Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-25 / 244. szám

344. Sz. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY­ ITSngíii­ hirdetéseit: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Ki­lföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Molten Ottó ; H­a­m­b­u­r­g - A 11­6­n­á­b­a­n Uansenatein és Vogler; Hamburg­­ban Fürkheim Jakab; Lipcsében Bugler H., Illyen és Fort uraknál. Bu­da-Pest, Kedd, October 25. 1864. Előfizetési árak­­ Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévr....................................10 frt. Félévre.........................8 frt. 50 kr. Negyedévre........................5 „ Negyedévre .... 4 H 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi October 6-tól kelt legfelsőbb határozatánál fogva Gruics Nikanor fölszentelt püspököt s a pakráczi püspökség admini­­stratorát pakráczi g. n. e.püspökké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi October 10-én 17892. szám alatt kelt kir. udv. rendelet szerint Weinberl Ferencz gyöngyösi lakos saját és gyer­mekei vezetéknevének „S­z­ö­­­ő s­i“-re kért átváltoz­tatását legkegyelmesebben megengedte. Zalamegye főispáni helytartója a megye kapor­­naki járásában megürült egyik szolgabirói állomásra tubolyszegi T­u­b­o­l­y Viktor szent-lászlói közbirto­kos és 1861. évben volt megyei másod aljegyzőt; to­vábbá K­o­c­z­e­t­h Mátyás belatinczi földbirtokost a muraközi járásban megürült egyik esküdti állomásra; — Gombás Sándor jogvégzett magánzót megyei tisz­teletbeli aljegyzővé,Szilágyi Jánost görböi kerü­leti jegyzővé és megyei tiszteletbeli esküdtté nevezte ki. Csongrád megye főispáni helytartója a tiszán­in­­neni járás első kerületi szolgabiróságánál üresedésbe jött esküdti állomásra Endrényi Antal b. ügyvé­det, a Szentes város tanácsánál megüresült közigazga­tási tanácsnoki állomásra Szűrszabó Nagy István, eddigi gazdasági bizottmányi tagot, — Holdme­­ző-Vásárhely tanácsánál egy rendszeresitett dijnoki ál­lomásra Erdélyi Döme végzett jogászt, — a köz­ponti szolgabiróságnál m­egürült rendszeresitett dijnoki állomásra Csorba Ákos eddigi napdijnokot, — to­vábbá Barth László írnokot tiszteletbeli megyei al­jegyzővé, — végre B­e­k­e Kálmán csendbiztost, a közbiztonság érdekében tett buzgó és hasznos szolgá­latainak elismeréséül, Csongrád megye tiszteletbeli es­­küdtjévé nevezte ki. AB.M1IIVAT­ALOS RÉSZ. A birod. tanács egy­behívásáról a f. hó 22-ki „Abendpost“ írja : „A mai „Wiener Zeitung“ közzéteszi a csá­szári pátenst, mely a birodalmi tanácsot az alap­törvény 10-ik §-a értelmében számára engedett hatáskör gyakorlására egybehívja. Az idézett al­kotmányi határozmány szerint az egybehívott birodalmi tanács hatásköre a törvényhozás azon tárgyait foglalandja magában, melyek azon jo­gok, kötelességek és érdekekre vonatkoznak, me­lyek az összes királyságok és országokra nézve közösek. Kiemelendő­nek hiszszük, miszerint épen az e közös jogokra, kötelességek és érdekekre való tekintet a császári kormány elhatározására nézve irányadóvá vált. Az államháztartás költ­ségvetésének alkotmányszerű megállapítása s az azzal összeköttetésben álló pénzügyi el­őtér­j­észt­­vény­ek elintézése, melyekhez más fontos tárgyak fognak csatlakozni, nem csak a legáltalános, s legkitűnőbb állami érdek tárgyai, hanem fő­leg olyak, melyek tárgyalása a dolog természeténél fogva haladékot nem szenvedhet. S nem kevésb­­bé kell­ eldöntő befolyást gyakorolni azon megfontolásnak, miszerint a kormánynak fen kell azon lehetőséget tartania, hogy miután a kir. tanács feladata az épen megállapított hatá­rokon belül befejezve s mihelyt a további kö­vetkezmény folytán, a szűkebb kir. tanács a hozzá utasított törvényhozási tárgyak elintézése végett forma szerint meghivó lesz, a birodalom keleti felében is az országgyűlések alkotmány­szerű tevékenység végett egybehivassanak.“ Ugyancsak a birodalmi tanács egybehivása alkal­mából a „Botschafter“ többek közt így szól : „Azon, a függő alkotmány megoldását előmozdító alkotmányszerű jelentőséget, melyet mi a tágabb biro­dalmi tanács egybehivatásának tulajdonítunk, enneli az, miszerint a „Wiener Abendp.“ ahhoz azon lehetőséget köti, hogy a szűkebb birod. tanács együttülése alatt a birodalom keleti felének országgyűlései alkotmány­szerű tevékenység végett egybe fognak hivattatni. Ez által ki van emelve, hogy a lajtántúli országgyűlések, s magától érthetőleg első­sorban a magyar országgyű­lés — egészen a birod. alkotmány szellemében — ha­sonló állásban fognak létezni mint a szűkebb bir. ta­nács a lajtáninneni országokra nézve, és annak koordi­­nálva lesznek. Itt is, ott is egy parlament a belügyek számára : politikai igazgatás, igazságügy, cultus, rend­őrség, mely parlamentekre mint államjogi alapjára lenne a tágabb bir. tanács, a birodalmi parlament a közös ügyek : pénz-, kereskedelmi, hadi, külügyek szá­mára építve. Ha, még kiemeljük, hogy a tágabb bir. tanács ál­­lítólag a Felsége által személyesen fog megnyittatni, míg a szűkebb birod. tanácsnál ezen működést a mi­­nistérium az előterjesztvények benyújtása által fogja végezni, úgy hisszük , kiemeltünk minden mozzanatot, melyek az egybehivatási tényt kellő világba helyezik. Mind formai, mind anyagi tekintetben ennélfogva tökéletesen öszhangzik az, hogy a magyar és horvát országgyűlésnek, valamint az erdélyi országgyűlésnek — mely különben már szabályozott tevékenységi kör­be lépett — egybehivatása egy időben a szűkebb birod. tanács egybehivatásával hirdettetik ki. A „Wiener Abendpost“ ugyan nagyon óvatosan fejezi ki magát : csupán „lehetőségéről“ szól a birodalom keleti fele országgyűlései egybehivatásának, a­nélkül, hogy a ma­gyar országgyűlést nyilván megnevezné. Ezen óvatos­ságot a kifejezésben ezen lap állásánál fogva meg tud­juk magunknak magyarázni, azonban magunk részéről tudni hisszük, miszerint a kormánynak legkomolyabb törekvése a magyar országgyűlés egybehivatását a legközelebbi év folytán a szűkebb kir. tanács ugyan­­egy időbeni egybehivatása alatt eszközölni. Vájjon a magyar és horvát országgyűlések egyidőben fognak-e egybeülni, vájjon mindkettő egymásután s mily sorban fognak egybehivattatni: ez, úgy látszik, még nincs elha­tározva. Pillanatilag azt hinnék, azon szándék forog fen, a magyar országgyűlést a horvát előtt hívni egybe, annak a birodalmi alkotmányt előterjeszteni, s ha elfo­gadható határozatokat hoz, azzal a legközelebbi tágabb birodalmi tanács elé lépni.“ Egy bizalmas levél, *) Tisztelt szerkesztő úr! Kegyed becses lapjában azt olvasom, hogy én egésségem helyreállítása végett Újlakon voltam, a­hol már kugliztam is. Nagyon köszönöm azon szíves figyel­met, hogy hírt mond rólam azoknak, a­kiket sorsom érdekel, hanem engedje meg, hogy e bit egyik részét kiigazítsam. Én Újlakon kugliztam, az igaz, mert jobb karomnak ilyen gyakorlatokra szüksége van, hanem egésségem érdekében Mármaros megyében voltam a brékeri fürdőn, fővárosunktól mintegy hatvan mértföld­­nyire, hol Galiczia, Bukovina és Erdély határai össze­­szögellenek. Nekem ezt a fürdőt ottani jó barátaim aján­lották, s a magam megnyugtatása végett — tisztelt or­vosaim engedelmével — el is mentem oda, bár akkor már a fürdői időszaknak vége volt; azonban tulajdono­sa, Szöllösi Balázs tisztelt barátom, ki a fürdőt házilag kezeli, a fürdői szolgálatot, mely már meg volt szüntet­ve, egymagamért újra berendezte. E szint oly felséges, mint szerény gyógyforrás valóban megérdemli, hogy jelességét országszerte hirdessem, s leginkább e végett irom, azaz diktálom e levelet. Az idő kedvezőtlensége miatt én e fürdőben csak 25 napot tölthettem, de hatá­sa reám ez idő alatt is annyira jótékony volt, hogy ha két ennyit tölthetek vala itt a nyár javában, meg va­gyok győződve, a siker tökéletes lett volna. De sept. 28-án itt már a hegyek égig érő gerinczeit köröskörül hó borította, mely ellentétben a hegyek derekán elte­rülő rengeteg erdők sötétzöld színével, nagyszerűen szép látvány volt ugyan, de miután ugyanakkor a völgyben erős fagyás volt, el kellett hagynom e vad­regényes tájat, hogy majd kedvezőbb időben újra meg­látogassam. Apropos! Azt is olvasom a lapokban, hogy szín­­házunk igazgatásában a mostani rendszert valami más­nak kellene felváltani. Kár­állapotom mellett sem áll­hatom meg, hogy erre észrevételt ne tegyek. Azt hi­szem, hogy ez a más rendszer annyit tesz, mint más e­m­b­e­r, s valahányszor oly kétségbeesett erőlködést látok az igazgatói állás elnyeréséért, mint a minőt már *) Örömmel nyitunk tért e soroknak, melyek örvendetes bizonyságot tesznek arról, hogy jeles művészünk kényszerű pi­henése közben sem szűnt meg azon intézet ügyeivel foglalkozni, melynek ő dicsősége. (Ily szavakkal üdvözli a M. S. e czikket, melyet azon megjegyzéssel közlünk, hogy bár teljesen egyet­értünk kitűnő művészünkkel abban, mit a végszakaszokban különösen a jelenlegi igazgató úr érdemeiről mond, de azon eszközökre nézve, melyeket a nemzeti színház emelésére ajánl, részben eltérő véleményben vagyunk ; észrevételeinket azon­ban nem akarjuk e rövid jegyzet szűk körébe szorítani, hanem azokat közelebb külön czikkben adandjuk elő.( Szerk.) nem egyszer láttam: mindig Hamlet szavai jutnak eszembe, melyeket az udvaronczokhoz intéz: „Ugyan mi hibát követtetek el Fortuna ellen, hogy ide küld benneteket fogságba ?“ Azt hiszi talán az az igen ér­demes nemtudomki, a­ki ide akar jönni, hogy ő béké­ben fogja köztünk leélni napjait? hogy majd ő lesz az az egyetlen kivétel, a­ki nem lesz kénytelen élethalálra küzdeni, s nem lesz kitéve a félreértések, gyanúsítások, anyagi és erkölcsi bukás veszélyeinek? hogy ő eleget fog tehetni azon egymással homlok­egyenest ellenkező követeléseknek, anyagi és szellemi érdekeknek, melyek tőle kielégítésre várnak, a nemzet, az osztályok és egye­sek, a kritika, a dráma­irók, zenekedvelők, a színházi tagok és a többiek részéről ? A­mi azt a más rendszert illeti, a­mit az egész művelt világ a legjobbnak tart, arról már lapjaink ele­get beszéltek, hanem elég tapasztalásunk van arra nézve is, hogy nálunk ahoz a más rendszerhez más kö­rülmények is kellenének. Szabadítsák fel színházunkat az adósságok elviselhetetlen terhétől; építsenek még egy színházat; különözzék el a drámát az operától; rendezzék be, s szereljék föl mind a kettőt czélszerűen, nem ignorálva a műtudomány bámulatos előhaladását e nemben; lássák el az operát száz-, a drámát ötvenezer forint subventióval; szóval: tegyék mindkét intézetet anyagilag független helyzetbe; szellemileg pedig adja­nak az igazgatónak önállást, s lehetőleg szabad kezet, ne comitétől függjön, hanem csupán az országgyűléstől, s ennek számoljon egyedül, akkor majd beszélhetünk olyan rendszerről, minővel például a théatre francaist, s a párisi nagy operát igazgatják. A mi körülményeink között az egész rendszer­­változtatás legfeljebb a körül szokott forogni: minő el­­lenőrség legyen a színházi bevételek és kiadások ke­zelésében, és hogy a műsorozat készítése, s a szerepek kiosztása a színházi tagok befolyásával történjék-e vagy a nélkül. A többi megy a szokott kerékvágásban. Nálunk a legjobb rendszer, a legalkalmasabb igazgató, s a legjobb igazgatásért egyedüli garantia: az igazgató egyénisége. Ha ő derék magyar ember, ha humánus műveltsége van; ha ízléssel, vagy finom érzékkel bir a művészeti szép iránt; ha bátor, tevékeny, részrehajlat­­lan; ha önálló ítélettel bir, s nem primae informationis; ha elég tapintata van, gyöngéd és finom eszközöket ta­lálni és alkalmazni ott, a­hol nyers jog, s az erő­hata­lom czélhoz nem vezetnek, — minthogy: „summum jus, summa injuria„, — akkor az ő egyénisége oly élő rendszer lesz, melylyel ő a művészeti tiszta irány, s az anyagi létezés követelményei közötti sikamlós ösvé­nyen biztosan fog haladni, így tekintve színházunk jelen állását, én sem okát, sem szükségét nem látom annak, hogy más igaz­gatóval kelljen tenni kísérletet. Én úgy vagyok érte­sülve, hogy Radnótsáy úr különben is el van határozva a lemondásra, — a­mi elég sajnos, — mihelyt bevégez­te azt, a­mit maga elé nemes feladatul tűzött ki, t. i. mihelyt a színházat lehető legjobb karban hagyhatja, de eddigi igazgatásában várjon mi volna az a nagy vétek, mely miatt okvetlenül vissza kellene vonulnia ? Az ta­lán, hogy tökéletesen bukott intézetet bátor önérzettel vett át Nyékytől ? Hogy a pénztárban hatvan forintot talált, és saját pénztárából teljesítette az első fizetése­ket? Vagy az, hogy az ő igazgatását érte az a szeren­cse, hogy a színháznak subventiója van és iskolája ma­holnap megnyílik ? Az, hogy napról napra szereli a színházat a szükséges eszközökkel ? Hogy az új drámá­kat szintoly díszesen és szintoly részrehajlatlan műsze­­retettel igyekszik szállítani, mint az operákat ? Hogy a drámai személyzetet, melyet más igazgatók a lehetet­lenségig redukáltak, a vidék legjobbjaival egészítette ki ? Hogyha zenekarnak diapasont­ szerzett ? Hogy a színházi személyzet számára kölcsön­pénztárt alapított, s a csekélyebb fizetésüeket megmentette az uzsorások körmei közül ? Hogy igazgatói páholyát eladta, hogy árából a színháznak bútort szerezhessen, míg a maga saját pénzével fizette az erkély­székeket, hogy az előa­dásokon jelen lehessen? Azért, hogy a színház tagjai számára Balaton-Füreden díjnélküli fürdést, ellátást, oda- és visszautazást eszközölt? Hogy Bécsbe szintén ingyen utazhatási jogot nyert a gőzhajózási és vasúti, igazgatóságoktól azok számára, kik oda tanulás végett kívánnak rándulni koronként ? Hogy elég bátor volt a szabadjegyek számát kevesbíteni, s ezáltal a bérletszü­­neti bevételeket tetemesen szaporítani ? Hogy a műso­rozat nagy előnyére a nyári szünetelést behozta ? Hogy az alsóbb rendű tagok és a szolgálati személyzet havi­díjait megjavította? Hogy táncziskolát alapított? Hogy a napi költségek körüli visszaéléseket megszüntette ? Hogy egy kérelmezőt sem bocsát el vigasz nélkül, hol azt az intézet kára nélkül teheti? Tehát népi kifejezés­sel élve: „azért ültette volna Radnótsáy az almafát, hogy más kösse hozzá a lovát?“ azaz: akkor lépne vissza, mikor már fáradozásainak sikerét élvezhetné ? Az ilyen eljárás napjainkban nem lenne ugyan megle­pő, hanem annál méltatlanabb. Vannak kérdések, me­lyekben én Radnótsáy úr véleményét nem osztom, s nem is fogom osztani soha, de azért nem vagyok any­­nyira elfogult, hogy szándékosan hunyjam be szememet az igazság előtt. Fogadja szerkesztő ur tiszteletem kifejezését. Pest, oct. 19. 1864. E­g­r­e­s­s­y Gábor: Napi újdonságok. * A „W. L.“ írja : Múlt csütörtökön a pesti nem­zeti szinház tagja és a megszűnt „Látcső“ szerkesztője Szerdahelyi Kálmán Császár Ő Felségénél au­­dientián volt, melyben azt kérelmezte, hogy őt a lapja után hátralékban lévő 600 ft bélyegadó fizetésétől leg­­kegyelmesebben fölmenteni méltóztassék. Császár Ő Felsége a folyamodót kegyteljesen fogadta s miután ügyét meghallgató, azon vigasztaló biztosítással bocsá­totta el, miszerint a mi csak lehető, meg fog tétetni. Szerdahelyi magyarul beszélt és Ő Felségétől ugyan­ezen nyelven kapott választ. * I. L­a­j­o­s bajor király nov. 3-kán Insbruckba, onnen Botzenbe s majdan Rómába utazik. * Gr. Nádasdy erdélyi kanczellár, mint a „Botschafter“ hallomás után közli, szembaja miatt Csá­szár 0 Felségétől hivatalátóli fölmentését kérte volna. Császár 0 Felsége azonban e kérelmét nem teljesíté, sőt ismételve császári kegyének és teljes megelégedé­sének szavait intézte hozzá. * H­e­r­c­z­e­g-p­rimás b­i­b­or­n­o­k-é­r­­s­e­k ö eminentiája mindenszentek napján ünnepli születésnapja 80-dik évfordulóját. E napon szenteli fel ö eminentiája az esztergomi basilikában, a Grigoletti ál­tal festett oltárképet, s ez ünnepélyen, mint az „E. U.“ jelenti, Falcinelli római nuntius e excja is jelen leend. Ez alkalommal a sz. beszédet Lipovnicz­ky István apát, kanonok s várbeli plébános ur tartja. * Gr. Brassier de St. Simon k. porosz követ fővárosunkon keresztül tegnap reggel utazott Konstan­­tinápolyba. * Azon részvét, melylyel a magyar ínségesek Eu­rópa csaknem minden részében, sőt a tengerentúli or­szágokban is találkoztak, és oly örvendetes mint is­mert tény, s bizonyságot tesz azon élénk érdekről, mely­lyel hazánk lakosainak jóléte mindenütt kísértetik. Ám­bár a múlt év szárazságából származott tulajdonképeni szükség már megszűnt, mindazáltal még mindig foly­nak be külföldről adakozások, melyek az emberbaráti adományzók czélzataihoz képest oly községek vagy egyének segélyezésére fordittatnak, kiket az Ínség leg­inkább sajtott. Azon számos emberbarátok közé, a kik a magyarországi szükség egyhitesére feláldozó ügye­­kezetükkel kiváló köszönetre érdemesiték magukat, tartozik a badeni nagyherczegségben a freiburgi egye­tem tanára s udvari tanácsos dr. Rusz lovag. Ugyanő badeni földjei közt a magyar ínségesek számára gyűj­téseket rendezett, melyek a freiburgi kath. egyház­lapban foglalt számadási kimutatás szerint 2932 ft 5 krt eredményeztek. Ezen összeg az imént említett ki­mutatás szerint a freiburgi „Vincze egyletének szol­gáltatott át további rendelkezés végett, mely annak rendeltetésére való eljuttatását bizonyosan eszkö­zölte. ” A pestvárosi mérnöki hivatal által szerkesz­tett, a Rákospatak s a városligeti tónak sejtmérési vi­szonyait előtüntető kimutatás, mely az utóbbi tónak a Rákos vizzeli tápláltatása feletti tervrajzzal együtt rö­vid uton a nm. m. kir. helytartótanácshoz volt felter­jesztve, azzal az utasítással érkezett vissza Pest városa közönségéhez, hogy ezen a városra nézve oly fontos ügyet, tekintettel az ezen intézményben felhozott észre­vételekre s irányeszmékre, komoly tanácskozása tárgyá­vá tegye, s valahára egy határozott tervet elfogadván, ugyanazt a szabályszerűen elkészítendő költségvetés kíséretében, a szükséges fedezet kimutatása mellett, további tárgyalás s végleges jóváhagyás végett mié- Erdélyi ü­gyek. N­a­g­y-S­z­e­b­e­n, oct. 20. (Országgyűlési tudó­sítás). A napról napra üresbbé váló padokból következ­tethetni, hogy az idei országgyűlési ülésszak mielőbb végéhez közelg, hogy a ház tagjai, kik az idén már 5 hónap óta üléseznek, ezért nem neheztelnek, bizo­nyítják azon zajos felkiáltások, melyek által a mai ülés végével az elnök azon közlését, hogy az országgyűlés octóber 29-én elnapoltatik, üdvözölték. A jegyzőkönyv hitelesítése után Puscariu Szohodol községének folyamodványát nyújta be, mely­ben ez földbirtokának szabad használatát, illetőleg an­nak szabályozását kérelmezi; ez a kérelmezési bizott­mányhoz utasíttatott. A tegnapi napirenden lévő tárgyak egészen ki nem merittetvén, Budacker Friedenfels báró javaslata mellett, Puscariu pedig a választmányi javaslat mellett emel szót. Ez utóbbi beszédében az előbbi jobbágyok jelen sorsa felett panaszt emel, mely nézete szerint szomorúbb, mint 1848 előtt volt; ezen korszakig a jobbágy szolgálmányaiért legalább a hábo­­rithatlan legelői jogot élvező, most ebből is kizáratott, s most egy ur helyett az iskolamesternek, a falusi bíró­nak, sőt a szolgabirónak is ingyen szolgálatokat kény­telen tenni; s igy, mint látszik, csakhamar bekövetke­zik azon idő, midőn minden paraszt kis birtokát eladni leend kénytelen; ezen nyomorúságos állapot némileg azáltal hárittathatnék el, ha a volt jobbágyok érdekei, az erdők és legelők szabályozását illető, jelenleg tár­gyalás alatt lévő törvényjavaslat szőnyegre hozatala al­kalmával kellő tekintetbe vétetnének. Axente azt mondja, miszerint, ha a földteher­­mentesítési eljárás mindjárt kezdettől fogva alkotmány­szerű uton folytattatott volna, akkor a mellett szavazna, hogy a volt jobbágyok ne a földbirtokosok által, ha­nem ezek amazok részéről nyerjenek kárpótlást, de miután jelenleg Erdélyben mindenki jobbágygyű­ron, talán azáltal nyuttathatnék némi segély, ha a roppant földtehermentesítési adósság törlesztésére a közös lege­lők bérbe adatnának. Friedenfels báró erre tegnap tett javaslatát azon okból visszavonja, mivel értésére esett, hogy a vá­lasztmány tegnap tartott ülésében egyesülve a kormány képviselőjével, azon okokat elintézte, melyek őt teg­napi javaslata tételére bírták. Miután Mán Gábor javaslata az átalános vi­ták befejezését illetőleg elfogadtatott, és a kormány képviselője a kormánynak, valamint a jelenleg működő földtehermentesítési alap igazgatóságának eljárását igazoló, és az átalános viták folyama alatt felmerült té­ves állításokat megc­áfolta, a részletes vita megkezde­tett, és az I. czím: „földtehermentesítési alap­ igazgató­ság“ a választmány javaslata folytán a kormány által követelt 15,037 ftnyi összeggel elfogadtatott, szintén a választmánynak következő két javaslata emeltetett ha­tározattá, melyek ellen a kormány képviselője hiában tiltakozott, a­­hogy a magas kormány azon okokat előterjessze, melyeknél fogva a hivatalnokok napidíja, habár csak ideiglenesen is, a földtehermentesítési alap­ból fedeztessék ; b) hogy a kormány az országgyűlés előtt nyilatkoztassa ki, miként szándékozik azon kiadá­sokat fedezni, melyek eddig fizetés, az írnokok napi­díjai, iró­eszközök, irodai átalányok, világítás és lak­bér tekintetében a földtehermentesítési alapból fizettet­tek, de a költségvetésbe vagy épen nem, vagy csak csekély összegekkel vetettek fel. A II. czím : „az igazoló bizottmányok kiadásaid­ra a kormány által 35,233 frt követeltetik, a választ­mány a számvevőség kimutatásai alapján azonban 25,332 frtot hoz javaslatba. Herberth Ede, miután a kormányképviselő ezen bizottmányok hatáskörét illető interpellációra vá­laszolt, azt javasolja, hogy ezen szükséglet tökéletesen kitöröltessék, s e tekintetben az 1854. junius 21-diki földtehermentesitési patens 13. §-ának szövegére és az azt értelmező 1857-ki ministeri rendeletre hivatkozik. Ez ellen nyilatkozik Friedenfels báró, és a vá­lasztmány által megszüntetett összegek előlegképeii engedélyezését javasolja, mert egyszerű törlés által a bizottmányok kénytelenek lennének működéseiket meg­szüntetni ; ennek következménye pedig az lenne, hogy a földtehermentesítés ügye fennakadna, és az ez idő alatt magasra növekvő kamatok az országnak roppant kárt okoznának. Schmidt szász gróf a javaslatba hozott ösz­­szegek megszüntetése mellett nyilatkozik, de azon fel­tevéssel, hogy az igazoló bizottmány kiadásai lehetőleg alábbszállíttassanak, megjegyezvén, miszerint e czímnél az úrbéri patens 13. §-ra történt hivatkozás nem alapos. Puscariu azon javaslatot teszi, hogy ezen szükséglet ne a földtehermentesítési alapból fedeztes-M——————————

Next