Sürgöny, 1867. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1867-01-13 / 11. szám

11. szám, Pest, vasárnap, január 13.1867. VII. évfolyam. Szerkesztőség: Gránátos utcza 1. sz. III. emelet. Kiadóhivatal: Pesten, barátok­ tere 7­ik sz. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési árak: Naponta­ postai szétküldéssel: Egész évre . . . 20 frt. Félévre......................10 » Negyedévre .... 5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 fr­t — kr. Félévre . . . . 9 „ — ,, Negyedévre . 4 „ 50 SÜRGÖNY, Magán­hirdetések­­ egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszo­­­ri vagy többszöri hirdetésért 6 krral számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. Külföldről hirdetéseket átvesz­nek a következő urak : M­a­j­n­a­­ Frankfurtban és Ham­­b­u­r­g • A 1r­o­n­á­b­a­n Hausen­­st­ein és Weg­ler; Hamburg­ban Tü­rkhelm Jakab; Lip­csében Engter M. és Fort Ernő urak. Előfizetési felhívás :SÜRGÖNY- politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Egész évre..........................110 írt — kr. Félévre...............................10 „ — „ Negyedévre..................... 5 „ — „ Egy hóra.......................... 1 „ 70 „ A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. * NEMHIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítások. Képviselőházi üléstan­. 12 élt d. e. 10 órakor. Elnök : Szentiványi Károly. — Jegy­ző Tóth Vilmos olvassa a múlt Illés jegyzőkönyvét, mely hitele­sittetik. — Néhány képviselő igazolása, választások elleni folyamodás, s más kérelmek jelentetnek be G­e­g­u­s Dániel az általa lefordított Corpus Juris egy díszpéldányát a ház levéltára számára Lilidé­be. (Éljen.) Kálóczy Lajos választatása óta kír. alapítvá­nyi jószágigazgatónak neveztetvén ki, lemondását je­lenti be. (Éljenek hangzanak.) P­erczel Béla k. táblai biró hasonlót tesz , ám­bár jelentésében kiemeli, hogy erre törvény által köte­lezve nincs. Deák Ferencz : a lemondás tárgyában kíván szólani. (Halljuk!) T. ház ! Mindenek­előtt azt említem meg, hogy po­zitív privát tudomásom van, hogy még egy képviselőtár­sunk, Ráday Gedeon gróf szintén ily tartalmú lemon­dást kíván beadni; ő azonban még nem érkezett el, s azért késhetett a dolog. Ezt azért jegyzem meg, nehogy valaki azt higyje, hogy Ráday Gedeon grófra ezen előz­mények gyakoroltak elhatározó befolyást. Ő ugyanis maga jó szántából határozta el erre magát, s előttem ki is jelentette, hogy lemondását a legközelebbi alkalom­mal beadja. Egyébiránt ezen tárgyra nézve azt hiszem, hogy a ház végzésének egyik része az leend, hogy az új vá­lasztások megrendeltetnek. De nagyon óhajtanám, ha ez alkalommal a ház kimondaná, hogy tökéletesen helyesl azon nézeteket, melyeket a lemondó urak megemlítet­tese, hogy t. i. azon képviselő, ki megválasztatása után az országgyűlés folyama alatt, a kormány kineve­zésétől fü­ggő hivatalt nyer, miután ezáltal azon qualifi­catió, melyben megválasztásakor állott, megváltozott mintegy parlamentáris illemnek tekinti, új választás nél­kü­l a képviselői állásban tovább meg nem maradni. És kimondhatnék végzésileg nem csak ezt a helyeslést, ha­nem azt is, hogy a ház elvárja, hogy addig is, míg kom­patibilitási törvényt nem hoz az országgyűlés, a­mit bi­zonyosan fog hozni, ha egyszer törvényhozhatási állapot­ban lesz, addig is azon képviselők, kik időközben, or­szággyűlés alatt kaptak hivatalt, hogy ne mondjak más szót, a parlamentáris illem és méltányosság tekinteté­ből képviselői állásukat csak azon esetben tartják meg, ha új választás által képviselőknek ismét megválasztat­nak. Ez azért szükséges, mert eddigi törvényeink, igen természetesen azon korban, midőn a parlamentáris élet még nem fejlődött ki, e részben oly világosan és hatá­rozottan, mint szükséges volna, nem rendelkeztek Hogy tehát antecedensek ne hozathassanak fel például jövendőre néz­v­e, nagyon jó, ha a t. ház ezt is végzéské­pen kijelenti. (Élénk helyeslés.) Ghyczy Kálmán ez indítványhoz hozzájárul azon föltéttel, hogy ily törvény nem­létére való hivatko­zás mellőztessék el. Általánosan vita nélkül elfogadta­tik, s határozatba megy ez indítvány Ghyczy értel­mében. Ezután Deák Ferencz a hadsereg kiegészítési rendelet elleni fölirati javaslatát a ház aszta­lára letevén, azt Tóth Vilmos jegyző fölolvassa. Deák mint javaslata is, többizben zajos éljenekkel üdvözöl­tetik. Deák fölirati javaslatának szövege következő „Felséges Császár és Király ! Midőn közelebb felterjesztett alázatos feliratunk­ban hódoló tisztelettel újra és ismételve kértük Felsé­gedet, hogy azon ünnepélyes államszerződést, mely köl­csönös jogviszonyaink alapja, a megsértett pragmatica sanctiót s az abban biztosított, de absolut hatalommal felfüggesztett alkotmányt teljes épségében tettleg ismét visszaállítani méltóztassék; midőn kifejtettük, hogy mig alkotmányon kívül állunk, jogosítva sem vagyunk az óhajtott kiegyenlítés eszközlésében bármi elhatáro­zó lépést tenni , joggal várhattuk s bizton reménytet­tük, hogy alapos okainkat méltánylás, kérelmünket mi­előbbi teljesítés követendő. Reményeinket azonban aggodalom és kétkedés váltja fel, midőn látjuk, hogy legszentebb érdekeink fe­lett, mind a törvényhozás, mind a végrehajtás körében, folyvást és most újabban még a jövőre is kiható ren­deletekkel, absolut hatalom intézkedik. Magyarországnak azon kétségtelen joga, hogy védrendszerének megállapítása és bármily átalakítása csak az országgyűlés beleegyezésével jöhessen létre, egyidős az ország alkotmányával; törvényeink, a kirá­lyi hitlevelek, a pragmatica sanctio s alkotmányos éle­tünk folytonos gyakorlata egyaránt biztosították azt. Midőn 1715 ben az állandó katonaság mintavéd­­rendszernek újabb és czélszerűbb módja behozatott, Magyarországra nézve az ország törvényhozása ren­delte el azt. Minden, bármi csekély változtatás, mely a védrendszert illetőleg azóta nálunk közbejött, az ország­­gyűlés által határozhatott el. E jog alkotmányunknak és általában minden alkotmányosságnak életfeltétele, melyről az ország soha le nem mondhat. Az ország ezen kétségtelen jogának újabb, tettle­ges tagadása, azon legfelsőbb rendelet, mely a védrend­szert illetőleg közelebb kiadatott. S mi, kik legszentebb Hitelességünknek tartottuk, ismételve sürgetni, hogy mindenekelőtt a felfü­ggesztettt alkotmány állíttassék teljesen vissza, vétkeznénk hazánk ellen, mely reánk tiszta jogainak védelmét, s vétkeznénk a Felséged iránti hódoló tisztelet ellen, mely nekünk őszinteséget parancsol, ha az absolut rendszernek ezen újabb intéz­­kedését hallgatással mellőznők. Épen akkor adatott ki az említett absolut rendz­­et, midőn alkotmányunk visszaállítását joggal kértük és méltán vártuk. — épen akkor adatott ki, midőn Fel­séged legmagasabb ígérete folytán hittük, hogy alkot­­­ányunk mielőbb valósággal visszaállittatik s az alkot­mányosság Felséged többi országaiban is tettleg életbe fog lépni. Nem úgy adatott az ki, mint felelüs kormány­nak oly javaslata, melynek kötelező ereje az illető or­szágok törvényszerű elfogadásához van kötve, hanem úgy, mint azonnal végrehajtandó, minden részeiben kö­telező, s következményeiben jövőre is kiható törvény. Tárgya e rendeletnek azon legnemesebb és leg­súlyosabb adózás, melylyel a polgárok az államnak tartoznak : a honfiak vére és élete , szabályai mélyen behatnak a családi élet legszentebb viszonyaiba s az ország legfontosabb szellemi és anyagi érdekeit érintik. Nemcsak azon első és legtöbb tekintet, melyet mellőzni joggal sohasem lehet: alkotmányunk alaptölényeinek világos rendelete, hanem ezenfelül a méltányosság és czélszerűség is megkívánják, hogy ilynemű rendelke­zések megállapításához az ország akarata is hozzájá­ruljon, s e nélkül és ennek törvényszerű nyilvánítása előtt, azok tettleg végre ne hajtassanak. Nem egyedül a hadsereg száma és vitézsége az, a­mi az államot legsúlyosabb veszélyek között is tartósan biztosítja. Bármely védrendszer mellett is leginkább emeli a sereg erejét s kitartó elszántságát, ha a nép lelkesült akarata áll mögötte. E lelkesült akaratra pe­dig csak akkor lehet bizton számítani, ha azon rend­szer, mely mellett a honpolgárok az államot védni kö­telesek, a nemzet bizalmával találkozik ; mit csak úgy érhetni el, ha a jogaiban s legszentebb érdekeiben meg nem sértett nép, meggyőződve a rendszer czélszerűsé­­géről s belátva a hozandó áldozatok szükséges voltát törvényszerűen nyilvánított hozzájárulásával elfogad­ja azt. De ha még akkor is, midőn az alkotmánynak egy részről joggal követelt, másrészről ismételve ígért tett­leges életb­e léptetésére méltán vélt már a Timch­atm­a­hon minden polgára; ha még a fejedelmi ígéret teljesí­tésének küszöbén is, azon nagy fontosságú tárgyban, mely az alkotmányosság minden fogalmai szerint a tör­vényhozás rendes útjára tartozik, törvény gyanánt, ab­solút hatalommal adatnak ki legfelsőbb rendeletek, és e rendeletek, a­nélkül, hogy az ország azoknak okait, szükségét, czélszerű­ségét és horderejét előre megfon­tolhatta, s alkotmányos utón azokra nézve akaratát ki­jelenthette volna, azonnal tettleg végrehajtani is pa­rancsoltatnak : lehetetlen, hogy az ébredni kezdett bi­zalom el ne enyészszék. Ily rendeletek mellett lelkesü­­lés keletkezni soha sem fog, sőt még a nép megnyug­vása sem remélhető. Mert az alkotmányellenes mód, melyen e rendelkezések létettek, már magában is ele­gendő arra, hogy megnyugvás és lelkesülés helyett el­keseredést keltsön. Ha a jelen helyzet sü­rgetőleg kíván oly intézke­déseket, melyek a védelmi rendszer lényeges átalakí­tását igénylik: ez egy újabb fontos ok arra, hogy Fel­séged felfüggesztett alkotmányunkat azonnal helyreál­lítsa. A sürgető szükség közepett Magyarország, alkot­mányon kívüli helyzetében, a trónnak gyönge tám­a­sza leend. Az országgyűlés csak az alkotmány alapján gyakorolhatja a nemzet törvényhozási jogát; alkotmá­nyon kívü­l nincs arra jogosítva, s nem vállalhat­­ terhe­ket az országra, melynek jogai fel vannak függesztve. Míg a pragmatica sanctiónak azo­n alapfeltétele, mely hazánk önállását, jogait és alkotmányát biztosítja, tett­leg hatályon kívül van , addig jogilag lehetetlen, hogy az országgyűlés ezen megcsonkított alapszerződés ér­telmében intézkedhesse, más alapra pedig nem léphet. Tudjuk mi azt, hogy a hajdan fennállott védrend­szer Európa minden népeinél időnkint lényeges átala­kulásokon ment keresztül. Az o­rszágok politikai szer­vezetének időnkinti változtatásai, a hadtudomány fo­konkinti fejlődése minden államot kényszerítettek, hogy védrendszerét az általános helyzet igényei szerint mó­dosítsa, különben saját biztosságát koc­káztatta volna. Magyarország sem maradt e részben soha hátra, s ön­ként, szabad akaratból állapította meg mindenkor a kor igényeinek megfelelő változtatásokat , az ily vál­toztatások azonban mindig országgyű­lésileg történtek. Kész leend az ország ezentúl is úgy alakítani védrend­szerét, a­mint a szükség, czélszerűség, az ország hely­zete, alkotmányos állása, nemzetgazdasági és közjogi viszonyai megkívánják , de oly intézkedéseket, melyek e részben az országgyűlés egyenes és világos beleegye­zése nélkül bármikor léteznének, jogosaknak nem te­kinthet. Mély tisztelettel kérjük tehát Felségedet, vegye kegyelmesen tekintetbe, hogy az ország jogait, melye­ket a pragmatica sanctio is ünnepélyesen biztosított, sértetlenül megóvni kötelességünk, s e kötelességet el­mulasztanunk nem szabad; ne engedje, hogy alkotmá­nyunk alapelveinek ezen, s ehhez hasonló megtámadá­sai által lehetetlenné tétessék a kiegyenlítés műve; szüntesse meg ezen, most kiadott rendeletet, s­züntessen meg általában minden egyéb oly intézkedést, mely, al­kotmányunk mellőzésével, sőt egyenes sérelmével, az absolut hatalom által adatott ki, s tettleg és teljesen állítsa vissza minél előbb alkotmányunkat, hogy annak alapján képesek legyünk jogszerűleg határozni és in­tézkedni mindazok felett, a­miket az ország biztossága, szellemi és anyagi érdekei sü­rgetőleg kivánnak. — Meg vagyunk győződve, hogy a pragmatica sanctióban k­tű­zött czél csak úgy lesz elérhető, ha az alkotmányos­ság mind Magyarországban, mind Felséged többi or­szágaiban, teljesen és tisztán, valósággal életbe lép !“ Ezután felolvastatott a Madarász József által e tárgyban benyújtott s általa röviden indokolt más in­dítvány, mely következő: „Indítvány a most múlt 1860. december 28-ik nap­ján kelt, Magyarország és a hozzákapcsolt részekre nézve, az 1797. 19. és 1827. 4. t. sz. szerint tör­vényellenes hadkiegészítési pátens tárgyában. Tekintve azt, hogy a följelölt pátens által nem­csak az alkotmánynak egyik legfőbb biztosítéka, a nemzetnek véréről törvényei szerint csak is öt illető szabad önre­ndelkezési joga szándékoltatik megsemmi­s­ítetni, de általa az ország ifjúságának személyes biz­tonsága és a családok nyugalma is megtámadtatik , kötelességemfil ismerem, a t. képviselőháznak el­fogadás végett a következőket ajánlani: Határozza el a képviselőház 1 öt. Minekutána Magyarországban és a hozzá­kapcsolt részekben az 1793 , 3. t. ez. szerint a királyi örökös magát hat hónap alatt megkoronáztatni, az al­kotmány megtartására hitet letenni, hitlevelét kiadni, és a hat­ hónap alatt is az ország alkotmányai és törvé­nyei szerint kormányozni köteles; minekutána az 1715: 1. 2. 3. — 1723: 1. 2. 3. — 1741 : 8. — 1794 : 10. - 1827: 3. és 1848: 3. t. ez. szerint, még a koronázott törvényes király sem igazgathat Magyarországon és a hozzákapcsolt részek­ben pátensekkel, de csakis önálló, független, saját al­kotmánya és az ország saját törvényei szerint; minekutána az 1790—91 : 19. és 1827 : 4. tvez. szerint az ujonczok megajánlásának joga egyedül és kizárólag Magyarország országgyűlését illeti,­­ még­pedig úgy, hogy az országgyűlési törvényes megaján­lás nélkül az ujonezok ki sem állíttatnak ; minekutána Magyarországnak önvérérel szabad önrendelkezési joga az , a­melynek alkotmányos gya­korlata által képes Magyarország nemcsak önerejét ki­fejteni, úgy, hogy szabad szellemű demokrat alkotmá­nyát kül-és belellenség ellen megvédeni nemcsak kész, de képes is;­­ de egyúttal ezáltal nyújthatja Európa szabad szellemű­ népcsaládainak a biztosítékot is, hogy sem vére, sem vagyona alkotmányellenes irányzatokra, absolut érdekekre és czélokra fel nem­ használtathatik: mind e törvényeknél és indokoknál fogva, a fel­­jelölt 1866. dec. 28 ik napján kelt hadkiegészítési pá­tens Magyarországra és a hozzákapcsolt részekre tör­vényellenes, érvénytelen és nem foganatosítható. 2­010. ]YilVI*l ^ ° ° V/4 VO w A qK n « A a. «v 1. jm­áUujgvuvtt részekben a végrehajtó hatalmat még a koronázott ki­rály is csak a törvények értelmében gyakorolhatja, el­várja a ké­pviselőház, hogy Magyarországnak egyetlen gyermeke sem fog a fönjelölt törvényellenes hadkiegé­szítési pátensnek foganatosíthatásához sem közvetve, sem közvetlenül járulni; — kinyilatkoztatja egyúttal, hogy csak a­kik megfeledkezve az elősorolt törvények iránti tiszteletről, a fönjelölt törvényellenes hadkiegé­szítési pátensnek foganatosításához közvetve vagy köz­vetlenül járulnának, egytől egyig, — elsőtől utolsóig, — egy­énként és összesen az 1504.­ 1. és 1507: 8. 1.czikkelyekben jelzett vétkeknek részeseikké válván, önmaguk teszik ki magukat a bűntény megtorlására ugyanazon törvényekben kiszabott bünhödéseknek.“ Elnök jövő keddet, jan. 15 ikét javasolja tárgya­lási napul kitüzetni. (Elfogadtatik.) Gajzágó Salamon az állandó igazoló bizott­mány nevében jelentést olvas föl. b. V­a­y Sándor vá­lasztása, mely ellen vizsgálat volt rendelve, valamint Pu­s­k­a­r­­­u választása is igazoltatik. Szemle. Pest, jan. 12-én. Míg a közvélemény meglehetősen ellene van Francziaországban a hadsereg-ujjászervezési terv­nek, másrészről pedig ép oly nyugtalanságot árul el Poroszország terjeszkedése miatt s egyszers­­mind nem bir lemondani „természetes határainak“ hagyományos vissza­hajtásáról a Rajna felé , addig Quinet Edgar, az ismeretes szabadelvű író, majdnem egyetlen Francziaországban, ki e rész­ben legalább következetességet tanusit, midőn a „Temps“-ban a legszélesebb alapra fektetett ka­tonai reform mellett agitál, mint azon egyetlen eszköz mellett, melylyel Francziaország a Né­metországban történt politikai változásokat el­lensúlyozhatja. A franczia közvélemény meg nem bocsáthatja kormányának, hogy megen­gedte szomszédságában egy nagy népnek, mely addig szétválva volt, oly roppant szilárd egy­séggé összeforrását, s e vádnak ad czikkében kifejezést Quinet Edgar. Szerinte a germaniz­­mus fenyegeti Francziaország jövőjét, s Fran­­cziaországnak kötelessége e fenyegetés ellen ké­szülni , minden erejét összeszedni, ezért ajánlja a legnagyobb mérvű hadszervezést. „A porosz liberálisok azt állítják ugyan, mond Quinet, hogy eme nagy mozgalom a Raj­nánál Francziaország javára szolgál. Ők a mi álmunkat akarják őrizni, azért áll küszöbünkön egy millió német katona fölfegyverkezve és hadkészen. Mi csak aludjunk, ők jót állnak az eseményekért, a jövőért! . . .De hisz ők a jelen­nek sem urai. Nem ők csinálták a jelen esemé­nyeket, nem ők vezették a háborút, sőt min­den nélkülük és ellenük történt. Ki áll jót, hogy holnap, holnapután nem így lesz-e ismét ? Ők, a liberálisok, maguk is gyámság alá adták ma­gukat, meghódoltak a hatalom törvényének , s minket saját hatalmukkal biztatnak, kezességet vállalnak értünk! Ha most Poroszországban a mi bukásunkat határoznák el, a szabadelvűek ebben is szépen megnyugodnának.“ Quinet Edgar czikkére a „Nordd. Alig. Zig“ felel, s azzal vigasztalja magát ellene, hogy a franczia hadszervezet és a franczia poli­tika fölött nem a „Temps“ szerkesztőségében határoznak. Az a párt — úgymond — melyet Quinet Edgar képvisel, mindig annyira tévedett, hogy épen az ellenkezőjét lehet várni annak, a­mit akar. A franczia demokrata pártnak ép igy nem fog sikerülni a rajnán­ túli és inneni két nagyhatalom közt háborút gyújtani, mely sem a franczia, sem a német nemzet érdekében nincs, a­mint a porosz liberális pártnak nem sikerült a háborút föltartóztatni. E tárgygyal összeköttetésben megemlítjük az augsburgi „Allgemeine Zeitung"­ azon brüs­­seli közleményét, mely szerint Francziaország kárpótlási követelései Poroszország irányában még korántsem vétettek vissza, hanem csak el­napoltatak, és hogy e követelések meglehetős nagy területet foglalnak magukban, melyet Francziaország kárpótlásul Poroszországtól a Rajnánál követel. Az olasz király új­évi harczias nyilatkoza­tait most a lapok Fleury tábornok küldetésével hozzák kapcsolatba, ki a múltkori Florenczben léte alkalmával nem annyira a római kérdéssel foglalkozott, mint azzal, hogy bizonyos eshető­ségekkel szemközt, melyek még ugyan távol vannak, egy új olasz-franczia véd- és daczszö­­vetség útját készítse meg. Egy veronai lap még hozzáteszi, hogy Napóleon császár egyenesen fölhívta Fleury Ilik által Viktor Emánuelt, hogy az olasz hadsereget hadilábon tartsa. Mint tud­juk, az „Indépendance“ szerint nem kettős, ha­nos­.­» Are­lncz szövetségről beszélnek Párisban, melyben Franczia- és Olaszországon kívül Austria is részt venne. Az „Indépendance“ elősorolja mindazon körülményeket, melyek e hármas szövetség hí­rét nagyon valószinüvé teszik. Ilyenek: Metter­nich herczeg bécsi útja s gyakori találkozása Párisba visszaérkezése óta Moustier marquis­­val; a bécsi kabinet kezdeményezése a keleti kérdésben létrehozandó egyetértés végett, s azon nagy készség, melylyel Francziaország a bécsi kabinet ajánlatát legelső sietett elfo­gadni; másrészről Viktor Emánuel személyes távirati üdvözlete újév napján Ferencz József Császárhoz, s ez üdvözlés azonnali viszonzása; végre az olasz király új­évi beszéde, melyben uj és közeli harczok lehetőségét helyezte kilátásba. Ezekhez járul még azon ingerültség, melyet Lengyelország autonómiájának még végmarad­ványaiban is lerontása okozott a franczia körök­ben ; és ehez azon tehetetlenség érzete, hogy a jelen körülmények közt mit sem tehetnek az el­len ; azon bizonyosság tudata, hogy a pétervári kabinet nem koc­káztatja vala e lépést, ha az európai egyetértés felbomlása közepett nem vol­na biztosítva Poroszország helyesléséről és eset­leg segélyéről is; végre azon boszankodás és ag­godalom, melyet Nagy Fridrik monarchiájának nagyobbodása, Németország egyesítésére c­élzó törekvése okozott Francziaországban . . . mind­ezek , az „Indépendance“ szerint, növelik azon lehetőséget, hogy az említett három hatalom közt szövetség készül, még­pedig nem csupán a keleti ügyre vonatkozólag, hanem viszály ese­tére ellenszövetség gyanánt is a porosz és orosz udvarok közti szövetkezés ellen. Részünkről nem tudhatjuk, mennyiben ala­posak vagy nem alaposak az „Indep.“ által em­­lített hírek. Azon föltevés mellett azonban, hogy Oroszország a Lengyelország ellen hozott leg­­­ujabb rendszabályaira nézve biztosítva van Poroszország belenyugvásáról, emlékeztetjük ol­vasóinkat azon tényre, hogy Oroszország épen nem helyeselte egy ideig a Poroszország által Németországban elkövetett tetteket, sőt, mint akkor áll­ják, föl akart lépni az ellen a vele rokon német fejedelmek érdekében , s nem nyu­godott meg, csak akkor, midőn Poroszország bizalmas küldetésben egyik államférfiét küldte hozzá, ki, mint akkor általánosan álliták, Po­roszország viszonti jó szolgálatát ajánlá föl Orosz­országnak lengyel politikájára nézve.

Next