Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-01 / 26. szám

Magyarországban rendes 1,087,390 „ rendkiv. 90,610 „ rendk. 8000 „ A fenelősorolt fogyasztási adónemeken kívül vannak még tariffa­­ szerinti fogyasztási czikkek, továbbá különfélék, melyek nem tariffa után szedetnek, végre a községek által haszonbérben leirt fogyasztási adónemek. Mindezeket összefoglalva, az egész birodalom­ban 1863-ban következőleg tétettek ki a fogyasztási adónemek : Összesen : 60,617,237 frt. Ebből levonván a kezelési költséget : 2,207,178 „ marad tiszta jövedelműi.................... 58,410,059 „ Nevezetes, hogy a birodalmi tanács pénzügyi vá­lasztmánya 1865-re a kezelési költséget és más kiadást csak 1,661,636 forintra számítja. Pedig e summában már bennfoglaltatnék azon 1,355,765 forintnyi summa, mely kiviteli pr­emium és adóelengedés fejében az adózóknak visszafizetendő lenne. E helyen megemlítendőnek véljük, hogy mióta a pálinka- és szeszadóról első czikkünket írtuk, e tárgy a birodalmi tanács alsóházában egészen vár­atlan fordu­latot vett. Tudjuk, hogy a pénzügyministérium jövőre a pálinka- és szeszadót 10% százalékkal leszállítani kí­vánta. Evvel a birodalmi tanács első tanácskozása alkal­mával nem elégedett meg, hanem a leszállítást 15% szá­zalékig szerette volna felemelni, végre ez sem elégít­vén ki a többséget, az egész kérdés bővebb megvitatás végett a pénzügyi választmányhoz visszautasíttatott. E választmány munkálatát beadván, ennek nyo­mán a birodalmi tanács, legközelebbi ülésében oly vég­zést hozott, mely bizonyosan mindenkit váratlanul le­pett meg. Ugyanis most már az indítványozott 10%-nyiadó- leszállítást nem hogy felemelni kívánta volna, hanem épen semmi leszállítást nem kívánt, s e helyett azt vé­gezte, hogy azoknak, kik külföldre pálinkát vagy szeszt visznek ki, az eddigi kivitelt pr­emium 10% százalék­kal toldassék meg. E határozat, mint mondottuk, váratlan volt, mert e kérdésben a pénzügyminiszer által indítványozott 10% százaléknyi adóleszállítás képviseli a birodalom túl­nyomó népességének érdekét és óhajtását; ellenben a birodalmi tanács alsóházának végzése csak néhány na­gyobb szeszgyárosoknak használna, kik eddig is vasutak szomszédságában vagy más kedvező viszonyok közt folytatván üzleteiket, külföldre rendes kereskedést folytattak. Ily végzés mellett a magyarországi, erdélyi, gali­­cziai száz meg százezer földmivelők, kik a pálinkafö-­­­zést mint mezeigazdák űzték, s egész vidékek jövedel­mező gazdálkodása csak ez iparágtól volt feltételezve, mint például egész Felső-Magyarországban ez az eset, s jövőre kénytelenek lennének a pálinkafőzéssel fel­hagyni , mi bizonyosan nem csak millió adózó polgár, hanem az államfinanczia erszényén is tetemes sebet ej­tene, s az összes nemzeti vagyont érezhetőleg leszál­lítaná. És miért hozta a birodalmi tanács ezt a végzést ? Mert félt, hogy az adóleszállítás következtében annyi pá­linkát főznek, hogy a piacz el lesz vele árasztva. Tehát vannak nálunk nemzetgazdák, kik a feleslegtől félnek! De ha drágább lesz a pálinka, szenvedni fog a kül­földi kivitel, midőn most a beltermelés az olcsóbb po­roszországi pálinkával is nehezen tud versenyezni. Turin, jan. 27. (Eredeti levél) A turiniak még nem elégszenek meg a septemb. 21-iki és 22-iki lecskével, újra kezdik az utczákon a kiabálást és a kődobálást,­­ tegnap est­e a deákok és a szokott fővárosi csavargók egy része nemzeti, más része pedig vörös zászlókkal lepték el az utczákat, rettenetesen kurjongatva „Halál Minghettinek — halál Peruzzinak, le a ministériummal“ ! A kormány e rend­bontások ellenében tétlen maradt, semmi erőt sem küldött ki a rend helyreállítására, és hagyta őket sza­badon lármázni; de attól tartanak a józan polgárok, hogy ily gyengeség által (habár tegnap semmi baleset sem történt is) könnyen vérszemet kap, ama sok elvete­medett naplopó, a­kik mit sem veszíthetnek, újabb ren­detlenség elidézésére. A fővárosi átköltözés már megkezdődött,néhány osz­­tálya a bel- és hadügyministériumnak már megszünteté rendes napi foglalkozását, s nagyobb része ezen osztály­beli hivatalnokoknak már Flórenczbe költözött; igen sietnek, mert ki előbb ér oda, annál alkalmasabban választhat lakást, mert tudva van, hogy nagyrészt a hi­vatalnokoknak kényszerülve lesz a körülfekvő faluk­ban lakni, egyrészt lakás­hiány, másrészt pedig a drá­gaság miatt, jelenleg is már 100 frankot (40 frtot) mernek követelni a florenczi házigazdák egy bútoro­zott szobáért havonkint, képzeljük ezután. Hétfőre, azaz e hó 30-ra nagyszerű tánczvigalom van hirdetve az udvarnál. Halljuk, hogy a piemonti nemes nők demonstrálni akarnak e tánczvigalom al­kalmával a főváros áttétele miatt és mind feketébe öltözve jelennek meg. Halljuk másrészről, hogy a milá­nói, florenczi és nápolyi nők ezt tudván, annál nagyobb számmal jönnek Turinba és mind rózsaszínbe fognak öltözni ez alkalommal. Ez mutatja, hogy a­hol az ola­szok ketten vannak, ott legalább három az akarat; eb­ből ítélve, kevés reményt nyújthat a jövő is, mert úgy tartom, hogy a­mely betegnek belső szervezete rész, annak teste nagy és erős nem lehet. Két brigánti testvért (Cipriano és Jona la Gala) a szamariai törvényszék halálra ítélt, mert több mint 60 gyilkolást vittek véghez, de a király megkegyel­mezett nekik; ezt is a múlt minisztériumnak köszönhe­tik, mert mielőtt a franczia kormány kiadta volna őket, megígérték, hogy halállal nem fogják őket bün­tetni ; sokan félnek, hogy egy pár hónap múlva elszök­nek a börtönből, mint szokás Nápolyban, és ismét rab­lásnak adják magukat. Miután a kormány 100 ezer betanult öreg kato­nát haza­küldött szabadsággal a múlt hónapokban, e napokban látjuk érkezni fegyver alá az ujonczokat, kiknek száma 60 ezerre rúg; az olasz katona ujoncz korában átalában kicsiny és gyenge, s alig bajuszos 25 éves korában, mikor haza megy szabadságra; kü­lönben értelmes, könnyen betanulja a katonai mozdula­tokat és megszokja hamar a katonai életet; atalán igen gyorsak és vígak, különösen a vadászok (bersaglierik), kik nem ismerik a lassú lépést és minden mozdulatot futva végeznek , úgy van nekiek előírva; öltözetük igen szép és alkalmas; — a lovasság egyáltalában keve­set ér. Szinházaink e télen keveset érnek; a királyi, hol a hires Bardini, és az Alfierin kívül, hol a kitűnő lovas Guilion-társaság működik, — a többi tiz szinház nem érdemel említést. V. G. Sziléziában . . rendes 494,770 „ rendkiv. 41,230 „ Alsó-Austriában rendes 189,700 „ rendk. 15,300 „ Galicziában . . rendes 156,920 „ rendkiv. 13,080 * * Felső-Austriában rendes és Pálinka és szeszadó . . 17,630,400 forint. Söradó ......................... 16,397,976 „ Czukor ......................... 6,592,000 * Bor .............................. 5,949,354 „ Hús ....... 5,589,860 „ Tariffaszerinti más czikkek 2,201,816 „ Különfélék..................... 1,019,885 „ Haszonbérek .... 5,235,916 „ kp A K­­áfi­ni a Napi újdonságok. — Ő cs. k. Apostoli Felsége jan. 30-án délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. — A „Wiener Abendp.“ tegnap következő közle­ményt hozott: „Habár minden utalás a különböző napi­lapok által szakadatlanul jelentett udvari és személyi tudósí­tások meg nem bízható voltára— azok szerkesztőségeire nézve ekkorig sikertelen maradt, mindamellett szükségesnek tartjuk, ismételve figyelmeztetni az ol­vasó­közönséget, hogy ezen illetéktelen forrásokból merített jelentések rendesen három­negyedrészben hely­telenek vagy elferdítettek, így, ho­gy nagyon is számos ilynemű pontatlan­ságot az utóbbi időből ne említsünk, ma csak azt emel­jük ki, hogy a Sándor hesseni herczeg al­egy ő fenségének az aktiv szolgálatból kilépte jelöli hir lég­ből van kapva.“ * A magy. t. akadémia titkárának jelentéséből. A folyó évi január 26-án tartott igazga­tósági ülésnek két tárgya: az elnökségi jelöltek fel­­terjesztése, s egy igazgatói hely betöltése már tudva van olvasóink előtt. Ez ülésnek még két fontos tárgya a költségvetés és a palotaügy. Az akadémia alaptőkéje hazafiak alapítványai, s ezek közt gróf Desselvffy Kálmáné 1050 ft, Ghiczy Ferenczé 3000 ft, Joannovics Györgyé 200 ft, Sztrokay Lujza asszonyé 1000 arany) hagyományai (Zmeskál Józsefé 3000 ft, Szilágyi Istváné 2000 ft, Német József és nejeé 1000 ft, Ágoston Józsefé 100 ft) és adakozásai (Purgstaller József r. tagé 315 ft, dr. Szőcs Sámuel gyűjtése 152 ft stb.) által a közelebb lefolyt évben is gyarapodott. Ezen szaporodásokkal az alaptőke 4,110,167 ft 69 krra emelkedett, mely öszletből azon­ban némely tőkék a bérház építésére fordittatván, az alaptőke állása 1864. december utolsó napján 1,100,939 ft 69 kr és 800 arany volt. A múlt évi költségvetés közérdekűbb adatai: Az 1864-ki költségvetésben a re­mélhető bevétel 58,500 ftban volt felvéve, azonban való­sággal bevézetett 59,150 ft 20 kr. Az eladott könyvekből 3357 ft 86 kr jött be. Az akadémia kebelében működő öt bizottság 11,650 forint helyett, a­mennyi a költség­vetésben fel volt véve, valósággal 12,538 ft 26 krt adott ki. Az idei (1865-ki) költségvetést illetőleg: A bizton remélhető bevétel a folyó évre 64,306 ft 46 krnyi öszletben van felvéve. A kiadások öszlete pedig 60,515 '-ban állapíttatott meg. Ez öszletből a rendes tagok, tisztviselők és szó­szerkesztők fizetésére 17,300 ft, az irodai személy­­­ fizetésének szaporítására (egy kinevezendő kiadó­i pavitnok eddigi fizetésének felemelésével) 700 ft, ezek bérére­­tekintettel most már a palota szüksé­ge 2000 ft esik. A jutalmak (feltéve, hogy az ez­eválmák mind kiadatnak) összesen 675 db arányát T.e.s igénybe, nem számítva bele a 300 ftos női­­­, s az első magyar biztosító társulat 1000 ftos neudasági jutalmát. Nyomtatásra, metszetésre tfzsz kötésre az összes akadémiát illető kiadásoknál (Évkönyvek, Értesítők stb.) 4000 ft, s e kiadások írói dijaira 3000 ft van fel­véve. A bizottságok azonban külön budgettel rendel­keznek. Részükre, beleszámítva szerkesztőik, előadóik fizetéseit is, összesen 13.115 forint van ez évre megál­lapítva. Ez öszletből illeti a) a történelmi bizottságot 3000 ft, b) a természettudományit 3000 ft, c) az archaeo­­logiait 2000 ft, d)a statistikait 1800 ft, e) a nyelvtudo­mányit (a nyelvemlékek kiadási költségeivel) 2000 ft. Azonban a történelmi bizottságnak, a fentebb irt ész­­leten felül, a nápolyi anjoui regesták s egy nagyérdekü hazai levéltár másoltatására 1000 ft van rendelkezé­sére adva, s a mathem. és természettudományi bizott­ság a Nagy Károly rendes tag által adott 315 fttal is rendelkezik, a fentebb érintett kerek öszleten kívül. Tudományos folyóiratokra, könyvek szerzésére 1000 forint jut. * A joghallgatók bálja, melyet tegnap­előtt a redout-termekben segélyegyletük javára adtak, a várakozásnak megfelelőleg messze felülmúlta a far­sang minden eddigi tánczvrgalmait, már ha csak a résztvevők nagy számát tekintetbe veszszük is, mely a 3000-et bizonyosan felülmúlta. Ehhez járul, hogy e mulatság zártkörű lévén, a fővárosi társaság dísze volt jelen. Hogy a sokaságról némi fogalmat adhassunk, csak azon egy körülményt említjük meg, mikép­p 10­ órától a kocsik sora oly hosszúra nyúlt, hogy a hátrább érkezők majd úgy voltak útjuk czéljával, mint a vas­utak kora előtt az alföldi utas, a­ki néha egész napig látta egy-egy falu tornyát a távol láthatárban, a­nélkül, hogy elérhette volna. Ezek is bizonyosan elüldögéltek fél- vagy három­negyedóráig a kocsiban garé és fülle­­fellegeik közt, míg végre a redout kapuzata alá jut­hattak, hol aztán a portás megszabadítá őket kocsi­­börtönükből, mint egy lelánczolt Prometheust. A terem veleszületett fényessége mellé még a báb­­adók részé­ről is kapott ékességeket, melyek közt a pompás fon­tain képezte a központot, mely a karzati árkádok alatt felállítva számos sugárban öntő hűsítő illatos vizét, mely díszités a nagy hőség mellett ép oly czél­­szerü, mint szép volt. — Mint az erdőt a fától, a többi virágdiszitményeket a sok élő virágcsoporto­­zatoktól nem láthattuk. Akár a csárdás szabálytalanul hullámzó, akár a franczia négyes rendes vonalakban feltűnt tánczcsoportjait néztük, 7—800, fiatalságban és kedvben sugárzó párnak egy térszínes megjele­nése mindenesetre ép oly elragadó mint imposant lát­ványt nyújtott, kivált a karzatok vagy a páholyok madártávlatából. — A grófi háziasszony igen kedélye­sen fogta fel tisztét s azt lehet mondani, hogy utolsó emberig megállta helyét. A cotillon-rend az ő arcz­­képét tüntette elő. Hogy a vigasság élénk és fesztelen volt, minden legkisebb zavar nélkül, az természetes, ha számba veszszük, hogy itt fővárosunk és vidékünk ifjúsága mulatott együtt, és dicséretes egyszersmind, hogy az ifjak rendezősége oly szép pontossággal tudó tánczvigalmának teljes lefolyását intézni. A fiatal vi­galomnak csak az öreg reggel vetett véget. * A jogász-segélyző­ egylet javára tegnapelőtti báljukból, mint hozzávetőleg mondják, közel 3000 ft jutott. Tehát az ifjak szép bált is adtak, s még jótéte­ményre is csinosan maradt. * Buda városát ismételve meg kell dicsérnünk, hogy ám­bár maga — pénz­állapotát tekintve — igen nehéz ösvényen jár, a közönség kényelmére e zuzmarás­­ időben a vár utait igen gondosan tisztogattatja. * Offenbachot egy bécsi lap párisi levele­zője eltünteti. Valószínübb lesz azonban a másik ver­­sió, hogy Offenbach, ki a párisi közönséget „Helena“ operettejével gyönyörökben füröszti, orvosai tanácsára fürdőre ment. * A nagy redoutteremben f. hó 8-án tartandó tár­­sastánczvigalomra, mely a keresk. testület kórháza ja­vára menend végbe, a polg. kereskedelmi épület irodá­jában naponkint d. e. 10—12-ig s d. u. 2—4-ig lehet je­gyeket váltani. A sarokpáholyok 30 ft, páholy a sor­ban 20 ft, zártszék 4 ft. * A „P.L.“ írja, hogy Lipotariu János, az er­délyi országgyűlés részéről küldött birodalmi tanácsi követ, jan. 22-én Szamos-Ujvártt meghalt. * A „Weimarer Zig“ jan. 26-tól Gutzkow Károly testi állapotát javuló folyamatának, lelki álla­potát azonban vigasznélkülinek rajzolja. A szerencsét­len költő még mindig azon rögeszmében szenved, hogy ellenségektől üldöztetik, s naponkint rohamai vannak, midőn újabb kísérleteket tesz, életének véget vetni. Tisztább pillanataiban egy nyugodt helyecskét óhajt, hol a világtól elkülönzötten élhet. Az orvosok több íz­ben szivattak be vele chloroformot s erre baja eny­hülni látszott. * Végre elvállalja valaki, hogy ő nyerte a hitel­sorsjegyek utolsó húzásában a 250,000 ftot. Legalább egy hét elmúlt, mióta e hír jár s még nem érkezett c­á­­folat. A boldog ember, a­kinek egy perez a szerencse vedréből 250,000 ftot jövedelmezett, stagnol járási orvos dr. Rubricziui János Raguzából. * Nem valósul, hogy Münchenben a király ren­deletére Don Carlost egészen, minden kihagyás nélkül adták volna; csupán egyes jeleneteket húztak vissza (mint színpadi műnyelven mondják), melyeket egyéb­iránt egyátalában nem a darab kárára s nem is a kö­zönség hátrányára — ki szoktak hagyni. Mindamellett kihagyásokra így is kényszerülve voltak, hogy a da­rab részére — a házban a közönséget megtartsák, kü­lönben könnyen megtörténhetik vala, hogy végül a színészek maguknak játszottak volna. A rövidítéseken kívül a szövegben, tökéletesen kihagyattak II. felv. 14 és 15 jelenet. IV. felv. 1. 2. 3.14. 22. 23.24-dik jelenet és végre V. felv. 7. jelenet. A darab így is 6 órakor kezdve 11 óra utánig tartott. * Nagy-Kőrösön és Kecskeméten—■ az első helyen i. hó 28-án estve 8 — az utóbbi helyen 9 órakor ismét földrengést észleltek, mely három másod­perczig tar­tott. Az ingás most is délnyugatról keletre szolgált, és nagyobb morajt idézett elő mint első ízben. * Szalay László „Magyarország történetének“ folytatására és bevégzésére, mint a „P. N.“ írja, mind f­d. E­ö­t­v­ö­s József ö mlga, a Szalay árvák gyámja, ’ mind pedig a kiadó Lau­ff­er Vilmos Thaly Kál­mánt szólították fel. — A Szalay által sajtó alá rende­zett Károlyi Sándor önéletírásához s a „Szathmári béke­kötéshez a történeti s ismertető bevezetést szintén Thaly irta meg, s már sajtó alá is adá, s igy az érdekes mű közelebb megjelen. Magának a könyvnek ívei már ki vannak nyomtatva. * A „P. H.“ közli a nemz. casino pénztári kimutatását a múlt évről. Bevétel volt: a) rendes 29,500 ft; b) rendkívüli 83,130 ft 17% kr. Kiadás : a) rendes 39,468 ft 43 kr; rendkívüli 2624 ft 4 kr. Le­vonván a kiadást a bevételből, marad 1865-re 41,087 ft 70% kr, készpénzben 2587 ft 70% kr, takarékpénztári könyvekben 38,500 ft. — A főmagy kir. hétszemélyes táblán 1865. jan. 30. s köv. napokon előadatnak: Nákó Jánosnak özv. Gyertyánffy Ágnes e. adóssági; Sermon Jánosné­­nak Kedli Ferencz és társai e. kötelezvény-visszaadási; Lobi Jakab folyamodása; Köbér Antalnak b. Kákonyi József e. kártérítési; Horváth Antalnak Erős Anna e. végrendelet megsemmisitési; Kreszelbauer Annának Kreszelbauer Mózes e. végrehajtási ü. Előadó: Szabó Menyhért stb. Zima Moskó Mária hagyatékának Weisz­­ János és neje e. hagyatéki; Scheinberger Antal Sisaky János e. biztosítási; Samuel József Iróffy Márton é. igénypere. Előadó: G­e­d­e­o­n Gábor stb. Khon­­Fü­­löpnek Bori Manó és neje e. végrehajtási; Pullio Con­stantin Popovits Sándor e. végrehajtási; Lechner Fe­­rencznek özv. Mayer Benedekné és társai e. örökösö­dési ; Vittkay Z­ófia özv. Fáy Alajosné e. zálogváltási pere.Előadó: Urbanovszky stb. Halász Albertnek Halász Gusztáv stb. e. adóssági; a „Matica srbska“ czimü egyletnek Boros-Sebes város e. adóssági; a cs. kir. pénzügyészség Kiss János és neje e. adóssági; Kiss János és nejének a cs. kir. pénzügyészség e. 1837. ft és jár.; Füle Péter és társai Juhász János és társai e. végrendelet teljesítése; Schweiger testvérek­nek Kováts László e. kétszeres foglaló iránti u. Előadó: Jamniczky kth. Gr. Wandernáth Vilmos és tár­­­sai gr. Barkóczy János és társa e. zálogváltási; Péter Hermann Werner Jakab e., Péter Hermann Ziska Jó­zsef e. kétrendbeli; Péter Hermann Werner Jakab e. kétrendbeli; Péter Hermann Ziska József­­ és Ziska Jó­zsef Werner Jakab e. tkkönyvi ügyei. Előadó R­a­­­s­z ktb. Argay Jánosnak Klobusiczky Anna e. haszonbéri birtok-átruházási, Ignatovics Máriának Joannovits Dö­me e. szerződés-érvénytelenitésin.Előadó: G e d o o n. Kiefer Károly és nejének Gajer Mihály e. szerződés­­teljesitcsi: Lehoczky Annának Prónay Antal és Elek e. hagyomány kiadása; Kiefer Károly és neje Prónay An­tal e. adóssági; Wallerstein Józsefnek Heller Hermann e. 209 f. Ulreich Mártonnak Riemer Antonia e. adóss. Weiterschütz Jánosné Sonnenfeld Simon e. adóssági; Bárczay Gyula Hartmann József és Anna e. adóssági; Marschal Alajosnak Mayer Károly e. munkadij, Cser­­nus Jánosnak Kovács István stb. e. 273 f. Trautmann Márton stb. Kováts János e. végrehajtási, Jankovits Jánosnak Tarczalovits Mária o. adóssági. Előadó :­ Szerényi stb. Krb Emilia telekkönyvi ügye. Előadó Csacskó stb. Wohlmuth Jánosnak néh. Wohlmuth Borbála hagyatéka e. felfolyamodványa. A cs. kir. pénz­ügyészségnek Nagyvárad városa e. adóss. Előadó B­a­­b­o­s ktb. ur. B. Fleckhammer Man. Sisányi Miklós örö­kösei és érdektársai e. hozomány megítélése; Froh­­mann Eleknek Kohn Terézia e. adóssági. Szecsey Sán­­dornak Czeglédi Gedeon e. igénypere. Galgóczy An­drásnak Mogcsay Gábor e. kártérítési; gr. Hunyady József és társainak biróküldési kérvénye. Előadó Német János stb. Mentzer Henrik Vojnits Ferencz e. kártérítési. Unghmegye törvényszéke nyilatkozata a Gajdosi biróküldés iránt. Előadó : G­ö­m­ö­r­y stb. Tal­­lián-Dörögd község úrbéri pere. Előadó : G­e­rl­é­b József. (Törv. Csarn.) Külföld. ANGOLORSZÁG. Az eddigi dán követ, Bille átnyujta visszahívási iratait, Ő egyelőre Angolország­ban veendi lakását. Peel Frigyes állam-altitkár jan. 26-án bury-i választói előtt beszédet tartott, melyben a be-nem-avat­­kozási s béke-eszméket, a dijak leszállítását, s a parlia­ment reformot védelmezé. Két angol tisztnek Japánban történt orozva meg­gyilkoltatása az angol lapoknál nagy indignatiót ger­jesztett, a­mi természetes, azonban ezen indignatió any­­nyira megy, hogy a kormánytól erélyes visszatorlást kí­vánnak.­­ A „Patrie“ erre megjegyzi, hogy ő is fájlalja ugyan a két angol tiszt meggyilkoltatását, s elismeri, hogy ezen bűntény ünnepélyes elégtételt kíván , azon­ban sajnálná, ha oly erőszakossági tények követtetné­­nek el, melyek csak compromittálnák a franczia s an­gol szövetséges seregek által a szélső keleten czélba­­vett polgárosítási művet. Ilyen tény lenne p. o. Yeddo fölgyujtása, minek tanácslására némely lapok hajlan­dóknak látszanak, egy oly orgyilkosságért, mely két­ségkívül csak elszigetelt tény, s melyért a felelősséget nem lehet a japáni kormányra hárítni. FRANCZIAORSZÁG: A „France“ tudni hiszi, mikép a párisi s madridi udvarok közt alkudozások folynak oly czélból, hogy a megszorító elveken alapuló régi egyezmények helyébe oly újabb szerződés állíttas­sák, mely inkább öszhangzásban lenne a kereskedelmi szabadsággal. A bordeauxi bíbornok-érsek, Donnet egy jegyzékben kijelenti, hogy nem tarta nyilvánosság elé bocsátandóknak az általa a pápához s a cultusminister­­hez intézett leveleket, mivel fönntartja magának, hogy a senatusban szólhasson az egyház szent jogairól, s a püspöki karnak Krisztus helytartója irányábani köte­lességeiről. Nem tudhatni, hogy az érdemes főpap minő alkalommal szándékozik azt tenni: a válaszfelirati, vagy a cultus-budget fölötti vita, vagy valamely kér­vény alkalmából-e. A „Patrie“ megc­áfolja azon közlést, mintha a franczia kormány a bécsi s berlini udvaroknál lévő kö­veteihez igen határozott modorbani sürgönyöket inté­zett volna, a herczegségek kérdésének nemzeti szel­­lembeni megoldása iránt. E lapnak semmi oka sincs ugyan azt hinni, hogy Francziaország megszűnt volna azt óhajtani, mikép a lakosság óhajtásainak szabadon kifejezésére hivassák föl; azonban arról nincs tudomása, hogy ily szellemben valamely sürgöny intéztetett volna Berlinbe s Bécsbe. A „Köln­ Zeitung“ szerint Thiers kijelenté, hogy a pápaságot védelmezni, s az egyezményt meg akarja támadni. Az egyezmény létesülése esetében a pápa Francziaországba fogna menekülni, s Thiers ezt mondja : „Je ne veux pas, que Bonaparte ait un préfet mitré en France.“ (Nem akarom, hogy Bonaparténak egy mitrával földiszített megye­főnöke legyen Franczia­­országban.) A „Patrie“ szerint a „Grégeois“ franczia gőz­na­szád jelöltetett ki a végre, hogy Civita-Vecchiába szál­lítsa azon elítélteket, kiknek az olasz kormánynak kel­lend átszolgáltatniok. A Civita-Vecchiában az „Etna” olasz fregatra fogván átszállíttatni. A vallási kérdések ■— úgy látszik — tetemes he­lyet foglalandnak el a senatus válaszfelirati vitájában. Azt várják ugyanis, hogy M­a­t­h­­­e­u besançoni érsek a senatus elé hozandja a visszaélés miatti megidézések, s­­ az organikus czikkek által szentesített megszorító intéz­­­­kedések kérdését. Mint mondják, a roueni, bordeauxi s párisi érsekek, valamint másrészről Napóleon­­ herczeg is, részt fognak venni a vitában. Azt állítják,­­ hogy Vuit­ry , Roucer s Thuellier fog­nak a kormány nevében beszélni. Az ezen kérdéseket tárgyalandó senatorok közt említik D­e­l­a­n­g­­­é­t is, kinek azon beszéde még nem ment feledésbe, melyet a vallás-ellenes tanokra vonatkozó kérvény tárgyában tartott. Újabban még a marseillei, algíri, st. fleuri, ver­­duni s bayeuxi püspökök is levelet intéztek a cultus­­ministerhez. A saint-brieci s quimperi püspökök ezen­kívül körlevelet intéztek saját papságukhoz, az ency­­clica tárgyában, s a seres-i érsek múlt vasárnap székes­temploma szószékéről kijelenté, hogy ő föltétlenül s különbség nélkül, csatlakozik IX. Pius összes határoza­taihoz. Mint La Rochelleből írják, az ottani püspök né­mely észrevétel­eke nyomat ki a perez kérdései iránt, melyek a legközelebb kihirdetendő böjti pásztorlevelek­kel egy időben fognak megjelenni. A „Gazette du Midi“ kétségbe vonja az ellene ki­mondatott legutóbbi megintés törvényszerűségét, azon okból, mivel az egyedül a megye-főnök á­ltal adatott, a belügyminister véleményének előleges kikérése nélkül. Egy 1854-ben a megye-főnökökhöz intézett körlevél­t valóban meghagyá nekik, hogy ne adjanak megintést­­ a minister értesítése nélkül. E lap megjegyzéseiből az­­ látszik kitűnni, hogy az ezen kérdést az állam­tanács elé szándékozik terjeszteni, s ez esetb­en a lényeges kérdés abban álland, hogy váljon az 1­854-ki körlevél egyszerű közigazgatási utasítás-e, vag­y pedig törvé­nyes magyarázat erejével hir. L­a­b­b­é , az „Opinion nat.“ szer­kesztője, ki en­gedélyt nyert fölolvasások tartására, az egyháznak a középkorbani történelmi szerepéről, — arra szólittatott föl, hogy ne folytassa e tárgybani fölolv­­asásait. Labbé maga tudatja ezen tilalmat egy a „Gaz. de Francéihoz intézett levélben, melyben fölemlítvén ,a Broglie, de Lavergne-­s Cochi­n-nak­­ adott engedély visszavonását, kijelenti, hogy ő inkább le­­mondott volna a neki adott szabadságról, mihelyt az mi megszűnt közös jog tárgya lenni. OLASZORSZÁG. Mint Turinból janu­­ár 25-től jelentik, a kincstári javak eladása végett aláírt k­ötelez­­vények száma %­el le fog szállíttatni. Rómából jan. 21-ről kelt levelek szerint Mo­n­­t­e­b­e 11­o tábornok bált adott, melyen 1000 meghívott egyén volt jelen. Úgy látszik, hogy a farsang fényes lesz, számos idegenek özönlenek. Maga az olasz párt is elhatározó, hogy résztveend a mulatságokban, a sept 15-ki egyezmény által előidézett megelégedés bizonyít­ványául. A római hatóságok betilták a „Két Foscari”

Next