Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1865-03-01 / 49. szám

kereskedés ; 2) kölcsönkönyvtárak ; 3) szemé­lyek időszaki szállítására való vállalkozás; 4) hordák­ és egyéb közszolgálati üzlet; 5) hajósok üzlete; 6) kőműves-, ács- és építőmesterség; 7) kéményseprés ; 8) csatornatisztítás; 9) nyiízó hely­tartás; 10) fegyverek gyártása és eladása; 11) tűzijáték és szerek készítése és eladása; 12) zsibáruskodás és zálog-kölcsönüzlet; 13) méreg és gyógyszerekkel­ üzlet; 14) végre ételadás és italmérés. E sorozatból látható, hogy a hatósági en­gedélyhez kötött iparágak mind olyanok, me­lyek közbátorsági és egészségi szempontból a hatósági folytonos felügyeletet nem nélkülözhe­tik, s azért ezekre nézve a megkívántatott köz­­hatósági engedélyt ipar­megszorításnak nem csak nem mondhatjuk, sőt inkább a nagy­kö­zönség maga kívánja, hogy az elősorolt iparága­kat a hatóság őrködő szemekkel folyvást kí­sérje. Ellenben az engedélyhez nem kötött ipar­ágakra nézve puszta bejelentés elegendő, ha a jelentkező vagyona felett szabadon rendelkez­hetik; vagy valamely bűntett vagy nyereségből elkövetett, vagy közerkölcsiség ellen irányzott vétség, vagy súlyos jövedékáthágás és vétkes csőd miatt el nem marasztaltatott. Ez intézkedés szerint az iparüzlet minden előbb fenállott korlátok alól felszabadult, és az iparűző ugyanazon községben több műhelyt vagy telepet nyithat, készítményeit szabadon eladhat­ja, és más községbeli iparosok által is bizo­­mánykép elárusíthatja. Ezenkívül szabad moz­galom van engedve fióktelepítvények felállítá­sára , s az ipartelepnek máshova való áthelye­zésére. Végre a kimondott iparszabadság az eu­rópai civilisatio igényeit annyiban is megüti, mert ez bizonyos valláshoz nincs kötve, s igy a héberek valódi emancipatioját is kijelenti, mi nem csekély előhaladás, ha,meggondoljuk, hogy még az 1848-as magyar törvények is e részben nagyban hátramaradtak, s­ Galicziában is a hé­berekre nézve igen sok megszorító intézkedés létezett. Ugyanis a felemlített iparszabadság követ­keztében egy 1860. jan. 10 -én kelt legfelsőbb elhatározás a héberekre nézve minden megszo­rítást megszüntetett, mely reájuk nézve még né­mely iparágaknál, például gyógyszerészetben, bormérésben,­­serfőzésben, malomüzletben, stb. sok tartományban fenmaradt. Majd az 1860. febr. 10-ki legmagasb nyilt parancs az izraeli­ták birtokképességét mondá ki, s egyúttal a bá­­nyahelyeken a tartózkodás iránt hazánkban fen­állott tilalmat megszüntette. Mily üdvös következései lettek az iparsza­badságra alapított ily iparrendtartásnak, ké­sőbben részletesen elő fogjuk sorolni. A báni értekezlet munkálata. Miután a sürgetett munkálat, melynek átvizsgá­lása s végszerkesztésében Mazuranics udv. kor­látnok , excellentiája, u­tmulatása alatt, a főispán urak­kal együtt részt vett, s mely Ő cs. k. Apostoli Felsége legfelsőbb elhatározása alá fog legközelebb terjesztetni, a lapok legnagyobb része által lehető rövidséggel kö­­zöltetett, egyrészt tekintve ezen tárgy rendkívüli fon­tosságát, túlfelől szemügyre véve azon figyelemreméltó körülményt, miszerint a Horvátország tartományi fő­városában uralkodó jelenlegi politikai élet átalában kétség nélkül egész Magyarországban , a korona­ tar­tományokban is a legbehatóbb figyelemmel kísértetik, egészen helyén lesz, azt legalább fővonalaiban ismer­tetni. A dolgozat bevezetése a legnagyobb örömmel hangsúlyozza, miszerint a folyó évi január 17-ei leg­felsőbb császári leirat legkegyelmesebb fejedelmünk horvát-slavon királysága hű népe iránt való mély ér­zelmű szeretetéről a legfényesebben tanúskodik, mely­ben a legbőségesebb forrása van az országot illető jótéteményeknek. Ő Felségének azon legmagasabb vágya, hogy a királyság intézményei, törvényei s tör­vényes szokásai, a­mennyiben a nemzeti élettel bármi­képen egybefüggnek, s a jelen viszonyok követelmé­nyeinek megfelelnek, ne csak fentartassanak, de sőt mindinkább erő­síttessenek is, hazánkban mindenütt a legörvendetesb reményeket ébresztette. A bizottság azon meggyőződésre jutott, hogy az 1861. febr. 21-ei választási mód mind a nemzet óhaja s akaratának, mind az újabb élet követelményeinek oly annyira megfelelt, miszerint ennek alapján az 1861-ki országgyűlés egybehivathatott. Ezen alapból megdönthetetlen igazságul tűnik ki az is, hogy nevezett választási mód oly alapelveket tar­talmaz, melyek az ország akaratából állíttattak fel, s melyek alapján óhajtja a nemzet országgyűlését meg­alkotva látni. E szerint a bizottság hivatalos teendőiben zsinór­­mértékül azt választó, hogy a kivánt jóváhagyás meg­adásakor az 1861-ki választási rend alapelveitől el ne térjen. A bizottság egyetért a császári leirat tartalmával, mely szerint fenkelt fejedelmünk azon készségét nyil­vánítani méltóztatott, mikép az 1861-ki választó-rend a közelebb óhajtott továbbfejlődés kiinduló pontjául vétessék. A bizottmány kijelenti, hogy az 1861-ki válasz­tó-rendben kijavítható hiányok vannak, melyeknek el­hárítását, tekintve a tudomány, jog s állami életünk alapelveit, s figyelembe véve az uralgó gyakorlati vi­szonyokat, valamint az 1861-ki országgyűlésen a nem­zetnek kimondott óhaját és akaratát, kivánatosnak ál­lítja. Miután az 1861-ki választómód nem törvény­hozási uton alkottatott, hanem lényegileg legfelsőbb királyi intézvény, melynek alapján hivatott össze s ál­líttatott egybe a háromegy királyság országgyűlése, s mely e szerint az 1861-ki országgyűléskor önmagától megszűnt, nevezett választórend önként értetik, mi­szerint jelenben már létezőül nem tekinthető. A bizott­mány azonnal a legfelsőbb kir. leirat bevezetésében felállított három külön pontnak alapos megbirálása, ki­merítő megvitatása, s szabatosításához kezd, s e felett alkotott indítványait megteszi. (P. B.) A szerb nemzeti congressusi, Karlovitzból részletes­ tudósítások érkez­tek a congressus 10, 11,15, 16 s 17-ki üléseiről. Miután a 10-ki ülés kezdetén Milutinovics esperes hang­súlyt helyzett a városokban 2000 lélekre eső egy lel­késznek elégtelenségére, mire az egyes fárak részérő a lelkészek meghatározásánál különösen tekintettel kell lenni, s miután Papics esperes, a deficiens papság sorsa iránti interpellátiójával a congressusi biztos által a congressusi előterjesztmény 24 ik §-ára utaltatott, a 9. §. 1-ső szakasza fölött érdekes vita keletkezik. Mi­után ugyanis M­i­k­o­v­i­c­s főszolgabíró a feleknek ter­mészetbeni kiadása mellett szólt, V­o­­­i­c­s ügyvéd ez ellen számos érveket hoz föl. Szerinte az újon kineve­zett lelkész rendesen üres kézzel jut tetemes földbir­tokhoz, fundus instruct­us, s üzleti tőke nélkül mindjárt működésének kezdetén kénytelen híveinek se­gélyéhez folyamodni, s néha nyomasztó kötelezettsége­ket venni nyakába. A különböző mezei munkáknak is nagyon igénybe kell venniök a lelkészt, s családjának fönntartása iránti gondjait tetemesen emelniök, különö­­sen, ha rosz termés áll elő, vagy ha a telek általában roszabb minőségű. Hogyan lenne lehetséges, — kérdi Volics — hogy egy ily élelmi gondokkal küzdő lelkész el ne hanyagolja néha kötelességeit, sőt egész buzga­lommal magát egyedül ezeknek szentelje, s hogy ideje s kedve legyen, tanulószobájában saját kiképzésére mű­ködni ? A fára-papság számára gondtól ment jövőt kell készitni, s következőleg azt a fára-telkekért pénzben kármentesitni. Ő a congressust arra szólitja föl, hogy némely bánsági jövedelmes telkek miatt ne tétovázzék, a többi fára-papságot egy kellemetlen tehertől megsza­­baditni. Petro­vics főispán jobb jövőre s a papság ki­­képeztetésére számit. A telkek jelenleg sokkal értékte­lenebbek, semhogy azokon előnynyel lehetne túladni. Az okszerű mivelésnek tetemesen növelnie kell azok értékét, s a görög-keleti értelmes lelkész — a­mint ezt a kath. papságnál láthatni — egy földesurhoz hasonló­­lag elláthatja a legfőbb igazgatást, a­nélkül, hogy ezzel lelkészi kötelességeit csorbítná. M­i­l­a­n­k­o­v­i­c­s főszolgabíró a congressust arra kéri, hogy helyezzen bizalmat a papság becsületessé­gébe, hogy a fára­ telek elvétele által ne helyezze kér­désbe annak birtok­képességét, hagyja azt résztvenni, mint értelmes s befolyásos erőt, a föld termelésének emelése iránti nemes föladatban, s e szerint azt ne ide­­genítse el a nép főfoglalkozásától, s magától a néptől. Ő továbbá azért is pártolja a fára­ telek meghagyását, mivel ez többnyire készen van, míg ellenben a nép ne­hezen tudná előszerezni az azérti kártérítést. Dr. H­a­d­z­i­c­s azt véli , hogy a földmivelés senkit sem gátol a szolgálati kötelességek gyakorlásá­ban. Attól is óvakodni kell, hogy a telek elvételével praejudicium idéztessék elő a papság birtok­képessége ellen. I­I. Miletics a felek meghagyása által a nép szá­mára könnyebbítést akar; azt akarja, hogy a pap sza­bad idejét inkább a földmivelésre szentelje, hogy a pap a földmivelésben is jó példával menjen a nép előtt, sőt hogy még a hittani intézetben is a földmivelés tantárgyul adassék elő. (!) M­i­­­e k­­­c­s őrnagy csak akkor pártolná a telek elvételét, ha a kártérítés tetemes lenne, de ez lehetetlen lévén, ő a meghagyás mellett van. Trifunac alispán a telekben az egyetlen biztos s állandó bevétel-forrást látja, szintúgy a papságra, mint minden más állam­polgárra nézve. Ezért azt meg kell hagyni a papság számára, mi erre mindjárt túlnyo­mó többséggel el is határoztatik. Erre még a szála megváltása elvileg öszhangúlag elfogadtatik,s azon kér­dés : ha váljon a párbér természetben kiszolgáltatandó, vagy érette kártérítés adandó-e, valamint a tűzifa­­illeték iránti határozat is, előleges tárgyalás végett a bizottmányhoz utasíttatik. A 11 -ei ülésben a 14., §., mely a pap által ezen­túl díjtalanul végzendő szolgálatokról, valamint a 15. §, mely a díjazandókért járandó díjszabásról szól, a bi­zottmányhoz utasíttatott, a 16, 17, 18 és 19. §§-ok, melyek a szállásilletéket tárgyazzák, az előterjesztvény után elfogadtattak. A 15-ei értekezleti ülésen az előterjesztvény 14. §-a a bizottmány által szerkesztett alakban, valamint a bizottmány által kidolgozott díjszabás, a fizetéses szolgálatokat illetőleg, csekély eltéréssel elfogadtatott. A papok fizetését tárgyazó 12—13. §, minthogy a bi­zottmány által uj elv állíttatott fel s annak elő­adója dr. Miletic által okadatoltatott, Volic ügyvéd in­dítványára a következő ülés napirendjére áttétetett. Noha 16-kan a fizetési osztályzatok meghatáro­zása, melyekbe az egyházközségek lélekszám szerint s más kivételes körülmények tekintetbe vételével be­­sorozandók volnának, hosszasabb vita után elvileg el­fogadtatott, mialatt Carpajevic képviselő ellenvetése, miszerint ezen értekezlet hazai törvények szerint nem illetékes arra, hogy a községeknek a lelkész fizetését meghatározza,Mandic helytartósági tanácsos,Hadzic tr. s Miletic tr. által részint az 1772. évi 27. törv. czikkely alap­ján, részint azzal czáfoltatott meg, hogy a már átvett megb­­­bízás azon feljogosítást tartalmazza, miszerint a legfel­­­­sőbb jóváhagyás törvényes uton lesz elérendő, s végül­­ hogy új terhet nem kell a népre rátukmálni, hanem en­­­­nek könnyebbítésére meg kell engedni a pénzzeli­­ megváltást. Zastavnikovics ezredes nem lát lehetőséget arra nézve, hogy a derűs megközelitőleg egyenlősittes­­sék minden esperességgel, a nélkül, hogy az érdekek so­­lidaritása elismertessék, s hogy egy átalános alap fel ne állittassék, melyből minden esperességek lelké­szei egyenlő szolgálatokért egyenlő díjazást nyerjenek. Mikovics főbíró ellenvetésére, hogy gazdagabb tájak községei szegényebb községek papjainak eltartá­sára vagy jobb létre segélésére nem kötelezhetők, a s­­z­o­­­c­s százados feláll, s azt véli, hogy ha az érdekek semmi solidaritással sem bírnak, akkor jobb lenne, itt össze sem jönni, hanem kevesebb költséggel otthon azon eszközökről kellene tanácskozni, miképen lenné­nek dijazandók saját lelkészeink. Mire a főbizottmány s a határképviselők közötti újabb értekezlet tűzetik ki délutánra. — Még rövid vita után a 13-ik §. dr. Had­­zics módositványával együtt, mely szerint a tartozás meghatározása a hatóság jelenlétében történendő, elfo­­gadtatik, s a 14. §. kiegészítéséhez hozzáadatik, hogy minden anyakönyvi jegyzék díj nélkül állítandó ki. A 18. §. változott viszonyok között egészen elejtetik, melynek következtében a következő §§-ok más számok alá esnek. A 17-kén végbement ülési értekezések felolvasá­sa alkalmából Milekic őrnagy a katonai állás hátraté­­telét látja abban, hogy az, mit ő és más katonák mon­dottak, jegyzőkönyvbe nem vétetett,­ holott az, mit a polgári rendű egyének előadtak, bőségesen em­­littetik, különösen pedig az, mit Miletic Jr. indítványoz , hosszas magyarázatokkal, melyek az értekezleten soha sem valának hallhatók, megem­­líttetik. Ezzel csak azt akarják tudatni, hogy a katonai képviselők küldetéseknek nem képesek megfe­lelni. Ő tehát a legközelebbi ülésben az értekezlet asz­talára írásbeli óvását leteendi. Iladzics tr. és Miletics tr. az értekezlet eredmé­nyéről adnak tudósítást. Több dijosztályzatok terem­tettek s e fölött hajlandók a népnek méltányos meg­adóztatásánál mutatkozó hiányt másunnan fedezni, miért is a solidaritást s a járulékok módját utólagosan meg fogják határozni. A körülbelüli hiány a károly­­városi egyházkerületben 7000, a pakrácziban 25.000 ftra rúg. Volics ügyvéd indítványára, miszerint je­lenben főként az átmeneti határozatokról van szó, azon végzés hozatik, hogy ezen határozatok a bizottmány által kidolgozandók s a 20-ai ülésben tárgyalandók. Még azután a károlyvárosi egyházkerület papi küldöt­teinek az értekezlethez intézett kérvénye, mely szerint nektek a plebánia-lak mellett egy hold kerti telek adómentesen hagyassák, s a magán telekbirtok a papi­telekhez ne számíttassák, olvastatik fel, s az annak idejében megalakuló kérvényező bizottságnak fog át­adatni. Még azt közöljük, hogy a zsinat felszólittatott, a korábban adott s a metropolitai és esperességi consis­­toriumok rendezését tárgyazó javaslat canonszerű meg­állapítására, valamint a pályázati vizsgálatok megtartá­sát illető rendszer kidolgozására, a clerus részére. A 20-ai ülés napirendjén az oláhok követelmé­nyei feletti tárgyalás állt. Ezek meg nem jelenvén, Phi­­lippovits tábornok indítványozá egy az oláhokat meg­­hivó bizottmány alakítását; ezen indítvány átalános ellenszenvet ébresztett, melyet csak Carpajevics képvi­selő azon nyilatkozata mérsékelt, hogy nem a szerbek követelnek az oláhoktól, hanem megfordítva ezek amazoktól, s így Philippovits indítványa elejtetett. * B. e. I. Ferencz Császár Ő Felsége ha­lála napja emlékezetének ünnepére pénteken, mart. 3-kán d. e. 11 órakor a bécsi várlak-plébánia-templom­­ban gyász isteni­ tisztelet fog tartatni. * E­d 1 pozsoni kereskedő és fia más hat po­­zsoni kath. kereskedő-társsal egyesülten 1800 ftot ajánl­­tak fel a pozsoni koronázási templomban készítendő ablakfestvényre. Is. A pesti alsó -duna-rakpart építése által nyerendő terek beépítése elleni, már la­­inkban bővebben tárgyalt felfolyamodások, —­ mint álljuk, — egy tegnap leérkezett kegyelmes udvari rendelvénynyel mint alaptalanok visszautasittattak; ez alkalommal a nm. magyar kir. helytartótanács egy­szersmind felhivatván, miszerint még a boldogult Jó­zsef nádor ő fensége elnöklete alatt működött országos bizottmány által a magyar szinfiáz számára a duna­­parton kijelölt hely kihasításáról lehetőleg gondos­kodjék.­­­ A pesti német színház pénztárára nézve a farsang utolja igen jól köszöntött be. Bulyovszk­y Lilla assz. vendégjátéka alkalmával a szinterem mind a két ízben oly tele volt, hogy a zenekari helyeket is közön­ség foglalta el. A Schwarz­er által felvezetett Geor­giai nők operette szintén már háromszor zsúfolásig megtörte a színházat, s úgy látszik, a Dunántúl tovább­ra is több szerencséje lesz e csinos zenéjű spectakulum­­nak mint a Dunán innen a quondam népszínházban volt. A kiállítás szép, de az igazgató helyesebben teen­­dett,ha a főszerepeket nem a törpék által adatja, mert a mellett, hogy ezáltal az illusio megromlik, egy­szersmind a jövedelem is tetemes csorbulást szenved a mindannyiszor levont vendégi tiszteletdíjak miatt. * A szegény­ gyermekkórh­ázi egylet részéről ezennel közhírré tétetik, hogy a február 25-én tartott közgyűlés csütörtökön, f. évi márczius 2-án dél­előtti 10 órakor, ismét a m. akadémia termében foly­­tattatni fog, a­midőn a jegyzőkönyv hitelesítésén kívül a történt választások eredménye közöltetik, s a kölcsön­felvétel felett fog határozat hozatni. * Az időjárásban a tavasz lehellete lényeges vál­tozást idézett elő. A hó fokozatosan olvad, a Duna a jégtől nagyobbára megtisztultan hömpölyög medrében. A közlekedési akadályok mindenütt megszűnnek s mind szárazon, mind vizen biztos tért nyer a közleke­dési forgalom. A farsang vége a szelidebb tavaszi idő­járattal mintegy karonfogva örvendeztet meg ben­nünket. * A nemzeti színházi szerződések kedvezőleg alakulnak. Jeles társalgási színésznőnk P­r­­­e­tr­e Kor­nélia assz., kinek a színháztól megválása Szerdahelyi debreczeni igazgatóságával combinatióba hozatott, s ez­zel együtt mint sajnos bizonyosság tekintetett, szerző­dését aláírta és ezzel további megmaradása a pesti nemz.­színháznál fait accomplinak vehető. Az uj szer­ződési időszak némelyeknek ismét alkalmat adott, hogy fizetési javításért folyamodjanak; az intendatura azon­ban az intézet érdekeit minden egyéb magán­érdek fölé emelve, pontos számadással mérte ki a takarót, melyen túl a magán­vágyakat terjeszkedni nem engedi és ezt csak helyeselnünk lehet. flp Ambuláns posták. Párisban azon eszme merült fel, hogy az utczákon járó-kelő levél­hor­dók egy oly táskával láttassanak el, mely levélszekrény alakjával bírjon, s ebből a közönségre azon kényelem származand, miszerint ezentúl senki sem lesz kénytelen egyszerű leveleit a postáig vinni feladás végett, hanem egyszerűen beleveti az ambuláns postás táskájába és re bene gesta nem fárad tovább. — Mély fájdalommal jelentjük, hogy A­­­á­d­y Vilmos ur, a kecskeméti ügyvédi karnak egyik dísze, s a journalistika terén is ismert buzgó munkatársunk f. évi febr.hó 23. napján sorvadásban elhunyt, életének 44-ik évében. Béke hamvaira! * Ludvig Otto, az ismert német költő, ki­nek gyönyörű művei közül tárczánkban pár évvel ez­előtt az „Ég és föld között“ czimü regényt közlöttük, f. hó 25-kén Dresdában hosszas szenvedés után sorva­dásban meghalt. * A drámáiról ismert Hugo Károly hazánkfiá­ról itthoni lapok is közlötték azon hirt, hogy lopási gyanú miatt Párisban befogatott. Egy pinczér t. i., ki egy szállodában ugyanazon szobában lakott, hová ké­sőbb Hugo Károly beköltözött, állitá, hogy ott egy összeg pénzt hagyott volna hátra, mely később, midőn Hugo a szobát elfoglalá, többé nem volt ott. Mint leg­újabban jelentik, Hugo Károly a jegyrendöri törvény­szék által e vád alól fölmentetett. * A braunschweigi herczegi palotában a tűz kevéssel az épen akkor megtartandott udva­bár kezdete után ütött ki. Az épület homlokzatán álló réz négyes diadalfogat elolvadt. A tűz csak másnap déle előtt nyomatott el. * P­á­r­i­s­b­a­n f. hó 23-án adták először a The­atre Lyrique-ben Mozart „Varázsfuvolá“-ját és pedig nagyszerű hatással. Francziaországban csak most éb­rednek e halhatatlan zene bájának és szépségeinek is­meretére. * Egy elkésett jó eszme. Suhr circus­­tulajdonos tegnap, farsang utolsó napján társaságával egy nagy álarczos menetet akart a las beut gras Pest utczáig végigjártatni, kérvényét azonban oly későn adta be a hatósághoz, hogy ez erre, a szükséges rend­őri intézkedések miatt nem reflectálhatott. r. s. Archaeologiai közlemények. Azé czim alatt megjelent IV. köt. 3-ik füzete 174­-177 lap, hoz adalékokat az archaeologiai könyvészethez. Ez igen jó gondolat, hanem czélirányos volna a régibb munkálatokat is, és pedig a b-c rendben felsorolni, p. o. 1) Anna kápolnáról Pauer 8. Memoria Capellae­­.­­ Annáé 1858. kis füzet. 2)Adony M. V. feletti római telepről Társalkodó 1845. 104. sz. Kovács. 3) Egri­völgyi Tihamér ékes és góth ízlésű egyházról „Tu­dom. Gyűjt.“ 1817. X. k. 136. lz.stb. 4) Géjza vára s templomáról Váczon „Tud. Gy.“ 1818. IV. k. 17 lp. 5) Katalin királynő, Podiebrád leányának a budai várban feltalált sirboltjáról. „Tud. Gy.“ 1827. II. k. 51. lp. 6) Rigiczán a r. kat. templom alapkövei le­rakásakor talált kardos emberi csontvázakról „Bajai közlöny“ 1860 mart. 18—12 sz. 7) Római ut Szom­bathelyről Győrre „Tud. Gy.“ 1820. III. k. 69 lp stb. 8) Szekszárdi szőlők közt felásott arany koszorús koponyáju hulláról „Tud. Gy.“ 1827. II. k. 53. lp stb. 9) Székes-Fehérvárott felfedezett királyi sírboltról Pauer János 1849. 6 kt. stb stb. Különösen ajánlatos volna,a „Tud. Gyűjteményiből, mely úgyis már ritkább könyv, a régészeti adatokat ezen jelesen megindított „Archaeologiai közleményekbe“ felvenni, egybeállítani s hasonlót tenni minden szétszórva lévő régészeti munkával, mert első a szakmányozás; még az összeál­lításnál is osztályozandók lennének az adatok, a sze­rint, amint érem, kő, felirat stb.lennének tárgyai. 1858. márt. 19-ről 36,326. sz. a. kelt egy igazságügyminis­­teri rendelet, mely az ősi épitési emlékekre vonatkozik, tán jó volna ebből is az irányadó eszméket fölvenni. A könyvészetnél szükségesnek tartjuk azt is megérinteni, hogy a könyv hol, mikor, mily alakban, hány lapból ál­­lólag jelent meg, p. o. hivatkozás van R. E. S. „Attila sirja“ czimü művére, hogy ez a „Sürgönyében je­lent meg és hogy van belőle külön lenyomat is, itt már a könyvészet azt követelné, hogy a „Sürgöny“ mikor adta e munkát? mire az lenne a felelet: 1864. 76, 77, 80, 81, 83, 95, 107, 116. sz.-ban, a lenyomat kijött ez évben, Emich nyomdájából, 8-ad rétben stb. Egyelőre úttörőként is a külföld könyvészeti szabályaival kell haladnunk. * M­e­x i­c­ó­i rejtelmek. Regényes kor­rajz a legújabb időkből. Egy franczia utazó naplója után irta Aimard G. Francziából fordította Vajda Victor. Megjelenik e mű 12— 14 éves kötetben. — Előfizetés 1 forint. * Laub két hangversenye a redout kis termé­ben mind művészi siker, mind anyagi eredmény tekin­tetében egyaránt teljesen megfelelt a várakozásnak. — A főultságu kir. hétszemélyes táblán márt. 1-én s a következő napokon előadatnak. A cs. k. pénzügyészség — Ehrenfeld József és fia e. felülkebe­­lezés. Zemplénvármegye törvényszékének a Bengentina András János csődtömege e. zálogjog bekebelezése iránti ügy barátságos után lett elintézésérek­ jelentése. Sztan­­kovits János Szete község e. kártalanítás. A szepesi ta­karékpénztár Stubenfoll Lipót és társai e. felül-előjegy­­zés igazolása. Pulay Rozália K. Kiss Imre e. tulajdon­jog bekebelezése. Izsák Mózes — Kepecs Salamon sat. e. adósság. Figdor Hermann Matenits Mátyás s társa e.­­ tulajdonjog bekebelezése. Králdik János — Passbauer Keresztély és társa e. igényper. Vaday Gáspár — Bálla Antal s társai e. adósság. Előadó Haris ktb. Petheő Éva Farkas Ignáczné e. 2024 ft. Pálmay István Csiszák Pál e. ölfa-kirakási dij. Pálmay István Mauks Zsig­­mond e. ölfa-kirakási dij. Özv. Varga Józsefné Sárits János ellen 320 forint. Miskolczy Hermin Szemes Ist­ván s társai ellen korcsmáltatási jog. Emresz Ágoston Deáky Mészáros ellen 573 forint iránt. Silberstein Sán­dor Rottler József ellen vételár-hátralék iránti pere. Előadó : V­a­­­k­o­v­i­t­s Antal stb. Báró Majthényi Imréné a cs. kir. pénzügyészség e. zárfeloldás. A Kállay csa­lád — gr. Teleki Miksa e. határvillongás,, Károli Já­nos Sebián János e.­­ telek. Malagorszky Ágnes néhai Raich József hagyatéka e. szolgálati bér. Fasching Karolina — Adler Lipót e. 212 forint. Lieszkovszky Mária­­—Forgó István és neje e. 160 forint. A kas­sai kegyes alapitványok kezelője Matyasovszky Rudolf és társai e. 974 ft. Sz. kir. Újvidék városa törvényszé­kének a Lukits-féle csődtömeg és Gruits Márta közti perre vonatkozó jelentése. Grabmayer János folyamo-,­dása. Fábi Ferencznek Hercz Samu e. perében a főes­kü letételére vonatkozó felülvizsgálati kérelem. Dió­­szeghy Ferencz Bacsinszky Miklós e. végrehajtás. Ku­­rilyák Fedor folyamodványa. Elő. Lázár, stb. Csobán Mihály Tedeschi és Zukovits e. számadás. Lóczi János örökösei Kosztka András e. végrehajtás. Jancsurák Pál Korda Benő e. telekkönyv. Domaniczky Antalné.­s társa idősb Unghváry Gedeon s társa e. adósság. Korizmics László Petold Katalin e. telekkönyv. Előadó: Urbanovszky. Gróf Kollonits Mik­sának a nagy-lovárdi hitbizományra vonatkozó lel­tározás és becslés iránti felfolyamodása. Szalavecz Ágoston az I. m. át. biztositó társulat e. kártérítés. Steszel Betti Steszel Mayer é. 292 fz. Fleischmann Imre Flaschner György e. 735 ff iránt. Özv. Ordódy József­­né — Ocskay Ignácz s társai e. érvénytelenítés. Jan­­kow Tysa és társai Eremits Miksa e. tulajdon iránti pere. Jánosy István Nikulin Mikola s társa e. tulajdon i. p. Előadó: P­e­r l a k­y. Kendó Kányt Tihanyi Fe­­renczné s társa e. zálogjog-feljegyzés kiigazítása. Gr. Szirmay Mária s társai Korossa Endre e. jelzálog át­­kebelezése iránt. Szentpétery István Csávás József e.­ telekkönyv. Horváth Julia Tomasits György e. egyez­ség előjegyzése. Turóczmegye törvényszékének a. b. Révay Anna telekkönyvi ügyébeni jelentése. Előadó: R­a­­­s­z Szilárd ktb. (T. Cs.) — A m.-szigethihelv.hitv.lyceumban az 1865 év­ről az első félévi vizsgálatok febr. 18—25 napjain men­nek véghez. Az érettségi vizsgálatok mártius 3. 4. napjain fognak megtartatni. M.-Sziget, febr. 20. 1865. Az igazgatóság

Next