Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)
1864-10-25 / 244. szám
344. Sz. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY ITSngíii hirdetéseit: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Kilföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Molten Ottó ; Hamburg - A 116nában Uansenatein és Vogler; Hamburgban Fürkheim Jakab; Lipcsében Bugler H., Illyen és Fort uraknál. Buda-Pest, Kedd, October 25. 1864. Előfizetési árak Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévr....................................10 frt. Félévre.........................8 frt. 50 kr. Negyedévre........................5 „ Negyedévre .... 4 H 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi October 6-tól kelt legfelsőbb határozatánál fogva Gruics Nikanor fölszentelt püspököt s a pakráczi püspökség administratorát pakráczi g. n. e.püspökké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi October 10-én 17892. szám alatt kelt kir. udv. rendelet szerint Weinberl Ferencz gyöngyösi lakos saját és gyermekei vezetéknevének „Szöő si“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Zalamegye főispáni helytartója a megye kapornaki járásában megürült egyik szolgabirói állomásra tubolyszegi Tuboly Viktor szent-lászlói közbirtokos és 1861. évben volt megyei másod aljegyzőt; továbbá Koczeth Mátyás belatinczi földbirtokost a muraközi járásban megürült egyik esküdti állomásra; — Gombás Sándor jogvégzett magánzót megyei tiszteletbeli aljegyzővé,Szilágyi Jánost görböi kerületi jegyzővé és megyei tiszteletbeli esküdtté nevezte ki. Csongrád megye főispáni helytartója a tiszáninneni járás első kerületi szolgabiróságánál üresedésbe jött esküdti állomásra Endrényi Antal b. ügyvédet, a Szentes város tanácsánál megüresült közigazgatási tanácsnoki állomásra Szűrszabó Nagy István, eddigi gazdasági bizottmányi tagot, — Holdmező-Vásárhely tanácsánál egy rendszeresitett dijnoki állomásra Erdélyi Döme végzett jogászt, — a központi szolgabiróságnál megürült rendszeresitett dijnoki állomásra Csorba Ákos eddigi napdijnokot, — továbbá Barth László írnokot tiszteletbeli megyei aljegyzővé, — végre Beke Kálmán csendbiztost, a közbiztonság érdekében tett buzgó és hasznos szolgálatainak elismeréséül, Csongrád megye tiszteletbeli esküdtjévé nevezte ki. AB.M1IIVATALOS RÉSZ. A birod. tanács egybehívásáról a f. hó 22-ki „Abendpost“ írja : „A mai „Wiener Zeitung“ közzéteszi a császári pátenst, mely a birodalmi tanácsot az alaptörvény 10-ik §-a értelmében számára engedett hatáskör gyakorlására egybehívja. Az idézett alkotmányi határozmány szerint az egybehívott birodalmi tanács hatásköre a törvényhozás azon tárgyait foglalandja magában, melyek azon jogok, kötelességek és érdekekre vonatkoznak, melyek az összes királyságok és országokra nézve közösek. Kiemelendőnek hiszszük, miszerint épen az e közös jogokra, kötelességek és érdekekre való tekintet a császári kormány elhatározására nézve irányadóvá vált. Az államháztartás költségvetésének alkotmányszerű megállapítása s az azzal összeköttetésben álló pénzügyi előtérjésztvények elintézése, melyekhez más fontos tárgyak fognak csatlakozni, nem csak a legáltalános, s legkitűnőbb állami érdek tárgyai, hanem főleg olyak, melyek tárgyalása a dolog természeténél fogva haladékot nem szenvedhet. S nem kevésbbé kell eldöntő befolyást gyakorolni azon megfontolásnak, miszerint a kormánynak fen kell azon lehetőséget tartania, hogy miután a kir. tanács feladata az épen megállapított határokon belül befejezve s mihelyt a további következmény folytán, a szűkebb kir. tanács a hozzá utasított törvényhozási tárgyak elintézése végett forma szerint meghivó lesz, a birodalom keleti felében is az országgyűlések alkotmányszerű tevékenység végett egybehivassanak.“ Ugyancsak a birodalmi tanács egybehivása alkalmából a „Botschafter“ többek közt így szól : „Azon, a függő alkotmány megoldását előmozdító alkotmányszerű jelentőséget, melyet mi a tágabb birodalmi tanács egybehivatásának tulajdonítunk, enneli az, miszerint a „Wiener Abendp.“ ahhoz azon lehetőséget köti, hogy a szűkebb birod. tanács együttülése alatt a birodalom keleti felének országgyűlései alkotmányszerű tevékenység végett egybe fognak hivattatni. Ez által ki van emelve, hogy a lajtántúli országgyűlések, s magától érthetőleg elsősorban a magyar országgyűlés — egészen a birod. alkotmány szellemében — hasonló állásban fognak létezni mint a szűkebb bir. tanács a lajtáninneni országokra nézve, és annak koordinálva lesznek. Itt is, ott is egy parlament a belügyek számára : politikai igazgatás, igazságügy, cultus, rendőrség, mely parlamentekre mint államjogi alapjára lenne a tágabb bir. tanács, a birodalmi parlament a közös ügyek : pénz-, kereskedelmi, hadi, külügyek számára építve. Ha, még kiemeljük, hogy a tágabb bir. tanács állítólag a Felsége által személyesen fog megnyittatni, míg a szűkebb birod. tanácsnál ezen működést a ministérium az előterjesztvények benyújtása által fogja végezni, úgy hisszük , kiemeltünk minden mozzanatot, melyek az egybehivatási tényt kellő világba helyezik. Mind formai, mind anyagi tekintetben ennélfogva tökéletesen öszhangzik az, hogy a magyar és horvát országgyűlésnek, valamint az erdélyi országgyűlésnek — mely különben már szabályozott tevékenységi körbe lépett — egybehivatása egy időben a szűkebb birod. tanács egybehivatásával hirdettetik ki. A „Wiener Abendpost“ ugyan nagyon óvatosan fejezi ki magát : csupán „lehetőségéről“ szól a birodalom keleti fele országgyűlései egybehivatásának, anélkül, hogy a magyar országgyűlést nyilván megnevezné. Ezen óvatosságot a kifejezésben ezen lap állásánál fogva meg tudjuk magunknak magyarázni, azonban magunk részéről tudni hisszük, miszerint a kormánynak legkomolyabb törekvése a magyar országgyűlés egybehivatását a legközelebbi év folytán a szűkebb kir. tanács ugyanegy időbeni egybehivatása alatt eszközölni. Vájjon a magyar és horvát országgyűlések egyidőben fognak-e egybeülni, vájjon mindkettő egymásután s mily sorban fognak egybehivattatni: ez, úgy látszik, még nincs elhatározva. Pillanatilag azt hinnék, azon szándék forog fen, a magyar országgyűlést a horvát előtt hívni egybe, annak a birodalmi alkotmányt előterjeszteni, s ha elfogadható határozatokat hoz, azzal a legközelebbi tágabb birodalmi tanács elé lépni.“ Egy bizalmas levél, *) Tisztelt szerkesztő úr! Kegyed becses lapjában azt olvasom, hogy én egésségem helyreállítása végett Újlakon voltam, ahol már kugliztam is. Nagyon köszönöm azon szíves figyelmet, hogy hírt mond rólam azoknak, akiket sorsom érdekel, hanem engedje meg, hogy e bit egyik részét kiigazítsam. Én Újlakon kugliztam, az igaz, mert jobb karomnak ilyen gyakorlatokra szüksége van, hanem egésségem érdekében Mármaros megyében voltam a brékeri fürdőn, fővárosunktól mintegy hatvan mértföldnyire, hol Galiczia, Bukovina és Erdély határai összeszögellenek. Nekem ezt a fürdőt ottani jó barátaim ajánlották, s a magam megnyugtatása végett — tisztelt orvosaim engedelmével — el is mentem oda, bár akkor már a fürdői időszaknak vége volt; azonban tulajdonosa, Szöllösi Balázs tisztelt barátom, ki a fürdőt házilag kezeli, a fürdői szolgálatot, mely már meg volt szüntetve, egymagamért újra berendezte. E szint oly felséges, mint szerény gyógyforrás valóban megérdemli, hogy jelességét országszerte hirdessem, s leginkább e végett irom, azaz diktálom e levelet. Az idő kedvezőtlensége miatt én e fürdőben csak 25 napot tölthettem, de hatása reám ez idő alatt is annyira jótékony volt, hogy ha két ennyit tölthetek vala itt a nyár javában, meg vagyok győződve, a siker tökéletes lett volna. De sept. 28-án itt már a hegyek égig érő gerinczeit köröskörül hó borította, mely ellentétben a hegyek derekán elterülő rengeteg erdők sötétzöld színével, nagyszerűen szép látvány volt ugyan, de miután ugyanakkor a völgyben erős fagyás volt, el kellett hagynom e vadregényes tájat, hogy majd kedvezőbb időben újra meglátogassam. Apropos! Azt is olvasom a lapokban, hogy színházunk igazgatásában a mostani rendszert valami másnak kellene felváltani. Kárállapotom mellett sem állhatom meg, hogy erre észrevételt ne tegyek. Azt hiszem, hogy ez a más rendszer annyit tesz, mint más ember, s valahányszor oly kétségbeesett erőlködést látok az igazgatói állás elnyeréséért, mint a minőt már *) Örömmel nyitunk tért e soroknak, melyek örvendetes bizonyságot tesznek arról, hogy jeles művészünk kényszerű pihenése közben sem szűnt meg azon intézet ügyeivel foglalkozni, melynek ő dicsősége. (Ily szavakkal üdvözli a M. S. e czikket, melyet azon megjegyzéssel közlünk, hogy bár teljesen egyetértünk kitűnő művészünkkel abban, mit a végszakaszokban különösen a jelenlegi igazgató úr érdemeiről mond, de azon eszközökre nézve, melyeket a nemzeti színház emelésére ajánl, részben eltérő véleményben vagyunk ; észrevételeinket azonban nem akarjuk e rövid jegyzet szűk körébe szorítani, hanem azokat közelebb külön czikkben adandjuk elő.( Szerk.) nem egyszer láttam: mindig Hamlet szavai jutnak eszembe, melyeket az udvaronczokhoz intéz: „Ugyan mi hibát követtetek el Fortuna ellen, hogy ide küld benneteket fogságba ?“ Azt hiszi talán az az igen érdemes nemtudomki, aki ide akar jönni, hogy ő békében fogja köztünk leélni napjait? hogy majd ő lesz az az egyetlen kivétel, aki nem lesz kénytelen élethalálra küzdeni, s nem lesz kitéve a félreértések, gyanúsítások, anyagi és erkölcsi bukás veszélyeinek? hogy ő eleget fog tehetni azon egymással homlokegyenest ellenkező követeléseknek, anyagi és szellemi érdekeknek, melyek tőle kielégítésre várnak, a nemzet, az osztályok és egyesek, a kritika, a drámairók, zenekedvelők, a színházi tagok és a többiek részéről ? Ami azt a más rendszert illeti, amit az egész művelt világ a legjobbnak tart, arról már lapjaink eleget beszéltek, hanem elég tapasztalásunk van arra nézve is, hogy nálunk ahoz a más rendszerhez más körülmények is kellenének. Szabadítsák fel színházunkat az adósságok elviselhetetlen terhétől; építsenek még egy színházat; különözzék el a drámát az operától; rendezzék be, s szereljék föl mind a kettőt czélszerűen, nem ignorálva a műtudomány bámulatos előhaladását e nemben; lássák el az operát száz-, a drámát ötvenezer forint subventióval; szóval: tegyék mindkét intézetet anyagilag független helyzetbe; szellemileg pedig adjanak az igazgatónak önállást, s lehetőleg szabad kezet, ne comitétől függjön, hanem csupán az országgyűléstől, s ennek számoljon egyedül, akkor majd beszélhetünk olyan rendszerről, minővel például a théatre francaist, s a párisi nagy operát igazgatják. A mi körülményeink között az egész rendszerváltoztatás legfeljebb a körül szokott forogni: minő ellenőrség legyen a színházi bevételek és kiadások kezelésében, és hogy a műsorozat készítése, s a szerepek kiosztása a színházi tagok befolyásával történjék-e vagy a nélkül. A többi megy a szokott kerékvágásban. Nálunk a legjobb rendszer, a legalkalmasabb igazgató, s a legjobb igazgatásért egyedüli garantia: az igazgató egyénisége. Ha ő derék magyar ember, ha humánus műveltsége van; ha ízléssel, vagy finom érzékkel bir a művészeti szép iránt; ha bátor, tevékeny, részrehajlatlan; ha önálló ítélettel bir, s nem primae informationis; ha elég tapintata van, gyöngéd és finom eszközöket találni és alkalmazni ott, ahol nyers jog, s az erőhatalom czélhoz nem vezetnek, — minthogy: „summum jus, summa injuria„, — akkor az ő egyénisége oly élő rendszer lesz, melylyel ő a művészeti tiszta irány, s az anyagi létezés követelményei közötti sikamlós ösvényen biztosan fog haladni, így tekintve színházunk jelen állását, én sem okát, sem szükségét nem látom annak, hogy más igazgatóval kelljen tenni kísérletet. Én úgy vagyok értesülve, hogy Radnótsáy úr különben is el van határozva a lemondásra, — ami elég sajnos, — mihelyt bevégezte azt, amit maga elé nemes feladatul tűzött ki, t. i. mihelyt a színházat lehető legjobb karban hagyhatja, de eddigi igazgatásában várjon mi volna az a nagy vétek, mely miatt okvetlenül vissza kellene vonulnia ? Az talán, hogy tökéletesen bukott intézetet bátor önérzettel vett át Nyékytől ? Hogy a pénztárban hatvan forintot talált, és saját pénztárából teljesítette az első fizetéseket? Vagy az, hogy az ő igazgatását érte az a szerencse, hogy a színháznak subventiója van és iskolája maholnap megnyílik ? Az, hogy napról napra szereli a színházat a szükséges eszközökkel ? Hogy az új drámákat szintoly díszesen és szintoly részrehajlatlan műszeretettel igyekszik szállítani, mint az operákat ? Hogy a drámai személyzetet, melyet más igazgatók a lehetetlenségig redukáltak, a vidék legjobbjaival egészítette ki ? Hogyha zenekarnak diapasont szerzett ? Hogy a színházi személyzet számára kölcsönpénztárt alapított, s a csekélyebb fizetésüeket megmentette az uzsorások körmei közül ? Hogy igazgatói páholyát eladta, hogy árából a színháznak bútort szerezhessen, míg a maga saját pénzével fizette az erkélyszékeket, hogy az előadásokon jelen lehessen? Azért, hogy a színház tagjai számára Balaton-Füreden díjnélküli fürdést, ellátást, oda- és visszautazást eszközölt? Hogy Bécsbe szintén ingyen utazhatási jogot nyert a gőzhajózási és vasúti, igazgatóságoktól azok számára, kik oda tanulás végett kívánnak rándulni koronként ? Hogy elég bátor volt a szabadjegyek számát kevesbíteni, s ezáltal a bérletszüneti bevételeket tetemesen szaporítani ? Hogy a műsorozat nagy előnyére a nyári szünetelést behozta ? Hogy az alsóbb rendű tagok és a szolgálati személyzet havidíjait megjavította? Hogy táncziskolát alapított? Hogy a napi költségek körüli visszaéléseket megszüntette ? Hogy egy kérelmezőt sem bocsát el vigasz nélkül, hol azt az intézet kára nélkül teheti? Tehát népi kifejezéssel élve: „azért ültette volna Radnótsáy az almafát, hogy más kösse hozzá a lovát?“ azaz: akkor lépne vissza, mikor már fáradozásainak sikerét élvezhetné ? Az ilyen eljárás napjainkban nem lenne ugyan meglepő, hanem annál méltatlanabb. Vannak kérdések, melyekben én Radnótsáy úr véleményét nem osztom, s nem is fogom osztani soha, de azért nem vagyok anynyira elfogult, hogy szándékosan hunyjam be szememet az igazság előtt. Fogadja szerkesztő ur tiszteletem kifejezését. Pest, oct. 19. 1864. Egressy Gábor: Napi újdonságok. * A „W. L.“ írja : Múlt csütörtökön a pesti nemzeti szinház tagja és a megszűnt „Látcső“ szerkesztője Szerdahelyi Kálmán Császár Ő Felségénél audientián volt, melyben azt kérelmezte, hogy őt a lapja után hátralékban lévő 600 ft bélyegadó fizetésétől legkegyelmesebben fölmenteni méltóztassék. Császár Ő Felsége a folyamodót kegyteljesen fogadta s miután ügyét meghallgató, azon vigasztaló biztosítással bocsátotta el, miszerint a mi csak lehető, meg fog tétetni. Szerdahelyi magyarul beszélt és Ő Felségétől ugyanezen nyelven kapott választ. * I. Lajos bajor király nov. 3-kán Insbruckba, onnen Botzenbe s majdan Rómába utazik. * Gr. Nádasdy erdélyi kanczellár, mint a „Botschafter“ hallomás után közli, szembaja miatt Császár 0 Felségétől hivatalátóli fölmentését kérte volna. Császár 0 Felsége azonban e kérelmét nem teljesíté, sőt ismételve császári kegyének és teljes megelégedésének szavait intézte hozzá. * Herczeg-primás bibornok-érsek ö eminentiája mindenszentek napján ünnepli születésnapja 80-dik évfordulóját. E napon szenteli fel ö eminentiája az esztergomi basilikában, a Grigoletti által festett oltárképet, s ez ünnepélyen, mint az „E. U.“ jelenti, Falcinelli római nuntius e excja is jelen leend. Ez alkalommal a sz. beszédet Lipovniczky István apát, kanonok s várbeli plébános ur tartja. * Gr. Brassier de St. Simon k. porosz követ fővárosunkon keresztül tegnap reggel utazott Konstantinápolyba. * Azon részvét, melylyel a magyar ínségesek Európa csaknem minden részében, sőt a tengerentúli országokban is találkoztak, és oly örvendetes mint ismert tény, s bizonyságot tesz azon élénk érdekről, melylyel hazánk lakosainak jóléte mindenütt kísértetik. Ámbár a múlt év szárazságából származott tulajdonképeni szükség már megszűnt, mindazáltal még mindig folynak be külföldről adakozások, melyek az emberbaráti adományzók czélzataihoz képest oly községek vagy egyének segélyezésére fordittatnak, kiket az Ínség leginkább sajtott. Azon számos emberbarátok közé, a kik a magyarországi szükség egyhitesére feláldozó ügyekezetükkel kiváló köszönetre érdemesiték magukat, tartozik a badeni nagyherczegségben a freiburgi egyetem tanára s udvari tanácsos dr. Rusz lovag. Ugyanő badeni földjei közt a magyar ínségesek számára gyűjtéseket rendezett, melyek a freiburgi kath. egyházlapban foglalt számadási kimutatás szerint 2932 ft 5 krt eredményeztek. Ezen összeg az imént említett kimutatás szerint a freiburgi „Vincze egyletének szolgáltatott át további rendelkezés végett, mely annak rendeltetésére való eljuttatását bizonyosan eszközölte. ” A pestvárosi mérnöki hivatal által szerkesztett, a Rákospatak s a városligeti tónak sejtmérési viszonyait előtüntető kimutatás, mely az utóbbi tónak a Rákos vizzeli tápláltatása feletti tervrajzzal együtt rövid uton a nm. m. kir. helytartótanácshoz volt felterjesztve, azzal az utasítással érkezett vissza Pest városa közönségéhez, hogy ezen a városra nézve oly fontos ügyet, tekintettel az ezen intézményben felhozott észrevételekre s irányeszmékre, komoly tanácskozása tárgyává tegye, s valahára egy határozott tervet elfogadván, ugyanazt a szabályszerűen elkészítendő költségvetés kíséretében, a szükséges fedezet kimutatása mellett, további tárgyalás s végleges jóváhagyás végett mié- Erdélyi ügyek. Nagy-Szeben, oct. 20. (Országgyűlési tudósítás). A napról napra üresbbé váló padokból következtethetni, hogy az idei országgyűlési ülésszak mielőbb végéhez közelg, hogy a ház tagjai, kik az idén már 5 hónap óta üléseznek, ezért nem neheztelnek, bizonyítják azon zajos felkiáltások, melyek által a mai ülés végével az elnök azon közlését, hogy az országgyűlés octóber 29-én elnapoltatik, üdvözölték. A jegyzőkönyv hitelesítése után Puscariu Szohodol községének folyamodványát nyújta be, melyben ez földbirtokának szabad használatát, illetőleg annak szabályozását kérelmezi; ez a kérelmezési bizottmányhoz utasíttatott. A tegnapi napirenden lévő tárgyak egészen ki nem merittetvén, Budacker Friedenfels báró javaslata mellett, Puscariu pedig a választmányi javaslat mellett emel szót. Ez utóbbi beszédében az előbbi jobbágyok jelen sorsa felett panaszt emel, mely nézete szerint szomorúbb, mint 1848 előtt volt; ezen korszakig a jobbágy szolgálmányaiért legalább a háborithatlan legelői jogot élvező, most ebből is kizáratott, s most egy ur helyett az iskolamesternek, a falusi bírónak, sőt a szolgabirónak is ingyen szolgálatokat kénytelen tenni; s igy, mint látszik, csakhamar bekövetkezik azon idő, midőn minden paraszt kis birtokát eladni leend kénytelen; ezen nyomorúságos állapot némileg azáltal hárittathatnék el, ha a volt jobbágyok érdekei, az erdők és legelők szabályozását illető, jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat szőnyegre hozatala alkalmával kellő tekintetbe vétetnének. Axente azt mondja, miszerint, ha a földtehermentesítési eljárás mindjárt kezdettől fogva alkotmányszerű uton folytattatott volna, akkor a mellett szavazna, hogy a volt jobbágyok ne a földbirtokosok által, hanem ezek amazok részéről nyerjenek kárpótlást, de miután jelenleg Erdélyben mindenki jobbágygyűron, talán azáltal nyuttathatnék némi segély, ha a roppant földtehermentesítési adósság törlesztésére a közös legelők bérbe adatnának. Friedenfels báró erre tegnap tett javaslatát azon okból visszavonja, mivel értésére esett, hogy a választmány tegnap tartott ülésében egyesülve a kormány képviselőjével, azon okokat elintézte, melyek őt tegnapi javaslata tételére bírták. Miután Mán Gábor javaslata az átalános viták befejezését illetőleg elfogadtatott, és a kormány képviselője a kormánynak, valamint a jelenleg működő földtehermentesítési alap igazgatóságának eljárását igazoló, és az átalános viták folyama alatt felmerült téves állításokat megcáfolta, a részletes vita megkezdetett, és az I. czím: „földtehermentesítési alap igazgatóság“ a választmány javaslata folytán a kormány által követelt 15,037 ftnyi összeggel elfogadtatott, szintén a választmánynak következő két javaslata emeltetett határozattá, melyek ellen a kormány képviselője hiában tiltakozott, ahogy a magas kormány azon okokat előterjessze, melyeknél fogva a hivatalnokok napidíja, habár csak ideiglenesen is, a földtehermentesítési alapból fedeztessék ; b) hogy a kormány az országgyűlés előtt nyilatkoztassa ki, miként szándékozik azon kiadásokat fedezni, melyek eddig fizetés, az írnokok napidíjai, iróeszközök, irodai átalányok, világítás és lakbér tekintetében a földtehermentesítési alapból fizettettek, de a költségvetésbe vagy épen nem, vagy csak csekély összegekkel vetettek fel. A II. czím : „az igazoló bizottmányok kiadásaidra a kormány által 35,233 frt követeltetik, a választmány a számvevőség kimutatásai alapján azonban 25,332 frtot hoz javaslatba. Herberth Ede, miután a kormányképviselő ezen bizottmányok hatáskörét illető interpellációra válaszolt, azt javasolja, hogy ezen szükséglet tökéletesen kitöröltessék, s e tekintetben az 1854. junius 21-diki földtehermentesitési patens 13. §-ának szövegére és az azt értelmező 1857-ki ministeri rendeletre hivatkozik. Ez ellen nyilatkozik Friedenfels báró, és a választmány által megszüntetett összegek előlegképeii engedélyezését javasolja, mert egyszerű törlés által a bizottmányok kénytelenek lennének működéseiket megszüntetni ; ennek következménye pedig az lenne, hogy a földtehermentesítés ügye fennakadna, és az ez idő alatt magasra növekvő kamatok az országnak roppant kárt okoznának. Schmidt szász gróf a javaslatba hozott öszszegek megszüntetése mellett nyilatkozik, de azon feltevéssel, hogy az igazoló bizottmány kiadásai lehetőleg alábbszállíttassanak, megjegyezvén, miszerint e czímnél az úrbéri patens 13. §-ra történt hivatkozás nem alapos. Puscariu azon javaslatot teszi, hogy ezen szükséglet ne a földtehermentesítési alapból fedeztes-M——————————