Sürgöny, 1865. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1865-04-04 / 77. szám

77. $2. Ötödik évi föl­vám. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten O­y­á­r­­ Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a ca. bír. postahivatal melletti aarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. i—■TTT1 1 ' i jj__i_BSSBBgiiI±_ie!__i Maf(An)hirdetéseU : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr.­ háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Külföldről­ hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Uulien Ottó; Hamburg-Altenában ■aaienstein és Vogler; Hamburg­ban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler ■­, Illően és Fort uraknál. Buda-Pest, Kedd, április 4.1865. Előfizetési árak­­ Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. gész évre . . . . 18 frt. —­kr. Félévre........................10 . Félévr.........................9 „­­ „ Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ Előfizetési felhívás ns’ipir lapra.’ A „Sürgöny” Budán, a magyar kir. egye­tem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek, vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről n­yugtat­­ványul és igazolásul a posta­téritvény szolgál. Előfizetési árak ! Vidékre naponkint küldve évre . 15 ft. — Félévre ...................................................10 „ — Negyedévre...............................................5 „ — Egy hóra..............................................1 ft. 70 kr. Budapesten házhoz hor­dva n­évre..............................................13 ft. 50 kr. Félévre........................................9„­— „ Negyedévre............................ . 4 „ 50 „ Egy hóra.........................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó­ hivatala. „Sürgöny“ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 29-ről kelt legfelsőbb határozatával, a bécsi országos főhadi-pa­­rancsnokságnál az elnök helyettese, báró Lebzes­tern Vilmos altábornagy által kért nyugalomba he­lyeztetést elrendelni, s ez alkalommal őt, békében s há­borúban folyvást kitűnő hatvanévi szolgálatainak elis­meréséül táborszernagyi ranggal ad honores fölruházni, s a másod­osztályu hadi diszitménynyek­ első-osztályu vas­korona-renddel, dij-elengedés mellett földisziini, va­lamint a bécsi város- s tér-parancsnokot, i 1 I i­n­g­e­n­­thali Adelsberger Károly vezérőrnagyot, eddigi állásában­ kitűnő szolgálatával a legmagasb meg­elégedés tanúsítása mellett, a bécsi országos főhadi­­parancsnokságnál az elnök helyettesévé legkegyelme­sebben kinevezni méltóztatott. Változások a cs. k. hadseregben Kineveztettek: B. Reznicsek József altábornagy s eddigi dandárnok, a brünni országos főhadi parancsnoksághoz osZtatik be; lovag W­u­s­s­­­n Ferdinánd vezérőrnagy s dan­dárnok, bécsi város- s tér­ parancsnokká; herczeg Auersperg Sándor, a Károly po­rosz herczeg-vértes-ezred ezredese s parancsnoka, és Mengen Adolf, az 1. sz. gr. Civalart-dzsidás­­ezred ezredese s parancsnoka, dandárnokokká; a cs. k. londoni követséghez első titkárul beosz­tott köröspataki gr. Kálnoky Gusztáv első­ osztályu százados a 2. sz. Miklós orosz nagyher­­czeg-huszár ezredben, számfölötti őrnagygyá a 6. sz. Károly württem­bergi király-huszár-ezredhez, jelen di­­plomatiai alkalmaztatásában meghagyatván. Nyugdijaztatott: A brünni országos főhadi parancsnoksághoz be­osztott b. Urban Károly altábornagy, saját kérel­mére. A magyar kir. helytartótanács 15,705-ik sz. alatti intézvénye valamennyi törvényhatósághoz. Folyó évi február 14-kéről 2093-ik sz. a. kelt kegyes királyi udvari rendelvény szerint a jövő 1860. tanév kezdetével a hadfi­intézeteket és esetleg a katonai akadémiákat illető, és pedig Szabolcs , Bihar, Zem­plén, Torna- és Ugocsa megye ajánlati jogával egybe­kötött egy-egy, s így öszvesen 5 Buttler gróf-féle és 8 (nyolcz) ludoviceumi alapítványi hely, továbbá a kato­nai nevelő­ intézetekben és század-iskolákban 7 (hét) ludoviceumi alapítványi hely fog betöltetni. Ennek folytán ezen alapítványi helyekre a pá­lyázat f. é. május 20-ig ezennel megnyittatik. Az illető kérvények ezen határnapig bezárólag, és pedig a ludoviceumi alapítványi helyeket illetőleg közvetlenül ezen magyar királyi helytartótanácsnál, a Buttler gróf-féle alapitványi helyek elnyerése végett pe­dig az ajánlati joggal felruházott Szabolcs, Bihar, Zem­plén, Torna­ és Ugocsa vármegyéknél nyújtandók be. A fennkitett határnapon túl akár ezen magyar kir. kormányszéknél, akár a nevezett megyéknél benyújtott folyamodványok figyelembe nem vétetnek. Szintén figyelmen kívül hagyatnak a hiányosan felszerelt folyamodványok , mi végből az alább követ­kező felszerelési kellékek hozatnak köztudomásra; min­denek előtt megjegyeztetik azonban, hogy: Katonai alnevelő­házak 1-ső tanfolyamába lépni akaró ifjaknál szabályszerűleg a 7—8 év közti életkor van előírva. Magasabb tanfolyamba való felvételnél az elemi tantárgyakból nyert megfelelő oktatás kívántatik , hogy azonban a 4-ik tanfolyamban felvétel eszközöltethessék, az elemi iskola 2-ik osztályából jó sikerrel lett kilépés elégségesnek találtatik. Valamely felső-növelde vagy hadfi-intézet 1-ső évi tanfolyamába leendő felvételre a 11. és 12. év közti életkor van előírva. .. Felső-növelde 1-ső évi tanfolyamába felvételre megkivántatik, hogy az illető pályázó az elemi tanoda 3. osztályát jó sikerrel végezte legyen el. Hadfiintézet 1-ső évi tanfolyamába felvételre az elemi tanoda 4-ik osztályának hasonló sikerrel lett be­végezte szükségeltetik. Ha jelöltek vagy pályázók, tekintettel életkorukra, valamely felső-növelde vagy hadfi-intézet magasabb tanfolyamaiba óhajtanak felvétetni, ezektől megfelelő bővebb képzettség (előismeret) szükségeltetik, és pe­dig olykép, hogy : a) A hadfi-intézet 2-ik évi tanfolyamába felvétel­hez valamely algymnasium vagy alreáltanoda 1-ső osz­tályának jó sikerrel lett végzése kívántatik; a 3-ik vagy 4-ik tanfolyamba óhajtott felvételhez pedig ama tár­gyak ismerete követeltetik, melyek az algymnasium vagy alreáltanodák 2-ik és illetőleg 3-ik osztályaira nézve előírvák. b) A felső­ nevelő-házakba leendő felvételre az ismereti kívánalmak csekélyebbek, s ez okból ezen in­tézetek utolsó évi tanfolyamába oly ifjak is felvétet­hetnek, kik az elemi tanoda 4-ik osztályát tökéletesen megfelelő sikerrel végezték el. A század-iskolákba és a katonai akadémiákba, és pedig kizárólag csak az első évi tanfolyamba 15 és 16 éves életkor közt álló ifjak vétethetnek fel. Század-iskolákbal felvételre valamely algymna­sium vagy alreáltanoda 2-ik osztályának kedvező si­kerrel lett elvégzése szükségeltetik. Ellenben katonai akadémiákba belépésre a fran­­czia nyelvben lévő némi jártasság mellett valamely fél- gymnasium vagy főreáltanoda első osztályának, vagy legalább az algymnasium vagy alreáltanoda minden osztályainak kitűnő sikerrel lett bevégzése, vagyis a polgári tanintézetekbeni fokozatos előhaladás következ­tében magából a dolog természetéből folyólag megkí­­vántató előismeret van feltételül szabva. Jelenleg ugyan a hadfi­intézetek és katonai aka­démiák összefüggő egészet képeznek, mindazonáltal megengedhető,hogy magán­nevelésben részesült növen­dékek is katonai akadémiákba léphessenek. Azok felvétele, kik a fentebb előírt kort egy vagy két évvel már meghaladták, csak akkor remél­hető, ha az illető évfolyamra előírt ismeretekkel már bírnak, s ha ezen évfolyamban meghatározott növen­dékek létszáma elérve még nincsen. A századiskolák és tisztnöveldékbe (akadémiák) felvétetni kívánók a főnevelő, illetőleg hadfi­intézetek­ben előforduló tantárgyakból külön vizsgát tartoznak tenni. A folyamodványoknak következő okmányokkal kell felszerelve lenniök : 1-ör a fölvétetni kívánt ifjú keresztlevelével; 2- ér egy tudori ranggal bíró (doctor medicináé) katona-orvos által kiadott bizonyítványnyal a pályázó egészségi és növési állapotáról és testi kifejlődéséről; 3- er ugyanannak himlővel tett beoltását igazoló bizonyítványnyal; 4- er az illető hadkiegészítő parancsnokság által a pályázónak magassági mértékéről kiállítandó bizo­nyítványnyal ; 5- ör ugyanannak iskolai bizonyitványával, még pedig a folyamodvány beadását közvetlenül megelőzött félévről, tehát jelen esetben 186% első feléről; 6- or a német nyelvbeni jártasságról szóló hiteles bizonyitványnyal; 7- er hatósági bizonyitványnyal, vájjon a pályázó ifjúnak hány s mily korú s mily állapotú testvére van, s várjon nincsen-e ezek közül már egyik és mily más közalapítvány vagy ösztöndíj élvezetében ? 8- er hatóságilag s az illető lelkész által is meg­erősített községi bizonyitványnyal a szülök vagy pályá­zó nyomasztó anyagi állapota felöl; 9- er a szülök vagy gyámok az iránti nyilatkoza­tával, miszerint ők az alapítványi hely elnyerése eseté­ben az adományozott ifjúnak az illető intézetbe szállí­tására megkívántató költségeket viselni fogják. A Buttler-féle alapítványokra Szabolcs-, Bihar-, Zemplén-, Torna- és Ugocsa megyékben született s­oda illetőségű, — a ludoviceumi helyekre azonban Magyar­­országból s magyar szülőktől származó, gyámolitásra szorult ifjak pályázhatnak, legyenek azok bármily rangú és az elismert vallásfelekezetekhez tartozó ér­demes honpolgárok, tisztviselők vagy katonák gyer­mekei. Biharmegye főispáni helytartója K­o­s­z­t­i­n Ta­más belényesi főszolgabírót azon minőségben a nagy­váradi járásba helyezte át, — Vasa János vaskóhi szolgabirót ebbeli minőségében a belényesi főszolgabi­­róság vezetésére helyettesítette, — és a vaskóhi al­­szolgabirói állomásra B­o­r­h­a György megyei esküdtet s hites ügyvédet nevezte ki. Krassó megye főispáni helytartója esküdt és tisz­teletbeli szolgabiró F­ej­ér Albertet megyei alszolgabi­­róvá a kossovai kerületbe, — megyei harmadik aljegy­ző Petricu Gyulát második aljegyzővé, — esküdt C­z­i­n­t­o­s Kelement harmadik aljegyzővé, — közigaz­gatási írnok Péterffy Lászlót megyei esküdtté a pre­­buti kerületbe, — tiszteletbeli esküdt P­u­t­n­i­k Bélát valóságos megyei esküdtté a marosi kerületbe, — te­­mesmegyei tiszteletbeli esküdt Lázár Szilárdot való­ságos megyei esküdtté a kossovai kerületbe, — dirnok L­é­v­a­y Sándort közigazgatási írnokká, — rendelkezés alatti cs. kir. járáshivatali írnok Hlavathy Jánost törvényszéki írnokká nevezte ki, — Wl­á­d János me­gyei esküdtet pedig hasonló minőségben tiszteletbeli szolgabirói czimmel a marosi kerületből az oraviczai kerületbe helyezte át. Zalamegye főispánja M­á­á­r Nándort Zalame­­megye tiszteletbeli baromorvosává nevezte ki. Az erdélyi főkormányszéknek i. é. február hó 28-án 6509. sz. a. kelt értesítése szerint, a szarvasmar­hák egészségi állapotáról Moldvából érkezett nyugta­lanító hírek következtében, a Moldvaország felől Er­délybe hajtandó marhákra nézve a veszteglési időszak Tölgyesnél és Ojtoznál 15 napról husz napra emel­tetett fel A régi államadósságnak f. évi ápr. elsején történt 416-ik kisorsolásánál a 89 sz. sorozat huzatott ki. Ezen sorozat eredetileg 5 perczentes kamatlábú bank-kötelezvényeket foglal magában, még pedig a 78,861—79,083 sz.-ig bezárólag, összesen 998,456 ftnyi ősztélben. Az 1854. évi sorsjátéki kölcsön ama nyerőszá­mainak erre közvetlenül eszközlött 21-ik kisorsolásánál, melyek a f. évi jan. 2-án kihúzott 20 sorozatban fog­laltatnak, következő eredmények állottak elő : A kihozott sorozatok számai : 64 740 793 893 1011 1125 1285 1404 1660 1744 2182 2214 2300 2385 2869 3049 3191 3244 3432 3701. Ezen kisorsolt sorozatokból az 1011 sorozatban foglalt 10. nyerőszámra 140,000 frtnyi,­­a 793 sz. sorozatban foglalt 38. nyerőszámra 20,000 ftnyi nyeremény esik. A kötelezvényeknek mindazon fölebb elő nem számlált nyerőszámaira, melyek a kisorolt sorozatok­ban foglaltatnak, 300 ftnyi legcsekélyebb nyeremény esik. A töke s a nyeremény visszafizetése 1865. jun. 30-án történik. Jegyzéke az 1854. évi sorsjátéki kölcsön ama kisorsolt sorozatai számainak, melyekből kötelezvények 1865. február vé­géig beváltás végett még nem mutattattak elő . 19­67 110 112 152 170 183 185 218 234 235 288 296 324 349 395 412 438 478 488 494 521 535 537 560 576 581 588 599 621 627 657 672 679 688 719 762 770 774 796 800 835 840 878 920 962 1080 1091 1096 1103 1136 1164 1253 1324 1346 1380 1394 1402 1415 1416 1467 1470 1485 1502 1515 1587 1605 1609 1639 1711 1771 1789 1816 1822 1841 1849 1928 2021 2047 2078 2115 2134 2181 2229 2242 2267 2283 2299 2313 2317 2326 2332 2353 2384 2404 2489 2498 2528 2632 2633 2681 2683 2695 2697 2717 2754 2788 2807 2861 2891 2916 2918 2922 2941 2967 2969 2978 2979 2995 3002 3007 3032 3057 3078 3091 3130 3169 3203 3252 3256 3312 3333 3341 3383 3397 3428 3447 3463 3475 3491 3505 3524 3536 3540 3585 3617 3621 3631 3641 3655 3689 3696 3717 3759 3760 3761 3796 3837 3838 3885 3886 3889 3892 3918 3925 3929 3961 3980 3991. Az államadósság cs. k.,igazgatóságától. KEMI1IV­ATALOS RÉSZ A vámtarif­a ügy­ében. ír. Első lépés volt a szabadabb kereskedés felé, megszüntetése a magyar koronái s a többi tartományok közt előbb fenállott vám­­sorompónak, mely 1850. October 1-jével vette kez­detét. Ezáltal fontos lépés létetett előre, ha e vámvo­nal eredményét tekintjük. Ugyanis a harminczadvámok, melyek által a ma­gyar koronás birodalom és a többi nem-magyar tarto­mányok kereskedése kormányoztatott: vagy az idegen országok és egész ausztriai birodalom, vagy a magyar és nem-magyar örökös ausztriai tartományok közt foly­tatott kereskedést illették. Az idegen országokkali kereskedés e következő elvekre volt alapítva: Magyarországnak a külföldi or­szágokkal folytatott kereskedésében ugyanazon rend­szer tartatott fen, mely volt az egész birodalomra nézve II. József uralkodása óta. E szerint külföldi gyárművek behozatala, melyeket a birodalom maga előállítha­tott , vagy egészen megtiltva, vagy nagyobb har­­minczad által volt korlátozva. A belföldi gyárművek ki­vitele ellenben kedvezőbb vámtariffa által könnyíttetett, s e kedvezésben azon nyers termékek is részesültek, melyek a belföldi gyártásra nélkülözhetők valának. Ezen tiltórendszer alapjául szolgáltak az 1835 ki és 1838-ki vámtaristák, melyek által néhány különbségek, melyek egyik vagy másik tartományban az előbbeni egyenetlen rendszerből fenmar­adtak, meg lőnek szüntetve. Az egész ausztriai birodalom a kül­­kereskedésre nézve egy vámterületet képezett, kivévén a velenczei, fiumei szabad kikötőket, a trieszti szabad kikötőt környékével, Brody várost kijelölt kerületével együtt, Istriát és Dalmátországot, melyek a birodalom tömegétől külön szakítva, a külföldi kereskedést illető­leg mint külföld tekintettek. Mi a magyar és nem-magyar örökös tartományok közt folytatott kereskedést illette, itt röviden összevon­va következő elvek voltak irányadók: a) Az egész birodalom termékei és kézművei mind a többi ausztriai tartományokból Magyarországba, mind innen az örökös német-szláv tartományokba ki- és behozathattak, s ezeket akár Magyarországban, akár a többi ausztriai tartományokban meg lehetett harmincra­­doltatni, de oly feltétellel, hogy világosan kitétessék: váljon a vámilletőség Magyarországból való kivitelért, vagy Magyarországba való behozatalért fizettetett-e. b) Ha valamely kereskedelmi czikknek, mely Magyarországból a többi örökös tartományokba kivite­tett, a vámtarifában külön rovata nem volt, az ilyenért felényi vám vétetett, mintha ugyanez a czikk külor­szágról hozatott volna be. Ha pedig ily czikknek beho­zatala külföldről tiltva volt, akkor ennek Magyaror­szágból a többi ausztriai tartományokba való kiviteléért egy hatodrésze fizettetett azon vámnak, melyet a kül­földről engedély­ levél mellett behozandó czikkért kel­letett volna fizetni. c) Ha valamely kereskedelmi czikk kiviteléért a többi tartományokból Magyarországba semmi külön kiviteli vám nem vézetett, akkor a közönséges külföldi Birodalmi tanács. A követek házának ülése apr. 1. A jegyzőkönyv felolvastatása után a napi­rend el­ső tárgya: az erdélyi udv. kanczellária budgete vétetik tanácskozás alá. B. Reichenstein udv. alkanczellár kijelenti, hogy a többlet-áttételek megengedésénél az erdélyi udv. kanczellária álladékában történhetnek ugyan meg­takarítások , de nem oly mértékben, mint ezt a pénz­ügyi bizottmány indítványozza. Szónok egyenkint tár­gyalja a tanácskozás tárgyává tett pontokat s nevezete­sen az ellen fordul, hogy a bizottmány az 1862-ik évi eredményt törléseinek alapjául vévé. Azóta a kir. tanács közrejárulása mellett különböző kiadások szavaztattak meg, melyek az álladékot növelik, péld.­adalékok cul­­tusczélokra, a jogi akadémia felállítása Kolozsvárt, a gymnasiumé Brassóban, alapítványi helyek a Theresia­­numban, s a katonai akadémiában stb. Végre kijelenti szónok, miszerint az eredetileg felállított követelés 183.000 ftnyi törléséhez beleegyezését adhatja, miből még a legfőbb törvényszéknek költségei is fedezendők, mely alkotmányosan létrejött törvénynél fogva felállí­tandó lesz. At d n­­­e a n a követ szintén magasnak tartja a bizottmány által indítványozott törlést. Hasonlításokat tesz Erdély jelen budgete s az 1860-as budget közt, s mutatja, hogy az udvari kanczellária igénye az akkori budgetektől több mint 1 millióval hátramarad, hogy most számos disponibilitási fizetések, melyek akkor nem léteztek, terhelik a budgetet. Szónok mondja töb­bek közt: Erdély nem a verwirkungstheoria alapján lé­pett a birodalmi tanácsba, hanem szabad­ akaratból, azon meggyőződéstől vezetve, hogy ezen lépéssel nem csak a birodalmi egységet, hanem saját országa auto­nómiáját is védelmezi s előmozdítja. Ámde hová jus­son ezen autonómia, ha a megtakarítások elve az egye­dül irányadónak tekintetik ? Szónok utal a vasutügy húzáshalasztására, mutogatván, miszerint Erdély még igen kevés elényt vivott ki a birodalomhoz csatlakozá­sa folytán. Ő maga eredetileg tudósítója volt a budget ezen részének s annak vizsgálatánál csak egy kir. ta­nácsi követ álláspontját foglalta el, de minthogy a pénz­ügyi bizottmány által tett törlések neki nagyon maga­saknak s kivihetleneknek látszanak, ennélfogva a je­lentéstételről lemondott. Indítványozza, miszerint „az Erdély számára felállított ordinárium 3,110,000, az ex­­traordinarium 250,000, egészben 3,360,000 frtban ha­gyassák jóvá.“ Megfontolásul adja a háznak, miszerint a pénzü­gybizottmány törlései Erdélyben azon nézetre vezethetnek, mintha az országban az eszközök elvonása által az autonóm életet meg akarnák szorítani s váljon ez a jelen perezben eszélyes e, a ház ítéletére bízom. T­e­u­t­s­c­h megc­áfolja a kormány irányában tett szón ellenvetést, hogy az a magyar kérdés meg­oldására semmit sem tett volna. Csak a kormány vitte oda egyedül, hogy egy a magyar koronához tartozó tartomány (Erdély) a házban képviseltetik. Csak ez­által lett a ház is a budget formális tárgyalására jogosítva. Ő is a pénzügyi bizottmány által inditvá­nyozott letörlések mellett van s Alduleanu indít­ványának elfogadását indítványozza. B. Reichenstein udv.­arkanczellár válaszol a bizottmányi jelentés azon megjegyzésére, hogy Er­dély csak az egyéb tartományokkal­ hasonló bánás­módra tarthat számot, s ezen nézetet azonnal, a statis­­tikai adatok sorozatával, mint alaptalant utasítja vissza. Erdély nem részesült egyenlő bánásmódban, kiviteli vámnak volt helye a Magyarországba való kivi­telnél is, és megfordítva. A magyar czikkeknek a többi örökös tartományokba kivitelénél a kiviteli vám (Essi­­to-Dreisigst-Gebü­hr) szedetett; hogy ha pedig minden egyes czikkre külön rovatat nem tétetett volna ki, akkor ugyanazon vám fizettetett, mely az örökös tar­tományokból való kivitelnél szokásban volt, és így ez esetben tökéletes viszonosság uralkodott. Ezekből láthatjuk, hogy a kivitelnél a magyar királyi harminczad ugyanazon vámtarifa szerint egé­szen megegyezett a behozatali, vagyis német tartomá­nyi kiviteli vámmal. Ellenben a fogyasztási vám sokkal nagyobb volt minden czikknél, midőn Magyarországból a többi örökös tartományokba vitetett, mint midőn on­nan hozzánk szállíttatott. Ezenfelül pedig a legtöbb és legnevezetesebb magyar termékek, midőn kivitettek, 1829-ig még más tartományi és városi vámokkal rovat­tak meg, melyek a kiviteli vámsummánál is magasabb­ra mentek. Ezen már magukban is terhes vámok azáltal még terhesebbekké lőnek a magyar kereskedésre, mivel csaknem minden tartományban különbözők s nagyrész­­ben ismeretlenek voltak. Azonban e káros szokást egy 1­829. oct. 3-kán kelt rendelmény eltörölte, s a tartomá­nyi és városi vámok helyett sokkal kisebb fogyasz­tási s kárpótlási adó (Ständischer­ Entschädigungs-Auf­­schlag) hozatott be, de ennek hozzáadásával mégis meghaladta az összes kiviteli vám a többi nem-magyar austriai tartományokból behozott ugyanazon czikkek királyi harminczadát. Szóval e közbenső vámvonal, s az ennél uralkodó vámtarifa Magyarországot legsúlyosabban érte, mert termesztményeit­ szabadon vagy mérsékelt vám mellett nem vihette ki. e nyomasztó rendszertől csak az eset­ben ígérkezett II. József elállani, ha a magyar nemes­ség is a földadót s minden közterhet egyaránt viselni nyilatkozik, mint ezt a magyar udvari kanczellár, gróf Pálffyhoz 1785-ki dec. 30-kán utasított kéziratában bő­vebben kifejté. Azonban, a mit II. József óhajtott, azt később, 1848- ban a magyar országgyűlés önként megtette, a közte­herviselést szabad akaratából vállalta vállalta, s igy okot adott arra, hogy a Magyarországot indirecte meg­adóztató közbenső vámsorompó végképen lehulljon, s kereskedelmi tekintetben szebb jövőnek ny­ittas­s­­ék át

Next