Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-02 / 201. szám

301. SK. Ötödik évi folyam. Szerkesztiségi iroda és kiadó hivatal Budán, bácsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten 0 y 6 r 1 Pál papirkereskedésében (hatvani-utcsa, a cs. kir. postahivatal melletti sarokból). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­_____gginktSI fogadtatnak el. SÜRGÖNY. M­agAn.k­ Irk­elének : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő árak : Majna­ Frankfurtban és Ha­m­­burg-Alténában Haasenstein és Vogler; Hamburgban Tflck­­heim Jakab ; Lipcsében Engler . Hígén és fort urak. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. Egész évre . i .­­ 18 frt. 1 kr. Félévre . . .... 10 . Félévre . . .­­ . • . _ Negyedévre . 50 Buda-Pest. Szombat, September 2.1865. Előfizetési árak: Vidéken Helyben September hóra . . . 1 ft 70 kr. 1 ft 60 kr. Sept. dec. havakra . . 6 „ 70 „ 6 „ 10 „ HIVATALOS RÉSZ. Kővárvidék főkapitánya is. Kozmucza Já­nos eddigi birnokot vidéki rendes írnokká nevezte ki. Változások a ca. k. hadseregben Kineveztettek: Gróf Grünne Károly lovassági tábornok, s a testőr-csendőrség kapitánya, az 1. sz. dzsidás-ezred tu­lajdonosává. , Áthelyeztettek: A következő őrnagyok : Lovag P­u­r­g­a­y Ignácz, az 5. sz. b. Stertnik-tüzér-ezredtől, a 11. sz. lovag Jüpt­­ner-tüzér-ezredhez; Nicke Károly, a 7. sz. Luitpold bajor herczeg­­tüzér-ezredtől, a 10. sz. Hutschenreiter-tüzér-ezredhez; Le­h­re­fel Ede, az 1. sz. Ferencz József Csá­­szár-tüzérezredtől, a 4. sz. lovag Hauslab-tüzér-ez­­redhez; Schmarda Károly, a wiener-neustadti katonai akadémiától, az I. sz. Ferencz József Császár-tüzér-ez­redhez. Szolgálatból kilépett: Gróf Fünfkirchen Henrik alezredes a 3. sz. Károly Főherczeg-dzsidás-ezredtől, a katonai rang megtartásával. Nyugdíj­aztattak: Fichtenzweigi Gastgeb Móricz őrnagy a 2-ik csendőr­ ezredtől, alezredesi ranggal ad honores , n­ag­y-vaj­d­afa­l­vai Marossy Sándor őr­nagy, a hadmérnöki törzsnél. Fölruháztatott: D’H­a­r­m­a­n­t Károly nyugalmazott őrnagy, al­ezredesi ranggal ad honores. NEMHIVATALOS RÉSZ. A „Hon“ tegnapi számában m. kir. udv. kanczellár­i exclája elnöki levelének, s az ahhoz csatolt pontozatoknak oly értelmezését olvas­suk, melyhez a közönség kellő tájékozása vé­gett hozzászólnunk kötelesség. Mi ezen okmányokban nem tudjuk felfe­dezni alapját azon magyarázatnak, mintha a tiszt­viselőkben megkivántató tulajdonok előszámlá­­lása által a most alkalmazásban lévőkre oly ho­mály vettetnék, mely őket tömeges recusa­­liora, vagy a nemzet ostracismusára kár­hoztatná; mi ebben csak figyelmeztetést lá­tunk, hogy mily qualificatiót vár és kíván tiszt­viselőitől, mint a közigazgatásbani közegeitől a kormány, és ebben új okot a megnyugvásra, új igényt a támogatásra azok részéről, kik ezen tulajdonok mellett még ama hazafias készséggel is bírnak, hogy a közjót minden egyéb tekinte­teknek alárendelik. A­mi a főispánoknak a pontozatokban kö­rülírt hatáskörét illeti, ki kell jelentenünk, hogy a legrégibb időktől fogva a főispánok hasonló kiterjedt befolyással, s felügyeleti joggal bízattak meg a megyékben, és e tekintetben elég legyen a dicsőült királynénk Mária Terézia által­­kiadott kegyelmes királyi utasításra hivatkoznunk. A pest-losoncz-beszterczebányai vasút és szent-István-kőszénbánya-társu­­lat küldöttsége ezen vállalat ismeretes sorsának ügyé­ben csütörtökön ő Felsége által legkegyelmesebben fogadtatván, ez alkalommal a küldöttség vezetője gróf Forgách Antal ő exolája . Felségéhez a követ­kező beszédet intézte: „Felséges Császár és Apostoli Ki­rály! A pest-losoncz beszterczebányai vasút és szent- István-kőszénbánya-társulat önhibája nélkül csőd alá került és végveszélylyel küzd. A kormány által ínséges időben pénzzel segítve indult meg e vállalat­ részesíttetett haladásában kor­mányi pártfogással, és csak is Felséged újabb és hat­hatós segélyével lehet a félbeszakadt vasúti munkát be­fejezni, — a honi iparnak és kereskedésnek uj jöve­delmi forrást nyitni, s Felségednek annyiszor tanúsított kegyelméért,­ koronázott eredményben, hódolatot tanú­sítani. Folyamodásunk már is Felséged kormánya ke­zén van; kérjük a 17 mértföldnyi, majd egészen kész vasút tökéletes bevégzésére és megnyithatására szük­ségelt összeg előlegezését, az egész vasúti vállalat ki­vitelére megkívántató tőke állami kamatbiztosítását és a szükségelt vasanyagok az állam gyáraiból megkez­dett, de beállított további kiszolgáltatását. Minden ellenőrködő és biztosító kormányrende­letnek engedelmesen fejet hajtva, kérjük Felségedet: méltóztassék hazánk ipar­vállalatai irányában minden­kor tanúsított legmagasabb kegyelmét ezen, az ország fővárosára és Magyarország felvidékére, iparára, ke­reskedésére oly döntő befolyású hasznos vállalatra is áldást árasztólag újabban kiterjeszteni, és azt a végve­szélytől — hazánk és lakosai javára megmenteni.“ E kérelemre Ő Felsége legkegyelmesebben a következő választ adni méltóztatott: „Sajnálattal értesültem azon viszonyok fe­lől, melyek a szép reményre jogosított pest-lo­­sonczi vaspálya ügyét kifejtésében megakasz­tották. Kormányom e fennakadás okai, a válla­lat lehető segélyezése és a feltételek iránt, me­lyek alatt ez foganatosítható lenne, tárgyaláso­kat indított meg, melyeknek siettetését s határo­zatom alá leendő terjesztését uralkodói gond­jaim közé számítom.“ A pest-losonczi vasut-társulat folyamod­­ván­ya a cs. kir. Apostoli Felségéhez.*) Császári kir. Apostoli Felség! Legkegyelmesebb urunk! A „pest-losoncz-beszterczei vasút és sz.-István kő­­szénbánya-társulat“ ügyében és nevében, mely vállalat legközelebb a bécsi Schuller-féle bankháznak fizetési képtelensége kijelentésével szintén felakadásba, sőt csőd alá került — fordulunk mi alulirottak jobbágyi hódolattal császári királyi Apostoli Felséged legmaga­sabb színe elé, alázatosan esedezvén Felségednek leg­kegyelmesebb figyelme­ és atyai pártfogolásáért. Fiúi bizodalomból fakadó ezen lépésünket Felsé­gednél, annál nagyobb bátorsággal és reménynyel tesz­­szük, minél inkább meg vagyunk győződve ügyünk­nek jóságáról, s minél inkább látjuk és tapasztaljuk, hogy cs. kir. Apostoli Felséged szép és nagy biro­dalmában, minden életrevaló és közhasznú vállalatnak a legkegyelmesebb istápolója. Vállalatunk életrevalósága és közhasznúsága mel­lett felhozzuk és megjegyezzük mindenek előtt, misze­rint a pest-losonczi vasútnak legkiválóbb rendeltetése abban fekszik, hogy a hazában a legjelesb és legolcsóbb kőszenek egyikével lássa el az ország fővárosait, s a fá­ban és tüzelő­anyagban annyira szűkölködő magyaror­szági terjedelmes alföldet. Egyik irányban e vasút tehát a hazai műiparnak hathatós emelkedését, a másikban pedig az alföldi gaz­dálkodásnak, mely jelenleg tüzelő anyag hiányában, a termelés oly nagy kárára, trágyáját és szalmáját égeti föl, gyökeres correctióját rejti méhében. Császári királyi apostoli Felséged előtt nem­ szük­ség fejtegetnünk ezen irányok közgazdasági fontossá­gát, minélfogva ez érdemben csak annyit jegyzünk meg, hogy az alföld és hazánk fővárosai, melyek eddig az oraviczai kőszénnek mázsáját s frt é­s­ért lőkrért fize­tik, a pest-losonczi vasútnak elkészültével a fennebbi árnak jóformán egyharmad, legfeljebb fele részén sze­rezhetnék be a salgó­tarjáni gazdag bányák kőszenét, mely pedig, tett egybehasonlító kísérletek bizonysága szerint, az oraviczaihoz képest kő­tartalomra nézve csak körülbelöl 2-ed részszel áll alább. A legnagyobb figyelemre méltó továbbá a pest­­losonczi vasútnak egyéb irányú jelentősége is, a meny­nyiben az a magyarországi felföldet gyáriparos érde­keivel olcsó szállítás mellett kapcsolatba hozandja az ország fővárosaival s a többször nevezett terjedelmes és termelési irányára nézve egészen más természetű alfölddel; s a mennyiben a hazai vasúti közlekedés kie­gészítésére Szolnok, Miskolcz és Oderberg felé igen al­kalmas és felhasználható előeszközlés gyanánt szere­­p­elhet. Egy szóval: minden, eddig a leendő forgalom és hatásra nézve tett adatgyűjtések és előszámítások a ne­vezett vaspályának fontos rendeltetést és szép jövedel­mezőséget helyeznek kilátásba. Társulatunk ezen tekinteteknél fogva, kezdettől óta meg nem szűnő erélylyel és kitartással munkálko­dott a pest-losonczi vasútnak létrehozatalán, melynek szerintünk hiányai és bajai főleg csak azok voltak, hogy t.i. nem bírt tettleges kamat­garantiával, hogy to­vábbá létrehozatala a legnyomasztóbb pénzügyi körül­ményekben szenvedő időre esett; s hogy végül, a köz­jogi kérdések megoldatlansága miatt, eddig országos gyámolíttatást a kellő formában számára kieszközölni nem lehetett. Hogy a mi társulatunk, ámbár kamatgarantiával nem birt, s ámbár oly mostohák voltak az idők pénz­szerzés dolgában,— a vasút építtetését 1863 ban mégis megkezdette, annak oka főleg azon ígéretek- és biztatá­sokban feküdt, melyeket a társulat, részben az akkor fennforgóit ínséges körülmények enyhítése szempontjá­ból is, császári kir. apostoli Felségednek kormánya ré­széről kapott,­­ mely ígéretek és biztatások szerint ki­látásba volt helyezve társulatunk számára először egy kölcsön egy millió ftig, továbbá a szükséges síneknek az aerariális gyárakbóli szállítása jutányosabb áron és részletes fizetések mellett; végül ugyanakkor maga a kamat­ garantiának kieszközlése is a prioritások 40 millió ft erejéig szintén kilátásba helyeztetett. Hogy ezen dolgok ilyformán történtek legyen, bátrak vagyunk utalni azon tárgyalásokra, melyek csá­szári kir. apostoli Felséged magyar udv. kanczelláriája és birodalmi pénzügyi minisztériuma közt­i 863-ik év augustus és September hónapjain át folytak; s mely tár­gyalásokat illetőleg hivatkozunk névszerint a cs. kir. pénzügyminisztériumnak a magy. kir. udv. kanczellá­­riához intézett, s másolatban ide hajlított következő át­irataira, úgymint: 3191 f. m. 1863. augustus 7-ke, 3688 f. m. 1863. augustus 28-ka és 3863 f. m. 1863. September 12-éről. *) Ezen folyamodvány & közgyűlésileg megválautott küldöttség, továbbá az ideigl. tömeggondnokság együttes alá­írása mellett adatott által. Ha Felséged kormányának bölcs és jóakaratú szándékai egész mértékben teljesedésbe mehetnek, azaz , ha az akkori birodalmi tanács azokat meg nem csonkítja, sőt nagy részben meg nem hiúsítja, úgy a mi vállalatunk jelenleg már nagy haszonnal és közel­ismerés mellett által volna adva a forgalomnak és ben­nünket most bizonyára nem a reánk szakadt bajoknak elintézése, hanem valószínűleg a továbbfejlesztés és az eddig csak országos érdekű vasútnak magasabb ren­deltetésre való emelése foglalna el. Hálás elismeréssel kell mindazonáltal bevalla­­nunk, hogy császári királyi Apostoli Felséged kormá­nya részéről vállalatunk minden alkalommal a körül­mények és lehetőség szerint támogattatott; be kell val­lanunk, hogy a nyert támogatások csak azért nem vet­ték magukra az ígért és megfelelő mértéket, mert a birodalmi tanácsnak 1­863-ban elfoglalt álláspontja ál­tal a kormány ez ügyben akadályozva volt. Így történt, hogy a kilátásba helyezett egy mil­lió frtnyi kölcsönből számunkra csak négyszáz­ezer forint jön az országos alapokból folyóvá téve; Így tör­­tént, hogy a kamatbiztosítás életbeléptetése eddig tel­jesen elmaradt, s hogy a magas kormánynak jóakarata vállalatunk irányában csakis a szükséges vas-sinek szállíttatásában nyilatkozhatott még! Midőn azonban a dolgok idáig fejlődtek, sokkal inkább benne valtnk már a munkáltatásban, semhogy azzal többé szünetelnünk, vagy felhagynunk lehetett volna. A jó remények és ígéretek fejében megkezdett munkát folytatnunk kellett, s megszereznünk hozzá a további szükséges pénzeket. Ezen czélból egyezményre léptünk a bécsi Schul­ler-féle bankházzal, átadtuk neki prioritási részvénye­ink legnagyobb részét eladás végett, s ezen régi és jó hangzású bankárház formájában mindenki kedvező prognoszikont látott a megkezdett ügynek további sze­rencsés fejlődésére nézve. Fájdalom, nem történt úgy ! A prioritások eladásának negotiálása az említett bankház által számos hónapon keresztül húzódott, mi­alatt társulatunk folyvást azzal biztattatott, hogy az el­adás létrejön, és hogy még csak némi formai akadá­lyok forognak fenn. Báró Python Rudolf, mint képvi­selője a Schuller-féle bankháznak, ismételt interpellá­­cióink és sürgetésünkre igazgató-tanácsi üléseinkben jegyzőkönyvileg ismételve kijelentette, miszerint az eladás megtörténtnek tekinthető, sőt ugyanezt jelenté meg f. é. május hó 30-án tartott közgyűlésünknek is! Ki mert volna ily ünnepélyesen adott nyilatkoza­tai után a régi és köztiszteletben álló bankháznak — a dolog megtörténte felett kételyt ápolni még ? És mégis, alig múlik el néhány nap a közgyűlés után, kiderül, hogy az eladottaknak bejelentett priori­tások — eladva nincsenek , s kiderül gyorsan erre a bankház fizetési képtelenségének kijelentése! így kellett a mi társulatunknak is, érdekében az egésznek, s érdekében minden hitelezőinek a csődöt kimondania; mert pénzt többé — a Schub­er-ház közve­títése által a további fizetésekre nem várhattunk; fizet­nünk pedig a javában építtetés alatt állott vállalat után úgyszólván minden perezben kellett! Távol van tőlünk báró Pythont valami olyannal, mi szándékainak tisztaságára árnyékot vethetne, vá­dolni akarni ; elhiszszük, hogy ő is komolyan a legjob­bat akarta; elhiszszük, hogy tett ígéreteit és kijelenté­seit a prioritások eladására nézve bona fide ismétli előttünk; azt nem tudjuk és látjuk azonban mindeddig, hogy mik voltak azon rejtett okok, melyek a prioritá­soknak annyiszor bejelentett eladását épen azon perez­ben hiúsították meg, a­midőn vállalatunkat már-már át kellett volna adni a forgalomnak , s a midőn a neve­zett bankház két millión felül volt már benn a válla­latban ! Az idő, úgy hisszük, ki fogja majd ezen prioritási eladásnak a történetét homályából deríteni; nekünk azonban és ama számtalan érdekeltnek, kik vállalatunk sorsával kapcsolatban állanak , erre várni nem lehet­vén, csász. kir. apostoli Felségedhez fordulunk fiúi bi­­rodalommal, kegyeskedjék közhasznú és szép jövőjű vállalatunk sorsát legmagasabb fejedelmi hatalmából addig is, mig ezen ügyben áthatóbban országgyűlési­­leg is intézkedni lehet, egyelőre elrendelni, hogy vál­lalatunk számára a Felséged kormánya által már 1863-ban megígért kamat-garantia legalább a priori­tási részvényeket illetőleg csász. kir. apostoli Felséged által is kegyelmesen s mielőbb kilátásba helyeztessék. Biztosíthatjuk Felségedet, miszerint ennek meg­történtével az országos alapokra vagy az államra sem­miféle terhek háromolni nem fognak, s vállalatunk mégis olyatén alapot nyerne, melyről nem csak a prioritások el­adása volna negotiálható,hanem minden a vállalaton fek­vő teher s minden hitelező követelései is kielégittethetné­­nek; de sőt maga a vasút is, a bányákig legalább, s a leg­szükségesebbekkel ellátva megnyithatóvá válnék, és cs. k. Apóst. Felségednek ezen egyetlen kegyelmes kijelen­tése által meg fogna mentetni az elharácsoltatástól egy oly közhasznú vállalat, melynek, mikép az idő mellé­kelt,­­ az illető tömeggondnokság által megvizsgálandó egybeállításból kitetszik, 6,808,251 ft 85 krra menő activumai ellenében Csak mintegy 3,536,443 ft 10 krnyi pasaivá­ vannak. E kimutatásban egyébiránt a kisajátítás alatt álló telkek utáni összegek, azon okból, mert ezen ügylet még befejezetlen, befoglalva nincsenek. Felséged kegyelme és bölcseségének valóban egyetlenegy szava elégséges arra, hogy felakadásba jött vállalatunk újra felüdüljön, s hogy az, rendeltetése értelmében mielőbb kiépülhessen! Nem kételkedhetünk tehát azon, hogy a sürgős­ségnek tekintetéből is csa­k. Apostoli Felséged atyai segélyét velünk mielőbb kegyelmesen éreztetni fogja. Éreztetni név szerint abban, hogy Felséged a prioritási részvények kamat-garantiáját fejedelmi szavával leg­­kegyelmesebben kilátásba helyezteti; éreztetni abban, hogy a legszükségesebb kiépítésnek befejezéséhez meg­kivántató pénzeket, melyek most már, mikép az ide mellékelt építési jelentés (Baubericht) A. csatolványá­­ból láthatni, 785,700 ftra mennek — előlegezéskép an­nál is inkább utalványoztatni kegyeskedendik, miután vállalatunk az 1863 ban megígért egy millió ftnyi köl­csönből eddig csak 400,000 ftot kapott; — éreztetni végül abban, hogy az aerarialis gyárakból kerülő vas­­sinek vállalatunk számára ezentúl is szállíttassanak, és hogy az érettük fizetendő összegek lerovására megfe­lelő idő engedtessék. Ezen kegyelmes fejedelmi intézkedések tökéle­tesen elegendők lennének arra nézve, hogy a pest-lo­­sonczi vasútnak ügye azon bajból, a­melybe a körül­mények összefolyása által került, kibontakozhassék. Előadottaknál fogva esdekelve kérjük császári királyi Apostoli Felségedet a nevezett intézkedések mielőbbi életbeléptetéséért. Felséged ezek által részben erkölcsi gyámolitást, részben előlegezéseket adván, az állam általuk semmi­féle uj terhekkel nem rovatnék meg; vállalatunk mégis meg volna mentve; számtalan jóhiszemű hitelező- és vállalkozótól a veszteség el lenne hárítva; az állam, követeléseinek visszanyerésében biztosíttatnék ; a régi és jó nevű Schub­er-ház, melynek közvetítése által any­­nyi hasznos ipar­vállalat jött létre a birodalomban, s melynek terjedelmes összeköttetései oly számos érde­ket érintenek, újból közhasznú tevékenységre képesít­­tetnék, szóval nem volna senki, a­ki a pest-losonczi vasúti vállalat után károkat szenvedne; holott, ha ezen jobb sorsra érdemes vállalat mostani bajában magára hagyatnék, és az bírói végrehajtás útján kerülne el­adásra, s számos vállalkozók és hitelezők mellett az állam is, mint egyik nagy hitelezője a vasútnak, tete­mes veszteségeket fogna szenvedni. És ezen vesztesé­gek annál sajgóbb sebeket hagynának maguk után, minél inkább bizonyos, hogy a jelzett s alázatosan ké­relmezett irányban mindannyian elhárithatók volnának. Támaszkodva a legalázatosabban előadottakra, esedezünk cs. kir. Apóst. Felséged előtt: méltóztassék vállalatunk jelenlegi állását, az ide csatolt építési jelen­tésnek (Baubericht) alapján pártatlan szakértők által megvizsgáltatni; méltóztassék egybeállittatni egy bi­zottmányt, mely, tekintve a segélynek sürgősségét s a késedelem káros voltát, csász. kir. Apóst. Felségednek vállalatunkat illetőleg javaslatait halasztás nélkül meg­tehesse. — Kérjük ezt Felségedtől forrón és alázatosan, azon okból, mert a késedelemben nemcsak a vállalat­ban fekvő tetemes tőkének kamatai vesznek el, de mert elromlik s elpusztul a már kész tárgyaknak, a már be­fektetett értékeknek is egy igen tekintélyes része! Nem csak társulatunk lesz császári kir. Apostoli Felségednek felkért gyámolitó atyai segélyéért örök hálára kötelezve, de kötelezve lesznek mindazok, kik vállalatunkkal, jó remények biztató befolyása alatt kapcsolatba léptek; s kötelezve lesz végül maga az or­szág is, mely ügyünknek legalázatosabban kérelme­zett felkarolásában anyagi állapotaink emelkedésének egyik, nem jelentéktelen tényezőjét látandja megment­ve és biztosítva. Pesten, 1865. jul. 29-én. Csász. kir. Apost. Felségednek leghívebb s legalázatosabb jobbágyai sat Lapszemle. A „Pesti Napló“ a „N. Fr. Pr.“-nek ellenve­téseire az erdélyi unió ügyében következőkben felel: Hogy az 1848 ki törvények azon csikké, mely az uniót kimondá, nem lehet idézve az 1723 diki törvény­ben, mely a sanctio pragmaticáról szól, nagyon termé­szetes. S mégis csalódik a „N. Presse“, ha azt véli, hogy a 48-ki törvény nincs benne a pragmatica sanc­­tióban. Ugyanazon törvényczikkekben, melyek e két­oldalú szerződést magukban foglalják, nemcsak az ed­dig hozott, hanem az ezentúl országgyűléseken hozandó törvények (legibus hactents concessis ac conditis, ac in praesenti diaeta et in futurum etiam diaetaliter con­­dendis) megtartására kötelezi magát és utódait a feje­delem. Idézi e felett a pragmatica sanctio, midőn az ország jogai fenntartásáról és törvényei megtartásáról van szó, az 1715: 1., 2. és 3-ik­­.-czikket, melyben szintén nemcsak a hozott, hanem az ezentúl hozandó törvények megtartásának kötelezettsége is ki van mondva. Semmivel sem tesz nagyobb szolgálatot a centra­lista sajtó írástudóinak az erdélyi pragmatica sanctio, mint a magyarországi. Igaz ugyanis, hogy Erdély kü­lön, önállólag fogadta el e pragmatica sanctiót; azonban feledi a „II. Presse“, hogy ez elfogadás épen a magyar­­országi pragmatica sanctio alapján történt; s ez alka­lommal és ezáltal is kifejezte Erdély, hogy a magyar szent koronához tartozik. De nem megmondta e II. Leopold — folytatja a „N. Fr. Presse“ — még 1791. évi mart. 8-ki resolutió­­jában, hogy csak törvényes kötelességet teljesít, midőn Erdély önállóságát fenntartja; nem mutatja-e ez, meny­nyire nincs igazuk azoknak, a kik a pragmatica sanc­­tio alapján követelik, hogy Erdély a magyar ország­gyűlésre meghivassék ? Midőn az unio-törvény és a pragmatica sanctio összefüggését illetőleg elegendőnek tartjuk a fentebb mondottakra hivatkozni, lehetetlen ki nem fejeznünk csodálkozásunkat azon észjárás felett, mely egy újabb törvény ellenében, egy régibb, nem is törvényre, hanem egyszerű resolutióra hivatkozik. De lássuk az érintett resolutió történetét. H. Leopoldot mind a magyarországi, mind az er­délyi karok és rendek a koronázási hitlevélben akar­ták kötelezni, hogy Erdélyt Magyarországhoz, mint a­melyhez tartozik, csatolja vissza. II. Leopold kijelente ugyan, hogy csak oly diplomát fogad el, mely a III. Károly és Mária Terézia által kiadottakhoz lesz alkal­mazva . Erdélyt illetőleg azonban, az országgyűlési al­kudozások folytán mind a magyarországi, mind az er­délyi országgyűléshez intézett leiratokban, magában a

Next