Sürgöny, 1865. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1865-04-04 / 77. szám
77. $2. Ötödik évi fölvám. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Oyár Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a ca. bír. postahivatal melletti aarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. i—■TTT1 1 ' i jj__i_BSSBBgiiI±_ie!__i Maf(An)hirdetéseU : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr. háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Uulien Ottó; Hamburg-Altenában ■aaienstein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler ■, Illően és Fort uraknál. Buda-Pest, Kedd, április 4.1865. Előfizetési árak Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. gész évre . . . . 18 frt. —kr. Félévre........................10 . Félévr.........................9 „ „ Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ Előfizetési felhívás ns’ipir lapra.’ A „Sürgöny” Budán, a magyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek, vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtatványul és igazolásul a postatéritvény szolgál. Előfizetési árak ! Vidékre naponkint küldve évre . 15 ft. — Félévre ...................................................10 „ — Negyedévre...............................................5 „ — Egy hóra..............................................1 ft. 70 kr. Budapesten házhoz hordva névre..............................................13 ft. 50 kr. Félévre........................................9„— „ Negyedévre............................ . 4 „ 50 „ Egy hóra.........................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó hivatala. „Sürgöny“ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 29-ről kelt legfelsőbb határozatával, a bécsi országos főhadi-parancsnokságnál az elnök helyettese, báró Lebzestern Vilmos altábornagy által kért nyugalomba helyeztetést elrendelni, s ez alkalommal őt, békében s háborúban folyvást kitűnő hatvanévi szolgálatainak elismeréséül táborszernagyi ranggal ad honores fölruházni, s a másodosztályu hadi diszitménynyek első-osztályu vaskorona-renddel, dij-elengedés mellett földisziini, valamint a bécsi város- s tér-parancsnokot, i 1 I ingenthali Adelsberger Károly vezérőrnagyot, eddigi állásában kitűnő szolgálatával a legmagasb megelégedés tanúsítása mellett, a bécsi országos főhadiparancsnokságnál az elnök helyettesévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Változások a cs. k. hadseregben Kineveztettek: B. Reznicsek József altábornagy s eddigi dandárnok, a brünni országos főhadi parancsnoksághoz osZtatik be; lovag Wussn Ferdinánd vezérőrnagy s dandárnok, bécsi város- s tér parancsnokká; herczeg Auersperg Sándor, a Károly porosz herczeg-vértes-ezred ezredese s parancsnoka, és Mengen Adolf, az 1. sz. gr. Civalart-dzsidásezred ezredese s parancsnoka, dandárnokokká; a cs. k. londoni követséghez első titkárul beosztott köröspataki gr. Kálnoky Gusztáv első osztályu százados a 2. sz. Miklós orosz nagyherczeg-huszár ezredben, számfölötti őrnagygyá a 6. sz. Károly württembergi király-huszár-ezredhez, jelen diplomatiai alkalmaztatásában meghagyatván. Nyugdijaztatott: A brünni országos főhadi parancsnoksághoz beosztott b. Urban Károly altábornagy, saját kérelmére. A magyar kir. helytartótanács 15,705-ik sz. alatti intézvénye valamennyi törvényhatósághoz. Folyó évi február 14-kéről 2093-ik sz. a. kelt kegyes királyi udvari rendelvény szerint a jövő 1860. tanév kezdetével a hadfiintézeteket és esetleg a katonai akadémiákat illető, és pedig Szabolcs , Bihar, Zemplén, Torna- és Ugocsa megye ajánlati jogával egybekötött egy-egy, s így öszvesen 5 Buttler gróf-féle és 8 (nyolcz) ludoviceumi alapítványi hely, továbbá a katonai nevelő intézetekben és század-iskolákban 7 (hét) ludoviceumi alapítványi hely fog betöltetni. Ennek folytán ezen alapítványi helyekre a pályázat f. é. május 20-ig ezennel megnyittatik. Az illető kérvények ezen határnapig bezárólag, és pedig a ludoviceumi alapítványi helyeket illetőleg közvetlenül ezen magyar királyi helytartótanácsnál, a Buttler gróf-féle alapitványi helyek elnyerése végett pedig az ajánlati joggal felruházott Szabolcs, Bihar, Zemplén, Torna és Ugocsa vármegyéknél nyújtandók be. A fennkitett határnapon túl akár ezen magyar kir. kormányszéknél, akár a nevezett megyéknél benyújtott folyamodványok figyelembe nem vétetnek. Szintén figyelmen kívül hagyatnak a hiányosan felszerelt folyamodványok , mi végből az alább következő felszerelési kellékek hozatnak köztudomásra; mindenek előtt megjegyeztetik azonban, hogy: Katonai alnevelőházak 1-ső tanfolyamába lépni akaró ifjaknál szabályszerűleg a 7—8 év közti életkor van előírva. Magasabb tanfolyamba való felvételnél az elemi tantárgyakból nyert megfelelő oktatás kívántatik , hogy azonban a 4-ik tanfolyamban felvétel eszközöltethessék, az elemi iskola 2-ik osztályából jó sikerrel lett kilépés elégségesnek találtatik. Valamely felső-növelde vagy hadfi-intézet 1-ső évi tanfolyamába leendő felvételre a 11. és 12. év közti életkor van előírva. .. Felső-növelde 1-ső évi tanfolyamába felvételre megkivántatik, hogy az illető pályázó az elemi tanoda 3. osztályát jó sikerrel végezte legyen el. Hadfiintézet 1-ső évi tanfolyamába felvételre az elemi tanoda 4-ik osztályának hasonló sikerrel lett bevégezte szükségeltetik. Ha jelöltek vagy pályázók, tekintettel életkorukra, valamely felső-növelde vagy hadfi-intézet magasabb tanfolyamaiba óhajtanak felvétetni, ezektől megfelelő bővebb képzettség (előismeret) szükségeltetik, és pedig olykép, hogy : a) A hadfi-intézet 2-ik évi tanfolyamába felvételhez valamely algymnasium vagy alreáltanoda 1-ső osztályának jó sikerrel lett végzése kívántatik; a 3-ik vagy 4-ik tanfolyamba óhajtott felvételhez pedig ama tárgyak ismerete követeltetik, melyek az algymnasium vagy alreáltanodák 2-ik és illetőleg 3-ik osztályaira nézve előírvák. b) A felső nevelő-házakba leendő felvételre az ismereti kívánalmak csekélyebbek, s ez okból ezen intézetek utolsó évi tanfolyamába oly ifjak is felvétethetnek, kik az elemi tanoda 4-ik osztályát tökéletesen megfelelő sikerrel végezték el. A század-iskolákba és a katonai akadémiákba, és pedig kizárólag csak az első évi tanfolyamba 15 és 16 éves életkor közt álló ifjak vétethetnek fel. Század-iskolákbal felvételre valamely algymnasium vagy alreáltanoda 2-ik osztályának kedvező sikerrel lett elvégzése szükségeltetik. Ellenben katonai akadémiákba belépésre a franczia nyelvben lévő némi jártasság mellett valamely fél- gymnasium vagy főreáltanoda első osztályának, vagy legalább az algymnasium vagy alreáltanoda minden osztályainak kitűnő sikerrel lett bevégzése, vagyis a polgári tanintézetekbeni fokozatos előhaladás következtében magából a dolog természetéből folyólag megkívántató előismeret van feltételül szabva. Jelenleg ugyan a hadfiintézetek és katonai akadémiák összefüggő egészet képeznek, mindazonáltal megengedhető,hogy magánnevelésben részesült növendékek is katonai akadémiákba léphessenek. Azok felvétele, kik a fentebb előírt kort egy vagy két évvel már meghaladták, csak akkor remélhető, ha az illető évfolyamra előírt ismeretekkel már bírnak, s ha ezen évfolyamban meghatározott növendékek létszáma elérve még nincsen. A századiskolák és tisztnöveldékbe (akadémiák) felvétetni kívánók a főnevelő, illetőleg hadfiintézetekben előforduló tantárgyakból külön vizsgát tartoznak tenni. A folyamodványoknak következő okmányokkal kell felszerelve lenniök : 1-ör a fölvétetni kívánt ifjú keresztlevelével; 2- ér egy tudori ranggal bíró (doctor medicináé) katona-orvos által kiadott bizonyítványnyal a pályázó egészségi és növési állapotáról és testi kifejlődéséről; 3- er ugyanannak himlővel tett beoltását igazoló bizonyítványnyal; 4- er az illető hadkiegészítő parancsnokság által a pályázónak magassági mértékéről kiállítandó bizonyítványnyal ; 5- ör ugyanannak iskolai bizonyitványával, még pedig a folyamodvány beadását közvetlenül megelőzött félévről, tehát jelen esetben 186% első feléről; 6- or a német nyelvbeni jártasságról szóló hiteles bizonyitványnyal; 7- er hatósági bizonyitványnyal, vájjon a pályázó ifjúnak hány s mily korú s mily állapotú testvére van, s várjon nincsen-e ezek közül már egyik és mily más közalapítvány vagy ösztöndíj élvezetében ? 8- er hatóságilag s az illető lelkész által is megerősített községi bizonyitványnyal a szülök vagy pályázó nyomasztó anyagi állapota felöl; 9- er a szülök vagy gyámok az iránti nyilatkozatával, miszerint ők az alapítványi hely elnyerése esetében az adományozott ifjúnak az illető intézetbe szállítására megkívántató költségeket viselni fogják. A Buttler-féle alapítványokra Szabolcs-, Bihar-, Zemplén-, Torna- és Ugocsa megyékben született soda illetőségű, — a ludoviceumi helyekre azonban Magyarországból s magyar szülőktől származó, gyámolitásra szorult ifjak pályázhatnak, legyenek azok bármily rangú és az elismert vallásfelekezetekhez tartozó érdemes honpolgárok, tisztviselők vagy katonák gyermekei. Biharmegye főispáni helytartója Kosztin Tamás belényesi főszolgabírót azon minőségben a nagyváradi járásba helyezte át, — Vasa János vaskóhi szolgabirót ebbeli minőségében a belényesi főszolgabiróság vezetésére helyettesítette, — és a vaskóhi alszolgabirói állomásra Borha György megyei esküdtet s hites ügyvédet nevezte ki. Krassó megye főispáni helytartója esküdt és tiszteletbeli szolgabiró Fejér Albertet megyei alszolgabiróvá a kossovai kerületbe, — megyei harmadik aljegyző Petricu Gyulát második aljegyzővé, — esküdt Czintos Kelement harmadik aljegyzővé, — közigazgatási írnok Péterffy Lászlót megyei esküdtté a prebuti kerületbe, — tiszteletbeli esküdt Putnik Bélát valóságos megyei esküdtté a marosi kerületbe, — temesmegyei tiszteletbeli esküdt Lázár Szilárdot valóságos megyei esküdtté a kossovai kerületbe, — dirnok Lévay Sándort közigazgatási írnokká, — rendelkezés alatti cs. kir. járáshivatali írnok Hlavathy Jánost törvényszéki írnokká nevezte ki, — Wlád János megyei esküdtet pedig hasonló minőségben tiszteletbeli szolgabirói czimmel a marosi kerületből az oraviczai kerületbe helyezte át. Zalamegye főispánja Máár Nándort Zalamemegye tiszteletbeli baromorvosává nevezte ki. Az erdélyi főkormányszéknek i. é. február hó 28-án 6509. sz. a. kelt értesítése szerint, a szarvasmarhák egészségi állapotáról Moldvából érkezett nyugtalanító hírek következtében, a Moldvaország felől Erdélybe hajtandó marhákra nézve a veszteglési időszak Tölgyesnél és Ojtoznál 15 napról husz napra emeltetett fel A régi államadósságnak f. évi ápr. elsején történt 416-ik kisorsolásánál a 89 sz. sorozat huzatott ki. Ezen sorozat eredetileg 5 perczentes kamatlábú bank-kötelezvényeket foglal magában, még pedig a 78,861—79,083 sz.-ig bezárólag, összesen 998,456 ftnyi ősztélben. Az 1854. évi sorsjátéki kölcsön ama nyerőszámainak erre közvetlenül eszközlött 21-ik kisorsolásánál, melyek a f. évi jan. 2-án kihúzott 20 sorozatban foglaltatnak, következő eredmények állottak elő : A kihozott sorozatok számai : 64 740 793 893 1011 1125 1285 1404 1660 1744 2182 2214 2300 2385 2869 3049 3191 3244 3432 3701. Ezen kisorsolt sorozatokból az 1011 sorozatban foglalt 10. nyerőszámra 140,000 frtnyi,a 793 sz. sorozatban foglalt 38. nyerőszámra 20,000 ftnyi nyeremény esik. A kötelezvényeknek mindazon fölebb elő nem számlált nyerőszámaira, melyek a kisorolt sorozatokban foglaltatnak, 300 ftnyi legcsekélyebb nyeremény esik. A töke s a nyeremény visszafizetése 1865. jun. 30-án történik. Jegyzéke az 1854. évi sorsjátéki kölcsön ama kisorsolt sorozatai számainak, melyekből kötelezvények 1865. február végéig beváltás végett még nem mutattattak elő . 1967 110 112 152 170 183 185 218 234 235 288 296 324 349 395 412 438 478 488 494 521 535 537 560 576 581 588 599 621 627 657 672 679 688 719 762 770 774 796 800 835 840 878 920 962 1080 1091 1096 1103 1136 1164 1253 1324 1346 1380 1394 1402 1415 1416 1467 1470 1485 1502 1515 1587 1605 1609 1639 1711 1771 1789 1816 1822 1841 1849 1928 2021 2047 2078 2115 2134 2181 2229 2242 2267 2283 2299 2313 2317 2326 2332 2353 2384 2404 2489 2498 2528 2632 2633 2681 2683 2695 2697 2717 2754 2788 2807 2861 2891 2916 2918 2922 2941 2967 2969 2978 2979 2995 3002 3007 3032 3057 3078 3091 3130 3169 3203 3252 3256 3312 3333 3341 3383 3397 3428 3447 3463 3475 3491 3505 3524 3536 3540 3585 3617 3621 3631 3641 3655 3689 3696 3717 3759 3760 3761 3796 3837 3838 3885 3886 3889 3892 3918 3925 3929 3961 3980 3991. Az államadósság cs. k.,igazgatóságától. KEMI1IVATALOS RÉSZ A vámtarifa ügyében. ír. Első lépés volt a szabadabb kereskedés felé, megszüntetése a magyar koronái s a többi tartományok közt előbb fenállott vámsorompónak, mely 1850. October 1-jével vette kezdetét. Ezáltal fontos lépés létetett előre, ha e vámvonal eredményét tekintjük. Ugyanis a harminczadvámok, melyek által a magyar koronás birodalom és a többi nem-magyar tartományok kereskedése kormányoztatott: vagy az idegen országok és egész ausztriai birodalom, vagy a magyar és nem-magyar örökös ausztriai tartományok közt folytatott kereskedést illették. Az idegen országokkali kereskedés e következő elvekre volt alapítva: Magyarországnak a külföldi országokkal folytatott kereskedésében ugyanazon rendszer tartatott fen, mely volt az egész birodalomra nézve II. József uralkodása óta. E szerint külföldi gyárművek behozatala, melyeket a birodalom maga előállíthatott , vagy egészen megtiltva, vagy nagyobb harminczad által volt korlátozva. A belföldi gyárművek kivitele ellenben kedvezőbb vámtariffa által könnyíttetett, s e kedvezésben azon nyers termékek is részesültek, melyek a belföldi gyártásra nélkülözhetők valának. Ezen tiltórendszer alapjául szolgáltak az 1835 ki és 1838-ki vámtaristák, melyek által néhány különbségek, melyek egyik vagy másik tartományban az előbbeni egyenetlen rendszerből fenmaradtak, meg lőnek szüntetve. Az egész ausztriai birodalom a külkereskedésre nézve egy vámterületet képezett, kivévén a velenczei, fiumei szabad kikötőket, a trieszti szabad kikötőt környékével, Brody várost kijelölt kerületével együtt, Istriát és Dalmátországot, melyek a birodalom tömegétől külön szakítva, a külföldi kereskedést illetőleg mint külföld tekintettek. Mi a magyar és nem-magyar örökös tartományok közt folytatott kereskedést illette, itt röviden összevonva következő elvek voltak irányadók: a) Az egész birodalom termékei és kézművei mind a többi ausztriai tartományokból Magyarországba, mind innen az örökös német-szláv tartományokba ki- és behozathattak, s ezeket akár Magyarországban, akár a többi ausztriai tartományokban meg lehetett harmincradoltatni, de oly feltétellel, hogy világosan kitétessék: váljon a vámilletőség Magyarországból való kivitelért, vagy Magyarországba való behozatalért fizettetett-e. b) Ha valamely kereskedelmi czikknek, mely Magyarországból a többi örökös tartományokba kivitetett, a vámtarifában külön rovata nem volt, az ilyenért felényi vám vétetett, mintha ugyanez a czikk külországról hozatott volna be. Ha pedig ily czikknek behozatala külföldről tiltva volt, akkor ennek Magyarországból a többi ausztriai tartományokba való kiviteléért egy hatodrésze fizettetett azon vámnak, melyet a külföldről engedély levél mellett behozandó czikkért kelletett volna fizetni. c) Ha valamely kereskedelmi czikk kiviteléért a többi tartományokból Magyarországba semmi külön kiviteli vám nem vézetett, akkor a közönséges külföldi Birodalmi tanács. A követek házának ülése apr. 1. A jegyzőkönyv felolvastatása után a napirend első tárgya: az erdélyi udv. kanczellária budgete vétetik tanácskozás alá. B. Reichenstein udv. alkanczellár kijelenti, hogy a többlet-áttételek megengedésénél az erdélyi udv. kanczellária álladékában történhetnek ugyan megtakarítások , de nem oly mértékben, mint ezt a pénzügyi bizottmány indítványozza. Szónok egyenkint tárgyalja a tanácskozás tárgyává tett pontokat s nevezetesen az ellen fordul, hogy a bizottmány az 1862-ik évi eredményt törléseinek alapjául vévé. Azóta a kir. tanács közrejárulása mellett különböző kiadások szavaztattak meg, melyek az álladékot növelik, péld.adalékok cultusczélokra, a jogi akadémia felállítása Kolozsvárt, a gymnasiumé Brassóban, alapítványi helyek a Theresianumban, s a katonai akadémiában stb. Végre kijelenti szónok, miszerint az eredetileg felállított követelés 183.000 ftnyi törléséhez beleegyezését adhatja, miből még a legfőbb törvényszéknek költségei is fedezendők, mely alkotmányosan létrejött törvénynél fogva felállítandó lesz. At d ne a n a követ szintén magasnak tartja a bizottmány által indítványozott törlést. Hasonlításokat tesz Erdély jelen budgete s az 1860-as budget közt, s mutatja, hogy az udvari kanczellária igénye az akkori budgetektől több mint 1 millióval hátramarad, hogy most számos disponibilitási fizetések, melyek akkor nem léteztek, terhelik a budgetet. Szónok mondja többek közt: Erdély nem a verwirkungstheoria alapján lépett a birodalmi tanácsba, hanem szabad akaratból, azon meggyőződéstől vezetve, hogy ezen lépéssel nem csak a birodalmi egységet, hanem saját országa autonómiáját is védelmezi s előmozdítja. Ámde hová jusson ezen autonómia, ha a megtakarítások elve az egyedül irányadónak tekintetik ? Szónok utal a vasutügy húzáshalasztására, mutogatván, miszerint Erdély még igen kevés elényt vivott ki a birodalomhoz csatlakozása folytán. Ő maga eredetileg tudósítója volt a budget ezen részének s annak vizsgálatánál csak egy kir. tanácsi követ álláspontját foglalta el, de minthogy a pénzügyi bizottmány által tett törlések neki nagyon magasaknak s kivihetleneknek látszanak, ennélfogva a jelentéstételről lemondott. Indítványozza, miszerint „az Erdély számára felállított ordinárium 3,110,000, az extraordinarium 250,000, egészben 3,360,000 frtban hagyassák jóvá.“ Megfontolásul adja a háznak, miszerint a pénzügybizottmány törlései Erdélyben azon nézetre vezethetnek, mintha az országban az eszközök elvonása által az autonóm életet meg akarnák szorítani s váljon ez a jelen perezben eszélyes e, a ház ítéletére bízom. Teutsch megcáfolja a kormány irányában tett szón ellenvetést, hogy az a magyar kérdés megoldására semmit sem tett volna. Csak a kormány vitte oda egyedül, hogy egy a magyar koronához tartozó tartomány (Erdély) a házban képviseltetik. Csak ezáltal lett a ház is a budget formális tárgyalására jogosítva. Ő is a pénzügyi bizottmány által inditványozott letörlések mellett van s Alduleanu indítványának elfogadását indítványozza. B. Reichenstein udv.arkanczellár válaszol a bizottmányi jelentés azon megjegyzésére, hogy Erdély csak az egyéb tartományokkal hasonló bánásmódra tarthat számot, s ezen nézetet azonnal, a statistikai adatok sorozatával, mint alaptalant utasítja vissza. Erdély nem részesült egyenlő bánásmódban, kiviteli vámnak volt helye a Magyarországba való kivitelnél is, és megfordítva. A magyar czikkeknek a többi örökös tartományokba kivitelénél a kiviteli vám (Essito-Dreisigst-Gebühr) szedetett; hogy ha pedig minden egyes czikkre külön rovatat nem tétetett volna ki, akkor ugyanazon vám fizettetett, mely az örökös tartományokból való kivitelnél szokásban volt, és így ez esetben tökéletes viszonosság uralkodott. Ezekből láthatjuk, hogy a kivitelnél a magyar királyi harminczad ugyanazon vámtarifa szerint egészen megegyezett a behozatali, vagyis német tartományi kiviteli vámmal. Ellenben a fogyasztási vám sokkal nagyobb volt minden czikknél, midőn Magyarországból a többi örökös tartományokba vitetett, mint midőn onnan hozzánk szállíttatott. Ezenfelül pedig a legtöbb és legnevezetesebb magyar termékek, midőn kivitettek, 1829-ig még más tartományi és városi vámokkal rovattak meg, melyek a kiviteli vámsummánál is magasabbra mentek. Ezen már magukban is terhes vámok azáltal még terhesebbekké lőnek a magyar kereskedésre, mivel csaknem minden tartományban különbözők s nagyrészben ismeretlenek voltak. Azonban e káros szokást egy 1829. oct. 3-kán kelt rendelmény eltörölte, s a tartományi és városi vámok helyett sokkal kisebb fogyasztási s kárpótlási adó (Ständischer Entschädigungs-Aufschlag) hozatott be, de ennek hozzáadásával mégis meghaladta az összes kiviteli vám a többi nem-magyar austriai tartományokból behozott ugyanazon czikkek királyi harminczadát. Szóval e közbenső vámvonal, s az ennél uralkodó vámtarifa Magyarországot legsúlyosabban érte, mert termesztményeit szabadon vagy mérsékelt vám mellett nem vihette ki. e nyomasztó rendszertől csak az esetben ígérkezett II. József elállani, ha a magyar nemesség is a földadót s minden közterhet egyaránt viselni nyilatkozik, mint ezt a magyar udvari kanczellár, gróf Pálffyhoz 1785-ki dec. 30-kán utasított kéziratában bővebben kifejté. Azonban, a mit II. József óhajtott, azt később, 1848- ban a magyar országgyűlés önként megtette, a közteherviselést szabad akaratából vállalta vállalta, s igy okot adott arra, hogy a Magyarországot indirecte megadóztató közbenső vámsorompó végképen lehulljon, s kereskedelmi tekintetben szebb jövőnek nyittassék át