Sürgöny, 1866. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1866-09-16 / 211. szám

Pest, 211. sz. Hatodik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda: Pest, kigyó-utcea 4. szám, II. emelet. Ki­adó­hivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) _--------­Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. Mugji­ n-Zünr­detéssel­ : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban in Hamburg-A­lt­é­­nában Hansenstein és Vogler; Hamburgban Ti­zrkheim­ Jakab; Lipcsében Engler M. és Fort Em. urak. Vasárnap, September 16. 1866. Előfizetési árak. Naponta­ postai szétküldéssel. Egész évre..........................20 frt. Félévre.................................10 „ Negyedévre.............................5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . 18 frt. — kr. Félévre......................9 1 — „ Negyedévre . 1 „ 'Sf. „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 11-től kelt legfelsőbb határozatával, V­e­n­t­u­r­i­n­i Józsefet, a ma­gyar állami számvevőség al állami számvevőjét, érdem­lett nyugalomba lépése alkalmával, sokévi buzgó s hasznos szolgálatainak elismeréséü­l, díjmentesen királyi tanácsosi czímmel felruházni, és az ezáltal a magyar ál­lam-számvevőségnél megőrü­lt alszámvevői állásra ezen állam számvevőség számtanácsosát Herián Károlyt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi sept. 6-ról kelt legfelsőbb határozatával K­o­r­o­n­c­z László őrkanonok­nak éneklő kanonokká; Osterhuber Ferencz S. Mi­chaelis Archangeli prépostnak és székesegyházi fő­esperesnek őrkanonokká; gyöngyfáival Csete An­tal kanonok és zalai főesperesnek Sancti Michaelis Archangeli préposttá és székesegyházi főesperessé; Bogd­a de Domasa Ferencz kanonok és somogyi főesperesnek zalai főesperessé; Kovács Zsigmond kanonok és pápai főesperesnek somogyi főesperessé; P­r­i­mb­­é­ki István kanonok és segu­sdi főe­speresnek pápai főesperessé; Markovics János kanonok és 1 ső Magister canonicusnak segusdi föesperessé; Németh József kanonok és 2-dik Magister canonicus­nak 1-se Magister canonicussá; végre vizek­­ Tal­­lián Lázár kanonok és 3 dik Magister canonicusnak 2 dik Magister canonicussá történt fokozatos előlépte­tését a veszprémi székes­ káptalannál legkegyelmeseb­ben helybenhagyni, s az ezáltal ugyanott megüresedett kanonoki állásra U­d­v­a­r­d­y Ignácz apátot és muna­­kereszturi jelkészt legkegyelmesebben­,, kinevezni mél­tóztatott. ______ A pénzü­gyministerium Grossinger József ta­nácsost és pénzü­gy kerületi igazgatót Budán a cs. k. magyar pénzügyi országos igazgatóság kebelzetébe és Marinovich Marcell pénzügyi tanácsost és pénz­ügy­kerületi igazgatót­­Munkácson hasonló minő­ségben Budára helyezte át, és tessenbergi lovag Bitterl Gusztáv pénzügyi titkárt pénzügyi ta­nácsossá és munkácsit pénzügykerületi igazgatóvá ne­vezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Az „Italie“ megerősíti a néhány nap előtt a bécsi békealkudozásokról hozott híreket. Állítja, hogy a pénz­beli tárgyalások majdnem bevégeztettek. A megbízot­tak abban állapodtak meg, hogy a bécsi szerződésbe a már a párisi és prágai szerződésekben foglalt feltétele­ket is felvegyék. A bécsi szerződés arra szorítkoznék, hogy a kiégy­ezés elvét megalapítaná ; a számbavétel külön biztosok által eszközöltetnék a nélkül, hogy ez által a béke megkötése késleltetnék. A párisi „Moniteur“ nagy megelégedéssel beszél az Olaszország és Ausztria közt előkészített közeledés­ről. F. hó 12-ki esti lapjában ezeket írja: „Az Ausztria és Olaszország közti alkudozások buzgón folynak. A fo­gadtatás, melyben Ferencz József Császár az olasz meg­hatalmazottat részesíté, az oly sokáig és mélyen elválasz­tott két hatalom egymáshozi közeledésének első zálo­gául tekinthető. Minden e részbeni aggodalomtól meg­szabadulva, képes lesz az olasz kormány minden gon­doskodását belügyeire fordítani. A hadsereg létszámában tetemes leszállításokat hirdetnek, és ebből nagymérvű megtakarításokat várnak, melyek a közterhek érezhető könnyebbítését teendik lehetségessé.“ A „Liberté“ czímű­ párisi lap bécsi levelezője a békealkudozások folyamáról ekként értesít. September 9-éig háromszor tanácskozott Wimpfen gróf, Menabrea­tlek és Artem olasz követségi tanácsos, s néhány alá­rendelt kérdést tisztába hoztak. A most előkerülő kér­dések , a pénz- és határkérdés sokkal fontosabbak és több időt vesznek igénybe. Az elsőt a prágai béke meg­szabta ugyan, de azért még vannak összegek, melyeket tisztán meg kell határozni, és ehhez idő kell. A határ­szabályozás sokkal bajosabb; Olaszország a Judica­riákból a Garda tó szomszédságban lévő részt szeretné megkapni, Austria pedig egy hüvelyknyi területet sem akar átengedni; Franczia­ és Poroszország a prá­gai békekötéshez tartva magukat, egészen semleges állást foglalnak el e kérdésben. A római palotán kívül Konstantinápoly­ban is volt Velenczének egy palotája; mind a kettőt az osztrák követség használta; most mindkettőt visszakövetelte Olaszország. Azonban a dol­got kiegyenlítették úgy, hogy a római palota Austriáé marad, a konstantinápolyit Olaszország veszi birtokba. A trónvesztett uralkodók birtokainak visszaadása felett Wimpfen csak Menabreával alkudozik, és az előbbi nemcsak Modenát, Toscanát, hanem a parmai s nápolyi Bourbonokat is képviseli ez alkudozásban. A „Journal des Debats“ sept. 9 -i fiorenczi tudó­sítása szerint lehetséges, hogy a béke sept. 20 kán alá lesz írva. A késedelmet nem az okozza — úgy­mond — hogy Ausztria akadályokat gördítne az alkudozások útjába, hanem az olasz diplomatia mozog lassan. De azért a békét megkötöttnek tekinthetni, miután nagy mérvben bocsátják haza a katonaságot, így az 1842- es 1843 ki korosztályból 58.000 embert, és ezen­kívül minden katonát, ki háború idejére lépett a had­seregbe. Mi az önkénteseket illeti, ezek csaknem teljesen fel vannak oszlatva Néhány főtiszt, köztük Nicotera és C­o­r­t­­e beadták lemondásukat, hogy így tiltakozza­nak Velenczének Francziaország részére történt áten­gedése ellen. G­a­r­i­b­a­l­d­i­t, is hasonló lépésre akarták­­ bírni, de sikeretlenül, mert ő a béke aláírásáig állomá­sán marad. El kell ismerni, hogy az 1866 ki Garibaldi nem az, a­ki 1862-ben volt. Egy rendes hadseregbeli tábornok sem volt oly higgadt és fegyelmezett, mint ő. Az Olaszország-ellenes párt a 40,000 önkéntes fellázadására számított. De csalódott, és csalódott leg­inkább Garibaldiban, ki saját pártját így feltartóztatva, többet használt hazájának, mintha egy nagy ütközetet nyert volna meg. A békealkudozások siettetése végett, a pénzkér­dés tisztázását, melyben az elvek meg vannak alapítva, egy bizottmányra fogják bízni. A területi kérdésben Trientről nincs többé szó. Az „Allg. Zeitung“ következő közleményt hoz Schönbrunnból. Becses lapjának 253. száma a többek között ezen, bécsi lapokból vett állítást tartal­mazza:,a szász király a Bécstől nem messze fekvő bájos rohanni birtokot megvette. Mennyire lehes­sen e tényből azt a következtetést vonni, hogy a király a korona herczeg javára leköszönni szándékoznék, nem mondhatom“. Azon helyzetben vagyok, ez állítást me­rőben koholtnak nyilvánítani. Ő felsége sem Rodaunt, sem más jószágot nem vett, és egyáltalában nem gondol bármily birtokvételre. — B. Depont üdv. tanácsos Miramareba uta­zott , hogy a mexicói császárné ő felsége iránt hódola­tát tanúsítsa; mint tudva van, b. De pont ennekelőtte Miksa császár ő felsége titkára volt, s ennélfogva nincs szükség — tökéletesen alaptalan politikai indokok előrántására, hogy ez utazás kimagyaráztassék. — A tiroli cs. kir. helytartóságnak egy f. hó 13. estre érkezett sürgönye azt a jelentést hozta, hogy 14-én — pénteken— egy Zanotti János nevű déltiroli mint ál­lítólagos kém Bresciában főbe volt lövetendő. Gr. Mens­­dorff e excja Menabrea tábornokot azonnal értesíté e tényről, s a tábornok még azon éjjel parancsot küldött a kivégzés végre nem­ hajtására. („W. Abdp.“) A „Presse“ pénteki száma e czím alatt „A béke után“ egy igen érdekes fiorenczi levelet közöl, mely így hangzik: „Miután September 1-én Ausztria és Poroszország között a béke véglegesen létrejött, ennek megkötése Olaszországgal csak idő kérdése lehet már. A porosz sikerek megszerezték Velenczét Olaszországnak; ez év végével Rómát kivéve egységes Olaszország fog létezni. Dante álma, Macchiavelli törekvése beteljesedett. De nagy csalódásban volnánk, ha ez ily módon alakult új államot fontos tényezőnek tartanak Európa nagy poli­tikai bonyodalmaiban. A legbecsesebb emlékek feláldo­zásával egy mesterkélt egység szereztetett. A piemon­­tiak ép oly kellemetlenek és nem szívesen látottak lesz­nek a velenczeiek mint a nápolyiak előtt. Nem áll többé államintézmények hatalmában Velenczének régi fényét visszaszerezni; Austria, valamint Olaszország lobogója alatt, a költő mondata szerint, ezután mint azelőtt az Adria elhagyott királynője maradand. A sors, mely Ró­mára vár, ha függetlensége meg nem óvatik, nem irigy­lendő. Egy pápa és egy olasz király nem lakhatnak egymás mellett; ily kísérlet kevés év lefolyása alatt ki­­vihetlennek mutatkoznék. Olaszország fővárosa nem le­hetne többé a katholi kereszténység fővárosa. Az áldás és szabadság helyett, melyet reméltek, az egység Olasz-, valamint Németországban csak felemelkedett adót, nyomasztó haditerhet és az egyéni államélet és mivelő­désnek megsemmisítését hozza magával. Mit jelent most az egységes Olaszország ? Mi volt eddig más, mint Francziaország hűbérese ? Flottája és hadserege egyen­lően képteleneknek mutatkoznak, egy erővel intézett lökésnek ellentállni. Garibaldi csillaga alászállt az Al­­pesek magaslatain és mélyedéseiben. Feltehető­­, hogy az olaszok a Ticino mellett erősebben állnának a fran­­cziák ellen, mint az osztrákok ellen a Mincio mellett ? A római birodalom bukása óta Olaszország az éjszak­ról előnyomuló népek játéklabdája volt; e viszony lé­nyegében a mai napig sem változott. Majd ez, majd amaz oldalon fog támogatást keresni. Austria és Olaszország között a gyűlölség utolsó okai is megszűntek; az állítólag egész Olaszországban gyűlölt feketesárga lobogó eltűnik nem sokára vala­mennyi olasz vártoronyról. A két állam népei, ha oly hosszas és elkeseredett küzdelmek után nem is barát­ságban, de békében élhetnek egymás mellett. Az igé­nyek, melyeket Olaszország még a trienti területre tart, el fognak némulni, ha ez a császári kormány szilárd és komoly akaratát látja, az ő határát nem érinteni, a ma­gáét pedig azon erővel megvédeni, melylyel Olaszország és most saját kárára ismerkedett meg. Nyugodtabb han­gulatban talán több és több tért és befolyást nyerend a nézet, hogy az osztrák uralom Olaszországban még­sem volt minden pontban oly ártalmas. Toscana kitűnő tör­vényeit egy habsburginak, Leopoldnak köszöni; osz­trák kormány alatt Európában először volt lehető Bec­­cariának a halálbüntetés ellen nyilvánosan fellépni. Ez emlékeknél még élénkebben szólnak a jelenkor kö­vetelményei. Egyedül önmagára utalva, Austria elleni folytonos hadfenyegetés vagy aggodalom közt, nem ké­pes Olaszország igazi önállóságra vergődni. Hogy Kelet felé állást vehessen, Francziaország kegyét mindig új áldozatok árán lesz kénytelen megvásárolni. Bizonyos-e a felett, várjon nem kellend-e Velencze átengedését Na­póleontól a római kérdésben teendő engedmény által megvenni. A béke Austriával, mely nem csak papíron, de a szívben köttetik, megszabadítaná Olaszországot e reá nehezült lidércznyomástól. A franczia uralómnak szabadabb és szelidebb alakja van, mint hajdan az aus­­triainak, de mégis érezhetővé teszi magát, ha nem is a nép tömegének, de a kormánynak.­­ Az olasz tett párt érzete, hogy Olaszország csak urat cserélt, egészen helyes. Azon pillanatban pedig, midőn nem kénytelen többé embereit és pénzét Ausztria elleni költséges fegy­verkezésben kideríteni, midőn észreveszi, hogy az utób­biban inkább barátot mint ellenséget találand, szaba­dabban léphet fel Ausztriával szemben. A krimiai háború óta Napóleon folytonos törekvése a román népeket ve­zetése alatt egyesíteni, hogy velük szövetkezve Angol­országnak ellentállhasson, és a keleti kérdést a maga értelmében megoldhassa. A Rajnánál e reá nézve fon­tosabb a Középtenger. A­meddig Olaszország kétes állásában betegeskedik — egy nagyhatalom igényeivel, de csak egy középállam hatalmával, — a Középtenger legnagyobb részt franczia befolyás alatt álland. A flotta, mely­e­t tengeren át 1854-ben Konstantinápoly védet- TÁRCZA Napi újdonságok. — Karolina Augusta Császárné Ő Felsége, mint a „B. f.T. u. V.“ irja, f.hó 3 án Innsbrukból Salzburgba utaztában Kufstein városában az udvari vagyonról leszállt, hogy a pályaudvarban jelen­lévő sebesült és beteg katonákat pénzbeli adományok­kal gazdagon megajándékozza. Ugyan­e vonattal érke­zett egy nagyobb szállítmány császár-vadászokkal oda, és mint rendesen, úgy ez alkalommal is több árusnő je­lent meg a pályaudvarban kényénél, sajttal,és pálin­kával , hogy holmijukat eladják. Császárné Ő Felsége magához hivatta ezeket, megvett tőlük mindent, a­mi pálinkából, kenyérből és sajtból kapható volt, a ke­­resztülvonuló csapat közti kiosztás czéljából és egyszers­mind sajn­álatát fejezte ki, hogy az árusok nagyobb készlettel nem rendelkeztek. — Bács-Bodrog megyéből a sebesültek ré­szére újabban következő községek adakoztak: Janko­­vácz 18 ft 60 kr, Bikity 10 ft, Csávoly 8 ft 23 kr, Bács 36 ft 50 kr, Pivnicza 28 ft 30 kr, Bulkesz 20 ft 15 kr, Szilbás 11 ft 60 kr, Cservenka 32 ft 20 kr, Kula 12 ft 49 kr, Kutzura 31 ft 47 kr, Hegyes 76 ft, Szeghegy 35 ft 59 kr, Feketehegy 11 ft, Uj-Verbász 5 ft,U0-Verbász 28 ft, Kulpin 14 ft 82 kr, Deszpot-Szentiván 14 ft 24 kr, Ó-Kér 59 ft 20 kr, Begecs 6 ft 32 kr, összesen 459 ft 71 kr. — A főméltóságu magyar kir. kúria újabban ismét 260 pár fehér ruhát adományozott, és igy az előb­­beniekkel egyetemben összesen 810 párt adott a sebe­sült harczosok részére, mely jelentékeny adományért Pest városa polgári választmánya részéről ezennel elis­merő köszönet nyilvánittatik. — Mint a „Zw.“ közli, egy megneveztetni nem akaró jóltevő a városi gazdasági bizottmánynak aján­latot tett, hogy egy pompás Maria immaculata szobrot óhajt felállíttatni saját költségén, ha a tanács e czélra alkalmas helyet jelöl ki. A gazdasági bizottmány a Ró­kuskórház előtti tért találta erre legczélszerűbbnek, mibe az ajánlatot tevő beleegyezett, s kijelenté, hogy az ígért szobrot haladéktalanul elkészítteti, és pedig az alakot czinkből, a talapzatot és bekerítő rácsot öntött vasból, mihez még négy légszeszkandeláber fölállításá­ról is gondoskodik. Mindezek fentartási költségét is elvállalja. (E vallásbuzgó cselekedet és áldozat ép oly szép, mint a mily ritka korunkban.) — E pillanatban veszszük a fájdalmas tudósítást — írja a „P. H.“ — hogy egyik legnemesb, legkitűnőbb leányát a hazának, különösen Soprony vidéke felejthet ben jóságú nemtőjét, s a legdicsőbb magyar hölgyek e­gyikét elvesztettük. Ugyanis a nagyszivü gróf Szé­­che­ny­i Pálné, szül. Zichy Ferraris Emilia úrnő váratlanul elhunyt; halála által kimondhatatlan keser­vet árasztván a szenvedő emberiségre nem kevésbé, mint szeretett férjére, gróf Széchenyi István egyetlen testvérére, Pálra. — A nagy eseményről szóló gyász­­j­elentés igy hangzik: „ Sárvári felsővidéki idősb gróf Széchenyi Pál cs. . kamarás és valóságos belső titkos tanácsos, és gyer­mekei : gróf Széchenyi Kálmán cs. kir. kamarás; Er­zsébet, férjezett de la Romana Péter őrgrófné; Gábor, Gyula cs. k. kamarások; Ferencz, Jenő, Tódor, Pál és Dorothea, férjezett Pereira báróné vigasztalhatlan szív­vel jelentik kedves neje és illetőleg anyjuk nagyméltó­­ságú Sárvári felsővidéki gróf Széchenyi Pálné, szül. Zichy-Ferraris Emilia grófnő, csillag­keresztes és pa­lota-hölgynek f. hó 13 ik napján reggeli 5 órakor élete 63-ik évében hosszú fájdalmas betegség és a haldoklók szentségeinek felvétele után Sopronban történt gyászos kimultát. A boldogult hű­lt tetemei pénteken f. hó 14-ik napján délután 4 órakor fognak a Széchenyi téren fekvő családi háznál beszenteltetni s f. hó 15-ik napján reg­geli 10 órakor Nagy-Czenken, a nemzetiségi sírboltban örök nyugalomra letétetni. Az engesztelő szent mise­áldozatok Sopron minden egyházában f. hó 17-ik nap­ján, ugyszinte Nagy Czenken a sirbolti kápolnában és a családi jószágok kegyúri anyaegyházaiban reggeli 9 órakor fognak megtartatni. Sopron, September 13 ik napján 1866. — Béke poraival! — Néhány pesti utas egyik nagyobb kirándulá­suk alkalmával, Dömösre (Visegrád fölött) és akkor érkeztek, midőn a nevezett helységben nagy tű­zvész tá­madt. Ezen urak nem tudnak eléggé panaszkodni a dö­mösiek közönyös tehetetlenségéről, melyet tapasztalniok kellett mindegyiknél e szerencsétlenségkor. Mindenki csak a maga holmijának biztonságba helyezéséről gon­doskodott. Az égéshez legközelebb fekvő házak vagy semmikép, vagy csak hiányosan védettek, és a helység­nek egyetlen egy vizipuskája, a­helyett, hogy dereka­san működött volna, szintén a lángok martalékává lön. „Miért“, kérdezik az említett utasok a „Pester Lloyd“ szerkesztőségéhez beküldött levélben, miért nem képez­nek nálunk is helységeink lakói egyéb korona tartomá­nyok legkisebb falvai mintájára állandó tű­zoltó egylete­­ket ? Nem az erők hiánya, hanem azok nem­ érvénye­sítése oka azon nagy tűzkároknak, melyek hazánkban oly gyakran pusztítanak.“ — Budaváros hatósága a szüretet f. hó 17-kére tűzte ki. — B. R o­t­h­s­c­h i­l­d r­ó­l az a hir, hogy Frank­furtból Augsburgba akarja lakását áttenni. Északi he­lyett, déli német akar lenni. — A közép-dunai gőzhajó társaság igazgató választmánya tegnap este tartotta ülését. A tanácskozást m. B­a­r­t­a­­ György úr, a társulat elnöke vezette. Több intézkedések közt, melyek a társulat bel­ügyeit illették, elhatároztatott, miszerint azon részvé­nyesek, kik a megszabott határnapokon fizetési kötele­zettségeiket nem teljesítették, törvényes úton fognak az aláírás által elvállalt kötelességek teljesítésére szo­­ríttatni. Igen természetesnek és kötelességszerűnek ta­láljuk az igazgató választmány e fellépését. Rósz szo­kása az sok embernek, hogy aláír valamely vállalatnak a nélkül, hogy többé azon tartozásokra gondolna, me­lyeket aláírásával elvállalt. Le kell szoknunk egyszer azon indolenciáról, mely a fizetési pontosság tekinteté­­ben nálunk uralkodik, s mely elharapózva, lehetetlenné tenne minden üzletbe bocsátkozást. Sajnosan értesü­lünk, hogy a fizetési hátralékosok jobbára pesti jómódú lakosok. Talán e komoly határozat tudomásukra jutása felkeltendő bennük a kötelességérzetet, s nem várandják be a törvény kényszerítését. („M. V.“) — Szerencsétlenség vigyázatlanság­ból. A „Bohemia“-nak írják Nácsódból, hogy a köteleső K­r­a­m­o­­­n­a nevű faluban nagy szerencsétlen­ség adta magát elő vigyázatlanságból. Egy ottani sza­bónál a háborúról folyt a beszélgetés és valaki egy állí­tólagos üres gránátot hozott a szobába, és az üresség bebizonyítására egy meggyújtott kis taplót vetett belé. A gránát szétpattant és 8 egyént sebesített meg, köztük egy gyermeket is. Négy oly súlyosan lett megsebesülve, hogy felépülésükről is kételkednek, a szabó arcza veszélyesen, három pedig — köztük a gyermek is — csak könnyen sebesült meg. — A nemzeti dalkör kirándulása a fáczán­­hoz ma lesz. — A zergehegyi síremlékről. Pozson­­ban f. hó 13-án az ottani nemzeti szállodában reunió tartazott ez emlék költségeire, mely 50 forintot jövedel­mezett. Az ottani színházi igazgatóság szintén rende­zett egy előadást f. hó 15 én ugyan­e czélra. — Minthogy az elmúlt nyolcz nap alatt a mar­havész egy esete sem fordult elő Pesten, és Budáról is megszűntnek nyilatkoztatták egy hivatalos jelentésben, az e tárgyra vonatkozó egészségügyi bizottmány f. hó 14-ei ülésében elhatározta tehát, hogy az ökrök által húzott kocsikon eszközlött széna és szalma-beszállításra és kivitelre nézve az eddigi tilalom megszüntessék. („P. L.“) — P á r i s­b­ó­l egy a mai üzérkedési rafinériát igen érdesen jellemző vállalatról imák: „Páris közelében Pontoiseban, mint tudva van, sírkerteket rendeznek be a párisiak számára, miután a Szajnaváros élő lakói már nem adhatnak helyet az elholtaknak, s mint hírlik, e sírkertekhez külön vona­tok fognak menni az utolsó tisztességet tevő gyászki­­séretek számára. Egy leleményes és haszonlesőbb, mint kegyeletes vállalkozó, a hatóságtól most egy vagyont kér bérbe, hol hirdetményeket akar kifüggeszteni, s mint maga bevallja — leginkább házassági aján­latokra számít, hogy az özvegyek és özvegynők e „hasznos és tanulságos olvasmányból“ mindjárt a Wag­yonban módot leljenek „további sorsukról gondos­kodni.“ — Bodoláról (Erdélyből) sept. 4-ről jelentik, hogy ez 1500 lelket számláló községben a cholera — miután 25 nap alatt 64 áldozatot kívánt— megszűnt. A felgyógyultak száma 86, a­mi az idejekorán tett elő­­leges intézkedéseknek tulajdonítható. E tekintetben az érdem ifj. Gá­l József községi bírót, Szász Károly magán­orvos urat — ki a járvány ideje alatt lakását Fo­­garasról ide tette át — Otrobán Nándor és Szabó Vazul orvos urakat, és I­m­e­c­s József hídvégi járási szolgabirót illeti. — Nagy-Borosnyóról ugyanez örvendetes hirt írják. A cholera, mely 5 napig uralko­dott s 8 halálesetet okozott, itt is megszűnt. Nyugalma­zott tábori orvos Klammer Sándor s a szék orvosa W­i­z­i­á­k Antal, kit az illető közigazgatási hatóság idejekorán kiküldött, azon nevek, melyekről e részidő­ben a levelező nagy bálával emlékezik. — Az „Agramer Zig“ irja, hogy U­d­m­a­n­i­c­s elhirhedt rabló-főnök f. hó 9-én Podjuzedben, egy Zágrábtól körülbelül kétórányi távolságra eső hely­ségben tartózkodott. Egy ottani korcsmárosnál mulatott, ki azután családjával együtt befogatott. Hogy Ud­­manicsnak mikép sikerült számos üldözőitől mene­külnie, nem tudható. Formaszerű vadászatot tartottak ellene, melyen három kerület a megfelelő katonai se­­gélylyel vett részt. Egy közlés szerint néhány lövés érte a rabló­főnököt akkor, midőn már a szabadban volt, mire egy hegytorokba rohanva, az üldözők szemei elöl eltűnt, s megmenekült.­­ Kolozsvártt Nagy Leopold orsz. ügyvéd jelenti, hogy a nemes c­z­e­g­l­é­d­i és kövesdi B­i­r­ó családot illető nemes oklevelek nála megtalálhatók.

Next