Sürgöny, 1867. február (7. évfolyam, 27-49. szám)
1867-02-23 / 45. szám
45. szám. Pest, szombat, február 23.1867. VII. évfolyam, Előfizetési árak: Szerkesztőség:ívánátos utcza 1. sz. III. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, barátok terelik sz. Kéziratok nem küldetnek vissza, Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. r xfiNrV —!________ Napontai postai szétküldéssel: Egész évre . . . • 16 Irt. Félévre . . . . • 10 » Negyedévre .... 5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 írt — kr. Félévre . . • —a. 9 n — v Negyedévre .U'A4 „ 50 „ ■se Magánhirdetések: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért. 6 krral számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Altonában Hausenstein és Vogler; Hamburg, ban Türkheim Jakab; Lipcsében Bugler M. és Fort lírai urak. HIVATALOS RÉSZ. A cs. kir. Apostoli Felsége I. évi február 20 diki legfelsőbb elhatározásával szent katolnai Biró Miklósnak, az erdélyi kir. udvari cancellária udvari titkárának, hosszú éveken át tett buzgó szolgálatai legmagasb elismeréséül királyi tanácsosi czímet díjmentesen legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi febr. 15 -i legfelsőbb elhatározásával Lichtensteiger Ferencznek, a kalocsai főkáptalan kanonokának a Sancti Augustini de Calocza czimeres apátságot legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi február 15 diki legfelsőbb elhatározásával a kalocsai főkáptalannál megüresedett kanonoki állomást Hopf János hittudornak, a csanádi káptalan czimzetes kanonokának és érseki titkárnak legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi február 16 diki legfelsőbb elhatározásával Carzan-Avendano Gábort a pesti kir. főgymnasium rendes tanárát és ideiglenes igazgatóját, e tanintézet valóságos igazgatójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó hó 5-én kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott, hogy a cs. k. szab. pstlosonez beszterczei vasút és szent-István kőszénbánya-társulat czége „cs. kir. szabadalmazott magyar éjszaki vasat“ czégre átváltoztattassék. A magyar kir. udv. kanczellária a zombori városi alreáltanodánál üresedésbe jött tanítói állomást Tirczka Antal, ottani segédtanítónak adományozta. MAI HIVATALOS RÉSZ. Szemle. Pest, febr. 22. Keletről mindinkább fenyegető hírek érkeznek. Török- és Görögország közt már nem csak diplomatiai, hanem hadi ellenségeskedés folyik a tengeren. A „Panhellenion“ nevű görög hajót, mely már tizenegyszer járta meg a krétai utat, hogy a fölkelőknek segítséget vigyen, — utolsó útjában űzőbe vette egy török fregatt. A „Panhellenion“ az üldöző elől a cerigói kikötőbe menekült, —de újabb jelentés szerint onnan sikerült elillannia, és már megérkezettKrétába. E egyszersmind a görög kormány egy hadihajót küldött ki a „Panhellenion“ védelmére. Az összeütközés tehát, mint állítják, minden perczben várható Görög- és Törökország közt sőt annak kikerülése alig képzelhető. Szerb- és Törökország közt hasonlókép kitörőfélen van a viszály. Az „Indépendance“ nak írják Belgrádiból, hogy a szerb kormány az európai hatalmak tanácsa ellenére visszautasítja a várak kiürítésére vonatkozó követelést. Ennek folytán a háborút elkerülhetlennek tartják, szerb kormány nyugodtan néz a harcz elé, melynek c célja: nem csak Szerbország tökéletes függetlensége, hanem Bosznia és Herczegovina fölszabadítása is; a nép pedig óhajtja a véres és végleges eldöntést. A katonai készületek óriási mérvben folynak. A nemzetőrség éjjel-nappal gyakorlatot tart; a jogakadémiai s lyceumi tanuló ifjúság föl van fegyverezve, az iskolában a hadi tudományokat és hadisebészetet tanulják. Falukon az egész lakosság fegyverben van, s roppant fegyver- és hadiszer-tömegek vásároltattak legújabban a már fölhalmozott nagy készletek szaporítására. Belgrádban a bábom kitörését oly bizonyosnak tartják , hogy sokan már austriai területre szállították át családjaikat. A porta látja a mindenfelől ellene tornyosuló veszélyt, de nincs ereje azt sem békésen sem hadi tekintélylyel meggátolni. A szervárak, különösen Belgrád, odahagyására nem bírja magát elhatározni, mert ezzel úgyszólván maga adná fel állását, de másként még nagyobb veszély fenyegeti. Krétát illetőleg hajlandó volna már az engedményekre, melyeket a nagyhatalmak kívántak tőle, de, mint az „Indep.“ konstantinápolyi levelezője írja, a krétaiak nem akarják elfogadni ez engedményeket, s Server effendi, az újonnan odaküldött kormány biztos, még azt sem bírta kivinni, hogy a felkelők az általa vitt ajánlatokat tudomásul vegyék. A nagyhatalmak, az „Il dépendance“ szerint, azon javaslatot tettek a portának, hogy a krétai ügy elintézését egy követi conferentiára bízza. A porta elfogadta ez indítványt, de azon föltétel alatt, hogy a követek tanácskozásai nem „conferentia“, hanem „bizottmány“ czím alatt folyjanak, hogy így az idegen beavatkozás jelleme elkerültessék. A porta — úgy látszik — e kényes ügy bolygatásától s a conferentiáktól, s legjobban szeretne csak maga végezni a krétaiakkal, ha lehetne és ha a nagyhatalmak megengednék. A párisi „Moniteur“ tegnapi esti számában jelentékeny nyilatkozatokat hoz a kékkönyv bevezetését képező „exposé“ alkalmából. Ezek azonban még csak a következő távirati j leütésben feksznek előttünk : „Francziaország,— mely okkal erősebb, hogysem szomszédjának gyengeségét óhajtaná, s mely meg van győződve, miszerint mindenütt a solidarities elvének kell a korábbi időkben uralkodott önzés és elzárkózottság szellemének helyét elfoglalni, — azt hiszi, h hogy minden nemzet elhaladása a többieknek előnyére válik, s az általános érdekeknek túlsúlyyal kell bírniok a magánérdekek fölött.“ Az esti „Moniteur“ továbbá így ír: „Rusria, miután fegyvereinek becsületét Olaszországban sértetlenül fenntartotta, belátta, mi zeint állása Velenczében reá nézve veszedelmes teher volt. Ezen tartományt átengedte a császárnak és felkérte közvetítését. A császár elfogadta ezen kényes természetű missiót, s a nélkül, hogy fegyverkezett volna , a békét visszaállította. “ A kereskedelmi ügyekről beszélve, a „Moniteur“ Austriára vonatkozólag a következőket mondja: „Austria közvetlen a háború után újbóli megerősödésének elemeit a múlt népgazdászati hagyományaival való végleges szakításban kereste. A Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződés véget vet a korlátozás és elszigetelés régi rendszerének , s a Habsburgok birodalmát ama szabadelvű mozgalomhoz csatolta, mely Európa népeinek ipar- és kereskedelmi viszonyait élénkíti.“ Hadkiegészités ás honvédrndszer. tv. —.— A februári forradalom után Francziaországban mozgó nemzetőrség állíttatott föl, mely az akkor Párisban gyakori köztársasági ünnepélyeknél hangos lelkesedése és a szónoklásra, valamint a nyilvános tüntetésekre való készsége által, az e tekintetben tartózkodó állandó hadsereg fölött elsőbbséget nyert. A mozgó nemzetőrséget, szándékosan vagy akaratlanul, az állandó seregnek minden alkalommal ebbe tették, annak bizonyos kedvezményeket és kitüntetéseket adtak, miáltal az állandó hadsereg, — mely Francziaországnak a rettegett socialista júniusi fölkelésen vett győzelmével oly nagy szolgálatot tett, hátrányba téve és sértve érezte magát. E miatt az állandó hadsereg és a mozgó nemzetőrség közt bizonyos űr támadt, mely mindinkább szélesedett kifelé. A csapatok ily összenem egyezését tervei kivitelére jól fel tudta használni Napoleon Lajos, mikor a köztársaság elnökévé választatott, mert az állandó hadsereg érzülete főkellék volt arra, hogy az ő államcsínyja sikerülhessen. Az államcsíny után Napóleon Lajosnak első gondjai közé tartozott: a nemzetőrséget föloszlatni. Nem kell elfelejteni, hogy a nemzetőrség azon szervezettel, melyet neki Lajos Fülöp adott, támaszkodva a szintén ez által alapított nagyszerű oltalmazási rendszerre, — az aktív hadsereggel egy sorban, hivatásának mint népkatonaság tökéletesen megfelelhetett volna. Épen ezért tanácsosabbnak látá Napóleon ezt feloszlatni, és császári uralmát, melyet ő békének nevezett, látszólag az általános szavazati jogra, tényleg azonban az állandó hadseregre támaszkodva megvalósítani. A munka megkoronázásául valószínű, hogy a most folyamatnak indított hadszerkezeti változással e népszerű rendszer újra életbe lép. Európa egy tartományában sincs a népkatonaság eszméje oly tökélyesen valósítva, mint Schweizban a milicz-rendszer által, mely a honvédrendszerrel, az állandó hadsereget leszámítva, minden tekintetben azonos. Alap itt is az általános hadkötelezettség. Míg Poroszországban bizonyos szolgálati időt sorkatonáskodással kell tölteni, hogy ez első fegyvergyakorlási iskolául szolgáljon, és csak néhány év letelte után lehet a honvédek közé lépni, addig Schweizban,ahol nincs állandó hadsereg, csupán a szükséges hadvárak, és ezek is csak ideiglenesen, — minden hadképes egyén fegyverben tartatik, és magát 20 éves korától 45-ig a hadi szolgálatnak szentelni köteles. Béke idején a fiatalabb korosztályok is — leszámítva egy kis oktatási időt — csak az évenkinti mustra alkalmával, és az ugyanakkor történő őszi gyakorlatokra tartoznak néhány napra berukkolni, miután aztán polgári hivatásukat zavartalanul folytathatják. A fiatalabb korosztályok amihez ezredekbe vannak besorozva, a három fegyvernem közti választás rájuk hagyatván, azután néhány év lefolytával az első tartalékba lépnek, hol aztán mint kész katonák, magvát képezik a hazai védelemnek. Az első tartalékban, — mely béke idején csak minden három évben, s akkor is csak néhány napra hivatik össze, a leghosszabb a kötelezettség, nevezetesen a 35 ik életévig; a második tartalék a 35-től 40 évesig való korosztályokból állittatik össze, és csak harcz idején tartozik zászló alá sorakozni. Az utolsó hadkötelezettség a legöregebb, 40 -45 éves kategóriákat illeti, kik azonban csak legvégső esetben szólittatnak fegyverre, t. i. népfelkeléskor, mikor a férfiak 50 évig mind kötelesek felkelni. E hadrendszer, mint az első tekintetre kitűnik , a látszólag hosszas szolgálati kötelezettség daczára a legelőnyösebb, mert Schweiznak garantírozott semlegessége mellett csak védelemre és a belnyugalomnak fenntartására van irányozva. Schweiz, aránylag csekély népessége mellett, szükség esetén közel 200,000 főnyi csatakész és minden tekintetben derék sereget tud kiállítani , mi másképen csak a hosszasabb szolgálati kötelezettség mellett volna elérhető. Ezenkívül Schweizban derék képzőintézetek vannak a hadászat minden nemére, melyekből évenként elegendő, tökéletesen kiképzett tiszt és altiszt lép ki, részint mindenféle fegyvernemhez, részint a mirtai csapathoz. Ha továbbá tekintetbe veszszük, hogy Schweiz, az oly példás, virágzó, iparos tartomány, erejének lehető kimérésével, egy csekély budget mellett, minden időben ily jelentékeny haderőt állíthat ki, nem tudunk eléggé csodálkozni, hogy ez előnyös rendszert napjainkig egy európai állam sem utánozta. Erre azonban könnyebb felelni, mint első tekintetre gondolnék. Schweiz már fekvése által, bár mind hatalmas álladalmak környezik, óriás hegyláncza által erős, és jobban van oltalmazva, mint Európának bármely más szárazföldi tartománya. Még erősebb e bérezi tartomány azon becsületérzésnél fogva, melyet nemes, szabadságszerető népe 14. század óta egész mostanig minden állapotban igazolt, smelyet egy nép által sem felülmúlt halhatatlan vitézsége, valamint szomszédjai jogainak tiszteletben tartása által az egész világ előtt kiérdemelt, úgy hogy maga Európa fejedelmeinek legnagyobbszerü congressusa is jónak találta e tartomány örökös semlegességét biztosítni. A többi államok mind, már kiterjedésüknél, érdekeik különböző voltánál és annálfogva, hogy többé-kevésbé nyitva lévő határaik folytonos fenyegetésnek vannak kitéve, továbbá a nagyobbodásra törekvő szomszéd államok fékentartása végett, és amiatt, hogy különböző nemzetiségű lakosaik kifelé gravitálnak , kénytelenek folytonosan nagy és állandó seregeket tartani. Közelebbi czikkünkben az eddig fejtegetett hadrendszereket fogjuk egymással összehasonlítani és azt kimutatni, hogy az idő szellemének mostani követelménye az, hogy az általános hadkötelezetttség minden államban létrejöjjön. Buda város polgárságát soha el nem felejtendi, s városunk javát, bármily állásban bárhol és bármikor pártfogolni és előmozdítani kegyeskedendik. A mindenható Isten áldása lövesse nagyodtgodat s magas családját minden léptein ! Éljen !“ Ő nagyméltósága ezen beszédre körül belőle következendőket méltóztatott válaszolni; Buda városa polgársága és tisztikarának eme szives üdvözletét a legnagyobb köszönettel fogadja, s habár eddigi működési terét, melyen Buda városa polgárságának a közjó iránti készségét és közreműködését mindenkor örömmel tapasztalta, — el is hagyja, nem tekintheti ezen tisztelgést búcsúzásnak, — mert, mint e haza alkotmányos polgárának, s mint a felsőház tagjának,ezentúl is alkalma lesz a haza és Buda fővárosa javát függetlenül előmozdilhatni; de a polgárságunk is megmarad azon nem s feladata, hogy a Király iránti tántorithatlan hűség, a haza iránti szeretet, mérsékeltség és ildom által, — melyek a polgárok legszebb tulajdonait képezik, — nem csak a főváros, hanem a haza boldogítására is közreműködjék. — Végül kegyesen megemlítő még, hogy a főváros által ittléte alatt tanúsított ragaszkodást mindig édes emlékében fogja tartani, s valamint ez emlék életének legkedvesebb perczét képezi, úgy viszont ő is a polgárság szives emlékébe ajánlja magát. Buda, február 22 dikén. Ma délelőtt küldöttségileg tette búcsúzó tisztelgését ős Buda városának polgársága és tiszti kara báró Sennyey Pál kir. főtárnokmester ur ö nagyméltóságánál. A küldöttség érzelmeit Paulovics főpolgármester ur ö nagysága volt szerencsés következő beszédében tolmácsolni: „Nagyméltóságu cs. kir. belső titkos tanácsos! Kegyelmes Ur I . csász. és Apostoli kir. Felsége nagyméltóságodnak a legmagasabb trón s szeretett hazánk körül önzéstelen s őszinte tiszta hazafiságból tett sikerdus szolgálatai elismeréséül excellentiádat a Lipót-rend nagykeresztjével legkegyelmesebben feldiszitni méltóztatván, Buda ős városnak polgársága s tiszti kara nem mulaszthatja el e legmagasb kitüntetéshez legöszintébb s forró szerencsekivánatát kifejezni, s e királyi tény felett örömét nyilvánítani - Azonban fájdalmas érzelmeinket sem titkolhatjuk el a felett, hogy ez alkalmat egyszersmind búcsúzó szóra is felhasználni kénytelenittetünk . Buda városának polgársága annyival nagyobb fájdalommal látja nagyméltóságodat távozni, mentül nagyobb és sokoldalú volt azon pártfogás, melyben Buda városa mindenkor s különösen legutóbb is a népszínház ügyében részesült, s melyekért most legmélyebb hálánkat kifejezzük. Fogadja nagyméltóságod e hálakifejezést kegyelmesen, s legyen meggyőződve, hogy fájdalmunkat csak azon szép meggyőződés enyhíti, miszerint nagymirgod Az Ínség ügyében. (Helyreigazítás.) — A „P. Lt.“ f. hó 14-ki számában a napi újdonságok rovatában egy közlés jelent meg, mely a Csallóközben uralgó Ínség mérvét annyira sötét színekben tünteti fel, hogy az ezáltal netalán felkeltett aggodalmakat szükségesnek tartjuk megnyugtatni — a dolog valódi állását, illetékes helyen nyert hiteles értesítés alapján felderítvén. — Hogy Komárom megyében, de különösen annak csallóközi járásában az ínség nagy, ez a kormány figyelmét sem kerülhette ki, hogy azonban a nyomor az elviselhetlenség azon fokára hágott volna, melyen azt a „P. Lt.“ értesítőjének bár jóakarata, de mindenesetre képzeletdús philantropiája látja, ezt — hála az Égtek! a legújabban tett nyomozás s nevezetesen azon tény is megcáfolja, hogy a megindított s a legszigorúbb télen át is nyitva tartott inségi munkákhoz aránylag csak kevés munkás jelentkezett, így például a némái töltisen nyitott munkatéren,mely a csallóközi járás leginségesebb részéhez elég közel fekszik s hol ezrek találhatnak munkát s illő keresetet, — f. hó 4-én, az idő minden kedvezése mellett sem jelent meg több 70 embernél, — világos jeléül annak, hogy az elmaradtaknál az ínség még nem von oly mérveket, hogy kényszerítve lennének élelmüket saját tűzhelyeiken kívül keresni. Egyébiránt bővebb megnyugtatást szolgáltathat azon körülmény is, miként eléggé gondoskodva van, hogy az ottani ínségesek ezentúl se szenvedjenek munka- s kereset hiányban. Ezen értesülésünk csak a komárom megyei Csallóközre vonatkozik ugyan , minthogy azonban a szomszéd Pozson megyében az Ínség általában nem nagyobb terjedelmű s éttenségi munkákról, s szükség esetében közvetlen élelmezésről is szintén kellőleg gondoskodva van, és nincs ok arra, hogy a Csallóköznek ez utóbbi megyéhez tartozó részét e tekintetben komolyabban veszélyezettnek kellene tartanunk. Pest, febr. 22. A „P. Napló“ mai számának élén egy újabb czikk Sz. L. aláírással fejtegeti az átmeneti időszak teendőit. „Az első lépés a jogfolytonosság életbeléptetésére meg van téve — úgymond a czikkíról — s a ministeriumtól függ, hogy jogaink visszaállítása gyorsan, de egyszersmind kellő óvatossággal, és szintúgy a köz , mint a magánérdekek lehető megkímélésével eszközöltessék.“ Czikkiró nem vitatja azt, vájjon helyreállíttassanak-e a megyék , ez az ország közhajtása. Csak is arról lehet szó : „vájjon mennyiben és miként eszközöltessék, hogy a közigazgatásban és törvénykezésben olyan zavar és hézag ne támadjon, mely nemcsak az egyeseknek okozna kárt és hátramaradást, hanem magát a közigazgatást is zavarná, sőt mégis akaszthatná.“ „A megyék hazafias érzelmétől — folytatja czikkíró — joggal el lehet várni, hogy a magyar felelős ministériumnak útjába nemcsak akadályokat nem gördítenek, sőt inkább teljes készséggel támogatják, mert igen jól tudják, hogy a 18 évi fonák intézkedések, aorogálások zavar nélkül, egy tollvonással meg nem semmisíttethetnek. Lehet- e például, hogy az adórendszert rögtön megváltoztassuk, s a pénzügyi hivatalokat választás alá bocsássuk ? Ki merné a felelősséget magára vállalni, és találkoznának e egyének, kik a kezelést elvállalni hajlandók is lennének ? Azt hiszem tehát, hogy senki nem is gondol arra, hogy az adórendszert rögtön megváltoztassuk, s a pénzügyi hivatalokat választás alá bocsássuk. Szükséges azonban egy rendelettel közhírré tenni, hogy a magyar felelős ministérium a pénzügyi kormányzást is átvette, s hogy minden pénzügyi hivatalok a magyar felelős ministérium hatósága alá rendeltettek. Szükségesnek tartom azt is, hogy a pénzügyi hivataloknak bíráskodása azonnal megszüntettessék, mert nem lehet nagyobb képtelenség, mint hogy az érdeklett fél egyszersmind bíró is legyen, vagyis, hogy a pénzügyi hivatalok saját eljárásuk felett is bíráskodjanak. „Nem kisebb érdekű kérdés a telekkönyvek kérdése is. Nem kétlem, sőt tudom, hogy találkoznak egyének, kik a telekkönyveknek semmi fontosságot sem tulajdonítanak, s már előre is II. József császár korszakára hivatkoznak, midőn a catasterek több megyében máglyára kárhoztattak ; de ezek — hinni akarom — csak kevesen vannak , s a nagy többség nem osztja ezen — még nyilvánulásnak is vandal nézetet, s gondoskodni fog , hogy ily megbocsáthatatlan eljárs által a megyére szégyen ne háruljon. Milliomokba kerültek a telekkönyvek, s habár javítást igényelnek, mégis a vagyonbiztosság és hitel tekintetében elég jó