Sürgöny, 1867. február (7. évfolyam, 27-49. szám)

1867-02-14 / 37. szám

37. szám. Pest, csütörtök, február 14. 1867. VII. évfolyam Szerkesztőség: (Szánátos utcza 1. sz. III. emelet, Kiadó-hivatal: Pesten, barátok­ tere 7­ ik sz. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bél mentetten levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési ár­ak: Kapontai postai szétküldéssel: Egész évre .... 10 frt. Félévre...............................10 „ Negyedévre .... 5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre ... 18 frt — kr. Félévre . . Negyedévre . . 50 SÜRGÖNY, Magán­hirdetések: egylmlábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszo­ri vagy többszöri hirdetésért 6 krral azáruittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. Külföldről hirdetéseket átven­nek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Ham­burg-Altonában Hausen­­stein és Vogler­ Hamburg­ban Tü­rkheim Jakab­ Lip­csében Engler II. és Fort Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ Császári rendelet ISO?, jan. 21-től" a belföldi »/.ekés posta-illetékek mérséklésére vonatkozólag. (Érvényes az egész birodalomra.) Hogy [a belföldi­ szekérpostai közlekedések-, de különösen a pénzszállításoknak azon könnyebbítés nyuj­tassék, melyet a nemzetgazdasági érdekek megkíván­nak, s mely egyéb elutasítlatlan tekintetekkel össze­egyeztethető.a miniszertanácsom meghallgatása után, a málhaposta-illetékek szabályozására nézve rendelem, a­mint következik: 1. Minden szekérpostai küldeményért — kivéve a helyi küldeményeket — súly­ szerinti vitelbér, azon­kívül kitett értékű küldeményeknél érték utáni bér sze­dendő be. 2. Kitett érték nélküli irományok bezárólag 5 vámlat súlyig, kizárvák a márkapostávali tovaszállitta­­tásból. 3. Súlyvitel bérül minden vámfontnál, vagy egy vámfont töredékeinél 15­ ,0 új krajcrár számítandó fel, és pedig ötven mértföldnyi távolságig minden öt, ötven mértföldön túl minden tíz, és száz mértföldön túl minden húsz mértföldre. Ha azonban a súly­vitel bér­e szerint nem adná legalább is a következő számokat, és pedig bezárólag öt mértföldig . 10 krt, öt mértföldön túl bezárólag husz mértföldig . . 15 busz mértföldön túl bezárólag harminczöt mért­földig ......................................... .... 20 harminczöt mérföldön túl bezárólag ötven mér­földig ..................................................................25 végre ötven mértföldön felül lévő­ messzeségnél 30 akkor ez összegek szedendők be legalsó vitelbérték­képen. Kivételképen oly küldeményeknél, melyek súlya öt vámlatot és értéke ötven o. é. forintot felül nem ha­lad, a súly szerinti vitelbér következő meghatározott összegekben számítandó fel : Öt mértföldnyi távolságig.....................10 ujkrban. Öt mérföldön túl bezárólag ötven mértföldig 15 „ Ötven mértföldön túl ..........................20­1 4. Helyi szekérpostai küldeményekért, melyeknek öt vámfontnyi súlyt meghaladni nem szabad, a súly szerinti vitelbér helyett 10 új krajczárnyi határozott összeg szedendő be. 5. Az érték utáni vitelbér tesz minden 150 o. é. forintért vagy azon alul lévő érték­összegért helyi sze­kérpostai küldeményeknél..........................2 új krt, minden más küldeménynél bezárólag öt mért­földnyi távolságra....................................3 „ öt mértföldön túl bezárólag tizenöt mértföldig 5 „ tizenöt mértföldön túl bezárólag ötven mért­földig ........................................................• 10 „ ötven mértföldön túl bármely távolságig . . 15 „ Egyezer ötszáz forint értéket meghaladó külde­ményeknél az értéknek ez összeget meghaladó részéért csak fele számítandó fel az érték utáni vitelbérnek. Oly küldeményeknél, melyek értéke száz p. é. fo­rintot meg nem halad, az érték utáni vitelbér követ­kező leszállított összegekben állapíttatik meg : 20 mértföldig menő távolságra.....................3 új kr. busz mértföldtől 80 mér­földig.....................5 80 mértföldön túl menő tá­volságokra pedig...................................10 6. Krajczártöredékek, melyek a súly és érték­vi­­telbér kiszámításánál végül mutatkoznak, elejtendők. 7. Minden szekérpostai küldeményhez egy levél csatolható, mely vagy zárt aviso, vagy fuvarlevél alak­jában mellékelhető. Ha azonban ennek súlya a levélposta-díjszabály­­ban egy egyszerű levélnél megállapított súly határát meghaladja, akkor a túlsúlyért az illető le­vél-vitelbér fizetendő. 8. A­mennyiben a szekérpostával utazó szemé­lyek málkája , az előjegyzési jegyekben (Vormerk­schein) látható illetékmentes súlyt, értéke pedig a száz p. é. forintot meghaladja, a magasabb súlyért és maga­sabb értékért a díjszabály szerinti súly és érték utáni vitelbér szabandó meg. Azonban ennek kiszámításánál nem — mint más szekérpostaii kü­ldedsény­éknél — a föld irati távolság, hanem a postai kiszabás szerinti dij veen­dő alapul. 9. Oly szekérpostai tárgyak visszaküldésénél, melyeknek a czirazettnél kézbesítése nem történhetett meg, valamint ily tárgyak utánküldésénél más, mint a czimzeten kijelölt helyre, az új szállítási távolságra eső vitelbér teljesen hozzászámítandó az eredetihez. Csupán értéknélküli irományok és mustráknak a feladás helyére visszaszállításánál nem számítandó fel további vitelbér. 10. A mellékes illetékek (mint térti­vevények, kérdezősködések , továbbá avisók és kézbesítések ille­tékei) egyelőre az eddigi kiszabás­ szerint tartatnak fönn 11. Azon esetben, ha értéknélküli küldemény elvesz, vagy rajta hiány esik, jövőre minden hiányzó vámfontért vagy egy vámfont részeiért ötven uj kinyi kártérítés nyujtatik. Efféle küldeményeken történt káreseteknél a bebi­zonyítható kár megtérítendő , azonban minden vámpont­ért vagy annál alábbi mennyiségért legföb­­­b 50 uj krajczárig terjedő határok közt. 12. Az elsorolt szabályok minden oly postakül­deményeknél alkalmazandók, melyek belföldi helyeken forognak ; továbbá minden oly külföldről jövő vagy oda menő küldeményeknél, melyekre nézve az illetékek, osztrák területen való szállításnál, eddig a belföldi sze­kérpostai d­jszabály szerint szabattak ki. E szabályoknak kiterjesztése az osztrák határok és a külföldi cs. k. postai expeditiók közti szekérpostai küldemények váltásánál az osztrák kereskedelmi minis­­terré bizatik. 13, 25 forint értékig menő pénzküldetvényeknél, melyek ezentúl minden belföldi posta hivataltól minden belföldi posta hivatalhoz küldhetők, egyenlő 10 uj kraj­czárnyi dij fizetendő. 14. Az utánvétekért járó fár-dij (provision) 50 o. é. ft utánvéti összegnél 3 uj krral, magasb utánvét­ ösz­­szegeknél pedig 50 k­on fölül minden 5 ftért 2 krajczár­ral vagy ennek részleges illetékével számítandó. A fár­ dij legcsekélyebb összege 6 uj krajcrárban állapittatik meg. 15. Ez uj határozmányok f. é. mart. 1- től kezdve lépnek érvénybe. 16. A mellékdijak jövőbeni szabályozását s a pénzküldemények és postai utánvétek intézményének további általános kiterjesztését, mint szintén a föltéte­lek megállapítását, melyek szerint eszközölhetők egyes nagyobb postahivataloknál a 25 o. é. ftnál magasb ér­tékű pénzküldemények, — kereskedelmi ministeremre bizom. B cs, 1867. jau. 21. Ferenc* József, s. k. B e­­ c r é d i s. k. W a­tt e r s t o r f s. k. Legfelsőbb rendeletre : Meyer Bernát, lovag s. k. Ő cs. kir. Apostoli Felsége folyó hó 5-én kelt legmagasabb határozatával Bar­tál Györgyöt, a m. kir. helytartótanács első elnöki helyettesét, ebbeli hiva­talától, saját kérelmére legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi febr. 9-dikéről kelt. legfelsőbb elhatározással P­e­t­r­o­v­i­c­s Konstantin Buda-városi főkapitányt a Ferencz József-rend kis keresztjével legkegyelmesebben feldiszitui méltóztatott-a cs. kir. Apostoli Felsége f- é. febr. 5-én kelt legfelsőbb elhatározással legkegyelmesebben megen­gedni méltóztatott, hogy az esztergomi székes káptalannak, Vargha Benedek Esztergom me­­gye első alispánjának, Kamenszky Elek ugyane megyei főszolgabírónak, a legutóbbi háborús korszak alatt tanúsított hazafias maguktartása s érdemteljes szolgálataikért, a legmagasabb megelégedés kifejezése tudtul adassék. A cs. kir. Apostoli Felsége f. é. febr. 11 től kelt legfelsőbb elhatározással dr. b u r g e n k r o u i Lange Emilt s dr. borosnyói Lukács Lászlót, az erdé­lyi kir. udvari kanczellária fogalmazó-segédeit, erdélyi kir. udv. fogalmazói czimmel és ranggal legkegyelme­­sebben felruházni méltózt­atott, többséggel ment keresztül azon indítványa, mely a minister­ium­ eljárását megrója és a gyülésjog akadályai el­bántását követeli , daczára annak, hogy Ricasoli elutasította ez indítványt. A Ri­­casoli-ministériumot tehát leszavazták. A minisz­térium azonban egyelőre marad. Mivel reméli magát megtarthatni az újonnan összegyűlendő parlament előtt ? A fő meghasonlási ok : az új egyházi és pénzügyi törvény. Akként véli azt módosíthatni a kormány, hogy a képviselőház azt elfogadja? A képviselőház, úgy látszik, sem­miféle új javaslatot, nem akar e részben, hanem ama múlt, évi törvény mellett kíván maradni, mely az összes szerzetek eltörlését és az összes egyházi javak elvételét állapította meg. A kor­mány két tekintetből látszik ragaszkodni a Lan­grand Dumonceau és Scialoja-féle pénzügyi terv­hez, hogy a Rómával a kibékülést ez után előse­gítse, és hogy talán a nyerendő 600 millió se­gélyével Olaszország pénzügyét helyrehozza. Róma azonban maga sem pártolja az új­­ tervet, valamint az olasz püspökség is ellene van annak, s így a kibékülést e terv nem igen mozdítja elő. Az olasz közvélemény,­-­mely nem kiegyezni akar Rómával, hanem Rómát akarja Olaszországhoz csatolni,és e közvélemény képvi­selője az olasz parlament, — különben sem tartja oly fődolognak Róma kiegyezését, hogy annak kedvéért a papi befogást teljesen megsemmisítő múlt évi törvényt eltörölje. A képviselőház e részben febr. 28-ka után sem lesz más vélemé­nyen, sőt még az új választás sem igen segítene e bajon, így a Ricasoli-ministériumnak nem ma­rad egyéb teendője , mint vagy visszavonn­i az új egyházi és pénzügyi tervet, v­agy lelépni. Ez utóbbi esetb­en azt mondják, Ratazzi-ministerium alakulna. Kétkedünk benne, hogy a mostani parlamentben nagyobb többsége lehetne Rataz­­zinak, mint Ricasoli­na­k , s e­zért részünkről azt hiszszü­k, hogy az új olasz ministerium, ha lesz, szabadelvűbb s újabb elemekből álland. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Pest, febr. 13. Az olasz kormány egyelőre azzal odázta el a minden oldalról fenyegető válságot­, hogy a parlamentet elnapolta. Tehát nem oszlatta fel, mint várták, nem akarta élére állítani a dolgot. Azonban a ministerium sem lépett le : úgy látszik, a lapok jelentése a ministerek le­mondásáról nem volt alapos, h­agy a királyném fogadta el lemondásukat. A kormány a közép­utat választotta. A parlament elnapolásával azonban a Ricasoli ministerium ügye nincs el­döntve, csak elnapolva. A parlament febr. 28-án ismét összeül, s újra kezdi az ostromot a kor­mány ellen, s végre sem marad más menekvés a parlamentáris kormány alatt oly esetben, mi­dőn a ministériumnak ellene szavaz a parlament majd­itása,mint: vagy a ministérium lemondása, vagy új képviselőház egy behívása, melynek több­sége talán kedvezőbb lesz a ministériumra nézve. Vagy a Ricasoli-ministérium febr. 28-káig meg­nyerni reméli a képviselőház rokonszenvét? Ez nem csekély feladat volna a jelen körülmények közt. A mostani képviselőház és ministerium közt határozott nézetkülönbség uralkodik, mely az utolsó ülésben valóságos kárhoztató szavazatban tért ki a­ ministérium ellen. Arról volt szó, hogy Velenczében népgyűlést akartak tartani az egy­ház szabadságát illető törvényjavaslat tárgyá­ban. A kormány valószínűleg attól tartott, hogy az újonnan szerzett, tartomány mindjárt, első al­kalommal ellenzéket fog képezni irányában, mi­vel az új törvény egész Olaszországban népsze­rűtlen, s e félelmében eltiltotta a velenczei nép­­gyűlés megtartását. E tilalom miatt a parlament­ben tegnapelőtt kérdőre vették a ministériumot, s Ricasoli következőleg felelt : „Miután a gyű­­­léstartási jog nincs törvény által szabályozva, alá kell azt rendelni a közjognak és a politikai viszonyoknak. Jelen esetben veszélyesnek lát­szott a népgyűlések megengedése oly égető kér­désben, mint a római kérdés és az egyházi ja­vak liquidatioja, különösen az élelmi­szerek drá­gasága és az uralkodó nyomor miatt némely vá­rosokban kitört munkás-zavargások közepette.“ Ricasolinak igaza lehetett, de a képviselő­ház nem elégedett meg azzal. Mancini egyene­­­sen megtámadta e magyarázatot , és 32 szónyi­­ Pest, febr. 13 án.­­ A p­e­s­t­i p­olg­á­r­i nagy választmány v­. hó 24-én tartott gyűlésében a többek közt elhatá­rozta, hogy báró Bennyey Pálné e nagyméltóságá­nak, ki a mű­­ nyár, a több ürhölgy s a beles válas­z­mány kíséretében a sebesülteket a kórházakban napon­ta meglátogatta, ezek szükségei után tudakozódva és ezeket kielégítve, vigasztaló angyalként a sebesülteknek könnyítést és ínyhü­lést­ szerzett, — a polgárság nevé­­ben ebbeli buzgalma és fáradozásaiért hálás köszönetét fejez e ki s ennek teljesítésével a hetes választmányt bízta meg. Ezen kellemes megbízás folytán Havas Ignácz vezérlete alatt V­ecse­y Sándor, S­z­t­u­p­a György, K­o­z­m­o­v­s­z­k­y Antal és dr. S­z­a­b­ó Alajos urakból álló küldöttség ment fel tegnap Budára a báróné ő ex­­cellentiájához­, s annak Havas úr szívből fakadó meleg szónoklata mellett az itt alább következő elismerő ira­tot nyújtotta át. Az irat átadása után a kegyes bárónő ő excellen­tiája megköszön­én a polgárság megemlékezését, is­mert szerénységénél fogva kijelenté, hogy ő csak a polgárság jó példáját követte s rajta van a sor megkö­szönni, hogy a polgárság neki alkalmat nyújtott, velük közreműködhetni. — A szegény hazánkat sújtó ínségre térvén át a társalgás, a nemesszivli bárónő megígérte, hogy ő maga rés­zről mindent elkövetend, hogy a sze­gény éhezők sorsán segítsen s a már nála befolyt pénzt is azonnal rendeltetése helyére fogja juttatni. Ezen vi­gasztaló szavak után a küldöttség eltávozott. A fentebb említett köszönő irat ekkép hangzik : Nagyméltóságú báróné! Kegyelmes asszonyunk! Visszaemlékezve a lefolyt év azon szomorú nap­jair­a, midőn a háború veszélyeivel szemben, naponta érkeztek a harc­térről városunkba sebesültek, itt men­helyet és szenvedéseik enyhítését keresve , azon meg­nyugtató érzelem él bennünk is, hogy a testvérváros lakossága ezen, a sors által sújtott szerencsétleneken segített, a­mennyire jó szándék és emberi erővel segíteni csak lehetett. De bármennyire versenyzett is a város összes la­kossága, hogy nagyméltóságod szép és elragadó pél­dáját­ követve, a humanitás oltárán áldozzon, v úgy mégis halvány visz­ényként­ tűnik fel mindez ahhoz képest, mit nagyméltóságod határtalan feláldozás és leereszkedő gyöngédséggel a szenvedő emberiség érde­kében tett, midőn naponta és minden időviszontagsá­gok közt a szenvedők menhelyén ezek vigasztaló őr­­angyalakért megjelent; — miért is az ég áldása áradand életének dicső pályájára, meghallgatva azok hálaimá­ját, kiket jótéteményeiv­el oly nagylelkű­leg árasztott el. Feltűntek excellentiádnak a sebesültek ápolása körüli fényes érdemei még maga legkegyelmesebb Ki­rályunk Ő Felsége előtt u ugyannyira, hogy azért nagyméltóságodnak legmagasabb elismerését kijelen­teni kegyeskedett — s midőn e feletti örömünknek mi is szabad folyást nyitunk, engedje meg excellentiád, hogy a fejedelmi elismeréssel Pest város polgársága is egyszersmind hálás köszönetet párosítván, — nemcsak a jótéteményeivel elárasztott sebesültek, hanem mi is a királyok királyához fordulhassunk, kérvén őt, hogy A 65-ös bizottság ülése febr. 4 -én. (Folytatás.) Tisza Kálmán : T. bizottság! Legelsőbben Fest Imre t. képviselőtársunknak előadására azt vagyok bátor megjegyezni, miszerint az általa kitűzött kiindu­lási pontokat én magam is tökéletesen helyeslem, a­mennyiben ő azt mondja, hogy az egyik az legyen, hogy hazánk önállását biztosítsuk, és legyünk urak saját házunkban; és a második az, hogy tekintetbe kell vennünk a 18 év csapásait és a forgalom érdekeit, va­lamint Ő Felsége többi népei iránt méltányosaknak kell lennünk. Mindkét nézpontot részemről elfogadom , de kénytelen vagyok kimondani abbeli meggyőződése­met, hogy miután e munkálatban és a módosításokban nem ezen két irányp­ont van kitűzve a jövendő küldött­ség munkálkodása elébe, hanem ennél több történik : én abban aziránt, hogy ezen irányeszmék szerint fog tovább fejlődni ezen ügy, megnyugtatást nem találok, mert a­mely küldöttségek a tárgyalásra ki fognak kül­detni, az indirect adók tárgyában szerződést kötni, azoknak már azon utasítás van adva, hogy „megállapít­­tathatik egyszersmind jövendőre azon módozat, a­mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két tör­vényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni­, és a­mi által én kimondva találom, hogy Magyarország soha többé, ha ez elfogadtatik, önállólag ezen tárgyak felett, nem fog intézkedni. A­mi igen­­, képviselőtársam Deák F. előadását illeti a kereskedelmi ügyekre vonatkozólag, egyszerűen csak az ellen akarok tiltakozni, nehogy előbbb nyilat­kozatom is félreértessék az ő c­áfoló beszéde folytán, miszerint én egyáltalában se nem mondottam, se nem hiszem, hogy a szabad kereskedési iránynyal magun­kat ellentétbe kelljen tenni; sem nem mondottam, se nem óhajtom a közbenső vámsorompók felállítását; de óhajtom azt, hogy tisztán és világosan fenn legyen tartva azok felállíthatásának joga. Mert jöhetnek ese­tek, midőn ezen jog létezése lesz az egyetlen mód, hogy ezen sorompók mellőzésével egyezkedni lehessen, és ha az egyezkedés mindemellett nem sikerülne, meg­maradna mégis a sok tekintetben kellemetlen, de el­végre mellőzhetlen fegyver, hogy az ország érdekeit megóvjuk. A­mi azon példáját illeti, hogy — ha abban jogfeláldozás van, a­miként itt javasoltalak az egyez­kedések, akkor Poroszország is feláldozta volna önálló­ságát (Deák Ferencz közbeszól : Én egy szót se szól­tam erről a kereskedelemre nézve; én csak a vám­szerződést értettem) — a kereskedelmi szerződésekre nézve is épen úgy áll, — meg kell jegyeznem, hogy Poroszország azért nem áldozta fel önállóságát, mert fenntartotta magának, hogy bizonyos számú évek eltel­tével önálló intézkedési jogába visszalép, a­mi, mint, előbb mondottam, a kereskedésre nézve nincs egészen tisztán fogalmazva. Áttérek az indirect adók ügyére. Itten is osztom azon nézetet, hogy azokat nélkülözni a mai világban nem lehet, és kész vagyok e tekintetben is mindarra, a­mit a méltányosság tőlünk követel, és soha, legalább azt hiszem, egy szóval sem mondtam, hogy ellenkező véleményben volnék azokra nézve, mel­eket Deák Ferencz I. képviselőtársam előbb kifejtett. Csakhogy, a­mint felőbb is mondom, és minden alkalommal ismé­telni kívánom, azt hiszem, hogy az sérti hazánk függet­lenségét, ha kimondjuk, hogy jövendőben mindenkor, bármikor hazánkban is reformok tétele csak kölcsönös egyezkedés folytán történhessék. Ez az, miben Magyar­­ország állami függetlenségének sérelmét látom, és épen ez az, miért én ezen itt előadott pontozatokat el nem fogadhatom ; ez az, miért azt állítom, hogy az előbb utolsó 64-ik szakasz, és a m­ódosítván­yban foglalt 65. és 68 ik pont idevonatkozó részei közt valóságos el­lentét van , és hogy vagy nem szükséges külön kimon­dani, hogy mindezen tárgyakra nézve csak úgy intéz­kedhetik Magyarország, ha a másik rész is beleegye­zik, vagy ha ezt kimondjuk, akkor haszon nélküli ki­mondani a másikat, mert az első által Magyarország­nak jogos intézkedése már eltemetve van. Deák Ferencz: Az én felfogásom gyengesége lehet az oka, hogy azt az aggodalmat, melyet többen felemlítettek, ezen sorokban nem láthatom: „megálla­píttathatik egyszersmind jövendőre azon módozat, mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két tör­vényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni.“ Ki állapítja meg ezen módozatot ? A küldöttségek , és a két ministérium javasolják, és mindegyik országgyűlés maga részéről elfogadja, vagy elveti. Tehát mi által van itt az, mit némelyek abban keresnek , kimondva, hogy soha többé nem rendelkezhetik az­ ország ezen dolgokról ? Hiszen már azáltal, hogy az országgyűlés elfogadja vagy elveti a javaslatba hozandó módozatot, ő rendelkezik róla, mivel természetesen csak akkor fo­gadja el, ha érdekeivel megegyezőnek fogja találni; ha ellenben olyannak fogja tartani azon módozatot, hogy Tisza Kálmán barátom észrevétele szerint, általa az or­szág örökre lemondana rendelkezési jogáról, akkor azt­ elutasítja. Ha tehát a küldöttségek csak javaslatot ké­szítenek azon módról, mely mellett jövendőben egyet­értőleg reformok tétessenek : ezen javaslat az ország­gyűlések — tehát a Magyarországra vonatkozólag ide a magyar országgyűlés elébe terjesztetik; ezen ország­gyűlés pedig, ha ama javaslatot veszélyesnek vagy ká­ros következményűnek tartja, elvetheti , hogy lehet ebből azt következtetni, hogy ennek kimondásával az nagyméltóságodat igen sokáig éltesse és a boldogság s szerencse minden kellékeivel árassza el! Kik is hódoló tisztelettel maradunk. Pest, 1867. jan. 24 én. A pesti polgári nagy-választmány nevében: Nagyméltóságodnak alázatos szolgái : Havas Ignácz, elnök C­s­é­r­y Lajos, jegyző.”

Next