Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-16 / 212. szám

212. m. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. se. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a 04. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­__________zőinktől fogadtatnak el._____________________ SÜRGÖNY. A magán-ii­­rrtetéssel: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. e. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő árak : Majnai Frankfurtban és Ha­m­­burg-Altenában Hausenstein és Voller; Hamburgban Tttffel­helm Jakab ; Lipcsében Engler ■., Iliyén és Fort urak. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten húshol hordva. Égési évre.......................20 frt. Égési évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre.............................10 . Félévre . . .­­ . * , — . Negyedévre ..... 9 „ Negyedévre .... 4 „ 90 a Buda-Pest. Szombat, September 16.1865. Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napi­lapra. A „Sürgöny“ f. év végéig Budán, a ma­gyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén, a posta szomszédságában, hol magán­és hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtat­­ványul és igazolásul a posta­téritvény szolgál. Előfizetési árak : Vidékre naponkint küldve : Negyedévre...............................................5 ft—kr. Egy bóra......................................................1„70„ Budapesten házhoz hordva : Negyedévre........................................4 „ 50 „ Egy bóra...............................................1­9­60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Nógrádmegye kir. biztosa Zimmermann Erzsébetet megyei tiszteletbeli bábává nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Debatte“ tiszamelléki munkatár­sától következő , különösen a Lajthán túl megszívle­lendő czikket hoz : „Mennél közelebb jó alkotmányos tevékenységünk újra-megkezdetésének ideje, annál kívánatosabb, hogy alkalom adassák arra, miszerint a megoldandó feladat­tal egész figyelemmel foglalkozhassunk, ámde erre mindenek előtt szükséges, hogy azon kis háború meg­szűnjék, mely a Lajthán túlról mint egy önkéntes­ puti szakadt reánk, vagy legalább, hogy ezen meddő harcz folytatása azon bureau-hősökre szorittassék, kiknek csata­zaja ma már senkit sem fog megzavarni. „A­mit nekünk teljesítenünk kell, az nem egye­dül a magyar koronának, nem egyedül a hazai alkot­mány helyreállítására s megszilárdítására kell, hogy szolgáljon; a műnek, mely kezeink nyomán keletkezni fog, a monarchia megbízható támaszának, biztos kezes­ségnek kell lennie Austria hatalmi állására s alkotmá­nyos szabadságának felvirágzására nézve. „Mi nem csak békét, hanem segédkezet is nyúj­tunk, azon solidaritás által, mely az alkotmányos or­szágok törvényes kötelékéből származik s melylyel mi a közös fejedelem törvényes jogáért, valamint a monar­chia biztonságáért s minden alkotmányos jog megóvá­sa mellett kiállunk. „Ki tehát jogunkat megtámadja, veszélyezteti mindnyájunk jogállapotát; ki művünket aláássa, az az alkotmányos Austria alapjait bontogatja; ki ellenünk harczol, az polgári harczot folytat. „A legtöbben óhajtjuk, hogy ezek legyenek az utolsó sorok, melyekben kénytelve vagyunk, azon harczról emlékezni, mely politikai láthatárunkat ismét elkomorítani fenyeget. Valóban mindannyian jobbat cselekedhetünk, mint egymás ellen harczot vinni, mig az erő, melyre annyi szükségünk van, mig a politikai és anyagi újjászületés disztése, mondhatnók : a monar­chia megmentése, azon egyetértésről van föltételezve, melynek bennünket lelkesítnie kell. „A legnagyobb szerencsétlenségnek tartanók, ha a magyar országgyűlés, melyben gondolkodó népünk a becsületes kiegyenlítés s egy tartós béke közvetítőjét óhajtja, s azon érzettel volna kénytelen munkájához fogni, hogy Magyarországnak magát jogtalan s reac­­tionárius megtámadások ellen kell óvnia; annyira, hogy alkotmányának biztonságát nem az uralkodó jogérzet­ben, s az alkotmányos testvér­országok solidaritásában, hanem lehető szilárd elszigetelt állásban kell keresnie, mely minden támadást s minden elnyelési czélzatot ártalmatlanná teendne. „Ki ezt czélozni birná, annak megvolna ugyan azon súlyos felelősséggel járó dicsősége, hogy a dol­gok állását alaposan megrontotta , de senki sem fogja róla mondani, hogy Austriának szolgálatot tett. Az ő műve lenne, hogy az alkotmányéletet ellentétben lát­nák lenni Austria belbékéjével, s legalább azon követ­keztetésre jutnának, hogy Austria az alkotmányéletre nem ért meg. „Ezt meggátolni, a mi közös kötelességünk; mindnyájunknak ugyanazon előzékenységet, ugyanazon áldozatkészséget és higgadtságot kell annál tanúsíta­nunk, mert egyik rész sem képes a viszály pusztító hatását eltörölni, ha azt a másik mindig újra fölszítja. „A tisztán védelmi állás, melyet Magyarország a boldogtalan viszály minden stádiumaiban ritka állha­tatossággal fentart, s azon békülékeny szellem, melytől az összes politikai tényezők lelkesítvék, mióta a jogi kiegyenlítés reménye ismét fölébredt, kezeskednek azért, hogy a nem-magyar országoknak részünkről sem­mi megtámadástól, politikai jogaik semmi megrövi­ditésétől nem kell tartaniok.­­ A­mit Magyarország maga számára kíván, az neki szent másokra nézve is, s a mit magától el kell utasítania, azt egyik testvéror­szágra sem fogja feltukmálni, mely annak magát ön­ként alá nem veti. „Magyarország a maga államjogi állását a mo­narchiában soha feladni nem fogja, annak jogszerűsége mindig fenn fog állani, bármint alakuljanak is az ese­mények ; biztosítottnak azonban az csak akkor fog feltűnni, ha a monarchia összes országai s népeinek jogi állapota meg lesz alapítva s alkotmányos biztosíté­kok által megszilárdítva. „A legkiáltóbb félremagyarázása volna tehát vé­delmi állásunknak, ha azt támadó, mások jogait csor­bító politika gyanánt akarnák feltüntetni, ha például a dualizmushoz,mint a magyar korona államjogi önálló­ságának kifejezéséhez való ragaszkodásból más orszá­gok államjogi önállása elleni támadást akarnák követ­keztetni ; ha abból, hogy Magyarország magát absor­­beáltatni, s magát elolvasztó formatióba bekényszerít­­tetni nem akarja, azon következtetést vonják, hogy az általa elutasított sorsot másoknak akarja készíteni, vagy épen felkénytetni. „Nem,­­ ismét nem; ez nem gondolat­menete azon országnak, melynek jog és alkotmányos szabadság iránti kegyelete történetileg el van ismerve; ez nem véleménye azoknak, kik Austria népeinek becsületesen kezet nyújtani készek szövetségüknek megszilárdítá­sára s az általános jólétnek az alkotmányjog alapján biztosítására. „Magyarországban senkinek sem jut eszébe a nem-magyar országok alkotmányos kifejlődése­­s szer­vezetére, mely az oct. diploma értelmében a törvényes kiegyezkedés szára­i­a van fentartva, e­g­y­e­n­e­s be­folyás gyakorlását igényelni; nem fog tehát senki sem találkozni, ki egyedül a dualizmus iránti tekintetből — mint állítják — a s­zűkebb birod. tanács fenállását kö­vetelni, s azon országokon, melyek államjogi önálló­ságukat ezen intézmény által megrövidítve lenni talál­ják, kényszert elkövetni akarna. Nem kell-e akkor ke­mény s igazságtalan gyanúsításnak neveznünk, ha ezen intézmény­ellenes Magyarországot annak fentartásáért felelőssé tenni s a Magyarország államjogi önállóságá­hoz való ragaszkodásnak felróni akarják, hogy más országok viszonyai bizonyos külön esetekben közös tevékenységüket igénylik. „Legforróbb óhajtásaink mindenesetre oda mennek ki, hogy az országok autonóm joga s öntevékenysége Austria valódi alkotmányosságának főkifejezésévé emel­tessék , de a testvérországok illetékességére kell bíz­nunk, megítélni azt, váljon némely érdekek közössége iránti tekintetből, melyekről az oeteberi diploma ill­ik pontjában gondoskodva van és az alkotmányos jog ha­­tályos­ érvényre emelése tekintetéből, nevezetesen a mi­­nistérium irányában, képviseleteiknek parlamentté egyesítése mégis nem kívánatos-e. Mi arra nézve csak az erkölcsi közrehat­ást engedhetjük meg magunknak, hogy ezen intézmény által az országok autonóm önál­lósága ne veszélyeztessék s­tílusortássá ne tétessék. „Erre csak egy eszköz van s ez törvényes, szaba­tos megállapítása azon országérdekeknek, melyeknek világosan az országos törvényhozás számára kell fen­­tartatniok; ha ez megtörtént, úgy el van fordítva azon veszély, mely az országképviseleteknek a nem-ma­gyar országok közös ügyei végetti parlamenti egyesí­téséből minden egyes ország autonóm jogára nézve keletkezhetik. „De ismételnünk kell, miszerint mi távol vagyunk attól, hogy magyar álláspontból egy vagy más forma mellett nyilatkozzunk, melyben a nem magyar országok alkotmányjoga a maga kifejezését s alapját találja; mert habár alkotmányos szempontból az országképvi­seletek időnkinti parlamenti egyesítésében s neveze­tesen az urakh­ázának intézményében az alkotmányélet fölötte hatályos biztosítékait látnák, mégis meghajlunk az ítélet előtt, melyet a túlfelölt törvényhozások illeté­kes tényezői arra nézve nyilatkoztatni fognak, s vá­gyaink legfőbb czélja marad, hogy az összes országok alkotmányos jogai megóvassanak s gyakorlásuk módja — minden oldalról kielégítés végett — alkotmány­­szerüen megállapittassék. „A mit a magyar korona országai számára igény­be veszünk, ugyanezt kívánjuk s óhajtjuk a monar­chia nem-magyar országainak, melyekkel annál szo­­rosb és szilárdabb kötelékbe lépendünk, mennél ana­lógabb lesz politikai alakulásuk a mi jogfogalmaink­kal. Mindamellett álomjogi önállóságunk történeti jel­lemét nem tagadhatjuk meg, s ragaszkodnunk kell ah­hoz, mint a legitimitás alapjához, melyből épen azon kötelességek folynak, miket teljesítenünk kell, s miket alapjogaink megóvásánál hűségesen teljesíteni is fogunk. „Csak azt kell ismételnünk, hogy a jogi alapon nyugvó formai dualizmus épen nem áll ellentétben a monarchia többi országai államjogi igényeinek kellő méltányoltatásával,­ szintoly kevéssé áll ellentétben a birodalom szellemi egységével, mely végre a fő; de szintoly szilárd a mi meggyőződésünk, hogy ezen szel­lemi egység soha sem lesz elérhető, ha a jogalap kér­désbe helyeztetnék.“ Helyzetünkről halljunk egy vidéki szó­zatot. Az „Eger“ czímű lap utóbbi számában egy czik­ket hoz, melyet érdekesnek találunk olvasóinkkal meg­ismertetni. A czikk így szól : „Minél mesterségesebb valamely gépezet, annál nagyobb mesterre van szükség, hogy midőn az mega­kad, vagy roszul végzi feladatát, helyreigazittassék, hogy czéljának biztosan s tartósan megfelelhessen. — Ezen nincs mit bámulni, mert a dolog természetében fekszik. — A bámulnivaló ott van, hogy vannak sokan, kik a mestert abban vélik felismerhetni, váljon kir­e az varázs­vesszővel, melylyel megérintvén a romlott gépe­zetet, az azon pillanatban teljes tökélyben álljon sze­meik előtt. S jaj neki, ha csodát művelni képtelen, ha először szemlél, figyel, vizsgál, s az óvatos elővigyázat gondosságával, mely rögtönzést, túlhajtást nem tűr, bár a mesteri fölény biztosságával végzi feladatát. Elő­­állanak ők, az ezermesterek, s mint Castiliai Alfonz, az astrolog-király mondá, hogy a világ épülete sokkal job­ban volna berendezve, ha a teremtő e végett előbb az ő tanácsát kérte volna ki, úgy ők is categoricus han­gon, mely ellenmondást nem tűr, s fontoskodó arczczal hirdetik, hogy roszul megy a dolog, azt máskép kellett volna intézni, úgy t. i., a­mint ők gondolták, s akkor azután minden rendén volna ! Ezeket követik a csüg­­gedök, kik minden üres felhőben vészteljes villámokat látnak, minden pajzán viszhang morajában fenyegető mennydörgést, kiknek a tél nem jó, mert a hidegtől náthát,­­ nem a nyár, mert­ a melegtől főfájást kapnak. „ Az elsőknek nem tetszenek a kormány intézke­dései, mert az az éjfélből egyszerre delet nem teremt; az utóbbiak kételkednek rajta, hogy az hosszú­ életű lesz, mert azt hiszik, hogy a­ki sokat nem beszél, az bizonyára mellbeteg. „Mindenki tudja, látja, hogy az állam óriási gépe­zete meg van rongálva, mert az hosszú évek során át czélellenes irányban használtatott,­­ mert erőképességé­­vel a legexorbitánsabb módon éltek vissza. Mindenki tudja, látja, hogy e megrongált gépezeten oktalanság és kislelkű önzés mai napig sem szűnt meg folytatni romboló munkáját; ha máskép nem, azáltal, hogy a bi­rodalom egy részének közvéleményét tévútra vezesse, hogy a békés öszhangzatot megzavarja, hogy az érde­kelt igazságos kielégítésen alapuló s azáltal ,egyedül lehetséges kiegyenlítést lehetetlenné tegye. És mégis vannak, kik a megrongált gépezettől ugyanazt követe­lik, mit csak a legtökéletesebbtől lehet elvárni. „Vessünk csak egy pillantást a bécsi centralista sajtóba, hogy helyzetünket constatírozhassuk, s mit lá­tunk ? Látunk jogfolytonosság mellett küzdeni, mely a jogeljátszás barbár, képtelen elméletére van alapítva; látunk a birodalmi öszpontosító parlament mellett eget földet mozgásba hozni, mely a contumach­ozás nevetsé­ges közjogi elméletén nyugszik; látunk birodalmi ér­dekegységet előteremteni akarni az egyes részek elti­port legszentebb érdekeinek romjain, — és erőegysé­­get a részek végkimeritése processusából. „Vagy ki hallotta valaha, hogy a politika volna azon kuruzsoló tudomány, mely erőtlenségekből erőt, s holt tagokból eleven, életteljes organismust tanít elővarázsol­népszerű csillagászat. Magyar tud. akadémiai dicséretet nyert pályamű. Szerző Molnár József, pécsmegyei áldozár, volt főgymnasiumi természettantanár a pécsi Szepesy-lyceumban. 105 ábrával és 2 aczélmetszetü csillag-abroszszal. Pécsett a lyceum nyomdájában 1865. Ára fűzve 2 ft 20 kr o. é. Köztudomású, hogy a magyar hölgyek fensőbb körök szükségleteit kielégitendők, de talán még in­kább amaz előítéleteket és balvéleményeket, melyek nem csak a köznépnél, hanem gyakran a műveltebb körökben is napirenden vannak, megszüntetendők: a magyar akadémia aegise alatt 1861-ben „Népsz­erű csillagászat“ czim alatt szerkesztendő könyvre 300 o. é. forintból álló pályadíjt tűztek ki. A pályázók közül a pályanyertes mű szerzője, Hollósy Justinian mellett, dicsérőleg említtetett fől a szóban lévő mű szer­zője is, kit M­o­l­n­á­r József, volt pécsi természettan­tanár személyében mutatok be az olvasó közönségnek, s kinek művét maga az akadémia is kinyomatásra mél­tónak találta. E sorok írójának nem más a czélja, mint figyel­meztetni a magyar olvasó közönséget a megjelent mű­re , mint röviden ismertetni a könyvet, mely vélekedé­se szerint Holtósy­énak nem csak méltó versenytársa, hanem több tekintetnél fogva azt meg is haladja, így különösen tartalomra nézve bővebb, alapra nézve pe­dig, valamint a kiállítás, ábrák és csillag-abroszok csi­nos és mondhatni: fényes és költséges előállításánál fog­va — hasonlíthatlanul fölötte áll. Ajánlja továbbá szerzőt a világos és könnyen érthető előadás, kellő szakavatottság, biztos tárgyke­­­­zelés. E tekintetben őt a szakértők úgy, mint általán minden tudománykedvelő hitem szerint gyönyörrel fog­ják olvasni. — Már a bevezetés ügyes tapintattal azon előismeretek fejtegetésével foglalkozik, melyek a csil­lagászatban való tájékozásra okvetlenül szükségesek. Ezután átmegy szerző az általános részre, s rendszeresen ismerteti meg a 3—9. §§-ban a tájékozási pontokat, vonalakat s köröket, s teszi ezt oly evidentiá­­val, hogy öt közép­műveltséggel bíró egyének is kön­nyen megérthetik. Majd a 10—15. §§-ban a tájékozási pontokat és vonalakat határozza meg, s a 20. lapon pl. igen szépen értekezik a délvonal-, vagy délkörről, a 16. és 17. §§-ban a csillagászati sugártörésről, a 18. és 21. §-ban a csillagzatokról, a csillagok fényhatályossá­guk szerinti osztályozásáról stb., mindenütt akként jár­ván el, hogy sem a szakértőre untató, sem a tanulni vágyakozóra nézve érthetlenné ne legyen. Azonban mindemellett is az előismeretek többszöri átolvasására visszatérni lehet és kell is, mert nem mindenki szak­értő és mert a mi tán első pillanatra kevésbé érthe­tőnek s világosnak tűnt fel, az ismételt átolvasás után teljesen érthetővé leend. Miután szerző az általános részben a szükséges előismereteket kellőleg kifejtette, átmegy a különös részre, s itt mindenekelőtt a föld alakja és terjedtsé­géről értekezik, jelesen pedig a 22. §-ban a föld göm­­bölyűségét oly könnyű és kézzelfogható modorban mu­tatja be, hogy akaratlanul is magával ragadja az olva­sót. Igyekszik is szerző minél tanulságosabb lenni, pl. a 23. §-ban, hol a föld gömbölyűsége okáról szól, oly világosan és hiven ecseteli azt, hogy midőn annak bámulatos hatásáról meggyőződünk, ugyanakkor benne és általa a nagy alkotót csodáljuk, ki gyakran legcse­kélyebb eszközök, pl. az anyagba helyezett vonzerő ál­tal tartja fen a mindenséget, igazgatja az égi testek moz­gását, szabja ki azok pályakörét. Szerző valamint a most említett §-ban, úgy másutt is művében kérlelhetlen szigorral ostorozza a dalvéleményeket, melyek nem csak némely, a természettan első elemeiben járatlan szerzőknél, hanem gyakran műveltebb körökben is ott­honosak szoktak lenni. így fejti meg a „föl“ és „le“ fogalmát, mely a természetben valóban nem létezik; Így oszlatja el azon balvéleményt, mintha a légnyomás a tárgyaknak földhöz szorítására befolyást gyako­rolna. Népszerűen, de mindig a szakértőket is gyö­­nyörködtetőleg szól a földsarkokról, földtengely, délkö­rök, egyenlítőről, a földrajzi szélességről és hosszról. Ezek fejtegetését mindig a gyakorlati életben hasznos, sőt mondhatni: szükséges igazságok lehozásával fűsze­rezi, így a napról szólva mondja a 27. §ban : minden 15 fokkal nyugatiabb helyen egy órával később van dél, s megfordítva: mindazon helyek, mely­ek dele 1 órával különbözik egymástól, 15 foknyi távolban vannak.“ Érdekes továbbá olvasni, mily szépen fejtegeti szerző a 31. és 32. §§-ban a foktűzést és földmérést az egyenlítőn és délkörökön ; mint iparkodik mindenütt a támadható kételyeket megoldani s meggyőződést te­remteni olvasói keblében. A 33. §-ban szól a föld t­apu­­latáról a sarkoknál, s ezt a legkitűnőbb tudósok tekin­télyével bizonyítja be. A 34. §-ban gyakorlatilag és könnyen felfogható modorban mutatja be és számítja ki a föld kerületét, átmérőjét, felületét és térfogatát. A 35 —39-ik §§-ban fejtegeti a méréseket és viszonyokat az égen. Itt szól a hold és nap távoláról, azok nagysá­gáról. Sokat tanulhat ezekből az olvasó, mik­et gyö­nyörrel töltendik el, mik az avatlanok előtt elzárvák. — E közben mindig érdekesebb lesz szerző a 40—44. §§-ban, melyekben a föld forgásáról értekezik, ellenáll­­hatlanul czáfolván meg az ide vonatkozó kételyeket. A 45 —50. §§-ban a föld tengelyének a föld pálya-síkja iránti helyzetéből eredő viszonyokat fejti meg, melyek tárgyalásánál annyi tanulságost ad elő a térítő körökről, éj egyenről s nap­állitó pontokról, az évszakok stb. vál­tozásáról, a nap és éj hosszáról, hogy benső élvezet nélkül nem lehet a könyvet kezünkből letenni. Szól azután az 54— 62. §§-ban a naprendszer s annak tes­teiről általán, különösen pedig a 63-dik § ban a nap foltjai s dudorairól. Figyelmes olvasó előtt kettős ér­dekkel bir elmerülni a fejtegetésekbe, melyek szerző által e tárgyakról a legtudósabb kutatók után tétetnek és szemlélni a törekvést, mint igyekszik itt is a lehetőt földeríteni s olvasóival megértetni. A 70. §-tól kezdve naprendszerünk egyes testeit veszi tárgyalás alá, vilá­gos és könnyen érthető előadással szól a nap- és hold­­fogyatkozásokról, melyeket idevonatkozó ábrák által szemléletileg állít elő. A 89—90. §§-ban az üstökösök­ről értekezve megrója ama közönségesen elterjedt bal­véleményt, mely azok megjelenéséhez rendkívüli ese­ményeket szokott kötni. Végre befejezi szerző könyvét az álló csillagokról­ értekezéssel. Mit ezekről mond, azt legkitűnőbb csillagászok tekintélyére támaszkodva mondja, miért minden nagyítás nélkül el lehet róla mondani, hogy művében a jelen tudományos kutatások vívmányait czélszerüen igyekezett felhasználni s a ma­gyar olvasó közönség kezébe oly könyvet nyújtani törekvék, mely minden jogos követelést teljesen ki­elégíthet, mely irodalmunk becsületére válik. K. J. Napi újdonságok. A nyitrai egyházmegyéhez tartozó sztaskói r. kath. templom újbóli felépítésére a cs. kir. Apostoli Felsége a vallásalapból 14,427 ft42ktnyi összeget engedélyezni méltóztatott. Az építkezés két év lefolyása alatt eszközlendő. A debreczeni helvét hitvallású jogi tanintézet tantervének a királyi jogakadémiák tervéhezi alkal­maztatását illetőleg a m. kir. udvari kanczellária, az e részbeni újabb felterjesztés következtében a m. kir. helytartótanácsnak meghagyá, miként a tiszántúli helv. bitv. superintendenst értesítse, hogy a tantervben ész­lelt hiányoknak és eltéréseknek pótlása s kiegyenlíté­sére vonatkozó megállapodástól eltérni nem lehetvén, a debreczeni helv. kitv. jogi tanintézet tantervének a kir. jogakadémiák tantervéhezi minden tekintetbeni pontos alkalmaztatása legfeljebb egy évnek lefolyása alatt mulhatlanul elváratik. 4). Albert herczeg szobrának K­o­b­u­r­g­­­ban végbement leleplezési ünnepélyén — írja a „B. H.“ — a porosz koronah­erczegnő is jelen volt. — Itt eszébe jutott R­ü­c­k­e­r­t, az agg költő, ki nem messze Neusessben betegeskedik. Meg akarta látogatni szállá­sán, de tartott tőle, hogy a betegnek alkalmatlan lesz a látogatás. — A jeles költő iránti tiszteletét és figyelmét tehát egy szép virágbokréta által fejezte ki. Az agg költő egy szép sonettben fejezte ki köszönetét. 4. A végzetes párbaj következtében kimúlt L­a­r­­f­­­c­z­k­y László, egyéb hagyatékokon kívül, az épí­tendő országház részére, évenkint fizetendő 500 o. ért. frtot hagyományozott. Kolozsvárról írják a „D“-nak: Az országgyű­lést egybehívó leirat, mely a három országos nyelven van kiállítva, az itteni guberniumhoz megérkezett, hol sept. 12-én hirdettetett ki. Ismét egyike halt meg Francziaország leg­nevezetesebb egyéneinek, kinek nevéhez oly sok­­ történeti esemény fűződik: Lamoriciére tábor-

Next