Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)
1864-10-09 / 231. szám
.31. m. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Oyer Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. MapAn-hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurtban Itolten Ottó; Hamburg-Altenában Hannenstein és Vogler; Hamburgban Türkheinz Jakab; Lipcsében Engler H., Higén és Fort uraknál. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévreig.....................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ Buda-Pest. Vasárnap, October 9. 1864. HIVATALOS RÉSZ. Ó cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 11-töl kelt legfelsőbb határozatával, 1losits Gábort, a magyar kir. helytartótanács segéd-fogalmazóját, ugyanott tiszteletbeli fogalmazóvá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. a Bécs, oct. 7. A lapok közelebb azon hírt terjesztek el, hogy a Oá. k. pénzügyministérium és egy belga bankvállalat közt tárgyalások volnának folyamatban egy pénzügyi művelet iránt, melynek a magyar közalapítványi jószágok elzálogosítása, illetőleg eladása is alapul szolgálna. Mi értesítést szerezvén magunknak e tárgyban, kijelenthetjük, hogy e hírnek semmi alapja sincs. § Bécs, oct.7. Magyarországban egyike a stereotip panaszoknak a pénz- és hitelhiányt illeti, kivált a mezőgazdászat különleges czéljait tekintve; akárhová fordulunk, minden oldalról ugyanazon panasz hangzik felénk s mindennapi dolog, hogy a földbirtokosok szerencséseknek tartják magukat, ha 18—20 petre nagyobb tőkéket hosszasabb határidőre kapni képesek. Nem kívánjuk e helyen vizsgálni, mely okokból ered ezen pénzhiány, vájjon sok esetben nem önkészítette csapások-e, melyeket az illetők a létező eszközök bölcsebb felosztása s alkalmazása által kikerülhettek vagy legalább részben elfordíthattak volna. Minket itt csak maga a baj érdekel, melyet a magas kormány, mennyire csak lehet, szakadatlanul enyhíteni törekszik. Hogy Magyarország nincs oly karban, miszerint mezőgazdászai ipara újabb időben lényegesen emelkedett szűk végleteinek eleget tehessen, erről épen legjobb bizonyságot a pénzhiány vagy a földbirtokost megrontó uzsorás kamatok iránti számos panaszok tesznek. Szükséges volt ennélfogva a monarchia nem-magyar tartományainak vagy a külföldnek hitelét igénybe venni, ámde ennek Magyarország törvénykezésében majdnem legyőzhetlen akadályok álltak útjában, melyeket a kormány, mint tudva van, lehetőség szerint elhárítani szívesen kész volt. A nemzeti bank jelzálogosztálya, mindenekelőtt pedig azon rendkívüli jogok és kiváltságok, melyekkel a magyar földhitelintézetet Ő Felsége kegyelméből a törvényszékek s a közönség irányában ellátta, a legvilágosabb bizonyságot szolgáltatják, miszerint a magas kormány semmit sem hagy megkísérletlenül, hogy Magyarország szükségleteinek elégtétessék. Daczára azonban azon erőfeszítéseknek, mik úgy a nemzeti bank, mint különösen a magyar földhitelint. részéről történtek — tudva van, miszerint az utóbbi intézet a hitelkérvények rendkívüli nagy száma miatt a jövő nyárig újonan benyújtott kérvényeket vagy hitelengedélyeket tárgyalás alá nem vehet — mindamellett sem sikerült a magyar gazdák szükségleteinek csak megközelítőleg is megfelelni, s a panaszok folyvást fenmaradtak. A külföld részéről készen valónak ugyan a fölösleget a hitelre szorult Magyarországnak rendelkezésre helyezni, de mindenütt ugyanazon akadály lépett a végleges hitelengedélyezésnek útjába,— a hiányos törvénykezés. A pénzszükség a magyar földbirtokosok közt a múlt évi ínség s az idei rendkívüli alacsony gabnaárak nyomasztó befolyása alatt majdnem hihetetlen progressiókban növekedik; azon már többször említett akadályt pedig, mely a külföldről nyújtandó hitelnek szinte áthágyatlan fal gyanánt áll útjában, a legjobb akarattal sem lehet azonnal elhárítani. Ennélfogva Ő Felsége legkegyelmesebb Császárunk, atyai tekintettel a magyarországi ínségre s valóban sürgető szükségre, hogy a tőkékre szorult Magyarországnak gyorsan új és bőséges pénzforrást nyisson, az „austriai földhitelintézetet,“ ezen vállalatot, mely úgy a rendelkezésére álló, igen jelentékeny pénzeszközöknél, mint az élén álló befolyásos férfiaknál fogva teljes bizalmat érdemel, hasonló jogok és kiváltságokkal méltóztatott felruházni, melyeket a magyar földhitelintézet már bír, s melyek mint tudva van, úgy a bel- mint a külföld irányában oly kitűnően állták ki a próbát. Azon kiterjedt összeköttetéseknél fogva, melyekben ezen intézet, mint tudva van, angol és franczia tőketulajdonosokkal áll, meg lehetünk győződve, hogy legrövidebb időben ez után is jelentékeny tőkék fognak Magyarországba befolyni s igy egyrészt a legnyomasztóbb szükségnek véget vetni, másrészt pedig a mezőgazdászainak új, tetemes emelkedéséhez a szükséges eszközöket nyújtani. A „Botschafter“ a magyar alkotmánykérdésről. Több lap azon sürgetésére, hogy az olaszországi helyzet irányában a magyar alkotmánykérdés mielőbb rendezessék, a „Botsch.“ következő czikkben válaszol: „Azon perczben, midőn Austria külveszélyektől fenyegetve lenni látszik, hangos szózatok emelkednek, melyek Magyarország irányábani gyors engedést követelnek. Ezen két mozzanat közt oly kölcsönös viszony látszik létezni, mint apály és dagály közt; mennél magasabbra látszik a külveszélyek dagálya hágni, annál nagyobb apályt kivonnak Magyarország felé. Mi nem kicsinyeljük azon állítólag jó gondolatot, mely ily kívánatban feküdnék: az egész birodalmat akarják egyesíteni s aztán egyesitett erőkkel a külveszélylyel daczolni. Közvetlenül fenyegető külveszély esetében mindig különösen fel fog a kibékülés s egyesülés gondolata elevenedni. De bármily jóakaratúnak s hazafiasnak tűnjék is föl, az mégis csak a politikában maradandónak és szükségesnek a változandóval való összezavarásán alapul, s redéi alatt nem egy aggasztó dolgot rejt, mely azt a hazafiság kissé halványabb fényében tünteti föl. Az összes erőknek becsületteljes kibékülés alapján egyesítése az, mi minden körülmények közt szükséges és mire törekedni kell, s egy kormány sem fogja magát ezen kötelesség alól feloldani. A Schmer-ng-ministérium is törekszik e czélra, bárha az e czél elérésére választott eszközök a különböző pártoknak nem tetszenek is. A czél létezik . . . erre nézve bizonyosak lehetünk. De nem láthatni be, miként lehet netalán változó külviszonyok mellett tüstént egy jól átgondolt bélrendszert is megváltoztatni ? . .. szik-e valóban, hogy a rendszerváltó-e azonnal X fel fogja a lappangó erőket ifel s ezekkel a birodalom védképességét gyarapítani ? Bármint alakuljon is a kibékülés, az mindig csak az ellentétek nagy küzdelmei s súrlódásai közt lesz kivihető, s a belküzdelmek kora nem kedvez az erők kifelé gyűjtésének. Mi csak a maradandót tartjuk szem előtt s a változandó által nem hagyjuk magunkat zavartatni. Mi a közös monarchia boldogságára törekszünk s e törekvésben az alkotmány vezér csillagunk. Erre nézve nem léteznek phasisok, melyekben nagyobb vagy kisebb engedményeket lehetne tenni. Nem lesünk minden nyers szót a Szajna mellől, mely bennünket viszálylyal fenyeget, csak azért, hogy tüstént összes czéljainkat magunktól ellökjük.. . . De nem várjuk azon béke-susogást sem, mely keletről vagy nyugatról felénk jő, csak azért, hogy a magyarok áldozatkészsége irányában államjogi állásukat illetőleg követelményeinket fokozzuk. Követelményeink egyformák maradnak, mert nem az egész egy részének s így egy pártnak érdekétől, hanem az öszmonarchia érdekétől föltételezvék. Micsoda politika volna az, mely magát a külveszélyek apálya s dagálya által vezettetné! Mily állásba sülyedne le a kormány, ha Magyarország irányában a maga engedményeivel alkut űzne ? Oly politika mellett, mely csak a maradandót veszi tekintetbe, a múlékony aggasztó helyzetre való hivatkozás haszontalan játék volna. Ha Magyarországban léteznek pártok, melyek reményei emelkednek vagy szállanak, mint az árfolyamok a politikai események befolyása alatt, úgy meg lehetnek győződve, hogy Bécsben ily fluctuatiok nem léteznek. Ha Magyarország az ő önálló ministeriumával s laza egységi összefüggésben a monarchia többi részeivel megegyeztethető volna ennek fenállása s hatalmi kifejlésével, — a kormány az 1861-ki országgyűléssel erre nézve megegyezett volna, anélkül, hogy a külesemények nyomását bevárná. De miután ez Magyarország ily különállásának megférhetetlenségét elismerte, bizonyosan legkevésbbé sem lesz a septemberi conventio képes ily változást a nézetekben esszközölni, mert várjon meg akarhatja-e épen azon perczben, midőn az egész monarchia hatalmára szüksége lesz, azt épen egy fontos részében bénítani ? Az eseményeket szilárdul szem előtt tartani, jelentőségüket nem kicsinyleni, de nem is túlbecsülni, mindig az austriai monarchia erősítésére s a belkifejlés haladására alkotmányos úton törekedni — ez azon politika, melyet a legutolsó események a kormányra a belföldre vonatkozólag szabnak. — Ezen politika, bármint alakuljanak is az események, nem szenvedhet változást, mert önmagában keresi s találja súlypontját. Ha a kormány a helyzet komolysága daczára bir bátorsággal, a hadseregleszállítást valóban életbe léptetni, úgy nem fog magától halvány félelemből sem engedményeket kicsikartatni, melyek eddig követett rendszerét s a monarchiának ekkorig annak szellemében czélba vett újjáalakítását halomra döntenék. A kormánynak az eseményektől föltételezett félelmére való számítás teljesen elhibázott. Gyönge kormány irányában talán nem volna hasztalan. De azon határozottság s szilárdság mellett, melyet a Schmerling-ministérium hasonló helyzetekben már tanúsított, ezentúl is nyomtalanul eltünend. S mi komolyan sajnálnék,ha a tények s az állambeli valódi hatalomtényezők józan megfontolása helyett a Lajtán túl esztelen sangvinismus foglalna helyet. Az nem lenne hasznos a közmonarchia, de még legkevésbé Magyarország érdekeire nézve. Mi Magyarországot megilleti, mi Ausztria üdvének szolgál, azt megnyeri minden viszonyok közt.“ Jegyzéke az egyetemi tanártestület ezen tanév lefolyta alatt nyomatott munkálatainak. A hittani kar tanáraitól ezen tanév alatt több a napi sajtó, vagy a folyóiratok útján közzétett jeles czikk jelent meg. Különös figyelem- és említésre méltók dr. Palásthy Pálnak az általa szerkesztett „Religio“ kath. egyházi s irodalmi folyóirat hasábjain megjelent érdekteljes czikkei. Önálló munka azonban nem jelent meg. A jog- és államtudományi kar tanárainak tevékenysége, az elhunyt Récsi Emil ez évi, már fennemlített munkáján kívül, a következőkben nyilvánul: Dr. Wenzel Gusztáv ozorai Pipóról szóló és külön kiadásban megjelent értekezésén, valamint az akadémiai értesítőben kijött egyéb dolgozatain kívül a magyar- és erdélyországi magánjogot tartalmazó munkáját, a még hiányzott füzetek közrebocsátása által e tanévben fejezte be véglegesen. Dr. Karvasy Ágostontól a magyar váltójogi eljárás jelent meg, azonfelül népszerű nemzetgazdászati munkájának egy második bővített és javított kiadása sajtó alatt van. Dr. Pauer Tivadartól megjelent: 1) A nagyszombati egyetem kanonistáinak jogirodalmi tevékenysége (m. tkad. Értesítőben 1863). 2) Észjogi Élőtan (az észjogi bevezetés és alaptan második javított és bővitett kiadása) Pest, 1864. 8-adr. 299. 1. 3) Büntetőjogtan I. kötet. Bevezetés. Anyagi büntetőjog átalános része. Pest, 1864. 8-adr. 300. 1. Dr. Konek Sándor némely a Statistikai Közleményekben megjelent kisebb értekezéseken kívül austriai statistikai tankönyvének szerkesztéséhez fogott, melyből eddigelé az I. füzet jelent meg „Austriai birodalom, jelesen a magyar korona országainak statistikai kézikönyve“ czím alatt. Dr. Kautz Gyula a Statistikai Közleményekben, a Gazdasági Lapokban és más folyóiratokban közlött többnemű czikkein kívül a magyar gazdasági egyesület közgazdászati osztályától reábizott irodalmi működésekben járt el. Az orvos-sebészetikarnál az irodalmi téren munkálkodtak : 73r. Balassa János, ki az „Uj műtétmodorok az orrképelés körül. Pest, 1864“ czimű munkáját adta ki. Dr. Poor Imre magántanártól „A göregek“ (Scrofulides) második javított kiadás. Pest, 1864. Dr. Tóth Nép. János m. t. „A gége-vizsgálati és világítási eszközökről,“ és dr. Schmidt György m. t. a „Heveny-villanymérgezésrőől,“ értekezések a magyar orvosok és természetvizsgálók munkálataiban 1864. B. e. dr. Sauer Ignácz rectori beszédén kivül a „Gyógyászat“ orvosi hetilapban különféle vezérczikkek és értekezések jelentek meg dr. Arányi Lajos rendes tanártól; dr. Margó Tivadar a szövegtan rendkívüli tanárától; dr. Poor Imre, dr. Schwartzer Ferencz, dr. Patrubány Gergely, dr. Gebhart Lajos, dr. Pete Zsigmond magántanároktól , és dr. Kurtz Gusztáv, dr. Simenszky Román, dr. Srosz Ernő tanársegédektől. A bölcsészeti kar irodalmi munkássága által ezen tanévben következő munkák kerültek ki a sajtó alól: Dr Jedlik Ányos „Leydeni palaczkok lánczolata, eredetileg összeállítva“ czimű értekezlete. (A magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai között). Pest, 1864. 2) Beszéd „A természettudományok fontosságáról az emberi nem jólétére nézve, tekintettel hazánkra.“ (Buda, 1864.) Dr. Tody Ferencztel 1) „Visszapillantás tudományos állapotainkra, kapcsolatban a régi és uj tanrendszerrel“ (Egyetemi beszéd. Pest, 1863.) 2) „Brutus János Mihály magyar történelme, eredeti kéziratokból először kiadva a szerző életével (I. k. Pest, 1863.) 3) „A magyar nemzeti irodalomtörténet alapvonalai a legrégibb időktől a jelen korig.“ Pest, 1864. 4) „A magyar nemzet classicus irói“ X. kötet. Pest, 1864. 5) Értekezlet „A tudomány-egyetemi állapotainkról“ (Gyógyászat orvosi hetilap 1863-dik évi 49—51. számaiban.) Dr. Than Károly, „Rubidium jelenlétéről a cserfa hamvában“ (Akad. Értesítő.) Dr. Szabó József 1) „Ásványtan“ második átdolgozott kiadás. Pest, 1863. 2) Kristalhálók 3 ivén 60 idom. 3) Az általa szerkesztett „Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai 1864“„Ember a geológiában“ czimű értekezését, és„Pogányvár mint basalkrater“ feliratú jelentését tartalmazzák. 4) Az ugyanő általa szerkesztett királyi magyar természettudományi társulat közlönyének II. kötetéhez tartozó 2-dik füzetben „Szalmnai munkálatok s természettudományi utazási napló“ czime alatt 62 lapra terjedő érdekes értekezését teszi közzé. Dr. Nékám Sándor a „Gyógyászat“ orvosi hetilapba irt értekezéseket. Dr. Horváth Cyrill „Schelligg Monotheismusa“ czimű értekezése az Akadémiai Értesítőben jelent meg. Dr. Téfy János munkái 1) „A classica philologia encyclopadiája.“ Pest 1864. 2) „Homer Odysseája“ 1—4. könyv. Pest 1864. 3) „Sententiae Scriptorum Graecorum Pestini et Lipsiae 1864.“ 4) „Ethlia vagy bölcsészeti erkölcstan. Pest, 1864.“ Dr. Riedl Szende m. t. munkálata 1) „Magyar nyelvtan. Pest, 1864.“ 2) „Kalauz a közműveltség és irodalom terén. 1863, 1864.“ 3) „Irányeszmék a magyarországi gymnasiumok újjászervezéséhez, több tanártársa közreműködésével. Pest, 1864.“ Dr. Rimer Flóris dolgozatai 1) Több értekezés a „Győri történelmi és régészeti füzetek HL kötetében. Győr, 1864.“ 2) Két közlés „A középkori keresztelő medenczék“ és „Kiadatlan római feliratok.“ (Arch. közl. III. és IV. kötetében.) 3) Ismét két közlés „Zalamegye középkori egyházi épitményei és azok jellemzése,“ meg „A középkori téglaépitészet Magyarországon“ czimek alatt a magyar orvosok és természetvizsgálók munkálataiban Pest, 1864.” A pesti kir. szr. tanítóképezde leginkább érezhető hiányai, és azok mellőzhetési módja. Megemlítettük múlt czikkünkben, hogy a képezde fökételessége legnagyobb figyelmét a héber és magyar nyelvre fordítani, s egyszersmind kinyilatkoztattuk, hogy a képezde nagy feladatának tökéletesen meg nem felelhet, mert az idő rövid. De a hiány nem fekszik annyira az idő rövid voltában, mintsem a taneszközök hiányában, tekintve itt különösen a héber nyelvet. A nyelvtant magát végre megveheti a legszegényebb képezdész is, de az eredeti szentírást, a szükséges commentátorokkal együtt lehetetlen megszereznie, mert legalább 7—8 ftba kerül, s ennyit egy szegény kezdésznek kiadni mégis csak sok. Különben a követező tanévben talán már segítve lesz e bajon, mert a vizsgán, látván a fötrabbi úr e tankönyvek nagy hiányát, megígérte, hogy ily könyvekkel ő fogja ellátni az intézetet. Akarjuk reményleni, hogy az ígéret nem marad puszta szó. Ami a magyar nyelvet illeti, múltkor említettük, hogy a képezde e tekintetben az idén a reményen fölül eleget tett, — de miért? — Mert a magyarul nem tudó képezdészek legtöbbjei vasszorgalommal iparkodtak a nyelvet sajátjukká tenni, és ezeknek vasszorgalma nélkül a magyar nyelv tanára a második évfolyamban semmire sem ment voln. A magyarul tudók kevésbbé vétettek tekintetbe. Tankönyvül Szvorényi nyelvtana használtatik, amely jó is, de mellette nincs semmi, mert olvasókönyv nem volt, s nem is használtatott, pedig senki sem fogja tagadni azt, hogy az olvasókönyv nagyoknál úgy mint kicsinyeknél lelke az oktatásnak. A nyelvoktatás maga nem is sokat tett a képezdészek magyarosodására. Legtöbbet tett e dologban L. igazgató úr azon buzgó eljárása, mely szerint maga is iparkodik a nyelvet sajátjává tenni, s nem mulaszt el egy alkalmat sem, hogy a növendékeket a magyar nyelv szükségessége felől meggyőzze. Ajánlunk a magyar nyelv tanárának kissé több bizalmasságot, és kevesebb hideg közönyösséggel párosult pedán tehát az előadásnál és minden jó lesz. A szorgalom nagy mérvben megvan. Igen könnyű tehát e hiányon segíteni, csak akarat kell hozzá, s a képezdészek igen sokat fognak nyerni. A héber tantárgyakat is nagyobb melegséggel szeretnék látni előadatni, így aztán nagyobb örömmel fogják azok is ez igen nehéz nyelvet elsajátítani, kik szárazsága miatt talán máskülönben közönyösek maradnak irányában. A harmadik érezhető hiány egy jó iskolai könyvtár, jó paedagogiai és psychologiai munkákkal. Mi tudjuk, hogy az intézet birtokában van egy 5—600 kötetet tartalmazó könyvtárnak, de azt is tudjuk, hogy L. igazgató úr azon ürügy alatt, hogy a képezdészek inkább tanuljanak, mintsem olvasással töltsék idejüket, a könyvtár használatát megtiltotta. Ez nem elég ok arra, mert jó nevelészeti munkák olvasása a növendékek hasznára van s csak bővíti ismeretüket Ajánljuk tehát a könyvtár használatba bocsáttatását a növendékek számára. Iparkodjunk a létező hiányokon segíteni, és mint mondom már, minden jó lesz. Isten velünk! P. Hoffmann Mór. Külföld. FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ f. hó 7-től Montebello herczeg, Barrot Adolf nagykövet, a párisi érsek Boinvilliers-Godette, a mexicói követ Dubois de Saligny, a frankfurti követ Fénélon-Salignac gróf, Chabriers Nieuwekerke grófnak senatorokká kineveztetését hozza. Továbbá a „Moniteur“ közli a sept. 15-diki egyezmény szövegét, mely igy hangzik : „ 1. Cz. Olaszország arra kötelezi magát, hogy a pápa jelen területét nem fogja megtámadni, s hogy minden külröl jövő megtámadást még fegyverervvel is meggátoland. 2. Cz. Francziaország fokonkint (graduellement) visszavonandja csapatjait, azon arányban, a mint a pápai sereg újra lesz szervezve. A kivonulásnak két év alatt be kell fejezve lennie. 3. Cz. Az olasz kormány minden felszólalásról lemond (l’interdit) a pápai sereg szervezése ellen, mely katholikus önkénytesekből alakittatik, s mely elegendő lesz arra nézve, hogy a sz. atya tekintélyét, s a nyugalmat benn s a határokon fönntartsa, föltéve, hogy ezen haderő nem fajulhatand el Olaszország kormánya elleni megtámadási eszközzé. 4. Cz. Olaszország késznek nyilatkozik, az előbbi egyházi állam adósságainak egy részét átvállalni. 5. Cz. Jelen egyezmény 14 napi időköz alatt meg fog erősittetni.“ Egy sept. 15-ről kelt jegyzőkönyvben megállapittatott, hogy a sept. 15-ki egyezmény akkor lépene hatályba, ha a király a királyság fővárosának egy oly helyzet áttételét fogja elrendelni, mely iránt véglegesen a király fog határozni. Az áthelyezésnek, az egyezmény megkötésének napjától számítva, hat hónapi idő alatt kell történnie. Jelen jegyzőkönyv ugyanazon érvénynyel birand, mint az egyezmény. Egy oct. 3-dikán Nigras Drouyn de Lhuys által aláírt nyilatkozat megengedi, hogy a főváros áthelyezése végetti hat hónapi határidő, valamint a pápai terület odahagyása végetti kétévi határidő ama kir. rendelet keltével kezdődjék, mely az olasz parliament elé terjesztendő törvényt szentesíti. Drouyn de Lhuysnek egy sept. 23-tól Maaret báró, turini követhez intézett sürgönye