Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-26 / 47. szám

47. m. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G­y­g­­­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. —MM—BBWBWBaBBI ’.i. B———■ SÜRGÖNY. IMagán­­hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurti an alellen Ottó; Hamburg -Altínában Hausenstein és Vogler; Hamburg­ban Tur­ch­eil­i Jakab; Lipcsében Eng­ler H., Illyeu és Fort uraknál. Buda-Pest. Vasárnap, február 26.1865. Előfizetési árak­­ Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.........................20 írt Egész évre . . . . 18 frt — k*. Félévre..............................10 „ Félévre..........................$ 9 m Negyedévre...........................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. . . cs. kir. Apostoli Felsége f. évi február 6-kán kelt kir. udvari rendelet szerint A­g­v­ö­l­g­y­i Sándor pesti ügyvéd által vezetéknevének „Aggvölgyi“re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Pozsonmegye főispáni helytartója Husz János pozsonmegyei törvényszéki joggyakornokot 1. esküdtté nevezte ki. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztettek: Károly b­a­d­e­n­i herczeg, ezredes a hadsereg­ben, mint másod-ezredes, a 13. sz. Lajos, tráni gróf s két­ siciliai herczeg-dzsidás-ezredhez osztatik be; őrnagyokká a következő első-osztályu száza­dosok : sm­eggi s morbergi lovag Mór Ferencz, a 13. sz. b. Bamberg-gyalog-ezrednél; pürckhaini Pürker Mór, a 16. sz.b. Wein­­hardt-gyalog-ezrednél; Champion de Crespigny Alfréd, a 26. sz. Mihály orosz nagyherczeg-gyalog-ezrednél; S­u­s­i­c­h Antal, a 38. sz. gr. Haugwitz-gyalog­­ezrednél; P­­­lt­e­p­i­c­h Ignácz, a 45. sz. Zsigmond Főher­­czeg-gyalog-ezrednél, s Peinlich Károly, a 79. sz. lovag Franck-gya­­log-ezrednél, mindnyájan ezredeikben. Áthelyeztettek: Bogutovac Kozma alezredes a 8. sz. gradis­­kai határőr-gyalog-ezrednél, s Rallics János alezre­des a 61. sz. Miklós orosz trónörökös-gyalog-ezrednél, kölcsönösen. Fölruháztattak: Fialka Mór nyugalmazott alezredes, ezredesi ranggal ad honores, s Szepesházy Antal első-osztályú nyugalmazott százados, őrnagyi ranggal ad honores. NEMHHVATALOS RÉSZ. Buda, febr. 25. Buda sz. kir. főváros közönsége Mária Teré­zia föherczegasszony ő fenségének a w­ü­r­t­e­m­b­e­r­g,­­ herczeg ő fenségével történt egybekelése alkalmából­­ cs. Fensége Albrecht Federczeg tábornagy úrhoz üd­vözlő feliratot intézett, melyet Ő cs. Fensége magyar nyelven szerkesztett legkegyelmesebb feleletével együtt alkalmunk van alább közölhetni. Budaváros fölirata igy szól: „Fenséges cs. k. austriai Feherczeg! Kegyelmes Urunk! Miként a hajnal első napsugára aranynyal szegé­lyezi a láthatárt s uj életet s erőt hoz a bájos természet ölébe, akként hozott tiszta örömet Budaváros lakóinak szivébe azon hir, miszerint Fenségednek idősebb gyer­meke, Mária­ Terézia főherczegasszony, a würtembergi herczeg ő fenségével lépend a szeretet szent frigyére. Austria népei örömmel vették e hirt, s rokonszen­ves figyelemmel kisérik a szeretett uralkodó-család egy bájos tagját a szerető férj karjai közé. De Budaváros lakosai, kiknek körében nevelkedett az ifjú herczegnő, kik látták fejlődni szellemi erőit s szivének erényeit, kik tanúi voltak, miként ülteté Budának felejthetlen Őrangyala, Hildegárd Főherczegné fiatal szivébe a kö­­nyörületesség, a szánalom, a szegények iránti rokon­­szenv isteni virágait. Budának lakói ezrenkint sietnek a Mindenható templomába, boldogságot, áldást esdem­ le annak drága fejére, ki nem csak szépségben s báj­ban, hanem a legmagasztosabb női erényekben is hü tükre és képmása milliók által imádott halhatatlan em­lékű anyjának. Engedje meg kegyelmesen fenséged, hogy Buda város közönsége hü ragaszkodása s szeretetének tol­mácsolását megkísértettük; tudassa kegyesen a boldog­ság elébe siető bájos, igu főherczegnővel városunk leg­melegebb, soha sem fogyható szeretetét és részvétét, s fogadja fenséged azon számtalan jótéteményekért, me­lyekkel egyetemben drága nejével e várost elhalmozni kegyeskedett, legforróbb hálánknak s leghivebb ra­gaszkodásunk kifejezését, melylyel maradunk Császári királyi fenségednek Budán , 1865. jan. 25-n tartott tanács-ülésünkből hódoló szolgái: Paulovics László s. k. királyi tanácsos s főpolgármester. A­­­k­é­r Gusztáv s. k. aljegyző.“ ő cs. fensége kegyes válasza: „Kedves főpolgármester ur! Terézia főherczegné kedves leányom férjhezmenetele alkalmá­ból szab. kir. Buda városa tisztelt képviselete m. hó 25. tartott üléséből szerencse-kivánatait küldötte meg hozzám. Valódi örömmel fogadtam azokat! Oly hő sza­vaknak, melyekben a családom iránti őszinte részvét ismételve kifejezését találja, méltán meg kelle örven­deztetniük; jól estek azok szivemnek, s a főherczegnőt kellemesen lepték meg. Legyen szives főpolgármester úr, mindkettőnk legszivélyebb köszönetét az érintett képviselő testület­nek átadni, s ehhez abbeli biztosításomat kapcsolni, miszerint én mindenkor élénk elégültséggel veendem, ha a város és lakóinak mind­étéröl, kiknek én mindig a legjobbat kívánom, örvendetes tudósítást nyerni al­kalmam reende Ke. Bécsben, 1865. böjtelő hó 20-kán. Albrecht s. k. táborn­agy.* Birodalmi tanács. Az u­rak-h­ázának ülése (február 23-án.) A birodalmi tanács urakházának f. hó 23-ki ülé­sében a jegyzőkönyv felolvasása után az elnök kö­vetkező jelentést tett: Azon szomorú kötelesség betöltése vár ma rám, hogy a magas gyülekezetnek az urakháza egyik tag­jának gr. Hartignak halálát jelentsem. A halál ezen nagytehetségü államférfi hosszú és fontos pályáját fél­­benszakitá, azét, kinek egész élete magasztos állam­­czéloknak, a humanitás és népjólét előmozdításának vala szentelve. Lelki fugékonyság, szabadelvüség s odaadás voltak azon kimerithetlen adományok, melye­ket gr. H­a­r­­­i­g a trónnak és hazának szentelt.­­ Akarata mindenkor a közjó követelményei felé volt irányozva, politikai működésének minden irányzatában bebizonyitá ezt. Ő ezen házba teljes mértékét hozta az érdemeknek, s fáradhatlan honfiúi buzgalma itt azokat még sokszorosan öregbtté. Érdemdús tevékenységének utolsó tanúja az urakháza volt; a nagy feladatúnkbani kitűnő részvétét illető teljes megelégedés most, fájda­lom, helyet kell, hogy adjon az igazi gyász érzelmének, s a magas gyülekezet ezen nagyrabecsült tagja emléke­zetének meg fogja adni az őt illető tiszteletet, s ezáltal elismeri, hogy súlyos veszteséget van oka siratni. (A gyűlés tagjai felállanak.) Felolvastatik a követi ház elnökségének több át­irata, u. m. az erdélyi személyadót, az időszaki személy­szállítást, az ipartermékek minta­oltalmát illető törvény­­javaslatok iránti közlések, s a követi Láznak a kir. ta­nácsi államadóssági ellenőrzési bizottmány jelentése fölötti határozatai. Mindez átiratok részint új, részint régibb bizottmányokhoz utasittattak. B. Baumgartner a dél-éjszak-német s az Er­zsébet császárné subventionált vaspályák két kérvényét nyújtja át. Továbbá más sajátlagos s kisebb érdekű kérvények után b. Romaszkan a kolomeai kerületi összes pálinkaégetőknek s herczeg Taxis, a csehor­szági hazafias gazdasági egyesületnek szintén a pálin­kaadóra vonatkozó kérvényét olvassa föl. Ez utóbbi egész terjedelmében olvastatván föl, azt mutogatja, hogy a kiviteli díjak maguk a szeszipart nem emelhe­tik, banom hogy ahhoz még adóelengedésnek is kell járulnia, mint ezt a kormány s a követi ház bizottmá­nyának többsége javasolta. A kérvény kéri, hogy ezen adóelengedés legalább egy évre határozattá emeltessék, továbbá a czefzetérfogat megadóztatására való visszaté­rést s az összes pálinkaadóztatás porosz minta szerinti szabályozását kéri. Hg. Jablonowski szintén a pálinkaadó ügyé­ben a krakói gazdasági egyesületnek kérvényét nyújt­ja be. Ezután a napirendre térnek. Ennek első tárgya a pénzügy-bizottmány jelentése, a vám- és állam-mono­­póliumi­ rend 262. §. megszüntetésére vonatkozó tör­vényjavaslat iránt. Előadó báró Rueskefer,, felolvassa a jelen­tést, s a bizottmány nevében azon indítványt teszi : határozná el a magas ház a képviselők házának hatá­rozatába való beleegyezését. Az átalános vita közben gr. Wickenburg emel szót, s megjegyzi, miután szükségtelen ellenőr­­ségi rendszabályoknak fenállása felesleges, ezen elő­adás tartalmát elfogadja, s osztja. Erre a törvényjavaslat — hasonlag a képviselők házának határozatával — a másodszori s az előadó in­dítványára egyszersmind a harmadszori felolvasás után is elfogadtatik. A napirend másik tárgya az urakháza pénzügyi­bizottmányának azon előadása, mely az osztrák tenger­parti kikötőkben fizetendő tonna-, tengerészeti­ egésség­­eri s vesztegdíjakat illeti. Rey­er lovag mint előadó a jelentést felol­vassa. A pénzügy­ bizottmány azt indítványozza, hogy a képviselők háza által hozott törvény—változtatás nélkül elfogadandó. Gr. Wickenburg: Az osztrák tengerparti kikötőkben fizetendő ton­na-, egésségügyi s vesztegdíjakat illető s egymásnak ellenmondó határozatok átvizsgálását szükségesnek tartja. Jelen törvény által nemcsak, hogy a kereskedel­mi hajózás nem gátoltatik, hanem átalában könnyebb­séget fogna nyerni. A képviselők háza pénzügyi bi­zottmányának a kormányi előterjesztéseket illető mó­dosításai az urak háza által is szükségeseknek ismertet­vén, ő csak pártolhatja a pénzügyi bizottmány indítvá­nyát. Erre a törvény, a képviselők házának szövege szerint, a 2. s 3. felolvasásban vita nélkül elfogadtatik. Az ülés 3 óra 10 perc­kor feloszlott. Legközelebbi ülés holnap. Napirend : a pénz­ügyi bizottmány jelentése, mely az égetett szeszes fo­lyadékok előállítására tartozó 10%-ok elengedését, s a petitionális bizottmány jelentését tárgyazza. Febr. 21-ki ülése. A mai ülésben gr. Thun Leo­s társainak inter­­pellátiója a kereskedelmi ministeriumhoz a lemberg­­czernovitzi vasút építése ügyében felolvastatott, mire K. Kalchberg, a kereskedelmi ministérium vezetője viszonozza, miszerint egyik közelebbi ülésben fog vá­laszolni. Napirenden van a pénzügy­bizottmány jelentése azon kormány- előterjesztvény fölött, melynélfogva az égetett szeszfolyadékok termelésénél tíz pernyi adóle­engedés inditványoztatik. B. Rueskefer jelentéstevő indítványozza, mi­szerint a követi háznak törvényjavaslata utasittassék el s a kormány szólittassék föl, miszerint minél gyor­sabban terjeszszen elő egy törvénytervezetet alkot­­mányszerű tárgyalás végett, mely az égetett szeszes­­folyadékok termelésére vetett adót a czefreté­rfogat ko­­rábban fennállt megadóztatásának merve szerint sza­bályozza s ez adó behajtását biztosítja. A bizottmányi indítvány ellen gróf L­a­r­i­s­c­h emel szót s végül indítványozza, miszerint 7 tagú bi­zottmány s pedig olykép választassák, hogy a pénz­ügybizottmányból 4 tag s az egész házból 3 választas­sák. Ezen bizottmány megbízandó, miszerint 1. a kö­veti háznak 1865 jan. 27-ki határozata az égetett sze­szes folyadékoknál az adó - megtérítés fölemelését ille­tőleg újólag megfontolás alá vétessék, s 2. a pálinka­adó végleges szabályozása iránt a m. háznak javaslato­kat terjeszszen elő. Gr. Wickenburg úgy találja, hogy a baj fészke a szesziparnál nem a túltermelésben fekszik. Az egész kérdést nem tartja még eléggé tisztultnak , s a legjobbnak vélné, ha az egész ügy a kormánynak azon kérelemmel adatnék vissza, hogy utóbbi vizsgálat után új törvényjavaslatot terjesztene elő, s fentartja magának, hogy a bizottmány indítványához módosítványt terjeszt­hessen elő. B. Romaszkan a bizottmányi javaslat mellett van. Előadván a pálinka­ipar kifejtését s annak adóvi­szonyait, kiemeli, miszerint az 1862. jul. 9-ki pénzügyi törvény magas adótételei által az égető gyárakat igen keményen sújtotta s kényszerité azokat, a könnyítésnek minden kinálkozó módjaihoz nyúlni. Ez kijátszásokra vezetett, mik annál könnyebbek valának, miután az el­lenőrzési mérő­készülékek czéljuknak nem feleltek meg. Ezen síkos téren nincs megállapodás. A követi ház tervezete nem segíthet a bajon, mert a vaspályák szállítási díjai, melyeket szóló felhoz, minden kivitelt lehetetlenné tesznek. De ettől eltekintve, ezen megtérí­tés a kijátszásokat nem szünteti meg, s ő attól tart, hogy a követi ház törvénytervezete csak a kijátszásokra szab jutalmakat. S­a­­­m herczeg Larisch indítványa mellett nyi­latkozik, úgy találván, hogy a követi ház s a pénzügy­­bizottmány indítványa közti dilemmában vannak. Hg. Jablono­vs kis b. Baumgartner pár­tolják a bizottmány javaslatát. Gr. Larisch a maga indítványa mellett szólal föl. Erre Plener pénzügyminiszer következőleg emelt szót. Az eddigi tárgyalások eredménye két irányba osztható. Először az adórendszer kérdése taglalta­­tott, másodszor, a­mennyiben a törvény jelenleg még nem változtathatik meg, a bajok orvoslásának kérdése ezen törvényen belül. A­mi már az adórendszert illeti, emlékezetbe hozza, hogy 1859. és 1860-ik években beható enquét­­tárgyalások készíttettek elő a pálinka-adó módja iránt, hogy ezen enquét­ tárgyalásokra nem a czefre-térfogat igen csekély jövedelme, hanem a mezőgazdászati és iparos pálinka-égetők tulajdonosai köréből jött pana­szok nagy tömege adott alkalmat. Akkor felhozatott, hogy a czefre-térfogat rendszere egészen okszerűtlen, hogy némely szeszégető nem is jöhet azon helyzetbe, miszerint kevésbé jó anyagait pálinka­termelésre hasz­nálhassa föl; továbbá akkor az ellenőrségek sokaságát, az erjedés, beczefrézés és az égetési tartam idejének korlátolását hibáztatták, a visszaélések nagy száma ellen panaszkodtak, melyek a becsületes gyárost vetély­­képtelenné teszik, egyszóval az enquét-tárgyalásokra az alkalom nem a kormány körében feküdt, a tárgyalá­sokat nem kincstári érdekek kívánták, nem, ezek az illető adózók nyilvánossá lett panaszainak voltak eredményei. Mi volt, kérdi a minister, az enquét-bizottmány sikere ? A bizottmány a bajokat föltárta és orvoslást indítványozott, ez azonban azon indítványban állt, hogy a czefretérfogat rendszerétől el kell állani s a ter­mény megadóztatását léptetni életbe. És a bizottmány, mely ilyet indítványozott, az adózók képviselőiből volt összeállítva és a ház egy igen tisztelt tagja által ve­zetve. Akkorában a napi sajtó is a terményadórend­szer rationális tulaj­donsága mellett nyilatkozott. Én az enquét­ bizottmány munkálatát hivatalba léptemkor már készen találtam, és úgy találtam, hogy ezen egyhangú kívánat mellett, átmenni a termény-meg­adóztatáshoz , azt alig lehet többé ellenezni. En­nélfogva elhatároztam, hogy az illető törvényjavaslatot előterjesztem, de egyszersmind világosan megjegyzem, hogy erre nézve nem pénzügyi érdekek a vezérlők, ha­nem egyenesen az adókötelesek fennhangon kifejezett óhajtásának tekintetbevétele. A törvény elfogadtatott és ime életbeléptetése után ugyanazon panaszok és sérelmek még erősben hallatszanak. Mi most már a teendő ? A terményadónak elhagyását a jelen pillanatban nem tartom czélszerűnek, s nem ajánlhatom. Az idő, mely behozatala óta lefolyt, még igen rövid, s én azon véleményben vagyok, mikép még várnunk kell, hogy azon meggyőződéshez juthas­sunk, vájjon a mérő­készülékek javítása nem fog-e jobb eredményre vezetni; legalább nem ígérhetném, hogy a rendszer megváltoztatását illető indítványt még a jelen ülésszakban lehetne tenni. A­mi a Belgiumra utalást illeti, meg kell jegyez­nem, hogy ott a pálinka megadóztatása az erjedési tar­tam iránti szigorú szabályokon nyugszik, mi Austriá­­ban, az éghajlati viszonyok nagy különfélesége mellett, tetemes ellenvetésekre adna alkalmat.­­ Ezért azt hiszem, hogy még egy további tapasztalási időszak eredményeit kellene bevárni; hogy a jelen adórendszer észszerűleg a leghelyesebb , azt nem lehet tagadni. A jelenleg fönnálló bajok orvoslása végetti rendszabály — véleményem szerint — egyelőre csupán a megfelelő adó-leszállításban állhat. Egy ily indítvány keresztül­vitele a követek­ házában minden­esetre nehézségekre találna, mivel az már előbb is elvetett egy arra c­él­­zó indítványt. De ha ezen adó-leszállítás azon szem­pontból fogatik föl, miszerint az egy legközelebbi jö­vőre bírjon hatással, ez egy megnyert változott álláspont, s talán mégis lehetséges teend, azt a követek házában keresztülvinni. A­mi gróf Larisch indítványát illeti—így végzi a miniszer — csak a ház belátására lehet bízni, hogy újó­lag értesittetni akarja-e magát egy oly tárgy irtót, mely fölött már egy bizottmány jelentést tett; azonban én kötelességemnek tartom, az ügyállás tisztábaho­­zatala végett kijelölni, hogy mire lehetne számítni, egy új bizottmányi választás sikeréül. Oly­at valamit ta­lálni ki, mi minden pártot kielégít, az iparosokat, me­­zőgazdászati szeszfőzdéket, s az állam­kincstárt, ez egy újabb bizottmánynak sem fog sikerülni, s az eziránti reményt illusiónak tartom. Ha a bizottmány egy új rendszerhez, átmeneteit tanácsolná, ez épen nem lenne eszközölhető, mivel — mint már megjegyzem —— kor­szerűnek látszik, a rendszer megváltoztatásával egyelőre még várni. D­r. Thun Leó pártolja az indítványt, s úgy ta­lálja, hogy a jelen kérdés iránt alapos eljárás követtetett Az előadó zárszava után szavazásra kerül a do­­log s gr. Larisch indítványa 56 közöl 34 szavazattal elfogadtatik. Erre a kérvényzési bizottmány jelentései követ­keznek. Az előadó : Rauscher bibornok. A lombard-velenczei papság kérvénye, a jövedel­mi­ adó, s az aequivalensek beállott változtatásától­ föl­mentés iránt, a bizottmány indítványára, a kormánynak szolgáltattatik át, kellő intézkedés végett. Egy másik kérvény az austriai répac­ukor-egylettől van, a kiviteli megtérítés fölemelése, s az adó­kölcsönzés kiterjesztése iránt. Annak első része az adó-megtérítés iránti törvény által el van intézve, s a második csak törvényhozási uton teljesítethetik, s ezért a kérvény elintézés végett a kormánynak szolgáltattatik át. Erre a pálinka­adó tárgyában a bizottmány tagjai választattak meg. A legközelebbi ülés napja bizonytalan. A követek házának ülése (febr. 23-kán.) A birodalmi tanács mai ülésében került szavazat alá Vrints grófnak azon indítványa, mely szerint a pénzügyi bizottmány fölszólítandó, tegyen jelentést ar­ról, váljon terjedelmes megtakarítások eszközlése vé­gett az 1865- ös 66-diki költségvetés számtételeinek megállapítása kivételesen egy, az eddigitől eltérő alak­ban a kormánynyal létrehozandó egyesség útján tár­­gyaltassék-e? Mindenütt rendkívüli érdekkel várták a mai vitát, ámbár annak eredménye könnyen előre volt látható. Az indítvány már a múlt ülésben ötven aláírás­sal ellátva adatott át az elnöknek, s a Bécsben lévő kö­vetek gyér száma mellett, már ez aláírások is félig­­meddig biztosították a többséget. A tárgyalás kezdetén Berger követ maga és több elvtársa nevében a pénzügyi bizottmány elnö­kéhez a következő kérdéseket intézi: 1) Mennyire terjedt már eddig az 1865-diki költ­ségvetés előkészítése a pénzügyi bizottmányban? 2) Vájjon folynak-e még alkudozások a kormány és a pénzügyi bizottmány között, s ha nem, mi okozta ez alkudozások megszakadását? 3) Mikor lehet majd a 65-diki költségvetést vég­tárgyalás végett a ház elé terjeszteni ? Pratobevera követ: Szerencsém van, mint a pénzügyi bizottmány elnöke, az épen most velem köz­­­lött interpellátióra felelni s ezen alkalmat megragadni, nem a pénzügyi bizottmány védelmére, hanem hogy nyilvános bizonyságot tegyek az igazság mellett, mi an­nál szükségesebb, minthogy sok oldalról bizalmatlan­ság mutatkozik eljárása iránt s minthogy némely la­pok, ezek közt félhivatalosak is, feladatuknak tűzték ki, magatartását közben sértő modorban birálgatni. A bizottmány, mint tudva van, nem négy hó előtt, hanem csak jan. 7-én lépett munkálataiba, azóta negy­ven teljes ülést tartott, melyek gyakran sok órát vettek igénybe, s kénytelen vagyok a tagok nagy többségé­nek azon bizonyságot szolgáltatni, miszerint kitartó buzgalommal s önfeláldozással veték magukat nehéz feladatuk hivatásbeli tevékenységének. Tudva van, miszerint gr. Vrvnts nem sokára a ta­nácskozások kezdete után indítványát beadta s a pénz­ügyi bizottmány egyhangúlag elhatározta, ezen indít­vány fölött a cs. kormánynyal tárgyalásokat kezdeni. A kiegyezés ezen első kísérlete meghiúsulásának oka abban feküdt, hogy míg a bizottmány leplezetlenül előadó szándékát, az akkor körülbelül 25 millióra szá­mított kezelési deficitet elhárítani, a m. kormány maga részéről a kiegyezést a pénzügy­ bizottmánynak bizo­nyos határozatokra hajlandóságától tette függővé,­­­­­­hogy a budget-tárgyalásoknál kiadás-áttételekbe egyez­zék s hasonló elvek szerint az 1866-oi budgetnek elő­­s tanácskozás alá vételét a m. házban indítványozni hajlandó legyen. E mellett a pénzügy-bizottmány több tagjainak sürgető felszólítása daczára megtagadtatott azon szám meghatározása, melyet a kormány maga mint letörlésre képest szemügyre vett. A bizottmány többsége nem birá magának ezen eljárást megmagyarázni s azt hivé, miszerint a kormány ama szám közzétevése által semmi tekintetben sem volna veszélyeztetve, mert hisz maga is a letörlések lehetőségét maga részéről a kiadás-át­tételek engedélyének föltételéhez kötötte. Minthogy erre nézve nem bírtak megegyezni, ennélfogva a pénz­­ügy­ bizottmány határozata oda ment ki, a budget tár­gyalásában a szokásos módon eljárni. Ez állhatatos kitartással történt meg; egyébiránt több egyes szakok­nál a pénzügy­ bizottmány maga beleegyezett minden nagyobb személyjáradéki tételeknél a kiadás-áttételek­be (revirement), miután azon elv fogadtatott el, misze­rint a budget leszállításában minél jelentékenyebb ered­mények elérhetése végett, az intercalaré kat s ahivatalno­­kok s a rendelkezhető állapotbeliek járadékainak mind­­inkábbi csökkentését kell szemügyre venni. Ezen határo­­zat dac­ára a kormány egyik tanácskozásnál sem tanú­sított előzékenységet a letörlések kijelölésében, melye­ket netán lehetségeseknek tart. Nem maradt egyéb hát­ra, mint azon kincs után elöhaladni s az egy­es tételeket szemügyre venni, melyeknél letörlések lehetségesek. A kormány e mellett gyakran rejtélyes szívós­sággal ragaszkodott a nem-törléshez, úgy­hogy nem

Next