oldalról ugyanazon pa­nasz hangzik felénk s mindennapi dolog, hogy a földbirtokosok szerencséseknek tartják magukat, ha 18—20 petre nagyobb tőkéket hosszasabb határidőre kapni képesek. Nem kívánjuk e he­lyen vizsgálni, mely okokból ered ezen pénz­hiány, vájjon sok esetben nem önkészítette csa­pások-e, melyeket az illetők a létező eszközök bölcsebb felosztása s alkalmazása által kikerül­hettek vagy legalább részben elfordíthattak vol­na. Minket itt csak maga a baj érdekel, melyet a magas kormány, mennyire csak lehet, szaka­datlanul enyhíteni törekszik. Hogy Magyaror­szág nincs oly karban, miszerint mezőgazdászai­ ipara újabb időben lényegesen emelkedett szűk végleteinek eleget tehessen, erről épen legjobb bizonyságot a pénzhiány vagy a földbirtokost megrontó uzsorás kamatok iránti számos pana­szok tesznek. Szükséges volt ennélfogva a mo­narchia nem-magyar tartományainak vagy a külföldnek hitelét igénybe venni, ámde ennek Magyarország törvénykezésében majdnem le­gy­őzhetlen akadályok álltak útjában, melyeket a kormány, mint tudva van, lehetőség szerint elhá­rítani szívesen kész volt. A nemzeti bank jelzálogosztálya, mindenekelőtt pedig azon rend­kívüli jogok és kiváltságok, melyekkel a magyar földhitelintézetet Ő Felsége kegyel­méből a törvényszékek s a közönség irányá­ban ellátta, a legvilágosabb bizonyságot szol­gáltatják, miszerint a magas kormány sem­mit sem hagy megkísérletlenül, hogy Magyar­­ország szükségleteinek elégtétessék. Daczára azonban azon erőfeszítéseknek, mik úgy a nem­zeti bank, mint különösen a magyar földhitelint. részéről történtek — tudva van, miszerint az utóbbi intézet a hitelkérvények rendkívüli nagy száma miatt a jövő nyárig újonan benyújtott kérvényeket vagy hitelengedélyeket tárgyalás alá nem vehet — mindamellett sem sikerült a magyar gazdák szükségleteinek csak megköze­lítőleg is megfelelni, s a panaszok folyvást fen­­maradtak. A külföld részéről készen valónak ugyan a fölösleget a hitelre szorult Magyaror­szágnak rendelkezésre helyezni, de mindenütt ugyanazon akadály lépett a végleges hitelenge­délyezésnek útjába,­­— a hiányos tör­vénykezés. A pénzszükség a magyar földbirtokosok közt a múlt évi ínség s az idei rendkívüli ala­csony gabnaárak nyomasztó befolyása alatt majdnem hihetetlen progressiókban növekedik; azon már többször említett akadályt pedig, mely a külföldről nyújtandó hitelnek szinte áthágyat­­lan fal gyanánt áll útjában, a legjobb akarattal sem lehet azonnal elhárítani. Ennélfogva Ő Fel­sége legkegyelmesebb Császárunk, atyai tekin­tettel a magyarországi ínségre s valóban sürge­tő szükségre, hogy a tőkékre szorult Magyaror­szágnak gyorsan új és bőséges pénzforrást nyis­son, az „austriai földhitelinté­zetet,“ ezen vállalatot, mely úgy a rendelke­zésére álló, igen jelentékeny pénzeszközöknél, mint az élén álló befolyásos férfiaknál fogva teljes bizalmat érdemel, hasonló jogok és kivált­ságokkal méltóztatott felruházni, melyeket a magyar földhitelintézet már bír, s melyek mint tudva van, úgy a bel- mint a külföld irányában oly kitűnően állták ki a próbát. Azon kiterjedt összeköttetéseknél fogva, melyekben ezen intézet, mint tudva van, angol és franczia tőketulajdonosokkal áll, meg lehe­tünk győződve, hogy legrövidebb időben ez után is jelentékeny tőkék fognak Magyarországba be­folyni s igy egyrészt a legnyomasztóbb szükség­nek véget vetni, másrészt pedig a mezőgazdá­szainak új, tetemes emelkedéséhez a szükséges eszközöket nyújtani. A „Botschafter“ a magyar alkotmány­­kérdésről. Több lap azon sürgetésére, hogy az olaszországi helyzet irányában a magyar alkotmánykérdés mielőbb rendezessék, a „Botsch.“ következő czikkben válaszol: „Azon perczben, midőn Austria külveszélyektől fenyegetve lenni látszik, hangos szózatok emelkednek, melyek Magyarország irányábani gyors engedést köve­telnek. Ezen két mozzanat közt oly kölcsönös viszony látszik létezni, mint apály és dagály közt; mennél ma­gasabbra látszik a külveszélyek dagálya hágni, an­nál nagyobb apályt kivonnak Magyarország felé. Mi nem kicsinyeljük azon állítólag jó gondolatot, mely ily kívánatban feküdnék: az egész birodalmat akarják egyesíteni s aztán egyesitett erőkkel a kü­lveszélylyel daczolni. Közvetlenül fenyegető külveszély esetében mindig különösen fel fog a kibékülés s egyesülés gon­dolata elevenedni. De bármily jóakaratúnak s hazafias­nak tűnjék is föl, az mégis csak a politikában mara­dandónak és szükségesnek a változandóval való össze­zavarásán alapul, s redéi alatt nem egy aggasztó dolgot rejt, mely azt a hazafiság kissé halványabb fényében tünteti föl. Az összes erőknek becsületteljes kibékülés alapján egyesítése az, mi minden körülmények közt szükséges és mire törekedni kell, s egy kormány sem fogja magát ezen kötelesség alól feloldani. A Schmer-­­­­­n­g-ministérium is törekszik e czélra, bárha az e czél elérésére választott eszközök a különböző pártok­nak nem tetszenek is. A czél létezik . . . erre nézve bizonyosak lehetünk. De nem láthatni be, miként le­het netalán változó külviszonyok mellett tüstént egy jól átgondolt bélrendszert is megváltoztatni ? . .. szik-e valóban, hogy a rendszerváltó-e azonnal X fel fogja a lappangó erőket ifel s ezekkel a birodalom védképességét gyarapítani ? Bármint alakuljon is a ki­­békülés, az mindig csak az ellentétek nagy küzdelmei s súrlódásai közt lesz kivihető, s a belküzdelmek kora nem kedvez az erők kifelé gyűjtésének. Mi csak a maradandót tartjuk szem előtt s a vál­tozandó által nem hagyjuk magunkat zavartatni. Mi a közös monarchia boldogságára törekszünk s e törek­vésben az alkotmány vezér­ csillagunk. Erre nézve nem léteznek phasisok, melyekben nagyobb vagy ki­sebb engedményeket lehetne tenni. Nem lesünk minden nyers szót a Szajna mellől, mely bennünket viszálylyal fenyeget, csak azért, hogy tüstént összes czéljainkat magunktól ellökjük.. . . De nem várjuk azon béke-suso­­gást sem, mely keletről vagy nyugatról felénk jő, csak azért, hogy a magyarok áldozatkészsége irányában államjogi állásukat illetőleg követelményeinket fokoz­zuk. Követelményeink egyformák maradnak, mert nem az egész egy részének s így egy pártnak érdekétől, hanem az öszmonarchia érdekétől föltételezvék. Mi­csoda politika volna az, mely magát a külveszélyek apálya s dagálya által vezettetné! Mily állásba sülyedne le a kormány, ha Magyarország irányában a maga en­gedményeivel alkut űzne ? Oly politika mellett, mely csak a maradandót veszi tekintetbe, a múlékony aggasztó helyzetre való hivatkozás haszontalan játék volna. Ha Magyarország­ban léteznek pártok, melyek reményei emelkednek vagy szállanak, mint az árfolyamok a politikai események befolyása alatt, úgy meg lehetnek győződve, hogy Bécs­­ben ily fluctuatiok nem léteznek. Ha Magyarország az ő önálló ministeriumával s laza egységi összefüggésben a monarchia többi részeivel megegyeztethető volna en­nek fenállása s hatalmi kifejlésével, — a kormány az 1861-ki országgyűléssel erre nézve megegyezett volna, a­nélkül, hogy a külesemények nyomását bevárná. De miu­tán ez Magyarország ily különállásának megfér­­hetetlenségét elismerte, bizonyosan legkevésbbé sem lesz a septemberi conventio képes ily változást a néze­tekben esszközölni, mert várjon meg akarhatja-e épen azon perczben, midőn az egész monarchia hatalmára szüksége lesz, azt épen egy fontos részében bénítani ?­­ Az eseményeket szilárdul szem előtt tartani, jelentősé­güket nem kicsinyleni, de nem is túlbecsülni, mindig az austriai monarchia erősítésére s a bel­kifejlés haladá­sára alkotmányos úton törekedni — ez azon politika, melyet a legutolsó események a kormányra a belföldre vonatkozólag szabnak. — Ezen politika, bármint ala­kuljanak is az események, nem szenvedhet változást, mert önmagában keresi s találja súlypontját. Ha a kor­mány a helyzet komolysága daczára bir bátorsággal, a hadseregleszállítást valóban életbe léptetni, úgy nem fog magától halvány félelemből sem engedményeket ki­­csikartatni, melyek eddig követett rendszerét s a mo­narchiának ekkorig annak szellemében czélba vett új­jáalakítását halomra döntenék. A kormánynak az ese­ményektől föltételezett félelmére való számítás teljesen elhibázott. Gyönge kormány irányában talán nem vol­na hasztalan. De azon határozottság s szilárdság mel­lett, melyet a Schmerling-ministérium hasonló hely­zetekben már tanúsított, ezentúl is nyomtalanul eltünend. S mi komolyan sajnálnék,ha a tények s az állambeli va­lódi hatalomtényezők józan megfontolása helyett a Laj­tán túl esztelen sangvinismus foglalna helyet. Az nem lenne hasznos a közmonarchia, de még legkevésbé Ma­gyarország érdekeire nézve. Mi Magyarországot meg­illeti, mi Ausztria üdvének szolgál, azt megnyeri min­den viszonyok közt.“ Jegyzéke az egyetemi tanártestület ezen tanév lefolyta alatt nyo­matott munkálatainak. A hittani kar tanáraitól ezen tanév alatt több a napi sajtó, vagy a folyóiratok útján közzétett jeles czikk jelent meg. Különös figyelem- és említésre méltók dr. P­a­l­á­s­t­h­y Pálnak az általa szerkesztett „Religio“ kath. egyházi s irodalmi folyóirat hasábjain megjelent érdekteljes czikkei. Önálló munka azonban nem je­lent meg. A jog- és államtudományi kar tanárainak tevé­kenysége, az elhunyt R­é­c­s­i Emil ez évi, már fenn­­említett munkáján kívül, a következőkben nyilvánul: Dr. Wenzel Gusztáv ozorai Pipóról szóló és külön kiadásban megjelent értekezésén, valamint az akadémiai értesítőben kijött egyéb dolgozatain kívül a magyar- és erdélyországi magánjogot tartalmazó mun­káját, a még hiányzott füzetek közrebocsátása által e tanévben fejezte be véglegesen. Dr. Karvasy Ágostontól a magyar váltójogi eljárás jelent meg, azonfelül népszerű nemzetgazdászati munkájának egy második bővített és javított kiadása sajtó alatt van. Dr. P­a­u­­­e­r Tivadartól megjelent: 1) A nagy­­szombati egyetem kanonistáinak jogirodalmi tevékeny­sége (m. t­kad. Értesítőben 1863). 2) Észjogi Élőtan (az észjogi bevezetés és alaptan második javított és bővitett kiadása) Pest, 1864. 8-adr. 299. 1. 3) Büntetőjogtan I. kötet. Bevezetés. Anyagi büntetőjog átalános része. Pest, 1864. 8-adr. 300. 1. Dr. Konek Sándor némely a Statistikai Köz­leményekben megjelent kisebb értekezéseken kívül austriai statistikai tankönyvének szerkesztéséhez fo­gott, melyből eddigelé az I. füzet jelent meg „Austriai birodalom, jelesen a magyar korona országainak statis­tikai kézikönyve“ czím alatt. Dr. Kautz Gyula a Statistikai Közlemények­ben, a Gazdasági Lapokban és más folyóiratokban köz­­lött többnemű czikkein kívül a magyar gazdasági egye­sület közgazdászati osztályától reábizott irodalmi mű­ködésekben járt el. Az orvos-sebészeti­­karnál az irodalmi téren mun­kálkodtak : 73r. Balassa János, ki az „Uj műtétmodorok az orrképelés körül. Pest, 1864“ czimű munkáját adta ki. Dr. Poor Imre magántanártól „A gör­egek“ (Scrofulides) második javított kiadás. Pest, 1864. Dr. Tóth Nép. János m. t. „A gége-vizsgálati és világítási eszközökről,“ és dr. S­c­h­m­i­d­t György m. t. a „Heveny-villanymérgezésrőől,“ értekezések a ma­­gyar orvosok és természetvizsgálók munkálataiban 1864. B. e. dr. Sauer Ignácz rectori beszédén kivül a „Gyógyászat“ orvosi hetilapban különféle vezérczik­­kek és értekezések jelentek meg dr. Arányi Lajos rendes tanártól; dr. Margó Tivadar a szövegtan rendkívüli tanárától; dr. P­o­o­r Imre, dr. S­c­h­w­a­r­­t­z­e­r Ferencz, dr. Patrubány Gergely, dr. Gebhart Lajos, dr. Pete Zsigmond magánta­nároktól , és dr. Kurtz Gusztáv, dr. Simenszky Román, dr. S­­­r­o­s­z Ernő tanár­segédektől. A bölcsészeti kar irodalmi munkássága által ezen tanévben következő munkák kerültek ki a sajtó alól: Dr J­e­d­l­i­k Ányos „Leydeni palaczkok lán­­czolata, eredetileg összeállítva“ czimű értekezlete. (A magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai kö­zött). Pest, 1864. 2) Beszéd „A természettudományok fontosságáról az emberi nem jólétére nézve, tekintettel hazánkra.“ (Buda, 1864.) Dr. T­o­­­d­y Ferencztel 1) „Visszapillantás tu­dományos állapotainkra, kapcsolatban a régi és uj tan­rendszerrel“ (Egyetemi beszéd. Pest, 1863.) 2) „Brutus János Mihály magyar történelme, eredeti kéziratokból először kiadva a szerző életével (I. k. Pest, 1863.) 3) „A magyar nemzeti irodalomtörténet alap­vonalai a legrégibb időktől a jelen korig.“ Pest, 1864. 4) „A magyar nemzet classicus irói“ X. kötet. Pest, 1864. 5) Értekezlet „A tudomány-egyetemi állapotaink­ról“ (Gyógyászat orvosi hetilap 1863-dik évi 49—51. számaiban.) Dr. Than Károly, „Rubidium jelenlétéről a cserfa hamvában“ (Akad. Értesítő.) Dr. Szabó József 1) „Ásványtan“ második át­dolgozott kiadás. Pest, 1863. 2) Kristalhálók 3 ivén 60 idom. 3) Az általa szerkesztett „Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai 1864“„Ember a geológiá­ban“ czimű értekezését, és„Pogányvár mint basalkrater“ feliratú jelentését tartalmazzák. 4) Az ugyanő általa szerkesztett királyi magyar természettudományi társulat közlönyének II. kötetéhez tartozó 2-dik füzetben „Szalmnai munkálatok s termé­szettudományi utazási napló“ czime alatt 62 lapra ter­jedő érdekes értekezését teszi közzé. Dr. N­é­k­á­m Sándor a „Gyógyászat“ orvosi he­tilapba irt értekezéseket. Dr. Horváth Cyrill „Schelligg Monotheis­­musa“ czimű értekezése az Akadémiai Értesítőben je­lent meg. Dr. T­é­­­f­y János munkái 1) „A classica phi­­lologia encyclopadiája.“ Pest 1864. 2) „Homer Odysseája“ 1—4. könyv. Pest 1864. 3) „Sententiae Scriptorum Graecorum Pestini et Lipsiae 1864.“ 4) „Ethlia vagy bölcsészeti erkölcstan. Pest, 1864.“ Dr. Riedl Szende m. t. munkálata 1) „Ma­gyar nyelvtan. Pest, 1864.“ 2) „Kalauz a közműveltség és irodalom terén. 1863, 1864.“ 3) „Irányeszmék a magyarországi gymnasiumok újjászervezéséhez, több tanártársa közreműködésével. Pest, 1864.“ Dr. Rimer Flóris dolgozatai 1) Több érteke­zés a „Győri történelmi és régészeti füzetek HL köte­tében. Győr, 1864.“ 2) Két közlés „A középkori keresztelő meden­­czék­“ és „Kiadatlan római feliratok.“ (Arch. közl. III. és IV. kötetében.) 3) Ismét két közlés „Zalamegye középkori egy­házi épitményei és azok jellemzése,“ meg „A középko­ri téglaépitészet Magyarországon“ czimek alatt a ma­gyar orvosok és természetvizsgálók munkálataiban Pest, 1864.” A pesti kir. szr. tanítóképezde legin­­kább érezhető hiányai, és azok mellőz­­h­etési módja. Megemlítettük múlt czikkünkben, hogy a képez­­de fökételessége­­ legnagyobb figyelmét a héber és magyar nyelvre fordítani, s egyszersmind kinyilatkoz­tattuk, hogy a képezde nagy feladatának tökéletesen meg nem felelhet, mert az idő rövid. De a hiány nem fekszik annyira az idő rövid voltában, mintsem a tan­eszközök hiányában, tekintve itt különösen a héber nyelvet. A nyelvtant magát végre megveheti a legsze­gényebb képezdész is, de az eredeti szentírást, a szük­séges commentátorokkal együtt lehetetlen megszereznie, mert legalább 7—8 ftba kerül, s ennyit egy szegény k­­­ezdésznek kiadni mégis csak sok. Különben a követ­ező tanévben talán már segítve lesz e bajon, mert a vizsgán, látván a föt­­rabbi úr e tankönyvek nagy hiá­nyát, megígérte, hogy ily könyvekkel ő fogja ellátni az intézetet. Akarjuk reményleni, hogy az ígéret nem ma­rad puszta szó. A­mi a magyar nyelvet illeti, múltkor említettük, hogy a képezde e tekintetben az idén a re­ményen fölül eleget tett, — de miért? — Mert a ma­gyarul nem tudó képezdészek legtöbbjei vasszorgalom­mal iparkodtak a nyelvet sajátjukká tenni, és ezeknek vasszorgalma nélkül a magyar nyelv tanára a második évfolyamban semmire sem ment voln­­. A magyarul tudók kevésbbé vétettek tekintetbe. Tankönyvül Szvo­­rényi nyelvtana használtatik, a­mely jó is, de mellette nincs semmi, mert olvasókönyv nem volt, s nem is hasz­náltatott, pedig senki sem fogja tagadni azt, hogy az ol­vasókönyv nagyoknál úgy mint kicsinyeknél lelke az oktatásnak. A nyelvoktatás maga nem is sokat tett a képezdészek magyarosodására. Legtöbbet tett e dolog­ban L. igazgató úr azon buzgó eljárása, mely szerint maga is iparkodik a nyelvet sajátjává tenni, s nem mu­laszt el egy alkalmat sem, hogy a növendékeket a ma­gyar nyelv szükségessége felől meggyőzze. Ajánlunk a magyar nyelv tanárának kissé több bizalmasságot, és kevesebb hideg közönyösséggel párosult pedán teh­át az előadásnál és minden jó lesz. A szorgalom nagy mérv­ben megvan. Igen könnyű tehát e hiányon segíteni, csak akarat kell hozzá, s a képezdészek igen sokat fog­nak nyerni. A héber tantárgyakat is nagyobb meleg­séggel szeretnék látni előadatni, így aztán nagyobb örömmel fogják azok is ez igen nehéz nyelvet elsajátí­tani, kik szárazsága miatt talán máskülönben közönyö­sek maradnak irányában. A harmadik érezhető hiány egy jó iskolai könyvtár, jó paedagogiai és psychologiai munkákkal. Mi tudjuk, hogy az intézet birtokában van egy 5—600 kötetet tartalmazó könyvtárnak, de azt is tudjuk, hogy L. igazgató úr azon ürügy alatt, hogy a képezdészek inkább tanuljanak, mintsem olvasással töltsék idejüket, a könyvtár használatát megtiltotta. Ez nem elég ok arra, mert jó nevelészeti munkák olvasása a növendékek hasznára van s csak bővíti ismeretüket Ajánljuk tehát a könyvtár használatba bocsáttatását a növendékek számára. Iparkodjunk a létező hiányokon segíteni, és mint mondom már, minden jó lesz. Isten velünk! P. Hoffmann Mór. Külföld. FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ f. hó 7-től Montebello herczeg, B­a­r­r­o­t Adolf nagykö­vet, a párisi érsek Boinvillier­s-G­o­d­e­tt­e, a mexicói követ Dubois de Saligny, a frankfurti követ Fénélon-Salignac gróf, Chabrier­s Nieuwekerke grófnak se­­natorokká kineveztetését hozza. Továbbá a „Moniteur“ közli a sept. 15-d­i­k­i egyezmény szövegét, mely igy hangzik : „ 1. Cz. Olaszország arra kötelezi magát, hogy a pápa jelen területét nem fogja megtámadni, s hogy minden külröl jövő megtámadást még fegyverervvel is meggá­­toland. 2. Cz. Francziaország fokonkint (graduellement) visszavonandja csapatjait, azon arányban, a mint a pá­pai sereg újra lesz szervezve. A kivonulásnak két év alatt be kell fejezve lennie. 3. Cz. Az olasz kormány minden felszólalásról le­mond (l’interdit) a pápai sereg szervezése ellen, mely katholikus önkénytesekből alakittatik, s mely elegendő lesz arra nézve, hogy a sz. atya tekintélyét, s a nyugal­mat benn s a határokon fönntartsa, föltéve, hogy ezen haderő nem fajulhatand el Olaszország kormánya elleni megtámadási eszközzé. 4. Cz. Olaszország késznek nyilatkozik, az előbbi egyházi állam adósságainak egy részét átvállalni. 5. Cz. Jelen egyezmény 14 napi időköz alatt meg fog erősittetni.“ Egy sept. 15-ről kelt jegyzőkönyvben megállapit­­tatott, hogy a sept. 15-ki egyezmény akkor lépene ha­tályba, ha a király a királyság fővárosának egy oly helyzet áttételét fogja elrendelni, mely iránt véglegesen a király fog határozni. Az áthelyezésnek, az egyezmény megkötésének napjától számítva, hat hónapi idő alatt kell történnie. Jelen jegyzőkönyv ugyanazon érvény­nyel birand, mint az egyezmény. Egy oct. 3-dikán Nigra­s Drouyn de Lhuys által aláírt nyilatkozat megengedi, hogy a főváros áthelyezése végetti hat hónapi határidő, vala­mint a pápai terület odahagyása végetti kétévi határ­idő ama kir. rendelet keltével kezdődjék, mely az olasz parliament elé terjesztendő törvényt szentesíti. Drouyn de Lhuysnek egy sept. 23-tól M­a­­­a­r­e­t báró, turini követhez intézett sürgönye

Next