Sürgöny, 1867. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1867-01-01 / 1. szám

A­mi Olaszországot illeti, tanúi vagyunk naponként, a császári kormány mi gondosan ápolja az Olaszországgal való tartós jó viszo­nyok megállapítását, és viszont ennek részéről is az őszinte közeledés s azon meggyőződés jeleit tapasztaljuk, hogy többre becsüli az Austriával való baráti szomszédságot, melyet nemzetközi szerződésekkel kölcsönösen szilárdítanak, sem­hogy attól kellene tartanunk, hogy a túlzók ábrándjainak valósítását, Dél-Tirol csekély terü­letének megszerzését, tűzze ki czélul, mely va­lóban áldozatra nem méltó; a nemzetiségi elv által pedig ép oly kevéssé igazolt igény, mintha a német nemzet nevében Magyarországtól Vas­vagy Sopron megyét akarnák elzakítani. Szó­val, mint Austria letette félszázados olasz politi­káját, úgy viszont Olasz­ország Austriától már mit sem vár, mit sem követel; ők leszámoltak egymással, s most kezet foghatnak. Nem oly biztos a baráti béke Poroszország irányában. Poroszország ambitiója nincs még kielégítve. Az éjszaki szövetség átmeneti álla­pot jellemével bír; a déli nincs szervezve. Aus­tria hét milliónyi németeinek kizárása a német nemzeti közösségből természetellenes, s mint ilyen tarthatlan. Itt tehát rendezetlen állapotok teljes alakulási processusával állunk szemben. Azonban a békülés műve foly köztük; vám- és kereskedelmi szerződés fölött alkudoznak, mely­ből erős érdekek közössége, s politikai együttes­­ség fejlődhetik ; a nemzet egyesülési vágyaival,— melyek Austria netáni praedominatiójával ellen­keztek előbb — Austria teljes elkülönítése Né­metországtól ellentétben van; és így lehető, hogy a Németországban még függő kérdések békésen s Austria hatalmi állásának előnyére megoldha­tók lesznek. Oroszországot, mely korántsem tétlen, de Európa ügyeibe zajos avatkozásul folyvást tar­tózkodik, a politikai jósok erőnek­ erejével fel­­léptetik a keleti kérdésben, melynek megoldása ma ismét határozottan a küszöbön lévőnek hir­­dettetik, hihetőleg ép annyi joggal mint már annyiszor ezelőtti hanem, a­ki Oroszország bel­­állapotait kissé ismeri, meggyőződött, hogy az, legalább a­mennyire tőle függ, a megoldást épen most nem fogja siettetni, még kevésbé erőszakolni. Nem akarunk rózsaszínt mázolni a homá­lyos jövőre, hanem a mily hiú törekvés volna is ez, oly jogosulatlan azon napjainkban szinte divatossá vált feketelátó csüggetegség, mely már körül sem néz, sem nem fontos, hanem va­kon kétségbeesik, mint a szédelgés, ki attól fél­tében, hogy az örvénybe esik, önszántából ugrik bele, holott tiszta szemmel, nyugodt elmével bizton elmehetett volna mellette. Ha belügyeinkre fordítjuk aggódó szemeinket, csak az, ki a kézzelfogható anyagi tények fölfogása iránt bír egyedül érzékkel, tagadhatja, hogy azoknak szerencsés kifejlődése egy év óta tetemes haladást tőn az óhajtott czél felé. Róma nem épült egy nap alatt; a pragma­­tica sanctiónak is tizenegy évig kelle élni, míg megérett; így a mai alkotmány-bonyodalom sem egyenlíthető ki néhány nap alatt; kivált ha meggondoljuk , hogy 1849. óta az 1866-os év volt az első, melyben következetesen s visz­­szaesés nélkül folytattatott az alkotmányos kiegyenlítés műve, — de még ezt is szerencsét­lenségünkre háború szakitá félbe. Nem szükség azon nagy erkölcsi vívmány becsét kiemelnünk, mely abban áll, hogy ma már nem a jogtagadással állunk szemben, ha­nem az alkotmány elvileg, sőt az 1848 ki tör­vények alaki érvénye is elismertetett, hogy a Felségnek szilárdul elhatározót akaratáról: al­kotmányunkat helyreállítani — újólag is a leg­­megnyugtatóbban biztosíttattunk! Más oldalról az országgyűlés a jogfolytonosság megóvása mellett a közös ügyeknek, melyek állapotaink sarkpontját képezik, egyelőre bizottmányi tár­gyalásával az egyezkedés pozitív terére lépett; és a XV- ös munkálatban, melyet ugyan még az országgyűlés el nem fogadott, s melynek irá­nyában lapunk a nov. 17-ki kir. leirat álláspont­ját vallja sajátjának — mégis azon őszinte szándékának s komoly törekvésének adá az or­szággyűlés némi zálogát, miszerint az 1848 ki törvényeknek abbeli mulasztását , melynél­­fogva az egy Fejedelem alatti közös monarchia irányábani viszonyaink rendezetlenül hagyat­tak, kipótolni, jóvátenni, és így az 1848-as tör­vényekben megalapított felelős ministeri kor­mányt s képviseleti alkotmányt a monarchia nélkülözhetlen egységében lehetővé tenni, en­nek fönnállhatásával kiegyeztetni akarja és fogja. Mennyire fogunk ismét egy év alatt ezé­­lünk felé közeledni? el fogjuk-e azt talán érni? e kérdés a jövő titka. De a viszonyokban s té­nyekben rejlő nehézségek kölcsönös jóakarat mellett is még mindig nagyok. Folytassuk tehát a súlyos munkát higgadt megfontolással, ábrán­dok s pártgyűlölködés nélkül, melyek csak ront­hatnak ; tegye meg mindenki hazafias kötelessé­gét ; az eredményt pedig bízzuk a jó Istenre. Pest, december 31. : Pest város polgársága nevében holnap 11 óra­kor fogja a polgárság által választott bizottmány és Hajós József úr elnöklete és szónoklata mellett Deák Ferencz ha­­nkfiának átnyújtani a polgárság hála nyilatkozatát kifejező föliratot, melynek s­övegét R­á­t­h Károly ügyvéd úr fogalmazta. A hála-felirat ekkér hangzik: „Mélyen tisztelt hazafi! „Az ország sebei súlyosak és veszé­lyesek; nekünk feladatunk e sebek or­voslása felett tanácskozni, és az orvos midőn súlyos sebet kell orvosolnia, n­e ne azt keresi mindenekelőtt, melyik kéz ütötte a sebet, hanem azt, melyik legyen az orvosság, melylyel azt orvosolhassa.“ E nagyjelentőségű szavakat mondo Ö­n , tisztelt hazafi, a képviselőház folyó december hó 6-án tartott ülésében, midőn a legutóbbi kegyelmes királyi leirat folytán a ház asztalára letett indítványok tárgyában szót emelt. És e rövid szavak nemcsak hű tükrét képezik szomorú s válságos helyzetünknek,­­ hanem kijelölik egyszersmind a nemzet képviselőinek szintoly fontos, mint rendkívüli nehéz feladatát. Az ország sebei, mik a nemzet jogainak s alkot­mányának egyoldalú hatalomszóval lett felfüggesztésé­ből származtak, és miket az éveken át tartó absolut rendszer folytonosan növelt, igenis súlyosak és veszé­lyesek. És e sebek orvoslásra várnak, gyors s mielőbbi orvoslásra ; nehogy azok súlyos fájdalma alatt a nem­zet végkép kimerüljön, és bekövetkezzék, miként ismét Ön mondá, és a mitől Isten őrizzen­ a feltámadás nél­küli halál. Mélyen érzi és tudja ezt az egész nemzet; érzi s tudja ezt Pest városa összes polgársága. Ez érzelmek, és a haza törvényeihez való tánto­­ríthatlan ragaszkodás vezérlék Pest város polgárságát, midőn e legfontosabb hivatásu országgyűlés küszöbén ismét csak Önhöz közeledett, és Ö­n­t hivá fel érzel­meinek, kivánatainak tolmácsául; Önt, a nemzet nagy orvosát, a haza bölcsét, a haza és a király őszinte ta­nácsadóját ! Téve ezt Pest város polgársága azon erős hitben és ingathatlan meggyőződésben, miszerint Önnek, ki a hazának szentelé életét, ki a nemzetnek jó s rész napjaiban tántoríthatlan szilárdsággal állott a törvé­nyes téren, ki törvényeinken, alkotmányunkon és az ország jólétén ütött sebeket mélyen érzi, s annyira is­meri,­­ sikerülni fog kijelölni azon gyógyszert, mely eme sebeket megorvosolni, a Fejedele­m és nemzet kö­zött megrendült bizalmat helyreállítani, és az ország szellemi és anyagi jólétét ismét visszaidézni képes leend. Azon magasztos elvek és nyomatékos érvek, me­lyeket Ön, mélyen tisztelt hazafi, a folyó december 6-án tartott képviselőházi ülésben oly nemesen és oly ildo­mosan, a haza és trón javára, férfiúi bátorsággal védeni, oltal­azni és érvényre juttatni törekedett, és melyek a már nyilvánosságra jött felirati javaslatban hit, s re­mek kifejezést nyertek, Pest város polgárságának hitét s reményét, mely, mintsem kételkedünk, egyszersmind hite és reménye az egész nemzetnek, ismét legfénye­sebben igazolták. Foga­dja ezért Ö­n, mélyen tisztelt hazafi, Pest város polgárainak, kik az Ön által korábbi időkben már, s most legújabban is oly meggyőzőleg kifejtett né­zeteket, elveket és kivánatokat teljesen osztják,­­ mé­lyen és őszintén érzett háláját, és engedje eme o­sztat­­lan bizalmunk , hálánk ismételt kifejezéséhez még azon egy, az ég Urához intézett kérelmet csatolni, miszerint Önnek a nemzet képviselői által hazafias lelkesedés­sel támogatott férfias küzdelmeit áldás kísérje, és a haza és trón javára mielőbb maradandó siker koro­názza ! Isten áldja meg Önt, tisztelt hazafi Isten tartsa meg Ö­n­t sokáig, igen s­káig, a hálás nemzetnek ! Kelt Pesten, december 12. 1866.“ Lapszemle* A bécsi lapok azon eszmével foglalkoznak , mint már elhatározott ténynyel, hogy a kormány a szűkebb birodalmi tanácsot, azaz hogy helyesebben szóljunk, a lajtbántúli tartományoknak valaminemű közös testületét fogja egybehívni, és ezen közös képviselet hivatva le­end a magyar országgyűlés elé terjesztendett javaslato­kat (a közös ügyekre nézve) tanácskozás alá venni, azokról véleményezni és egyensúlyi szavazatokat adni. Hivatalos authenticitással e tárgyról nem szólhatunk, hanem lássuk, mit szólnak ezen állítólagos tervhez a különféle színezetű, de „Verfassungstreu“ bécsi lapok. A „Fremdenblatt“ például egy dec. 28-ki hírét dec. 29 én oda módosítja, hogy nem a Reichs­­rathról van szó, hanem a kormány csak tanácsko­s tes­tületet akar összehívni a Magyarországon kívüli tarto­mányokban, melynek tagjait az egyes uj választású tartománygyűlések választanák. E delegátiók érte­keznének aztán e­gy­e­n­s­ú­ly­i szavazat mellett a magyar országgyűléssel. — Nem állítjuk, hogy a „Fr. Bt.“ e hitre, bécsi szokás szerint nagy kiabálásokba törne ki; azonban roszul­hangoltsága mégis világosan­­ kitűnik azon gyantájából, hogy a cseh feudális párt és a lengyelek követeket fognak e gyűlésbe küldeni, minek a „Fr. Bt.“ épen nem örül; ellenben a német alkotmányos párt s a német landtagok még tán meg sem jelennek a „Nagy Tanács“ ban, melyhez „Fr. Br.“ elég elmésen, de épen nem találóan Egyiptomból veszi a hasonlatot. A vén „Presse“ „szívesen hallgatna még pár na­pig,“ ha tudna. Azt azonban mégis nem hallgathatja el, hogy ha a szűkebb Reichsrath összehivatnék, semmi oly törvényjavaslathoz nem adhatná az mege­lőzését, melynek az alkotmány változtatása, vagy egyéb ily reá nézve illetéktelen tény lenne a czélja. Ha sikerülne, e testületet illetékességének túlhágására bírni, ezáltal végkép megsemmisülne a jogalap, melytől a lajtántú­liak, mint az óriás a mesében, erejüket nyerik. A land tagoknak kötelességéül tekinti a „Pre­se“, hogy alkot­mányellenes rendszabályokban részt ne vegyenek; a Reichsrathtól pedig, ha összehivatnék, azt kívánja, hogy szilárdan a febr. 26 dikába vesse lábát. Elijesztő hasonlatul a porosz képviselet példáját hozza fel, ab­ból természetesen csak azt említve, hogy az első enge­dés végre is a kormánynyal egyakaratúvá tette a házat, de bölcsen elhallgatva, hogy a képviseletnek e közele­dése a kormányhoz már is mutatja jó hatását. A „Neue Freie Presse“ még csak titkolni sem látja szükségesnek, hogy az ügyet a személyekből keresi. Nem tudja föltenni, hogy míg a ministérium nem változik, addig olyasmi történhessék, a­mi a „N. Fr . Pr.“ szívét megörvendeztesse. Igaz, hogy ez csak pc I troy útján mehetne véghez , de mi az, a­mit „N. Fr. Pr.“ s föl ne tenne oly ministeriumról, mely csupán „Magyar­­­országon került minden petroyt,“ csak „ez ország és a­­ többi historico-politikai egyedek jogait tisztelte“ ? — mely szavaival a „N. Fr. Pr.“ akaratlanul mondott dicsé­retet a Belcredi-ministeriumra. — A fiatal „Presse“ azon tudomást találja saját asztalfiókjában, miszerint K. Beust meggyőződött Pé­­­n, hogy a kiegye­zéstől ma is oly távol vagyunk, mint valaha, s ebből azt kö­vetkezteti, hogy a kormány kisegítő eszközül teszi a „grosse Rath“ összehívását. Hogy pedig a minisztérium Schmerling Reichsrathját össze nem hívja, azt annak tulajdonítja a N. Fr. Pr., hogy annak tagjai oly zajt talál­nának csapni, mely előtt nem állhatna meg Belcredi ministeriuma, (!) mely állításnak első része, az előzmé­nyekből ítélve, nem lehetetlen. A veszély — mondja a N. Fr. Pr. — világos és nagy, s annál inkább köteles­ségük a német osztrákoknak, alkotmányukat védeni. Érdekes lesz itt arra figyelmeztetni: mily külön­böző fegyverekkel harczolhatnak ugyanazon tábor kato­nái. A „N. Fr. Pr.“ ugyanis előre inti a német-szláv ko­ronaországokat, hogy fel ne hagyják magukat a ma­kacsság ellen használni; — idősb névrokona pedig azt tanácsolja, hogy a februári pátensbe vessék lábukat, — mindkét argumentum pedig, bármily' homlokegyenest áll egymással, ugyanazon iigy védelmére akar szolgálni- Lajthántúli dolgok. Az alsó-austriai tartománygyűlés dec. 29-diki ülésében nagy többséggel elfogadta azon törvényjavaslatot, mely Bécs városának megengedi, hogy különféle szükségeinek fedezésére 25 mill­i frtot kölcsön vegyen.­­ Dr. Zelinka polgármester azzal ind­okolta e törvényczikk szükségét, hogy Bécsnek köze­lebb nagy visszafizetéseket kellett a nemzeti banknál tenni; továbbá a városnagyobbítás maga 2, az iskola­építés 1 millió forint, kiadást igényelt, s több igen fon­­tos szükséglet áll a község előtt, melyek közül a vízve­­zetés maga 14 milliót veene igénybe.­­ A törvényja­vaslat ellenzékét néhány földbirtokos képez­te, kiket dr. F­i­s­c­h­e­r tolmácsolt igen gyenge érvekkel, melyek jellemzésére legyen elég annyi, hogy a népiskolák téte­lében is megütközött. A bizottmányi javaslat védői kö­zül Schmerling lovag, K. Hock, dr. Mayerhofer és Mühl­­feld neveit említjük. A dec. 30 -i ülésben a napirenden lévő ügyek el­­intéztetvén, az országos fő marsall búcsúbeszédet tar­tott, melyet a ház felállva hallgatott végig és harsányan viszhangozta Császár ő Felségére mondott háromszoros éljenét. Miután még gr. Chorinsky helytartó intézett volna a főmarsallhoz elismerő és tetszéssel fogadott beszédet, utóbbi az ülést, és egyúttal az ülésfolyamot bezárta. Bécsi hírek szerint az új polgári perrendtar­tási javaslat valamennyi ügyvédi kamarának megkül­detett véleményezés végett, az igazságügyi minister ajánló kisérő irata mellett. A­z a.-a­u­s­t­r­i­a­i tartománygyűlés dec. 30 diki utolsó ülésében elfogadott törvényjavaslat értelmében a választási jog attól lesz feltételezve, hogy az illető adóját legalább is egy év óta megfizette legyen. A galicziai tartománygyűlés decz. 27 dikt­elé­sben az orsz. tánügyi hatóság kérdése tárgy­al­tatván, a kisebbségben lévő ruthének odahigyták az üléstermet.­­ A tiltakozásnak e neme gyanitlat­lag még többs­ör fog ott alkalmaztatni hangján a helyze­tek változása az ottani ügyeken is változást nem tesz, mivel a ruthén kisebbség az országgyűlésen kívül fekvő viszonyoknál fogva is erősen fegyelmezett párt, melyet tetszés szerint felhasználhatnak vezetői.­­ Tudjuk, hogy az illető javasl­t szellemi képességekre alapítja a ta­ügyi hatóságot, miáltal a ruthének nemzetiségüket látják veszélyeztetve. A krajnai tartománygyűlés egyhangú­lag elfogadta azon bizottmányi javaslatot, mely 1867- től kezdve a földadó ordinariumát a catastr. tiszta jöve­delem 16%-járól 12-re szállítja le. — A dec. 29-diki ülésben gr. Auersperg tet­zés közt tartott zárbeszédet, mely­ben a dualismus veszélyességét kiemelte. Erre az or 37. főkapitány Ő Felségének háromszoros megéljen­­zése után az ötödik Ülésidényt bezárja- Újdonságok. *** A budai levesosztó-intézet. Báró Ger-­­ i­c­z­y Vincze, Ganz Ábrahám és B­­­u­m János budai lakosok, e köztiszteletben álló emberbarátok, kik a nyomor és szerencsétlenség enyhítésében minden alka­lommal oly szívesen versenyeznek, ennek ismét egy fényes példáját adták azáltal, hogy a budai levesosztó intézet számára, és pedig báró Gerliczy 60 ft, Ganz 80 ft és Blum 25 ftot adományozott. Kedves kötelessé- j gének ismeri a budafővárosi kapitányság, ha ezen nev­­­meskeblű segélyért a szegénység nevében nyilvánosan kimondja az érdemlett köszönetet. *** Akadémiai hírek. A magyar tudom, aka­démia január hó végső napjaib­an nevezetes ünnepélye­ket ül. Az egyik a gyászünnepély az akadémia Üdvö­­zült elnöke, gróf Dessewffy Emilért, ki felett b. Eötvös elnök tart ém­l­ékbeszédet. Ez, a­mint eddig­­ megállapították, jan. 28 dikán fog megtartatni, és pedig valószínűleg a délutáni órákban, hogy a netán ugyan e napon tartandó országgyűlési üléssel össze ne essék. Az akadémia nagygyűlései 20-dika körül tartatnak, az ünnepélyes közülés pedig jan. 31-dikén. A közülés tárgyainak megállapításával az osztályok most foglal­koznak. *** A dísz albumot, melyet Pest város polgárai tegnap Deák Ferencznek átnyújtottak, Posner helybeli műintézete állitá ki, s az minden tekintetben valódi dísz­példánynak nevezhető. Az album tégla veres bőrtokban nyugszik, melynek szegélyeit Tóth stylü kézi faragványok s a négy sarkot arany-domborulatok ékítik. Az előlapon félkörben e felirat áll: „Pest város polgárai Deák Fe­rencznek.“ A tokot a Deák homor-nyomatu képével ékített aranykulcscsal kinyitván, elénk tárul maga az album, mely sötét zöld bőrbe van kötve, s góth farag­ványok és ezüst ékítmények díszítik. A külső előlap közepén ezüst kos­omban az évszám díszült : „1867.“ A tok tábláinak belseje fehér selyem, a szegélyek pi­rosak, mi az album zöld kötésével a nemzeti színeket tünteti elő. Az album első lapját gyönyörű színes ékít­mények között a Deák legutóbbi felirati beszédéből vett amaz idézet foglalja el, mely a felirat fentebb köz­lött szövegének elején olvasható. Ezt követi a legfino­mabb atlasz papíron a felirat s utána 48 ívén az alá­írások, számszerint körülbelül hatezer. Emez­­vek felső részét barnás díszítmények foglalják el, s ezek alatt csoportosodnak a nevek. Az egésznek stylje szintoly eredeti és sikerült, mint a conceptió egyáltalában . A pestvárosi tanügyi bizottmány dec. 29 én tartott ülésében a városi főreáltanodában a természet­rajzi és természettani szertárak és gyűjtemények keze­lésére egy külön szakértő egyénnek szükségelt alkal­mazásáról meggyőződvén, természettudományi szer­tár segédállomás szervezését hozta javaslatba s ezen állomásra Schuszter Károly, volt tábori se­bészt 35 ft havi fizetéssel ajánlotta; minek folytán a városi tanács őt ezen állomásra ideiglenesen próbául i­s, januártól három hóra kinevezte, addig is, mig ezen állomás véglege­sn fog szerveztetni. © Herold Ignáczot, a nemzeti testgyakorló in­tézet segéd­tanárát a pestvárosi tanügyi bizottmány a városi foreis-tanodába tornász-tanárnak ajánlotta a boldogult Clair Ignácz helyébe. ¤ Új sorompókat és kis vámházakat építtet a városi hatóság a vámvonalakon. A kőbányai vonalon ez alkalommal az építésre vállalkozó elmulasztván a kiásott nagy gödör mellé az elővigyázatra intő lám­pást kitenni, a Steinbrucher Gyurka név alatt is­meretes Garan kocsis a sötétben e gödörbe hajtott s mindkét lova elveszett; szerencse, hogy a kocsisnak kisebb zúzódásokon kivül más baja nem lett. *** Tegnap, Sylvester-i napon, az esti órákban Buda-Pest főtemplomaiban ünnepélyes isteni tiszteletek s több helyütt szó­beszédek tartattak. A templomok teli­­ded tele voltak áhitatos közönséggel mely a letelt vi­szontagságos év utolsó napján a vallás mennyei viga­szában keresett enyhülést a múltért, — erőt s kitartást a jövő napokra. *** A pest lipótvárosi templom­építési köl­csön kötelezvényeinek első kisorsolása dec. 29 dikén ment végbe. Ez alkalommal a következő számokat so­rolták ki: 1. szám, az első magyar biztositó-társulaté ; 21. sz. dr. Grosz Ferencz úré; 22. sz. Scitovszky her­­czeg-primásé; 32. sz. a pesti takarékpénztáré ; 37. sz. a „Pannónia“ viszont-biztosító társulaté; 56. és 59. sz. a kereskedelmi banké; 77. sz. a pesti bizt. intézeté; 82. sz. Dreher Antal úré; 90. sz- Heinrich A fiaié. Ezen 1000 ftos kötelezvények illetékei az utolsó félév kamataival együtt jan. 1 sejétől kezdve a városi letéti hivatalban fizettetnek ki. Jan. 1­­sejétől kezdve a kisorsolt kötelez­vények után nem jár többé kamat. *** Diszdatestély. A budai dalárdának múlt szombaton tartott diszdalestélyéről a következő tudósí­tást vettük: A budai népszínházon havonkint egyszer nemzeti zászló lobog, s ez a „budai dalárda“ azon este tartandó dalestélyét jelzi. Dec. 29 én tartá a nevezett dalárda fenállása év­fordulatának emlékére diszdalesté­lyét, melyre a tagok oly nagy számmal jelentek meg, hogy e há­zak minden helyét teljesen megtörték. Amtl sort megelőzőleg Král J. N. karmester vezérlete alat a 13. számú Bamberg gyalogezred zenekara opera nyitányt játszott, miután maga a tulajdonképeni műsor Volkmann erdei dalával véve kezdetét, melylyel a mű­ködő tagok nagy hatást arattak. Ez­tán Szobovics La­jos a „Kunok“ ból énekelt magándalt. Ezt szintúgy, mint a műsor majd minden további számát, melyek kö­zül különösen fölemlítjük Huber Kó­ka dalát: „A szent honért“, (szövege Bulyovszkytól) Saxlehner E. k. a., Knohl Adél asszony énekét, és Reiter Mária k. a. zon­gorajátékát, a közönség zajos tapssal fogadta, s a dal­estély általában oly nagy élvezetet nyújtott, hogy a jelenvoltak a legkedvesebben fognak emlékezni reá. Íme e dalestélylyel fejezte be a budai dalárda 1866. évi működését, mely által a társasélet érdekesbé tétele­­s megelevenitésére oly jelentékenyen hatott. A népszerű­ség s közkedveltség, melylyel a dalárda a főváros min­den körében találkozik, működése sikerének fényes bi­zonyítéka. *** A nemz. színház műsorát közelebb egymás­után kétszer megváltoztaták Múlt szombaton Carina k. a. hirtelen megbetegedése folytán a „Lohengrin“ he­lyett a „La Traviatát“ kellett előadni, vasárnapról pe­dig, közbejött akadályok miatt, későbbre halaszták Benedixnek előadásra már kitűzött „Gyöngéd rokonok“ czimű vígjátékát. #** Szóbeliben „Siebenbürgisch­e Blätter“ czim­­mel új évtől kezdve új politikai lapot adnak ki. Szer­kesztői dr. Lindner Gusztáv és Schreiber Fe­rencz, kiadója F i 11 s c­h S. A lap minden szerdán és szombaton fog megjelenni. A programm a lap politikai irányával nem ismertet meg, csak azt mondja, hogy „a liberális állásponton“ fog állani. Előfizetési ára: félévre postai szétküldéssel 4 ft, a nélkül 3 ft 40 kr. *** A „Pester Lloyd“ távozó főszerkesztője, dr. Weisz János úr tiszteletére múlt szombat­­ este a Frohner szállodában ünnepélyes lakoma tartatott, me­lyen a helybeli politikai lapok vezetői és főbb munka­társai voltak jelen. A lakomát természetesen számos ál­domás élénkíté. Dr. Weisz ur helyét a Lloydnál, mint említettük, dr. R o t­h f e­­­d ur foglalta el. ■=: Zágrábból dec. 29-dikéről lávírják . A tarto­­mánygyűlés mai esti ülésében befejezte a részletes vi­tát a tartománygyülés koordinálásáról, s az összes czik­­kelyeket nagyon csekély módosítással a bizottmány ál­tal indítványozott sz­e­rkezetben fogadták el. *** A kir. magyar termé­szettudományi tár­sulat jan. 2 dikán, szerdán délután 6 órakor a magyar akadémia épületében szakgyülést tartand, melyre u­gy a társulat t. ez. tagjai, mint a természettudományok kedvelői ezennel tisztelettel meghivatnak. — A szak­­gyülés tárgyai lesznek : 1. Schindler Emil urról: A le­­vegőgépekröl folytatólag. 2. Bernáth József úrtól: a budai keserüviz források talajának vegyelemzéséről. Dr. K­á­t­a­i Gábor, társulati első titkár. *** Zárában a dec. 16-kán tartott Zrinyi ünne­pély alkalmával 815 ftot gyűjtöttek. Az adományozáso­kat b. Filipovics helytartó nyitotta meg 100 fttal. To­vábbi adományokat a „Narodni List“ szerkesztősége gyűjt-Szegeden néhány ottani hajótulajdonos és kereskedő részvény útján gőzhajózási társulatot akar alakítani, mely czélra 300 darab 500 ftos részvényt bocsátanak ki. Azt várják be, míg két­száz részvényt aláírnak, s akkor a társulat megalakuland. *** Új német lap. Mától kezdve új német napi­lap jelen meg Pesten „Pester Telegraf“ czim alatt. Szerkesztője Czanyuga József, kiadó-tulajdonosa Birnbaum M. Mint a programm tudatja, a lap kö­zépnagyságú lesz; a napi történet dolgairól rövid szemle, távirati s egyéb tudósításokban értesíti a közönséget, s ezek mellett tárcza, színházi bírálatok, természettu­dományi közlemények, üzleti jelentések képezik tartal­

Next