Szabad Föld, 1945. augusztus-december (1. évfolyam, 1-16. szám)

1945-08-29 / 1. szám

1945. AUGUSZTUS 29. Szabad Föld A HÁBORÚ BEFEJEZÉSE - A BÉKE MEGALAPOZÁSA A nemzetiközi politikai élet a jelen­legi időpontban a háborúból a békébe való átmenet jegyében folyik. A leg­jellemzőbb tény a három nagyhatalom: a Szovjetunió, az Egyesült Államok és a Brit birodalom együttműködése a béke előkészítésében épp­úgy, mint a háború vitelében s annak befejezésé­ben.* Nincsenek „érdekszférák" A hitleristák és egyéb fasiszták álma az volt, hogy rábírják a nagyhatalma­kat arra, hogy a világot — esetleg új szempontok szerint — „érdekszférák­­ra“, érdekterületekre osszák, amelye­ken belül egy-egy nagyhatalom válik vezető állammá egyúttal az érdekterü­letébe utalt kis- és középállamok urává és kizsákmányolójává. Ez az elosztás egyben új ellentétek csíráit hordozta volna magában. A Szovjetunió kezdettől fogva rámutatott arra, hogy a világbéke fenntartását nem a világ egymással ellenetétes egy­­sé­gekre való felbontása biztosítja, ha­nem a 3 nagyhatalom együttes veze­tése, amely azonban soha nem történ­hetik a közép és kisebb országok rová­sára, hanem éppen az a feladat, hogy ezek nemzeti függetlenségét és gazda­sági önállóságát biztosítsa és őket min­dennemű hatalmi túlsúlytól és kizsák­mányolástól megóvja. * A régi béke és az új béke A három nagyhatalom egysége biz­tosította a háború eredményes befeje­zését és ez lesz a biztos alapja a világ békéjének, az elkövetkezendő törté­nelmi időszakban. A jelenlegi legsúlyo­sabb feladat a megrázkódott, alapjai­ban megrendült világ visszavezetése a békeállapothoz.. Ez a feladat egyaránt politikai és gazdasági feladat. A béke­állapot helyreállítása azonban sem po­litikailag, sem gazdaságilag nem je­lentheti azt, hogy a világ visszatér a lr­gi „békebeli" állapotokhoz. Hiszen a három nagyhatalom egy­üttműköd­ésé­nek ténye már eleve kizárja a régi állapotok­­változatlan helyreállítását, azoknak az állapotoknak, azoknak a helyzeteknek és azoknak az erőviszo­nyoknak a helyreállítását, amelyek végeredményben a második világ­háborúhoz vezettek. Így más lesz és másnak kell lennie az egyes osztályok egymáshoz való viszonyának, más lesz és másnak kell lennie a nagyiparos országok és agrárországok, gyarmati és félgyarmati népek egymáshoz való viszonyának. Megvétózik az állam és a gazdaság egymáshoz való viszonya és szerepe és megváltozik a dolgozó osz­tályok szerepe és jelentősége a társa­dalomban. Ezek a változások természe­tesen egész sor más változást is hoz­nak magukkal.* Megváltozott világ Ha a közelmúlt világpolitikai ese­ményeit elemezzük, akkor mindig szem előtt kell tartanunk a fent vázolt két szempontot (a nagyhatalmak együtt­működését és az erőviszonyokban be­állt eltolódásokat) és számításba kell vennünk azt, hogy minden, ami ma ezen a téren történik, ezek szempont­jából ítélendő meg és ezen nagy vál­tozások alapján bonyolódik le. A kö­zelmúlt legjelentősebb eseményei a potsdami értekezlet, az angol választá­sok és a japán fegyverletétel köré cso­portosulnak.* temették el végérvényesen mindkettőt. De Potsdamban temették el a német nácizmust is. A „három nagy“ tisztá­ban volt azzal, hogy nem elég, a német hadsereget és a nácipártot, valamint annak összes szervezeteit szétzúzni, hanem lehetetlenné kell tenni azt is, hogy azok újjászülessenek. Ehhez szükséges a német nehézipar a nagy német trösztök és kartellek megsem­misítése is, mert ezek érdekeinek kép­viselője és kiszolgálója volt a nácipárt ezek tették naggyá békében és háború­ban Hitlert. Ezenfelül ki kell irtani azt a szellemet, amely a nemzeti szocializ­must lehetővé tette — és amelyet maga a nemzeti szocializmus a legmagasabb fokra fejlesztett.* Új Németország felé Ugyanakkor, lehetővé teszik a német népnek a demokratikus átalakulást, illetőleg újjászületést. Potsdamban nem kötöttek békét Németországgal, mert­­ma nincs Né­metországban senki, kivel békét le­hetne kötni. Ezzel szemben kilátásba helyezték, hogy a volt „csatlósállamok­­kal“, köztük Magyarországgal is rövi­desen megindulnak a béketárgyalások és létrejöhet a békeállapot. Leszámolás Japánnal Potsdamban határozták el a nagy­hatalmak, az általános és egységes végső rohamot Japán ellen. A Szovjet­­unió vállalkozott arra, hogy a háború befejezésének meggyorsítása, a népek szenvedésének megrövidítése érdekében, beavatkozik a Japán elleni háborúba. Röviddel a potsdami határozatok nyil­­vánosságrahozatala után, augusztus 8-án, hétfőn robbant Japán fölött az első atombomba. A távolkelet békebon­tóját nem törte meg a modern idők e leghatalmasabb fegyvere sem. Négy nap múlva megindult a Vörös Hadse­reg ellenállhatatlan támadása a japán csapatok ellen és alig múlt el 24 óra, Japán késznek mutatkozott a feltétel nélküli fegyverletételre. Az új japán miniszterelnök szerint is a Szovjet­unió közbelépése volt döntő tényező Japán megadásánál. Mint nyugatom, úgy a keleten is a nagyhatalmak össze­hangolt együttműködése hozta meg a békét.­ egy régi diktatúrának egy új parancsura­­lomm­mal való felváltásé. Mondanunk sem kell, hogy ez a támadás a demokráciában újjászületett délkeleteurópai országok, Ma­gyarország, Románia, Jugoszlávia és Bul­gária ellen igazságtalan és indokolatlan. Ezek az országok a fasizmus huszonöt éves erkölcsi dís anyagi pusztítása ut­nn léptek a demokrácia útjára és “a reakciói elleni kíméletlen harcban igyekeznek meg­teremteni együttműködésüket. * Harc a demokráciáért Délkeleteurópában A délkeleteurópai országok demokratikus mivoltát a potsdami határozatok is elis­merték és megállapították, hogy ezen az alapon ezek az országok felvehetők az Egyesült­­Nemzetek szövetségébe. Bevin külügymini­zter támadása után azonnal jelentkezett Mihály román király, aki Anglia és az Egyesült Államok kor­mányának támogatását kérte ahhoz, hogy Groza demokratikus kormányát, eltávolít­hassa és új kormányt alakítson. Mihály király lépése éppen az ellen­kezőjét fogja elérni annak, amit célzott. A nép akaratából működő kormány elleni merénylet Romániában csak a köztársasági mozgalmat fogja erősíteni, mint ahogy ez Jugoszláviában is történt. A bolgár kormány kijelentette, hogy semmiféle ide­gen hatalom beavatkozását nem fogadja el, csakis a fegyverszüneti bizottságon ke­resztül, mert ez az egyetlen hivatott szerv ezekben a kérdésekben. Bulgáriában ugyancsak a reakció a térkedéseinek hatása alatt reakciós minisz­­terek és politikusok követelték a válasz­tások elhalasztását és a szövetséges hatal­mak ellenőrzését. Görögországban az angolok már régeb­ben beavatkoztak és beavatkozásuk egyet­len eredménye az volt, hogy dühöng a reakció és fasiszta körök rémuralma a demokrácia és a nemzeti felszabadulás hód ellen. Most Görögországban Anglia, Francia­­ország­­é­s az Egyesült Államok képviselői ellenőrzik a választásokat. A szovjet kor­mány hivatalosan kijelentette, hogy nem képviselteti magát ezekben az ellenőrző bizottságokban, mert minden­ ország ön­jogúságának megsértését jelenti az, hogy ha a választásokat idegen hatalmak ellen­őrzik. Az idegen hatalom ellenőrzése beavatko­zást jelent az ország szabadságába, és ellen­tétben áll a d­emokrácia és a nemzetek ön­rendelkezési jogának alapelvével. Minden beavatkozás csak a reakció és a fasizmust­­segíti és ezért a délkeleteurópai szabad­­ságszerető­ népek leghatározottabban tilta­koznak mindennemű ellenőrzés ellen, mé­g akkor is, ha az­­a demokrácia megvédése­ címén történik. Természetes, hogy a reakció és fasizmus elleni harc a demokrácia erősödését jell­ezi és ebben a harcban nem lehet mindig kesz­tyűs kézzel eljárni. A gonosztevők és őröl­tek megkötözése korlátozza ezek szab­a*­­ságát, de ennek épp oly kevés köze van a demokráciához, mint annak, mintha a ve­szett kutyákat doronggal leütik. A délkeleteurópai országok meg fogják védeni fiatal demokráciájukat minden­ki.*­*'• és belső támadás ellen és ebben a harcban, csak még jobban összekovácsoló­­ák a Dutu völgyi népek testvéri közössége. Markos György A német nácizmus szétzúzása A potsdami értekezlet határozatai lezárták az európai háborút, megte­remtették Japán legyőzésének előfel­tételeit és megvetették a bekövetke­zendő első békeidőszak alapját. Né­metországgal szemben a potsdami ha­tározatokat következetes szigorúság és keménység jellemzi. Potsdam volt a porosz militarizmus és a német im­perializmus bölcsője — Potsdamban * Az angol nép választása Még folyt a potsdami értekezlet, ami­kor a világ tudomást szerzett az angol választások eredményéről. A választá­sokon a munkáspárt döntő többséget kapott. Míg eddig 387 konzervatívpárti ült az angol alsóházban, most ugyan­annyi munkáspárti képviselő foglal­ott helyet. Azelőtt 152 volt a munkáspárti képviselők száma, most a konzervatív­párti képviselők száma csökkent 192-re. Az angol munkáspárt és a konzervatív­­párt között külpolitikai kérdésekben nem volt eltérés. Az angol választáso­kat a belpolitikai kérdések döntöt­ték el. A konzervatívok Churchill személyét állították előtérbe, remélvén, hogy a győzelem megteremtőjének népszerű­sége biztosítja a konzervatív párt győ­zelmét. A munkáspárt ezzel szemben nagyarányú gazdasági és szociálpoliti­kai programmot adott. A munkáspárt megállapította, hogy a bányák, bankok, és nagyvállalatok megértek arra, hogy állami tulajdonba vegyék őket. A nagyarányú társada­lombiztosítás és lakásépítés, éppen az államosítás révén válik lehetővé. Ez a programm segítette győzelemre a mun­kásságot. Az angol külpolitika Annál különösebb azonban, hogy az angol külpolitika továbbra is a konzervatív nagy­trösztök vonalán halad, amint ez Beviri. A munkáspárti külügyminiszter élesen el­ítélte a délkeleteurópai országok politi­káját, mert az szerinte nem egyéb, mint A demokrácia iskolája A magyar nép történelme során most először csinálhat szabadon politikát. A megszakításoktól, eltekintve, sorsát eddig urai irányították. Hogyan alakult ki a magyar demokrácia? A magyar demokráciát, szerte az ország­ban megalakult nemzeti bizottságokban ki­fejezésre jutó népakarat hozta létre. A Vörös Hadsereg csapásai alatt összeomlott a fasiszta magyar államhatalom. Megszűn­tek, vagy megszöktek a régi urai­­kat­ gya­korló és fenntartó szervek: a fasiszta köz­­igazgatás, a csendőrség, a rendőrség. Meg­szöktek az urak is, akik­nek nevében és érdekében hatalmaskodtak a népen ezek a szervek. A felszabadított területen ott ma­radt az a nép, amelynek akarva, nem akarva, kezébe kellett vennie a község ügyeinek intézését, sorsuknak irányítását. Szükség volt egy olyan szervre, amely a széthullott központi hatalmat helyettesíti, ha mindjárt nem is nagyobb területen, mint egy-egy községre, vagy városra ki­terjedően. A nemzeti bizottságok születésük pilla­natától a nép demokratikus politikai szer­vei voltak. Alapsejtjei voltak annak az új demokratikus államhatalomnak, amely később hadat üzent a fasiszta Németor­szágnak, kíméletlen harcot hirdetett meg a fasizmus magyarországi képviselői, intéz­ményei és szelleme ellen, amelynek pro­­grammja a reakció évszázados országlása után az ország demokratikus átalakí­tása. A nemzeti bizottságok magukban egyesítenek minden, valóban nemzeti tö­rekvést. Így szervezetükben kifejezik azt a nemzeti egységet és összefogást, amelyre felépül a magyar demokrácia, amely ala­pja és biztosítéka a reakció elleni harc sikeré­nek és a rombadöntött ország újjáépíté­sének. Mint mondottam, a nemzeti bizottságok a régi államhatalom összeomlásakor mint az új demokratikus államhatalom alapsejt­jei jelentkeztek. Ebben az időben Magyar­­ország száz és száz kis köztársaságból állott. Most, hogy az új központi hatalom­­ ki­alakult és megszilárdult, egységes irányí­tás érvényesül az országban és a központi közigazgatás mellett az önkormányzati tes­tületek is megalakultak, a nemzeti bi­zottságok hatásköre erősen csökkent. Jelen­tőségüket azonban a népi demokrácia ki­alakítá­sban és megerősítésében változatla­nul megőrizték. Miben áll a nemzeti bizottságoknak ez a jelentősége? Először abban, hogy a nem­zeti bizottság a demokrácia iskolája, az évszázadok óta elnyomott nép számára. Eddig a dolgozók meg a községek és váro­sok önkormányzati testületeiből is ki vol­tak rekesztve, nem volt beleszólásuk a helyi jellegű kérdések elintézésébe sem. Most a nemzeti bizottságokban foglalkoz­hatnak és szükséges is, hogy foglalkozzanak az országos politikai kérdésekkel. A népi demokráciát az­­ jellemzi, hogy a nép nem passzív, hanem az országos politikában is ösztönző, cselekvő szerepet tölt be. For­málja, alakítja a demokratikus kormány országvezetését, éspedig nemcsak 4—5 év­ben egyszer, az általános választások idején, hanem állandóim. A magyar nép így el­sajátítja azt a tudományt, amelyet mind­­szüleig az urak a maguk számára tartot­tak fent. A nemzeti bizott­ágok jelentősége másod­szor abban áll, hogy kimélyíti és megszi­lárdítja a demokratikus pártok együttmű­­ködé­st a demokráciában. A demokratikus erők összefogása, a nemzeti egység orszá­gosan is csak úgy maradhat fenn, ha az együttműködés a demokratikus pártok leg­alsóbb szervezeteiben eleven hatótényező. A nemzeti bizottságok jelentősége har­madszor abban áll, hogy támasza és se­gítője a demokratikus államhatalomnak, a nemzet sorsdöntő kérdéseinek megoldásá­ban. Aki a nemzeti bizottságok szerepét a reakció elleni harcban és az ország újjá­építésében tagadja, vagy lebecsüli, az nem demokrata, mert a nép alkotó és teremtő­­erejét tagadja vagy becsüli le. s

Next